{121.} BERTALAN.
1284–1285.

KIRÁLYI ALKORLÁTNOK. – KÚN-LÁSZLÓ KORA. – BERTALAN PÜSPÖK MINT KIRÁLYI BIZTOS. – PEREK A KÁPTALAN ELLEN S A KÁPTALAN KÖRÉBEN. – BERTALAN PÜSPÖKSÉGE, S A PÜSPÖKSÉG MÁSODIK SZÁZADA VÉGET ÉR. – A KERESSZEGI KIRÁLYGYILKOSSÁG.

László király udvaránál e korban az alkorlátnoki méltóságot Bertalan szepesi prépost viselte.*1280-ban alkorlátnok; 1283-ban egyszersmind szepesi prépost. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. IX. 271. 351. s köv. ll. – FEJÉR GY: Codex dipl. V. 3. 28. 164. s köv. ll. Származásánál fogva is tekintélyes férfiu, fia Baach országbiró s gömöri főispánnak.*WAGNER K: Analecta Scepusii. III. 13. l. 1284-ben örökölte Lodomér s Tamás püspökök üresen hagyott váradi székét;*„Anno ... domini Millesimo CC octuagesimo quarto Bartholomeus episeopus Thomae successit.” Batthyány-codex: 12. l. – Leges eccl. III. 225. l. – FEJÉR GY: Codex dipl. V. 3. 260. l. 1284. január 1-én már püspök, de az itt közlött levél datumához sok kétség fér. Hasonlóképen nem biztos azon királyi levél, melyet szintén FEJÉR GY. közöl: Cod. dipl. V. 3. 553–4. ll. s amely szerént Bertalan 1287-ben királyi alkorlátnok, de nem egyszersmind szepesi prépost. de nem egyszersmind a régi békés, s ennélfogva alkotásra alkalmas időviszonyokat. László királynak élete korával csak gyengeségei növekedtek, s ezekkel az országos belzavarok.

Kisebb-nagyobb kényurak fejetlenkedének Biharban is. A megye leghatalmasabb olygarchái, mint a Pálfi-ak, Tamásfi-ak, Telegdi-ek szövetkezve a kis nemességgel hol a király mellett harczoltak, hol {122.} ellene; majd egymást ostromolják rablófészkeikben, s csak egyben értenek egyet: a rend felforgatása s a gyengébbek fosztogatásában.

A „László szekeréről” maig élő népmonda eléggé jellemzi akkori közállapotainkat.

Az általános fejetlenség s pusztitások közepette Szent-László egyházának birtokai sem nyertek kiméletet; mint a Chartularium mondja s e munka elején szintén emlitve volt, dulták pusztiták ezeket is.

A sürü panaszokra végre megemberelte magát László király, s Biharmegyébe jött és itt miután a féktelenkedők főbbjeit, nevezetesen Pál fiait: Miklóst, Geregent várokból, Adorjánból kiostromoltatta, Váradon gyülést tartott, melyben mig egyrészt halállal vagy jószágvesztéssel sujtá a bünösüket, másrészt a kárvallottak megnyugtatásáról is gondoskodék.*WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. XII. 250–3. ll. – FEJÉR GY: Codex dipl. V. 3. 259. l.

Ekkor történhetett, hogy a váradi egyház is kárpótlást nyert, nevezetesen Pál fiainak és társainak elkobzott birtokaiból ekkor nyerte, mint az előttünk már ismeretes, Al- és Fel-Kér, továbbá Alpár, Latabár, Tóttelek és Hévjó falvakat.*Lásd fentebb: 13–14. ll.

De az ifju király buzgalma s erélye még a váradi gyülés után is tartott egy ideig. 1284-ben a még függőben maradt ügyek s nevezetesen a birtokviszonyok rendezése végett, külön biróságot állita fel, s annak fejeiül Bertalan püspüköt és Lóránt erdélyi vajdát a biharmegyei Keresszeg s Adorjánvárak urát nevezte ki.

E biróság ugyanazon év julius havában, Várad-Püspökiben tartá üléseit,*„Bartholomeus miseracione divina Episcopus Waradiensis, et Rorandus Wayvoda Transilvanus, Comes de Zonuk ... die per nos et Judices Nobilium in socios nobis adiunctos, ad hoc specialiter assignato, videlicet in octavis Beati Jacobi apostoli in villa Pispwky, ubi super ipso facto ributorum et aliis negociis per Regiam Maiestatem nobis commissis Congregacionem habebamus Generalem. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. IX. 400–1. ll. de az általa tárgyalt ügyek közől csak egyet ismerünk a bertényi révvám kérdését, mely felett a Telegdi Csanádok s Pál fia, Áchon versengtenek egymással.*„Bartholomeus miseracione divina Episcopus Waradiensis, et Rorandus Wayvoda Transilvanus, Comes de Zonuk ... die per nos et Judices Nobilium in socios nobis adiunctos, ad hoc specialiter assignato, videlicet in octavis Beati Jacobi apostoli in villa Pispwky, ubi super ipso facto ributorum et aliis negociis per Regiam Maiestatem nobis commissis Congregacionem habebamus Generalem. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. IX. 400–1. ll.

{123.} Eközben az országszerte uralkodó önkény és fejetlenség nem maradt hatás nélkül Várad polgáraira sem. Ezek közől azok; kik a püspök részbirtokain, nevezetesen Olasziban, Ujfaluban és Szent-Lőrinczen laktak, feledve a káptalan ős földesuri jogait, és csak azt tartva szem előtt, hogy ők nem a káptalan, hanem a püspök jobbágyai: utját állták a káptalan ama jogának, hogy a nevezett városrészekben vásárpénzt szedessen.

Erre 1285-ben az isten-itéletek egyik utolsó jelenete fejlődik ki szemeink előtt.

A káptalan Bertalan püspök elé terjeszté az ügyet, ki, mint földesur, jobbágyainak védője, de mint főpásztor, a váradi egyház s ebben a káptalan jogainak is őre volt. A káptalan hivatkozott a bevett, s emberi emlékezetet meghaladó szokásra; de Várad polgárai épen e szokást tagadák.*„E converso autem ipsi villici et populi nostri respondecunt, quod praedicta tributa nunquam fuerint consveta, nec ullo unquam tempore tribut: meorum exegissent.” GÁNÓCZY A: Episcopi M.-Varadinenses. I. 137. l. Bertalan püspök tehát esküt itélt oly formán, hogy a polgárok a káptalan tagjai közől válaszszanak ki hármat, akik ha megesküsznek az általok megtámadott szokás jogosultságára, ők, a polgárok fognak veszteni.

Ezek tehát kiválaszták először is Imre olvasó-kanonokot. kivel már Tamás püspökké választásánál találkozánk, ki eszerént ekkor már éltes férfiu lehetett; továbbá Ferencz bihari főesperestet és Jónás kanonokot. Mindhárman kétségkivül magasan állottak Várad lakosainak tiszteletében és mindhárman megjelentek a kitüzött napon, hogy ősi szokás szerént ünneplő egyházi ruhájokba öltözve s kezeiket mellökre téve, megesküdjenek.

Ekkor felébredt a polgárok igazság-érzete; nem kivánták, hogy megesküdjenek. És Bertalan püspök eszerént mondá ki az itéletet, meghagyva, sőt megerősitve a káptalant amaz ősi jogában.*Bertalan püspöknek 1285. aug. 7-én kelt levele. GÁNÓCZY A: i. h.

Az emlitett két eseteken kivül bizonynyal még több birói szerepe {124.} is vala Bertalan püspöknek; igy hozák ezt magukkal az akkori zavaros viszonyok, a püspök tekintélyes állása s az udvari cancelláriánál nyert és tanusitott képességei. Történeti emlékeinkben azonban még csak egy nyomát találjuk biráskodásának.

Magában a káptalanban is mutatkozék e korban némi egyenetlenség. A Halottak oltárának igazgatója birt egy Fancsal nevü falut, s a káptalannak is volt egy ilyen nevü birtoka. A két falu körül vita támadt, hogy miért? az nincs feljegyezve; a Chartularium csak annyit emlit, hogy Bertalan püspök az itt támadt nehézségeket is szerencsésen elháritotta.*„sedavit discordiam, ortam inter nos [Capitulum] et magistrum Missae mortuorum occasione terrae Fanchal, quae est eiusdem magistratus, et aliae Fanchal, quae est nostra.” Batthyány-codex: 12. l. A ritkitott szavak a Leges III. 225. lapján hiányzanak.

És igy, folytonos perek, viszályok közt telik el Bertalan püspökségének egész ideje. Őróla magáról vagy épen főpásztori tetteiről nincs tudósitásunk; de még püspökségének vége, hogy meghalt-e és mikor? vagy pedig más főpapi székre ment-e át? még az sincs feljegyezve. Ha meghalt, korán szállhatott sirba: 1285-ön innen már semmi nyoma, holott azelőtt két évvel még királyi korlátnok vala, mely álláson rendszerént munkabiró erőkkel találkozunk.

Annyi bizonyos, hogy nem érte meg Váradon a XIII-ik század utolsó tizedét, és igy vele együtt ért véget püspökségünk történetének második százada, s e ponton határdomb gyanánt, ismét egy királyi sir áll.

Lászlót, a tévutra jutott ifju királyt 1290. julius 10-ének éjjelén Várad közelében, Keresszegen meggyilkolák.*„prope castrum Kereszeg.” THURÓCZI J: Chronica Hung. II. 81. fej. Tehát nem a Nagy-Körös melletti földvárban, amint Balla K. a Tudományos gyüjteményben vitatá. A rendkivüli esemény amily megdöbbenést, épen oly zavart idézett elő Váradon, különösen annak intéző köreiben.

A boldogtalan sorsu királyra ugyanis erős volt a gyanu, hogy ősei szent hitét megtagadva, kedves kúnjainak pogány vallására {125.} tért.*Ennek hire elhatott egész a pápáig, ki 1290. szept. 13-án kelt levelével szigoruan meghagyá magyarországi követének, hogy „procures certitudinem habere plenariam, utrum Rex ipse decesserit tamquam Catholicus Christianus, non herelicus, nec scismaticus, neque a fide exorbitans supradicta; quidve super his sciunt, credunt, et tenent prelati et religiosi, magnates et clerus ac populus dicti regni.” THEINER Á: Monumenta Hung. 1. 369. l. Ennélfogva nem csekély aggodalmat okozott Váradon a kérdés, hogy a király holt testét hol takaritsák el? Erre a váradi székesegyház, már közelségénél fogva is, legalkalmasabbnak ajánlkozék; de Szent-Lászlónak hamvaihoz oda temethetik-e kún Lászlót? nem lenne-e az ama drága hamvak megszentségtelenitése, különösen a nép szemeiben, mely a meggyilkolt királynak még emléke iránt is a legnagyobb idegenkedéssel viselteték?

Valószinüleg e kételyek s aggodalmak okozák, hogy IV. Lászlót végre is nem Váradon, hanem a távolabbi Csanádon temették el.