Dellő-Apáti.

Nevének változatai: 1320-ban*Dl. 1991. Apáti. 1498-ban*Dl. 27572. Apathy. 1599-ben*Gr. Kornis cs. ltára. és 1754-ben*Széki esp. ltár. Dellő-Apáthi. 1831-ben*Consig. stat. topogr. 43. l. oláhul: Apálya.

Egykor apátsági birtok s innen vehette Apáti nevét, előneve a mellette levő hegy, déli oldal vagy delelőből származott.

Keletre nyíló völgykatlanban fekvő község, délről közvetlen mellette br. Wesselényi kékesi erdeje, északon pedig szőlőhegyek, nagy terjedelmű gyümölcsösök övedzik. A falu mellett egy kis patak siet a délről északra Apanagyfalu felé folyó patakba. Deéstől 47.1 kilométerre fekszik a kékesi járásban.

{249.} Apáti első birtokosa, neve után ítélve, kétségtelenül valamely apátság volt s ettől kapta nevét is, de melyiké? arról adat nem maradt fönn s csak sejteni lehet, hogy a kolosmonostori apátsághoz tartozott. Ettől a szász eredetű s közelben birtokló Sombor nemzetség birtokába ment át, valószinüleg még a XIII-dik században, mert legalább már 1320-ban*Dl. 1991. Apátit az e nemzetségbeli, utóbb Drágiaknak nevezett Chunpas Lőrincz fia István és Csonka László s fiai Beke és Domokos birják.

I. Károly király azonban tőlük Apátit hűtlenség czímén elvette és Elefánti Dezsőnek adományozta.*L. bővebben Sz.-Zsombornál.

Ez 1322-ben*Benkő kézir. D. 25. Enyeden. Apátit az Aba nemzetségbeli Czente János fiának Jánosnak Hosszúmezőért cserébe adta.

Később azonban a király újra kegyelmébe fogadván a Sombor nemzetséget, birtokaikat visszaadta, de Apátit mégis sem a Csonka, sem a Chunpas ág kezén nem találjuk, hanem e nemzetség egy másik ágánál, t. i. Brassai Jakab és Jánosnál 1345-ben,*Dl. 28577., 30296. mert valószinüleg azon két ágnak időközben magva szakadt. Ezen két ág egyike, t. i. a Chunpas István leányági utódai Szentfi (Zenth) Miklós fia Miklós a Brassaiakat, kik azonban Apátinak már csak fele részét birják, 1345-ben*U. o. anyjuk köteles részeért pörrel támadták meg. Az ítélő vajda ezen rész fejében Apátinak azon felét Miklós fia Miklósnak ítélte oda.

1369-ben*Dl. 26865., 27430. Sombor fia Gyula leányának Katalinnak leánynegyedét a király parancsára, minthogy birtoktalan emberhez: Miklós fia Tamáshoz, az érd. püspök szolgájához ment férjhez, e birtokból természetben kiadták.

Apáti egy részét Sombor fia Gyula után, fia Sándor s ennek fiai Sándor és Balázs birták 1369-ben,*Dl. 26865. a kik 1373-ban*Dl. 26984. és 27430. az erdélyi vajda ítélete folytán ama néhai Sombor fia Pető itteni részébe beigtattatnak, azonban jogtalanul birták a Gyula utódai, mert a birtok legnagyobb részben Gyula testvérét, Petőt illette, az pedig magtalanul elhalálozván, a királyra kellett volna szállania, de ez Pető halála után csak évtizedekkel utóbb tűnt ki s akkor 1377-ben*Dl 26986. a király Dellő-Apátit Dezsőfi László erdélyi vajdának s Bebek Györgynek adományozta.

1399-ben*Gr. Bethlen ltára. Kylian fia István emlittetik, mint egyik birtokos.

1402-ben*Hodor. Függelék 96. és 97. l. Abaffay János, mint Hodor idézet nélkül írja, perben állott a kolozsmonostori apátsággal Apáthi felett; 1435-ben az Abaffay család kihalván, a pernek véget vetett s a kolozsmonostori apátság {250.} birtokába jutott s birta 1556-ig, midőn világiasitás folytán az állam kezére került.*Nem tudjuk Hodor honnan meritette ide vonatkozó adatát, mint látjuk az ő állitásának támogatására adatok nem állnak rendelkezésünkre s így a birtoklást is kétségesnek tartjuk.

1437-ben*Dl. 26778. Apátiban történt a fellázadt parasztok és a nemesség közti egyezkedés.

1455-ben*Teleki. Hunyadiak X. 473. és Dl. 14978., 14983., 27313. Pelsőczi Bebek Imre özvegye Veronika és gyermeke Pál, Apáti felét Hunyadi Jánosnak veti zálogba.

1455-ben*Km. prot. m. 53. Drági László fla István itteni részét Mátéi Miklósnak veti zálogba.

1476-ban*Dl. 27203–4. Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda itteni részét szakácsának, nemes Boér Andrásnak adományozza oda. A többi ottani birtokosok: Harinnai Erdélyi István, Máté és András.

1487-ben*Dl. 27378. néhai Drági István fia Márk, itteni részét Iklódi Deési Péternek és fiának Imrének és Mutnoki Balázsnak adja cserébe ezeknek temesmegyei birtokaiért.

1492-ben*Km. prot. M. 33. Drági István fia Márk s fiai: János, Péter és Mihály itteni részüket Sombori Péternek vetik zálogba.

1492-ben*U. o. 18. Drági Zsigmond s fiai: Zsigmond és Márton; Sombori Péter s fiai: Péter és Benedek s néhai Drági István fia Márk e birtok felét Anglétának Drági Tamás özvegyének, Almási Mihály nejének s leányának Klárának köteles részük fejében átengedik, fenntartván jogukat annak magukhoz váltására.

1492-ben*U. o. 43. Klára, Drági Tamásnak Anglétától származó leánya kolostorba vonulván, az őt illető itteni részről anyja s ennek férje Almási Mihály javára lemond.

1493-ban*U. o. 72. Drági Klára szándékáról lemondván, Siroki Mátyáshoz ment nőül s itteni részét férjének veti zálogba.

1493-ban*Dl. 27386. a Drágiak birták Dellő-Apáti felét, Drági Kelemen halálával Zsombori Péternek zálogosították el s egyúttal megengedték, hogy Sombori Péter a zálogban volt Apáti felét is magához válthassa.

1498-ban*Dl. 27572. Ulászló király Sombori Pétert itteni részének birtokában megerősíti.

1503-ban*Dl. 28669. Brassai Salamon fia, Szász János fia Miklós, fia Mihály, fia Miklós, fia János, fia Gergely, fia Sombori Péter magát Brassai Salamon fia Szász Jakab, fia János, fia László, fia Osvát, fia Tamás {251.} fiának néhai Kelemennek itteni részébe beigtattatni akarta, de Drági Márton ellentmondott.

1504-ben*Nemz. Múz. és Km. prot. O. 19. néh. Csehi Almási Mihály halálával gyermekei: Benedek, András, Klára és Zsófia Bikali Vitéz György, majd ennek halálával fia Vitéz Gáspárnak gyámsága alát kerüllek, ki azonban midőn Klára Szentmihálytelki Tompa Istvánhoz ment férjhez, itteni részüket, t. i. 8 jtelket (melyek közül kettő népes, négy üres, nem laknak benne és kettő praedialis, azaz nincs rajtok lakóház) nekik visszaadja.

1506-ban*Km. prot. O. 75. Szentmihálytelki Tompa István a maga és felesége Klára néhai Almási Mihály leánya, valamint annak fiai Almási Benedek és András nevében, kiknek anyjuk Angléta Csehi Pánczél Péter leánya volt, ezen Anglétának néh. Drági Tamás nejének itteni leánynegyedéből 3 részt Drági Mártonnak visszaereszt.

1506-ban*Tört. Tár. 1890. évf. 334. l. Dobokai Salatiel, ki néhai Angelitának Csehi Pánczél Péter leányának második férje, néhai Dersi Jánostól való leányát Ilonát tartotta nőül és Zsófia, ugyancsak azon Angelitának harmadik férje Almási Mihálytól való leánya, Pestyini Már Miklós neje, azon itteni részjószágot, melyek örökség jogán Drági Mártont illetik, de néh. Angelitánál voltak zálogban, ennek halála után leányaira: Zsófia és néhai Ilonára s örököseire szállottak, Drági Mártonnak, ki őket kielégítette, visszabocsátják.

1507-ben*Dl. 27401. Drági Zsigmond fia Márton, néh. Drági Tamás fia Kelemen itteni részébe igtattatni akarta magát, de Sombori Péter és fia Péter, Benedek és Mihály ellentmondtak.

1510-ben*Km. prot. Michael 150. Kémeri Elek és Zutori Siroki Mátyás özvegye Zsófia, itteni részük gondozását Sombori Péterre bízzák.

1512-ben*Erd. Múz. és Tört. Tár. 1890. évf. 338. l. néh. Siroki Mátyásnak Drági Tamás leányától Klárától származó gyermekei: Siroki Ambrus s Orsolya Kémeri Elekné azon részt, melyet nagyanyjuk Angléta s anyjuk Klára nagyatyjuk itteni, kékesi, szászmátéi, dellőapáthii és szászzsombori részéből kaptak, Drági Mártonnak 400 frtért visszaeresztik.

1514-ben*Dl. 27258. Apáthy Bojár Péter egyik birtokos.

1518-ban*Dl. 27411. néh. Bojár Andrásnak itteni részét azon András leányának Katalinnak Pókai Detrehi Jánosnénak s fiainak László és Miklósnak, valamint Detrehi Jánosnak első feleségétől származó fiának Ferencznek, továbbá azon Bojár András másik leányának Ilonának Mányiki Sztrigyi {252.} Simonnénak s fioknak Jánosnak, nemkülönben Bojár András özvegyének Erzsébetnek második férjétől néh. Szilvást Pétertől származó fiainak Benedek, György és Istvánnak és ezen Bojár András fiának Bojár Péternek adományozza oda.

1544-ben,*Km. prot. Széllyes 28. mivel még 1514. év előtt a parasztlázadásban elesett Drági Márton néh. Sombori Pétert magvaszakadása esetére itteni részében örökösévé nevezte ki, most, noha Drági Márton fiágon kihalt s így ezen rész is a Somboriakra szállott volna, ők azonban, t. t. Sombort Péter özvegye Jusztina, most Székely Andrásné és Sombori Benedek özvegye Erzsébet, a maguk és fiaik, t. i. Sombori Péter fiai Mihály és János*U. o. 29. nevében annak birtokában ezen Drági Márton leányát Annát, Károlyi Zsigmondnét meghagyják, úgy azonban, hogy azt magukhoz válthassák.

1549-ben*Km. prot. AA. 3. Sztrigyi Péter pap, atyjától Sztrigyi Simontól reá szállott itteni részét bátyjának, Sztrigyi Mihálynak, anyai részét pedig Bojér Antalnak adományozza.

1551-ben*U. o. 115. Csireki Orsolya Zutori Kovács Barnabás özvegye s gyermekei: Csireki Péter, Ilona Esküllői Ördög Jánosné s ennek fiai: Ördög Simon, Ferencz és András, valamint Borbála Szentgirolti Lászlóné, mint néh. Drági Márton örökösei, itteni részüket Károlyi Zsigmondnak adják cserébe.

1555-ben*Km. Doboka P. 43. Pókai László, János és Péter, Bojér Antal, Mányiki Sztrigyi Mihály s néh. Pókai János leányai: Katalin és Erzsébet magukat új adomány czímén itteni részeik birtokába beigtattatják, az ottani birtokos Dobai Tamás jelenlétében.

1562-ben*Gyf. kápt. Cent. C. 46. Boér István (1568-ban*Gy. kápt. Doboka f. 3. nr. 43. is) és János.

1563-ban*Km. Kolos. K. 85. néhai id. Sombori János fia Tamás leánya Anna, Patai Dezső Antalné, leánya Zsófia Cserényi Lászlóné, leánya Borbála Kabos Farkasné fia Gyerőmonostori Kabos Gábor, a Somboriak itteni részéből néh. id. Sombori János fia Gergely, fia Péter, fia Mihály, fia Kristóftól és azon id. Sombori János fia Gergely, fia Péter, fia Péter fiaitól Péter és Lászlótól, valamint azon id. Sombori János fia Gergely, fia Péter, fia Benedek, fia ifj. Jánostól osztályt követel.

1570-ben*Km. Lib. Reg. Joannis II. 180. II. János király néh. Boér András fia Péternek magvaszakadtával e birtokot Apáti Boér István és Jánosnak, Pókay Boldizsárnak, Sombory Lajos és Péternek, Mányiki Sztrigyi Jánosnak, Bongárti {253.} Boér Gáspárnak és néh. Apáti János leányának Borbálának adományozta.

1573-ban*Gyf. kápt. Misc. I. fasc. 3. nr. 39. Boér István, Eresei György.

1576-ban*Km. Doboka. K. 94. Báthory István fejedelem a hűtlenségbe esett drági Károlyi Lászlónak itteni részét ruszkai Kornis Gáspárnak adományozza oda s abba be is igtattatik az ottani birtokosok, t. i. a bethleni vár, özvegy Bornemisza Farkasné, azon Kornis Gáspár, özv. Boér Antalné Gáldi Erzsébet (jobbágya Barla Ambrus), Boér Péter és Barla Antal biró jelenlétében.

1581-ben*Lib. Reg. Cristoforus Báthory f. 14. Boér Gáspár emlittetik.

1585-ben*Gyf. Doboka fasc. 4. nr. 47. Dellő-Apáti Kabos Pál és Boér Péter birtokosai.

1585-ben*Km. Doboka S. 120. néh. Sombori id. Péternek fia Péter, fia László azon 1492-ik évi néh. Drági Tamás özvegye s leánya részére történt záloglevél alapján e birtok felét, mely most Kornis Gáspár kezén van, magához váltani akarja.

1590-ben*Km. prot. A. 24. néh. Boér Péter gyermekei: István, Anna, Margit és Márta Keresztúri Gáspárné.

1592-ben*Gyf. prot. Anonymi fol. 139. Keresdi Bethlen György özvegye Károlyi Klára tiltakozik itteni részének elfoglalása iránt.

1598-ban*Gr. Kornis cs. ltára. birtokosai: Boér János, Horváth Miklós és Kornis Gáspár.

1599-ben*Km. prot. A. 417. néh. Boér Péter leánya Anna magvaszakadása esetére itteni részét férjére Fejérdi Farkasra hagyja. Ugyanez évben*Gr. Kornis cs. ltára. szent-benedeki Keresztúri Kristóf özvegyének itt 19 jobbágya van.

1602-ben*U. o. itteni birtokos Kornis Boldizsár, kinek Básta birtokait a dúlás ellen biztosítja.

1610-ben*Km. prot. D. 56. itteni birtokosok: Kabos Pál özvegye Boér Borbála és Somay Gergely (Katonai Mihály jobbágy.)

1638-ban*U. o. I. 66. Sajószentandrási Bodoni István itteni nemes telkét Szegedi Pethő Jánosnak veti zálogba.

1643-ban*Dobokavármegye jegyzk. országos ltár. Apáthi Somay Gergely egyik birtokos.

1650-ben*Gyf. kápt. 25. L. Reg. 10. nemes az itteni Koszta család.

1655-ben*Km. prot. IIIIII. 26. Somay Miklós itteni részét nejére Torday Borbálára hagyja.

1676-ban*Hodor. Függelék 97. l. k.-szt-királyi Székely Klára Alvinczi Péterné részbirtokos.

{254.} 1682-ben*Gyf. Doboka fasc. 3. nr. 11. és 12. borbereki Alvinczi Péter nejétől Székely Klárától itteni kapott részében megerősittetik.

1694-ben*U. o. fasc. 1. nr. 23. és 24. birtokosai Bánffy György, a Somay és Balogh családok.

1702-ben*Erd. főkormányszéki ltár. birtokosai: Zutgori Ferencz, Somay Gergely.

1707-ben*Transilv. fasc. 9. nr. 74. Bánffy Györgynek itt 43 zsellére volt.

1715-ben*E. F. L. III. 245. S. Zugori Ferencz itteni birtokosnak magvaszakadt.

1735-ben*U. o. XII. 1/2 44. C. szászczegői Balog György s neje Torma Éva gyermekei: Balog Zsigmond és Krisztina m.-csesztvei Eperjessi Zsigmondné szülők itteni részében megosztoznak.

1754-ben*Széki ev. ref. egyházi javak összeírása. báró Wesselényi István, báró Inczédi Sámuel, Szénási András, Lippy Tamás, Cserepi Sámuel, ev. ref. egyház a birtokosai.

1758-ban*Hodor. Függelék 97. l. Somay Lászlóné Bihary Rebeka egyik birtokosa.

1770-ben*Erd. főkormányszék. összeírt nemes birtokosok: Harsányi Harsányi Zsigmond anyai, Blenkepolyáni Rácz Elek férji, Hollókői Bartha Ferencz férji, Lippai Lippai (Rácz) Tamás anyai jogon. Armalisták: Aranyosrákosi Babos Mihály és Veresegyházi Zabolai György.

1786-ban*U. o. birtokosai: gr. Teleki Ádámnak van 3 jobbágya, 10 zsellére, Gaál Istvánnak 10 jobbágya, 2 zsellére, Kakucsi Györgynek 4 jobbágya, 1 zsellére, Váradi Józsefnek 1 jobbágya.

1809-ben*U. o. birtokosai: br. Wesselényi Miklósnak van 6, Kendeffy Ferencznek 10, Kakucsi Ferencznek 4, Rácz Istvánnak 1, Váradi Józsefnek 1, Kontz Jánosnak 1, Barta Antalnak 2, Sorbány Györgynek 2, Abódi Abády Józsefnek 2, Lippay Tamásnak 1, Kuliseki Györgynek 1 telke.

1820-ban*Erd. kancz. ltár. birtokosai: Kendeffi Ferencz, Kakucsi Farkas, br. Wesselényi Miklós, Rácz István, Váradi Mihály, Koncz János és a Kovács család.

1847-ben*Hodor. Függelék 97. l. „Dellő-Apáthi Kulisseky János igazgató” (valamelyik udvar tisztje lehetett) emlittetik.

1864-ben*Urb. Wesen. 73. 164. l. Jakabházy Dániel, özvegy Theilné, Kendeffy Károlina, br. Wesselényi Albert és Miklós, id. Ajtai György, Kakucsi Farkas, Ajtai Gábor, Váradi Mihály, Mósa József és neje úrbéri kárpótlást kaptak.

1866-ban*Erd. főkormányszéki ltár. az ittösszeírt 53 füstből 8 nemesi füst volt.

{255.} Nemesi jogú birtokosai voltak: Kese Elek, Bád Tamás, Kecsedi János, Koncz János, Abadi Simon, Miklós, ifj. s id. János és Tódor; Teiffel Kamill és Kulisseky János.

Jelenlegi birtokosa (1898): Kese Elek leánya kolozsvári Péchy Mórné, 273 hold 1398  öl.

Egykor apátsági birtok. Hodor szerint*647. l. azon helységek közé tartozik, melyekben az Árpádok idejében monostor volt s a mely IV-ik Béla alatt a nagy tatár dúlás idején pusztulhatott el lakosaival együtt.

Dellő-Apáti hazánk történetében két nevezetes esemény központja. 1437. év tavaszán az Alparétnál kitört jobbágylázadás, miután az ott emlitett békeegyezményt egyik fél sem tartotta meg, nagyobb mérveket öltött ez év nyarán. Lángba boritá vármegyénket, kiterjedve Erdély nagy részére. Deés körül, a Szamos mellett vívott szeptemberi ütközet után*Kurz A. Magazin II. 365. l.; Archiv. des Verein f. Sieb. Landk. XII. 81.; Kemény Józs. App. Diplomatur. Transylv. 47. l. (Erd. Múz. Könyvtár D. 5.; Gombos Ferencz. Albin. Az 1437-ik évi Paraszt lázadás története. Kolozsvárt, 1898. 108. l.) a nemesség egyezkedni kezdett, rávette a parasztságot, hogy ügyök igazságos elintézését bízzák a királyra. Mindkét fél küldjön hozzá követet. Addig is, míg ezek beérkeznének, lépjenek egymással a béke érdekében megállapodásra. A nemesség és jobbágyság küldöttei itt gyűltek össze az ideiglenes béke-szerződés megkötésére, melynek szövege ez:*Kurz Ant. Magazin II. 366–370. l.; Eder K. ad. Felmeri 73 l.; Archiv des Verein. für Sieb. Landk. XII. 82. l.; Kemény J. App. Dipl. 148. l.; Gombos F. Az 1437. évi Paraszt lázadás tört. 109. s köv. l.

„Mi, a kolosmonostori konvent tudtul adjuk, László, Szamosfalvi Gerő fia és Valkói Kis Benedek, mint az erdélyi részek összes nemességének képviselői, másfelől pedig Virágosberki Oláh Mihály kapitány, Diósi Gazda Benedek, Csehi Mihály, mint az erdélyi részek összes lakosságának megbízottai, megjelentek előttünk és kinyilatkoztatták, hogy az összes nemesség és az egész nép egymással kibékültek és hogy ezt nagyságos Kusali Jaks Mihály és Tamási Henrik székely ispánok, valamint Városkeszi Lépes Loránd eddigi alvajda hiteles pecsétjükkel megerősítették.

A szerződést Apáthiban október hó 6-án írták alá. A nemesség a következőket választotta az aláírásra: Zsuki János, Csehi László, Budai István, Draghi Jakab, Miklós, Iklódi Beke fia, Valkói Benedek, Bodoki Péter, Szeszármai Farkas János, Péter, Kodor János fia, Farnasi Dénes, Thuri Péter, Bogáthi Péter, Miklós, Szentpáli Barnabás fia, Miklós, Almakereki Apa fia, Mihály, Fehéregyházi Salamon fia, Diósi Mihály, {256.} Csesztvei Jakab, Aráni Miklós;*Majdnem mind megyénk birtokosai. a nép részéről: Budai Nagy Antal, Zeeki (Széki) Nagy Tamás, Virágosberki Oláh Mihály, Kolozsvári Mestei János, Vajdaházi Nagy Pál, Ujfalusi Fáber (Asztalos) Bálint, Csege (Czegő) György, Buzini (Búzai) Geréb László, Almási Nagy Illés, Sombori (Szász-Sombor) Hencz István, Alparéti Bán László, Hunyadi Valkay Miklós személyükre nézve kapitányok, a kiket a parasztság összeségi választott a tárgyalásra, hogy a békét, míg a kölcsönösen küldendő követeik a császártól visszajönnének, üdvös módon tartsák fenn, ezeké határozván:

Minden jobbágy vagy paraszt földesurának évenként egy nagy eke után, a melyhez 8 igavonó barmot számítanak, egy arany forintot kisebb eke után fél forintot, két igavonó ökör vagy ló után 25 denár fizessen. Azon jobbágyok, kiknek igavonó barmaik nincsenek, hanem más vagyonuk, mint juhok, kecskék, tehenek vagy szőlős kertjeik van nak és egy nagy ekének megfelelő vagyonnal birnak, szintén egy arany forintot fizessenek. Az egy ekényi vagyonnál kevesebbel birók a felbecsülés szerint tartoznak adózni.

A kiknek semmiök nincs, hanem két kezük munkájával: csépléssel, kapálással szerzik napi élelmüket: azok évenként 12 denár fizessenek s ennek felét Szent-Márton napján, a többit aztán később rójják le.

A parasztok vagy jobbágyok közül kivételt nem téve, mindenki a régi szokás szerint köteles urának három ajándékot adni, a meghatározott időben robotolni s ezen felül mindenki évenként egy napot még földesurának bárminő munkában dolgozni. A kik e napot a folyó évben már megtették, azok mentesek, de a többiek ezután kötelesek az leróni.

Minden nemesnek a birtokán lakó jobbágyok fölött a régi szokás szerint biráskodási joga van, ha a jobbágy földesura ítéletével megelégedve nem lenne: szabadságában legyen ügyét más birtokra vagy helységbe vinni, a hol bármit határozzanak is, abban mindkét fél megnyugodni köteles.

Azon jobbágy, ki ezen zavaros időben igaztalan úton, földesurától szabadságot nem kapott s tartozását sem rótta le s mégis idegen birtokra költözött, az ilyent a nemesnek, a kinek birtokáról megszökött az ország törvényei szerint jogában áll visszahozatni. Az ily módon visszahozott jobbágy régi uránál 15 napig tartozik maradni és csak ha {257.} minden tartozását lefizette s más kötelezettségének eleget tett, csak ez esetben költözhetik el szabadon.

Minden jobbágy a szokás szerint némi építkezési munkálatokat és földesura malmainak javítgatását ezután is tartozik elvégezni. A földesúr a jobbágy hozzátartozóit el ne nyomja, előhaladásukban ne akadályozza, hanem kegyesen tartsa fenn a jó egyetértést.

Minden ellenségeskedést megszüntetnek. A parancsnokokká tett nemesek sem szóval, sem tettel a parasztokkal vagy ezek választott kapitányaival ne akadékoskodjanak; a történteket senkinek szemére ne vessék, hanem tartsák fenn az előírt békét.

A vajda vagy alvajda olyan nemest, ki a meghatározott békeidőt megsérteni merészkedne, szorítsa elégtétel adásra; ha parasztkapitány vagy jobbágy követne el ilyesmit, földesura egészen szabadon fő- és jószágvesztésre ítélheti.

Ha az országot ellenség támadja meg, akkor a jobbágy a vajda vagy alvajda parancsvétele után tartozik azonnal táborba szállani.

Ha a jelzett békepontokat a küldendő követek visszatérte előtt valaki megszegné: eskütörés bűnébe esik, ha ezt nemes tenné, ítéljék el a vajdák; ha jobbágy, akkor földesura elfogathatja s vagyonától megfoszthatja.

Mindenik fél köteles követeit Mindenszentek napjáig Zsigmond királyhoz felküldeni, a melyik fél elmulasztaná, ezen tette által hitszegés bűnébe esik.”

A követek elmentek, de Zsigmond király ez alatt meghalt s valószínű, hogy vele nem találkozhattak.

A parasztság Torda, Enyed, Kolozsvár város polgárságával erősödve, miután az emlitett békepontokkal megelégedve nem volt, fegyverre kelt, de Kolozs-Monostornál a nemesség szétverte.*Lásd Alparétnél és Jancsó Benedek: A román nemezti törekvések Története. I. Budapest. 1896. 273. s köv. lap. Hodor. Dobokamegye Esm. 747, 748. l.

1514-ben*Hodor. Dobokamegye esmertetése 749. l. Papp Miklós. Tört. Lapok. Kolozsvár 1875. 471. Deés város ltára. 95. sz. Budai Fer. Polg. Lex. I. 141. l. itt gyűlt egybe a Dózsa-féle parasztlázadás alkalmával ennek egy kurucz serege s innen indult Kolozsvár megrohanására, miután vármegyénk nemesein bosszújukat kitölték, útjokban, mely a Kis-Szamos mellett vezetett el, mindent felégettek és elpusztítottak, de Kolozsvárnál Lindvai Sisak Bánffy János és Drágffy János vezérlete alatt álló nemesség szétverte.

Az előadottakból méltán következtethetjük, hogy Apáthit és környékét {258.} tisztán magyar jobbágyok és birtokosok lakták és birták, de számuk a folyton meg-megújuló harczok alkalmával tetemesen fogyott. Ezek számát is megkevesbitették Básta vallon, magyar, oláh, rácz, német stb. hajdúi és zsoldosai s főleg a Kemény János fejedelmet üldöző Ali basa török, tatár csapata hurczolta fogságra. Jelenleg majdnem az egész község oláh, kiknek elődei 1712 után kezdenek itt megtelepedni. Ezek számát nevelik még 1848-ban tiszta magyar Abódy, Almádi, Bercsényi, Gyulai, Mészáros, Pásztor, Veress, Lippay és Hencz családok, kik most oláhoknak vallják magukat és gör. kath. hiten vannak, őszintén bevallják, hogy nagyatyáik magyarok voltak. Eloláhosodásukat okozta, hogy egykori ev. ref. hitöket elhagyva, róm. katholikusokká lettek s a kápolnájuk, bejáró papjuk megszűntével a gör. kath. felekezet papjához fordultak keresztelésre s a kit egyszer oláh pap keresztel meg, az szerintük többé nem magyar, hanem oláh.

Innen írta magát a Somay nemzetség, mely két századon át virágzott, mely ez idő alatt annyi jeles tisztviselőt adott Dobokavármegyének.*Hodor 749. I.

Szülöttei közül megemlítjük dellő-apáti Kuliszeky Jánost, a Kuli-széki János postamester és Theil Veronika fiát, ki itt 1814 okt. 14-én szül. kisbirtokos nemes szülőktől. 1816–17-iki éhínség idején Bukovinában Pozsvina faluba rokonaikhoz költöztek. Gymnasiumi tanulmányait Csernovitzban végezte 1831-ben s egy évig itt volt kamarai szolgálatban, de a honvágy az egész családot 1832-ben visszahozta kis jószágukra. Ezután Kolozsvárt adott német nyelvből, számtanból leczkéket s ugyanekkor a latin és felsőbb mathesis elsajátítása végett a királyi lyceumba járt. 1834-ben Kolozsvárit a postánál nyert alkalmazást s főnöke a milánói biztosító társulat főügyvivője volt, melynek vezetését egy pár év múlva reá bizta. Ekkor lemondott a postahivataláról. Bethlen János és Teleki Domokos grófok által kezdeményezett kolozsvári kölcsönös biztosító társulatnak vezetésével 1844-ben őt bízták meg, melyet díjtalanul vezetett 1848–49-iki szabadságharcz idején is, mely a társulatra nézve majdnem végzetessé vált; 1850-ben kezdett gróf Mikó buzgólkodása folytán újra működni. 1851-ben a tűzbiztosítással bővült ki, eddig csak a jég ellen való biztosítás volt munkaköre. 1862-ben az életbiztosítás ügyet vette munkálatba. Meghalt Budapesten 1881-ben.

Czikkei a Müller és Vachot Nagy Naptár 1857, a M. Közgazdába 1865, Erdélyi Gazdába 1872, s ezeken kivül a Magyar Polgár, Hon irányczikkeket közölt tőle, úgyszintén a bécsi s góthai lapokban több {259.} röpirata jelent meg. Arczképét a Vasárnapi Újság 1862. évi 15-dik szám közölte.

Gyermekei Gáliszter Rozáliától: Ernő, kir. tanfelügyelő és tanügyi író Beregmegyében és Károly hírlapíró.*Szinnyei. Magyar írók élete és munkái. VII. k. 3. füz. 442. 444. l.

Kizárólag földműveléssel foglalkozó lakosok nagy része törökbúzakenyeret eszik. Ruházatuk házilag gyapjúból készített fehér darócznadrág, harisnya és fekete czondra, nyáron kendervászon ruha.

Házaik s gazdasági épületeik paticsból valók, az utóbbiak deszka-falazatúak szalmafedéllel. Házaik fődíszét egy magasra vetett ágy képezi, ezenkivül egy más egyszerű ágy, a melyben rendesen hálnak, egy darab festetlen asztal, két fehér saját készitményü cser- vagy fenyőfa karosszék.

A XVI-ik században unitárius egyházközség, felekezeti iskolával.*Ker. Magvető 1888. évf. 4. füz. 228. l. Uzoni Hist. Eccl. Unitar II. 241–45. l.

1622-ben*Széki ev. ref. esp. ltár. ev. ref. ekklézsia, Kékesnek leányegyháza.

1644-ben*U. o. vallják, hogy volt egyházi edényei, ónpohara, tányéra és egy harangja, de most semmi sincs belőle. Fekvősége két hold föld s egy darab rét.*Iskolaügyét l. Kádár. Szolnok-Dobokavárm. Neveléstört. 258. l.

1697-ben*Széki ev. ref. esperesi kerület javainak összeírása 14. lap. Bánffy György kormányzó tisztje és neje Balog Klára a patak mellett, az úton alul levő telken, saját költségükön építettek egy fatemplomot s adtak hozzá egy harangot. Felszerelték úrasztali edényekkel, nevezetesen egy aranyozott ezüst borosztó pohárral, három ónkancsóval, melyből egy keresztelésre való, egy ón és egy aranyozott ezüst úrasztali tányérral, krakkói abroszszal és több kisebb keszkenőkkel, szószéktakaróval s ezen kivül egy Nagy-Váradon nyomtatott bibliával ajándékozták meg az ev. ref. egyházat.

Lelkészeinek ősidő óta járt a dézmának negyedrésze, mely 1863-ban*Urb. Wes. 208. l. váltatott meg.

1747-beli feljegyzés szerint*Széki ev. ref. esp. ltár. a harangot Lészai István adta, de Babuczra került, a honnan a szentegyediek vitték el Lészai engedelmével.

1754-ben*Széki ev. ref. esperesi kerület javainak összeírása 14. lap. az elpusztult ev. ref. egyház temploma és papi telkén zsellér lakik. 8 köböl vetésre való földje 6 drb s egy fél szekér szénát termő rétjét a zsellér használja, a ki a kékesi papnak és esperesnek fizet érette.

{260.} Gyöngyösi és Havadtövi idevaló papok idejében még használt szántó és kaszáló nagy részét br. Inczédi és Somai birtokosok elfoglalták.

1812-ben*Széki esp. vizsg. jkönyv. van 8 darab szántója 12 köböl vetésre való, másfél szekér szénára való rétje s egy szőlője. Lelkek száma 1869-ben 13, melyből 6 ev. ref. férfi. 1890-ben*Ev. ref. Névkönyv 77. l. 8 ev. ref. lélek lakosa M.-Borzás-hoz tartozik.

1837-ben*Hodor. Dobokam. Esm. 746. l. a róm. kath. részen van házi kápolna.

Jelenleg a gör. kath. felekezetnek van a múlt század közepén fából épült temploma, Mihály és Gábor angyalok tiszteletére szentelve.

1837-ben*Hodor. 46. van rendes papja. Azóta Aranyos-Szt-Miklós, Czente s Veresegyház gör. kath. papjai végeztek s végeznek isteni tiszteletet. Van egy régi és egy 1884-ben öntött harangja. Iskolája újabb keletű.

Éghajlata szőlő, gyümölcs és gabonának kiválólag kedvező. Szélnek nincs kitéve, jég határát nem bántja, a községet környező erdő, szőlő és gyümölcsös egészségessé teszik levegőjét.

Határa 1721-ben*Erd. főkormsz. ltár. két fordulós, nagyobb része kelet, egy része északnak feszik. Földje barnás, vizes, trágyázva nincs, kétszer szokták s helyenként rendesen 6 ökörrel szántani, inkább őszi, mint tavaszi gabonát terem, szénája jó; hadi úton némelykor dolgoznak. Őrölni és vásárba Szamosújvárra és Beszterczére járnak, a melyektől 2 mértföldre van.

Adó alatt van: 8 ökör, 13 tehén, 50 juh, 6 méhköpü és 20 két éven felül levő sertés.

Termő földje 30 köböl búzavetésre való. Elvetettek ez évben 9 köb. őszi és 5 köb. tavaszi gabonát s termett 90 kal. búza, rozs, 40 kal. árpa, zab, van 10 kupa indiai búza vagy tengeri vetésük, szénarétjük 6 szekérre való.

1821-ben*Cziráki. Urb. összeírás. határa II. osztályú.

1837-ben*Hodor. Dobokamegye Esm. 746. jó boráról, elegendő erdeiről s kövér legelője s rónaföldjeiről, kevés taváról dicséretes.

Jelenleg földje fekete és kötött, közepes termékenységü, főterménye az őszi búza és tengeri, ezen kivül tavaszi búza, rozs, zab kisebb mértékben. Fehér szarvasmarhát tenyésztenek. Gyümölcsfái: különböző fajú alma, körtve, szilva és baraczk, de terményeivel nem kereskednek.

Határhelyek: 1644-ben*Széki egyh. jkönyv. Alsó és Felső tábla, Által a forrásnál, Dellő kútja.

{261.} 1754-ben*Széki ev. ref. egyházi javak összeírása. Felső forduló: Czentyei út, Ponora, Facza. Alsó forduló: Jancsi kútja, Borzási határszél, Vérdomb, Bungord (gyümölcsös).

1812-ben*Széki egyh. jkönyv. Felső fordulóban: La ponore, La funtine Szentye, la labu Bordusir. Alsó fordulóban: Funtina aluj Jancsi, Facze, Dupa Sie, Pelek, Fordulásu din Szusz, Hurduk.

1864-ben*Pesty Fr. gyüjt. Dupa gyál, hegyen fekvő határrész; Alsó-rét, a határrész alján; Dupa Gredini; Liváda; Podbál, részei: Telegd, egykor egy Telegdi nevű birtoka; Dupa paduri, La Valya Zsii, Subt padure, Subt fenatie, La Csuha (határra ügyelés végett itt egy fa állittatott fel s rá apró falevél köttetett), Hatelbucza, La Krucse, Stanyistye (marhák delelője), Katra oltvány (oltott gyümölcsfáktól), Meri csel dutz, Papp rét, Doboka, nagy hegy; Tóhelybe, tavas helyek; Mosila, határdombok; Szurduk, itt egykor egy süket ember irtott; Ritu din szusz.*Szántás alkalmával határán vastag, nem korongonkészült cserépdarabokat találtak.

1700-ban*Erd. főkormányszéki ltár. van 25 jobbágy s egy szegény lakosa s az egész községben 25 lakóház. 1721-beli*U. o. hivatalos összeírás szerint 6 jobbágy, 4 kóbor lakója van, kik az utóbbiak kivételével 6 házban laknak.

1750-beli*Megyei ltár. hivatalos összeírás szerint van 9 jobbágy 7 telken, 9 házban. 5 zsellér ugyanennyi házastelken, 13 házban lakik 13 zsellér, kiknek semmiök sincs. 1831-ben lelkek száma 203.

1837-ben*Hodor. Dobokamegye Esm. 246. l. lakosok száma 239, ebből 50 nemes; házak száma 45.

1854-ben*Hodor. Függelék 97. l. lelkek száma 261.

1857-ben házak száma 59, lelkeké 181, ebből 3 róm. kath., 250 gör. kath., 20 ev. ref., 4 unitárius és 4 zsidó.

1886-ban lakossága: róm. kath. 4, gör. kath. 200, helv. hitv. 4, zsidó 3, együtt 241.

1891-ben lakossága 247, ebből 16 róm. kath., 211 gör. kath., 9 gör. kel., 11 ev. ref. Házak száma 50, határa 692 k. hold.

Adója 1721-ben*Erd. főkormszéki ltár. 96 frt. 1898-ban 529 frt 38 kr.