Debren.

Debre 1423, Debrend 1450, Debro 1557. Román neve: Dobrin. Debren szláv szó, mely a dub, dubrava szavakból alakúlt.

1387-ben magyar falu, az aranyosi várhoz tartozott. 1549-ben Kővár tartozéka. Középszolnokvármegyei helység, mely vámhely volt.*Csánki, I. k. 554. l.

1423-tól a Jakcsiak birtoka,*GKG. C. fasc. XII. 1450-ben Palóczi László országbiró parancsából Kémeri Miklós részére akarták elfoglalni.*Erd. Muz. Oklevélgy. 1472-ben beiktatják Bélteki Drágfi Miklóst és fiait: Bertalant, Ferenczet, Györgyöt és Pétert.*Lelesz, Stat. Dr. 228.

1475 körül Debrenben (Iklódi Mártonné Drági?) Potencziána 5, Drágfi 10, Jakcsi Péter 3 frttal szerepelnek az adólajstromban.*E mű I. 180. l. 1543-ban Kőrösi Ferencz jobbágyait 5, a Jakcsi Mihályéit 2, míg a Kőrösi Miklóséit csak 1 kapu után rótták meg adóval. Találtak itt ez alkalommal 3 birót, 2 szabadost, 9 szegényt, 2 új házat és 2 puszta telket.*Dical. 1549-ben a Kővárhoz tartozó, középszolnoki Debren Dobai Lázár, Kőrösi Miklós és Kőrösi Ferencz között oszlott meg, kiknek jobbágyai 3–3 kapu után fizettek adót. E 9 családon kívül volt ekkor a helységben még 2 biró, 14 szegény és 7 új ház.*U. o. 1604-ben (már csak a középszolnoki Debrenben) együttesen 1 rótt ház után 2 forintot fizetett adóban a Dobai János és Kőrösi Mihály jószága.*U. o. 1570-ben 6 kapu után adóztatták meg a Kőrösi János jobbágyait, a Dobai Benedekéit pedig 4 után.*U. o.

Kenesi (Kőrösi?) Pálnak e birtokbeli jobbágyain hatalmaskodást {263.} követtek el, a melyre nézve 1477 máj. 9-dikén kielégítette Kenesit özv. Iklódi Mártonné Drági Potencziána;*Dl. 36.393. Km. Prot. F. min. pag. 86. nr. 1. jun. 17-dikén Mátyás király meghagyja a kolozsmonostori konventnek, hogy Kusalyi Jakcsi Péter e birtokába iktassa be Bőnyei Tamást és Lászlót, kiket az zálogjogon megillet.*Dl. 27.937. Bőnyei Tamás visszaadta a birtokot, melyet zálogba bírt, Kusalyi Jakcsi Ferencznek, mire ez 1491 jul. 11-dikén menedéket vall Bőnyeinek.*Dl. 36.398. Km. Prot. M. min. p. 24. nr. 1. et p. 25. nr. 1. 1493 aug. 30-dikán Dobai György adta vissza a Jakcsi Ferencztől (Péter fiától) zálogban bírt negyedrészt a zálog megfizetése után.*U. o. M. min. p. 150. nr. 2.

1519-ben Bélteki Drágfinak egy Farkas János nevű jobbágya van, a ki jelen van a szomszédos birtokú ura személyében, a mikor a Kis-Dobai Szabó Tamás fiainak átadják a Kis- és Nagy-Dobán és Adon levő részjószágokat.*Szgy.

A részbirtokba, mint Hadad várának tartozékába 1545-ben Kusalyi Jakcsi Mihályt iktatják be.*Lelesz, Stat. B. 434.

1547-től a Jakcsiak, Kőrösiek szerepelnek.*Lelesz, Act. anni 1547. fasc. 2. nr. 53., U. o. 1548. fasc. 3. nr. 5., U. o. C. Kraszn. prot. 7. fol. 37., U. o. Prot. 13. fol. 108. an. 1555., GKG. A. fasc. XX. A Jakcsiak 1557-ben tiltakoznak az ellen, hogy e jószágot Báthori Györgynek és nejének, Báthori Annának meg ezek fiának, Istvánnak adományozzák János király és anyja, Izabella.*Lelesz, Act. an. 1557. nr. 13.

1559-ben Sámsoni Kőrösi Jánosnak és Székely Benedeknek vannak itt jobbágyai, a kik tanúskodnak a Bodon és Csíglen nevű erdők hovatartozásának megállapítása végett tartott tanúvallatásnál.*Nagyv. Múz. Bl.

1579 okt. 5-dikén Báthori Kristóf megparancsolja a kolozsmonostori requisitoroknak, hogy adják ki a birtokra vonatkozó irományokat Boszai Istvánnak,*Tört. Tár, 1898. évf. 346–47. ll. a ki azt Somlyói Báthori Annától nyerte s az illetőt be is iktatták.*Gencsi-lt. nr. 2., 60.

{264.} 1582-ben Jakabfi Ambrus és Móricz ellentmondanak özv. Jakcsi Boldizsárné Révai Annának.*Orsz. lt. Gyulaf. kápt. fol. 123.

A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben e községből Pap Vonul gör. kath. papot s Deák Vonul gör. kath. kántort írták ki.*Szv. lt. 1805-ben mint fegyverfogható adómentes nemeseket lóval: Viski Dánielt és Dobai Farkast.*U. o.

A helységben ma csak a gör. katholikus románoknak van egy fatemplomuk.*Sch. 1886. 177. lap. De a helység hajdan, mint már láttuk is, magyar volt. Az oklevelek 1387 után is,*GKG. C. fasc. XII. úgy említik, mint magyar birtokot, pl. 1423-ban, a mikor az Jakcsi Dénesnek a birtoka, a kit 1427-ben Zsigmond király a bosznyai, ekkor a magyar koronához tartozó püspökségre nevezett ki s a ki még ez év május 26-dikán «választott» váradi püspök.*Bunyitay: A Váradi Püspökség Tört. I. k. 251–252. l. Az evang. reform. templomromjai, a czinterem, mely a szilágyszentkirályi egyházé, most is meg vannak. Klenódiumait is ebbe az egyházba vitték át. A helység magyar lakosságát a Rákóczi-forradalom pusztította;*Névk. ev. ref. 1877. 22. l. de bizonyos, hogy Básta csatái sem kímélték. A határrészek ma is magyar nevűek.

Gör. kath. jellegű egy tantermű elemi iskolája 1898-ban épűlt.

Adót 1715-ben 6 jobbágy- és 4 zsellér- összesen 10 háztartás fizet; ezekből magyar 6, oláh 4; 1720-ban 2 nemes-, 21 jobbágy-, 4 zsellér-, összesen 27 háztartás és pedig 16 magyar és 11 oláh. Népessége 1715-ben 90 lélek, 54 magyar és 36 oláh; 1720-ban 243 lélek, 144 magyar és 99 oláh.* Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. 1733-ban 21 volt az oláh családok száma; papja egyesült. 1847-ben a lakosok száma 233; valamennyi gör. kath.* Nagyv. Nvk. 1847. 108. l. 1890-ben lélekszáma 503; nyelvre nézve magyar 20, oláh 471, egyéb nyelvű 12; vallásra nézve r. kath. 7, gör. kath. 485, evang. reform. 10, izr. 8. Házak száma 114.

{265.} Szántóföldje 1715-ben 34, 1720-ban 281 köblös; rétje 1715-ben 24, 1720-ban 141 kaszás; szőleje 1715-ben 12, 1720-ban 16 kapás. Jövedelem «más forrásból» 1715-ben 35 forint.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. 1895-ben gazdaságainak száma 169. Területe 1557 katasztrális hold, a melyből szántóföld 877, erdő 237, rét 188, kert 112, legelő 67, terméketlen 76 hold.*Mg. St. 506.

A községnek 1900-ban 3500 K. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2424 K. 52 fill.

Utczái: Nagy-, Közép-, Felső és a Sz.-Szent-Királyra vezető Kis-utcza. Határrészei: Rězor (mesgye), Galagonyás, Nyáros, Dumbrava (berek), Vajdaháza, între Păduri = intre Padúrj (erdő-köz), Kecskés-hegy, Tölgyes, Déli-vár, Nyírálló (oláhos kiejtéssel: Tyirálló), Hosszúrét, Kilincses (oláhosan Klincses), Becsberek, Hosszú-gaz, Forró-kút, Kendervölgy, Szénafű-pataka, Szilágy-rét, Kerek-hegy. A Becsberek, Kerekhegy- és Kecskéshegyen hajdan kitünő bor termett, mit külföldre is szállítottak.