Nagymező.

Nevének változatai: 1338-ban*Dl. 30010. Nagmezew locum. 1378-ban*Dl. 28066. Nogoteluk. 1507-ben*Dl. 28011, 32459–77. Naghmezew. 1599-ben*Gr. Kornis cs. ltára. Nagy Mezeo. 1636-ban*Km. prot. M. 99. Prum, máskép Nagymezeő. 1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. Nagy Mező.

{213.} Nagykiterjedésü mezejéről kapta nevét. Oláh neve: Pruny, szilvást jelent.*Torma József: Belső-Szolnokvármegye története kéziratos műve 368. lapon azt írja, hogy ide előbb az erdők között való tisztásra magyar telepedett s falut épitett, ezek kipusztulása után később oláhok huzódtak, kik itt már feles számu szilvafára találtak s innen adtak e községnek a magyar Nagy-Mező névvel ellenkező: Pruny vagy Szilva, Szilvás nevet. A néphagyomány e község eredetére vonatkozólag azt tartja, hogy egy Marian nevü telepes szállott itt meg először, a ki a szilvást ültette s innen a mai román neve.

Egy magas hegycsúcs keleti oldalán fekszik a községből eredő kis patak, 1845-ben Pereu Luncsi*Torma gyüjt. És Tört. Tár 369. l. fejénél, mely Alparéton át, Vályá Prunyilor néven,*U. o. a Deberkepatakába ömlik. Deéstől 23.7 kilométernyire a csákigorbói járásban.

Nagymező birtokosa először akkor emlittetik, midőn azt a király reá szállván, 1378-ban*Dl. 28066. Bebek Györgynek és Imrének adományozza.

Ezután Alparét tartozéka lőn, s mint ilyen, 1507-ben*Dl. 28011, 32459 és 77. Nádasdi Ongor János fiainak: Miklósnak és Jánosnak magvaszakadtával, valamint az ezek és Szobi (Zob) Péter fia Mihály között kötött kölcsönös örökösödési szerződés alapján, kir. adományból ezen Szobi Mihályra szállott.

1521-ben*Gyfv. Kápt. Divers Cott. 1. fasc. 2. nr. 33. Héderfái Barlabási Lénárd erdélyi alvajda itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalin Nyujtódi Demeterné, Magdolna Somkereki Erdélyi Gergelyné és Zsófia, Borbála, Fruzina hajadonokra hagyja.

1573-ban*Lib. Reg. II. 735. Miksa császár Radák Lászlót itteni részében megerősiti, de 1577-ben*2. Lib. Reg. Sig. Báthory 100–103. Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békés-párti Radák Lászlónak itteni részét Kendy Ferencznek adományozza. Többi birtokosok Deák Péter és Rácz János. (Jobbágoyk: Porsa, Kolta).

1577-ben*Gr. Kornis ltár. e falut, mint hiteles vallatásból kitünik, Barrabássi (Barlabási) János csanádi püspök birta, ki Barrabássi Ferencz és Mihály, úgyszintén Bogáti Ozsvátnéval megosztozott. A Barrabássiak kihaltával Kendy Antalnéra, ki Bogáti leány volt, szállott.

1585-ben*I. Lib. Reg. Sig. Báthory 314. Arpately Sztejolith Rácz János itteni tálasfalvi és szinyei részét 650 frtért Kendy Ferencz küküllőmegyei főispánnak eladja.

1592-ben*Km. Torma J. másolat. Kendy Ferencznek itten 5 zsellére van.

1594-ben*Km. Szolnok int. V. 21. Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Ferencznek itteni részét Kebele-Szentiváni Vukicsevics (Vkityovich és Vkityevith, Vkchiovith) Istvánnak adományozta oda, a kit abba az ottani birtokos, Kovácsi Péter jelenlétében be is igtatnak. Biró: Gaydul István, ezen kivül Marián és Gayduly családok emlittetnek.

{214.} 1599 jan. 13-án*Gr. Kornis ltár. Kovács Ferencz itteni részét Körösi Ilona Kereszturi Kristófnénak adja zálogba.

1600-ban*Km. Kolozsvár K. birtokosai Vukivcsevics István és Szinyei Kovács Ferencz.

1604-ben*Km. prot. B. 210. Hidvégi Demjén Ferencz itteni részét, melyet ő Kovácsi Ferencz magvaszakadtával Báthory Zsigmondtól kapott adományba, Haller Gábornak veti zálogba.

1609-ben*Km. Szolnok int. K. 1. és prot. F. 49. Ukicsevith István s fiai Péter és György itteni részüket, úgyszintén ez év május 20-án*Torma gyüjt. Kereszturiné a Kovács-féle részt Kávási Cseh Gergelynek vetik zálogba, ki itteni birtoka után 1618-ban*Rettegi gyüjt. Lukács István gyalogpuskást állitja ki ez évbeli lustrára.

1619-ben*16. L. Reg. 59. Bogátai Miklós itteni részét, melyet Alárd s azután Kovács Ferencz részének neveztek, Deési Kávási Gergelyre átruházza, (kinek leánya Erzsébet jogán később az Alvinczi család bir) s e birtokba 1630 ápr. 20-án*Torma másolat. ujólag beigtatják.

1629-ben*Km. Neor. D. 9. Vukityevity István fiai Péter és György itteni részüket, melyek atyjuk Deési Kávási Cseh Gergelynek vetett zálogba s ők magukhoz váltottak, kiskapusi Gyerőfi János özvegyének Bornemisza Erzsébetnek, most Lisbone Henriknének vetik zálogba. De ezen kivül Kávási még a falu hatodrészét birta, vagyis 7 házhelyet, Vikityevity ezt is kiváltván, 1642 jan. 30-án*Torma gyüjt. Dobokai Huszti Menyhártnak adja zálogba.

1636-ban*Km. prot. M. 99. Kávási Gergely az itteni ugynevezett Kendy-részt, melyet ő Vukichevich Istvántól (Báthory Gábor idejében) vett zálogba, de a melyet annak fia Péter magához váltott, mely most megint az ő kezére került, Lisbone Henriknek veti zálogba.

1645 nov. 19-én*Torma gyüjt. Kávási Gergely Husztit zálogösszeggel megkinálta, de a birtokot nem kapta kézhez, mert Huszti itteni birtokát neje Nyága Borbálára hagyta s ez pedig 2-ik férje Véggyantai Boros Jánosra, a kinek 1658-ban*Torma cs. ltára. itt 13 adózó jobbágya volt.

1658-ban*Km. Doboka R. 9. néh. Boros János fia László itt 19 népes és 3 puszta telket bir.

1659-ben*G. Kornis ltár. birtokosai Dobokai Huszti Menyhárt örököse Boros László, Kávási Gergely, kinek leányával Erzsébettel örökölte veje Alvinczi István s ennek leánya után a Bethlenek. Boros László*Megy. ltár. vagy ennek Fejér Fülöp leánya Zsuzsánnától való fia László itteni birtokát {215.} rendre elidegenité és pedig: 1. 1670 aug. 11-én 3 jobbágytelket Daczó Györgynek adott el, melyet 1674 febr. 27-én Deési Alvinczi István magához váltott. 2. 1673 május 16-án itteni és rettegi udvarházát ugyancsak Alvinczinek 2100 frtért eladta, a melyre 1674 jun. 8-án még csak 125 frtot vett fel. 3. 1674. jan. 13-án az 1673. évi május 9-iki szerződés értelmében kismuncseli 3 jobbágyaért Alvinczitől itt 5 jobbágyat kapott cserébe, de 1677 nov. 2-án nagymezei birtokára és Kismuncselre s rettegi ns. Telkére Alvinczi Jánostól és fiától Andrástól 2967 frtot, később újra 500 frtot vett fel.

1681-ben*Gr. Kornis levéltár. Alvinczi András.

1694-ben*Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35–56. birtokosa Nagy Pál.

1696-ban*Gyfv. Misc. III. fasc. 5. nr. 38. Nagymező török hódoltsági falu.

1700 január 8-án*Torma gyüjt. Ukitevich János és György örökösök eladják itteni részüket Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébetnek.

1727 febr. 1-én*Megy. ltár. gr. Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei itteni birtokrészükön megosztoznak.*Lásd Kozárvárt.

1755 nov. 9-én*Megyei ltár. gr. Bethlen Druzsi gr. Nemes Ferenczné itteni 6 jobbágyát és két zsellérét a zápróczi részével és a deési cziczhegyi szőlőjével 1200 frtba Dombi Lászlónak és Zöldi Sárának adta zálogba.

1756 decz. 31-én*Makrai cs. ltára és Torma gyüjt. Makray Istvánné Bethlen Éva kismuncseli részét és itteni kis telkét Kissolymosi Kereső Lászlónak 1200 frtért elzálogositotta, de fia Makray Elek 1776 febr. 13-án per útján kiváltotta.

1770-ben*Erd. főkormsz. ltár. Deési Bányai Samunak itt 4 telke van, másik birtokosa Váradi Buzás Ferencz, ki zálogos részt birt.

1777 junius 5-én*Megy. ltár és Torma gyüjt. Bánffy Farkas, kinek anyja Bánffy Farkasné Bagosi Erzsébet, s a ki Boros ivadék volt,*V. ö. Retteg. Boros jogon az itteni zálogtartó Bethlen utódokat perbe fogván, úgy Nagymezőt, Kismuncselt s a rettegi nemes udvarházta kinyerte, a rajta fekvő összeg erejéig fiát illetővé szabályozta s maga nőtlen lévén, testvéreire hagyta, kik közül Mihálynak br. Kemény Teréztől fia László és Pál, Györgynek pedig Wesselényi Zuszsánnától fia György és Ádámra szállott.

1820-ban*Erd. kanczellária ltár. birtokosai: br. Bánffy Györgynek van 10 telke, br. Bánffy Lászlónak 4, br. Bánffy Pálnak 4, br. Bánffy Ádámnak 3.

1863-ban*Urb. Wesen 76–102. l. gr. Bánffy Miklós, br. Bánffy Albert, br. Wesselényi Ferencz és Láczló úrbéri kárpótlásban részesültek.

{216.} 1866-ban*Erd. főkormsz. ltár. az itt összeírt 60 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.

1898-ban birtokosa br. Bánffy György utódai.

Mint a község neve mutatja, valamint 1845-ben*Torma gyüjt. egyik hegye, melyet akkor még Gyalu ungureszk: Magyar hegynek neveztek, azt gyanittatják, hogy ős lakosai a magyarok voltak, kik valózsinüleg az alparéti pórlázadás alkalmával pusztultak el. Annyi igaz, hogy a mikor a kir. haszonbérezés életbe lépett, vagyis 1556-ban, akkor e község már oláh lakta hely volt, valamint most is, de oly kicsiny lehetett, hogy benne még 1658-ban oláh pap nem lakott.*Megyei ltár. adóösszeírás.

1642-ben*Gr. Bethlen ltár. még népes helység, de ezután az 1658–63. s később a török hódoltság idején lakossága nagyon megfogyatkozott.

Jelenlegi lakosai baromtenyésztők és földmivelők. Élelmük, ruházatuk a szomszédos községekkel egyforma. Házaik egy szoba s pitvar, s gazdasági épületeik rakófából valók szalmafedélzettel.

Gör. kath. egyházközség, lakossága 1797-ben lépett az unióra. Fából épült temploma a község közepén, Minden Szentek tiszteletére szenteltetett föl. Azt állitják róla, hogy az Alparét felett emelkedő „Gyalu luj Kráj” hegy oldalán volt, hol oltárköve ma is látszik. Az ott lakó földesúr neje áldott állapotban lévén, a harangjainak csengését ki nem állhatván, parancsot adott a templom lebontására és elvitelére. De a jobbágyok nem akarták „gyarló kezekkel az Isten laksának lebontását” megkezdeni. E kijelentés az úrnőt annyira dühbe hozta, hogy ő maga, mások szerint udvarbirája vállalkozott reá. Az oltár sasfájában levő fejszevágás máig is látható s a nép hite szerint ezért a nőt a Nemezis utólérte. A népképzelem ily csodás szinezetü eseményt fűz a templomnak onnan való elhozásához, valószinüleg az alparétiek nem akarták, hogy templomukat elvigyék. 1805-ben újitották meg. Harangjára 1776. évszám van vésve, a kis harang felirata: „Öntette a nagymezei unita ecclesia a maga költségén 1844.” Kolozsvári öntés. Anyakönyve 1826 óta vezettetik. Lelkész szabályszerü papi földet még 1805-en kapott földesuraitól.

Papjai az Orosz családbeliek, kiknek egyik előde a jelenlegi század első negyedében Sonkutyán vezetéknevü volt, de később, valószinüleg 1848-ben, Oroszra változtatta a nevét. Jelenlegi papja Dáncs László.

Éghajlata egészséges, északi és nyugati szelektől a hegyek védik, jég ritkán bántja.

{217.} 1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. két fordulós határának fele délre néz, de az egész oldalos, csak harmada mondható közepes jóságunak. Földje fehéres, részint sárgás, száraz természetü, de van vizenyős, agyagos is. Fordulónként való kaszálója aszály idején kopár. Egy őszi szem alig terem 1 1/2, a tavaszi pedig 2 szemet.

1822-ben*Cziráky, Urb. oszt. határa első osztályba soroztatott.

Jelenleg földje termékeny; terményei: búza, rozs, tengeri, zab, bükköny, lóher, pityóka. Hazai fajta szarvasmarhát s bivalt tenyésztenek; gyümölcse: szilva és dió.

1713-ban adó alatt volt*Erd. főkormsz. ltár. 99, 1750-ben*U. o. 455 és 1822-ben*Megy. Ltár. 888 vékányi szántó. Ebből 1750-ben őszi vetés alá használt 83, tavaszira 31 vékányit, tengeri termése 13 1/2 vékányi volt. Kaszálója 58 szekérre való, 1713-ban 11 és 1822-ben 156 1/4 szekérnyi. 1750-ben két ember mivelt szőlőt s 18 vedernyit termett, de később felhagytak mivelésével. Ekkor erdeje csak tűzifából állott, 1841-ben*U. o. van kevés szálasa is tilalom alatt.

1844. évi összeírás szerint,*U. o. ha szorgalmát kettőztetné is, alig termeszthetne annyit, a mennyivel folytonosan beérje. Közepes szárazság alkalmával oldalain tengerije nem terem s az őszi búza csak a magot adja vissza, javitás végett földjeihez szekérrel nem férhet; legelője csak kevés marhára való. Piacza Deés, melytől 3 1/2 mföldre ugyan lejtőre jó, de útja rosz. Keresete a gyümölcs, főképen a szilva, a mit a zsidók jutányosan szoktak pálinkafőzésre megvenni, de kevés marhát is szoktak árusitani. 1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. egyik keresetforrása volt Deésaknáról Szilágy-Somlyóra való sófuvarozás.

1713-ban*U. o. volt itt 5 ökör, 7 tehén, 8 juh, 7 disznó, 3 méhköpü.

1750-ben*U. o. 26 ökör, 22 tehén, 4 borju, 45 juh, 17 disznó, 29 méhköpü.

1822-ben*Megyei ltár. 10 igás, 21 fejős, 10 tulok, 15 juh, 17 kecske, 5 méhköpü és 1841-ben*U. o. egy ló, 56 ökör, 70 tehén, 20 borju, 170 juh, 70 kecske, 40 disznó, 15 méhköpü.

Határhelyek: 1841-ben*U. o. hegyei: Gyalu Ungureszk: Magyar hegy, Gyalu Verastzeruluj és Kicsera.

1864-ben*Pesty F. gyüjteménye. I-ső tábla: Tabla Labuluj, Koszta vii, szántók; Parau vii; II-ik tábla: Tabla Ocsenyi, Peszi Dealu, Ocsina, szántók és kaszálók; III-ik tábla: Tabla Zapogyi, Lunka, Orzele, Parau Zapogyi, {218.} Parau Luncsi; IV-ik tábla: Tabla burzuora, bokros hely, szántók és kaszálók; V-ik tábla: Tabla Taurilor, Kurpenyis és Kurpenyis máre, Kopacselile, Kanepile, szántók és kaszálók; Breaza mica, Breaza mare, földségek, közöttük Parau Unguruluj, patak; VI-ik tábla: Tabla Putretyi, Rakos, Obirsej, Parau Obirseilor, nagy patak; Valea, patak; Poenyile, kaszálók; Pojana mare, erdős hely.

1898-ban Labu Zsiji, Ocsina, Zepogyila, Burzuara, Kurpenyis, Polyána mare, Puczita, Teuri, dülők.*A község délkeleti oldalán őskori, korongon nem készült nagy cserepek találhatók, a mi enged enged következtetni, hogy itt egykor lakóhely volt. A falu keleti részén levő sziklánál a hagyomány szerint kút volt, körüle erdő terült. A tatárjáráskor egy alparéti földesúr lovon futva idáig jutott s a kútba 3 zacskó aranyat bocsátott. Nyomában a tatárok s alig eresztette le aranyait, legyilkolták. Ezen kúthoz közel elvő pojánában, a mezőn, mintegy 300 tatár lelte halálát, a keresztények gyilkolták le. Ha e hagyománynak hitelt adhatunk, ez esemény 1657–1663 közt történhetett.

Lakossága: 1642-ben*Gr. Bethlen ltár. 42 lakóháza van.

1713-ban*Erd. főkormsz. ltár. van 4 jobbágy, 9 zsellér lakosa, összesen 13 lakó és egy pusztaház.

1750-ben*U. o. 14 2/4 népes és 7 puszta házhely, ezen kivül egy egyházi nemes, ezen évben Dobokavármegyéből idehuzódott 9 jobbágy és 10 zsellér családfő.

1820-ban*Megyei ltár. volt it 21 örökség s egy pap.

1830-ban*Consign. statist. topogr. 127. l. 171 gör. kath. lakossal.

1841-ben*Megyei ltár.101 fi, 120 nő oláh, 2 fi, 3 nő czigány, együtt 226.

1840-ben*U. o. született 5, meghalt 5, nősült 2 pár.

1844-ben*U. o. 1 ft, 1 nő nemes, 99 ft, 113 nő pór, együtt 214.

1857-ben*Orsz. Ism. Tábla 23. l. 226 gör. kath.

1886-ban 205 lakosból 5 zsidó, a többi gör. kath. oláh.

1891-ben 198 lakosból 177 gör. kath., 18 gör. kel. és 3 izraelita.

Füstök száma: 1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. volt 16, 1841-ben*Megyei ltár. egy papi, 27 zselléri, 2 czigány, 1844-ben*U. o. 29 és 1857-ben*Orsz. Ism. Tábla 23. l. 42 füst.

Adója: 1748-ban*Erd. főkormsz. ltár. 118 frt 45 kr. 1749-ben*U. o. 86 frt 26 kr. 1755-ben*U. o. 95 frt 19 kr. 1845-ben*Megy. Ltár. 177 frt 53 kr. és 1898-ban 481 frt 25 krajczár.