TAMÁS. 1281–1282. | TARTALOM | A KÁPTALAN. |
KIRÁLYI ALKORLÁTNOK. – KÚN-LÁSZLÓ KORA. – BERTALAN PÜSPÖK MINT KIRÁLYI BIZTOS. – PEREK A KÁPTALAN ELLEN S A KÁPTALAN KÖRÉBEN. – BERTALAN PÜSPÖKSÉGE, S A PÜSPÖKSÉG MÁSODIK SZÁZADA VÉGET ÉR. – A KERESSZEGI KIRÁLYGYILKOSSÁG.
László király udvaránál e korban az alkorlátnoki méltóságot Bertalan szepesi prépost viselte.* Származásánál fogva is tekintélyes férfiu, fia Baach országbiró s gömöri főispánnak.* 1284-ben örökölte Lodomér s Tamás püspökök üresen hagyott váradi székét;* de nem egyszersmind a régi békés, s ennélfogva alkotásra alkalmas időviszonyokat. László királynak élete korával csak gyengeségei növekedtek, s ezekkel az országos belzavarok.
Kisebb-nagyobb kényurak fejetlenkedének Biharban is. A megye leghatalmasabb olygarchái, mint a Pálfi-ak, Tamásfi-ak, Telegdi-ek szövetkezve a kis nemességgel hol a király mellett harczoltak, hol {122.} ellene; majd egymást ostromolják rablófészkeikben, s csak egyben értenek egyet: a rend felforgatása s a gyengébbek fosztogatásában.
A „László szekeréről” maig élő népmonda eléggé jellemzi akkori közállapotainkat.
Az általános fejetlenség s pusztitások közepette Szent-László egyházának birtokai sem nyertek kiméletet; mint a Chartularium mondja s e munka elején szintén emlitve volt, dulták pusztiták ezeket is.
A sürü panaszokra végre megemberelte magát László király, s Biharmegyébe jött és itt miután a féktelenkedők főbbjeit, nevezetesen Pál fiait: Miklóst, Geregent várokból, Adorjánból kiostromoltatta, Váradon gyülést tartott, melyben mig egyrészt halállal vagy jószágvesztéssel sujtá a bünösüket, másrészt a kárvallottak megnyugtatásáról is gondoskodék.*
Ekkor történhetett, hogy a váradi egyház is kárpótlást nyert, nevezetesen Pál fiainak és társainak elkobzott birtokaiból ekkor nyerte, mint az előttünk már ismeretes, Al- és Fel-Kér, továbbá Alpár, Latabár, Tóttelek és Hévjó falvakat.*
De az ifju király buzgalma s erélye még a váradi gyülés után is tartott egy ideig. 1284-ben a még függőben maradt ügyek s nevezetesen a birtokviszonyok rendezése végett, külön biróságot állita fel, s annak fejeiül Bertalan püspüköt és Lóránt erdélyi vajdát a biharmegyei Keresszeg s Adorjánvárak urát nevezte ki.
E biróság ugyanazon év julius havában, Várad-Püspökiben tartá üléseit,* de az általa tárgyalt ügyek közől csak egyet ismerünk a bertényi révvám kérdését, mely felett a Telegdi Csanádok s Pál fia, Áchon versengtenek egymással.*
{123.} Eközben az országszerte uralkodó önkény és fejetlenség nem maradt hatás nélkül Várad polgáraira sem. Ezek közől azok; kik a püspök részbirtokain, nevezetesen Olasziban, Ujfaluban és Szent-Lőrinczen laktak, feledve a káptalan ős földesuri jogait, és csak azt tartva szem előtt, hogy ők nem a káptalan, hanem a püspök jobbágyai: utját állták a káptalan ama jogának, hogy a nevezett városrészekben vásárpénzt szedessen.
Erre 1285-ben az isten-itéletek egyik utolsó jelenete fejlődik ki szemeink előtt.
A káptalan Bertalan püspök elé terjeszté az ügyet, ki, mint földesur, jobbágyainak védője, de mint főpásztor, a váradi egyház s ebben a káptalan jogainak is őre volt. A káptalan hivatkozott a bevett, s emberi emlékezetet meghaladó szokásra; de Várad polgárai épen e szokást tagadák.* Bertalan püspök tehát esküt itélt oly formán, hogy a polgárok a káptalan tagjai közől válaszszanak ki hármat, akik ha megesküsznek az általok megtámadott szokás jogosultságára, ők, a polgárok fognak veszteni.
Ezek tehát kiválaszták először is Imre olvasó-kanonokot. kivel már Tamás püspökké választásánál találkozánk, ki eszerént ekkor már éltes férfiu lehetett; továbbá Ferencz bihari főesperestet és Jónás kanonokot. Mindhárman kétségkivül magasan állottak Várad lakosainak tiszteletében és mindhárman megjelentek a kitüzött napon, hogy ősi szokás szerént ünneplő egyházi ruhájokba öltözve s kezeiket mellökre téve, megesküdjenek.
Ekkor felébredt a polgárok igazság-érzete; nem kivánták, hogy megesküdjenek. És Bertalan püspök eszerént mondá ki az itéletet, meghagyva, sőt megerősitve a káptalant amaz ősi jogában.*
Az emlitett két eseteken kivül bizonynyal még több birói szerepe {124.} is vala Bertalan püspöknek; igy hozák ezt magukkal az akkori zavaros viszonyok, a püspök tekintélyes állása s az udvari cancelláriánál nyert és tanusitott képességei. Történeti emlékeinkben azonban még csak egy nyomát találjuk biráskodásának.
Magában a káptalanban is mutatkozék e korban némi egyenetlenség. A Halottak oltárának igazgatója birt egy Fancsal nevü falut, s a káptalannak is volt egy ilyen nevü birtoka. A két falu körül vita támadt, hogy miért? az nincs feljegyezve; a Chartularium csak annyit emlit, hogy Bertalan püspök az itt támadt nehézségeket is szerencsésen elháritotta.*
És igy, folytonos perek, viszályok közt telik el Bertalan püspökségének egész ideje. Őróla magáról vagy épen főpásztori tetteiről nincs tudósitásunk; de még püspökségének vége, hogy meghalt-e és mikor? vagy pedig más főpapi székre ment-e át? még az sincs feljegyezve. Ha meghalt, korán szállhatott sirba: 1285-ön innen már semmi nyoma, holott azelőtt két évvel még királyi korlátnok vala, mely álláson rendszerént munkabiró erőkkel találkozunk.
Annyi bizonyos, hogy nem érte meg Váradon a XIII-ik század utolsó tizedét, és igy vele együtt ért véget püspökségünk történetének második százada, s e ponton határdomb gyanánt, ismét egy királyi sir áll.
Lászlót, a tévutra jutott ifju királyt 1290. julius 10-ének éjjelén Várad közelében, Keresszegen meggyilkolák.* A rendkivüli esemény amily megdöbbenést, épen oly zavart idézett elő Váradon, különösen annak intéző köreiben.
A boldogtalan sorsu királyra ugyanis erős volt a gyanu, hogy ősei szent hitét megtagadva, kedves kúnjainak pogány vallására {125.} tért.* Ennélfogva nem csekély aggodalmat okozott Váradon a kérdés, hogy a király holt testét hol takaritsák el? Erre a váradi székesegyház, már közelségénél fogva is, legalkalmasabbnak ajánlkozék; de Szent-Lászlónak hamvaihoz oda temethetik-e kún Lászlót? nem lenne-e az ama drága hamvak megszentségtelenitése, különösen a nép szemeiben, mely a meggyilkolt királynak még emléke iránt is a legnagyobb idegenkedéssel viselteték?
Valószinüleg e kételyek s aggodalmak okozák, hogy IV. Lászlót végre is nem Váradon, hanem a távolabbi Csanádon temették el.
TAMÁS. 1281–1282. | TARTALOM | A KÁPTALAN. |