Bogdánd.

A Hunyadiak korában az oklevelekben Bagdan és Magdand nevű birtokokat találunk. Ezt az utóbbit Mocsolya és {134.} Szeér vidékén keresi Csánki;*Csánki, I. k. 559. l. de a kettőt egynek vehetjük, t. i. a Hadad vidékén való Bogdándnak. Nevének változatai: Bogdand 1383, Magdand 1454, Bagdan 1475, Baghdand 1543, Bogdan 1547, Bogdaan 1553. Szláv személynév.

Érdekesnek tartom a Bogdánd határjárásáról való levelet közleni az alábbiakban:

Bogánd, Hadad-Nádasd, Korond határjárása kezdődött 1383-ban. A király embere volt János, a János fia (de Sebesvár), a királyi udvar katonája, a káptalan részéről András, a moni eklézsia tiszteletes papja és megboldogult András apostol kápolnájának igazgatója, ez a kápolna abban az egyházban van, amely egyház a boldogságos Szűz Mária tiszteletére van szentelve. A határjárás kezdődött Invocavit vasárnap után öt napra. Két halmot emeltek, a Korondpataka mellett, ott azon a helyen és ama hegy alatt, melyet Farkas-orrának hívnak. Ettől keletre, a hegy élén menve egy darabon s ott északra térve, a Dobra és Erdőalja királyi birtokok szélén egy földhalmot emeltek. Innen tovább menve leszállottak egy völgybe, melyet Szárazaszónak hívnak s ott is egy halmot megújítottak; majd innen egyenesen a hegy oldalán keresztül haladva kelet felé, azon út mellett, a mely Dobráról Bogdándra vezet, ott is egy halmot emeltek. Innen ezen az úton tovább menve és keleti irányt tartva, az útnak jobb oldalára térve, a Terebes-folyó eredetéhez, ott azon a helyen, a melyet Terebes-hegy tetejének vagy bércznek hívnak, új halmot emeltek, honnan elindulva az Öles-patak (Ulussa) feje felett egy tóhoz vagy patak forrásához, melyet Ferencznek hívnak, ott is halmot emeltek. Ettől a halomtól tovább menve, a Bábcza Magosa tetejére, ott két halmot emeltek, egyiket Bábcza oláh {135.} falu felől, a másikat Bogdánd felől. Ettől a helytől folytonosan hágva, egész a tetejéig azon hegynek, melyet Bábcza Magosának hívnak, egyenesen kelet felél, ezen hegynek azon csúcsáig, melyet közönségesen Bükk-(Buch)-nek hívnak, ott egy halmot emeltek. Innen tovább menve jöttek ugyanazon irányba a hegyre fel, azon helyre, a melyet Orkebábcza Magosának neveznek, a hol két határhalmot emeltek, egyiket a fennemlített Nádad falú felől, a másikat Bábcza királyi oláh falu felől. Ezen helytől, illetve határjelektől lefelé haladva s keleti irányban tartva, jöttek egy völgybe egy patak folyásához, a melyet Nyireságnak neveznek s ott hasonlóan egy földhalmot csináltak. Ezen patak árkán lefelé haladva, jöttek egy másik patakhoz, melyet Kisbéltek patakának hívtak. Ezen átmenve és keleti irányt tartva, nagy területen keresztül az Apáczarésze-pataka medrébe értek s ezen patakon felfelé, annak árkával, illetve folyásával egyenes irányban a patak forrásához; ott földből egy egész új halmot csináltak. Innen tovább haladva értek egy dombtetőre, melyet Százhalomnak hívnak közönségesen, ahol az apró halmocskák között két határhalmot emeltek földből s innen tovább ugyancsak keleti irányt tartva azon hegynek oldalán felemelkedve, jöttek azon nagy úthoz, a melyik Ujlakra vezet s ott egy új határhalmot emeltek, ezen az úton folytonosan a bérczen s hegy élén azon hegyhez, melyet Szarvadbükkinek hívnak. Itt újra egy új halmot emeltek, a bérczen keresztül menve s annak szélén leereszkedve a Kemen-patakhoz, ott két földhalmot állítottak, a melyektől lehaladva s a már említett erdőalja birtokon keresztül, a királyi Kunárvár határához értek s ott az előbb említett patak medrébe leszállva s azon fel annak forrásáig haladva, ismét egy halmot emeltek. Ettől, illetve a Kemen-patak forrásától egy völgybe áttérve az úgynevezett Tógagtó (Csokos?) tóhoz érve, ott egy halmot emeltek, a honnan déli irányban felfelé haladva azon hegyélre, a melyet Daróczkerekének mondanak, a hol egy halmot emelve ugyancsak déli {136.} irányban leszállva a Tüviseág-völgybe, ott keleti irányban egy halmot emeltek, attól a határdombtól, illetve völgytől felemelkedve az Ileligete bérczre, a hol a Kunárvárbirtok határait érintve a Lele-birtok határánál, két földhalmot hányattak s innen déli irányban hosszú vonalon tovább haladva ismét két halmot emeltek; az egyiktől azon hegynek tetején délre tartva ismét két halmot emeltek, a mely két halomtól tovább haladva azon patak folyása felé, melyet Hosszúaljának (Hosszúaszó?) hívnak, egy földhalmot hányattak a szántóföldek melletti úton, a másikat a patak forrásánál s ezen patak folyásán végig haladva a végébe ismét két halmot emeltek. Ezen halmoktól délre és felfelé emelkedve, ezen birtok határszélén egy határhalmot emeltek s onnan lefelé a Medvés-patakába, annak folyásán felfelé nem messze haladva két halmot hányattak, az egyiket kelet felől, ettől tovább haladva értek egy árokba, melyet Szárazpataknak hívnak, ennek árkán keresztül menve, annak kezdeténél egy halmot csináltak, innen déli irányban kettőt. Innen déli irányban fölemelkedve egy hegyre, a melyet Bércznek hívnak, ott a közönséges út mellett, két halmot emeltek, onnan a hegytetőre fölemelkedtek délfelé a hármas halomhoz, melyek közül az egyik Hada, a másik Kusaly, a harmadik Erked határait határolja; ezen kívül még egy határhalmot, Lelére nézve külön állót is, hányattak. Ezzel Hada-Nádasd és Korond birtokok körülhatároltatván, a határok – senki sem mondván ellent – törvényesen megállapíttattak. Ezen határjárás egy példányát az adományosoknak adták ki, a másikat a káptalani levéltárba tették.*Szgy.

1383-ban Mária királyné Jakcsi mester fiainak: Györgynek, Istvánnak, Andrásnak, Dénesnek és Dávidnak*Wl. adományozza e falut, a melybe a váradi káptalan Zsigmond királynak 1423 Ker. Szent János születése előtt való kedden Budán kelt beiktató parancsára, mint Kusalyi Jakcsi György fiának, {137.} tisztelendő Dénesnek magyar birtokába, ellentmondás nélkül beiktatja György másik fiát Jánost, ennek nejét Annát, meg fiait: Lászlót és Györgyöt.*GKG. C. fasc. XII.

Jakcsi László elzálogosítja Drágfi Bertalannak.*Wl. 1433 évszámnál.

1451-ben Báthori Szaniszló fiának, Istvánnak itélik Kusalyi Jakcsi László fiai: András és László ellenében.*Lelesz, B. 126. f. 5. nr. 25.

Sámsoni Sebestyén gyermekeinek: Istvánnak és Klárának meg Sámsoni Kőrösi Lászlónak Magdand birtokbeli jobbágyait elfogták Kusalyi Jakcsi György és Péter, a kik ellen ezért 1454-ben vizsgálatot tartanak előbbiek javára.*U. o. S. 34. f. anni 1454. nr. 30.

1461 márcz. 5-dikén a középszolnoki Bogdánd birtok elidegenítésétől Jakcsi György és gyermekei nevében eltiltja Jakcsi Jánost Lelei István;*Dl. 36392. Km. prot. E. min. p. 102. nr. 1. márcz. 23-dikán Jakcsi János elzálogosítja az ezen falubeli birtokát Kusalyi Jakcsi Péternek és fiának, Ferencznek meg Potentiana asszonynak.*U. o.

1475 körül Jakcsi István 7 frt 2 dr., Becski Péter 2 frt 7 dr., Drágfi 3 frt 4 dr. adóval van fölvéve Közép-Szolnok vármegye legrégibb adóösszeírásában.*E mű I. k. 178. l.

1543-ban a birtok Jakcsi Mihály és Pázmány Péter között oszlott meg. E földesurak itteni jobbágyai 1–1 kapú után fizettek adót. Ugyanekkor feljegyeztek előbbi részéről 1 birót, 3 szabadost, 10 szegényt és 3 új házat, utóbbiéról pedig 1 szabadost és 2 szegényt.*Dical. 1549-ben 10 kapú után rótták meg adóval a Jakcsi Mihály jobbágyait. Följegyeztek e 10 kapuszámon kívül még 1 birót, 12 szegényt, 1 szolgát, 1 leégett házat és 1 puszta telket. 1554-ben 1 birót, 15 szegényt, 3 bérért szolgáló servitort és 5 új házat találtak e helységben.*U. o. 1564-ben (Hadad vára tartozéka) 7 kapú után adóztatták meg a Jakcsi-árvák jobbágyait, de az adó behajtását nem engedte meg Sulyok György. A 7 kapún kívül feljegyeztek még 8 zsellért és 5 új házat.*U. o. 1570-ben 13 kapú után adóztak a Jakcsi Boldizsár {138.} jobbágyai.*Dical. 1604-ben a középszolnoki Wesselényi-jószághoz tartozó Bogdándon 2 rótt ház után 4 forintnyi adót fizettek.*U. o.

1505-ben Kusalyi Jakcsi László és neje Krisztina meg fiok György elzálogosítják a Bogdánd részbirtokukat Bélteki Drágfi Györgynek és Jánosnak.*GKG. C. XII. Kusalyi Jakcsi László 1512-ben is elzálogosította, más birtokokkal, 600 arany forintért, ezeknek.*Lelesz, Prot. 2. fol. 121. anni 1512. Zálogba bírták Kusalyi Jakcsi Imre és Mihály, szintén más birtokokkal 500 frt fejében, mely összeget az előbbiek nem fizették le a kitűzött időre, miről utóbbiak 1507-ben bizonyítványt vesznek.*U. o. Act. an. 1507. nr. 4.

1508-ban özv. Kusalyi Jakcsi Lászlóné Anna, mivel anyja meghívására Velenczébe kell utaznia, e részbirtokának a védelmét, a mely birtokot férjétől kapta nászajándékul, zálogjogon Bélteki Drágfi Györgyre bízza, de kiköti, hogy, ha 1509. Szent Mihály napjára visszatér, azonnal per nélkül vehesse vissza.*GKG C. XII.

1516-ban Kászoni Jakcsi György és János elzálogosítják Berendi Dávidnak. E részbirtokot, mint már tudjuk, a fenti Jakcsiak apja, László Drágfi Jánosnak zálogosította volt el.*Lelesz, Prot. Parvi folio 262.

Dézsházi Péterné Kászoni Jakcsi Magdolna eme részbirtokának az elfoglalásáért 1526-ban tisztító esküt itélnek Jakcsi Jánosnak.*U. o. Act. an. 1526. nr. 6.

A részbirtok elidegenítése miatt 1537-ben Kusalyi Jakcsi István tiltakozik Kusalyi Jakcsi János ellen.*U. o. Prot. 6. fol. 90. an. 1537.

1544-ben Kusalyi Jakcsi János özvegyét, most Panaszi Pázmán Péterné Katalint a birtok átengedésére inti Kusalyi Jakcsi Mihály,*U. o. Act. an. 1544. nr. 35. a kit 1454-ben beiktatnak.*U. o. Stat. B. 434. Mint néhai Kusalyi Jakcsi Mihály jószágából, ekkor e Mihály leánya, Klára kikéri testvérétől, Mihálytól az őt megillető részt.*U. o. Act. an. 1545. nr. 18.

{139.} 1547-ben Kusalyi Jakcsi Mihály perel Kusalyi Jakcsi István özvegyével a birtokért.*Jlt. nr. 3.

Mint Kusalyi Jakcsi András jószágából ekkor ezen András leánya, Páposi Ördög Jánosné Erzsébet leánynegyedet követel Kusalyi Jakcsi Mihálytól.*Lelesz, Act, an. 1547. fasc. 3. nr. 52. Majd a birtokból, a mely egyike volt néhai Jakcsi László javainak, Panaszi Pázmán Farkast és Annát, az anyjuk által kötött szerződés alapján leánynegyed illeti meg; ennek a kiadására még ebben az évben meg is intik Jakcsi Mihályt.*U. o. fasc. 2. nr. 53. A birtokból továbbá, mint a Jakcsi György jószágából, ezen György, majd Dobrokai Palkó Ferencz özvegyét, Potentianát hozomány illeti meg. E hozomány kiadására 1548-ban az említett özvegy megidézteti Jakcsi Mihályt.*U. o. 1548. fasc. 2. nr. 26. Ugyanekkor e Mihály leánya, Kovászói Matuznai Pálné Erzsébet is meginti testvérét, Mihályt a birtok megosztása tárgyában.*U. o. nr. 73.

Kusalyi Jakcsi Mihály bogdándi jobbágyainak a nyájait és apró marháit elhajtotta előbb Drágfi Gáspár, most Druget Antal özvegyének, Annának Dobra városi tisztje, Possay Bálint, a kit azért az említett Jakcsi megidéztet.*U. o. Act. an. 1548. fasc. 2. nr. 45.

1570-ben Miksa új adományul adja a birtokot Jakcsi Boldizsárnak és Kusalyi Jakcsi Mihálynak,*Wl. a melyet 1577 november 18-dikán Kusalyi Jakcsi Boldizsár magtalanul való halála esetére Révai Annára hagy.*Gy. f. kápt. lev. Z. 45. magyar nyelvű irat. (Orsz. lt.).

Jóllehet 1581-ben is értesűlünk Boldizsár ily irányú végrendelkezéséről,*GKG. A. XX. 1582-ben Boldizsár magvaszakadta után publikáltatta a birtokot Zsigmond vajda.*U. o. S ekkor a birtokra vonatkozólag Jakabfi Ambrus és Móricz ellentmondanak özv. Jakcsi Boldizsárné Révai Annának.*Orsz. lt. Gyulaf. kápt. fol. 123.

Már ismeretes, hogy a birtok Hadaddal mint kerűlt a Wesselényiek kezére. 1703-ban, a mikor a Wesselényi István {140.} középszolnokmegyei főispán birtoka, ezeket a jobbágyokat sorolják fel: Tatár István, Sarandi András, Balog Máté, Szekér Bálint, Lakatos Bálint, Antal András, Kürti Bálint, Kalocsi István.*Jlt.

1720-ban három telek volt már hatvan éve puszta s egy olyan jobbágy, kit földesura visszakövetelt.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 340. l.

1797-ben a középszolnoki főbb és kisebb birtokosok és más személyek jegyzékében, kik a hadi segedelemhez járulhatnak, mindössze ezt a három nevet találjuk: Főbirtokos: br. Wesselényi Farkas; pap: Kis György ref.; kántor: Székely Ferencz ref.*Szv. lt.

Bogdánd kőtemplomáról és czinterméről az 1470-dik és körül van szó.*Bunyitay Vincze: Schematismus, 358. lap.

Reform. egyházának keletkezését nem lehet pontosan meghatározni: de az kétségtelen, hogy már a tizenhetedik század elején létezett. Hadadhoz tartozott, mint leányegyház, sőt 1625-ben már anyaegyház. «Bogdánd mióta Hadadtól elszakadt, – így szól egy azon időbeli egyházmegyei följegyzés – maga tart prædicatort».*P. S. E. I. r. 45. l. – V. ö. Névkönyv, ev. ref. 1879. 5. l. Anyakönyve 1785-től van.

A templom keleti részét a tizennyolczadik század elején toldták ki. A díszes kőtornyot 1863-ban kezdték építeni.

Klenódiumai között a legrégibb egy 1724-ből való asztalterítő, a melyet Szekér Ferencz özvegye Kalocsi Borbála csináltatott.*Névkönyv, ev. ref. 1879. 5. l.

A templomban a br. Wesselényi Farkas, László és József családi czímere van vászonra festve. A templom menynyezetén ez a felírás van egy helyt: B. V. F. földesúr eőnsga segítségével renováltatott ezen templom 1802. esztendőben, die 2-a mensis Dec. Tehát az a jóltevő nem más, mint báró Wesselényi Farkas.

Legrégibb papja, a kit ismerünk Szentmihályi István, {141.} egyike azoknak, a kiket 1625-ben papi bérszegődvény készítésére küldtek ki. Utána Szalárdi János következett, majd 1729-től Bodoki Kelemen, a ki székbeli biróságot is viselt; Sámsonban halt meg eklézsia nélkül. 1773-ban Madarasi K. György, 1797-ben Kis György (1807 május 1-sejéig), 1807–1813. Dombi Sámuel, 1813–1832. Técsi Mihály, 1832–1836. Dombi Dániel, 1837–1853. Hováth János, 1853–1871. Salamon István, 1871–1895. Dombi Lajos, azután K. Nagy Elek a papjai.

Evang. reform. jellegű egytantermű elemi iskolája 1892-ben épűlt.

A németek 1862 előtt ezt a helységet is porrá égették, csak ennek a századnak a vége felé kezdett lábraállani. 1715-ben 8 jobbágy-háztartás fizet adót, valamennyi magyar; 1720-ban pedig 7 jobbágy- és 4 zsellér-, összesen 11 háztartás, ugyancsak mindannyia magyar. 1715-ben a lakosság létszáma 72-re rugott, 1720-ban 99-re. Nemcsak ebben a két évben,*Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. de azt lehet mondani, hogy állandóan magyar a lakosság s hibás lehet a nagyváradi latin szertartású egyházi megye 1847-diki Névkönyve, mely ez időtájt 321 gör. katholikus lelket említ a 414 evang. reform. mellett.*I. m. 110. lap.

1890-ben 840 a lélekszám, mely ekként oszlik meg: nyelvre nézve magyar 831, oláh 9; vallásra nézve gör. kath. 8, evang. reform. 816, izr. 16. Házak száma 195. A házak ablakait rikító kék színre festik, imitt-amott a házak tövét is kék sáv futja körül.

Gazdasági állapotáról a XVII. századból azt a följegyzést találjuk, hogy a hadadi majorságbúza a bogdándival egyűtt 2200 kalangyát tett ki.*Wl. Szántóföldje 1715-ben 48 köblös, 1720-ban 186; rétje 1715-ben 30, 1720-ban 81 kaszás; szőlője 1715-ben 26, 1720-ban 40 kapás.* Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. 1895-ben gazdaságainak {142.} száma 229, területe 3026 katasztralis hold, a melyből erdő 1283, szántóföld 1101, rét 371, szőlő (parlag) 93, beültetve 5, legelő 9, terméketlen 163 hold.*Mg. St. 502.

A községnek 1900-ban 5.563 K. 52 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 4.071 K. 6. f.

Utczái: Nagy-, Templomköz-, Alsóköz- és Czigányköz-utcza. Keresztülmegy a községen a hadad-szopri útvonal. Határrészei: Hidelő, Földházak, Kenderszer-hát, Halmaszó, Halmaszó-szőlőoldal, Köleskútoldal, Köleságmente, Cserkútoldal, Szikfaroldal, Bükkelő, Bükkoldal, Csorgóoldal. Rétek: Felsőrét, Kertalja, Alsórét. Szőlőhegyek: Czikóhegy, Nagyhegy. Erdők: Bükkerdő, Cserebércz, Puhaerdő, Halmaszóerdő. A Bükkerdőben van a Piricsdomb hegycsúcs, a Bükkerdő és Halmaszóerdő összetalálkozásánál pedig a Kőtető hegycsúcs, hol mintegy 40 m. hosszú és 25–30 m. széles régi, négyszögű vár (Kunárvár?) alapvonalai vehetők ki, mint a néphagyomány találgatja, körülbelül a XIII–XIV. századból, mikor Bogdánd a körülötte fekvő falvakkal királyi birtok volt. A Földházak határrészről azt mondják, hogy a tatárok idejében lakott hely volt s rajta földből kisebbszerű házak épültek. A Felsőrét határrészben a közlekedési úttól mintegy 80 m-nyi távolságban levő halomról állítják, hogy azt a régibb, háborús időben hordták össze s benne emberek vannak eltemetve. A Köleskútoldal határrészben egy, természetes állapotában levő kénes-vasas-jodos gyógyforrás van, melynek vizét a lakosság gyógyfürdésre állítólag sikeresen használja.