2. Tasnád-Szarvad.

Tasnád-Szarvadnak nyoma van már a Váradi Regestrumban. Sorloud villabeli Hégén (Hegun) Nevetlen, zarándi udvarbíró és Benedek, pörosztó előtt azzal vádol bizonyos Tuluold villabelieket, hogy midőn rablók elől hozzájuk menekűlt, kirekesztették és hogy kifosztatása után négy márkát érő holmit bízott rájuk. Hégén hordozta a vasat, de a kanonokok nem nézték meg a kezét, mikor annak kioldására kerűlt a sor, mert a pecsétet nem találták ép voltában.*Kandra K.: V. R. 270. l. Kandra Kabos szerint villa Sorloud = Scerhet, Zerbeth = Szerhet. Erre nézve idézi Pesti Frigyes szavait (Magyarország Helynevei 361): «Szerhet hajdan falu Zaránd megyében és zarándi várföld, ma (Szerhet-háza) Szeregyház Gyula határában».*U. o. 2. sz. j. Bizonynyal Tasnád-Szarvad lappang alatta.

TASNÁD-SZARVAD.

TASNÁD-SZARVAD.

László király 1279-ben kelt levelében Ambus fia, Hégén ispán és ezen ispán fia, Gogan Bán kérésére megbízza a váradi káptalant, hogy ezek külsőszolnoki Zaward (Szarvad) birtokuknak, – a mely Tasnád és Kene, továbbá Girov (Gyúró) és Theuke közt van, – határait a szomszédokkal és Chepan fia Péter ispán, czégényi? (chegeni) nemessel járja fel, állapítsa meg és a nevezetteket iktassa be. A káptalan, kirendelve még János mester, kanonokot, teljesíti a parancsot, mire a király Hégént és Gogant a birtokban megerősíti.*Fejér, V. 2. 559–61.

1300-ban a váradi káptalan Thelát, Nezdát és Pált, Andurna de Zaznog, de Zakacho, de Gyuro fiait, Kurmud,*Ez a Körmend valószinűleg Szarvad mellett feküdt s annak (vagy Csögnek) a határába olvadt. máskép Szarvad és Csüg (Chug) házhelyekbe iktatja, a melyeket {410.} azok 1297-ben Hégén fiától Lászlótól kaptak többek közölt Újnémeti Chama fia Márton meg Szanuki Lőrincz fiai Róbert és György beleegyezésével.*Fejér, VI. 2. 274.

Az erdélyi káptalannak 1330-ban kelt levele szerint Szarvadi (de Zarwod) Hégén fiának Lászlónak a fia János, nemes személy előterjeszti IV. László király adománylevelét a külsőszolnoki Szarvad birtokról s kéri annak privilegiális alakban való átírását, a mit a káptalan teljesít is.*U. o. VIII. 3. 481.

1414-ben Bályoki (Balogi) Hégén Péter Zarvad birtokon talált egy Szántó birtoki jobbágyot s azért ezt megverte és kezét törte. Ez ügyben vizsgálat folyik.*Lelesz, C. 86. f. 14. nr. 17.

Zarvad birtok (előfordúl Tasnád és Szakácsi között) nemessége és lakosai azok között voltak, a kik elfoglalták a Szoldobágy birtokhoz tartozó erdőket és a kik ellen ezért ugyancsak 1414-ben tiltakoznak János fia Péter, másik János fia György és Báthori Szaniszló fia István.*U. o. B. 157. fol. 14. nr. 58.

Zarvad birtok földeit erőszakosan szántották fel Tárnoki Szunai Benedek, Keszi Mihály, Antal presbyter és Szarvadi Farkas László meg ezek jobbágyai, a kik ellen ezért 1438-ban vizsgálat folyik Szarvadi Pál fia János meg ennek fiai és unokája javára.*U. o. Z. 16. f. anni 1438. nr. 11.

A szolnokvármegyei Saruad (előfordúl Felső-Csaholy és Panit között) egyike volt azoknak a részbirtokoknak, a melyekről 1455-ben örök vallomást tett Dengelegi Bernát számara Csaholyi Sebestyén.*U. o. Prot. 4. fol. 47. an. 1455.

1463-ban vizsgálat folyik Álmosdi Csire Kristóf, István, Tamás részére, Paly László és fiai, Miklós, János, Jakab, Nagypaczali Tamás, László, Márton, Mihály ellen, kik Körmend*Mint előbb láttuk: T.-Szarvadnak felel meg. középszolnoki birtokot elfoglalták, és a jobbágyokat elverték.*Leleszi conv. C. 113. f. anni 1463. nr. 9.

Zarwad 1465-ben egyike volt azoknak a birtokoknak, a {411.} melyeket ez évi szept. 24-dikén Bályoki Szilveszter lekötött Dengelegi Pongrácz János, erdélyi vajda- és székely-ispánnak.*Dl. 36,393. Km. Prot. F. min. pag. 108. nr. 1.

1475 körül Zarwadon a vajda, Dengelegi Pongrácz János jószága 18 frt 3 dénár, az Istváné 2 frt 1 dénár, a Jánosé, a ki a Sándor fia, 3 frt 5 dénár, Szénás Jánosé 5 frt 2 dénárt fizetett, tehát 29 frt 1 dénár adót vetettek ki, a mi népes helységet jelent.*V. ö. e mű I. köt. 177. lap. 1543-ban (a középszolnoki Zarwad-on, előfordúl Kávás és Balázsháza között) 2–2 kapu után adóztatták meg a Szénás János, Kelemen és András jobbágyait, ellenben csak 1–1 után a Szénás Péter és Istvánéit. Ugyanekkor találtak a helységben a 8 kapuszámon kívül még 4 bírót és 15 szegényt.*Dical. 1549-ben (a középszolnoki Zarwad-on, előfordúl Szakácsi és Kávás között) 2 kapu után adóztatták meg a Szénás György jobbágyait, ellenben a Szénás Péter, András, János és Istvánéit csak 1–1 után. E 6 kapun kívül volt e helységben még 13 szegény, 1 új meg 1 puszta ház, továbbá Szénás Péter részén 1 nemesi udvarház.*U. o. Ugyanekkor talán e (középszolnoki) Zarwad-on (előfordúl Mindszent és Kávás között) fizetett 13 dénárnyi adót Kápolnai Mátyás, féltelkes nemes.*U. o. 1570-ben a középszolnoki Zarwad (előfordúl Gyöngy és Esztró között) megoszlott Szénás Bálint és Lajos között, kiknek jobbágyai 2–2 kapu után adóztak.*U. o.

1484-ben a Szűz Mária szentjobbi apátságnak is volt részbirtoka e Zarvadon, de ez csupán zálogképen illette a konventet.*Lelesz, Act. 1484. 3.

1484-ben Zarvad*Előfordúl Zölcze után kihúzva. említve van ama birtokok között, a melyeket Becski (Bekcs) László elzálogosít Csaholyi Andrásnak.*Nemz. Múz. Becski-lt.

Zarvad felébe 1488-ban Vajai Balázsné Szénási Elenát iktatják;*Lelesz, Stat. V. 141. de (szept. 20.) ellentmond Horváth Gáspár az erdélyi püspök tisztje.*Dl. 19,404.

{412.} 1490-ben Mátyás király parancsára Zarvad részbirtokba*Szent-Miklóssal fordúl elő, tehát nincs kétség az iránt, hogy adatunk ezt a Szarvadot illeti. Báthori Andrást iktatják.*Orsz. lt. erdélyi fisc. és Lelesz, Stat. B. 309.

1491-ben tán e Saaruad birtokbeli (előfordúl Magyar- és Közép-Csaholy között) leánynegyedet illetőleg kötnek egyezséget Szántói Becski (Bekcs) László és Perényi Simon.*Nemz. Múz. Becski lt.

Zarvad (előfordúl Zölcze után Kene és Panit között) Csaholyi Ferencz azon javai közé tartozott, a melyek Csaholyi Farkas 1534-diki tiltakozása szerint öröklés jogán e Farkasra meg Csaholyi Péterre szállandók és a melyekből a fenti Ferencz özvegyét, Ártánházi Boldizsárné Annát csak is hozomány illeti meg.*Lelesz, Act. an. 1534. nr. 3. Zarwadra (előfordúl Magyar-Csaholylyal) vonatkozólat 1534-ben Artánházi Bornemissza Boldizsár szerződésre lépett Csaholyi Péterrel és Farkassal. GKG. A. fasc. XVII. Özv. Csaholyi Ferenczné Anna, ki most Bornemissza Boldizsár neje, visszatartotta menyasszonyi hozományában a középszolnoki Zarwad birtokot, melyet Csaholyi Boldizsár fia Farkas akart visszaváltani. Ezért János király 1539 okt. 2-dikán meghagyja a leleszi konventnek, hogy Annát idézze elébe.*A leleszi konvent jelentése János királyhoz 1539 decz. 14-dikén. GKG. lt. cista A. fasc. II.

1544-ben Haraklányi Miklós, középszolnoki alispán előtt Szénási Péter s György megbékélnek Zarwadon.*Orsz. lt. Ügyvédek utáni iratok, fasc. 32. nr. 74.

1550. jan. 20-dikán Ferdinánd király megparancsolja, hogy Zarvad birtokba (előfordúl Puszta-Szent-Miklóssal) iktassák be új adomány alapján Szénás Istvánt, Andrást, Jánost, Pétert, Lászlót és Györgyöt, a kik jelenleg is bírják azt, de az arról szóló adománylevelet elvesztették. A beiktatás ellen azonban tiltakozott Széplaki Benedek Péter Borzási Lukács nevében, a kit azért meg is idéztek.*A kolozsmonostori konventnek Károly király 1734. ápr. 14-diki parancsára Szénás Zsigmond, József, Ferencz és István részére kiadott átiratában. Orsz. lt. Km. conv. lad. 27. S. nr. 52.

{413.} 1584-ben Tasnád-szarvadról nemes Nagy Lukács, továbbá Szénási nevű fejedelmi jobbágy (!) voltak jelen, midőn Csűry Istvánt és Gencsi Jánost szakácsii jószágukba akarták beiktatni.*Nagy. Múz. Blt.

1592-ben Bátori Zsigmond Thasnád-Zarvadon Szarvadi másként Kápolnási Lukácsnak s két ágon levő maradékainak egy telket adományoz, de a beiktatásnak Bályoki Szénássi László, a János fia s Farkas, a Ferencz fia stb. ellentmondtak. (Királyi emberek: Juhos György, Tasnádi Chiomor Pál, Zakachÿ László, Balásházy László).*Orsz. lt. Ügyvédek utáni iratok, fasc. 32. nr. 74.

1594-ben Zarvadon és Csögön jószágokat foglaltak el a tasnádi ispánok Bályoki Szénás Lajostól, melyek megváltására Szénás egy szarvadi jobbágyára, Köszörűs Györgyre tizenhat forintot kért Szikszai Györgytől.*Bl.

1629-ben Tasnád-Szarvadon Balázsházi másként Sajgi Ferencz perel egy szőlő miatt Horváth Balázs ellen.*Bl.

1641-ben Amburus Mihály és Szabó János Thasnádon, Közép-Szolnok vármegyében lakó nemes személyek tudatják, hogy 1640-ben nemzetes Szénás Péternek ezen vármegyében Thasnad Szaruadgyán lakó Balog, másként Bak Péter nevű jobbágya házára hatalommal menvén, egy Gábris nevű fiát meg akarták fogni, kit meg nem foghatván, a vármegye ispánjához, Balásházi Lászlóhoz, mentek, hogy tőle szolgákat kérjenek; de a legény helyett ennek apját foghatták meg, kit aztán száz forint kezesség alatt elbocsátottak. Szénás Péter nem hagyta annyiban a dolgot, pert indított, de a melyet aztán beszüntetett oly föltétel alatt, hogy az addigi harminczhat forint perköltséget megfizessék, továbbá őt többé ne háborgassák, sőt «a megbántódott jobbágynak kedvét keressék.»*Orsz. lt. kolozsm. conv. fasc. S. nr. 37.; 27 fiók.

Bályoki Szénás Ferencz elzálogosította Thasnad-Zarwadon ama jobbágytelket, a mely előbb a Szénás Péter jobbágyáé, {414.} Tyúkos Györgyé volt, öt évre özv. Károlyi Mihályné Segnyei Borbálának, ki a zálog révén ott egy erdőt kiírtott a nevezett Péter nagy kárára. Ezért ez 1641-ben a kolozsmonostori konvent előtt úgy az özvegyet, mint fiait: Ádámot és Lászlót eltiltja amaz erdőtől.*Orsz. lt. kolozsm. conv. lad. 27. S. nr. 49.

1642 ápr. 22-dikén a tasnádszarvadi részbirtok felett megegyeznek Balázsházi Ferencz és Hatvani Gergely.*Gencsi-lt. nr. 743.

Tán e Zarvadon írt át egy részbirtokot Vassaly János nejére, Dancs Annára, a miért 1647-ben tiltakozott ellene nővére, Katalin.*Lelesz, Signat. Lib. 28. folio 18.

Szarvad 1648-ban az osztozásnál Károlyi Ádámnak jutott.*Gr. K. lt. IV. 279. l.

1649. jul. 22-én Mezey Mihály, Közép-Szolnok vármegyének szolgabirája előtt Tasnád-Szarvagyán Molnár Máthé megesküszik, hogy Szénás Istvánnak örökös helytartó jobbágya lesz.*U. o. Orsz. lt. Ügyvédek utáni iratok fasc. 32. nr. 74.

1654-ben Tasnád-Szarvadon elfoglalta Kávási Istvánné puszta házát Sajdi Lőrincz, a mint ezt Ördög Istvánnak Tasnád városában kelt levele tanúsítja.*Bl.

1665 jul. 14-dike előtt Hatvani Jánosné Balogh Anna zálogba vett Nagy Mihályné, szarvadi lakostól egy jobbágyot.*Nagyv. Múz. Blt.

Guthy Farkas is birtokos T.-Szarvadon. Sz.-Királyi György T.-Szarvadról 1702 április 8-dikán jelenti Guthy Farkasnak Szécsre, hogy a zabja csépeletlen, cséplőt, nyomtatót kilenczedén, nyolczadán nem kaptak, «mivel az buzát is úgy cséplik Szarvadon». A jobbágyok is azt mondják, hogy nem lesznek cséplők is, szántók is. Urát, Guthy Farkast, kihez e levelet intézte, kéri, hogy a levelet prezentáló béresnek adjon három máriást süvegre.*Szgy. Arra nézve, hogy Guthy Farkas a határon földeket bír, más adat is van 1715 tájáról.*Bl.

{415.} 1715 előtt Vaji László telket vett Tasnád-Szarvadon Szénás Páltól.*Bl.

1718 decz. 14-dikén Ilosvai Dobai György és neje, Szécsi Judit gyermekei megosztozkodnak a szüleikről maradt szarvadi (előfordúl Csány és Szakácsi között) részjószágon.*Gencsi-lt. nr. 213.

1721-ben Tasnád-Szarvadon Vajai Vaji Lászlóné Boros Kata kérésére tanúvallatást tartanak arról, hogy a fönnebb említett Sajdi Lőrincz gyermekei: Ferencz és testvére, tasnád-szarvadi lakosok zálogul bírnak egy Kávási-féle, fönnebb szintén érintett telket, a melyhez a fenti Vajiné is igényt tart.*Bl.

1729-ben Sándorházi Zsigmond, Péter és János elzálogosítják tasnád-szarvadi telküket Vai Lászlónak és nejének Boros Katának.*Bl. Ugyanezeknek zálogosítja el ekkor a fentiek öcscse, Ferencz is ugyancsak a tasnád-szarvadi részjószágát.*U. o. fasc. XVIII. nr. 3.

Sándorházi János Szarvadon 1729-ben kelt levelével zálogba ad a tasnád-szarvadi határban két helyen hat-hat szántóföldet Kenyeres István, tasnádi lakosnak. Szomszédok Bályoki Szénás Zsigmond és Szénás József.*Bl.

1730-ban Sándorházi Ferencz, dányádi lakos fölvett tasnádi-szarvadi részbirtokára Vai Lászlótól négy máriást.*Bl.

Tasnád-Szarvadon 1732-ben Szilágyi Ferencz nemes embernek, egy jobbágya szomszédos a Fodor örökösök jobbágyaival, Kurta Demeterrel s Hercze Simonnal.*Szgy.

1742-diki tanúvallatás szerint Tasnád-Szarvadon hét telek Gálfi-részt bírnak L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébet és Vai László meg Mihály. Egy telek a Tasnádi-utczán nyugotra Guthi-rész, keletre Sándorházi János telkei vannak. A Tasnádi-utczán lakik Szénás József és Zsigmond zsellére, itt fekszik keletre Német István nemes telke, nyugotra Tér Tivadarnak, a Szénás Ferencz jobbágyának a jobbágy-telke is.*Bl.

1743-ban Tasnád-Szarvadon osztályt tesznek Bályoki Szénás {416.} Zsigmond, Medeváry Ferencz s Kólya Péter atyafiak, a Makrai Anna asszonyról Szénás-jusson rájok szállott érszent-királyi s ákosi telkekről, a krasznamihályfalvi fél telekről, a kémeri pusztatelekről.*Orsz. lt. Ügyvédek utáni iratok fasc. 32. nr. 74.

1754-ben Vajai Vay László jobbágya, Csögön lakó Váradi János elzálogosítja a tasnád-szarvadi határon a csögi patak táján fekvő rétjét, melyet apja, nagyapja is bírt, hatvan forintért nemes Filep Sándor, szeődemeteri lakosnak és Gárdos Tivadar, csögi lakos, szabadosnak.*Bl.

1770-ben tartott tanúvallatás szerint a nem rég meghalt Bályoki Hégén Szénás Zsigmond s József maradékai Bályokon, Sommályon, Almáson, a szóvárhegyi prædiumban s Tasnád-Szarvadon oszló jószágot bírnak Bályoki Hégén Miklós s fia Antallal, a kik abból a régi tősgyökeres Hégén-családból valók.*Orsz. lt. Ügyvédek utáni iratok fasc. 32. nr. 74.

1771-ben Szarvad possessioban Vai Lászlónak Túró, Major, Mikle, Homorday nevű taksásai (5) s Rable, Ignutz nevű jobbágyai (2) hat és tizenkét napi robottal tartoznak (vagy: «redimunt se a robottis»), fizetnek taksát az uraságnak, portiót a vármegyének 2–9 frtot. Aratás idején hol többet, hol kevesebbet tartoznak aratni, husz tojást, egy-egy zsákot kötelesek adni, a kik nem redimálják magukat. Huszonegy napi korcsma árúltatás helyett fizetnek 2 frt 34 denárt.*Bl.

Wolkenstein-Trostburgi gróf felesége Aspremont Anna 1795-diki vallomása szerint Szarvad a tasnádi uradalomhoz tartozik s mint ilyent a kincstár (1777-ben) Cserei Farkas; udvari tanácsosnak adta.*Bl. fasc. yy. nr. 2.

1779 decz. 15-dikén Nagy János, szarvadi lakostól Szilágyi János, csányi lakos hat forintot vett föl, ezért az összegért a következő őszszel egy cseber mézet kellett adni. Ha több méze lesz, tartozik Nagy Jánosnak egy csebret nyolcz frtért, még egy másikat is hét frtért adni.*Szent-Királyi Kálmán iratai közt Ér-Körtvélyesen.

{417.} Tasnád-Szarvad birtokot 1779-ben Nagy-Károlyi Károlyi Antalnak adják.*Bl. fasc. KK. nr. 20. Vajai Vay László bérbe adta hat évre a Tasnád mezővároshoz tartozó szarvadi részbirtokát is Reviczki Józsefnek, Szotyori Kerekes Józsefnek és feleségeiknek meg mindkét ágbeli örököseiknek.*Bl.

1784-ben Tasnád-Szarvad is ama birtokok közt szerepel, a melyek visszaszerzésére nézve Menesági István és György meg Csoknyai György megegyeztek. Ezért ama kettős szerződést, melyet a visszaszerzésre nézve Menesági György Bányai Sámuellel, Menesági István pedig Gönczi Györgygyel kötött, megsemmisítik. Egy szarvadi rész – úgy látszik – Ippi Bideskúti Imrénél van.*Lelesz, Act. an. 1784. nr. 34. et 35.; Prot. foliis 36. et 37.

Az országos nemzeti fölkeléshez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Tasnád-Szarvad (T. Szarvad) községből a következőket, főbb birtokosok: Tisza László, Péchi Antal, Véér Farkas néhai Véér András árváinak a gyámja, Ravazdi Kata és Kabós István; kisebb birtokosok: br. Bánfi György, gr. Károlyi József, Móré Mihály, Kövér Ruben, Patai Sámuel, Sándorházi Istvánné, Sándorházi Péterné, Juricskai Józsefné és Csíkos Áronné; saját telkükön lakó, egyházi adómentes nemesek: Pap Sándorné, Sajgi György, özv. Sajgi Istvánné, Odor Mihály és ifjú Sajgi István; más telkén lakó, adómentes nemesek: Szabó István, Pál és András, Kincses János; saját telkén lakó, adózó nemes: Petri (Petrikás) János; más telkén lakó, adózó nemesek: Szathmári Páskuj és Illés; fizetést élvező, urasági tisztek: Dúló Ferencz udvarbíró, Récsei Zsigmond, Terebesi János, Barta József és szabados (libert.) Moldovai János kulcsár; papok: Orsi István ref. és Bálint Stefán, gör. kath.; kántor: Szakara Andre oláh; iskolamester: Képes Sámuel ref.; árendátor: Láposi Lajos.*Szv. lt.

1805-ben T.-Szarvadról a Petri és Szatmári adózó nemes {418.} családok egy-egy tagját jegyezték fel, mint fegyverfoghatókat,*Szv. lt. majd pedig lovasnak a Dunka Bányász-, Szabó-, Récsei-, Terebesi-, Goris-, Sajdi- és Csíkos-családok tagjait, összesen 7-et; gyalogosnak a Cz. Szabó-, Sajdi-, Órha-, Szabó- és Bálint-családok tagjait, összesen 7-et. Említve van az összeírásban Kincses János is, mint katonai szolgálatra alkalmatlan, szegény és hatvan éves egyén,*U. o. (okt. 17-dikén) homagialis esküt tettek a Dunka Bányász-, Szabó-, Terebesi-, Goris-, Láposi-, Czégényi Szabó-, Sajdi- és Orha-családok tagjai; öszszesen 10-en.*U. o.

Tasnád-Szarvad evang. reform., kőből való templomának építése a reformáczió előtti időre vihető vissza. Az ódon, körülbelől kétszáz éves, különálló fatornyot nem rég bontották le s építették újjá az egész egyházat.

Harangjait (egyiknek ez a felirata: Soli Deo Gloria) a Szénásiak öntették, a kiknek kriptájok ez egyház alatt volt. Egy aranyozott ezüst kelyhet is «Szénássy Zsigmondné szül. Bocskai Pap Kata» asszony adott 1760-ban.

Ez az egyház is azok közé tartozik, a melyek részére Bethlen Gábor a fejedelmi dézma egy részét papi fizetésül ajándékozta.*Névk. ev. ref. 1874. 55. l.

Az egyházközség csakhamar a reformáczió után keletkezett, a mire következtetni lehet abból, hogy Szegedi Kis István a szomszédos Tasnádon folytatott hitújító működést.*V. ö. e mű I. köt. 533–545. l.

Az 1637 jun. 14-dikén Debreczenben tartott közzsinat kétségkívül erre a Szarvadra küldötte papnak Tekeházi Istvánt.*Tört. Tár 1898. évf. 633. l. Az 1652 jun. 2-dikán Váradon tartott közzsinat Mihályfalvi Mátyást,*U. o. 637. lap. az 1688 nov. 7-diki kölcsei közzsinat pedig Bodoki Jánost küldte ide (Thasnad-Szarvadra).*Tt. ev. ref. I. 65. l. Papjai még: Barcza György (1794), Örsi István (1795). (Az egyház külső falán van epitaphiuma). Makódi József (1801), S. Nagy Mihály {419.} (1806), Bajomi János (1810), Czibók Pál (1816), Makódi Márton (1820), Fazakas Ferencz segédlelkész (1843, Érszodoróra ment), Rózsa Károly (1844-ben segéd-, 1849-től rendes lelkész, M.-Csaholyra távozott), Fekete János (1851), Kovács Gusztáv (1868), Borsos Károly (1870, meghalt 1870-ben, «magát meglővén»), Bod László (1871–1874, a kolozs-kalotai egyházmegyébe távozott), Farkas Károly (meghalt 1895-ben). A lelkészi állomás most van betöltés alatt.*V. ö. Névk. ev. ref. 1874. 55. l. Az itt közlött névsort az egyházmegyei levéltárból egészítettem ki.

1733-ban (Szerevadról) 51 oláh családot jegyeztek fel; görög-keleti papja Prokóp nevet viselt.*Tr.

Egy 1750-diki s a fogarasi egyházmegyéhez tartozó egyházakról való összeírás szerint*Tr. 1901. évi IX. sz. 285–286. l. Közép-Szolnok területén a szarvadi főesperességhez («Archi-Diaconatus Beszestyensis alias Szarvad Cottus Szolnok Mediocris») ezek a gör. kath. egyházak tartoztak (a falvak neve után a gör. kath. lelkek száma van zárójelben):

Szécs (302), Ököritó (175), Mocsolya (29), Szigeth (230), Kisfalu (259), Kövesd (338), Kis-Derzsida (102), Nagy-Derzsida (220), Zálnok (Zonok, 222), Domoszló (147), Balázsháza (193), Zölcze (Zsolcza, 44), Szilvás (293), Szeő-Demeter (Szőr-Demeter, 519), Csán (158), Bajom (Bojon, 184), Pele-Szarvad (257), Szántó (775), Mindszent (Menczent, 377), Csög (Csögh, 283), Tasnád-Szarvad (349), Kőrös (183), Új-Német (323) Györtelek (Somlyó-, 231), Szodoró (270), Hatvan (211), Kávás (Kovás, 202), Girolt (Girot, 188), Király-Darócz (593).

Mindegyik helységben egy-egy templom, Mocsolya s Zölcze kivételével; egy-egy működő pap, ezek s Győrtelek kivételével; Szántón két pap; egy-egy kántor, Mocsolya, Kövesd, Zölcze, Tasnád-Szarvad kivételével, egy-egy sekrestyés-egyházfi majd mindenütt, a hol templom s pap, Kis-Derzsidán két belső telek, a többi helyt, kevés kivétellel, egy-egy. Illette a papot {420.} szántóföld Szilváson 26, Kövesden 20, Hatvanban 13, Szántón 12, Szigeten 9, Kisfaluban, Káváson 7–7, Csögön 6, Csányban 5, Nagy-, Kis-Derzsidán, Zálnokon, Új-Németen 4–4, Balázsházán, Bajomban, Szodorón 3–3, Domoszlón, S.-Győrtelken 2–2 köblös, Szécsen, Ököritón 1 köblös s 2 vékás; széna Csögön 9, Kisfaluban, Csányban, Hatvanban, Káváson 6–6, Szodorón 5, Szigeten, Domoszlón 4–4, Kövesden, Kis-, Nagy-Derzsidán Balázsházán 3–3, Bajomban, S.-Győrtelken 2–2, Ököritón 1 szekérrel s mindenütt 2 mázsa só, Mocsolya, Kövesd, Balázsháza, Zölcze, Szilvás, Tasnád-Szarvad kivételével. Kövesden a pap sertéseiből dézmát adott a Kemény uraknak. Kis-Derzsidán a gör. keletiek (sabellici?) szintén dézmát adtak a kövesdi uraknak. Zálnokon egy rétet, három szekeret erőszakosan elfoglalt Gönczi László. Dézmát fizetett a pap Szeő-Demeteren mindenből, taksál a telektől Wesselényi Ferencznek, Bideskútinak, Tasnád-Szarvadon a fiskusnak s a földesuraknak, Kőrösön szintén dézmát kellett adnia s S.-Győrtelken a papnak a méheit meg a disznóit dézmáltatta Kemény László.*Tr. 1901. évi IX. sz. 286. l.

A gör. katholikusok kőtemplomát Major Gergely, fogarasi püspök építtette 1773-ban. Az egyház 1773-ban egyesült.

Anyakönyve 1801-ben kezdődik.*Sch. 1886. 188. lap.

A községben két elemi népiskola van: állami és gör. kath., egy-egy tantermű. Az államit 1896-ban szervezték az evang. reform. iskola bevonásával. Az állami iskola számára most építenek új, mintaszerű helyiségeket.

Lampe Thasnád-Szarvadgyát is ama falvak közé sorolja, a melyek magyar lakosságát a vidéken dúló hadak írtották, a mi után a falut oláhokkal népesítették be.*Lampe, Hist. Eccl. Hung. 623. l. V. ö. Névk. ev. ref. 1874. 54. l.

Hogy belejátszott azokba a mozgalmakba a falú, a melyeknek Tasnád vidéke a már eddigelé megismert adatok szerint {421.} nem egyszer középpontja volt, az iránt kétség nem lehet. A kurucz időkből egy kis apróságot említek itt. 1704 okt. 22-dikén Bikfalvi Ferencz (Tasnádról) a szarvadi és szakácsii bíráknak azt a parancsot küldi, hogy a fejedelem levelét faluról-falura a hadadi tisztek kezeihez vigyék ötszáz forint birság alatt.*Nagyv. Múz. Blt.

1715-ben 13 jobbágy háztartás fizetett adót, magyar közülök 6, oláh 7; 1720-ban 8 jobbágy, 2 zsellér és 3 taksás, összesen 13 háztartás, 11 magyar és 2 oláh. E szerint hozzávetőleg a népesség száma 117 lélek lehetett a pragmatica sanctio korában, 99 magyar és 18 oláh.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 66. és 67. l. 1720-ban 7 telek volt puszta már 40 éve és 4 olyan jobbágy, kit földesura visszakövetelt.*U. o. 341. l.

1847-ben 830 lakosról ad számot egy egyházi névkönyv; róm. kath. 15, gör. kath. 559, ágost. hitv. evang. 1, evang. reform. 230, izr. 25.*Nagyv. Nvk. 1847. 106. 1869-ben 1311, 1890-ben 1225 lakost írtak össze; nyelvre nézve magyar 475, német 1, oláh 673, egyéb nyelvű 70; vallásra nézve r. kath. 45, gör. kath. 760, ágost. hitv. evang. 2, evang. reform. 382, izr. 36. Házak száma 214.

A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 63, 1720-ban 192 1/2 köblöst; rétet 1715-ben 54, 1720-ban 50 kaszást; «más forrás» czímen jövedelem 1715-ben 105 forint.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 66. és 67. l.

1895-ben gazdasága inak száma 356. Területe 8495 katasztrális hold, a melyből szántóföld 3847, erdő 2810, rét 1034, legelő 476, kert 18, szőlő parlag 4, beültetve 4, terméketlen 302 hold.*Mg. St. 506.

A községnek 1900-ban 12.804 K becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 10.684 K 62 f.

Utczái: Nagy-, Kis- és Bánát-utcza.

Határrészei: Csordás, Kis-kút, Csög-alja, Kis- és Nagy-Nyilak, Sásas, Hátak, Hideg-kút, Kis- és Nagy-Mikó, Zugoly, {422.} Drága, Forrás, Cserepes, Ökörtilalmas, Kis- és Nagy-Haraszt, Kíkeczi (Kékeczi) puszta és Szent-Miklós. Erdők: Csere, szentmiklósi erdő, ennek részei: Rácz, Szántó és Gábor-kút-erdők. Szőlőhegyek: Palást, Vénhegy és Hangyás. A Hidegkút 1715-ben említve van.*Bl. Egy 1742-diki tanúvallatásnál a következő határrészek említvék: Mikó, Drágapatak és a Hosszújáróban Hidegkút.*Bl.

A Szent-Miklós határrészen hasonnevű falú állott, Forrás és Mikó határrészein szántás alkalmával az eke urnadarabokat vet ki a földből.


Száldobágy. L. Szoldobágy.

Szántó. L. Tasnád-Szántó.