3. Kiváltságai.

Kiváltságokat nyert I. Lajostól (1370), Mátyástól (1463, 1473, 1475), Ulászlótól (1496), II. Lajostól (1519), Báthori Istvántól és Zsigmondtól (1571, 1594), Bethlen Gábortól (1414) és Apafi Mihálytól (1666).

A nagyváradi egyház levéltárának a requisitorai 1633-ban Zilah város összes lakosainak a kérelmére, a kiknek a képviseletében Varga András és Borbély Mihály mentek el Váradra, tiz kiváltságlevelet adnak ki, a melyeket a magyar királyok és erdélyi fejedelmek állítottak volt ki Zilah város kiváltságainak gyarapítása czéljából, még pedig az 1-sőt Mátyás király, a 2-dikat és 3-dikat Ulászló, a 4-diket bizonyos gonosztevők kivégzése ügyében Lajos, az 5-diket Izabella királyné, a {456.} 6-ikat Báthori István erdélyi vajda, a 7-diket Somlyai Báthori Kristóf erd. vajda, a 8-dikat Somlyai Báthori Zsigmond, a 9-diket Báthori Gábor erd. fejedelem és a 10-diket Bethlen Gábor erdélyi fejedelem adta volt ki.

Ezek az oklevelek így hangzanak:

Gábor, gyulafehérvári, erdélyi püspök 1475-ben Mátyás király elé járúlva, felmutatta II. Endre királynak egy oklevelét, a mely a bennefoglalt rokontárgyú, László király kiadta oklevelet megerősíti, kéri Mátyás királyt, hogy érette és egyháza érdekében erősítse meg azt. 1291-ben – a mint egyébiránt ezekről már előbb is volt szó – ugyanis Péter, erdélyi püspök kérte III. Endrét, hogy erősítse meg IV. László királynak egy 1282-ben kelt oklevelét, a mely egyházát kiváltságokkal ruházza fel. Mert Péter, erdélyi püspök panaszszal járúlt Lászó király elé, hogy a fellázadt népek és más ellenség pusztításai következtében egyházkerületének a lakossága nagyon kipusztult, meggyérűlt egész Erdélyben, s így a többek közt Zilahon is. A püspök kérelmére tehát László király kiváltságokat adott már csak a püspöki és királyi hatalom növelése czéljából is és hogy az egyházkerületet előbbi állására visszajuttathassa. A lakosok, legyenek azok bár régiek, vagy újabban települtek, ezután nem tartoznak az időnként kinevezett erdélyi vajda, a nádorispán vagy más biró itélő hatalma és joga alá; az alól teljesen fölmentvék. Csakis az erdélyi püspök birái, vagy villicusai itélhetnek felettük. Ha a püspök, vagy birái az igazságszolgáltatásban hanyagok lennének, vagy igen bonyolúlt, igen fontos ügy merűlne fel, a mit nem tudnának eligazítani, úgy intézkedik László király, hogy az ilyen ügyeket terjeszszék a király elé, a mint már az ő nagyatyja, Béla király megadta e kiváltságot e püspökség némely falujának és kerületének, a mit aztán az atyja, István király megerősített. Mátyás király is meghallgatja a Gábor, püspök kérését, az Endre király oklevelét szóról-szóra átmásoltatja az ő kiváltságlevelébe s megerősíti 1475-ben.

{457.} Zsigmond király Pozsonyban 1435-ben kelt levelében György, erdélyi püspöknek is megadta azt a jogot, hogy birtokain, tehát a Zilahon élő jobbágyok és cselédség ügyeiben is biráskodjék, továbbá, hogy az idegeneknek, jobbágyai és cselédjei ellenében, igazságot szolgáltasson.*Mátyás király ugyanezt a jogot adta meg Budán 1472-ben kelt levelében Gábor erdélyi püspöknek. Ezt a levelet 1560-ban megerősítette János Zsigmond.

1463-ban pallosjogot nyert Mátyás királytól.

1496-ban Ulászló király ad kiváltságlevelet Zilah város lakosai számára. Megrendeli országa összes birói és itélőjoggal felruházott testületeinek, személyeinek, hogy a Közép-Szolnok vármegyében levő Zilah város lakosait és azok rokonait ne akadályozzák meg, a mikor élelmüket keresve az ország egyes helységeit fölkeresik, árúczikkelyeikkel. Zilah város lakóit vagy azok rokonait városukon kívül más helyen elítélni, bebörtönözni, törvény elé idézni, áruczikkeiket letartóztatni semmi szín alatt sem szabad. Ha valakinek valami ügye, panasza merül föl Zilah város lakóival, vagy ezek rokonaival szemben, e város bírája és esküdtei előtt kereshet és találhat jogorvoslást.

Lajos király 1519-ben hasonlóképen intézkedik. Ugyancsak ő Budán, ekkor kelt levelében, a zilahi biráknak megadta, illetőleg megújította és megerősítette azt a Mátyás és Ulászló adta jogot is, hogy a bűnöst bárminemű kínzással kivallassák, a zsiványokat, gyilkosokat, rablókat, emberölőket felakasztassák, megégettessék, kezök, lábuk vagy más tagjaik csonkítására itéljék az elkövetett bűn minemüségéhez képest.*A zilahiaknak adott emez okleveleket Kolozsvári Vadkerti Pál kérésére a kolozsmonostori konvent 1716-ban átírta és megpecsételve kiadta. (Szgy.)

Báthori István (1571 július 31-dikén) a várost senatori renddel diszítette föl. Ehhez képest a lakosság választotta senatorok (33) maguk közül választottak birót, a ki meg közülök nevezett ki tizenkét esküdtet, a város ügyeinek igazgatására. {458.} A senatorok a városi képviselőtestületet, a későbbi communitást alkották, az esküdtek pedig a tanácsosok munkáját végezték.*Szilágyi Ferencz: Zilah Történelméből, 8. l.

1594 márcz. 1-én kelt oklevelében Báthori Zsigmond, erdélyi fejedelem a testvérének, Báthori András, püspöknek a közbenjárására kiváltságképen minden adójukat elengedi, őket minden néven nevezendő harminczad és adózás alól fölmenti, mert eddig is minden király fölmentette őket minden nemű adózás alól örök időkre, belátva, hogy épen útban, igen kedvezőtlen helyen laknak, a hol sok alkalmatlanságnak, zaklatásnak vannak kitéve. Könnyebbítés czéljából Zilah város összes lakosait és ezek utódait olyan kiváltsággal ruházza fel, hogy, ha bármi eladó portékájuk, árujok van is, az után sem a városban, sem egész Erdély területén ne fizessenek semmi adót, mint ezt pl. Ulászló leveléből is kiemelten, sőt a bor után, a mi a város területén terem, nemcsak ők nem fizetnek harminczadot, sem semmi adót, hanem még azok sem, a kik megvásárolják s bárhova viszik is a városból. Az összes vármegyék főispánjainak, szolgabiráinak és Literatus Székely Jánosnak, az erdélyi harminczadosok főfelügyelőjének, minden harminczadosnak, adó- és vámszedőnek szól Báthori Zsigmond parancsa, hogy Zilahnak fennebbi kiváltságait szem előtt tartsák. Ezt, a Kovachioczi Farkas, kanczellár és a Török György aláirásával ellátott kiváltságlevelet 1614 okt. 10-dikén Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem az ő kiváltságlevelében szóról-szóra idézve megerősíti, a mint azt Makai Fábián nemes Szabó Márton biró és Veres György esküdt kérték a fejedelemtől a maguk és Zilah város összes lakossága nevében.

Ezt a kiváltságot 1600 febr. 4-dikén Mihály vajda is megerősítette Gyulafehérvárt, majd 1666 febr. 9-dikén I. Apafi. A kiváltságokat (1699 decz. 1.) I. Lipót is megerősítette.

I. Lajos, mint később látni fogjuk, vásárt engedélyez.

{459.} 1777 szept. 20-dikán Dadai István, Fóris-Szőts Mihály, Seres János és Lőrinczi János, a zilahi kalandos társaság előljárói, elbeszélvén a sok viszontagságot, melyek alatt Mátyás király óta a város kiváltságai szenvedtek, megrövidültek és el is vesztek, óvást jelentettek a kolozsmonostori konvent előtt kiváltságaik fentartása végett.*Tört. Tár. 1896. évf. 657. l.

Zilahnak a vármegyével, Közép-Szolnokkal, való viszonyát körvonalazva látjuk abból a levélváltásban, mely a XVIII. század végén a gubernium s Közép-Szolnok közt erre vonatkozólag folyt. 1798 junius 28-dikán a gubernium leír, hogy «Zilah városának a vármegyétől való különös és tulajdonos jurisdictió»-jára nézve informátiót adjon a vármegye, mire ez kifejti, hogy Zilah városa a törvényes perek folytatása és a ius gladiumra nézve a vármegyétől független, magistratusától a felebbezés nem a vármegyéhez, hanem a kir. curiához történik, bűnperekben ius glaudiummal birnak és mind e jogaik tekintetében a vármegye tisztjei részéről sérelmet soha nem szenvedtek, miért is panaszuk ok nélkül való. Egyebekben azonban a zilahi magistratus igenis a vármegyei jurisdictió alatt áll eleitől fogva mind a mai napig. Tehát csupán «a judicialékra és a jus gladiumra nézve bir megkülönböztetett jurisdictióval».*Szv. lt.