4. Hadi története.

A legrégibb adat Csehváráról 1319-ből való. A Kopasz-féle lázadásnak nagy részben Szolnok és Kraszna vármegye is szintere volt s Cseh-vár parancsnokává Károly Róbert Elefánti Dezsőt tette, a kinek mint sebesvári várnagynak adományozta hűsége jutalmául a hűtlen Istvánnak és fiainak, továbbá Chuntha László fiainak, valamint Ördög Andrásnak és Botos Miklósnak összes birtokait, a miért Cheewarnál, mely várat István, a Lorandi vajda fia és Bekch, a Kopasz nádor fia megtámadtak {55.} és felgyujtottak, ellenük vitézül harczolt, Volko és Derguech nevű várakat, úgyszintén Zylag birtokot a királynak visszafoglalta.*I. Károly Elefánti Dezső sebesvári kapitánynak a Csompasz István és László, Beke János és Domokos, Ördög András János és Botos Miklós birtokait, több elősorolt érdemei között 1319 június 31-én azért adományozza, mert a midőn ezen Dezső a király megbizása következtében Csehvár királyi várat őrizné, István a Loránd vajda fia és Bekcs a Kopasz ismert lázadók fia által a vár megtámadtatván és felgyujtatott, ezen Dezső a várból kitörve velök szembe szállott s dicsőségesen megharczolt, a midőn fogságba esett ugyan, de a király által kevés időre kiszabadíttatván, addig nem nyugodott, míg Bekcsnek Valko és Istvánnak (Csompasz) Derguech nevű várát be nem vette s azokat a királynak át nem szolgáltatta. Ezek mellett még ezen Dezső mester a hűtlen Lothár fiainak Zylag nevű birtokát a király hatalma alá hajtotta (deo ulcionum et domino exercitum propiciante felici super ipsos obtenta victoria). Midőn pedig Adorján várat, melyet Kopasz jogtalanul tartott birtokában, a király vívta volna, a vár alatt Dezső megjelenvén s vitézül harczolván, a királynak kedves szolgálatot tett. Végül mivel összes felső-magyarországi birtokait nejével, fiai s leányaival a lázadó Trencsini Máthé kezei közt hagyta, úgy állott a király pártjára s mellette híven mindvégig kitartott, holott Máthé a fiát megvakíttatta, feleségét pedig egész haláláig börtönben tartotta. (Anjoukori okmánytár. I. kötet, 522. l.)

Szilágy-Csehnél a legnevezetesebb küzdelmek épen ezek közt, továbbá Bethlen Gábor s Prépostvári közt folytak, a miről később van szó.

Elefánti Dezsőről van még pár becses adatunk. 1320 márczius és április 25. tájt Elefánti Bánffy Dezső a Chumpáz Lőrincz és Chuntha László nótájával Sombor, Iklód, Péntek stb. helységeket kapja s a beiktatás is megtörténik. Ugyancsak ekkor Elefánti Losonczi Dezső s az Aba nembeli Chentei János cserélnek. A cserét, mely szerint Elefánti Los. Dezső Apátiért Hosszúmezőt kapta, Csentei Jánostól, Károly király meg is erősíti. 1322-ben*Benkő kézirat D. 25. Enyeden. is szó van arról, hogy Hosszúmezőt Elefánti Dezső mester, sebesi várnagynak Dellő-Apatiért adta cserébe az Aba nembeli Czente család; János fia János. Egy másik adat szerint a most szolnok-dobokai, akkor belső-szolnokvármegyei Hosszúmező annak első birtokosa a XV. század {56.} kezdetén Chente János, az Aba nemből, a Borzva hegyével adá cserébe Elefánti Dezső mesternek, sebesvári várnagynak, Doboka-Apáthi helységért, e vásárt 1330-ban Károly király erősítette meg. Dezső mester tehát a Losonczi Dezsőknek törzsöke.*Torma József gyűjt. Deésen.

Cseh, mint egyik végvár Szilágy felől, minduntalan ostromnak volt kitéve. Azóta különösen, hogy a Szilágy (1538-ban) Erdélyhez szakadt, valahányszor a bécsi udvar valamelyik erdélyi fejdelmet elismerni nem akarta, Szilágy-Cseh vára mindannyiszor czélpontja volt a megtámadtatásnak.*Kővári: Erd. Épít. Eml. 151. lap.

PRAEPOSTVÁRI ZSIGMOND ALÁIRÁSA.

PRAEPOSTVÁRI ZSIGMOND ALÁIRÁSA.*Praepostvári Zsigmond aláírása. Szilágyi Sándor: I. Rákóczi György, 211. l. (Magy. Tört. Életrajzok.)

Mint fönnebb említők, a csehi vár hadi története Elefánti Dezső vitéz kirohanásával kezdődik s aztán a XVI-dik század közepéig nincs is mozgalmasabb élete.

1565-ben Balassa Menyhért s Schwendi Lázár, Ferdinánd vezérei, visszahódították a középszolnoki várakat; de még ennek az évnek június havában János Zsigmond török segítséggel újra visszavette valamennyit, ezek között Cseh is ott van. Borsos Sebestyén írja:*Erd. Múz. kézirattár. II. E. 10. sz. 11, 12. l. 1565-ben «Nagy-Bányát a németek akkor hamar megvevék, mert a király (t. i. János) népe ugyan megadá nekik és Szérjédi (t. i. Serédi) István hamar a németek mellé álla és Cseh várát nekik ajánlá, abba is népet bocsátanak a németek. Majd a király Erdőd várát szállotta meg s be is vette. Schwendi Lázárnak az öcscse, {57.} Schwendi Kristóf ott esék foglyá a basának, kit a császárnak (t. i. Szolimánnak) rabúl küldének. Azt mikor megértették volna Csehbe, a csehiek a várat felgyújták és mind megégeték, így menének ki belőle. Onnan indúla király Bánya alá, ezt megérték a Bányában való németek, Bányát meggyújták és mind elégeték».

A drinápolyi béke (1568) Csehet a Ferdinánd kezében hagyja.

Az 1599-diki nagy vereség hírére Gyulafi László sietve vonúlt vissza Erdélyen kívül fekvő várába, Csehbe.*Bethlen: Historia de rebus Transsylvanicis 425. l.

1600-ban Cziehib (Sz.-Csehi) vára Básta birtokában. Kardcsapás nélkül április 6-dika előtt megadta volt magát.*Szádeczky: Erd. és M. V. t. Okltár. 511. l.

1601 július 21-dikén Báthori Zsigmond a csehi táborból a Szebenszéknek parancsot ad, melyben a föld népének a felét a deési táborba rendeli;*U. o. 426. l. julius 27-dikén Báthori Zsigmond a csehi táborból levelet küld a nagyszebeni királybirónak a havaselvi bojérok felől.*U. o. 427. l.

1615 november 26-dika előtt Prépostvári Zsigmondné Szécsi Kata számára tanúvallatást tartottak, mely szerint Csehből a vármegye búzát vitetett Váradra, mikor a németek pusztítottak az országban és minden kapuszámtól szekeret rendelt alája. Ugyaninnen Újvárba is vittek búzát.*GKG. Marosnémeti lt. cista A. fasc. XV., XVI.

1616 november végén Bethlen Gábor Csehet elfoglalta s elfogta benne Prépostvári Zsigmond fondorkodót.*Horvát M.: Magyarorsz. Tört. III. k. 505. lap. Mint Sepsi Laczkó Máté írja: «a fejedelem Csehit megszállja, ágyúval lőteti, megveszi, Prépostvári Zsigmondot benne megfogák». Széchi György közbenjárására 40.000 frtért kegyelmezett meg neki a fejedelem.*Sepsi Laczkó Máté Krónikája. (Gróf Mikó: Erd. Tört. Adatok. III. k. 167. k.)

1616 deczember 27-dikén Bethlen Gábor Váradról levelet küld Prépostvári Zsigmondnak, Széchi Katának, a ki panaszkodott, {58.} hogy a Chiechben bizonyos ideig hagyott gyalogkatonák zsarolnak. Tudatja, intézkedett: «afféle dolgoknak békét hagyjanak és vagy ked akar az urához kijönni vagy az ura oda bemenni, szabados kijövetel, bemenetel és ott való mulatás engedtessék tőlök. Ezt rabságnak kegyelmed nem mondhatja, hogy azokat oda rendeltük, mert maga is tudhatta kegyelmed azt felljül való esztendőkben Magyarországhi birodalmában német császárnak ő felségének az üdőnek mivoltához képest minden várakban inkább praesidiumja volt, de azért az helyeknek tulajdonságát ugyan az possessorok és földes urak birták. Mivel az mostani indúlatnak országunkra haddal való eredeti ott vett egyik helyen bizonyos és fő fundamentumot, bizonyos ideig, míg ez felindult állapot nem csendesedik, azok által vigyázásunknak kell Chieben lenni: ez alatt csiendes várakozásban legyen, minden jószágában való administratiokat szabados állapottal, szintén mint az előtt, véghez vihet». Megparancsolja ismét Chukat(?) Istvánnak, hogy jószágainak bántódása ne legyen.*GKG. marosnémeti lt. cista C. fasc. XXI.

A kolozsvári, csehi, somlyai és kővári praesidiuriusok fizetésére az ország pénzéből vagy kölcsönpénzből két havi pénzt utalnak ki az ország Szebenben tanácskozó consiliariusai és követei 1685-ben.*Alvinczi Péter Okmánytára. I. k. 56. l. 1686 július 11-dikén Gyulai Ferencz követ írja a deputatusoknak, hogy Schaerffenberg generálissal alkudozva, ez kérte Kolozsvárt, azután Beszterczét, azt adva okúl, hogy Várad felé kell vigyáztatni belőle; pedig ott volt a kezükben a közelebb eső Szatmár, Ecsed, Szent-Jobb. Ő egyiket sem adta a kértek közűl, de odaadta Csehet, csakhogy kielégítse valahogy a generálist.*U. o. 338. l. 1687 november 20-dikán Szebenből írja Bethlen Miklós az erdélyi tanácsosoknak, deputatusoknak s főrendeknek: «Az Istenért siessenek, a kik itt Szilágy-Csehből búzát, zabot mit cseréltek, embereket küldeni {59.} és administrálni, hadd hidjék el s annál inkább ne gátolják, ha kik mint innét ki akarnak vinni.»*Alvinczi Péter Okmánytára II. köt. 276. lap.