Rendezett tanácsú város.

Nevének változatai: 1214-ben*Fejér. God. dipl. III. vol. I. 162. Dees. 1236-ban*Árp. Új Okmtár XI. 285. Deeswar. 1310-ben Deesvitta.*Villa nem majort, de várost jelentett, p. o. Rutilius numantianus in itinere: nunc villae grandes oppida parva prius. Amstelaedami Apud Joannem Volters. An. 1687. pag. 7. vers. 24. és Fejér Cod. dipl. VIII. I. 390. 1351-ben Deés*Városi ltár 15. sz. és Deeswár*Gr. Károlyi Okmt. I. 203–204. s így fordul elő 1406-ig, de közbe több oklevél nevezi Deésnek. 1532-ben*Fabriczius Károly Honter János-féle térképben. német neve Burglos; latinul Dyonisiopolis.

Nevét Deés személynévtől vette.*1184-ben Dés személynévként emlit. Fejér. Dipl. T. 2. p. 220. 1268-ban*De Fontes rer. Austriac. 2. Abth. XV. Band. I. Theil. 114. Des személynév. Deés comes de Zonuk.*Fejér. III. 1. 2. K. 407. 1301-ben Deés fiai Miklós és Pázmány*Fejér. Dipl. T. 6. vol. 2. p. 322–23. Tom. 8. vol. 1. p. 75. Küküllő-megyében. Deés Kristóf, Mária és Erzsébet királynőket Horvátországba kiséri s őket védelmezi.*Szekér Joachim Magyarok tört. II. k. I. sz. 65. 1. Deés neve és eredetéről értekezés Tud. Gyüjt. 1830. 8. 52. stb. és 1821. 4. füz. 81. 1. Szalai László. Magyarország tört. I. k. 254. 1. Budapesti Szemle. 1858. 3. 273. I. Friedwalszky János. Mineralog. Trans. p. 10. Horváth István. Rajzolatok. 27. I. Deés Petrus a capella illa Deésvár in Transylv. de qua Ung. Mag. 2. p. 66. így szól Lehoczky Stem. P. 2. p. 96. Deés eredetéről ír Ung. Magaz. 2. p. 65., 76. és Szász Károly Sylloge tractarum; Uj magyar muzeum 185 1/2 I. 596. és u. o. 1852. 15. füz. 849. 1. Huszti András. Dacia stb. Turóczi. A szlávok Désa, Dés=vizes hely, viztartóból magyarázzák nevét. Deés, mint helység előfordul Hevesvármegyében.*Fejér. T. 10. v. 6. p. 843.

Fekszik a Szalkapataka által képzett völgy torkolatában, az egyesült Szamos balpartján, nyugatról, kelet- és délről hegyektől környezve, északra a Szamos nyílt völgyére tekint. Négy világtáj felől ide vezető völgy majdnem központján, de úgy, hogy mindeniknek kulcsául szolgál. Nagy része sík téren fekszik, de az oldalokra s főleg a mulatói fenlapályra is kiterjedőleg épült.

Deés legelőször 1214-ben,*Fejér. Cod. III. vol. I. 162. mint sószállitóhely emlittetik.

{6.} Mint ilyennek, jelentősége csakhamar annyira emelkedett, hogy II. Endre király itt sókamarát állitott fel, élén egy kamaragróffal, sőt a királyi jövedelemre nézve ezen oly annyira fontos pont védelmére várat is építtetett s azt a szolnoki ispánság alá rendelte.

E vár 1214–1235. évek közt épülhetett, mert már 1236-ban Deést Deesvárnak hívják.

Magára Deésre nézve azonban, mindezeknél sokkal fontosabb volt az, hogy az eddig igénytelen szolnoki várföldet, II. Endre a szabad királyi városok rangjára emelte. Ez alkalommal nyert szabadalmakat IV. Béla király mindjárt uralkodása kezdetén, 1236-ban*Árpádkori új Okmtár XI. 285., 286. megerősítette s azok tartalmát is csak az ő okleveléből ismerjük.

Szabadalmainak legbecsesebb pontja az volt, hogy Deés egyszer s mindenkorra kivétetett a szolnoki ispánok fennhatósága alól és minden ügyeikben önnön választott biráik ítélhetnek. Természetes, hogy ezért viszontszolgálattal tartoztak a koronának, t. i. a királyi sót, a mennyit a deésaknaiak kivágnak, annyit kötelesek voltak tavasszal szállitani a Szamoson le a király révébe. Útjukon azonban mindenütt csakis fele vámot tartoztak adni.

Ezek a szabadalmak biztos alapul szolgáltak Deés város kifejlődésére, de hangsúlyoznunk kell, hogy a középkori privilégiumok általában soha sem birtak azzal a hatálylyal, mint manapság birnának. Sokszor a legbőkezűbb szabadalmak se használtak ott, hol azokat a viszonyok nem engedték érvényre jutni. A privilégiumok érvényben tartása csak folytonos küzdelem árán sikerült. Mennyi terhes gond, ügyesség, áldozatok és erélybe került sértetlenül átadni e szabadalmakat nemzedékről nemzedékre.

Az oklevelek mindezekről hallgatnak s mindig csak a száraz, kész eredményeket adják elénk.

Egy ily városnak főtörekvése mindig arra irányult, hogy szabadalmait mindenki által elismertesse, s a meglevőket újakkal gyarapítsa.

Deés a mongol hadjárat után újra összegyűjti erejét s tovább munkál érdekeinek előmozdításán. A beállt zavarokra vezethető vissza, hogy a város újból és újból szabadalmakhoz jut, s így történik, hogy előbb Ernyei bán erdélyi vajda, majd István, a Béla király fia, erdélyi fejedelem által két izben is*Deés város levéltára 15. sz. megerősittetni sietett szabadalmait s István megparancsolta, hogy a deésieknek, mint vámmenteseknek, személyét és vagyonát senki le ne tartóztassa és csak saját biráik előtt legyenek {7.} perelhetők; 1261-ben*Árp. új Okmtár. III. 5. VIII. 8. a régieket mindjárt egy fontos új szabadalommal is gyarapították,*U. o. VIII. 9., 10. s határukat is kijáratván, megállapították.

Az új szabadalom az volt, hogy az aknában télen vágott sót Szent-György napig saját hasznukra vízen és szárazon szabadon szállithatják és eladhatják.

E fontos szabadalmukat Kun László királylyal 1279-ben*U. o. VI. 180. 1. és 1290-ben*U. o. 351. elismertették, de jellemző, hogy ezen kivül 1283-ban*U. o. 262. 1. Apor, 1284-ben*Teutsch. Firnhaber. Urkundenbuch 136. 1. Deésvárról keltezve*Deés v. ltár 4. sz. pedig Roland erdélyi vajdát is megkérték ezen királyi oklevelek megerősítésére. Éppen így tettek 1283-ban,*U. o. 3. sz. midőn III. András király 1291-ben*Árp. új Okmtár V. 22. a régieket megerősítette és még ezen felül minden szerdán tartandó vásárszabadalmat is adott a deésieknek, ezek 1293-ban*Treutsch. Firnhaber. Urkundenbuch. 185. azt is az erdélyi vajdával siettek megerősittetni.

Ezt a körülményt teljesen megvilágítják az ország akkori viszonyai. A királyi hatalom az utolsó Árpádok alatt teljesen elhanyatlott, úgy-annyira, hogy az utolsó Árpád-királynak már a trónhoz való jogát is kétségbe vonták. Egész Magyarország vidékenként kisebb-nagyobb olygarchák zsarnoksága alá került. Erdélyben a leghatalmasabb főúr László erdélyi vajda bitorolta a király jogait, tehát az ő kegyét kereste Erdélyben mindenki s különösen Deés városa, mely arra leginkább rászorult.

A XIII-ik század végétől kezdve ugyanis Deés városa egyenesen László vajda hatalmába került és a királynak minden Deéstől járó javadalmait ő foglalta le. Ez az állapot még akkor is tartott, midőn már Róbert király ült a trónon. A király összes erejével nem tudta László vajda hatalmát Erdélyben annyira megtörni, hogy a királyi javakat erővel visszahódítsa; ezeket s köztük Deést a vajda 1310-ben*Mon. Vat. Acta Gentilis 374. kölcsönös szerződés alapján a maga jószántából visszaadta s Deés újra szabad királyi városi jogaiba lépett.

A városnak első dolga volt szabadalmait ugyanazon évben*Deés város ltára. a királylyal megerősittetni.*Igy erősittetik meg újolag Róbert Károlylyal 1323-ban is. (Deés város ltára.) Ezen kivül Róbert Károly*Fejér. Cod. VIII. vol. I. 379. az itteni Szűz-Máriáról nevezett Ágoston-rendű szerzetesek részére alapítványt tett, mely szerint minden az aknából Deésre sót szállitó szekér után 2 kősót örök időkre adatni rendelt. Deés városa azonban tovább is megsínylette zsarnoka uralmát, mert a majdnem negyedszázadon át tartó zavaros időkben lakói szerte széledtek s jóformán elnéptelenedett.

{8.} Károly király e bajon is sürgősen segíteni óhajtván, parancsot adott ki 1320-ban,*Deés város ltára. hogy mindazok, a kik Deésen és Deés-Aknán megtelepedni óhajtanak, az okmány szerint legyenek azok szászok, magyarok vagy más sorsúak,*Conditionis alterius homines. azt azok szabadon tehessék s a megtelepülök a szabad királyi városi polgárok jogait élvezzék. Ezzel azonban a városnak kezdettől fogva tiszta magyar volta, a mennyiben tudniillik az eredeti flammand lakosság megmagyarosodott, veszélyeztetve lőn, mert mint természetes, Károly király is leginkább a szászokra számított, kik ez időtől fogva lassankint kezdtek Deésre beszivárogni.

Deés városa ez idő alatt részint szabadságainak megerősítésén és sókereskedésének biztosításán fáradozott,*Lásd Deés város ltárát 1331. és a többi évekből. egyszóval jogait a legnagyobb éberséggel őrizte úgy a királylyal szemben, mint egyéb más befolyások ellen. Legjellemzőbb példáját látjuk ennek 1349-ben.*Gr. Károlyi okltára I. 178. I. Lajos király ugyanis nem sokat törődve a városnak azon egyik sarkalatos jogával, hogy biráit szabadon választhatja: egyszerűen Deés városa biróságát hívének, János fia Andrásnak élete tartamára eladományozta. A város nehéz helyzetbe jutott, pörrel fenyegette Andrást, de e helyett ügyesen az egyezség útjára lépett s kivitte, hogy András adománylevelét nekik adja át, jogáról lemond s viszont ezért a város neki egy szabad udvarházat engedett át.

Lajos király alatt is sok üdvös dolog történt Deés emelkedésére, így 1366-ban*Deés város ltára. a király külön meghagyta, hogy lakosai csakis saját törvényszékeik előtt perelhetők s ugyanazon évben Dénes erdélyi vajdával is e szabadalmukat megerősittették. Egy évre reá pedig*U. o. a városnak Deés-Aknával együtt összes határait kijáratták s azt 1370-ben a király is megerősítette.*Deés és Deés-Akna határa: Péntek, Néma, Szent-Benedek és Mikeháza felől való kijárása 1467-ben s kir. megerősités Beyser Miklós és Jakab fia János polgárok idejében. Határa kezdődik ott, hol a Wyzzamos a Nagy Szamosba szakad, s itt tart a méta, mely elválasztja a nemesektől a polgárság határát s ezen a Wyzzamoson fel dél felé Wizdrewy helyig megy s itt a Wyzszamoson át a Rakamasfokaig megy Balvanyosvár határáig s innen a folyó mellett a Rakamazig nyugatra Egérkút tóban, innen egyenesen nyugatra a szántók között a Deésaknára vezető útig s felhág a Romlos bérczere, s innen egy másra hol Némával határos, Bekénél a Némai Litterati Péterrel, Némai György fia Miklóssal a határt kiigazitván, a Komlos bércz felett nyugatra a Köves bérczre s e felett Péntek felé s a Köves bércz fejénél, Almahatárnál a némai nemesekkel határos és itt Beke fiai és László fiai a Wyzzamos közepét jelölik határul, mely Balvanyosvárhoz tartozik, más a népéhez stb. ezen László veszprémi püspök által birtokukban hagyott földek határainak újból való kijárására Lajos kir. parancsára az erdélyi vajda István s e mellett csicsó- és bálványosvári várnagyához intézve meghagyja, hogy a beszterczei pap Péter rendelkezéseinek magukat alávessék. Kolozsvárról 1375-ben augusztus 12-én keltezve. (Deés város levéltára 19. szám.)

{9.} 1406-ban*Deés város ltára. Ozorai Pipo királyi fő-sókamaragróf a deési sószállitókkal úgy egyezett meg, hogy ezentúl minden száz só után, melyet Deésről Szathmárra visznek, 25 kis garast, Szathmárról Tokajba 15 és 1/2 kis garast és Szathmárról Poroszlóra szállitandó minden száz só után 25 kis garast kapjanak.

Midőn pedig 1412-ben*U. o. néhány deési sószállitóval a szathmári sókamara emberei erőszakoskodtak és sok kárt okoztak nekik, a fő-sókamaragróf Ozorai Pipo, Peró tordai kamaraispánnak megparancsolta, hogy Litterati Kapi András mesternek, Litterati Demeter, Tamás és Bálint testvéreknek és Litterati Péter és Mihály fia László deésieknek kárait nyomozza ki s téríttesse meg*U. o. 25. sz. azokat.

Másrészről míg Csicsóvára királyi vár volt, a deésiek a hajóik készítéséhez való fát a vár erdeiből vágták teljes szabadsággal, midőn azonban 1406-ban Csicsó a Bánffyak kezére került, ezek az erdők használatát nekik megtiltották, de Zsigmond király a város panaszára 1423-ban*Tört. tár 1884. évf. 222. meghagyta a Bánffyaknak, hogy a várost ebbéli szabadságában ne háborgassák.

1427-ben*Deés város ltára. Zsigmond király Brassóból keltezve, mint annak idején Károly, újra parancsot adott ki, hogy az ide és Deés-Aknára letelepedni kívánókat, ha egyszer tartozásaikat lefizették, szándékukban senki ne akadályozza.*Ezt erősiti meg I. Ferdinánd is 1554-ben. Másrészt pedig Soós György és Koncz Tamás polgárok kérései folytán megparancsolta Csicsóvár urainak, a Bánffyaknak, hogy a deési polgárokat Rettegen ne merjék se posztó, se vas vagy más egyéb kereskedelmi árúkért megvámoltatni.

A város a Bánffyakkal a csicsói erdők használata s másfelől Somkút miatt perben állott, az utóbbit Zsigmond király parancsa folytán Csáky Miklós vajda a város birtokába kellett volna hogy adja, de nem adhatta, mivel Somkút felét Bánffy János részesei birják s addig ki nem adják, míg a király elé nem járulnak.*Deés város ltára 25. De nemcsak a Bánffyakkal, hanem a Némaiakkal is pereltek s 1427-ben*Deés város ltára. ezek: Némai László, Benedek, Pető, 14 némai társukkal, Deés határából szántót, rétet s erdőt az úgynevezett Beké-t foglalták el, a mely jogtalanság ellen tiltakoztak, másfelől 1439-ben*U. o. a bálványosi bán fia György égette fel a város szénáját s per közben a vajda a nemeseknek engedett időhaladékot.*U. o. 29.

1429-ben*U. o. 30. sz. Zsigmond király Soós Gergely biró és Pólus János fia Máté deésiek kérésére megrendeli Kusali Jakch János és Mihály székely {10.} és kamaragrófoknak, hogy a deési alkamara-ispánokat eltiltsák az újításoktól, melyeket a sóvágók és sószállitókra nézve szokásba hoztak s tartsák meg őket régi szabadságaikban.

1435-ben*Deés város ltára. Zsigmond király meghagyta az erdélyi vajdának, hogy a deési sóvágók és hajósok hátralékos pénzbirságait nekik engedje el.

1439 márczius 16-án*U. o. Thallóczy Matkó bán főkamaragróf Deésről keltezve meghagyta a szathmári és szolnoki kamarásoknak, hogy ha a deési és széki sószállitókat, azaz czelléreket (czelerii) arany forintban nem tudják fizetni, akkor őket az annak megfelelő ezüst pénzben fizessék.

Ezen idő alatt a Némaiak Beke iránt folytatták perüket, úgy, hogy végre a sok húzás-halasztást megunván, Hunyadi János erdélyi vajda 1440-ben*U. o. az erdélyi alvajdának meghagyta, hogy ezen pert az ő nevében végérvényesen döntse el.

1441-ben*Kállay cs. ltára. deési sókamarások: Pape és János olaszok panaszt emeltek Ulászló király előtt, hogy Losonczi Dezső, egyik erdélyi vajda tőlük a deési sókamarát elfoglalta, bitorolta s ezalatt 485 arany forint kárt okozott, Deésen, Kaplyonban és Alparéton Dezső vajda 3 tumenos vagy rakomány = 5000 drb sót, a mely 525 frtot megért, vitetett el és egy 32 frtos lovat elhajtatott. 1448-ban*Bibliothecae Reform. Claud. Com. Szekelyiana. Tom. III. pag. 354. Katona T. 13. p. 584. Hunyadi János kormányzó Edvárd kamarásnak megparancsolja, hogy Bánffy Istvánon és jobbágyain a só árát felvegyék s ha fizetni nem akarna, foglalják el birtokait.*Ugyanez alkalommal rendelkezik, hogy Deésről: Babata? Gomsis vagy Somsis? tisztán nem lehet kivenni, hogy mit, vigyék utánna Szász-Sebesre.

1448-ban*Deés város ltára. Bekét a Némaiak mégis újra elfoglalták, a mi ellen Litterati Jakab és Nagy Demeter a város nevében tiltakoztak.

1453-ban*U. o. 37. sz. Hunyadi János Deésről keltezve elrendeli, hogy a deési hajósoknak a királyi sóval együtt az általuk szállitott minden száz sókőért a kincstár két arany forintot adjon.

Midőn Mátyás király lépett a trónra, a deésiek 1458-ban*Deés város ltára. magukat az új király pártfogásába ajánlották, a mi igen jó ürügyül szolgált a királynak arra, hogy hatalmát a Bánffyakkal szemben éreztesse.

Mint fentebb láttuk, Somkút és vámja rövid időre a deési sókamarához lőn csatolva, de azután a Bánffyak kapták királyi adományban s azt azóta teljes joggal birták. Most azonban, daczára ennek, Mátyás király, úgy látszik azért, hogy a Bánffyak nem valami nagy hivei voltak, elrendelte a deési kamaraispánoknak, hogy Somkút birtokában a deésieket a Bánffyakkal szemben megvédelmezzék.

{11.} Midőn pedig a Bánffyak erre a deési sóhajósoknak megtiltották, hogy erdeikben hajóik számára fát vágjanak, a király 1458-ban*Deés város ltára. a Bánffyaknak hozzájuk intézett levelében szigorúan meghagyta, hogy a deésieket e tilalom alól oldják föl.

Ugyanakkor*U. o. a deésiek panaszára elrendelte, hogy a szamosmenti Szent-Benedekrét nevű földrészt, melyet Bálványosvár egykori ura, Szántói Laczk Dávid bán a várostól a várhoz csatolt, újra Deés városához kapcsoltassák.

1466-ban*U. o. deési polgárokúl a következő magyar családok vannak megnevezve: Sombori, Törpényi, Biró, Varga, Mátyus, Nyilas. Hogy az asszimiláczió, melynek Deés a magyar nemzet javára egyik fokusa volt Erdélyben, mily gyorsan átalakította a lakosságot, bizonyítja az, hogy Mátyás uralkodása alatt Deés már ismét mint magyar város szerepel magyar nyelvű és nevű polgársággal.

1466-ban*U. o. Mátyás király a mármarosi sókamarásoknak elrendelte, hogy a deési sószállitó hajósokat egészen Csetnek városig szabadon bocsássák. A király ugyanazon évben*U. o. ezen deési sószállitókat mindennemű hadi kötelességek alul minden időkre felmenti. Ugyanekkor Bethlen Antal és Márk panaszt emelnek Mátyás király előtt 1466 tájt*Gr. Bethlen cs. ltár kivonata. a deésiek ellen, hogy ezek a bethleni malmuk gátját le akarják rontani, mivel a mint állitják, a sóhordó hajóknak nagy akadályára van, pedig gátjuk úgy van építve, hogy azon a sóhajók akadálytalanul közlekedhetnek.

1467-ben május 1-én*Deés város ltára. a deésiek Csicsó urait a vár alatt lévő s főleg somkúti erdők iránt, honnan a hajóikhoz szükséges anyagot vágták, melyeknek használatától szentmargitai Dezsőfi János, disznajoi Bánfíy Zsigmond, vécsei Bánffy László őket eltiltották: pert indítottak s ennek elintézésével Mátyás király az erdélyi vajdát bízta meg. Azonban 1467 okt. 15-én*Dl. 27916. midőn Mátyás király a Bánffyaktól, névszerint: Dezsőfi István fia id. Lászlótól és Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól hűtlenség czimén csicsóvári részüket elkobozta és szerdahelyi Imrefi Györgynek s fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta, az ahhoz tartozó Somkút és vámjának igtatásánál Deés városa, ahoz jogot tartván, ellentmondott; ezen kivül még egy csicsóvári erdő s egy a városon innen lévő rév és a szászok réte (Somkút felé) nevű kaszáló iránt is ellentmondott.

Azon év október 21-én*Deés város ltára. pedig Mátyás király az erdélyi lázadás leverése után Deés városa polgárait, azért, mert e lázadásban nem vettek {12.} részt, sőt ezen hűségükért sok kárt is szenvedtek, mindennemű közteher alul örök időkre felmentette.

1468-ban*Deési egyh. ltár. az erdélyi vajda meghagyja a csicsóvári várnagyoknak, hogy Somkútot, mely Deés városát vétel jogán illeti, annak visszaadják.

Ugyanazon évben pedig*Deés város ltára. a deésiek Somkútnak, az ottani vámnak és a deési révnek Szerdahelyi György s annak fiai Kiss János és Mihály részére való eladományozásától a királyt eltiltják, mire Mátyás király 1468-ban*U. o. Deés városát Beke és Somkút, valamint az ottani vámnak és a deési révnek birtokába beigtatni rendeli.

1468-ban*U. o. Mátyás király a Szamoson rév-vám felállitását engedélyezi a városnak, a hozzátartozó jövedelmekkel együtt.

1471-ben*U. o. Mátyás király Deés város polgárait András királytól nyert vámmentességükben újra megerősíti.

1471-ben*U. o. Mátyás király elrendelte, hogy a deési sószállitók Szathmárig és Szolnokig szállitott minden „tumenus” só után 46 forintot és 200 sót kapjanak, úgy, hogy azt egy harmadrészben a deési, másik harmadrészben a szathmári, az utolsó harmadrészben a szolnoki kamara fizesse.

1473-ban*U. o. Mátyás király a sószállitóknak még 200 kősót fizettetni rendelt, azaz összesen 400-at és 46 frtot.

Ugyanazon évben*U. o. az eredeti hiányzik. az erdélyi vajda a deésieknek a bálványosi uradalom elleni pörükben egy vitás földet Szent-Benedek felől ítélt oda.

Mátyás király 1474-ben*Deés város ltára 54. sz. Deés város polgárait, lakosait mindennemű közadó alól felmenti, mely kedvezményt utóbb II. Lajos kir. is 1516-ban megerősit.

1475-ben*U. o. 55. sz. Mátyás király szigorúan megparancsolja, hogy a deési sószállitó szekereket sehol és senki megvámolni ne merészelje.

1478-ban*U. o. 56. sz. Mátyás király Deés város összes lakóit a katonáskodás terhétől felmenti, hogy ez által számban növekedjenek s szaporodjanak.

1478-ban*U. o. Mátyás király az erdélyi vajdának elrendelte, hogy a Drágfyakat, Bánffyakat, Csákyakat, Jakchokat, Dengelegieket és a váradi káptalant, kik a deésieken jogtalanul vámot vesznek, azokat vámjoguk bebizonyítására szorítsa, ha pedig azt tenni nem tudnák vagy elmulasztanák, attól fossza meg.

{13.}


Deés város, nyugatról a Nagytemetőről nézve, keleten a Rózsahegy, balról a Szamosvölgye.

1478-ban*U. o. 58. sz. Mátyás király Zbugyai István s Hangács Mihály volt deési kamara-ispánoknak megparancsolja, hogy a deési sóvágók és szállitóknak {14.} munkájukért eddig meg nem fizetett bérüket haladéktalanul megfizessék.

1478-ban*Deés város ltára 54. sz. a deési sószállitókat, midőn hajóikkal a Szamoson ereszkedtek volna le Dengelegi Pongrácz Jánosnak, Drágfi Miklósnak és Szerdahelyi Kiss Jánosnak jószágain, tehát Közép-Szolnokmegyében némely oláh rablók rájuk rohanván, sószállitmányukat a vizbe hányták s a szállitók néhányát megölték s megsebesítek, mi által 6500 frt kárt szenvedtek. Mátyás király erre meghagyta az erdélyi vajdának, hogy az illető földesurakon ezen kárt a deésiek részére hajtsa be.

1479-ben*U. 60. sz. Mátyás király elrendelte, hogy a deésieket apróbb s a polgári törvényszéket illető peres ügyekben az erdélyi szentszék elé idézni senki ne merészelje.

1487-ből*U. o. való Deés városának első oklevele, a melyben perben ítél.

1490-ből*Deési egyh. ltára. a város szervezetére azt a tudósítást nyerjük, hogy a város élén egy biró mellett 12 esküdt és 40 consul állott.

1491-ben*Deés város ltára. Ulászló király megerősíti elődjének 1475-iki és 78-iki szabadalomleveleit.

1491-ben*U. o. II. Ulászló máramarosi sókamarájának s annak szikszói, lőcsei és poroszlói fiókjainak elrendelte, hogy a deési sószállitókat, ha ott sójuk helyébe vasat vagy rezet akarnak vásárolni, abban őket ne akadályozzák.

1493-ban*U. o. Ulászló király az erdélyi püspökhöz intézett parancsában meghagyja, hogy a deési polgárokat régi szabadságuk értelmében szentszéke elé végrendeleti ügyeken kivül idézéssel ne terhelje.

1494-ben*U. o. az erdélyi vajda több közép-szolnokmegyei főúrnak, t. i. a Csákyaknak, Albisi Zólyomiaknak, Szántói Becsk testvéreknek, Álmosdi Csire s a Kusalyi Jakcsoknak összes javaik elkobzásának terhe alatt parancsolja, hogy a deési polgárokat birtokaikon meg ne vámolják. Ugyanazon évben pedig*U. o. Ulászló király Deés városa polgárait mindennemű vámadás alól felmenti.

1496-ban*U. o. 69. sz. Ulászló király szigorú parancsot adott ki, hogy a deési sószállitókat a tihói útban sehol megvámolni senki ne merészelje.

1500-ban deczember 16-án*U. o. Szabó Antal deési biró s a 12 tanácsos előtt nemzetes Szabó János a deési hajókormányosok (kormanista) nevében, mint azok czéhmestere, megjelenvén, azt vallotta, hogy köztük {15.} már régóta fennáll egy társaság, vagy mint akkor nevezték, „Kalandosok czéhe” (kalendatus) a Szűz-Mária és Szent-Miklós vértanú tiszteletére, melynek szabályait a város tanácsától megerősittetni kérte. Ezek a szabályok a következők:

1. A hajókormányosoknak szabadságukban áll a Szűz-Mária vagy a Szent-István királyról czimzett deési templomokban ünnepélyes misét mondatni és pedig karácsonykor két napon át, új év napján, vízkeresztkor, Krisztus feltámadása és menybemenetele napján, pünkösdkor, úrnapján, Szűz-Máriának s minden apostolnak és Szent-Miklósnak ünnepén s azon kivül minden szerdán, minden misét 3 frtba számítva.

2. Minden sószállitónak kötelessége ezen czéh szabályait megtartani, a ki pedig azt nem tenné, annak hajóját egy kormányos se merje vezetni, mit ha mégis megtenne, a kormányzásért járó bér tőle elvonatván, az a czéh javára essék.

3. Minden új kormányos a hajót Deéstől Szathmárig szabadon vezetheti és Szathmárban huszadot adni nem tartozik, de visszatérve a deési révbe 25 denárt tartozik fizetni a czéh pénztárába, ép úgy a ki Szathmárból Szolnokra szállit, az is csak visszatérésével fizet 12 denárt s 1 fillért.

4. Minden kormányos a czéh pénztárába évente 12 denárt, minden sószállitó pedig 4 denárt fizet.

5. Minden sószállitó a szállitás idején bizonyos mennyiségű sót tartozik koldulni, melynek jövedelme a közös pénztárba folyik.

6. A ki a czéhbe való meghívásra meg nem jelenik, az 33 denár birságot fizessen.

7. A czéh dékánjai választásánál az olyan, ki a dékánságot el nem fogadná, minden kormányos ellenében egyenkint 32 denárban marasztaltassék el.

8. Ünnep s vasárnapokon a szent mise előtt senki se merjen halászni vagy hálóit javítani, 33 denár birság terhe alatt.

9. Ha valaki a kormányosok közül a czéhmesteri tisztet elvállalni nem akarná, az olyan minden kormányos és sószállitó ellenében egyenként 33 denárban marasztaltassék el.

Ezen szabályzatot Deés városa pontról-pontra megerősítette.

1501-ben*Deés város ltára. Ulászló király Kodori Imrét, egykori deési birót azelőtt felmentette attól, hogy ügyeiben a város birája itélhessen, most azonban megtudván a király, hogy Deés városának ősi szabadsága a polgárai {16.} felett való biráskodás, Kódorinak adott kiváltságát most visszavonja és őt a város széke alá rendeli.

1502-ben*Deés város ltára 74. sz. Ulászló király Deés városának minden év Szent-Miklós napján és minden oculi-vasárnapján tartandó országos vásárt engedélyez.

Ugyanazon évben*U. o. a király szigorúan meghagyta Jakcsi Lászlónak és Zólyomi Miklósnak, hogy amaz hadadi, ez pedig székelyhidai birtokán a deési polgárokon vámot venni ne merészeljenek. Más oklevelével*U. o. Ulászló Deés városát régi vámmentességében újra megerősíti. Egy harmadik oklevélben pedig*U. o. az erdélyi vajdának meghagyta, hogy a deésieket mindennemű katonáskodás vagy zsoldos-adás alól mentse föl.

1504-ben*U. o. Ulászló király meghagyja az erdélyi vajdának, hogy a midőn ő és hozzátartozói Deésre jönnek, a város polgáraitól sem maguk, sem lovaik részére ellátást kicsikarni ne merészeljen.

Ugyanakkor,*U. o. mivel 8 csicsóvári jobbágy a deésieken rablásokat követett el, megparancsolja a csicsói várnagynak, hogy ezeket szigorúan fenyitse meg.

Másrészt azonban Ulászló király a város túlkapásait is többször igyekezett meggátolni, így 1505-ben*U. o. Ulászló király Deés városa tanácsának meghagyja, hogy mivel ők négy polgártársukat Varsolczi Pétert, Álcs Jánost, Varga Benedeket és Nagy Jánost azért, mivel ezek némely polgártársaikért, kiket a deési alkamarások a só ára miatt becsukattak, kezességet vállaltak, elitélték s így a tanács a kamara ügyeibe elegyedett, maga igazolása végett a király előtt jelenjék meg.

Midőn pedig Deés városa tanácsa egy itteni polgárt,*1507. Deés város ltára 84. sz. Gereczi Benedeket árulás vétségében elmarasztalván, ennek folytán házát lerombolták, Gereczi föllebezése következtében az ügy Ulászló király elé került, a ki Gereczit s nejét Margitot ártatlannak találván, véle szemben az egész község fej- és jószágvesztésre lőn elmarasztalva, de egyezség folytán a király elrendelte, hogy Gereczit és nejét Deés városába ünnepélyesen visszafogadják, tőle és nejétől a tanács bocsánatot kérjen s az összes perköltségeket neki visszatérítse. Szigorúan meghagyja ezenkivül a király a községnek, hogy házrombolásokat máskor el ne kövessen s a házát Mindenszentek napjára okvetetlen felépítse és régi állapotába helyezze s egyáltalán hűtlenségi kérdésekben ítélni ne merészeljen, mert azok a király személyét illetik.

1509-ben*U. o. Drágfi János kir. főpohárnokmester a király parancsára s a deési polgárok kérelmére összes birtokain lévő vámosoknak meghagyja, {17.} hogy a deésiektől egy pénznél több vámot venni ne merészeljenek.

1510-ben*Deési egyh. ltára. Deés városának egy azon évi kiadványa szerint a város élén a biró, jegyző s 12 tanácsoson kivül 40 consul és 100 választott polgár állott.

1511-ben*Deés város ltára 90. sz. a deésiek panaszára Ulászló király Sombori Péter és Drági Mártonnak rendeli, hogy ha joguk van a deési sókereskedők megvámolására, az erről szóló levelüket mutassák be előtte s többé őket megvámoltatni ne merészeljék.*Ugyanekkor (Deés város ltára 91. sz.) deési sókereskedők voltak: Bartha Gergely és Szarvas Jakab, kiket Veczknél az úton megvertek és kiraboltak, ökreiket, szekereiket elvették, Bartha szemét kiütötték és Jakabot fején halálosan megsebezték.

1511-ben*Deés város ltára 81. sz. Ulászló király elrendelte, hogy a deésiek közül senkit bűntényekért sehol le ne tartóztathassanak, 100 forintnyi birság terhe alatt, hanem minden ilyen ügyben elégtételt a deési birói szék előtt követeljen.

1514-ben*U. o. 94. sz. az erdélyi vajda a deési polgárok kérelmére elrendeli, hogy csakis akkor idéztethessenek a vajdai törvényszék elé, ha már saját biráik ítéltek perükben s az csak felebbezés útján került a vajda elé.

Az 1514-iki parasztlázadásban a deési polgárok is részt vettek, de Ulászló király még azon évben*U. o. 96. sz. nekik ezért megkegyelmezett, mert, úgymond, csak kényszerítve vettek részt abban, egyúttal meghagyta az erdélyi vajdának, hogy peres ügyeikben a nemesség panaszára a vajda széke elé többé ne idéztessenek, hanem fölöttük saját biróságuk ítéljen.

Az erdélyi vajda szintén kegyelemlevelet ad*U. o. 97. sz. a deésieknek a parasztlázadásban való részvétükért s csakis vezérüket, Nagy János polgárt veszi ki e kegyelem alól, elfogatását elrendeli s egyúttal meghagyja a deésieknek, hogy e lázadásban az általuk okozott károkért az illetőknek eleget tegyenek.

Még azon év végén*U. o. 95. sz. annak bizonyságául, hogy Ulászló király újra kegyelmébe fogadta a deésieket, megint javukra elrendeli, hogy őket senki, sehol megvámolni ne merészelje, különben az olyannak birtokát azonnal elkoboztatja. Ebből még azt is megtudjuk, hogy a deési sószállitókat több helyütt igen súlyosan megvámolták, így egy sószekér után 2 sót és 4 denárt s minden hajó után 50 kősót vettek meg rajtuk.

1516-ban*U. o. 99. sz. II-ik Lajos király is megerősíti a deésiek kiváltságleveleit, vámmentességükre nézve pedig külön parancsot ad ki Közép-Szolnok {18.} és Krasznamegyék főispánjához, hogy vámhelyeken egy szekértől 1 són és 1 denáron felül többet venni senki, semmi szín alatt ne merészeljen; a Zólyomiakat pedig, a kik székelyhidai vámjukon igazságtalan vámokat szedtek, a deésiek részére a váradi káptalan által meginteti s a Szamos- és Maroson való sóhajózás akadálytalan elhárítására nézve parancsot ad ki s e kedvezményben részesiti Deés, Szék, Akna, Torda és Temesvár városokat is.

1517-ben*Deés város ltára. II. Lajos király a székelyhídi vám birtokosait, Ártándi Pált és Zólyomi Jánost, majd ismét a Csetnekieket,*U. o. sőt magát Szapolyai János erdélyi vajdát is külön rendelettel inti, hogy a deésieket a birtokukban lévő vámokon meg ne vámolják, mert a deésiek a kereskedés által az egész országnak hasznára vannak. A Zólyomi és Ártándiaknak s még többeknek szigorúan megparancsolja, hogy lehető vámoltatási jogukat mutassák elé.

Ugyanekkor*U. o. 101. sz. a moldvai vajda csicsói várnagyainak meghagyja, hogy a deésieket a várhoz tartozó erdők használatától többé el ne tiltsák. Végül pedig*U. o. 107. sz. Deés városának minden hét szombatjára vásárt engedélyez.

1521-ben*U. o. 113, 114. II-ik Lajos király parancsot intézett az erdélyi püspökhöz, hogy a deési polgárokat II-ik Ulászló király s az akkori pápai legátus kiváltságlevelei alapján egyházi széke elé soha se idéztesse, kivéve dézma, házasság, végrendelet és pap megveretés esetére.

1526-ban*Deési egyh. ltár. a városnak az erdélyi püspök részére fizetett tizede évenként 12 frt volt.

1527-ben*Deés város ltára. János király Jakcsi Mihálynak megparancsolja, hogy a deésieket túlságosan meg ne vámolja.

1528-ban*U. o. Somi Gáspár a deésieket a gorbói vám alul felmenti.

1531-ben*U. o. János király a deési sóvágókat minden közteher, nevezetesen a katonáskodás alul fölmenti, régi szabadalmuk értelmében.*A város ekkor őket fizetésre s a többi lakosokkal együtt táborozásra kényszeritette, ez okból fordultak a királyhoz. Kelt ez első magyar nyelvü kir. parancs a Szt-Mihály kősziklája alatt, szereztetett remete papok klastromában Szt-Dénes napja után ötöd nap, 1531 okt. 13. vagy 12-én.

1532-ben*Deés város ltár. Deés városa a helybeli mészárosok czéhe szabályait megerősíti.

1536-ban*U. o. János király elrendeli, hogy a deésieken egy denárnál több vámot venni senki ne merészeljen.

Ugyanazon évben*U. o. Majláth István erdélyi vajda Belső-Szolnokvármegyét eltiltja attól, hogy a deésieket törvényszéke elé idéztesse. {19.} 1536-ban*Deés város levéltára. János király Majláth István erdélyi vajdának megparancsolja, hogy a deésieket a szomszéd birtokosok erőszakoskodásaitól, nevezetesen a halászatra és a jobbágyoknak elfogatására nézve, úgyszintén a vármegye által rajtok 19 denárnak felvételétől megvédelmezze.

1537*U. o. május 29-én I. János király megparancsolja Bálint váradi őrkanonok és erdélyi sókamaragrófnak, hogy a deési határon Thötöry Pál által a Szamoson építeni kezdett malmának kártékonyságát vegye vizsgálat alá s ez esetben annak felépítését meg ne engedje.

1538-ban*U. o. János király a deésiek részére két rendbeli kiváltságlevelet adott, melynek egyikében őket azon régi szabadságukban, hogy csakis saját biráik előtt perelhetők, megerősíti, a másikkal pedig elrendeli, hogy a deésiek, úgy, mint eddig, minden vámon csak egy denárt fizessenek.

Ez utóbbi rendelet értelmében Drágfi Gáspár is, Közép-Szolnok- és Krasznamegyék főispánja még néh. atyja rendeléséhez képest, embereinek meghagyja, hogy a deésieken egy denáron felül több vámot venni sehol ne merészeljenek.

1540-ben*U. o. János király Deés városának összes kiváltságleveleit 3 oklevéllel megerősíti, egy negyedikben pedig elrendeli, hogy a deési polgárokat senki, sehol személyében és vagyonában le ne tartóztathassa, hanem követelését a deési biró elé vigye.

1541-ben*Erd. orsz. eml. I. 70. Izabella királyné és Majlád párthívei között Gyula-Fehérvárott kötött egyik békepont értelmében a deési kastélyból Majlád István embereinek ki kellett vonulnia, de a deési sókamara az ugyanazon évi tordai országgyűlés végzése szerint*U. o. 64. továbbra is Majlád kezében marad.

1548-ban*Deés város ltára. Izabella királyné és fia vicze-helytartója, Kemény János szigorú parancsot bocsátott ki Belső-Szolnokmegye közönségéhez, hogy a deésieket, a város régi kiváltsága ellenére, megyei törvényszék előtt perbe fogni ne merészelje s különösen, hogy a deési birót Tötöri Miklós és Balázs panaszára a megyei törvényszék előtt perbe ne fogja.

Deés városában eddigelé is nem egy nemesi házról emlékeznek a kútfők, melyek közt a legnevezetesebb az egykori sókamaragrófnak, Pápónak háza, a melyet utódai után Kodoriak házának neveztek. 1578-tól kezdve azonban a nemes házak száma nemcsak vidéki nemesek beköltözésével gyarapodik, hanem egyes polgárok is kapnak nemességet s azzal házuk is megnemesittetik. Jellemző tünet ez e zavaros időkben, {20.} mert az ilyen megnemesités azt jelentette, hogy noha a város régóta nemesi kiváltságokat élvez, azaz minden közteher alól fel van mentve, e zavaros időkben mégis az egyes polgárok nagyobb biztonságban érezték magukat, ha polgári mivoltukon kivül, a mi úgyis magában foglalta e kiváltságukat, azt még külön személyes megnemesités által érvényesíthetik. A város a gyakorlatban időnkint elveszthette egyes kiváltságait, míg az ő személyes kiváltságai ezen eshetőségeknek soha nem lehettek kitéve.

Ez azonban ha egyeseknek használt, annál jobban ártott magának a városnak, mert az ilyen vagy a városba beköltözött, vagy a polgárokból azzá vált nemesek a városi törvények s terhek alól kivonták magukat, míg a város jövedelmeiből, legelők stb. használatából részüket kívánták. Ezért történik, hogy Izabella királynő 1549-ben*Deés város ltára. szigorúan elrendeli, hogy mindenki, legyen az szabados vagy nemes ember, ha egyszer ott lakik, kivétel nélkül köteles a város törvényeinek s terheinek alávetni magát.

1550-ben*Km. Lymbus. Deés városa a kolozsmonostori conventnél azon oklevelet keresteti, melynek alapján egykor a város Somkútot Csicsó urainak elzálogosította.

1550-ben*Deés város ltára. Fráter György erdélyi helytartó a deésiek vámmentessége ügyében rendeletet ad ki, 1551-ben pedig*U. o. Belső-Szolnokmegyét meginti, hogy a deésieket a megye széke elé ne idézze.

1552-ben*U. o. és Lib. reg. II. 38. Ferdinánd király Deés városa összes kiváltságleveleit megerősíti. Kétrendbeli levelével pedig*U. o. elrendeli, hogy kiváltságaikban senki által meg ne háborittassanak. Ugyanezt ismétli Ferdinánd fővezére is Castaldó János; vámmentességük ügyében pedig Báthori András erdélyi vajda külön parancsokban.

Ezen kivül Ferdinánd király még azon évben*U. o. kusalyi Jakcsi Mihálynak rendeli, hogy az általa s még atyja által is a deésiektől elvett portékák árát azoknak fizesse vissza s minden további hatalmaskodástól tartózkodjék.*1552-ben Báthori András vajda Szamosujvárból parancsolja, hogy azon aranykúti gyilkosok, kik Bányai Istvánt, Hajógyártó Menyhértet és Kolthai Bálint deési polgárokat megölték, a deésiek kivánságára bárhol elfogják, hogy reájok ítéletet hozhassanak. (Deés város ltára.) A deésiek pert inditottak az aranykúti birtokosok ellen, de ezek meg nem jelenvén, őket megnyerték, azonban 1553-ban Szentiványi Kendi Ferencz, 1554-ben Dobó István vajda az aranykúti nemesek részére perújító parancsot ad s még ugyanez évben Kendi értesiti a deésieket egy levélben, melyben ezeknek az aranykútiak ellen folytatott criminalis keresetbeli pénzbüntetés részét azon föltétel alatt, hogy ha Patochi Ferencz jobbágyai ellen a pert nem folytatják, elengedi.

{21.} Ugyanazon évben*Deés város ltára. Fráter György meggyilkoltatása után a deésiek panaszt tettek a királynál, hogy nekik 10 sátoralja czigányuk volt, (decem tentoria pharaonum) a kik a deési kamaránál szolgáltak s a régi magyar királyoktól nyert szabadságuk értelmében e czigányok mindenütt az egész országban, minden köztehertől fölmentve jártak-keltek, de néhai Fráter György súlyos szolgálatokkal terhelte őket s a várostól Szamosújvárhoz rendelte. Ferdinánd király ennek alapján ezeket újra a városnak visszaadatni rendeli, ugyanazon kiváltságokkal, melyeket eddig élveztek.

1553-ban*U. o. Deés városa a városban lakó sóvágókkal s azok birájával Kozárvári Péterrel oly egyezséget kötött, hogy azok a templom építésénél, valamint a városi malom gátjánál mindenkor, a mikor szükséges lesz, dolgozni fognak s ezért a város viszont megengedi, hogy a sóvágók fölött 1 frt erejéig saját birájuk vagy dékánjuk biráskodhassék, s őket felmenti minden fizetendő teher alól.

1553-ban*U. o. Ferdinánd király az erdélyi vajdának két ízben is rendeli, hogy Torda, Deés, Kolos városokat és Aknafalvát (Deés-Akna) régi szabadalmaikban megvédelmezze.

1554-ben*Tört. Lapok. 1876. évf. 124–126. Deés városának akkori helyzetére világot vet gyulai Wass László erdélyi kincstartónak levele, írja ugyanis, hogy a vajdák, t. i. Dobó István s Kendi Ferencz Deésen 108 ház főbb polgárát 1 frttal akarták megróni azért, mert zsoldost nem adtak; Wass László, mint Ferdinánd király embere, élénken tiltakozott az ellen, mert a király szigorúan meghagyta, hogy Deés városát a vajdák szabadságaiban, a mikhez zsoldos nem adás is tartozott, megtartsák. A vajdák azonban keveset törődtek a város e sarkalatos kiváltságával, ráküldték emberüket a biróra, hogy a kivetett birságot szedje be rajtuk. Hiába tiltakozott Wass László, mondván, hogy „ezek is ez polgárok éjjel-nappal királyt szolgálják látjátok! sóvágással, hajók csinálásával és sóhajóknak rakásával.” Mikor azonban a vajdák embere tágítani nem akart, Wass László ezen szavakkal fakadt ki ellene; „Látom keménységedet, de én is az én hitemre mondom, hogyha elfoglalod az király jószágát király ellen (t. i. mint szabad királyi várost) és ha ő felsége nekem is hagyja én is felmerlek ugyan házánál (községháza) akasztatni.” A vajdák azonban e fenyegetésre mit sem adtak, az ellentálló deési birót letették, helyébe más két birót tettek, szigorúan meghagyták nekik, hogy azon megbirságolt 108 főpolgár ezentúl ne szolgáljon a király házához, azaz {22.} a kamarához se hajócsinálás, se sóvágás, se gáttöltés munkájával. Ugyanazon évben*Deés város ltára. Ferdinánd király Deés és Akna kiváltságos levelét, melyet I. Lajos 1320 május 4. és Zsigmond 1427 február 20-án adott, újólag megerősíti.

1554-ben*U. o. május 28-án*U. o. a püspök intő, tiltó és idéző parancs-levelet intéz Deés város részére azok, jelesen Wass László kir. kincstárnok ellen, kik annak dézmáját elfoglalni akarják. Ugyanezen év jul. 21. és 24-én a püspök intő, tiltó és idéző parancsot intéz gyulai Wass László kir. jövedelmek felügyelője részére azok ellen, kik az erdélyi püspök Bornemissza Pál által a deési kamarának engedményezett dézmát eltartóztatni akarják. A város a kincstárnokkal szemben a dézmáért pert indított, de azt elvesztette s 15 napi időhaladékot kapott, hogy ez alatt elhatározhassa, vesztett perét felebbezni fogja-e vagy sem.

1556-ban*U. o. Petrovics Péter erdélyi helytartó rendeli, hogy deési polgárokat, nevezetesen pedig a sóval kereskedőket, mindenki csakis saját birájuk előtt perelhesse.

Ugyanekkor elrendelte, hogy a deési sóbányához tartozó 10 sátoralja czigány minden adófizetés alól felmentessék.

1557-ben*U. o. Izabella királyné Belső-Szolnokmegyét felszólítja, hogy a deésieket széke elé idézni ne merészelje, s ugyanazon évben körrendeletben értesítette a hatóságokat, hogy a deési 10 sátoralja czigányt senki adófizetésre ne kényszerítse.

1559-ben*U. o. Izabella királyné helybenhagyja Deés városának azon szabályrendeletét, mely szerint a saját szőlőiben termett bornak más idegen borok fölött előnyt biztosítani akarván, elhatározta, hogy szüret idején semmiféle idegen bor a városba bevihető ne legyen, az azután bevitt idegen borok pedig elárusittassanak úgy, hogy abból a szüret idejére semmi ne maradjon.

1560-ban*U. o. II. János király a közép-szolnokmegyei birtokos Varkocs Tamásnak szigorúan megtiltja, hogy a deésiektől vámjain semmit ne szedjen.

1564-ben*U. o. február 20. Szamosújvár várából Csáky Mihály kanczellár aláírása mellett II. János király megújítja Izabella királynőnek emlitett rendeletét, hogy a Deésen lakó nemesek a községi terheket a polgárokkal együttesen viseljék s annak hatóságához tartozzanak.

1567-ben*U. o. II. János királynak itt Deésen állomásozó gyalogjai és {23.} testőrei sok hatalmaskodást vittek végbe a deési polgárokon, raboltak, erőszakoskodtak, a pinczékbe betörve, az ott levő bort kiitták vagy csak egyszerűen kifolyatták, míg végre a város könyörgésére a király őket ettől szigorúan eltiltotta.

1568-ban*Deés város ltára. a király Kővár urának Hagymási Kristófnak s Telegdy Miklósnak megparancsolta, hogy vámjaikon a deésiektől 1 denárnál többet ne vegyenek.

1571-ben*U. o. Báthory István erdélyi vajda Deés városát mindennemű szabadalmaiban megerősíti.

1572-ben*U. o. a fejedelem parancsára Deés város határát Somkút, Pestes és Vád között kijártatja.

1573-ban*Erd. országgyülési eml. II. 438. Báthory István fejedelem Deés városát sóbányáival együtt Hagymási Kristófnak adta adományba.

Hagymási Kristóf Deés városában csakugyan földesúri jogokat gyakorolt, így péld. 1575-ben*Deés város ltára. a Békés-lázadás leverése után Csakor Ferencz fiainak Mihály és Györgynek itteni nemesi házát s egyéb javait, kik a kolozsvári orsz. gyűlésen, mint Békés-pártiak nótáztattak, hívének nagyszerendi Buda Jánosnak adományozta oda.*Az adományozott nemesi udvarház a Warga-utczában volt Barla György és Kereskedő Ferencz szomszédságában, míg a szőlő Serényi és a Pap szőlője közt a Cziczhegyen, rétje a szántó Was K. István deák, Kádasé közt. Felföldi Miklóstól egy szántót a Bélahegyen vásárolt, hol a városnak kitünő szőlőhegye volt. Sibiai Mártontól a Rózsahegy alatt egy csürös kertet, Márton kovácstól egy házat, Máté deáknétól a Varga-utczában ismét egy házat Bornemissza Mihály és Borsos Györgyé közt, ezeket s még számos birtokokat vásárolt részére Hagymási Kristóf a „Hytlenek joszágából” (Békés G. pártján lévők) úgy itt, mint a deésaknai határban. Érdekes margyar feljegyzés a Torma-féle gyüjteményben, (1575–87.) 1576-ban szeptember 9-én Szamosújvárról Báthori Kristóf vajda is megerősiti ez adományt s a Cziczehegie-n levő szőlővel együtt s abba deési Szilágyi Mihály és Horváth Boldizsár stb. mások beigtatják.

1577-ben*N. R. A. fasc. 1834. no. 19. fasc. és I. Lib. Reg. Sig. Báthory 133. 1726. nr. 48. elhalálozván Deés ura Berekszói Hagymási Kristóf,*Első neje Lévay Dorottya. özvegye Kerecsényi Judit mostoha fiával Hagymási Miklóssal középszolnoki főispánnal úgy egyeznek meg, hogy Deés városát sóbányáival együtt osztatlanul hagyják.

1578-ban*Deés város ltára. Szamosujvárról május 12-ről Báthory Kristóf vajda elrendeli, hogy itt senki azon idő alatt, a míg magánosok borának árulása el van tiltva, a maga borát elárusítani merészelje. Nemsokára rá, ugyanazon évben június 5-én*U. o. egy itt lakó nemes embernek, Szilágyi Mihálynak megparancsolta, hogy ilyen elárusitástól nemességvesztés terhe alatt tartózkodjék. Majd ismét szintén azon évben*U. o. Báthory István fejedelem Deés városának e kivételes jogát ünnepélyesen megerősíti.

{24.} Arra nézve, hogy a nemesség megtelepedése Deésen milyen hátrányos volt a városra nézve, többek közt ezen évről*Deés város ltára. fennmaradt bizonyos Szamosy Péter huszti kapitánynak kötelezvénye arról, hogy mivel ő egy házat vett Deésen a Szekeres-utczában Némethi Anna Szőcs Istvánnétól, mely azelőtt Dobó Lukács háza volt, a Mészáros Mihály és Nagy Pál kertje és Pathay Mihály háza szomszédságában, kötelezi magát, hogy ezen megvett házat soha megnemesittetni nem fogja s a városi terhek alól ki nem vonja magát, az ítélő mesterrel is megerősittette ezt a város, külön bizonyítványt nyervén.

1580-ban*U. o. Báthory Kristóf vajda azon itteni kőházat, Radák András és Buda Jánosé között, mely egykor a deési oltármesterségé volt s melyet az 1556-ik évi kolozsvári gyűlés a fiscusnak ítélt oda, de mindeddig Deés város birtokában volt, a városnak adományozza.

1584-ben*U. o. megint egy Tasnády Kincses Imre nevű nemes ember kötelezvényét ismerjük, a melyben ígéri, hogy itt megtelepedni szándékozván, az itt vett házát sem meg nem nemesitteti, sem a városi terhek alól magát kivonni nem fogja, a mi mutatja, hogy a deési polgárok mindent elkövettek arra nézve, hogy városuk a nemesség térfoglalása által kárt ne szenvedjen. Az adatokból azonban kitűnik, hogy a deésiek a nemességet minden téren, a hol csak lehetett, elnyomni igyekeztek. Ugy állott a dolog, hogy a városba költöző nemesség az ilyen kötelezvényeknél fogva a polgári terheket is magára vállalta, de viszont a város őket a polgári szabadalmakban legkevésbbé sem részesítette.

1585-ben*U. o. a deési nemesség, köztük a főbbek: Szilágyi Mihály, Deési Buda (Buday is) János, Bornemisza Mihály és Halász Gergely a várost az emlitettek miatt perbe fogták s végül a fejedelemnek magának kellett közbelépnie. 1585-ben parancsot intézett a városhoz, hogy mivel ők a nemesek helyben termett borainak elárusítását bizonyos időben megtiltják, bitang marháikat elfogván, azokat a rendes birságon felül birságolják, a nemesek temetésein a harangozástól és sírhelytől sokkal többet követelnek, mint a polgároktól s végül árúiknak eladását heti vásáraikon megtiltják, mindezen törvénytelenségektől s a nemesi szabadság korlátozásától ezentúl őrizkedjenek.

1588-ban*Szendrei J. gyüjt. először emlittetik a Deés város piaczán lévő kastély.

1589-ben*Deés város ltára és II. Lib. Reg. Sig. Báthory 447. Báthory Zsigmond Deés városa s az itt élő nemesek {25.} közt még II-ik János király óta húzódó viszályok megszüntetésére a következőket határozza:

1. hogy a nemességnek minden itteni birtokügyében Deés város birája itél;

2. mivel a nemesség a közmunkák s paptartásra nézve a terheket a polgárokkal közösen viselik, a jövedelemben s egyéb jogokban is közösen részesüljenek;

3. a nemesek a házukba vagy az oltalmuk alá menekvő gonosztevőket három nap alatt, a szabadosok pedig azonnal kiszolgáltatni tartoznak a deési birónak.

1589-ben*Lib. Reg. Stilaris Christ. Báthory 166. Báthory Zsigmond előtt a deési nemesség nevében Buda János, Polyák János*1585. Km. Szolnok Int. c. 2. és Deési Máté tiltakoznak az ellen, hogy a deési polgárok őket nemesi szabadságukban háborgatják.

1591-ben*Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 306. és város ltár. Báthory Zsigmond a deési czelleristáknak szabadalmait és szabályait, a melyek nemrég, midőn Deés városa jórészben leégett, odavesztek, megújítja a deési kamaraispán s a városi hatóság jelentése alapján. Ezek a következők:

1. Mivel a deési sószállitók mestersége sok költségükbe kerül, a fejedelem elrendeli, hogy Deés városában és zsibói révben senki összes javai elkobzása terhe alatt kereskedni ne merészeljen.

2. A ki titkon vagy nyilván azokat, kik hajón vagy szekéren sót visznek, félrevezeti vagy akadályozza, tíz forinttal büntettetik.

3. A mi fizetésüket illeti, a deési sóhajósoknak minden a zsibói révig szállitott 100 só után 1 frt 20 denár jár.

4. Azoknak, a kik a túlsó bányából (Deésakna) szekéren viszik a sót a Szamos révéig, minden 100 só után 25 denár, a közelebb eső bányából, a mely Csernek neveztetik, 20 denár jár.

5. Senkinek, se a czelleristáknak, se más embernek nagyobb bérért a kamaraházhoz fuvarozni nem szabad, mint a mennyi a czelleristáknak jár.

6. A ki a czelleristák közé lépni akar, annak a szokásos díjat (10) frt le kell fizetni.*1612-ben (Deés városi ltár) Báthory Gábor fejedelem a deési sókereskedő-társaságnak Báthory Zsigmond által megújított s Básta parancsára a káptalan által írt és Rákóczy Zs. által megtoldott szabályait Székely Lőrincz a czelleristák mestere és Kovács Miklós kérésére újólag megerősiti.

1591-ben*Deés város ltára. Báthory Zsigmond, mivel Deés város egy része s a templom is leégett, az itteni tűzkárvallottaknak három évi adóját elengedi. {26.} 1592-ből*Deés város ltára. egy levéltöredéket ismerünk, mely Báthory Zsigmondtól ered és mint a hátára egykorú kézzel jegyezve van: a városnak szerda napi vásárjáról szól.

1593-ban*U. o. Báthory Zsigmond Belső-Szolnokmegye főispánjának a deési polgárok kérelmére elrendeli, hogy a városban lakó olyan nemesek, a kik csak személyükre nézve azok és a kiket a megye a város polgárai közül kivett és minden közteher alól feloldott, holott házaikról semmiféle nemességük nincsen és a városnak fizetni még sem akarnak, ezentúl házaik után az adót megfizessék.

1593-ban*U. o. Báthory Zsigmond rendeli, hogy a szamosujvári várhoz szükséges palánkfákat a város saját erdejéből levágva, hordassa oda.

1594-ben*U. o. Báthory Zsigmond a deési polgárok kérésére azon egyezség alapján, melyet azok a deési kamarához tartozó sóvágókkal régen kötöttek, vagyis hogy a sóvágók birája a dékánokkal csak 1 frtig biráskodhassék, mivel a sóvágók birája e szokástól eltérőleg, mindennemű perbe beléelegyedett, elrendeli, hogy ezentúl csakis a megszabott összegig biráskodjék.

Ugyanazon évben*U. o. a fejedelem Deésakna városát is felhívta, hogy az ősi szokás szerint a deésieknek mindennemű szolgálataiban és teherviselésében segélyül legyenek.

1596-ban*U. o. a városban lakozó nemesek egyike, deési Pán János szamosujvári katona a város egyik sarkalatos szabadságát szegte meg azzal, hogy az elfogott gyilkosokat és orvokat magánál tartotta s nem mint kötelessége lett volna, a város birájának kiszolgáltatni, sőt Szamosujvárból darabantokat is hozott a városba, a kik a városi hatóságnak ellentálltak. A város a fejedelemhez folyamodott, a ki nekik adott igazat és Pán Jánost a foglyok kiadására szorította.

1598-ban*U. o. a deési polgárság és nemesség között azon egyezmény jött létre, hogyha a köztük fenforgó egyenetlenkedéseket ez év február 9-én egymás között el nem intézhetnék ügyüket, a Szent-Györgynapi táblai gyűlés elé terjesszék s ugyanekkor mindkét fél az egyezkedésre megbízottakat küld.

1598-ban*U. o. jun. 18-án Gyula-Fehérvárról Mária Krisztina Deés városának elrendelte, hogy az itt lakó nemességnek a házaik után járó szántóföldeket, kaszálókat és erdőket évenként ősi szokás szerint sorshúzás szerint kiossza. És ugyan ez év július havában a várost eddigi törvénykezési gyakorlatában továbbra is megerősíti.

{27.} Ugyanazon évben*Deés város ltára. Deés városa Deésakna ellen pört indított, némely Deés városi kiváltság-levélnek kiadása iránt.

1599-ben*U. o. Báthory Zsigmond fejedelem a szamosújvári kapitánynak elrendelte, hogy a deési révészeknek és csolnakosoknak, kik Újvár és Kővárhoz tartoztak,*Ez utóbbiak szekereikkel s lovaikkal teljesitettek szolgálatot, de vízi szállitást is eszközöltek. a vár jövedelméből évenként 10 köböl búzát adjon, Báthory Kristóf rendelése szerint.

1600. évi szeptember 2-án*Történeti tár. 1885. 79. és 81, 83. az ország rendei tordai táborukból Mihály vajda ellenében Deés városát fegyverre szólítják. Másrészről Csáky István fővezér azt üzente Oláh Boldizsár megbízottja által a városnak, hogy fegyveres népének egyik része hozzá a tordai táborba vonuljon, másik része pedig Szamosújvárra ügyeljen annyival is inkább, mert hallja, hogy Mihály vajda szamosújvári kapitányát, Léka Agát a környék parasztjai megtámadták s kéri a deési birót, hogy adja tudtára a kővári őrségnek, hogy a várnak átadását Herberstein részére, az ország rendei helyeslik.

1600-ban*Act. Partic. 536. pag. 1002–3. Deésen összeiratott 21 nemes és 3 nemes özvegy; fejök Pan János.

1601-ben*Km. prot. B. 90. és Erd. országgyülési emlék. V. 211. 1. Deés város polgárai tiltakoznak az ellen, hogy Báthory Zsigmond a deési sóbányát a szamosi révvel s Deésaknával együtt Mindszenti Benedeknek 15000 forintért elzálogosítani akarja.

1601-ben aug. 31-én a kenyérmezei táborból*Deés város ltára. Básta György a város részére menedék-levelet adott s meghagyta főképen a hajdúknak, ráczoknak, kozákoknak, hogy a ki a római császár hűsége alá adta magát, azokat se személyekben, se marháikban bántani és háborgatni ne merészeljék.

1602-ben aug. 28-án*U. o. Básta György az akkori zavaros időkben sokat szenvedett Deés városa polgárait a fuvarozás terhe alól felmenti, ugyanez alkalommal ezen évi mindennemű adójukat elengedte. E rendelkezéseknek főoka az volt, hogy e „nagy város,” mint egykoruan irják,*Erd. országgyülési emlék. V. 167. teljesen leégett ezen évben. Jellemző, hogy a deésiek összes gabonájukat e zavaros időben Beszterczére vitték, mint biztosabb helyre őrizet végett.*Deés város ltára 1603. ápr. 29.

Az 1603-ik évben*U. o. Básta György Deés városa szabadalmait illetőleg a város részére több rendbeli oklevelet adott ki. Az egyikben összes szabadalmait megerősítette, a másikban felhívta a deési kamarást és a szamosújvári őrséget, hogy a várost szabadalmaiban megvédjék, polgárait {28.} sem fuvar, sem élelmezéssel ne zaklassák, a piaczára hozott élelmi szerekből 30-adot vétetni ne engedjék. Egy másik rendeletében különösen a deési révnek védelmére hívja fel őket.

Másfelől Székely Mózes*Tört. Tár. 1885. 93. erdélyi vajda (fejedelem) is rájuk parancsolt (jun. 18.), hogy a brassói táborba mentői több ként és kénesőt szállitsanak, másrészt a Básta táborát kikémlelvén, az ott tapasztaltakat neki hírül adják.

1604-ben*Deés város ltára. Capreolo Tamás gróf, a csász. hadak vezére elrendeli, hogy a deési nemesség, különösen Sárközy Máté, magát mindenben a város törvényeihez tartsa.

Ugyanazon évben az erdélyi csász. biztosok is*U. o. két ízben (július 18. és okt. 5.) a város részére menedék-levelet adnak.

1604-ben*Deés város ltára és Tört. Tár. 1885. 95. 1. jan. 4-ről Básta György megparancsolja, hogy a már kihirdetett országgyűlés előtt január 12-ére Medgyesen a deési biró harmadmagával a felség akaratjának meghallgatására megjelenjen.

1605-ben*Deés város ltára. Bocskay István fejedelem Deés városa javára elrendeli, hogy polgárai csak azoknak tartoznak szállást és fuvart adni, a kiknek erre nézve meghatalmazó levelük van.

1605. jun. 23-án*Deés város ltára és Tört. Tár. 1885. évf. 266. 1. Gyulafi László rendeli Deés város biráinak, hogy a német katonaságnak Szamosújvárból való kivonulása után azonnal 10 gyalogpuskást és zálogos főembereket s kölcsön fejében 50 köböl búzát szállitsanak oda s a várra kemény vigyázással legyenek.

1606-ban*Deés város ltára. a várost az itt lakó nemesség nemes Pan János udvarházának megrohanása és egy szolgájának megöletése miatt törvénybe idézteti. Ez esettel újból megkezdődött a deési nemesség viszálya a polgárokkal s mindkét részről kölcsönös sérelmek történtek.

1606 jul. 13-án*Erd. Országyülési emlék. 2. art. a gyulafehérvári országgyűlés határozata szerint e város az ország oltalmára 16 gyalogost kellett hogy adjon.

1607-ben*Deés város ltára. Nagy-Bányáról szállitottak gáliczkövet s azt itt tették le, innen hordák el a deésiek s többek közt Rákóczy Zsigmond fejedelemnek Görgénybe.

1607-ben*U. o. Belső-Szolnokvármegye rendei felírtak a fejedelemhez, hogy a deési polgárok az itt lakó nemességet törvénytelenül üldözik, így a múlt évben bejött hadadi Kovách Jánost, ki a Halász-utczában egy házat vett és még két társát, úgyszintén a többi nemeseket is megfenyegették, hogy ha magukat, legyenek személy szerint vagy házaik {29.} nemesek, közibe nem adják, adót nem fizetnének s a város dolgára ki nem mennének: még a pénzen vett házukból is kihányják s határukban marháikat legeltetni nem engedik, minek következtében a fejedelem a várost meg is intette.

Ezen megintés után is ragaszkodott a város kiváltságaihoz és az ide ez év októberében beköltözött Szentkirályi Tamás deáknak is úgy engedte meg az állandó lakást, ha magát és szerzendő házát meg nem nemesiti, miről kötelezvényt is állitott ki.

Deés város levéltárában számos kötelezvényt találunk, az ide időnként betelepedők részéről, melyekben megfogadják, hogy a város terheit viselni fogják s magukat meg nem nemesittetik, a mi eléggé jellemzi, hogy a polgárok milyen rossz szemmel nézték a közébük letelepedett nemeseket.

1607-ben*Deés város ltára. Deés városa ellene mond azon országgyűlési végzésnek, mely szerint a szökött jobbágyok e városból, a sóvágokká letteket kivéve, felkérhetőkké tétettek.

1608-ban*U. o. Báthory Gábor elrendelte a városnak, hogy a deési halászokat, kik régi idő óta a fejérvári fejedelmi konyha számára a Marosban s más vizekben halásznak, a város semminemű szolgálattételre ne szorítsa.

1609-ben*U. o. és 6. L. Regius 58. Báthory Gábor egy itteni halászt, Kereskedő Jánost és a Halász-utczában Kapliani Márton Pál és Harczos Pál között lévő házát megnemesitvén, az többé halászni nem akart, a fejedelem tehát megparancsolta a deési birónak, hogy őt rendes halászati szolgálatra szorítsa.

Ugyanakkor*U. o. és 6. L. Reg. 160. Báthory Gábor az országgyűlés végzése alapján elrendelte, hogy a deési nemesség a közterhekben a polgárokkal együtt osztozzék s ezzel legalább jóidőre a nemesség s a polgárok közt lévő viszálykodás véget ért.

Ebből az időből maradt fönn*U. o. Deés városa folyamodványa Báthory Gábor fejedelemhez, mivel „az kik közülünk a postálkodásra s egyéb rendbeli szolgálatra alkalmatosbak voltanak, sokat azok közül Báthory Zsigmond megnemesitett, kik megszaporodván, immár csak egynéhányan maradtunk a teherviselésre, pedig városunknak jobbrésze sóvágókból áll, kik semmi teherviselésre, sem adófizetésre nem kötelesek” s e miatt kötelességüket nem teljesíthetik, kérték a fejedelmet, hogy ezután idevaló lakost ne nemesítsen meg többé.

1610 szept. 9-én*Deés város ltára. Báthory Gábor fejedelem megparancsolja a városnak, hogy a Szent-Mihálynapkor tartandó medgyesi országgyűlésre négy követet küldjön, kiknek egyike a főbiró legyen.

{30.} 1612-ben*Km. Kolos. C. 45. Báthory Gábor egy egyezség alapján Deés városát minden jövedelmével együtt Csáky István özvegyének Wesselényi Annának s gyermekeinek István, László és Annának 4 évre elzálogosította.

Ugyanazon évben*Deés város ltára. a deési polgárok védelem okáért saját erejükből várat építettek, mely vár több lakóházat is magában foglalt. A várnak ezen régibb, belső részében lévő házakat a polgárok maguk közt felosztották, most azonban, midőn e várnak külső részét felépítették, az itt lévő házakat több polgár megnemesittetvén, a vár terheit viselni vonakodtak, Báthory Gábor tehát elrendelte, hogy a deési várnak ezen újonnan épített részében nemes háznak lennie nem szabad s a kik annak hasznát veszik, terheit is viselni tartoznak.*A mostani ev. ref. templom körül volt e bástyás vár vagy kastély, összeköttetésben az óvárral, mely földtöltésből készült s tetején czölöpökkel ellátva.

1613-ban*Deés város ltára és Gyf. BB. Cent. 85. ért véget az idevaló nemesség és polgárság közt volt hosszas viszálkodás. Ezen évben április 10-én a polgárok az itteni nemesekkel, kiknek feje Deési, másként Szováthi Mihály deák volt, egyezségre léptek s azt 12 pontba foglalták. Főbb vonásaiban ezek a következők:

1. A templom, a kastély, iskola és harangot illetőleg, azoknak gondozására a terheket közösen viselik.

2. A prédikátorokat s iskolamestereket közösen, a dézmát pedig egyenlő arányban fizetik.

3. A hidaknak, porgoládoknak, utaknak csinálását közösen végzik s mindegyikről részletesen intézkednek.

4. Akár ellenség, akár pedig rablók ellen kellene felkelniök, azt is közös erővel teszik.

5. Minden esztendőben 4 hétig „borfogást” rendelnek s azon idő alatt sem idegen bort, sem a polgárok szőlőiben termett bort nem mérik ki, mely idő alatt t. i. a nemesség árulhassa saját borait.

6. A deési piaczon való vásárlás, adás-vevés, erdőkben való madarászat, vadászat, halászat s a révben való járás, egyenlően szabad mind nemesnek, mind polgárnak.

7. A nemesség minden perét előbb a város birája elé tartozik vinni, a honnan a fölebbezés a fejedelem curiájába történik, viszont a polgárember igazságát nemes emberen a vármegye székén keresse.

8. A szolgák felett az illető nemes ember, a kié, a város birájával vagy e helyett három más polgárral közösen mond törvényt.

9. A nemesi hagyatékok vagy határok ügyében mindenkor a biró {31.} által kirendelt három polgár és a nemesség feje által, a kit az a maga kebeléből évente választ, 3 nemes embert küld ki ítélethozatal végett.

10. Minden gonosztevőt, ki valamely nemes házba rejtőznék vagy menekülne, a tulajdonos a városbirónak kiadni tartozik.

11. A napszámosok bére mindig annyi legyen, a mennyire azt a város megszabta.

12. A vizen való kereskedésnek, úgynevezett czellérségnek dolgában a czellér czéhmester intézkedik.

Ennek folyományául 1613-ban*Deés város ltára és Gyf. BB. Cent. 85. Báthory Gábor szabadalomlevelet adott, melynek értelmében:

1. A deési nemesek maguk helyett felkelés idején helyettest állithatnak s azt gyalogoshoz (pixidarius) szükséges fegyverekkel ellássák.

2. Régi szokás szerint a deési és aknai sóbányák felügyelői s bérlői minden évben egyszer, a régi szokás szerint június 29-én a sóvágokat, a kik azon alkalommal öltözetükre posztót is kapnak, (a miért őket posztósoknak is hívják) egy évre számba veszik, mely idő alatt az ilyenek mindennemű közteher alól felmentetnek.

Egy másik rendeletben pedig*U. o. meghagyta a fejedelem, hogy a rájuk kivetett adót önmaguk kapuszám szerint hajtsák be s azt nem a megyei, hanem egyenesen a fejedelmi kincstárba fizessék be, mint a többi szabad városok Székely-Vásárhely s Torda stb.*Erd. Országgyülési Emlék. 1613 május 1.

Deés és Torda úgy látszik, egyféle űrmértéket használt s a régi köblöket kivájták s megnagyobbították a város birái, s e miatt akkora lett a panasz, hogy az országgyűlésnek kellett határozni, mely 1577-ben Tordán október 21-én tartott gyűlésében kimondotta, hogy ezután kolozsvári pecsétes vékát adjanak mindkettőnek s az ispánok ügyeljenek fel, hogy ezzel a mértékkel mérjenek.*Erd. Országyülési Emlék.

E határozatnak, ha foganatja is lett, de úgy látszik, nem sokáig tartott, mert 1613-ban május 1-én*U. o. Szeben, 10. art. újólag elhatározták, hogy Deés megnagyobbította ejteleit és köbleit, mivel igen nagyra bővítette, alkalmazza a kolozsvármegyeihez 500 frt büntetés terhe alatt.

1614 szept. 27-én*Erd. Országgyülési Emlék. 8. art. a gyulafehérvári országgyűlés Deésnek, mint egyik postaló-tartó városnak megrendeli, hogy ezután kellő számú lovat tartson, hogy e miatt ne kelljen a nemes emberek lovait postára elvinni.

1618-ban*Km. Lymbus. Bethlen Gábor az itteni fejedelmi halászokat, szám szerint 15-öt, minden közteher alól felmenti, azon feltétel alatt, hogy minden {32.} évben sorrend szerint közülök 4-4 halász köteles Gyula-Fehérvárra menni hálószerekkel ellátva és a fejedelmi konyha számára halászni.

1621-ben*Deés város levéltára. a város tiltakozik az ellen, hogy Belső-Szolnokmegye alispánja a város területén törvényes végrehajtást eszközölt azon alkalomból, hogy deési Szombathelyi Márton kéneső árával a fejedelmi tárba adós maradt, ezért javai elfoglalása iránt az alispán útján intézkedtek.

Bethlen István gubernátor Kaplyon várából augusztus 4-én kelt parancsa folytán a város elöljárói panaszára megrendelte, hogy mind a scholamesternek, kántornak, harangozónak való fizetésben, úgyszintén a templom, iskola és a prédikátor háza építésére adózni tartoznak, ha különösen ezek alól fejedelmileg felmentve nincsenek, úgyszintén utak és hidak csinálására is segítséggel kell lenniök.

1622-ben*U. o. Bethlen István főkormányzó megparancsolja, hogy a város a halászok közt a rév miatt történt egyenetlenség megszüntetése végett mindkét részről nála jelenjenek meg, addig is a halászok közül rendeljenek oda elég embert a rév felügyeletére, hogy e miatt kár ne történjék.

A vármegyei nemesség panaszol az országgyűlésen, hogy az idevaló réven szekereik és marháiktól igen nagy vámot szednek nemcsak, hanem azoktól is, a kik ide adót hoznak, felette gyakori járásokért megadóztatják, azért az országgyűlés 1622-ben május 1-én*Erdélyi országgyülési Emlék. Kolozsvár. 13. art. elhatározta, hogy se a nemes, se az adót hozó emberektől révpénzt ne vegyenek.

Ugyanekkor*U. o. 19. art. az országgyűlés kéri a fejedelmet, hogy a deésieknek tiltsa meg, hogy a vámokon, a hol ezek kiváltságaiknál fogva egy-egy pénznél többet fizetni nem tartoznak, at mások szekereit a magoké mellett fizetés nélkül elvitetni szabad ne legyen. A deésiek a mások szekereit, többször mintegy 25–32-őt is fogadnak s azokat is egy-egy pénzzel akarják elvitetni a magoké mellett, az országgyűlés megintetni kívánja, hogy elégedjenek meg a maguk kiváltságaival, nehogy ezt is „per abusum” elveszitsék.

1624-ben*Deés város ltára. a város panaszt emel a sósmezeiek ellen, hogy régi szokás szerint Kővár felé postalovakat vagy szekereket kellett adni, soha tovább Sósmezőnél nem vittek s most ezek lovakat nem tartván, őket kényszeritik a további postaszekér szállitásra, mely ügyben Bethlen István gróf kormányzó a deésiek előnyére rendelkezik.

{33.} 1627-ben,*Deés város ltára. mivel eddigelé az volt szokásban, hogy a deési kamaraispánok, a deési biróval együtt a város polgárai közül azokat, kik a sóvágásra alkalmasak voltak, Szent-Péter napján kiválasztották és posztót osztottak ki köztük: a kamara azonban egy idő óta a biró tudta nélkül alkalmatlan embereket is válogatott ki, kik a posztót kikapván, a munkától megszöktek, Bethlen Gábor tehát elrendelte, hogy ezen dologban a kamaraispánok mindenben a régi szokáshoz alkalmazzák magukat.

1628-ban*U. o. Bethlen Gábor elrendelte, hogy mint más városokban, úgy Deésen is a korcsmálási jog április 1-től kezdve, 6 hónapig minden évben a deési kamaráé legyen, ez idő alatt más korcsmát ne tartson, bort mérni ne merészeljen, ezen időn túl fél évig a város számára árultathat.

1630-ban*U. o. Brandenburgi Katalin a néhány év óta a várostól elvett sókereskedési és bormérési szabadalmat a polgároknak visszaadja.

1630 január 25-iki*Erd. országgyülési emlék. 14. art. országgyűlés a deési portuson való sónak szállitását és a sóczellérséget úgy a nemességnek, mint a városnak régi kiváltságainál fogva, hogy azzal szabadon éljenek, megengedi, ezen szabadságukat törvénybe igtatja.

1630-ban*Erd. országgyülési emlék. Gyulafehérvár. 39. art. az országgyűlés a Szamoson való híd megcsináltatása ügyében intézkedik.

1631-ben*U. o. IX. 269. a gyulafehérvári országgyűlés elrendelte, hogy a deési birák a Nagy-Szamoson jó két révhajót tartsanak.

1631-ben*Deés város ltára. Rákóczy György a katonaság elszállásolása ügyében elrendelte, hogy Deésen a mezei katonák csak azokat a szállásokat foglalhatják el, a melyeket nekik a birák rendelkezésükre bocsátanak s ez által Bethlen Gábor adta szabadalmukat erősítette meg.

1636-ban*18. L. Reg. 126. Rákóczy György a város bormérési jogáról, melyet Bethlen Gábor csak fél évre, Szt-Mihálytól Szt-György napig engedett meg s a másik félév jövedelmét az itteni sókamarának rendelte, most úgy intézkedik, hogy május, június és júliust kivéve, a város egész évben szabadon mérhesse ki borait.

1638-ban*Erd. országgyülési emlék. X. 143. a gyulafehérvári gyűlés elrendelte, hogy mivel a deési sóhordó hajók a Szamoson mentükben a galgói, fodorházi és borszói határokban épített új gátak miatt sokat szenvednek, Belső-Szolnokmegye ez ügyet vizsgálja meg.

1638-ban*19. L. Reg. 64. Deésnél (1637-ben!) a Szamoson át Rákóczy György egy hidat építtetett.

{34.} 1638-ban*Km. Lymbus. a deési kamarának inventáriumából kitűnik, hogy a kamaraházon kivül volt itt egy sütőház, istálló, kert, a kerten túl egy új ház s azontúl „egy öreg új ház,” a melyben a fejedelemasszony szokott megszállani, melynek kőajtófele, festett menyezete, vasoszlopon álló kemenczéje volt. Ebben volt az emeleten az udvarló palota; ebből a faragottkő mellékü ajtó az ebédlőházba nyillott, más oldalt a fejedelem szobájába nyílt egy ajtó ismét, azután hálószobája s ezután a herczegek vagy kis urak szobája következett.

Ez időben két hid volt a Szamoson, az egyik 36, a másik 68 rőf hosszú s négy hajó szolgált hozzá.

A piaczon lévő templomot a fejedelem a maga költségén renováltatta, ajtai még ekkor nem voltak készek. A szentély kapuját is alapjából faragott kőből építtette.

Az inventárium még cserépvirágait is felsorolja: egy csöbörben egy bokor rozmarin, 3 fazékban szekfű, egy fazékban pedig majoránna volt.

1640-ben*Erd. országgyülési emlék. 14. art. a fejérvári gyűlés a Szamoson lévő gátakra vonatkozólag elrendeli, hogy azok, kiknek gátjuk a sószállitás akadályára van, pereltessenek be s a fejedelemnek ebbéli károsodását fizessék meg s a mennyiben nem volna a gátakon kellő út a hajó lemenetelére, azokat a gátakat vágassa le.

1643-ban*20. L. Reg. 162. Rákóczy György nyilt parancsában elrendeli, hogy Deés városa csak Kolozsvárig, Székig, Magyar-Láposig és Berkeszig (azelőtt Sósmezőig) tartozik posta és másnemű fuvarozással, a mint ezt még Bethlen Gábor fejedelem rendelte, mely által a deésiek sokat károsodtak, mint a rendelet mondja, lovait, ökreit e helyeken túl is vinni kényszerittettek, sőt közülök sokaknak fuvart vivő marhái, lovai oda maradtak.

1643 aug. 5-én Deési Salis curiájából*Deés város ltára. rendeli a fejedelem, hogy Baghosi Szabó György helyett Alvinczi Andrást tette a fiscus számára gyűjtendő méz és viasz gondviselőjévé, a város adja még mellé Teolczeki Mihályt és Kisfalusi Szőcs Istvánt s hagyja meg nekik, hogy aug. 20-án jelenjenek meg s Alvinczi utasításai szerint járjanak el.

1644-ben február 28-ról Gyuláról keltezve*Deés város ltára és Tört. Tár 1885. évf. 319. 1. Rákóczy fejedelem azt rendeli Barcsai Ákosnak, hogy a hadaknak rendeljen más utat, mivel Deés a múlt évben felette igen elpusztult s másfelől a havasalföldi vajda hada is itt hált, mely miatt sok kárt vallottak, nem akarja a városnak több kárát, igyekezzék más úton Hadad felé. {35.} Ugyanez évben*Deés város ltára. Rákóczy fejedelem táborába 23 felszerelt zsoldost küldött, de ezeket haza bocsátá s meghagyta a fejedelem aug. 10-ről, hogy ezeket továbbra is készen tartsák.

1646-ban*U. o. folytatólag 1649-ig, a város több izben folyamodott a fejedelemhez, mivel a városban lakó nemesség azon része, mintegy 28-an, mely a polgársággal annak idején egyezségre nem lépett, (azok 32-en voltak) magukat biró hatósága alá vetni nem akarják: a fejedelem erre őket kényszerítse, de a folyamodványok hátiratából látjuk, hogy ez ügyben a kellő intézkedést halogatták. Ekkor itt lakó Péter Deák és Nagy Péter nemesek által hivatja meg végelintézésre Kolozsvárra deczember 3-iki gyűlésre úgy a nemeseket, mint a polgárságot, hogy jogos követeléseik kimutatásával és bizonyítékokkal jelenjenek meg.

1649-ben*U. o. a város az ország rendeihez kérvényt intézett, mivel kétszer leégtek s igen sok teherrel, adóval vannak sújtva, eszközölje ki, hogy a kamarának járó május, június és júliusban való borárultatást ők kapják meg és egy bizonyos nagy darab kaszálójukat is, melyeket a kamaraház foglalt el, nekik visszaadják.

Ugyanazon évben*U. o. a városnak az itteni nemesekkel való viszályukat, kikkel egyezséget nem kötöttek, az országgyűlés elé vitték.

1656 aug. 27-én*U. o. II. Rákóczy György a Deésen székelő fejedelmi hadak gyalogkapitányának, Kovács Gergelynek elrendelte, hogy katonáit csakis az ottani biró által kijelölt házakba szállásolja el. Erőtlen öreg emberekre, város birájára ne szálljanak. Másik rendeletében pedig megparancsolja, hogy a deési polgárok és az ide telepedett új házas nemesek közül sokan, jóllehet polgári birtokokat birnak, a közterhek kikerülése végett katonának állanak be, rendeli, hogy adófizető embert zászlója alá ne fogadjon.

1660 okt. 20-án*Erd. orszgágyülési emlék 20. art. a segesvári országgyűlés elrendelte, hogy a városban lakó bármely nemes vagy sóvágó, ha rováson való telket bir, tartozik a város pénztárába adót fizetni, a városnak e mellett megrendelte még azt is, hogy az ilyeneket a városi polgároknál nagyobb adófizetésre ne kötelezze.

Az 1660-ik évi*E. F. L. III. 239. A. összeírás szerint az itteni nagy aknához tartozott 1 sóvágó biró, 1 dékány, 5 posztós sóvágó, 4 torbonczás, 1 sóhányó, 1 talyigás; gépelyes, de kovács nincsen. Az itteni kis aknához pedig {36.} 1 dékány, 7 posztós sóvágó, 3 torbonczás, 1 gépelyes, 1 talyigás, sóhányó, kovács nincsen.

1664 november 12-én*Erd. országgyülési emlék. XIII. k. 367. 1. miután a török Nagy-Váradot bevette, vármegyénket egész Deésig behódoltatta, Deésre is többször ráizent, hogy hódoljon meg, de ezt a németek tartván elfoglalva, nem adta magát a török uralom alá.

1664 november 19-én*U. o. 5. art. a segesvári országgyűlés elrendeli az itteni elpusztult hid felépítését, „mivel magunk is, t. i. a fejedelem, szegénységünkkel együtt elpusztultunk és romlottunk, a kik eddig építették, épületre való fákkal is sublevalták emberbeli segítséggel edgyütt, ezután is azok építsék”.

1665-ben május 1-én*U. o. XIV. 124, 126. Nagy-Várad elpusztulván, a gyulafehérvári országgyűlés 36. art. szerint lakosainak megengedte, hogy a Deésen lévő puszta telkekre letelepedhessenek, meghatározván egyszersmind, hogy 1. az ide telepedők épp olyan nemesek, mint a többi itt lakók; 2. sóval szabadon kereskedhetnek; 3. korcsmát, mészárszéket állithatnak, de mivel „Deés mezőváros lévén, bátortalan oda telepedésük” az ország rendei elrendelték, hogy a város jó erős fapalánkkal vétessék körül s ebben Belső-Szolnok egész és Dobokamegye egy része és beszterczeiek is közmunkájukkal segítségükre legyenek.*U. o. art. 40.

1667 január 5-én*U. o. 6. art. a marosvásárhelyi országgyűlés ismét elrendeli, hogy a kik a hidat eddig építették, ezután is azok építsék, s a kamaraispánnak megparancsolja, hogy a hid felépítésében a vármegye segélyét is igénybe véve, minél hamarább csináltassák meg.

1667 jan. 5-én*U. o. 6. art. a marosvásárhelyi országgyűlés határozata szerint Deés ezután nem mint eddig regalissal, hanem a vármegyével mindenkor egyetértőleg hivassák meg az országgyűlésre, mivel „nemes emberek lévén ő kegyelmek is.”

1668-ban*Deés város ltára. Apaffy Mihály a váradi menekült nemeseknek az itteni üres telkeket adományozza és egyúttal Deés város polgárait, polgári minőségükből fölemelvén, nemesi rangba helyezi, (hogy t. i. jövevény nemesek és polgárok közt lévő rendi külömbséget kiegyenlítse.)

Ennek következtében 1669-ben*Deés város 1678. évi jegyzőkönyvéből. Deés városa egészen új szervezést nyert, a mely Belső-Szolnokmegye kudui márcz. 30-iki közgyűlése által lőn megerősítve. Ennek értelmében:

1. Az eddigi biróság eltöröltetik, biró helyett a városnak nemes {37.} hadnagya lesz, kit is minden évi kis karácsony napján tartott megyei gyűlés alkalmával a város által ajánlott 3 személy közül a vármegye választ; melléje a város 12 esküdtet választ a maga kebeléből. Ha a hadnagy tisztét fel nem vállalja, 100 frtot, az esküdtek fejenként 12 frtot, a többi tisztek pedig 6 frt birságot fizetnek.

Lorántffy Zsuzsánna I. Rákóczi György fejedelemné.

Lorántffy Zsuzsánna I. Rákóczi György fejedelemné.

2. A hadnagy minden héten pénteken a városházán törvényt ül, mindenféle városi örökség, ingatlan és ingóság ügyében, úgyszintén az összes nemesi ügyek is (osztályok, hitbérek, rágalmazás stb.) eléje tartoznak s 50 frtig ezen szék végérvényesen határozhat, azon felül pedig az ügyek a megyei szék elé kerülnek.

3. A tanuk közül paraszt s egyéb szolgarend a hadnagy pecsétjére megesküdni tartozik, de nemes ember csak a fejedelem parancsára. {38.} 4. Az idézések a hadnagy pecsétje mellett történnek. Az 5–9. pontok a per folytatásmódjáról intézkednek.

10. A Deésre származó jövevényeket a hadnagy tartja számon.

11. A ki a hadnagy ellen támadna, 6–25 frtig sújtatik.

12. Az Isten ellen szitkozódók (ördögadta, teremtette) országgyűlési végzés értelmében halállal büntettessenek, a kik pedig „lelkeződnek” (lélekadta), azok 25 denárral sujtassanak, s ha fizetni nem akarnának, kalodába vettetnek.

13. Harangozás után korcsmában bort adni senki ne merészeljen 12 frt büntetés alatt, kivéve a betegeket vagy a későn érkező útonjárókat.

14. Éjszakának idején lármázó, lövöldöző, garázdálkodó, ha az intés nem használna, kalodába vettessék.

15. A kik éjjel a czirkálókra támadnak, vagy házat felvernek, ajtót, ablakot bevágnának, vagy más emberekre támadván, azokat megvernék, tetten érve megfogassanak, a hadnagy széke elé vitessenek.

16. Minthogy „minden vighelyekben mind az éjjeli, mind a nappali vigyázás igen szükséges, azért minden ember, a mikor a czirkálás rákövetkezik,” vagy maga kellően felszerelve menjen czirkálni, vagy maga helyett jó fegyveres embert küldjön. Maga a czirkálás oly módon történik, hogy minden 10 embernek egy tizedese legyen, a ki, mikor a sor rákerül, czirkálóit vigye a hadnagy házához s úgy czirkáljanak. A kik abból kivonnák magukat, az éjszakai után 3 frt, a nappali után pedig 2 frt birsággal sujtassanak.

17. A kik a kastélyban laknak, úgy intézzék dolgukat, hogy éjszakára bennt háljanak, a mire a várnagy szintén ügyeljen; a kik mégis künnt maradnának, 1 frttal büntettessenek. Az itt lakók nem a városban, hanem éjjel a „fokokon” czirkáljanak; veszedelem idején a künnt valóknak a kastélybeliek szállást adni tartoznak.

18. A hadnagy a város jobbágyaival végeztesse a gazdasági teendőket, templomra, iskolára, papházára ügyeljen.

19. Minden nem városi ember deési ingatlan vagy ingóság iránt a megyei széken keresse igazságát.

E szabályzatot megelőzi a következő tétel: „Mindeneknek előtte kiki Istenéhez való kötelességéről megemlékezvén, minekelőtte hivatalos munkájára menne, annak előtte ő felségét szolgálni a szent gyülekezetben, úgy menjen aztán munkájának végben vitelére. Kihez képest a prédikátorok is igyekezzenek jó reggel könyörgést tenni, este pedig napmenéskor, hogy így a dologtévő emberek mind a kétszeri könyörgésen jelen lehessenek.”

{39.} 1671-ben*Deés város ltára. az 1665-iki országgyűlés végzése értelmében Deésre telepedni akaró nemesek a polgárok részéről különféle akadályokkal találkoznak, az uratlan telkeket még ha pénzen is megvették, a polgárok folytonos óvásokkal (vérség, szomszédság stb. czimén) zaklatják miattok, ennek következtében a rendek e viszályok megszüntetésére biztosokul: Béldy Pált, Haller Jánost és Kornis Gáspárt rendelték ki, a kik megvizsgálván a dolgot, elrendelték, hogy azon telkek, melyeknek urai tatár fogságba hurczoltattak s eddig róluk semmi hir sem érkezett, esetleges megszabadulásukig, telküket a jövevények birtokba vehetik. A bizottság egyúttal kijelölte az ilyen megtelepedésre szánt telkeket s ezeken kivül az egész Malaton-utczát, mely a városon kivül van.

1672-ben*Deés városi jkönyv. az itteni mészáros czéh régi szabályait megújítja.

1678 június 2-án*Erd. országgyülési emlék 3, 4. art. a fejérvári országgyűlés Kornis Gáspár, Toldalagi János és Sárosi Györgyöt s egy beszterczei polgárt kiküldi, hogy ezek Sárospataki Mártonnal együtt, itten az olyan telkeket, melyeket 1613. és 1614. év közt foglaltak el, azokat foglalják vissza a fiscus számára.

1679-ben május 27-én*U. o. 14. art. a gyulafehérvári országgyűlés a deési új nemesek kérésére elrendelte, hogy a régi nemesek, „mivel Isten ítéletéből azon hely véghelylyé lett,” ezután minden teherhordozásban egyetértsenek, úgy a régi, mint az új nemesek egyaránt hordozzák, ide nem értve a vármegye tiszteit és a város hadnagyát.

1682 február 17-én*U. o. 14. art. a fogarasi országgyűlés a megyei főtisztet és főkapitányt kiküldi, hogy az itt levő füvelő helyekről tegyenek jelentést s a lovak számát is a főkapitány hozza jókarba, hogy idevaló lakosok, „kik fegyverrel szolgáló rendek lévén,” a miben lehet, rendkivül ne terheltessenek.

1682-ben ápril 17-én kezdik a várost megerősíteni, sorompókat készíttetnek, a város körül sánczokat ásnak, melylyel a következő évben készültek el s volt a borsos-utczai, Szamosújvár felőli, a Mulatóra és a hídkapura kijárás s őrizetére őrök rendelteitek 10-10 frt és 30-30 véka búza fizetés mellett.

1682–83-ig*Deés város jegyzőkönyve. a város körül sorompókat csináltak és sánczokat ástak.

1682 február 17-iki*Erd. országgyülési emlék. 22. art. országgyűlés újabban is elrendelte, hogy Deésnél a Szamoson a város a vármegye segítségével alkalmas hidat csináljon és tartson fenn.

{40.} 1688-ban*Deés város ltára. daczára a város összes polgársága megnemesitésének, a két fél közt folytonos viszályok voltak, midőn t. i. a jövevény nemesek a városi terhek alól (postálkodás, városi adó, katonaelszállásolás stb.) magukat mindig kivonni akarták.

1707 márczius 28-án*Erd. országgyülési emlék. art. 19. a marosvásárhelyi országgyűlés II. Rákóczy Ferencz fejedelem idején a várost minden közteher alól egy évre felmenti, mivel az azelőtt való évben Tiege labanczhada az egész várost felégette, kirabolta.

1711-ben*Deés város jkönyve. mivel a Rákóczi felkelés idején a városból igen sokan elbujdostak, javaikat hátrahagyván s most midőn visszatértek, azokkal senki elő nem állott, a tanács elrendelte, hogy a hadnagy házról-házra járván, az ilyen idegen kézen lévő javakat számba vegye.

A nemesség*Deési ref. egyház ltára. egy része Szathmárvármegyébe, más része Beszterczére menekült, ez alatt a németek innen mindenüket elvitték.

1712-ben*Deés város jkönyve. az oláhok és oroszok a városból kitiltatnak.

1717-ben*U. o. augusztus táján a város a tatárok beütésétől remeg, de csak egy deési polgárt, Milotai Lukácsot hurczolták el magukkal, kit aztán bizonyos váltságösszegért kiváltottak.

1719-ben*U. o. minthogy a sóczellér czéh megszűnt, Fejérváry György a czéh dékánja a tanácsnak a czéhleveleket megőrzés végett általadja, míg a czéhhez tartozó egy pusztatelek, a Szamosparton lévő sópajta azon Fejérváry György kezénél élte fogytáig meghagyatik.

1723-ban*U. o. 89. Deés város törvényszéke a boszorkánysággal vádolt Szaniszló Borbála ellen indított perben azt határozta, hogyha az ellene vallók közül legalább heten „a fejére esküsznek,” tűzzel megégettessék, ha ezt nem tennék, akkor a „boszorkány” vízben próbáltassék meg „és ha a vízben lemégyen és vizet hoz ki a szájában,” egyszerűen felmentessék, ha vizet nem hoz, úgy meghaljon. Mindezen idő alatt pedig a hadnagy szoros fogságban tartsa. Minthogy senki a fejére nem esküdött s megpróbáltatván, többször is vizet hozott fel szájában, a vád alól feloldatott.

1726-ban*U. o. azonban ugyanezen Szaniszló Borbálát Pap György nejét, mivel „boszorkányságait” ezután is folytatta, így például tanúk vallják, „hogy a háza előtt lévő eperfának ágain s tetején ökrök tánczoltanak, melyek is fővel leereszkedvén” a vádlott házának pitvarában „asszonyokká váltanak.” Mindezekért s mivel saját férje is ellene vallott, a tanács Papnét tűzhalálra ítélte.

{41.} A boszorkánypörök mellett Deés város tanácsának sok gondot adtak a sírból feljáró halottak is.

1742-ben*Deés város jkönyve. a tanácsnak előadták, hogy egy eltemetett asszony sírján „olyan lyuk observáltatik, a mely már egynéhányszor becsináltatott, de reggel mindenkor nyitva tanáltatik,” aztán a temetőben éjnek idején nagy jajgatást hallottak s két vagy három haldokló a városban szüntelen azt kiáltotta, hogy őket a már eltemetett asszony öli meg. A tanács azonban magától nem akarván ilyen dologban eljárni, a vármegye tiszteinek tanácsát kérte ez ügyben. Ezekkel egyetemben a sírnak felásása elhatároztatott, még pedig két síré, Pila Bába és Szabó Miklós János sírja. Egy bizottság küldetett ki e czélra, kiknek utasításul adatott, hogy „investigálják serio, ha azon suspicio iránt való kritériumok 1. ha arczulatjában pirosság vagy valami elevenség, 2. a karónak beléjük való verettetése után valami vérnek kiütése, a karó nyoma után comperiáltatnak-e? és egyéb critériumokat, a melyeket observáltak, a tekintetes nemes tanácsnak reportálni tartsák magok kötelességeknek.”

A bizottság eljárván, Pila Bábának tetemén e kritériumokat megtalálták, azért a tanács elhatározta, hogy sírjából kivétetvén, a törvényházhoz vitessék s ott hóhér által megégettessék. Egyúttal még Balás Jánosnét, Tordai Mártonnét, Oláh Péternét, Incze Jánosnét a Kakashegyen, Simon Gergelynét, Mogyoróssy Miklósnét, Kis Zsigmondnét és Bisztriczán Péternét boszorkánymesterség miatt gyanúba fogván, bezárták. Vizsgálatot is rendeltek ellenük, de a további eljárás, valószinüleg a közbejött 1742. évi pestis miatt elmaradt, legalább nyoma nem található.

Ezen időben nagy változás állott be a város életében is. Függetlensége az érd. főkormányszék s a megyei új administratió megszilárdulása óta velük szemben mindinkább gyöngült. A beavatkozások a város ügyeibe mind sűrűbben fordultak elő. így 1731-ben*U. o. a városnak jövedelmeiről a megyének kellett beszámolnia; 1745-ben*U. o. már hadnagyukat is a főkormányszék erősiti meg; 1756 óta*U. o. pedig mindkét vallásból 3-3-at candidálnak a hadnagyságra, a mi szintén térvesztés volt a kath. kormánynyal szemben, mert a református elem a városban sokkalta tulnyomóbb volt, a katholikusok 1/10-ed részét is alig képezték a lakosságnak, nemhogy felét.

Közadót, egy-két esetet leszámitva, eddig nem fizetett, de 1762 óta a fejadó s később (1774-től fogva) a földadó is a városra kivettetett. A nemeseknek járó só 1766-ban szintén elvonatott.

{42.} 1785-ben*1627-iki gyulafejérvári okt. 24-én tartott országgyülési végzésből tudjuk, hogy az idevaló lakatosok híres sarkantyukat készitettek s a csizmadiák sarui és csizmái karmazsinból híresek voltak. A sarkantyu ára 28–50 denár, a sárga karmazsin saru 32 denár, csizma 1 frt, kordován 75 denár, juhbőr csizma 50 denár. Az idevaló iparosok művei Hunyadi János tetszését is megnyerték s az ő számára is vitetett Szász-Sebesre innen többfélét. a városban 5 czéh volt: szabók, csizmadiák, mészárosok, szűcsök és szíjgyártók czéhe.