PERÉNYI FERENCZ (I). 1514–1526. | TARTALOM | FRÁTER GYÖRGY (II). 1534–1551. |
FEJEZETEK
A CZIBAK NEMZETSÉG. – CZIBAK IMRE SZERZETESI FOGADALMA. – TOMORI ŐT A KALOCSAI ÉRSEKSÉGRE AJÁNLJA. – A KOLOS-MONOSTORI APÁTSÁGOT NYERI, MAJD A VÁRADI PÜSPÖKSÉGET. – HÜSÉGE AZ ŐSI HITHEZ S JÁNOS KIRÁLYHOZ. – AZ UTÓBBINAK ÁLDOZATÁUL ESIK.
Váradra a mohácsi vész után uj idők jövének s megváltoztaták a város és vidéke arczulatát. A pálya megfutásához, mely Szent-László városát a pusztaságból a teljes kifejlődés magaslatára emelte, négy évszázad kellett: ugyanannyi évtized elég volt, hogy megtegye azon utat – visszafelé.
Mohács után ketté szakadt a haza, a trón, a vallás; ketté tört Várad püspöki botja is.
Amint két királya lett az országnak, két püspöke lőn Váradnak. Az egyiket kinevezte János király, a másikat Ferdinand király.
Midőn Zapolyai Jánost a székesfejérvári gyülés (1526. nov. 10.) királynak kiáltotta ki s megkoronázta, s az uj király udvara s országa méltóságait hivei között szétosztá: a bihari főispánságot a váradi püspökséggel Czibak Imrének adományozá.*
{379.} A Czibak nemzetséget Istvánfi óta (1538–1615) olasz származásunak irja történelmünk, ami lehetséges, de nem eléggé indokolt; Istvánfi korában ama származtatás alapjaul elég volt az olasz Cibo s a magyar Czibak családnevek véletlen hasonlósága.* De a Czibak nemzetség czimere mást mutat. E czimer főjelvénye, mint az alább látható metszet is előtünteti, épen ugy három fog, mint a Gutkeledek czimerén, a különbség csak az, hogy ezeknél a három fog balra, a Czibak czimeren jobbra néz. A főjelvények közössége pedig a czimertan szerént közös eredetre vall.
Annyi bizonyos, hogy a Czibakok 1330-ban már osztoznak biharmegyei birtokaikon,* s ez időtől kezdve mint egy népes és több ágra szakadt nemzetség tagjai szerepelnek Biharmegye történetében, viselik annak tisztségeit.*
András de Géres bihari alispán 1534. 1552. Imre püspök 1526. Péter de Palota 1552. Források: If. Bölöni S. levéltára. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial Budens. 4. 36. 37. – Monial. Poson. 62. 48. – N. R. 847. 48. – Dical. Conscript. VIII. 1–72. – Csanád-egyházmegyei adattár. IV. 42.
{380.} Czibak Imre a Palotai ágból származott, mely a Várad melléki Palotáról (ma Ó-Palota puszta) irta magát. Életének első korszaka még ismeretlen: midőn először feltünik, Zapolyai János udvarában látjuk.
Régi családjaink fitagjai alig hogy a gyermekkorból kiléptek, rendszerént előkelő urak szolgálatába álltak, hogy azoknak udvara s táborában vitéz hadfiakká képezzék magokat. Ily czél vezette kétségkivül Czibak Imrét is igen korán Zapolyaihoz, mint. különben is rokonához, kinek apródja vala.* Később valószinüleg Zapolyainak közvetitésére Erdélybe ment Tomori Pál fogarasi várnagy (később kalocsai érsek) oldalához, ki nemcsak ügyes hadnagy vala, hanem a politika s a pénzügy terén is jó hirnek örvendett. Tomori mellett részt vőn mind a fellázadt székelyek (1506), mind a törökök ellen viselt hadjáratokban.* 1514-ben is egyik legelseje vala azoknak, kik a Várad vidékén garázdálkodó kereszteshadat szétverék.* Itt ősi tüzhelyét is védelmezé.
Ezentul Czibak Imrét, bár a királyi udvar és Zapolyai pártja közt az ellentét napról-napra élesebb lőn, mindemellett nem Zapolyai, hanem a király szolgálatában, sőt magában a királyi udvarban találjuk.*
{381.} Czibak tehát, mint az eddigiekből látható; nem készült a tudományos, és még kevésbbé az egyházi pályára; de birtokában volt ama gyengéd bensőségnek, melyet rendszerént a vallásos nevelésnek s első sorban az édes anyának köszönhet a gyermek.
Valahol hadjárataiban vagy, mint hadnagya Tomori Pál, a magán élet körében oly viszonyok közé jutott, hogy azoknak megrenditő hatása alatt fogadalmat tőn, hogy bucsut vesz a világtól, és Szent-Ferencz szerzetébe lép. Fogadalma teljesitésére azonban nem vala elegendő lelki ereje.
Aggodalmak kinozák s oly heves küzdelmeket állott ki önmagával, hogy feje zugni kezdett s egész éjszakákon át nem alhatott. Végre a pápához fordult, kérve őt; hogy miután heves főfájása miatt különben is alkalmatlan a kolostori életre, mentse fel fogadalmától, igéri egyébként, hogy a világi papság soraiba lép s az egyházi rendeket felveszi.*
Ez a végzetes 1526. év elején történt, s Czibak Imre belépése a papi rendbe annyira elhatározott vala, hogy midőn Tomori Pál a kalocsai érsekségtől felmentetni kérte magát, Czibak Imrét ajánlotta maga helyett az érseki s főkapitányi tisztre.*
Tomori lemondását, mint tudjuk, sem Budán, sem Rómában el nem fogadák. Mi sorsa lőn Czibak emlitett folyamodványának? nincs rá adatunk, de aligha nem ugy járt, mint a Tomorié. Erre látszik mutatni azon körülmény is, hogy II. Lajos király még ugyanazon év május 31-én szerzetesi javadalommal tüntette ki Czibakot, a kolos-monostori apátságot adományozván számára.*
{382.} Ez adománynak azonban nem soká örvendhetett. Két hónap mulva megtörtént a mohácsi csata, melyben Czibak Imre királya kiséretében szintén részt vett, de ő szerencsésen megszabadult. Erre ismét két hónap mulva megint királyi udvarban volt, Zapolyai Jánosnál. Az elvi hütlenség, a párt-cserék kora volt ez, de Czibak Imre Lajos király udvarában is hive lehetett régi ura s rokonának, Zapolyainak.
Ez Czibak hüségét, mint, láttuk, a váradi püspökséggel jutalmazta meg.
Hogy férfiak, kik egészen az egyházi renden kivül állottak, sőt még a törvényes kort sem érték el, nyerjenek főpapi méltóságokat, az, mint láttuk, annak előtte sem volt szokatlan; de épen gyakori lőn később, midőn főpapjaink nagy része a kiséretökben volt ifjabb egyháziakkal Mohácsnál lelték halálukat.* Czibak Imre épen ugy megnyerheti, mint Perényi, Szatmári stb. a római megerősitést, ha János király koronája s evvel apostoli joga nem válik kérdéssé; igy azonban mind a János, mind a Ferdinand által kinevezett püspökök megmaradtak ugyan méltóságaikban, de a szentszék megerősitése nélkül.
Czibak Imrét is kineveztetésétől kezdve „püspök”-nek, „főtisztelendő”-nek hivta a világ;* leveleiben ő is mindig püspöknek {383.} irja magát,* és amit Báthory István, erdélyi vajdának irt, hogy ő „püspöki tekintélylyel müködik”* azt haláláig gyakorlatilag igazolá.
Birta az összes püspökségi javakat; Várad főpapjainak palotájában, a váradi várban lakott, melyet némelyek szerént ujból meg is erősite;* a püspökség nemeseinek s jobbágyainak adományokat s szabadalmakat osztogatott,* kanonokokat nevezett ki s közőlök Székesfejérvári Fülöp, egyházi jogtudort, mint püspöki helynököt az egyházmegye kormányával bizta meg:* káplánokat tartott maga körül, mint azon Pétert is, ki később egyik oka lőn halálának; részt vett az isteni tiszteletekben s korának vallási küzdelmeiben.
Utóbbi müködését közelebbről ismernünk mindenesetre a legérdekesebb lenne, de részletes tudósitások nem maradtak reánk; csak általánosságban emlitik részént egykoru, részént későbbi irók majd szigorát, majd szelid, békéltető modorát, melylyel az uj tanok {384.} hirdetői s követőivel bánt, melynek eredménye lőn, hogy egyházmegyéjét a vallási szakadástól vagy épen zavaroktól meg is őrizé.*
Ez eredmény elérésében azonban lényeges része lehetett Várad s .a püspökség egyházi férfiainak; Czibak Imre inkább volt a kard férfia s emellett képességeit első sorban azon politikai párt érdekében kellett évényesitenie, mely őt felemelte.
János király sokat tartott Czibak kardjáról, kivált miután ez Cserni Jovánt, a „fekete embert” legyőzte s régi hivét nehezen nélkülözte környezetében. Midőn Ferdinánd Budát fenyegette, János király Czibak jövetelével biztatta magát s Buda aggodó polgárait;* annak fedezete alatt vonult Ferdinánd üldöző serege elől a Tiszántulra és itt ismét Czibaknál, a váradi püspökök ős várában talált menedéket. (1527. okt. 4.)
De még akkor is, midőn János király az országból egészen kiszorult, s az urak között, már alig volt négy-öt hive: Czibak Imre ezek közé tartozott; bujdosó királya hüségében megtartotta Váradot és vidékét s első vala azok közt, kik a visszatért király fogadására Debreczenbe siettek s neki kardjaikat ujra felajánlák. (1528. nov. 3.)
János király Czibak Imre szolgálatait elismerésén kivül Gyula, majd Vajda-Hunyad adományozásával jutalmazá s 1533-ban azzal {385.} tüntete ki, hogy erdélyi vajdává Laski Jeromost nevezte ugyan ki, de a kis ország kormányát Czibak megbizhatóbb kezeibe tette le.
Eközben, 1534. augusztus elején Gritti Alajos Magyarország kormányzója megjelent Erdélyben s Czibak Imrét magához, Brassóba hivatta. Czibak, ki Grittivel kivált azóta, hogy ennek kormányzóvá emeltetését ellenezte, feszült viszonyban élt, – nem tartá tanácsosnak a Brassóba menetelt, s csak udvari papját, Pétert küldé Grittihez, hogy távolmaradását kimentse, vagy ha már épen meg kell jelennie, menlevelet hozzon számára. Gritti nem akart Czibak megjelenésétől elállani, de menlevelet sem adott, ellenben Dóczi János, Czibaknak régi ellensége rá vette a némelyek szerént együgyü, mások szerént megvesztegetett udvari papot: hitetné el Czibakkal, hogy Gritti esküvel biztositotta életét.
Ugy is lőn, Czibak hitt s Vajda-Hunyadról, hol a vár megerősitésével foglalkozék, kétszáz fegyveres kiséretében elindult Brassó felé.
Augusztus 11-én este Felmérhez ért, itt sátrat veretett, hogy meghál s másnap reggel megy Grittihez. Éjjel azonban Gritti emberei: Bathyány Orbán és Dóczi János magyar s török haddal rája törtek, s minthogy Czibak vitézül védte magát, fejére boriták sátorát s a hatalmokba esett, tizenhat sebből vérző férfiunak fejét vették. Másnap reggel Czibak feje Gritti táborában volt.*
A véres tett indokául rendesen azt emlitik, hogy Czibak Gritti ellenére nyerte el Hunyad várát, de ha alapos a vád, melylyel Grittit már kortársai gyanusiták, hogy tudniillik János király helyét ő törekedett elfoglalni a trónon: akkor Czibak halála inkább tulajdonitható Gritti ama törekvésének. Ez ugyanis tudhatta jól, hogy János király trónjához az ut e trón leghivebb oszlopának, {386.} Czibaknak testén keresztül nyilik csupán.* – A szintén biharmegyei Ártándy testvéreknek, Balás és Pálnak is azért kellett fejöket veszteniök, mert Gritti utjában állottak.
De Czibak meggyilkoltatásának hire halálos itélet volt Gritti fejére is. Erdélyben s Biharban pár hét alatt negyvenezer ember fogott fegyvert a gyülölt kormányzó ellen s Gritti Dóczival együtt bakó kezei között végezte életét.*
Czibak Imre fejét Brassóban a Szent-Ferencz-rendüeknél temeték el tisztességesen, harangszó mellett: teste többi részét is ide akarták hozni, de a forró nyári időben sietni kelle az eltakaritással, azért Felmér mellett egy dombon álló kápolnában helyezték el. Innet később Majláth István a testet felvéteté s Fogarason helyezte nyugalomra.*
Utána pár évtized mulva családja is kihalt. Rokonai, vagy testvérei: Géresi Czibak András 1534-ben Biharmegye alispánja, és (Palotai?) Czibak Péter 1552-ben még élnek, de azután nyomtalanul tünnek el.*
Czibak Imréről az egykoru Verancsics Antal, utóbb esztergomi érsek magasztalólag szól s kiemelve hadi képességeit, ismételve is jeles és nagy férfiunak nevezi,* mely nyilatkozat összevetve azt Tomori Pál érsek emlitett ajánlatával, feljogosit hinnünk, {387.} hogy Czibak Imre rendes viszonyok között jeles főpapjává is válhatott volna Szent-László városának.
Fenmaradt leveleinek majd mindenikén megvan pecsétgyürüjének lenyomata, mely családi czimerét tünteti fel. E czimer: jobbra forduló három fog s efelett jobbra csillag, balra félhold, mint a mellékelt metszeten látható.*
MACZEDÓNIAY LÁSZLÓ NEMZETSÉGE. – PÉCSI KANONOK, MAJD SZERÉMI PÜSPÖK; ISMÉT PÉCSI PRÉPOST S A KIRÁLYI TANÁCS TAGJA. – POLITIKAI MÜKÜDÉSE ITTHON S A KÜLFÖLDÖN. – FERDINÁND VÁRADI PÜSPÖKKÉ NEVEZI KI. – BAJAI. – HALÁLA. – A PÜSPÖKSÉG HANYATLÁSÁNAK ELSŐ JELE.
Podmaniczky István, nyitrai püspök 1527. november 3-án Ferdinánd fejére is feltette Szent-István koronáját. Az uj király már másnap gyakorolni kezdte magyar királyi apostoli jogait. A János király birtokában volt egyházmegyék részére is püspököket nevezett ki: Erdélybe Gerendi Miklóst,* Váradra Maczedóniay Lászlót.*
Maczedóniay László régi magyar család ivadéka. Ősei közől Péter 1381-ben s ennek fiai, 1436-ban két Miklós, mint a torontálmegyei {388.} Zarafalva és Peryemes birtokosai emlittetnek.* Ugyanott Torontálban esik Maczedónia falu is, egykor valószinüleg szintén birtokuk, melytől nevöket is vették.
Maczedóniay László atyja: János, s anyja: Gyulafi Ágnes vala.* A papi pályára a pécsi egyházmegyében lépett, hol kanonok s baranyai főesperes lőn. Müveltsége s feltünő ékesszólása kedveltté tevék a befolyásosabb körökben, majd a királyi udvarnál is* , és ezzel jövője meg lőn alapitva. Szerencséjét azonban nyomon követé bizonyos balsors, mely őt haláláig nem szünék meg üldözni.
1520-ban, negyven éves korában szerémi püspök lett,* s két év mulva egyik tagja és szónoka azon követségnek, mely a nürnbergi gyülésen a német birodalmi rendek segélyét sürgette a törökök {389.} ellen.* 1526. elején azonban püspökségét Brodarich Istvánnak, az imént kinevezett királyi korlátnoknak engedte át s a pécsi prépostságot foglalta el, tulajdonképen mint a királyi tanács tagja a budai udvarnál foglalt állomást.* Mint ilyen tevékeny részt vőn ama hazafias munkában, mely nemzetünk harczképességének fokozását czélozá, de amely Mohácsnak térein sikertelennek bizonyult.*
Ugyanazon év novemberének utolsó napján Maczedóniay László egyike volt azon kiszemelt férfiaknak, kiket Ferdinánd cseh király biztosita, hogy ha magyar királylyá választatásának előmozditása miatt kárt szenvednének, teljesen megelégiti őket s a koronára szálló birtokokat, egyházi javadalmakat, s tisztségeket mindenekelőtt közöttök osztja szét.*
Ferdinánd, mint láttuk, beváltá igéretét; viszont Maczedóniay László hiven szolgált Ferdinánd ügyének ugy itthon, mint Bécsben, {390.} Prágábán;* de jutalma, a váradi püspökség; csak névleges maradt hatáskör s javadalom nélkül.
Mint három évszázad előtt Primogenitus, bár a pápa kinevezettje vala, még sem juthatott a magyar király akaratjának ellenére Várad püspöki székébe: épen ugy Maczedóniay László is. Ferdinánd hatalma nem ért el Váradig, hol János király parancsolt s hive, Czibak Imre halálaig birta a püspökséget.*
Ferdinánd király segiteni igyekezett Maczedóniay helyzetén, királyi személynökké nevezte ki s a János királytól elkobzott trencsénmegyei Lewa (ma Illava) várát tartozékaival együtt neki adá;* de Maczedóniay anyagi viszonyai avval sem javultak.
Örökös pénzzavarokkal küzködött; fizetését a többnyire üres királyi kincstárból csak rendetlenül kaphatta meg; 1531-ben már kénytelen volt az emlitett királyi adományt eladni,* s midőn 1534. év tavaszán betegeskedni kezdett s orvosai fürdőt ajánlának; nem tudott távozni Bécsből – adósságai miatt.*
{391.} Ily nyomasztó körülmények közt elveszté kedélye egészségét is; kedvetlen, bizalmatlan lőn s legjobb barátjaitól is visszavonult. Oláh Miklóssal, a későbbi érsekkel gyermekkoruk óta, mint testvérek, szerették egymást, de élete utolsó éveiben már Oláh Miklós szavai sem valának képesek panaszait megszüntetni s keserü hangulatából kiragadni őt.*
Örömetlen helyzetéből végre is csak a halál szabaditá ki az 1536. év tavaszán. Legszebb siriratát ugyancsak Oláh Miklós készité el, midőn feljegyzé róla, hogy halálán ezerszeres fájdalmat érzett.*
Maczedóniay épen ugy, mint Czibak Imre a sirig váradi püspöknek tartá magát, és saját pártja szemében mindegyik az vala; de Váradnak e korban, a szó igaz értelmében mégsem volt főpapja. E rendellenes állapot már maga is mutatja a püspökség kedvezőtlen viszonyait, egy más körülmény pedig határozottan hanyatlást jelez. Ez időtájban történt, hogy a váradi székeskáptalan egyik jelentékeny birtokát, Kárásztelket Báthory István, erdélyi vajda († 1531. körül) özvegyének, Thelegdy Katalinnak zálogba adá, mint az oklevél {392.} mondja, elkerülhetetlen, halasztást nem engedő szükségből.* A gyarapodás, a folytonos emelkedés kora tehát véget ért, sőt már a kivivott előnyök is inogni kezdenek; de a káptalan ezuttal még visszaszerzi ős birtokát: évenként száz-száz forintot törleszt és segitségére jő maga Báthoryné is, még a zálogösszeg lefizetése előtt kibocsátva kezéből ama birtokot, jeléül annak, hogy a kegyelet Szent-László egyháza iránt a kedvezőtlenre fordult viszonyok között is még mindig élénk vala.
PERÉNYI FERENCZ (I). 1514–1526. | TARTALOM | FRÁTER GYÖRGY (II). 1534–1551. |