{262.} DOMINIS VI. JÁNOS.
1440–1444.

ÁLLAMFÉRFIAK ISKOLÁJA. – DOMINIS JÁNOS ZENGI, MAJD VÁRADI PÜSPÖKSÉGE S POLITIKAI SZEREPLÉSEI. – BALJÓSLATÚ ESEMÉNYEK. – A SZENT-LÁSZLÓ EREKLYÉJE IRÁNTI TISZTELETNEK ÚJABB INDOKA. – A VÁRNAI CSATA.

Zsigmond király udvara, mely félszázad alatt gyülhelye volt Európa legjelentékenyebb államférfiainak, a diplomatia valóságos iskolája lőn, s a következő kor, nevezetesen a Hunyadiak fényes sikerei nagy részben e körülménynek tulajdonithatók, amennyiben vezérférfiai magával Hunyady Jánossal együtt amaz iskolából kerültek ki, vagy annak egykori tanitványaiban lelték mestereiket.

Ez iskolához tartozott kétségkivül Dominis János is. Mikor, mily alkalmazásban került a királyi udvarhoz? ki nem mutatható, mert életének csak utolsó éveit ismerjük, a többiekről az adatok még tengerparti hazájának, Dalmátiának valamely levéltárában lappanganak. De hogy a királyi udvarnál kellett nyernie magasabb államtudományi képességeit, s különösen az intéző körök ama bizalmát, mely a legkényesebb állami ügyek vezetését sem habozott letenni kezeibe, azt maga e bizalom is eléggé sejteti.

A délvidéki püspökségek a töröknek egyre közeledő szomszédsága miatt mindinkább fontosabbak levének. Midőn 1436-ban Dominis Jánosnak alakjával először találkozunk, már ama püspökségek egyikének, a zenginek székében ül.*KERCSELICH B. A: Historica Cathedr. Eccl. Zagrabiensis. 167.l. 1434-ben emlit egy János knini püspököt s bienikoi prépostsági kormányzót, de kérdés, hogy Dominis János-e az? – Ez utóbbi családjának előkelősége mellett szól azon körülmény is, hogy a következő században még két Dominis viseli a zengi püspökséget: Antal 1591–1596. és Márk-Antal 1596–1602. Eszerént püspöki kineveztetését {263.} még Zsigmond királytól nyeré és a király e kinevezéssel régi hivének nemcsak érdemeit akarta jutalmazni, hanem kétségkivül tágasabb tért is nyitni ismert képességei érvényesitésére.

A király e választása fényesen igazolta magát. Dominis János tehetségeit a Zsigmond után következett kormányok sem nélkülözheték.

Midőn Albert király elől a cseh koronát Ulászló lengyel király öcscse, Kázmér készült elragadni, s ez ügy elintézése végett 1439. tavaszán Lublóban magyar és lengyel követek tanácskoztak, Albert király követeinek egyike a zengi püspök, Dominis János volt.*FEJÉR GY: Cod. dipl. XI. 234. és 259. ll. hol határozottan „Joannes Segniensis Episcopus” áll; THURÓCZI J: Chronica hungar. IV. 38. fej. mindemellett „Episcopus Tininiensis”-t emlit, mi arra látszik mutatni, hogy csakugyan volt knini püspök.

Még fontosabb szerep várt reá Albert király halála után. Az 1440. január 1-én megnyilt budai országgyülés őt nevezte ki azon fényes küldöttség elnökévé, mely Lengyelország ifju királyának, Ulászlónak a rája nézve oly végzetessé vált magyar trónt s Erzsébet özvegy királyné kezét felajánlotta.*FEJÉR GY: Cod. dipl. XI. 234. és 259. ll. hol határozottan „Joannes Segniensis Episcopus” áll; THURÓCZI J: Chronica hungar. IV. 38. fej. mindemellett „Episcopus Tininiensis”-t emlit, mi arra látszik mutatni, hogy csakugyan volt knini püspök.

Ulászló, mint a krónikás mondja, „sürü könyhullatások között” fogadta el a kettős ajánlatot. Ki tudja, mily ifjukori álmait tépte szét akaratán kivül a követség? De vértanui koszorujának, mely Várna mezején oly korán megtermett, részese lőn az is, ki azon ajánlatokat előtte tolmácsolá . . . .

E követség még azért is közelebbről érdekel minket, mert annak egy másik, szintén jelentékeny tagja, ki ez alkalommal is a jegyzői tollat vezeté, Vitéz János vala, püspökségünk később kimagasló alakja.

Előd és utód mily közel álltak itt egymáshoz! együtt munkálkodva ugyanazon czélért, hogy az ifju királylyal szebb jövőt hozzanak a hazára.

{264.} Ulászlónak, hazánkba jőve, egyik első gondja volt, hogy János püspököt kitüntesse s közelebb hozza udvarához. E szándéka élénk viszhangra talált országa nagyjainál is, kik a püspök tetteinek rég tanui s méltánylói valának.

A váradi püspökség már e korban helyzeténél, s királyaink főuraink kegyeleténél fogva annyi előnyökkel kecsegtetett, hogy rendesen a hivek, a jelesek legjobbjainak jutalmi koszoruját képezé. Ulászló király Dominis Jánost váradi püspökké nevezte ki, s e kinevezést IV. Jenő pápa a következő 1441. május 25-én jóváhagyásával pecsételte meg.*„consideravimus, quod advenisset tempus, quo in promotione dicti tunt Segniensis Episcopi tuae serenitati ac Baronibus dicti regni pro eo antea supplicantibus maiorem in modum complaceremus, sicque ad provisionem dictae [Varadiensis] Ecclesiae de ipso Episcopo, veluti condignam, secure processimus.” A pápa levele a királyhoz. PRAY GY: Hierarchia Hung. II. 181. l. a. jegyz. – De ugyanitt nyoma van annak is, hogy már 1440. deczember 2-án a zengi püspökségről a váradira ki volt nevezve. – KERESZTURY J: Descript. Epp. et Capituli M.-Varad. I. 89. l. Katona I. nyomán állitja, hogy váradi püspöksége előtt apostoli követ lett volna, de ez tévedés, mert e követ nem a zengi [Segniensis], hanem a „Signiensis Episcopus” [olaszhoni] püspök volt, mint azt Pray (Hierarchia. II. 181. l. a. jegyz.] már Keresztury idézett munkájának megjelenése előtt kimutatta. – Ugyancsak Dominis Jánosról nyoma van annak is, hogy Zengről a veszprémi püspökségre volt menendő, de ez abban maradt.

Ez időtájban történt János püspök emlitett követségi társának Vitéz Jánosnak is ujabb s magasabb kitűntetése, mely a nagy tettekre hivatott férfiut szintén Szent-László városához csatolá.

A florenczi származásu Cardini Konrád, kinek politikai érdemeit Zsigmond király a váradi prépostsággal jutalmazá, miután e méltóságot két évtizeden át viselte, elhalt vagy eltávozott Váradról s üresen maradt helyére a király Vitéz Jánost emelte.*Konrád prépost 1440. november 15-én emlittetik utoljára; utódja Vitéz János 1442. november 28-án tünik fel először. Budai orsz. levéltár kincst osztály: D. L. 13573. és 13688.

Váradnak tehát ismét volt főpapja, de az uj püspök előtt székhelyének kapui gonosz előjelek közt nyiltak meg.

Szomoru idők jártak ekkoron hazánkban, kivált Erdélyben s {265.} a tiszai részeken, hol a halandóság oly nagy vala, hogy alig maradt meg az élők egy harmada.*Kállay-család levéltára. Az uj püspök aggódó szemekkel látta, mint maradnak üresen hiveinek hajlékai. Inkább is volt már a holtak, mint az élők püspöke.

És ha székhelye s megyéje határain tul tekinte, ott sem látott vigasztalót. Müve, az Ulászló s Erzsébet királyné közti szövetség s ennek általa az ország békéje Erzsébet árván-szülött fiának, Lászlónak világra jövetelén hajótörést szenvede; párttusák szinhelye lőn a haza. János püspök a pártviszály megszüntetésén serényen müködött. Mikor Ulászló Erzsébetet békealkura hivá Esztergomba, a királyné kisérete számára Budán 1442. augusztus 16-án kiadott menedék-levelet a többi országnagyok között mingyárt második helyen János püspök is aláirta.*GR. TELEKY J: Hunyadiak kora. X. 120. l. Szereplése egész körét azonban a tudósitások hiánya miatt nem láthatjuk.

A következő 1443. év tavaszán székhelyén, Váradon találjuk, hová a közeledő husvéti ünnepek vonák s talán valami baljóslatu előérzet is.

April 7-ike, épen Fekete-vasárnap volt, melyen a katholikus világ a Megváltó kinszenvedéseért gyászt ölt.

E napon a váradi székesegyházban ki szokták tenni közszemlére Szent-László drágalátos fejereklyéjét, és Szent-László városának népe ugyanazon nyomokon, melyeken már annyi század haladt előtte, ez ereklyéhez járult, hogy kegyeletének csókjával illesse azt. Az egyház az egész délelőtt tömve volt ájtatoskodókkal, kik imáikba merülve s a szent és hazafi király életének képein merengve, nemis sejték, hogy a halál angyala már-már kiterjeszti szárnyait felettök. De tán épen a szent király érdemeiért nem engedé az ég, hogy egy város haljon meg egyszerre . . . .

Ugyanezen nap délben rettenetes, földetrázó zuhanás riasztá fel az egész várost: a székesegyház egyik tornya, a bal felől álló, alapjáig ledőlt.

Istennek hála! a székesegyház ekkor már teljesen üres volt, {266.} de épen e torony alatt állott a kincstár, hol egyéb drágaságokkal Szent-László ereklyéit őrizék.

Hire fut a történetnek – mondja a szemtanu iró – összeszalad a nép és jajgatásban tör ki, mert ingyen sem reméli, hogy szent királya ereklyéjét még valaha láthassa, hogy azt a lezuhant kövek izre-porrá ne törték volna. De Isten rendeléséből egészen másképen történt. Az összefutottak közől amennyien csak a helyhez férhettek, mintegy ezeren, azonnal hozzáláttak a romok eltakaritásához, és dolgoztak déltől napestig époly serényen, mint szivdobogva. Ekkor – „megtalálták Szent-László fejét ugyanazon helyen, az oltáron, melyen hagyák, ugyanazon lepel alatt, épségben s menten a legkisebb karczolástól is. És ami valóban csodálatos, épen a fej felett állott egy kő, oly nagy, hogy egy ember nem lett volna képes átölelni, a mely tehát, természetes sulyánál fogva porrá törhette volna a szent fejet tartójával együtt, de Isten megőrzé azt.”*„Cumque interea, in inquirendo dictas reliquias, planctus et gemitus emitterentur, finaliter repertum est armaria et cistas seu scrinia omnia ne confracta solum, sed quasi omnino contrita. Reliquias autem cum perquisissent, invenerunt primum caput S. Ladislai in eodem loco et altari, in quo relictum fuerat, eodem, quo supra dixi, peplo coopertum, sane et integre ab omni ruptura conservatum; imo, quod maioris apparet miraculi, stabat supra caput illud immediate lapis quidam ita grandis, ut humanis brachiis non poterat circumplecti, qui ... potens naturali ordine et sufficiens fuisset ad ipsum caput una cum theca, in qua consistit, ad partes minimas conterendum; sed divino nutu disponente nec lapis ipse pergrandis, sed nec impetus tantae molis ipsi capiti aut ossibus reliquiarum aliarum eiusdem sancti ne solum fracturam nullam, sed neque rimam aut scissuram minimam incutere ... . valuerunt.” IVANICS P. tudósitása Vitéz J. levelei mellett. – SCHWANDTNER J. GY: Scriptores rerum hungaricarum. II. 23. 1. l. jegyz.

Ezt látva a közönség, térdre omlott, ajkán a meglepetés, a hála riadalma tört ki, s a réginél még fokozottabb tisztelettel tárta karjait szent királya elé, ki szeme láttára, csodálatos módon maradt meg számára. Majd előlépett János püspök is, keblére ölelte a szent fejet s azután megindult a romok közől népével együtt a szomszéd egyházba, innet a többi egyházakba, hogy hálát adjanak Istennek, hogy megmutassák égnek-földnek a megmentett nemzeti kincset.*„Episcopus ... . rapto capite ipso in sinum suum, item aliis reliquiis ..... ad manus aliorum collocatis, una cum populi multitudine, post solis occasum, eodem die egerunt processionem ad vicinas Ecclesias, laudando et magnificando Deum, qui glorificat Sanctos suos et glorificatur in eis.” IVANICS P, tudósitása. i. h.

{267.} Az örvendezés e pillanataiban szinte feledék a székesegyházat ért nagy pusztulást, melyet az eközben beállott éj is eltakart az egyházakból hazatérők szemei elől.

A váradi vár tere évszázadok óta szolgálván emberi lakhelyül, annyira át, meg át van turva, hogy például az 1881. évi épitkezés alkalmával néhutt 5–7 méternyire kellett leásni, mig az alapfalak számára alkalmas földet találhatának. Alig szenvedhet tehát kétséget, hogy az emlitett, faragott kövekből épült, inkább zömök, mint sugár torony leomlását is az alapfalak alatt levő föld megsülyedése okozta. A sajnos esemény tehát nagyon természetes okoknak volt következménye, de a nép e rendkivüli eseményben is, mint később a torony keresztjének aláhajlásában Isten ujját látta, mely még nagyobb szerencsétlenséget jelent.*„Memoriae proditum est Sigismundum [Báthori] nascentem volam sangvine plenam ex utero genitricis [Varadini] eduxisse, et insuper ipsa nativitatis illius hora fastigium turris Varadiensis se inclinasse: quae portenta, prodigiaque multi interpretati sunt in praesagium bellicosae, sangvinolentae, mutabilisque naturae et vitae Sigismundi, ut et mutationum Transilvaniae.” [Akkor Várad Erdélyhez tartozott.] BENKŐ J: Transilvania. I. 231. l.

A székesegyház felépitéséhez kétségkivül még azon évben megkezdék az előkészületeket s folytaták a következő 1444. tavaszán, de erre csakhamar oly események léptek közbe, melyek egészen más irányba terelték a váradiak s különösen Várad főpásztorának figyelmét s összes erejét.

Megtörtént a budai, majd a szegedi végzetes országgyülés, mely utóbbi a törökkel kötött, fegyvernyugvást hadizenetre változtatta. Püspökünk egyike volt azoknak, kik aláirták a levelet, melylyel tudatták a világgal, hogy mennek a törökre.

Szeptember elején kibonták Szent-László zászlaját a váradi vár udvarán s négyszáz jó bihari vitéz, a püspök és káptalan zászlóalja, megesküdött rája, hogy el nem hagyják életben-halálban, s megindultak – Várna felé.

A hadjárat részletei ismeretesek.

{268.} A király Várna s a devinai láp között foglalt helyet, s püspökünk Tarnovi Jánossal s Bobrics Leskóval távolabb állt s hadosztályuk a tartalékot képezé.

Közvetlen a csata előtt, midőn a királyi apród urának fejére készült tenni a hartzi sisakot, ez a földre hullt. Erre nyomban oly szélvész kerekedett, mely a magyar birodalom nagy zászlaját és – Szent-Lászlóét, mint a történetiró megjegyzi, e „hőn tisztelt, féltett két ereklyét”*SZALAY L: Magyarország története. III. 72. l. egy pillanatban darabokra tépte szét. A sereg megdöbbent a baljóslatu tüneményeken. De Hunyady támadót fuvatott.

Tudjuk, hogy már-már a mieink kezében volt a győzelem, de az ifju király heve, majd eleste gyászos veszteségre forditá a győzedelmet.

Püspökünk a vész pillanatában királya védelmére sietett a tartaléksereggel, vezértársai: Tarnovi János és Bobrics Leskó a jancsárok csapásai alatt roskadtak össze, őmaga a devinai lápba szorittaték s ott lelte halálát.*CALLIMACHUS F: De rebus Vladislai regis. SCHWANDTNER J. GY. Scriptores rerum hung. I. 515. l.

Jött-e vissza Váradra csak egy is a seregből, melynek zászlaja összetört, vezére elesett, csatája elveszett? nem emlitik történeti forrásaink.