{354.} THURZÓ ZSIGMOND (1).
1506-1512.

CSALÁDJA, IFJU ÉVEI S ÖSSZEKÖTTETÉSE A HUMANISTÁKKAL. – KIRÁLYI TITKÁR S ESZTERGOMI KANONOK, MAJD SZERÉMI PÜSPÖK. – ISMÉT KIRÁLYI TITKÁR S SZÉKESFEJÉRVÁRI PRÉPOST. – VÁRADI PÜSPÖKSÉGE. – ÉPITKEZÉSE. – VISZÁLYA A KÁPTALANNAL. – HALÁLA. – EMLÉKEZETE.

A következő 1506. év juliusa örvendetesen kezdődött, de szomoru véget ért mind a királyi családra, mind az országra nézve.

Anna királyné julius 2-án, épen a székesfejérvári országgyülés közben fiut szült (II. Lajos), de a gyermek az édes anyának életébe került ugyanazon hó 26-án. Vele a királynak s nemzetünknek jó angyala is sirba szállt.

A királyné a ravatalon feküdt, a király talpig gyászban a bibornok-primással és egy püspökkel belső termeiben időzött, midőn levél érkezett, melyet a király parancsára a püspöknek kellett felolvasnia. A püspök olvasta azt halkan, majd szomorun: a velenczei köztársaság levele volt az, melyben a nagy családi öröm alkalmából üdvözölte a királyt és királynét. A király – mint a tudósitás megjegyzi – egy ablakmélyedésbe vonult és zokogott.

A levélolvasó püspök Thurzó Zsigmond volt, Váradnak uj püspöke.*WENZEL G: II. Ulászló házasélete. Századok. 1877. évf. 838. l.

Neve történeti. Családja, mely a mesés gazdagságu Fuggerekkel, {355.} s mint láttuk, a Szatmáriakkal is rokonságban állt,*Fugger Jakab, Thurzó János üzlettársának nővére: Anna Thurzó János fiának, Györgynek lőn neje. WENZEL G: Az alsó-magyarországi bányavárosok és a Dóczyak. 47–8. ll. a XV-ik század végével kezdett emelkedni Zsigmond atyai nagybátyjának, Jánosnak szerencsés pénzmüveletei s bányaipara által. De a pénz birodalmán kivül korán igyekeztek tért foglalni a magasabb körökben is.

Mind Thurzó Jánosnak, mind testvérének, Mártonnak több fia volt, kik mindannyian a leggondosabb nevelésben részesültek. János fiai közől a két legidősebb: .János és Szaniszló püspöki méltóságra emelkedtek; Márton fiai közől három: György, Zsigmond és Gáspár érdekelnek minket, Zsigmond épen a legközelebbről.

Ez, valószinüleg kortársa s rokonával, Szatmári Györgygyel együtt Olaszországban s tán épen, mint Szatmári titkára, Brodarich Pádua nagyhirü főiskoláján tanult. Ez alkalommal sajátitotta el a classicai tudományok szeretetét s ismerkedett meg Olaszország tudósai s nevesebb férfiaival.

Hazájába mint a humanismus lelkes követője tért vissza és Szatmári Györgygyel együtt kétségkivül tagja volt azon „dunai tudós társaságnak” (Sodalitas Litteraria Danubiana), mely Vitéz János veszprémi püspök elnöksége alatt a bécsi s budai humanistákat közös munkásságra és társas együttélésre egyesité (1497), s melynek budai tagjai a királyi cancellaria személyzetéből kerültek ki*ÁBEL J: Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. 6. I. – Azon György, kiről, mint a budai humanisták egyikéről, ismételve is van emlékezet [Ábel: i. m. 14. l. 18. jegyz.] Szatmári György. Hassenstein 1503. május 11-iki levelében is megemlékezik a váradi püspökről, aki ekkor csakugyan Szatmári volt. – A tudós társaság körébe fogadta mindazokat, kik latin verseket tudtak faragni s kiket valamely tagtárs ajánlt. Gyakori összejöveteleket rendezett, melyeken a görög symposionok példájára különféle tudományos kérdések felett vitatkozlak, ezek végeztével megrakott asztal és telt pohár mellet iparkodtak elüzni az élet gondjait.

E személyzet egyik legszellemesebb tagja volt Thurzó Zsigmond {356.} esztergomi olvasó-kanonok s királyi titkár, ki mint ilyen szerepelt azon szövetség megkötésénél, mely 1500. julius 14-én II. Ulászló magyar, s XII. Lajos franczia király közt létesült.*WENZEL G: Thurzó Zsigmond, János, Szaniszló és Ferencz, négy egykoru püspök. 12. l.

A humanisták, a középkori Európa e vándortanárai legalkalmasabbak valának arra, hogy valakinek jóhirét messze földön megalapitsák, s Thurzó Zsigmond nemcsak soraikhoz tartozott, hanem azok legtekintélyesebbjeihez, mint Aldus Manucius, Hassenstein stb. baráti kötelék is füzte.*Hassenstein idézett 1508. május 11-iki levelében a váradi püspökön kivül üdvözletet küld a fejérvári prépostnak is „ac D. Albensi”: e prépost a megjelölt időben, mint látni fogjuk, Thurzó Zsigmond vala.

Ezenfelül Ulászlónak már ekkor mindenható tanácsosa, Szatmári György, mint láttuk, rokona volt, nagybátyja Thurzó János, a körmöczi kamaragróf pedig már állásánál, de még inkább gazdagságánál fogva nagy tekintélyben állt az örökös pénzzavarokkal küzdő királyi udvarban, kivált Anna királyné előtt (1502–1506), ki ama zavarokat részben Thurzó János segedelmével igyekvék megszüntetni. Alig szenvedhet kétséget, hogy Thurzó Zsigmond személyes tulajdonain kivül e messzeható összeköttetéseknek köszönheté már királyi titkári állását is, valamint azt, hogy francziaországi diplomacziai müködése sem maradt soká jutalmazatlanul.

A következő 1501. február 24-én már szerémi püspök,*PRAY GY: Hierarchia. II. 389. l. – KOVACHICH M. Gy: Formulae solennes styli. XXXIII. 41. sz. – WENZEL G: i. m. 13. l. de ez állomás távolról sem felelt meg igényeinek. A szerémi püspökség az ellenségnek ugyszólván torkában volt s birtokainak nagy része már a törökök kezében;*1525-iki követi jelentés szerént 5–6 ezer arany jövedelmének kellett volna lennie, de alig volt 2–3 ezer. Margyar Sion. 1865. évf. 556. l. azért Thurzó is igyekezett, mint e püspökségben utódjai, attól szabadulni. Igy lőn, hogy még ugyanazon évben a czimre ugyan kevésbbé jelentékeny, de máskép biztosabb s jövedelmezőbb székesfejérvári prépostságot fogadta el, és mint királyi titkár visszatért a budai udvarhoz. Itt ismét feltalálta {357.} régi hiveit, megszokott, müvelt környezetét s a gépies udvari élet felderitéseül folytathatta kedvencz tanulmányait: Ugy látszik, hogy a római classicusok felé hajolt s talán helyzete és jövője iránti tekintetből is előszeretettel forgatá Róma legnagyobb szónokának müveit, különösen pedig leveleit.

Midőn egy alkalommal Virgil és Horác müveinek legujabb zseb-kiadása került kezébe, diadallal vitte azt Szatmári György korlátnokhoz s nem győztek mindketten eléggé örvendeni rajta, hogy ezentul, a könyvek kisebb alakjánál fogva, séta, sőt udvari szolgálat közben is olvashatják majd kedvencz iróikat. És közös megállapodás szerént Thurzó azonnal irt Milanóba régi barátjának, a hires humanista Aldusnak, ki az emlitett kiadást eszközlé, és barátságukra hivatkozva, kérte őt, hogy az ő (Thurzó) és Szatmári kedvéért rendezzen hasonló zsebkiadást Ciceró levelei s egyéb müveiből is.*A felette érdekes levelet Ábel J. szivességéből itt közölhetem: „Sigismundus Thurzó prepositus Albensis ac Serenissimi Hungarorum et bohemorum etc Regis Secretarius Aldo suo Salutem. Devenerunt iis diebus certi libelli in formam Enchiridii in meas ac Reverendissimi domini Georgii Episcopi Varadiensis manus, quibus propter eorum comoditatem mirifice oblectati fuimus. Nam ex quo propter varias nostras occupationes vix tantum nobis ocii conceditur, ut in edibus nostris poetis et oratoribus vacare possimus, iis propter eorum tractabilitatem et inter ambulandum et ut sic dixerim inter aulicandum nacta oportunitate pro maximis utimur deliciis; utque duos ex illis, puta Virgily et Oraty opera inter ceteros id genus libellos magis castigatos et pulchrioribus caracteribus impressos ex edibus Aldi Romani emissos conspexi, mox mihi in mentem venit, tuam et hortari et orare humanitatem, qua pro veteri nostra Amicicia Marcum quoque Tullium tam in Epistolis, quam eciam in aliis libris in hac eadem forma legendum nobis traderes. Si igitur charissime Alde cognoveris hunc, quem veteris Amicicie nostre causa tibi impono laborem, tibi non esse aliquid dampni allaturum: velis reverendissimi domini Varadiensis et meo desiderio morem gerere, atque libros Tully, quos sine tuo beneficio legere non possumus, legendos nobis tradere. In quo et nobis et studiosis omnibus rem facies valde gratam. Vale feliciter. Ex Buda XX. Decembris anno a Nativitate Christi millesimo quingentesimo primo.” A levél hátán: „Excellenti ac erudito viro domino Aldo Romano amico meo charissimo.” – Autograph; Cod. Ambros. (Milanoban) E 30. inf. vol. VII. – Aldus e kivánságnak már a következő 1502. évben eleget tőn, s Cicero „Epistolae familiares” kiadását a leghizelgőbb kifejezésekkel Thurzó Zsigmondnak ajánlá.

{358.} A humanismus, mint látjuk, Vitéz Jánosnak, az öregebbnek ideje óta nagy hóditást tőn. Vitéz szerette a classicusokat, megnyerő nyelvezetéhez az alakot, a körvonalakat azoktól kölcsönzé, de a szint, az elbájoló illatot a szentatyák müveiből meritette. Tacitusa mellett ott van Szent-Leoja, élete legválságosabb napjaiban is az utóbbihoz menekszik. Thurzó Zsigmond idejében már megforditva áll a dolog, minélfogvást a korabeli főpapokról egyik kortársuk azt a jellemzést irhatta, hogy gyakrabban beszéltek Nemesisről és Laisról, mint Krisztusról; szorgalmasabban olvasták Plautust; Virgiliust és Epicurust, mint a szentirást.*„Ecclesiastici crebrius de nummis, quam de coelo loquuntur; saepiusque Nemesim et Laidem, quam Christum in ore habent; quodve vix tolerabile est, plus Plauto, Virgilioque, quam Evangelio incumbunt, et studiosius Epicuri dogmata, quam decreta Pontificum evolvunt.” Hassenstein Budán kelt levele valószinüleg 1502-ben.– ABEL J: Magyarországi humanisták. 12. l. 15. jegyz.

Ebben rejlik magyarázata annak, hogy főpapjaink e korban, mint Szatmári is, inkább igyekeztek a püspöki palotába, mint a székesegyház oltárához. És igy készült lassanként a talaj a XVI-ik század erkölcsi nagy tusáihoz.

Eközben 1501. végével megüresedett a váradi püspökség. Kétségtelen, hogy arra a legilletékesebb jelöltek egyike Thurzó Zsigmond vala, azt azonban a nálánál minden tekintetben szerencsésebb korlátnok, Szatmári György elhóditá előle. Thurzó Zsigmond sem maradt sokáig egészen üres kézzel, kivált miután a következő évben mint a király velenczei követségének tagja, s a királyné egybekelésénél s koronázásánál, mint fejérvári prépost ismét gazdagitá politikai érdemeit. A király, valószinüleg Szatmári sugalmazására, egyszerre két adományban is részesité, reája szállitván a magtalanul elhalt Worsth Györgynek, betlenfalvi Hosszu Simon fiának és Fodor Lászlónak birtokait.*A birtokok, illetőleg birtokrészek: Bethlenfalva, melytől családja előnevét is vette, Tromfalva, Marsyly, máskép Chadaysdorff és Kromlaw praedium Szepesben. Az adománylevél kelt „Budae die b. Urbani papae” 1503. s Thurzó Zsigmond bátyjainak: Jánosnak és Teofilnek, továbbá testvéreinek: György, Péter, Márton és Gáspár nevére is szól. A beiktatást ugyanazon évben a szepesi káptalan végezte. Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 501, 23. és 26. – A másik adománylevél szintén a fenjelölt napon és időben kelt, de a birtokok nevei az ismeretes másolatból szándékosan kihagyvák s az előbbeni birtokos neve is más: Fodor László. WAGNER K: Analecta Scepusii. IV. 68–9. ll.

{359.} Az adománylevelek keltekor 1503. május 25-én Thurzó Zsigmond még mindig fejérvári prépost és királyi titkár, de rövid napok mulva, mint valami láthatatlan büvös kéz érintésére, sorsa gyorsan s mindig fényesebbre változik: három év alatt három püspökséget nyer egymásután.

Az emlitett 1503. augusztus 3-án még szintén királyi titkár, de már egyszersmind „választott” nyitrai püspök;*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 501. 22. a következő év végével erdélyi,*WENZEL G: Thurzó Zsigmond stb. 15. l. végre Szatmárinak Pécsre távoztával váradi püspök. 1506. január 28-án már meg is vala erősitve.*Magyar akademiai kézirattár: Tört. 18.

Midőn Thurzó Várad püspöki székét elfoglalta, alig volt több 40 évesnél.*1465-ben mint atyjának legkisebb gyermekét emlitik. WAGNER K: Analecta Scepusii. IV. 65. l. Ulászló király nemis késett a még ifju főpap magas képességeit az állam javára értékesiteni s 1507. juliusában Thurzó Zsigmondot jelölte ki a pápához menendő követül.*WENZEL G: Thurzó Zsigmond stb. 17: l. – Ulászló ama követe, ki 1506-iki házassági szerződést megköté [WENZEL G: Thurzó Zsigmond. 16. l. és II. Ulászló házasélete. Századok. 1877. évf. 835. l.] nem Thurzó Zsigmond volt, hanem, mint láttuk, Pruisz János volt váradi püspök. de hogy elment-e csakugyan? arról nincs tudósitásunk.

Ami történeti nyomok püspöksége első éveiből reánk maradtak, azok legalább eredetileg nem tollal, hanem az épitőmesterek müszereivel valának irva.

{360.} A XVI-ik század eleje mértéken tul kifejlődött fényüzéséről ismeretes. Thurzó Zsigmond is lehet, hogy épen korának e beteges hajlamából vagy mert a századokat látott püspöki palota már különben is átépitést kivánt, – mingyárt Váradra jövetelekor székháza megujitásához fogott.

Az épitkezés részleteiről csak annyit tudunk, hogy az nem csupán egy épületre terjedett, hogy ezek közől az uj püspöki palota 1509-ben már készen állt, s hogy alkotásai nagyok és fényesek valának.*„fine missae maioris – mondja egy 1509-iki, alább még idézendő tudósitás – exeunte domino Reverendissimo de ecclesia, secuti sumus eum usque ad gradum aulae superioris noviter constructae ... abhinc ascendens ad aulam suam pulcliram ... „ Oláh Miklós pedig Váradról szóltában irja: „Arx huius conspicua est ... tum aedium magnificentia, quas Sigismundus Thurzo episcopus ... aedificaverat.” BÉL M: Adparatus ad Historiam Hungariae. 30. l. Thurzó tanuja volt Mátyás király felséges épitkezéseinek, látta a külföld, nevezetesen Velencze márványpalotáit, hol mint királyi követ lakott is: mindezek vonzó minták gyanánt lebegtek szemei előtt, s alig kételkedhetünk, hogy a müvészetek megujitásának e korában ő is igyekezett megnépesiteni saját épitését a képzőmüvészet alkotásaival, szobrokkal, falfestményekkel. Az 1881-iki várbeli bontakozások alkalmával csakugyan kerültek elő renaissance izlésü faragott s alakos kövek, melyek inkább palota, mintsem egyház kövei lehettek.

Épitketései alatt a nyári hónapokat székhelyétől távol, s egyebek közt birtokán, Belényesen töltötte. Itt találjuk 1508. augusztus 23-án, midőn Farkas Bálint püspöknek emlitett s a belényesi szőlőmüvelés emelése végett kiadott szabadalom-levelét, megerősiti azon záradékkal, hogy az ott termett bor pintjét sohase adhassák négy denárnál drágábban.*„Nos Sigismundus Thurzo, Episcopus praetactae Ecclesiae Waradiensis omnia praemissa quoad omnes clausulas et articulos ac sub eisdem conditionibus confirmanus ac roboramus, et nihilominus constituimus et ordinamus: quod vina praetactoru a locorum nunquam possint maioris pretii vendi, quam pyntha una vini pro denariis quotuor. Datum in dicto Opido nostro Belenes, in vigilia beati Bartholomei Apostoli. Anno domini Millesimo quingentesimo octavo.” Váradi székeskáptalani levéltár: 14. 17. Feltünő, hogy az oklevelen, mely pedig már {361.} váradi püspöksége harmadik évében kelt, nem nevezi magát Biharmegye örökős főispánjának.

Ugyanezen év deczember 15-én már Váradon van, ugy látszik, felépült palotájában s a Kálmáncsehi püspök alakitotta Szent-László-káptalan szabványainak átvizsgálása s megerősitésével foglalkozik.*Történelmi tár. 1879. évf. 186. I.

De élete történetének különben fényes könyvében setét lapok is találkoznak. Már püspöksége első éveiben, mint századok előtt egyik elődét Elvint, perbe bonyolodva látjuk káptalana s papságával. A per kezdete s tulajdonképeni oka ismeretlen; annyi bizonyos, mert a püspöknek s környezetének viselete, mint mingyárt meglátjuk, mutatja, hogy nem a püspökön, vagy legalább nem az ő modorán mult, hogy az ügy végre egészen elmérgesedett.

A per ott kezd előttünk feltárulni, midőn az már a római szentszéken forog s a pápa azon okból, hogy Zsigmond püspök saját káptalanát sokféleképen zaklatja és zsarolja: annak joghatósága alól az egész káptalant kiveszi.*„Cum ... accepissemus, quod Venerabilis frater noster Sigismundus Episcopus Varadiensis multipliciter gravasset, et molestasset et quotidie gravaret et molestaret diversis mediis dilectos filios Prepositum, Capitulum, Canonicos et personas ecclesie Varadiensis: nos ipsorum Capituli et Canonicorum in ea parte supplicationibus inclinati, eosdem Capitulum, Canonicos et eorum quemlibet ab omni iurisdictione superioritate et dominio ... Episcopi eiusque vicariorum et officialium... . durantibus certis litibus in Romana Curia... . tunc pendentibus duntaxat, per alias nostras litteras exemimus.” THEINER Á: Monumenta Hung. II. 580. l.

A vád kétségkivül nem volt alaptalan; az alsó papság zsaroltatása e korban annyira napirenden vala, hogy az ellen az 1498-iki országgyülés is végzést hozott, de ugyanez a kor volt az, melyben legjobb törvényeink is csak a papiroson maradtak.

Zsigmond püspök az itéletet megnyugvással fogadta, de nem {362.} ugy testvéröcscse, Gáspár. Ez, valamint Zsigmondnak másik testvére György, állitólag szintén egyházi férfiu volt, nevezetesen Gáspár szepesi kanonok, György pedig apát;*WAGNER K: Analecta Scepusii. IV. 68. és 73. ll. de az év megjelölése nélkül. mindemellett Gáspárt Zsigmond püspök perének alkalmával Váradon találjuk, éspedig minden egyházi rang, vagy annak megjelölése nélkül, mint váradi udvarbirót. Ez, amint értésére esett a pápa itélete, fegyveres hajduival a káptalanra tört s nevezetesen Jakab jogtudós kanonokot, ki, ugy látszik, a pernek főintézője volt, halálra kereste s mivel ezt nem találta, egy másik papot, ki utjába akadt, vert össze.

Evvel a baj még sulyosabbá lett s Várad nem sokára egy kinos jelenetnek lőn szemtanuja.

A római székhez ujabb panasz ment s Gáspár személyes megjelenésre Rómába idéztetett. Erre Gáspár indulatja kitört minden korláton. A szentszék küldötte, Nilkay János jegyző megjelent Váradon s a püspöktől menevédet (salvus conductus) kivánt. A püspök irásban és saját jegyzője, úgy látszik, Gencsi Benedek által szóval is megadta azt. Midőn pedig, épen a székesegyházból jövet, a küldöttet közeledni látta, megállt kiséretével együtt, s mind az érkezőnek, mind a vele volt két tanunak kezét nyujtá.*„ad gradum aulae superioris noviter constructae, ubi cum multitudine suorum ministrorum constitit ... primum domino Nylkay, deinde mihi scriptori harum, tandem M. Matheo Nesthay porrexit manus.” A már idézett 1509-iki tudósitás. Gr. Vay-család levéltára. 12. Innet elfogadó termébe vezette őket, ismételve ama biztatását, hogy semmitől se tartsanak, s miután összehivatta jegyzőit, felolvastatá a hozott leveleket, majd másolatukat kérte s megigéré, hogy legközelebb felelni fog rájok.

Ezután – mondja a többször idézett tudósitás irója – Pázmán György, Sarmaságy András és Miklós s Ráskay kiséretében az udvarbiróhoz, Thurzó Gáspárhoz menénk, hogy felolvassuk előtte az idézőlevelet.*„ad citandum provisorem arcis,” mondja az idézett 1509-iki tudósitás, de hogy e „provisor” Thurzó Gáspár volt, kitetszik a pápa fentebbi idézett leveléből. Alig hogy megértette, hogy mit akarunk, „engem {363.} az ország törvényei védnek” – mondá képéből kikelve – s neki esett a pápa végrehajtójának, hajánál fogva hurczolá őt szolgáival egyetemben egyenesen a Körös partjára s már kezeit is összeköték, hogy a folyóba alá meritsék. Szerencsére e pillanatban oda ért a püspök küldötte, ki a már félig holt embert kiszabaditá kezeikből.*„Audita citatione, mox mutato colore faciei, consurgens, irruit in ipsum dominum Johannem ... et arreptis capillis, allegans decretum Regni ... per capillos cum multitudine eos sequente ipsum dominum Johannem executorem Sanctissimi domini Julii papae rapuerunt et duxerunt extra castrum ... ad portum Crisii supra Claustrum S. Francisci, exuto vestimento suo, et Barnabas Barinay habebat cordas multas ... . ad ligandas manus suas post tergum ... . lnterim supervenit nuncius domini Episcopi et sic eum reduxerunt.” A tudósitás „In via raptim” kelt sok hibával s felette hiányos keltezéssel és aláirással. Egyik, kihez czimezve volt, Vay Imre váradi kanonok s igy került a gróf Vay-család levéltárába. – Thurzó Gáspár erőszakoskodó hajlamait mutatja egy másik tette ugyane korból. 1508-ban a Toldy-ak fekete-bátori és csattfalvi jobbágyait fogdosta össze és sarczolta, ami miatt Ulászló vizsgálatot rendel Thurzó Gáspárnak ura – Zsigmond püspök ellen. Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 1035. 59.

A nép a lármára összecsődült, s megdöbbenve szemlélte a történteket. Nem csoda, – mondák – hogy Isten ostora rajtunk, mikor ilyenek történnek. Szomoru idő volt ez hazánkban, már másod évben (1508–9.) pusztitott a pestis oly iszonyuan, hogy még a század végén is emlegették az emberek.*Váradon 1582-ben egy tanuvallatás alkalmával Oláh Lukácsné igy kezdette vallomását: „az kereszteshad előtt való nagy halálba hat esztendős voltam.” Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 2.

Hogy az 1514-iki s még inkább az ezt követő eseményekre mennyire meg valának már érve a kedélyek, mutatja azon körülmény is, hogy az egyházi körökhöz oly közel álló férfiu, mint Thurzó Gáspár távolról sem gondolt arra, hogy a megidézésnek engedelmeskedjék; ehelyett ő kerekedék felül s hazai törvényeink előtt fejét kérte a váradi káptalannak, mint olyannak, aki miatt nemesi személyes szabadságában megtámadtatott.*„eosdem Capitulum et Canonicos sub pretextu, quod dictum Gasparem ... moneri fecissent, coram ... palatino aut eius Judicibus ... ut etiam pretextu sacre constitutionis dicti Regni [Hungarie] pena capitis punirentur et bonis omnibus privarentur, moneri fecerit.” THEINER Á: Monumenta Hung. II. 580-i. II. – Thurzó Gáspár kétségkivül Mátyás és Ulászló királyok azon törvényeire hivatkozott, melyek halálbüntetést szabtak azokra, kik a rendes biróság mellőzésével Rómába viszik pereiket.

{364.} A pápa ennélfogva már kénytelen volt a perbe a magyar király személyét is belevonni, s a következő 1510. év február 20-án külön levélben szólitá fel Ulászlót a váradi káptalan tagjainak védelmére. És ez, legalább eddigelé, utolsó adatunk e történetről. Sikerült-e mégis kibékiteni a peres feleket, vagy csak a legbiztosabb békéltető a halál, mely Thurzó Zsigmondot ezután nem sokára kiszólitá, – vetett véget a viszálynak? az még levéltáraink titka.

Utolsó ismeretes tette Zsigmond püspöknek, hogy mint előde Beckenschläger János a kápolnai pálosoknak, ő a várad-velenczei Szent-Klára apáczáknak szerzett egy malmot szintén Püspökiben.*„molendinum quod in territorio nostrae possessionis pyspwky in decursu fluminis Crysy existit, quod quidem molendinum ... . condam Sigismundus Thurso episcopus, praedecessor noster eisdem iam dictis sanctimonialibus propriis pecuniis ... emerat, qui morte tandem immatura praeventus, literas de huiusmodi collatione dare non potuit.” Perényi F. püspök levele. Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Monial. Poson. S. Clarae. 59. 32.–41. 30. – GÁNÓCZY A: Episcopi M. Varadinenses. II. 15. l. – Turzó Zs. kora halálát azon körülmény is mutatja, hogy testvérbátyja, György még 1543-ban is élt. WAGNER K: Analecta Scepusii. IV. 68. l. Evvel kétségkivül nemcsak az apáczák anyagi helyzetén kivánt javitani, hanem az annyira fontos nőnevelést is előmozditani. Mielőtt azonban ez adományáról levelet adhatott volna, váratlanul s élte virágjában sirba szállt 1512-ben.*„molendinum quod in territorio nostrae possessionis pyspwky in decursu fluminis Crysy existit, quod quidem molendinum ... . condam Sigismundus Thurso episcopus, praedecessor noster eisdem iam dictis sanctimonialibus propriis pecuniis ... emerat, qui morte tandem immatura praeventus, literas de huiusmodi collatione dare non potuit.” Perényi F. püspök levele. Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Monial. Poson. S. Clarae. 59. 32.–41. 30. – GÁNÓCZY A: Episcopi M. Varadinenses. II. 15. l. – Turzó Zs. kora halálát azon körülmény is mutatja, hogy testvérbátyja, György még 1543-ban is élt. WAGNER K: Analecta Scepusii. IV. 68. l. Földi maradványait nem Váradon, hanem szülővárosában Lőcsén, családja sirboltjában helyezték örök nyugalomra.*WAGNER K: Analecta Scepusii. II. 12. l. – PRAY GY: Hierarchia. II. 186. l. a) jegyz.

Felszentelt. püspök volt-e? arra határozott adatunk nincs; csak gyanithatjuk azt egy későbbi (1531.) feljegyzésből, mely arról {365.} értesit, hogy drága, gyöngyökkel ékes püspöksüvegét a gyulafejérvári székesegyháznak ajándékozá.*„Item mitra alia, non minus pretiosa, similique [cum gemmis et margaritis] contextura quondam Reverendissimi Sigismundi Thurzo Episcopi huius [Transilvaniensis] Eccles ae.” SZEREDAI A: Series Episcoporum Transilvaniae. 181. l. – Magyar Sion. 1867. évf. 193. 1. – Amely szavak arra látszanak mutatni, hogy az övé, az ő használatában volt. – A kölni Orsolya-egyházban ujabb időkig létezett egy ezüstszobor, melyet talapzatának felirata szerént, Zsigmond váradi püspök ajándékozott [IPOLYI A: Magyar ereklyék.] de kérdés, vajjon Thurzó-e? minthogy Zsigmond püspökünk kettő vala. Bizonyosan emlékül Váraddá jövetele alkalmával.

Elhunyta élénk részvétet keltett még a külföldi körökben is. Aldus mingyárt a következő (1513.) évben Cicero Epistoláinak egy ujabb kiadásával áldozott emlékének s annak előszavában siratja Thurzóban nemcsak az elvesztett jó barátot, hanem a nemes szivü, nagy tudományu férfiut is.*Firmin Didot Ambrus franczia forditása szerént: „Ainsi pensait Sigismond Thurzo, jadi mon hote a Venise, homme d'un coeur genereux et de grande science, un devot de Ciceron, plus tard . .. eveque de Varadin; et dont la mort soudaine et prématurée m'a rempli d'affliction. Je lui ai beaucoup d' obligations et en lui j'ai perdu un excellent ami.” Alde Manuce. Paris, 1875. 338. l. – WENZEL G: Thurzó Zsigmond stb. 18. l. Itthon különösen két keblet érinte fájdalmasan halála: egy meglett férfi s egy ifju keblét. A férfi: Henckel János volt, a boldogultnak váradi kanonokja, helynöke és – barátja, ki ugyanekkor szintén örökre megvált Váradtól. Az ifju: Oláh Miklós vala, a Hunyadi-háznak utolsó melléksarjadéka, később, egy félszázad mulva, Magyarország primása.

Midőn már Thurzó Zsigmond rég por és hamu vala s Oláh Miklós távol hazájától (Brüszszelben 1536-ban) „Hungaria” czimü munkáján dolgozott, Váradról irtában kegyelettel állapodék meg Thurzó Zsigmond emlékénél s felemlitve váradi épitkezéseit, fiui hálával jegyzé meg: ő volt az én második atyám.*„Sigismundus Turzo Episcopus, meus olim mitricius.” BÉL M: Adparatus ad historiam Hungariae. 30. l.

{366.} A mellékelt hasonmás kezeirását tünteti fel.

(Nos Sigismundus Thurzo postulatus Waradiensis praetactas litteras roboramus et confirmamus per hoc manuscriptum nostrum.)

(Nos Sigismundus Thurzo postulatus Waradiensis praetactas litteras
roboramus et confirmamus per hoc manuscriptum nostrum.)*Szatmári György püspöknek a Párthásy Imre javára kiadott s emlitett levele alatt, kelet nélkül.