Őr (Al-). | TARTALOM | Ördöngös-Füzes. |
Nevének változatai: 1332–37 közt* Eer (helytelenül Ger) és Eur (helytelenül Gur). 1405-ben* Felewr. 1580-ban* Fel-Őr. 1612-ben* Feleör. 1750-ben* Fell-Őr.* 1831-ben* oláhul Uroj de Szusz.
Deés–Beszterczére vezető állami útban, sík téren fekszik, közepén foly keresztül a határán eredő kis, ma Styubej patak, az egykori Giczi gödrének két oldalán, a Szamos jobb terére lenyuló hegyláncznak déli aljában. Deéstől 16.8 kilométernyire a deési járásban.
Fel-Őr kezdettől fogva Csicsóvár tartozéka volt s azután is, hogy 1405-ben* a losonczi Bánffyak kezére került. Magyar falunak mondatik.
1458-ban* Bánffy Dezső fia László testvérének Jánosnak adóssága fejében itteni részét leköti.
1467-ben* Mátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól csicsóvárbeli részeiket hűtlenség czímén elvevén, az ahhoz tartozó Fel-Őr két részét Szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta.
1499-ben* az erdélyi vajda Mikeszászi Horváth Pál, majd ennek halálával Nádasdi Ungur Jánosnak csicsó urai István moldvai vajda s fia Bogdán elleni perében Fel-Őrt (hol 9 népes jobbágytelket találnak, melyek István vajdát s fia Bogdánt illették) kétharmadrészben önmagának mint birónak, egyharmadrészben pedig Ungurnak itélte oda zálog czímén, mindaddig, míg azt tőlük Csicsó urai magukhoz nem váltják.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka s birái Vajda Gál és Kis András. Magyar falu. Van ekkor 33 portája, 19 szegény lakosa és 2 elpusztult sessiója.
1553-ban* a tordai országgyülés felkérte Zsigmond királyt, hogy a törökök elől Erdélybe menekült nemeseknek és ráczoknak addig, míg sorsukról jobban gondoskodhatnak, Fel-Őrt adja nekik.
1554-ben* Ferdinánd király e birtokot Bocskay Györgynek inscribálta, az igtatásnál jelen voltak Ferencz Bálint és Sidó Péter idevaló lakosok.
1566-ban* II. János király egész Fel-Őrt cserébe a torda-aranyosmegyei {342.} Tur-ért, (melyet ekkor Kabos Kristóf és neje bánk Margit birt s testvérének Bánk Andrásnak véghagyománya erejénél fogva, anyjáét megelőzőleg fejedelmi megegyezéssel elfoglalván, nem ereszti ki) Szentmihálytelki Tompa Istvánnak s nejének Patócsi Emerentiának (ki előbb Bánk Pál neje volt) adományozta oda, hogy birhassák addig, míg Turral vagy mással ki nem elégiti.*
1580-ban* mivel II. János király e birtokot néh. Tompa Istvánnak s nejének Patócsy Emerentiának (előbb Bánk Pálné) inscribálta, az özvegy felhivatott, hogy az inscriptió összegét felvévén, Fel-Őrt a fiscusnak visszabocsássa. Itteni tisztje Nagy Benedek, az özvegy Kolozsvárt lakott.
1585-ben* Lónyai Albert huszti várparancsnok emlittetik, mint egyik birtokos. Ezenkivül Borbát György biró, Süket János és Veress Péter mint idevaló lakosok.
1588-ban* Báthory Zsigmond Fel-Őrt Tompa István fia Miklósnak magvaszakadtával Somi Lónyai Albert huszti várkapitány és máramarosi főispánnak adományozta oda azon érdemeiért, melyeket Báthory István lengyel király érdekében a muszkák elleni harczban s több vár s nevezetesen Zitvia ostrománál kifejtett.
1594-ben* Báthory Zsigmond e birtokot a hűtlenségbe esett Lónyay Alberttől elvévén,* Bocskay István fejedelmi tanácsos, váradi kapitány s bihari főispánnak adományozza oda.
1597-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Lónyai Albertnek e birtokát Bocskay Istvánnak újra adományozza.
1602-ben* e falu Tarkán Péter és István birtokába került Mihály vajda adományából.
Az 1603. évi* összeírás szerint e falu az akkor éppen meghalt Tarkányi Péteré volt s így újra a fiscusra szállott és a szamosujvári nemzetőrség Mihály vajda megöletése után kiűzte belőle előbbi birtokosait.
1606-ban* Bocskay István fejedelem e birtokát udvarházastól végrendeletileg titkárának Péchi Simonnak hagyja, de nem birhatta sokáig, mert 1607 április 8-án* Rákóczy Zsigmond e birtokot Lónyai Albert magvaszakadtával Nápolyi Péter, a Mogilla Simon moldvai vajdának titkárja {343.} Csicsó-Györgyfalva és Négerfalvával kapta, de ezek helyett Árokaljával elégitették ki 1608-ban* adományozza s abban őt Báthory Gábor* is megerősiti.
1612-ben* Báthory Gábor Nápolyi Pétert s nejét Petky Margitot e birtokában megerősiti s ekkor veszi fel Nápolyi a felőri előnevét.
1615-ben* Nápolyi Péter birja. (Siket, Bogáti, Albert jobbágycsaládok).
1619-ben* Petky Margit Nápolyi Péter özvegye a birtokos, kinek 2-ik férje Echyeg Orbán volt, kit 1623-ban Orbán fiaival együtt a parasztok meggyilkoltak.
1630-ban* birtokosa a Nápolyi Péter fia György.*
1651.* márcz. 4-én II. Rákóczy György e birtokot Nápolyi Györgyné Monostorszegi Kún Katalinnak s fiának Nápolyi Istvánnak adta zálogba, de már jul. 28-án* felszólitja őt annak Majthényi András török deák részére való visszabocsátására s ötven gyalogost rendel, hogy ha szépszerivel a jószágból kimenni nem akarna, tegyék ki karhatalommal.
1652 február 27-én* a fejedelem e birtokot, melyet a deési udvarházhoz csatolt volt, 1650 október 24-én Borsai Majthényi András török tolmácsnak s nejének Szigethi Zsófiának adja zálogba, mivel a zálogos összeget 3000 frton a Kún Kata fiának Nápolyi Istvánnak kifizette.
1655-ben* Fel-őr a Szamosujvárhoz tartozó fiskálitások közül kitörültetvén, II. Rákóczy György annak birtokában Nápolyi György özvegyét, előbb Szombatfalvi Istvánné Kún Katalint megerősiti.
1656-ban* II. Rákóczy György Nápolyi György özvegyének Kún Katalinnak végrendelete alapján Nápolyi Évát Magyarkiskapusi Gyerőffi Pál özvegyét 5 itteni puszta telek birtokába, mely most Torma Jánosnál van zálogban, beigtatni rendeli.
1658-ban* Nápolyi Istvánnak itt 15 adózó jobbágya volt.
1663-ban* birtokosai Nápolyi István és Rácz Zsuzsa fiai György és Péter, neje Torma Kata, kik 1685-ben* itteni birtokukon megosztoznak.
1666-ban* Deési Alvinczi István és a Nápolyi István árvái birják.
1667 márcz. 22-én* Rácz Zsuzsánna idevaló birtokos, előbb Nápolyiné, most Hidi Sándorné, csáklyai részét elcseréli Rácz Péterrel ennek galgói részeért.
{344.} 1671-ben* Torma Kristóf és neje Toldalagi Klára gyermekei György, Borbála s.-szentgyörgyi Toroczkai János özvegye, Kata Haller Pálné itteni részüket Torma György testvérüknek engedik át az osztály alkalmával.
1694-ben* birtokosa a Nápolyi család.
1702-ben* birtokosa Nápolyi György.
1715-ben* a magbanszakadt Nápolyi Györgynek e birtokát a fiscus elfoglalta, de annak Nápolyi özvegye Felvinczy Klára, leánya Ágnes, ki egy részt Haller Ferencznének kötött volt le,* valamint Nápolyi Éva Budai Zsigmondné és Torma László ellentmondtak.
1718-ban* Felvinczi Klára Nápolyi György özvegye itteni részét vejének Haller Ferencznek veti zálogba.
1721-ben* Nápolyi György iratik birtokosának.
1738-ban* itteni birtokosok nagyberivói Boér Istvánné Buday Ágnes (Agnetha), Torma Ferencz és István.
1748-ban* Nápolyi György fiágon való kihaltával annak e birtoka iránt a fiskus a női ágon leszármazottakat t. i. néh. Torma Kristófnak Nápolyi István leányától Máriától való gyermekeit Istvánt, Ferenczet, néh. László gyermekeit Dánielt, Máriát Ugron Jánosnét s néh. Anna Kereszturi Mihályné gyermekeit Miklóst és Juditot Gyulay Lászlónét, másrészt azon néh. Nápolyi István leánya Buday Zsigmondnénak gyermekeit Istvánt, Lászlót, Ferenczet, Ágnest s Krisztinát Fráter Zsigmondnét perbe fogta, de a királyi tábla attól elütötte.
{345.} 1754-ben* birtokosai csicsókereszturi Torma István, Torma Dániel, nagyberivói Boér István, néhai Keresztesi László utódai, bölcsei Buday István és László, maksai Gyulai László, Torma Ferencz.
1764-ben* Boér Zsuzsánna itteni részét férjére Tatrosi Zsigmondra hagyja.
1766-ban* a főkormányszék a fiscus által perbe fogta cs.-kereszturi Torma Mihály és László, Torma Klára szentháromsági Szeredai Ferenczné és gyermekeit, csicsókereszturi Torma Dániel, István és Judit n.-váradi Gyulai Lászlónét, bölcsei Buday János, István és Antalt, Ugron Agotha patrovai Jábroczki Jánosnét, Boér Borbála szenttamási Szalánczi József özvegye, Zsuzsánna előbb Boérné most Tatrosi Zsigmondnét, nagyberivói Boér István leánya Agota előbb Budaynét, Vinkler Antalt, Rathoni Kata Farkas Józsefnét s első férjétől Fráter Antaltól való fiát Antalt, de a fiscus 1770-ben perét letette.
1760–69-ben* birtokosai Buday István és Antal, Vinkler László, Fráter Antal és Farkasné, gr. Gyulai László, Torma Ferencz, István és Dánielné, Szaláncziné Boér Ágnes és a Tatrosi család.
1770–73-ban* összeírt birtokosok tatrosi Tatrosi Zsigmond* női adományjogon és Debreczeni Winkler Antal anyai jogon s ez alkalommal a főkormányszék javaikat a fiskalitások közül kivette.
1770-ben* debreczeni Winkler Antalt adómentességi kimutatásra szoritotta a főkormányszék, de 1773 junius 14-én a Continua tábla (folytonos) feloldozta.
1781 és 82-ben* Torma László, a József, az író nagyapja, hogy testvérén Mihályon segitsen, itteni birtokát Tatrossi Lajosnak adta el 2086 frtért, később Lászlónak leánya Torma Rózsa Keresztes Jánosné kiváltotta, de utóbb ő és gyermekei Kozma Ferencz és neje Torma Krisztinának s ezen fiának Imrének 1805-ben s 1820-ig 4973 forintig elzálogositják s ugyanebből vett zálogba Fráter Farkas is.
Torma Ilona Endes Józsefné birtoka, leánya Róza 1-ször Földvári Istvánné, 2-szor Macskási Boldizsárné itteni részét Kozmáéknak adta zálogba s később fia Macskássi Imrétől azegész birtokot 10000 frton Kozma Imre vette meg.*
{346.} 1786-ban* birtokosai: Budai Istvánnak és Jánosnak van 14 jobbágya, 3 zsellére, 3 szegénye, özv. Vas Ferencznének 6 jobbágya, 3 zsellére, 1 szegénye, Endes Józsefnek 8 jobbágya, 4 zsellére, Torma Józsefnek 7 jobbágya, 1 zsellére, Tatrosi Lajosnak 7 jobbágya, 3 zsellére, 1 szegénye, Gyulai Lászlónak 1 jobbágya, 2 zsellére, Jábróczky Gábornak 1 jobbágya, Fráter Antalnak s neje Jábróczky Máriának 1 jobbágya.
1811-ben* Torma Miklós s Torma Mihályné, és 1812-ben* Tatrossi László, Kozma Ferencz, Torma Miklós, Hatfaludi rész, Vinkler Antal, Torma Kata birtokosok.
1820-ban* birtokosai: Kozma Ferenczné Torma Krisztinának van 11, Fráter Farkasnak 7, osd. Wass Antalnak neje Fráter Anna után 7, Tatrossy Lászlónak 6, Torma Miklósnak 4, Torma Mihályné Mósa Juditnak 3, Berzenczei Kata Winkler Antalnénak 3, melyet Ujfalvi Samu vett meg, de tőle Fráter Farkas rokona kiváltotta,* Hatfaludi Lászlónak 1 telke. Nemesi udvarháza van Keresztes Jánosnak. Együtt 42 örökség és két papi.
1838-ban* van 6 magyar írni, olvasni tudó nemadózó nemes lakosa.
1839-ben* birtokosai: osd. Wass Antalné (Gyulai rész), Tatrossy László, Fráter Farkas (Winkler rész), Kozma Imre (Macskási és Keresztes rész), Torma Mihályné és Torma Miklós örökösei.
{347.} 1841-ben* helyben lakó birtokosok: Kozma Imre, Fráter Farkas, Wass Antalné.
1848.* évi birtokosok: Fráter Anna és Farkas, Tatrossyné Balogh Juliánna, Kozma Imre, Torma Ferencz és József.
1863-ban* Torma Ferencz, Torma Krisztina Kozmáné, Fráter Farkas, Váradi Sámuel, Tatrossy Ferencz, Betegh Kelemen úrbéri kárpótlást kaptak.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Torma István, csiktusnádi Betegh Kelemen és Gábor, Tatrossy Sándor, Weér Miklós, Pál Mihály.
A Betegh család első ismert őse: Pál (1602), fia György (1614), fia János (1655), fia Tamás (1680), fia Péter (1710). A.-Csik assessora, fia János (1742), fiai: Antal, Ferencz (1742), cs.-gymesi szoros harminczadosa, neje: vadadi Nagy Kata, fiok:
Jelenlegi birtokosai (1898): Betegh Kelemen fia Imre, 569 hold. Weér Dezső (a Miklós fia) és neje, Torma István fia Miklós, alispán s anyja a Kozma Imre leánya; Tatrossy Mór. Ősi birtokok.
Ősi lakosai magyarok voltak s igazolja ősmagyar nevén kivül az is, hogy kir. haszonbérbe 1848-ig évenként 15 frtot fizetett.
A mint láttuk, 1555-ben a törökök elől kibujdosó ráczoknak ide és Csicsó-Kereszturra engedték meg az ideiglenesen való letelepedést, de hogy letelepedtek volna, nyomára nem akadtunk.
Jelenleg magyarok, oláhok lakják, de mint Torma József jegyzeteiben írja, 1844-ben „a magyar nyelv itt is szorongatást kezd szenvedni.” Foglalkozásuk földmives és baromtenyésztés s e részben nagy szorgalmat fejtenek ki.
Ruházatuk házilag készült fehér harisnya, szürke és fehér ujjas, csizma, pörge fekete posztókalap, a nők öltözete bolti anyagból készül.
Házaikat s másféle épületeiket rakófából és kőoldallal épitik, többnyire zsindelyfedéllel s e részben házaik csinosak.
1844-ben* számos udvarháza közül nevezetes a ma is meglevő Kozma Imreé A.-Ilosva felől. A kézdiszentléleki Kozma család belső-szolnokvármegyei ágát* alapitá: Ferencz (1746 † 1810), neje Torma Krisztinától gyermekei: István, neje gr. Lázár Karolina, második Miksa Rózália; Imre (1793 † 1853 szept. 23), belsőszolnoki főispán 1848-ban, előbb alispán, táblai ülnök, 1852-ben a vaskorona keresztes vitéze, {349.} neje Torma Krisztina s ettől gyermekei: Albert, Ferencz, Eliz Betegh Kelemenné, Berta férje Boér Károly, Zsófi férje Betegh Ferencz, Ilona férje Torma István. Továbbá a Fráter Farkasé és az osdolai Wass Antal udvarháza az országútban, azé a ponkon volt.
A hadi útba esvén, pusztitásnak többször ki volt téve. Birtokosai részt vettek a II. Rákóczy György szerencsétlen lengyelországi hadjáratában s így került tatár rabságba Nápolyi István, ki 1659-ik évben* levelet ír itt lakó feleségének Rácz Zsuzsánnának, melyben elpanaszolja keserves állapotát, melyet Keigyep nevü tatártól, kinek fogságában van, szenved; azok, kik vele együtt Boghdán rabságban vannak, senkit olyan nagy rabságban nem tartanak, mint őt, a többin nincs, de rajta „rettenetes nagy vas vagyon.” Sokat szenved az éhség miatt, „egy hethig sem eszem néha egy cziponyi kinyeret, meljet soha nem ettem csak a vizes kását és még azt sem várják, hogy megföjön csak alig foglott (?) meg ugy adgyák elebem, azt is jószivel megh eszem, de azt is szükön adnak.” Megalkudott urával hatszáz tallérban s egy fajlandi posztóból csináltatott hosszú mentében, a mint ott a tatárok viselik s kéri a feleségét, hogy ha semmije sem marad is, adjon el mindent s szabaditsa ki keserves rabságából. Levelét egy fogadott oláh hozta ki egy jó erős kancza lóért. Arra kéri még nejét, kit „édes Társ”-nak szólit és nevez, hogy valamelyik nénjétől vagy Bojárné vagy Balogh Zsigmondnétól vagy Böjtiné asszonytól tegyen ki határidőt s ha nem fizetné le, annyit érő jószágát foglalják le. Kérje meg a sógorát Rácz Pétert vagy Györgyöt, hogy Jászvásárig vigye el a pénzt, onnan adja hirré, s őt a tatár oda viszi; ha sógorai nem, ugy Tószeghy Mihály (ez deési lakos) menjen a pénzzel, s mondja meg neki, hogy vele sok jót tett, s most ő is olyan rabságban lenne, mint Nápolyi, azért, ha segiteni akar rajta, most tegye. Sok ideje már, hogy szenved, váltsa ki minél előbb, mert attól tart, hogy a tatár ura egysze csak megharagszik s eladja a töröknek.
1704 január 15. és 16-án* e községet báró Tiege német vagy labancz generális porrá égette.
1848 október havában az oláhság e helységet is megrohanta, mely alkalommal a felőriek hazafias szellemü kántor-tanitójukat, Szabó Károlyt az oláhságnak kiszolgáltatták s az alsóilosvai hidnál kegyetlenül legyilkolták.*
{350.} Róm. kath. egyházközség plébánusa Pál 1332–37 közt* fizetett pápai tizedbe 32 denárt, másod izben* 2 garast, ez arra enged következtetni, hogy igen tekintélyes egyházközség lehetett.
Jelenleg fiókegyházközsége Csicsó-Kereszturnak, melynek plebánusi a mult század közepén és 1829-ben* több ev. ref. családot téritettek a róm. kath. egyház kebelébe és ezeken kivül többeket elkereszteltek.
1841-ben* 20 fi, 27 nő hive volt.
A XVI-ik század második felében unitárius anyaegyházközség.*
1622-ben* az ev. ref. esperes tart benne vizsgálatot, mely alkalommal van a papnak 7 drb szántója és szénafüve, a templom vagy ekklézsia részére 2 drb szántót s 1 szőlőt jegyez fel, melyet végrendeletileg Pál Jánosné hagyott.
1643-ban* a ref. egyház vagyona: egy aranyozott ezüst pohár, bortartó ónkancsó, úrasztalára való takaró, pulpitusra való kendő, keresztelő ónkancsó, kőtemplom s benne egy nagy és kis harang, ennek felirata: „AD LAVDEM … HIC OPVS FIERI FECIT … ANNO DMNI 1600. I. S.” Jakab Györgyné adott egy kenderabroszt és 3 drb. aranynyal himzett keszkenőt. Templomnak van egy szőlője, a pap bir 2 hold földet és 3 drb rétet.
Goth stilu s fél öl vastagságú durva kövekből rakott temploma állitólag a XIV. és XV. századból való. A hagyomány azt tartja, hogy német lakosai épitették volna. Azóta több újitáson ment keresztül, közelebbről 1896-ban, mely alkalommal a mészréteg alól több felirás került elő. Az északi oldalon a bejáróval szemben vakolatba vésve: „HOC TEMPLVM RENOVATUM EST PROPRIO AERE CIRCUMSPECTI VIRI JAKOBI ZEPHI AD MEMORIAM SUI NOMINIS SEMPITERNAM ANNO REPORATAE (?) SALVTIS. MDCXXII. JULI XIII.” A keleti oldalon az ivezet felett: „Anno MDCLXXVI.” A szentély déli oldalán három sor olvashatatlan:
MEVS EST …
D… SPERARE E. C. R.
SPA … MDXXVII. V. VIII.
A szószék felett a koronán pelikán és e felirat: Anno 1684 die 21 Septembris Col. 3. V. 2. idézete után „Szabó Jánosné Erdős Kata és unokái.”
{351.} A szószéken a moldovai vajdák czímere, egy bikafő.
A vakolás alatt festett kereszten: S. H. S. V.
Az első kar felirata: „1684 az úrtól békességet és idvességet a mostani hiveknek és a következőknek.” A hátulsó karé: „Renovaltatott Süket Kata és Gergely Judith kölcségével 1775 mensis novemb.”
1754-ben* a templom végében fatorony s benne két harang. Ujba öntetett mindkettő 1762 és 1781-ben.* A harangláb gerendájába bevésve: „Fidentem nescit deseruisse Deus. 1695.” Süket János és Griga Simon készitették.
1754-ben* a falu alsó végén a kőtemplom, ezen alól a papilak s még alább a mesteri telek, melyen zsellér lakik, jövedelmének fele az esperesé, fele a papé. A Géczi gödre és a falu között a temető. Van 10 drb szántója 22 1/2 köbölnyi, 3 drb rétje 8 szekér szénát terem, szőlője 30 vedernyi, 42 frtja kamatoz. A kereszturi plébános a Torma Dániel gátjánál levő 5 vékás szántóját, 2 szekér szénatermő rétjét elfoglalta.
1799-beli feljegyzés* szerint Piczi József és neje Kátó Judit saját kezükkel keresett 7 vonás frtot ajándékoztak az ekklésiának.
1808-ban* van egy zsellérháza. Teleki Juli grófnő 500 forintos kegyhagyománya az E. F. Tanács kezelése alatt a papi fizetés pótlására.
Papjainak járt a quarta, mely 1863-ban* váltatott meg. 1867-ben* az egyháztagok ezer forint államkölcsönbeli részesedésüket az ekklezsiának adományozták, ebből épitették fel a papi s iskola épületeit. 1886-ban* 1011 frt 35 kr. tőkéje kamatoz, földek haszonbére 22 frt 50 kr., házbérből 60 frt, borpénz 6 frt, 222 véka magtári törökbúza, 86 frt orgona-alapja, 3 hold 730 fekvősége.
Közelebbről díszes kőtornyot emeltek a régi helyébe.
1766-ban* 135 fi, 131 nő, együtt 266 lélek, 1841-ben 79 fi, 69 nő,együtt 148 lélek egyháztaggal.
1869-ben* leányegyházai: Cs.-Keresztur 30 ev. ref. lélekkel, ebből 17 férfi. Négerfalva 22 lélekkel, ebből 12 fi. Csicsó-Hagymás 6 lélek, Felőr 449 lélekkel, melyből 223 fi. 1887-ben* 580 lélek.
{352.} Urasztali készletei: 1613-beli aranyozott talpas ezüst pohár, egyik oldalán pelikán, a másikon M. J. 1616-ban készült ma is meglevő úrasztala Máté evang. 5. r. 6. v. felirattal. Urasztalára adományoztak: Deési J. S. V. R. M. és G. J. 1719-ben; Thuri B. O. (Borbála) 1738. Szarvadi Anna 1749-ben; Szaniszlai Erzsébet 1757-ben; Ferenczi Judit 1767; Dobokai Rebeka 1774; Ferenczi András 1790; Dobai Borbála Angyalosi Samuné 1791; Béres Mária 1803. Wass Antalné 1824; Kozma Imréné Torma Krisztina abroszt 1828-ban. Molnár és Süket István, Bartha Andrásné 1864-ben; Szabó Istvánné özvegy papné aranyozott ezüst poharat 1866.*
1831-beli* összeírás szerint jegyzőkönyve 1776. óta vezettetik, melybe átiratott az 1643-beli papmesteri fizetés.
Lelkészei: Margitai István 1628.* Kisári András 1667 márcz. 22-én.* Vásárhelyi István 1670. Zabolai István lelkész nemességre emeltetvén, nemeslevele kihirdettettet Deésen 1678 május 3-án.* Tarpai András 1709 M.-Láposról.* Zajtai István 1715. Köpeczi József 1716. Deési István 1719. Kolozsvári Sámuel 1720. Ölyvesi Mihály 1730. Losonczi András 1740 és 1745-ben is. Soós Simon 1744. Szentpéteri János 1748. Pétefalvi, más helyt Péterlaki István 1752. Bök Mihály 1754. Bebek Miklós 1755. Lenárd Izrael 1784. Bányai Péter 194. Jó János 1798. Dávid István 1801. Lányi Elek Márton 1803–1807. Kolozsvári Sámuel 1807-től 1817-ig és 1826-tól 1837-ig. Papolczi János 1817. Fekete János 1817-től. Szabó István 1837-től 64-ig. Veres Márton 1864 óta. 50 éves papsága alkalmával a felség által érdemrenddel kitüntetve.*
Görög. kath. egyházközség a csicsókereszturi filiája, fatemploma 1731-ben épült és Péter, Pál apostolok nevére szenteltetett föl. Harangjai 1731. és 1791. évből valók. Lelkek száma a czigányokkal együtt 1841-ben* 52 fi, 57 nő. Lelkészük szabályszerü külsőséggel bir. Anyakönyve 1841 óta vezettetik. Papjai: Marczián Tivadar, Deák János, Oltyán Virgil.
Az izraeliták 1841-ben Rettegre járnak templomba.
Ev. ref. iskolája 1622-ben már fennállott. 1745-ben megszünt. 1808-ban megint folyt benne a tanitás. 1865-ben szervezték újra. Kozma Imréné, Betegh Kelemen, Weér Miklós adakoztak reá.
Állami iskolája az ev. ref. egyház adta helyiségben 1875-ben nyilt meg egy fi s egy nőtanitóval. Jelenleg Peres Károly* a tanitó, ki 1877-ben „Daloskört” alakitott.* Óvója 1898-ban nyilt meg.
{353.} Éghajlata egészséges, gabonának, gyümölcsnek kedvező, jég ritkán bántja.
1845. év előtt, mint Torma József írja jegyzeteiben, „szorgalmát tekintve, noha fa, legelő, sósvíz hijával küzd, fáját pénzen vagy kézi napszámmal szerzi be s messziről hozza, lisztelő malmától távol esik, ivóvize rosz, salétromos, mindezek mellett lakosai rendkivül szorgalmasak, még az oláhok is, a mi szerfölött ritkaság.”
Gabonából, mustból, marha- és méheladásból s főleg a nők kiváló szorgalma által szerzik meg a szükséges pénzt.
1750-ben* kertek jövedelme 4 frt 16 kr. Volt itt ekkor egy szőcs, 3 korcsma, 1 vendégfogadó, az uraságnak 2 pálinkafőző-üstje, a zsidóknak is 1 és 1 örmény kereskedő boltos. Épületnek való köve jó s bőven található a falu felett való árokban. Id. Torma Mihály Csicsó-Keresztur mellett levő őri malmára nézve kötelezte magát a panaszok után 1796 május 1-én,* hogy ha ezen malma miatt az adózók kárt szenvednének földjeikben, kész azokat megtériteni.
1750 és 1844-ben* határa, a Szamoson túl való részét kivéve, két fordulóra van osztva és nagy terjedelmü, épen Csicsó-Keresztur alá nyulik, fele jó, a többi jobbára délnek fekszik, gyenge, agyagos, nehezen mívelhető és javitható. Egy őszi szem középterméskor 2 5/8, a tavaszi 2 1/2 szemmel fizet. A téri részén a Szamossal párhuzamban egy tós erge nyulik el, melyen szárazság idején szénát termelnek s legeltetésre használják.
1822-ben* határa I. osztályu. 1750-ben* adó alatt volt 2360 (1822-ben 3346) vékányi szántó, ebből őszi alá használt 1348, tavaszi alá 839 vékányit, tengeri és köles termése 42 5/6 véka volt. Kaszálója 207 (1822-ben 608) szekérnyi, szőlője 625 (1822-ben 791) vedernyi s a must vedrét 17 krajczárjával árusitották. Ezen kivül a birtokosságnak is tekintélyes mennyiségü szőlője van és elég bőven terem, de nem első minőségü. 1750-ben* volt itt 156 igás, 121 fejős marha és 15 tulok, 40 juh, 103 disznó, 53 méh. 1822-ben* 34 igás, 14 fejős marha, 5 disznó és 1841-ben* 12 ló, 43 ökör, 63 tehén, 37 borju, 7 bival, 33 disznó, 93 juh után fizetett adót.
Jelenleg (1898) határa jól megmívelve igen termékeny, terményei: búza, tengeri, lóher, árpa, zab, bükköny. Állatai: hazai fajta szarvasmarha, s különösen szép bika- és üszőborjukat nevelnek. Gyümölcse {354.} nemesitett alma-, körtve-, szilva-félék és szőlő. Itatója a Styubej, az ilosvai patak és a Nagy-Szamos.
Háziipara a gyapju- és kenderfonás, szövés. Van Betegh Ferencznek egy 3 kerekü és kövü vizimalma.
Községi hitelszövetkezete 1894. évben létesült, elnöke Betegh Imre, kinek itt czirokseprü-gyára már huzamosabb idő óta fennáll.
1812-ben itt katonatiszti szállás volt.
A vármegye 1669 január 12-én, 1676 január 20, 1679 ápr. 20., 1716 decz. 12., 1725 okt. 17., 1726 okt. 24., 1727 márcz. 6. és okt. 16., 1729 okt. 16. és decz. 2-án itt tartotta a köz- és kerületi gyüléseit.*
1714 nov. 13-én derékszék, 1714 szept. 6., 1745 aug. 25. és 1748 decz. 4-én altörvénykezések székhelye volt.
Jobbágyszolgálmányok: 1552-ben* a míg Bánk Pál birta Csicsóvárát s vele a többek közt Fel-Őrt is, Rettegre szállitottak 18 köböl zabot 6 frt, gabonát 6 köblöt 3 frt, 4 drb tehenet 8 forint 47 denár értékben; két fél szalonnát 5 frt 40 denár, 12 bárányt 3 frt 20 denár, 16 libát 1 frt, 66 csirkét 1 frt 32 denár értékben; 666 tojást, 6 pint vjat 2 frt és 16 drb sajtot 1 frt értékben; kiteleltettek 32 drb barmot saját szénájukkal 16 frt értékben. Ezen kivül egy 100 szekér szénát termő rétet Bánk Pál emberei, lovai teljesen felprédálták, mi által 50 forint kárt tettek. Bánk emberei számára naponként öt hónapon át bort fizettek, a minek pénzértéke 45 frt. Ezen kivül a lovászok erőszakkal felvettek rajtok borért 6 forintot, adtak Bánk lovászai számára élelmiszereket, melyeknek értéke 32 frt, egy fejős tehenet, egy hizott disznót 2 frt 02 denár értékben. Bánk embere Macsó György a lakosoktól felszedette erőszakosan a báránytizedet, holott már azelőtt is nagy tizedet fizettek s ezért ennek értékét 4 frtra becsülik. Ugyancsak Macsó kényszeritette méhtized megadására, melynek értéke 25 denár. Saját földjükben zabnak vetésére, learatására és Deésre való vitelére kényszeritette, mi által nekik 10 frt kárt okozott. Bánk embereinek lovai számára és Rettegre való vitelére reájuk kivetettek 32 frt áru szénát. Mivel a szegény lakosok közül négynek, kit Apahidánál dolgoztak, ki Apahidára szekerével nem mehetett, 4 frt és 70 denárt fizettettet. Apahidánál igen nagy szolgálattételre kényszeritette őket, s a kik nem mentek, azokon 25 frtot hajtatott fel.*
{355.} 1553-ban* évente Szt. Márton-napon adót, karácsonykor pedig gabonát, zabot és csirkét adnak. Tartoznak 1 hold földet bevetni, learatni s behordani és 1 vagy 2 napig kaszálni.
Határhelyek: 1622-ben* Kerektövis szere láb, Nagy nád, Hozzu, Büdöskút árka, Büdöskút szeri láb; a Kőlik oldal, szántó, de igen rosz.
1643-ban* Ujhegy, máskép Alsóhegy, Őrhegy, szőlők. Retteg és Csicsó-Keresztur felé, szántók Nád, Horgas vagy Paphorgas, Ilosva folyó, Hacsik vagy Hagymás, rétek.
1754-ben* A falu felső végén a Géczi gödre és a falu között egy domb, melyen az ev. ref. temető van; felső fordulóban: Torma Dániel gátja, Alsó új osztás, biróság után járó rét, Nagy Nádastó, Hacsik szere, Nagymart, Hótvíz; alsó fordulóban: Őrhegy, Uraság szőlője, Kis rétje.
1810-ben* Bonta, Nagy nád, Borsó szer, Borzás, Kövecses, Szarka, Porkolát kert, Turbája pataka, Pogyeraj, Csikos tó, Polgárrét, Palló, Tekenyős, Hosszu, Biró föld, Kőlyuk, Sóspatak, Őri hegy, Sajtó, Varju oldal, Bükk oldal, Bodi, Szarkapataka, Kanczapataka, Lyoka irtása, Szamosmart, Bikarét, Fél új osztás, Kotyerej, Pojána, Kendertó szeri, Fekete kis föld, Sugó, Takó, Éhmező, Bükk, Állandó nyilak, kaszálók; Urak rétje, Ograda, Gál rétje, Lápos csere, Biró nád, Péter bükk, Sáncz, Kőpataka, Kerékkötő, Kotsánpataka, Büdöstó, Nyerges, Golosel.
1812-ben* felső fordulóban: Két út közt, Ilosva pataka, Bikarét, Sáncz, Borsódomb, Szamoson túl a borzafáknál, Bonta, Mart, Kis rét, Sóspatak, Szőlő alatt, Őrhegy; Alsó forduló: Borsószer, Szamoson túl a Bonta, Borjukert, Gálrét.
1864-ben* Kövecscsel, gabonatermő föld; Borzás, homokos föld; Tul a Szamoson, szántó; Nagy földek, Szőlők alatt, Bübbe határrész; Szőlőkertek, Endől, Őrhegy.
Lakossága:1499-ben* összesen 9 telek van benne.
1553-ban* 19 szegény lakik benne, van 33 kapu s elpusztulva két ház.
1703 körül* 14 jobbágy és 13 zsellér s béres szolga és 8 szegényből álló lakosa van, kik 28 házban laknak. Van benne 12 puszta örökség. Adó alatt van: 127 ökör, 54 tehén, 32 juh. Összes telkek száma 39.
{356.} 1750-ben* adó alatt volt 33 1/3 népes, 4 puszta telek és 2 birtok nélkül való egyházi nemes, 18 jobbágy, 2 ily özvegy, 33 telkes, 19 e nélkül való zsellér, 7 bujdosó és 7 ily özvegy.
1831-ben* 551 lakossal.
1841-ben* 184 magyar, 5 örmény, 90 oláh, 15 zsidó, 12 czigány, együtt 156 fi, 157 nő, vagyis 313.
1844-ben* 16 fi, 2 nő nemes; 307 fi, 296 nő pór, vagyis 223 fi, 317 nő, együtt 640 lélek.
1750-ben* adó alatt volt 63 füst, 1841-ben* 5 birtokos, 6 egyházi, 152 zsellér, 6 zsidó, 5 czigány, 2 mezei, együtt 176 füst, 1844-ben* 8 nemes, 115 pór, együtt 123 füst.
1857-ben* házak száma 127, a lelkeké 691, ebből róm. kath., 57. örmény kath. 12 gör. kath. 178, evang. helvét 413, zsidó 31.
1886-ban róm. kath. 96, gör. kath. 178, helvét hitü 507, zsidó 39, együtt 820.
1891-ben 990 lakosból: 116 róm. kath., 219 gör. kath., 607 ev. ref., 1 lutheránus, 47 izraelita.
Adója: 1703 körül* 79 frt 50 kr., 24 köb. búza s ugyanennyi zab, 6 szekér széna s egy húsra való barom. 1755-ben* 277 frt 52 kr. 1845-ben* 501 frt 10 kr. 1898-ban 3146 frt 7 kr.
Őr (Al-). | TARTALOM | Ördöngös-Füzes. |