{269.} 2. Puszta-Rajtolcz.

Puszta-Rajtolczot, mint már említettem, Doboka vármegyétől kaptuk. Ott, a magyaregregyi járásban, 1837-ben még – nevének megfelelőleg – puszta. Legelő és erdő a legnagyobb része, a mint Hodor is említi,*Hodor K.: Doboka, 541. lap. hozzátevén, hogy a Puszta-Rajtolcz nevű (prædium) puszta, mely határos Népes-Rajtolczczal (Kolozs várm.), Szent-Mária határán terűl el,*U. o. 538. lap. s birtokosai 1834-ben a szent-máriai birtokosok.*U. o. 541. lap.

Egyháza (fából) s egytantermű elemi iskolája gör. kath. 1837-ben Puszta-Rajtolczon 200 lélek lakik, 21 szanaszét épűlt házban. Ilyenformán – mondja Hodor – mihamar faluvá nőtt ki e puszta.*U. o.

Lélekszáma 1890-ben 445; nyelvre nézve magyar 2, német 1, oláh 421, egyéb nyelvű 21; vallásra nézve r. kath. 3, gör. kath. 434, gör. kel. 3, izr. 5. Házak száma 93.

Egy 1722-diki összeírás szerint a dobokavármegyei Raitotz prædium őszi vetést terem Póósa számára.*Conscript. Dob.

1895-ben gazdaságainak száma 75. Területe 2730 katasztrális hold, a melyből erdő 1773, szántóföld 636, rét 143, legelő 141, kert 19, terméketlen 18 hold.*Mg. St. 506.

A községnek 1900-ban 836 K 80 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 1557 K 66 f.

Határrészei: Valeá Sânta Mărie = Váljá Szántá Márië (Szent-Mária völgy-patak), Valea Negră = Váljá Nyágra (fekete patak), Valea Făgetelor = Váljá Fazsëtyëlor (bükkfásak pataka), Valea Păuşii = Váljá Peusij (Poósa pataka).

Rajtolczot, a mint IV. Béla királynak 1246-diki, V. István megerősítette kiváltságlevele tanúsítja, Gál erdélyi püspök telepítette be oláh lakossággal. Mint Szikszai Lajos tartotta, a rajtolczi oláh népnek testalkata, arczszíne, jelleme elüt a {270.} környék többi oláh falvainak lakóitól s a balkáni rumen népfaj eredeti sajátságaival bír.*V. ö. Szilágym. Képes Kalendárium 1894. évre.

Ratolch, Rotolch bércze többször előfordúl Szent-Mihály és Szent-Mária-asszonytelke birtokok, melyek Külső-Szolnok (!) vármegyében az Almás mellett feküsznek, határjárásánál 1334-ben, mikor ezekbe Pogány István mestert s örököseit beiktatták. A határjárási levélből közlöm a következő részt: a Szent-Mihály és Szent-Mária-asszonytelke birtokoknak határa, a mely határ egybefoglalva és minden megkülönböztetés és elválasztás nélkül együtt állapíttatott meg, kezdődik az Almás folyó partjánál, Kovács Péter malmán alól egy kis szigetecske mellett és itt ezen sziget mellett két új földhalmot emeltek, innét és ezen két földhalomtól tovább haladva két hegy között egy völgyön keresztül, a mely völgy elterűl s ezen völgyből felemelkedve egy Kapus nevű hegyre és azon a hegyen két új földhalmot állítottak, a honnan tovább haladva egy úton, a mely Kendermál bérczinek hivatik és annak tetején s bérczén emeltek és készítettek ismét más két új földhalmot, a melyektől tovább haladva érkeztek ezen hegynek egyik csúcsáig és annak déli részén két, hasonlólag új földhalmot emeltek és ezen helytől vagy határtól leszállva, a Kendermál bérczén által le a Kendermál völgybe és ott azon völgyben két új földhalmot emeltek s végül innét a Kendermál bércze végénél emeltek és készítettek ismét két új földhalmot, innen tovább haladva és a Kendermál bércze tetején Zutor és Szent-Mária-asszonytelke között, a hol két halmot újból készítettek és emeltek, a Kendermál bércze feje vagy tetejétől tovább haladva egész a Bercse bérczéig és ott ismét két halmot emeltek, a melyektől ugyanazon Bercse bérczén tovább haladva ismét két határhalmot csináltak, innen pedig a Neech nevű útnak átjárása mellett a Bercse bérczén csináltak két halmot s azoktól s ezen Bercse {271.} bérczén tovább haladva ismét két halmot emeltek s ezen Bercse bérczén, mely elég messzire kiterjeszkedik és hosszú tért foglal magában, egy darabot elhaladva, két határhalmot emeltek, ezen Bercse bérczén való tovább menetelben hasonlólag két halmot emeltek s ezen Bercse bérczén keresztülmenve, a hol átmenetel történik a Benealjára, két határhalmot emeltek, ezen Beneaija bércztől pedig, a mely bércz megkülönbözteti és elválasztja észak felől Szent-Mihályt Szent-Mária-asszonytelkétől és e mellett két határhalmot emeltek, a Beneaija bércze tetején pedig északról, a mely összeköti Szent-Mihályt Szent-Mária-asszonytelkével, másrészről pedig dél felől, a mely Almás-Monostorral köti össze, két határhalmot emeltek, innen pedig tovább a Beneaija és Bercse bérczén át leszállva a Farkas pataka fejéhez, a mely mellett hasonlólag két halmot emeltek és a bércz és Farkas patak között ismét határt csináltak s ezen a Bercse bércz én hasonlólag kettőt, innen azonban leszállva a Farkas pataka folyócskához, a mely mellett és közelében egy Rakathijás nevű bokros helyen két halmot emeltek és ezen halmoktól a Farkas pataka mentén tovább menve egy hegyre, a mely hegynek egy része Ratolch (Rajtolcz), a más része pedig a Farkas pataka, a mely elválasztja és megkülönbözteti északról ezt egész Szent-Mihály és Szent-Mária-asszonytelkéig, a hol és a mely részről Mikudláni Miklós fiai mint szomszédosok és határosok jelen voltak és ezen helytől s innen leszállva a nagyúton Ratolch felé és ezen nagyút mellett két határhalmot csináltak, a honnan ezen helytől és a Rotolch patak mellett tovább haladva a patak mentén lefelé, ott ismét két halmot csináltak, a melytől és a Rotolch patakon keresztül menve, tovább egy bérczre emelkedtek fel, a mely bérczet Rotolch bérczének neveznek, a mely Rotolch és Babud közt két halmot emeltek, innen pedig át- és előre menve egy hegyre s azon hegyet megkerülve és leszállva Babudhoz, ott két halmot emeltek s innen tovább azon Babud mezejére, a hol újra két határhalmot {272.} emeltek, honnan tovább menve, érkeztek egy szíkhez, a mely Bobud közepén van és ott két halmot emeltek, azon szíktől pedig felfelé emelkedve egy bérczre, a melyet Bálván pataka feinek hívnak és ott két halmot emeltek, azon Bálván pataka bérczétől tovább menve, jöttek a Garno (Zsarnó) bérczéhez és azon két halmot csináltak. Az élén, vagyis tetején ezen Gorno bérczének hasonlóan két halmot emeltek, a honnan s a Gornón által érkeztek a Thoý-hoz s ott is két halmot emeltek és a tetején ezen Thoý hegynek hasonlóan két halmot emeltek s innét átmenve egy hegy oldalán, a melyet Máramorusnak neveznek s ott is két halmot készítettek s ezen hegynek oldalán tovább haladva, jöttek fel egy kis dombra, a mely a Máramorus és Thoý között van és ott két halmot csináltak, a melytől tovább és felfelé haladva, a Thoý-tól a Máramorus hegyre értek és ott is két halmot csináltak stb.*Szgy. Szikszai Lajos másolata s fordítása. V. ö. Szilágymegyei Képes Kalendárium, 1894. évre 47–50. lap.


Raka. L. Rácz.