{382.} Pánczélcseh.

Nevének változatai: 1314-ben*Magy. Nemz. Múz. és 1356-ban Chech. 1434-ben, mint előnév,*Torma gyüjt. Pancher. 1547-ben*Km. Doboka S. 117. Pánczélcseh, Chye. 1589-ben*Km. Neor. R. 35. Panczelcseh. 1721-ben*Erd. főkormsz. ltár. Panczél Cseh. 1831-ben*Cons. statist. topogr. 143. l. oláhul Pancsecsou.

Pánczél-Cseh neve két személynév összetételéből keletkezett.

Három völgy egyesülésénél fekszik, nagyobb részben sík téren, a községbe foly és itten egyesül a völcsi, réczekereszturi és szótelki patak, mely Kendi-Lónán alól balról a Kis-Szamosba szakad. Deéstől 49.9 kilométernyire van a csáki-gorbói járásban.

1377-ben*Magy. Nemz. Múzeum ltára. midőn Pánczélcsehet négy részre osztották, két résznek területét a következőkép irják le: „a falun keresztül folyik a Lóna vize, s azt ketté osztja; az emlitett két rész Derzse felől volt és a folyó mentén végig nyuló egy utczából állott, melynek közepén Ijgyártó Fábián háza volt”.

Pánczélcseh első birtokosa a Csobolón is birtokos. Aba nemzetségből való Czente család (Chenthe), névszerint Czente János s ennek hasonnevü fia János és István voltak. Ezek azonban 1314-ben*Magy. Nemzeti Múzeum. Cseh birtokot az ahoz tartozó két földrészszel, t. i. Huntteleke és Mikestelekével együtt Récsey Lőrincznek és fiának Jánosnak adták el.

Minthogy azonban Czente János még 1314 előtt, vagyis 1307-ben az egri káptalan előtt arra kötelezte magát, hogy bármit, bármikor eladna, azt csakis az Aba nemzetségbeli Pálnak fogja eladni, ennek alapján a vajda 1343-ban*U. o. Csehnek felét azon Pál fiának Péternek, a{383.} kit Pánczélosnak hivtak, itélte oda, másik felére nézve pedig úgy itélt, hogy azt 25 márkányi becsértéke lefizetése mellett a Récseyektől jogosan magához válthatja s tényleg magához is váltotta. Péter elhalálozván, árváját Pánczélos Jánost Csehnek egyik feléből kizárták, sőt másik felét elfoglalták Récsey Lőrincz fiai János és testvérének Balázsnak fia Mihály. Ebből per keletkezett, melynek folytán Bebek György azon Pánczélos János gyámja közbenjárására a vajda e birtokot neki visszaitélni akarta, de időközen a felek úgy egyeztek ki, hogy a Récseyek 50 márka lefizetése után Pánczélcsehről János részére örökre lemondanak, ami 1355-ben*Magy Nemz. Múzeum ltára. meg is történt.

1377-ben*U. o. Pánczélcseh valódi birtokosait újra nagy veszély fenyegette. A régi birtokos Czente család női ága ugyanis pörrel támadta meg Pánczél János özvegyét s fiát Györgyöt, hivatkozván Salamon erdélyi püspöki helynöknek egy 1356-ik évi oklevelére, mely szerint akkor Pánczélos a leányágat megillető rész fejében Cseh 1/4 részének átengedésére és ezen felül még 25 márkának lefizetésére kötelezte magát. Az erdélyi vajda ez ügyben úgy itélt, hogy mivel Pánczélos János és utódai az egyezségnek eddig eleget nem tettek, Pánczélcseh négy részre osztassék, melyből az egyik részt örökül, a másik negyedrészt pedig azon 25 márka erejéig zálogjogon igtassák a Czente család leányága részére. Ezen itélet ellenében Pánczél György 1399-ben Stybor vajda előtt kimutatta, hogy azon Salamon nevü erdélyi püspöki helynök, kinek ama 1356-iki oklevele alapján*Dl. 27427. László vajda Pánczélcsehnek felét tőlük elvette: hamis okleveleknek és pecséteknek készitője volt s a kit ezért épen maga László vajda máglya halálra itélt s itéletileg kijelentette, hogy minden oklevél, mely az ő nevét tartalmazza, megsemmisitendő. Ezen az alapon Stybor vajda László vajdának azon 1377-ik évi egész itéletét teljesen megsemmisitette és Pánczélcsehnek azon kétnegyedrészét a Pánczél családnak itélte vissza.*Stybor vajda kétségtelenül helyesen járt el, habár igen valószinü, hogy Salamon helynöknek azon 1356-ik évi oklevele nagyon is hitelt érdemlő, annyival is inkább, mert hiszen annak eredetije még ma is meg van az országos levéltárban Dl. 29427. szám alatt. Stybort éppen László vajdának azon döntvénye kötötte, a mely minden Salamontól származó oklevelet, tekintet nélkül tartalmára, semmisnek itélt.

1376-ban Pánczél János a Recsey családba házasodik.*Gr. Bethlen ltár.

1391-ben*Dl. 30741. és 1399-ben is*Dl. 27445. emlittetik Pánczél János fia György.

1408-ban*Dl. 28137. Pánczél Györgynek már csak fia Péter él, ki 1427-ben*Dl. 28799. is birtokos.

1434-ben birtokosa Csehi Pánczél Péter, kinek jobbágyai: Lukács, {384.} Sebestyén István és Nagy Albert, kiktől 5 drb ökröt, melyek 15 arany frtot megértek, Csehből elloptak s nyomát Völcsig követték, a hol az ökröket kérő jobbágyoknak Kidei Reche Gergely biró jelenlétében elégtételt szolgáltattak.*Magy. Nemz. Múzeum ltára.

1441-ben*Dl. 27475–76. Pánczél Péter és fia György emlittetik.

1456-ban*Magy. Nemz. Múzeum. ezen Györgynek fia Pánczél Péter, fiai nem lévén, birtokát, Csehet, mindenestől leányának Erzsébetnek Szentkirályi Jánosnénak, Ilonának Bikali Erdélyi Andrásnénak, Anna, Angléta és Erzsébet hajadonokkal adományozta, a mibe őket 1457-ben*U. o. és Dl. 27483. királyi megerősitéssel be is igtatták.

Torma jegyzete szerint Magyar-Bogátán és Pánczélcsehen birtak a következő családfa alapján ezek:

Vitéz András Pánczélcsehi Ilona vagy Ágnes 1460 György k.-jenői András, Valkai Ágnes 1560 Erzsébet, Dobokai Ferenczné 1573–1614 jenői Dobokai István, neje Ombozi Kata Anna, varsói Vajda Mihályné János, notázt. 1589. Kata, 1. Branyicskai Szalánczi Jánosné, 2. Bükkösi Nádudvari Jánosné, 3. Farkas Pálné 1618. 1619–1649 Dobokai Anna Bácsi Jánosné 1628–1630 Bácsi Anna, előbb Pánczélcsehi Vajda Jánosné 2-szor Zachariás Istvánné Borbála, 1. Szentimrei Istvánné 2. Dobokai Kakucsi Imréné Zsigmond Kecsetszilvási Zsuzsa Judit, Károli Jánosné Anna, bagosi Nága Andrásné Zsigmond és Káli Kun Mátyásné

Vitéz András Pánczélcsehi Ilona vagy Ágnes 1460 György k.-jenői András, Valkai Ágnes 1560 Erzsébet, Dobokai Ferenczné 1573–1614 jenői Dobokai István, neje Ombozi Kata Anna, varsói Vajda Mihályné János, notázt. 1589. Kata, 1. Branyicskai Szalánczi Jánosné, 2. Bükkösi Nádudvari Jánosné, 3. Farkas Pálné 1618. 1619–1649 Dobokai Anna Bácsi Jánosné 1628–1630 Bácsi Anna, előbb Pánczélcsehi Vajda Jánosné 2-szor Zachariás Istvánné Borbála, 1. Szentimrei Istvánné 2. Dobokai Kakucsi Imréné Zsigmond Kecsetszilvási Zsuzsa Judit, Károli Jánosné Anna, bagosi Nága Andrásné Zsigmond és Káli Kun Mátyásné

1460-ban*Dl. 27319. Dobokai Mihály, Dobokai Miklós neje Pánczél György leánya Katalin, Májadi László, Dengelegi (szathmármegyei) Bernát és János s azon Bernát fiai László, Imre és Miklós, egyszóval a fiágon kihalt Pánczélék leányági utódai némely itteni részekbe igtattatni akarták magukat, de néh. Csehi Pánczél Péter leányai Anna Gyerővásárhelyi Gergelyné, Erzsébet és Angléta ellentmondtak. Más részt pedig azon leányági utódok ezen részeknek eladományozásától a királyt, birtokbavételétől pedig Szentiváni Székely Mihályt, Héder fiai Istvánt, Olnoki Herczeg Andrást és Némai Mátyást eltiltották. Az ily módon női ágra került Pánczélcseh a szomszédok részéről sok hatalmaskodásnak volt kitéve, a legnevezetesebb köztük azonban az volt, midőn 1461-ben*Dl. 27322. a réczekereszturiak egész kis hadsereggel rontottak oda és Pánczélcseh határában lévő Sármásteleke nevü földet elfoglalták. A küzdelemben, {385.} mint a vizsgálat kideritette, a Pánczél leányok jobbágyai közül sokan megsebesültek, Kajtor Istvánnak a nyíl vasa talpába ment, Balázs fia Istvánnak fejébe öt nyíl, Szabó Miklósnak a nyíl karján ment keresztül, Somogyi Benedeket hasba, Brodai Istvánt pedig mellbe lőtték s végül Kajtor Andrást úgy lőtték homlokon, hogy a vizsgálat szerint eddigelé még semmiféle orvos nem tudta kigyógyitani.

A mi pedig Sármástelkét illeti, arról még néhai Pánczél Péter 16 nemessel a főesküt letette, hogy az sohasem tartozott Réczekeresztúrhoz, de mindig Pánczélcsehhez s nekik ezer arany frt kárt tettek. 1470-ben pedig*Gróf Bethlen levéltár. Pánczélcsehi Péter özvegye Agotha és Drági Tamás a csehi parasztokkal, vendégekkel s idevaló lakosokat, mint Bor, Byro, Pergető, Ujfalvi, Mocsy, Wég, Iponya, Szabó, Kántor, Tőkés, Buda, Szakálatlan és Somogyi, stbbi nevüekkel a Réczekeresztur határában levő Réczepataka és Kerekdomb földre rontván, elfoglalták. Ezen határrész felett a következő évben, 1474-ben,*Dl. 28863. birtokosai: néh. Pánczél Péter leányai Anna Szamosfalvi Gyerőfi Gergelyné és Angléta Drági Tamásné, valamint Pánczél Péter özvegye és Bikali Vitéz György megegyeztek, hogy a székfőtől (zeckfeu) P.-Cseh felé levő határrész ezé s kelet felé eső rész pedig Réczekereszturé legyen. A határosztály ellenére, 1475-ben sem szüntek meg a zavargások,*Dl. 27358. mert a csehi Pánczélok örökösei panaszt emelnek Réczekereszturi Antal fia Simon és Kereszturi János és György ellen, hogy egy nagy darab földjüket felszántották és jövedelmüket élvezik.

Bikali Vitéz család czímere.

Bikali Vitéz család czímere.*Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. 492. Taf.

1489-ben Bikali Vitéz György itteni részét, mert Albert lengyel királyhoz állott, elkobozván, Ulászló király Losonczi Jánosnak s Bánffy János fiának Dénesnek adományozta oda. 1493-ban*Dl. 28649. azonban kegyelmet nyervén, itteni részébe visszaigtatni akarták, de a Bánffyak ellentálltak.

1501-ben*Km. prot. Michael 36. Dobokai Salatiel itteni részét Siroki Mátyásnak veti zálogba.

1504-ben*Nem. Múz. ltár és Km. prot. O. 19. néh. Csehi Almási Mihály halálával annak gyermekei Benedek, András, Klára és Zsófia Bikali Vitéz György s majd ennek {386.} halálával fia Vitéz Gáspárnak gyámsága alá kerültek, ki azonban, mivel Klára Szentmihálytelki Tompa Istvánhoz ment férjhez, az ő itteni részüket, t. i. 14 jtelket, 9 népes, 5 üres, nekik visszaadja, 7 lóval, 5 barommal stbbivel együtt.

1509-ben*Km. prot. O. 160. Bikali Vitéz György leánya Ilona Hosszúaszai Gergelyné s fiok András itteni részüket Szamosfalvi Gyerőfi Tamásnak eladják.

1510-ben*Km. prot. Michael 150. Kémeri Elek és Zutori Siroki Mátyás özvegye Zsófia itteni részüket Sombori Péter gondozására bizzák.

1518-ban*Dl. 27413. Csehi Moré Miklós emlittetik.

1523-ban*Km. prot. R. 66. Várczai Vajda László s neje Klára néh. Zutori Balázsnak itteni részét Kiskapusi Gyerőfi Zsigmondnak vetik zálogba.

1528-ban*Km. prot. Magno 192. Csehi Kabos Kristóf itteni részét adóssága fejében Suky Lupsai István nejének Margitnak köti le.

1533-ban*Km. prot. Extraxit 58. Pánczélcsehi Móré Ferencz és Sámsoni Hodosi Ferencz azon itteni jtelket, melyet Móré Ferencz bátyja János Holdosinak eladott, Szancsali Sulyok Ferencznek eladják.

1533-ban*U. o. 78. Móré Ferencz s testvérei János, György, Mihály s András itteni udvarházukat Drági Ferencznek eladják.

1533-ban*U. o. 80. Gyerőmonostrai Kabos Osvát itteni részét Nagy Salatiel kolozsvári polgárnak veti zálogba.

1535-ben*Km. Doboka K. 21. János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti.

1540-ben*Km. prot. Extraxit 157. id. Várczai Vajda László itteni részét Nagy Salatiel kolozsvári polgárnak veti zálogba.

1543-ban*Km. prot. Széllyes 14. Czireki Ambrus fia János itteni részét Szentgiróti László deáknak s jegyesének Borbálának néh. Györfi Imre leányának eladja.

1544-ben*E. F. L. IV. 288. B. Nádasi György, Csehi Almási György és Fodorházi Czompó Márton itteni részeiken megosztoznak s ez osztály szerint Almási Benedek és Galaczy Zsófia leánya Klára a maga részbirtokát kikapja.*Hodor. Függelék 61. l.

1547-ben*Km. Doboka S. 117. Zutori Siroki János Zutori László deákot itteni részének elidegenitésétől tiltja, de ez mitsem használt, mert mint egy későbbi tanuvallatásból*Gr. Kornis ltár. tudjuk, elzálogositotta azt Kendy Antalnak.

1551-ben*Km. prot. AA. 115. Károlyi Zsigmond itteni részeit Csireky Orsolyának Zutori Kovács Bernát özvegyének s gyermekeinek Czireky Péternek s {387.} leányainak Ilonának esküllői Ördög János nejének s ennek fiainak Ördög Simon, Ferencz s Andrásnak és Borbálának Szentgirolthy László deák nejének, s ennek fiának Istvánnak adja cserébe.

1575-ben*Tatrossy cs. ltár. Pánczélcsehi Czompó Mátyás emlittetik.

1576-ban*E. F. L. IV. 288. F. birtokosok: Kendy Antal fia Ferencz, Vajda, másként Bád Györgynek Pánczélcsehi Almási Benedek leánya Klárától való fia István.

1577-ben*2. Lib. Reg. Sig. Báthory 100–103. Barlabásy Lénárd és Vajda György.*Hodor. Függelék. 1837–1866. 60–1. azt írja, hogy Szilágycsehi Pánczél Péternek négy leánya közül az gyiket Nagyalmási Almási Benedek apja vette nőül, kinek Galaczi Zsófiától való leányai A. Klárát Vajda György vette el s alapitotta a Pánczélcsehi Vajda családot.

1578-ban*Szászi Papp Gyula cs. ltár Kecseden és szolnok-dobokavármegyei múzeumi ltár. emlittetik Pánczélcsehi Mátyás.

1579-ben*Gyf. Div. Cott. I. fasc. 6. nr. 47. Jenei Vitéz Gábor itteni részéből Vitéz Kata fia Dobokay Ferencz fiának Istvánnak hat jtelket ad anyjának Vitéz Erzsébetnek végrendelete szerint.

1579-ben*Vitéz cs. ltár. Báthory Kristóf bikali Vitéz Gábort itteni részébe beigtatni rendeli, a mi ellentmondás nélkül megtörtént.

1580-ban*Km. prot. 1578. 90. és Lib. Reg. Christ. Báthory 2. Nagylaki Csorong Gergelynek Sulyok Borbálától való leánya Ilona, előbb Mosdosi Ambrusné (és fia Mosdosi János), most Barlabási Lénárdné s ettől való fia István, itteni 4 jtelküket (Szabó, György, Bereczk) Patócsy Emerencziának, előbb Bánk Pál, most szent-Mihálytelki Tompa István özvegyének s fiának Tompa Miklósnak adja cserébe.

1580-ban*U. o. 99. Vitéz Gábor fia András ellentmond az atyja által itteni részről eszközölt bármiféle elidegenitésnek.

1587-ben*Km. prot. DD. 124. Czompó Agata Esztényi Budai Kálmán özvegye és Czompó Margit Pánczélcsehi Rabóczi Andrásné tiltakoznak az ellen, hogy Móré Anna Bádoki Jánosné s Móré Margit Pánczélcsehi Pósa Jánosné, Móré Sára előbb Gyerőfi Istvánné, most Tötöry Kristóf özvegy itteni jtelküket Pánczélcsehi Miskolczi Lukácsnak eladják.

1589-ben*Km. Neor. R. 35. Bikali Vitéz Miklós a nagybátyja néhai Vitéz Tamás leányától Ilonától Herencsényi Jánosnétól való néh. Erzsébet örököseit itteni részüknek eladásától, néhai Sombori László gyermekeit pedig annak megvételétől tiltja. Ugyanő*U. o. Mosdosi Ambrus özvegyét, most Barlabási Lénárdnét és fiát Mosdosi Jánost itteni részük eladásától, Tomori Istvánt pedig annak megvételétől eltiltja.

{388.} 1590-ben*Km. prot. A. 22. Rabóczi Andrásnak néh. Czompó Márton leányától Margittól való fia János tiltakozik az ellen, hogy Pánczélcsehi Vajda, másként Bád István 3 itteni jtelkét Kendy Ferencznek elidegeniteni akarja.

1590-ben*II. Lib. Reg. Sig. Báthory 205. és Gyf. Cent. D. 89. Kendy Ferencz itteni, a Kendi-kastélyhoz tartozó részében megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott.

1592-ben*Km. Doboka G. 57. itteni birtokosok Kabos Tamás, Kendy Gábor.

1594-ben*Km. Szolnok int. G. 8. R. 16. Báthory Zsigmond néh. Kendy Gábor itteni részét, t. i. 5 magyar jobbágyot*AA. Partic. 536. pag. 1007. annak hűtlensége miatt Ravazdy Györgynek adományozza oda, de az igtatásnál Ördög Ferencz s Katalin Ébeni Gáborné az itteni Ördög részt illteőleg, Czompó Margit Rabóczy András özvegye két itteni jobbágytelek iránt s végül Vitéz Ferencz és Miklós ellentmondtak. 1597-ben*Gyf. Cent. Extraord. BB. 21. gyerőmonostori Kemény László özvegye Hesdati Borbála és Barlabási Lénárd birtokosok.

1598-ban*Km. prot. A. 4. 104. Tomori István itteni részét nejére Tarcsai Borbálára hagyja.

1598-ban*E. F. L. III. 246. A. itteni birtokosok Pósa János, Kendy Gábor, Kabos Tamás, Vajda István, Vitéz Miklós, Tötöri János, Rabóczy András.

1602-ben*Km. prot. B. 141. Hesdáti Erzsébet, előbb Búza Pál, most Kemény László özvegye itteni részét, melyet néh. férje váltott vissza Barlabási Lénárdtól, Csejti Istvánnénak Barlabási Erzsébetnek hagyja.

1602-ben*Km. Doboka T. 80. Ördög Ferencz s fia Mihály, valamint Budai Török Györgyné, Ördög Anna óvást tesznek az ellen, hogy Ébeni Zsigmond a néh. Sólyomkői Menyhárt Szerafinnak itteni részét elfoglalta s Bástától adományba kérte.

1602-ben*Gyf. Cent. E. 86. Div. Cott. II. fasc. 1. nr. 40. és fasc. 4. nr. 24, 56. Básta György a hűtlenségbe esett néh. Sombori Farkasnak itteni részét Lódy Simonnak adományozta.

1607-ben*Km. Lymbus. Tomori Anna, előbb Cseffey István, utóbb Tötöri János özvegye és Cseffey László azon néh. Tötöri János itteni részébe beigtattatnak, de Kecseti Horváth György és Tötöri Erzsébet Bólyai Gergelyné ellentmondtak.

1607-ben*4. Lib. Reg. 208. Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek átengedi.

1609-ben*Km. prot. F. 152. és Neor. A. 49. Sombory László fia Gábor itteni részét, t. i. 2 puszta jtelket Pető Ágoston deési birónak adományozza.

{389.} 1609-ben*Km. Kolos K. 150. birtokosai Indali János, Hatvani Zsigmond, Vitéz György.

1612-ben*Km. Doboka M. 9. Szucsáki Somai Pálné Móré Anna és Pánczélcsehi Nagy Pál, Szilágyi János Kővár kapitányának szolgája és neje Pósa Katalin itteni a templom mellett elpusztult malmukat és egy Szigetnek nevezett kaszálót tötöri Hatvani Zsigmond dobokamegyei főispánnak vetik zálogba.

Ugyanakkor*U. o. B. 10. Bádoki Böd, máskép Vajda Márton fia György Kállay Gergely szamosujvári várkapitány familarisa itteni részét, mely atyjától szállott reá, nővérének Juditnak s férjének Pribék Sándornak adja oda.

1616-ban*8. L. Reg. 176, 198. a fejedelem itteni részét Haller Zsigmond s neje Kendy Krisztinának adja.

1618-ban*Km. Doboka R. 25. Ravazdy György fiai: András és István óvást tesznek az iránt, hogy itteni részüket, melyet atyjok Báthory Istvántól kapott s Mihály vajda elkobzott, Wesselényi Boldizsár, mint Mindszenty Benedek árvái gyámja elfoglalva tartja.

1620-ban*10. L. reg. 141. Km. Doboka H. 23. Bethlen Gábor Haller Zsigmondot azon birtokrészben, melyet egykor a hűtlenségbe esett Kendy István birt, megerősiti, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Fruzsina Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.

1624-ben*Gyf. Cent. I. 34. Z. 51, 77. és 16. L. Reg. 70. Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban*U. o. a fejedelem is megerősiti.

1626-ban*Km. Doboka K. 47. Mikó Istvánné Kabos Zsófia 14 jtelkét Hatvani Istvánnak eladja 100 forint, 12 sing zöld kamuka és 1 dolmánynak való pásint szin fajlandisért s azon kivül kapta Hatvanitól ennek mányiki zálogos részét.

1632-ben*U. o. t. 49. Rákóczy György Haller Zsigmond magvaszakadtával annak itteni részét Kovacsóczy Istvánnak adományozta, de Haller György és neje Nyáry Borbála vele olyan egyezséget kötöttek, hogy az halála után a Hallerekre szálljon vissza, a mi valószinüleg nem történt meg, mert az 1641-ben*20. Lib. Reg. 43. a fiskus kezén van.

1635-ben*Gyf. prot. Bojti 125. Barsi 70. Vitéz Gergely 3 jtelkét Kassai Istvánnak eladja.

{390.} 1638-ban*Km. Szolnok int. R. 17. Kovásdy András a nagy távolság miatt (Biharban lakik) itteni jogáról Mindszenti Gábor és Krisztina Somkereki Erdélyi Istvánné javára lemond.

1640-ben*Km. prot. M. 116. Pánczélcsehi Vitéz György tiltakozik az ellen, hogy kolozsvári János deák magát az itteni Kabos-részbe igtatta.

1641-ben*Km. Doboka P. 9. Póra Katalinnak itteni földjeit számba veszik. Ugyanekkor*Gr. Rhédey ltár. Bethlen Mihály részére összeírják Csehi Istvánné Barabási Erzsébet 8 házhelyét s a hozzátartozó földeket.

1644 tájt*Hodor. Függelék 62. Vitéz Györgynek itten Nagy Márton, Mihály és Fodor Mihály nevü emberei emlittetnek.

1651-ben*26. Lib. Reg. 421. a fejedelem Cseffey Lászlót*A Cseffey rész örököseit lásd Kővári László. Erd. Nevezetesebb családai 144. l. Cseffey után 1711-ben Tötörben a Keczeliek birnak. itteni részében megerősiti.

1654-ben*Gyf. Doboka fasc. 3. nr. 30. Felfalvi Gáspár János leánya Magdolna Keczeli Istvánné, kinek anyja Tötöri Balázs leánya Erzsébet volt, Cseffey Istvánnak Tomori Annától való fiát Lászlót azon összeggel, melyért néh. Tötöri Balázs fia János fejeváltságáért itteni részét feleségének Tomori Annának elzálogositotta, megkinálja.

1657-ben*E. F. L. IV. 288. F. az Almási javak örököse Vajda vagy Bád György tatárrabságból való kiszabaditása végett itteni részét Nagy Jánosnak veti zálogba.

1664-ben*Erd. főkormsz. ltár. Váradról Csausz Pasa Pelliván bég kéri Apaffy Mihályt, hogy e falut, melyet neki a szultán adományozott, békével birhassa.

1671-ben*Km. Lymbus. Apaffy Mihály a fiskus által elfoglalt itteni Tötöri, később Cseffey birtokot özv. Keczeli Istvánné Gáspár Magdolnának visszaadatni rendeli.

1678-ban*E. F. L. XII. 13. G. Belényi Zsigmondnak itteni részét a fiskus az ottani birtokosok: Vitéz András és Ferencz, Tatrosi Erzsébet özv. Nagy Mártonné előtt elfoglalta.

Apaffy fejedelem alatt készült regestrum*Hodor. Függelék 62. l. szerint a fejedelem Pánczélcseh dézmáját élete tartamára Belényesi Zsigmondnak adományozza.

1688-ban*Tatrossy cs. ltára. Kapi Krisztina gersei Pető Istvánné és testvére Erzsébet, előbb Toldalagi Andrásné, utóbb Jábróczki Ádámné, szülőik után itten 9 örökségen osztoztak, mely később Kapi Évára szállott és férje Diószegire.*Lásd Viczénél.

{391.} 1688-ban*E. F. L. IV. 317. A. birtokosai Székely András, Dénes Péter, Belényi Zsigmondné Vitéz Anna.

1694-ben*Gyf. Doboka fasc. 1. nr. 23, 24. birtokosai Vitéz András, Belényiné és Hidyné és többen mások.

1696 jun. 16-án*Hodor. Függelék 61. l. Dobay Péter a maga rődi részbirtokát Vitéz András idevaló részbirtokával elcseréli.

1699-ben*Km. prot. Laky 115. Székely András özvegye Nagy Katalin itteni részét mostani férjére Nagy Jánosra hagyja.

1700-ban*Hodor. Függelék 61. l. egyik idevaló birtokos Rákossy Mihály.

1702-ben*Erd. főkormányszéki ltár. birtokosai Dobay Péter, Hidi István özvegye; egy telkes nemesek: Illyés Ferencz, Balogh Ferencz, Girom Somja, Gecző Péter, Dénes Péter, Mihály Demeter, Nagy János, Nisztor Somja, Rápolti Mihály; helyt lakó birtokos Fosztó Zsigmond és pánczélcsehi Balogh Ferencz.

1721-ben*Km. protest. B. 18. Vitéz András özvegye Bethlen Éva Dobay Pétert itteni részének elfoglalásától tiltja.

1726 jun. 25-én*Hodor. Függelék 61. l. Vitéz Zsuzsa Alvinczi Gáborné Dobray Péter és Klárát Kolozsvári Dánielnét az itteni „Vitéz” jószághoz tartozó minden járulékai iránt, melyet nem rég váltott ki, meginteti.

1732-ben*E. F. L. III. 277. V. birtokosok: Szénási András, Dési Marjai Albert, Balog Zsigmond, kidei Illyés Ferencz, gr. Bánffy György, Alvinczi Gábor, váradi Veres Ferencz, Keczeli Borbála Thoroczkay Péter özvegye, Apor Lázár, petki Nagy Boldizsár.

Pánczélcsehi Szénási cs. czímere.

Pánczélcsehi Szénási cs. czímere.*Siebm. Wb. B. Abth. 440 és 12 Abt. 166. T E. Család Kidéről is veszi előnevét. Szénási András és neje Komjáti Orsolyát I. Rákóczy György Gyulafehérvárt május 12-én megnemesiti, kihirdettettet Bonczhidán 1649-ben. E családból való Nagy Iván szerint (X. K. 609, 610. l.) III. András 1654–83, András viczeisp. 1720–24, József 1785. és egy más 1848-ban M.-Köblösön.

1735-ben*Transilv. f. 6. nr. 56. az itteni egykori Vitéz-rész néh. Vitéz Gábor és Ferencz közt kétfelé osztott. A Gábor része fiára ifj. Andrásra szállott, ezt András Dobay Péternek vetette zálogba s az most, t. i. 6 zsellér, Alvinczi Gábor kezén van első neje Vitéz Zsuzsánna jogán; a másik részt Vitéz Ferencz nővérével Vitéz Annával Belényi Zsigmondnéval elcserélte, ki a maga részét többeknek eladogatta s most legnagyobb részben, t. i. 8 zsellér, Petki Nagy Boldizsár kezén van.

{392.} 1745-ben*E. F. L. IV. 288. F. Veres Ferencz és Farkas, Veres Samu és Vajda Erzsébet fiai, Fosztó Zsigmond, Ádám, Gábor, Menyhárt, néh. Fosztó Zsigmond és Vajda Anna gyermekei Mária Veres Ferenczné, Csernátoni Györgynek Vajda Máriától való leánya Erzsébet Váradi Andrásné birnak.

1754-ben*Hodor. Függelék 61. l. gr. Gyulay Kata br. Alvinczy Gáborné és Mara Klára m.-palatkai Palatkay Lászlónét a Vitéz-féle rész iránt perli 1760-ban Füzesen, a törvény előtt való megjelenésre idézteti.

1759-ben*Gyf. Cent. CC. 64. Naláczy Sárát vejének br. Bánffy Dénesnek s fiainak György és Dénesnek itteni részébe zálogjogon beigtatják.

1762-ben*Km. prot. Pál 142. MurvayAndrásné Komlóssy Mária (Kinek anyja Éva Komlóssy Sámuelné Pánczélcsehi Balogh Ferencz leánya volt) itteni részét, t. i. 2 telkét, osztályos testvérei Balogh Zsigmond, Péter, László és András, Mária Ajtay Dánielné és Borbála, Gombás István özvegye beleegyezésével br. Bánffy Farkasnak, Mihálynak és Györgynek adja cserébe.

1770-ben*Erd. főkormányszék. összeírt birtokosai: altorjai Apor Gábor özvegye báró Orbán Kata hitbéri; pánczélcsehi Balog Péter, István, András s László anyai; kidei és pánczélcsehi Szénási András s József apai; nagyváradi br. Inczédi Sámuel, kidei Illyés György anyai; s az armalista szamosujvári Gombási István anyai jogon.

A nagyváradi nemes és báró Inczédi s Josinczy család:

I. Pál, † 1704., szül. 1647 jan. 9. Nagyváradon, táblai ülnök (Lipcsey Klára) József neje br. Jósika Judit (br. Josinczy lett) br. József, Mihály ezek már Josinczyek

I. Pál, † 1704., szül. 1647 jan. 9. Nagyváradon, táblai ülnök (Lipcsey Klára) József neje br. Jósika Judit (br. Josinczy lett) br. József, Mihály ezek már Josinczyek*Leszármazása: Kővári. Erd. nevez. családai 134. lap. II. Pál † 1732., kora 36 év I. Gergely báró (Gr. Kendeffy Károlina) Zsuzsa (Toldalagi János) III. Pál (Barcsay Ágnes) II. Gergely, † 1816. (Barcsay Karolin Ágnes (Rédey László) Zsuzsa (gr. Lázár József) Mária (Pet. Horváth Mihály) Klaudia (herczeg Würtenberg Sándorné) Ték herczeg*Budapesti Hirlap 1895. évf. 54. sz. 7. l. v. ö. Szükerék és Kozárvárral.

1773 aug. 2-án ifj. br. Inczédi Samu házába rablócsoport ront be. A báró a füstházba rejtőzik, de egy oláhné cselédje a rejtekhelyet elárulván, a volt cs. kapitányt onnan kivonszolják, szekeren a völgyben fekvő falvakon keresztül Dengelegre viszik, falunként hozzájok {393.} csatlakozó csoportnép kiséretében. A banditavezér egy szabadságos katona volt. Dobokán lakó gr. Rhédey Farkas szemmel látott tanuja lévén, átizen a Borsán állomásozó dragonyos tisztnek s ez csapatjával Iklódon át Dengelegen terem, a hol a Szamos partján a rab bárót vizbe ölni szándékoztak, a sűrü füzesben meglepi s kiszabaditja; a rablókat elfogván, Pánczélcsehen tartottak felette itéletet.

1794-ben*Hodor. Függelék 63. l. birtokosai: Fosztó Pál, Illyés Ferencz, br. Bánffy Farkas, br. Inczédi Sámuel, Somkereki Lászlóné Veres Zsuzsa, br. Henter Antal, ifj. és id. Balog András, Ferencz és Harsányi Zsigmondné Szénássy Zsuzsa.

1796-ban*Transumt. Bajnóczi László itteni telke felerészét zálogbaveti Balog László s neje Bajnóczi Julinak.

1801-ben*Erd. főkormányszék. birtokosai: báró Henter Antalnak van 11, Somkereki László özvegyének 10, Köntzei Józsefnek 9, Vajda Istvánnak 5, m.-koppándi Fosztó Pálnak 4, Balog Péternek 3, gr. Rhédey Ádámnak, Szénási Józsefnek, Csernátoni jánosnak, br. Bánffy Györgynek és a Papp családnak 2-2, Szénási Istvánnak, Bakó Mártonnak, br. Diószegi Zsigmond özvegyének, gr. Bánffy Györgynek, br. Bánffy Lászlónak, Somai Sándornak, Szarvadi Józsefnek, Becski Miklósnak, Babos Jánosnak, Balog Ferencznek, Gombás Ferencznek, Balog András özvegyének, Balog Pálnak, id. Balog Andrásnak, Illyés Ferencznek, Balog Zsigmondnak, Szilágyi Györgynek, Szénási Andrásnak, Hatházi Istvánnak, Ferenczi Mihálynak, Rápolti Andrásnak, Rápolti Sámuelnek, Rápolti Mihálynak, Rápolti Mártonnak, Horváth Jánosnak, ifj. Horvát Jánosnak, Horvát Józsefnek, ifj. Balog Józsefnek, Balog Jánosnak, Kovács Pálnak, Kovács Józsefnek, továbbá Beringyán, Mundrucz, Somlya és Vontás családoknak 1-1 telke.

1809-ben*Erd. főkormsz. ltár. birtokosai: gr. Bethlen Gergely és br. Bánffy Zsuzsának van 11 telke, gr. Rhédey Ádámnak 4, br. Inczédy Sámuelnek 8, br. Henter Antalnak 7, özv. Somkereki Lászlóné Veres Zsuzsának 13, Fosztó Pálnak* 6, Szénási Józsefnek 3, Bakó Mártonnak 2, br. Diószeghi Mihálynak 1, Somlyai Jánosnak 9/12, id. gr. Bánffy Györgynek 3/12, Somai Sándornak 3/12, Becski Miklósnak 2, Babos Jánosnak 4/12,*Dobokavármegyének egyik országgülési képviselője. (Hodor. Függelék). Gombás Ferencznek 2,**-gal jelzetteken kivül ez évbeli felült magyar hadseregben, mint gyalog közvitézek vettek részt: Rápolthy György, Bajnóczy Zsigmond, Mosuczán Pásk, Somle Ursz, Vaszi és Gergely, Milye Mátyás, Pap János, Von, Brankovics Simon, Hosszú Vaszi és Ilyés Ferencz. (Hodor. Függelék 64. l.) ifj. Balog Andrásnak 2, br. Bánffy Lászlónak {394.} 3/12, *Hatházhi Istvánnak 3/12, Ferenczi Mihálynak 1, id. Horváth Jánosnak 2, Csike Istvánnak 8/12, *Pap Lászlónak 2, Balog Pálnak 2, Balog Józsefnének 2, id. *Balog Andrásnak 2, Szénási Istvánnak 2, ifj. *Horváth Jánosnak 2, *Balog Zsigmondnak 2, *Balog Ferencznek 2, diósi *Balog Józsefnek 2, D. *Balog Jánosnak 2, Galaczi Farkasnak 6/12, *Horváth Józsefnek 2, *Kádár Mihálynak 2, *Rápolti Mihálynénak 2, Rápolti Andrásnénak 2, *Rápolti Márton és Józsefnek 1, *Talyai Gergelynek 1, özv. Kovács Zsigmondnénak (Papné, fia *Imre) 2, Csomafái Ádámnak 1, *Kovács Pálnak 2, *Kovács Andrásnak 2, diósi Balog Aniskának 2, Verebélyi Ádámnak 2, Babos Imrének 3/12, Popa Tógyernek 3/12, Almási Sámuelnek 3/12.

Sombori Biró család czímere.

Sombori Biró család czímere.*Családi ltár.

1820-ban*Erd. kancz. ltár. birtokosai: br. Wesselényi István, br. Henter Antal, Somkereki László özvegye, br. Inczédi Samuné, Fosztó Pál, gr. Rhédey Ádám, gr. Bánffy György, br. Diószegi Mihály özvegye, Csike István, Szénási József, br. Bánffy László, Pap László és Ferenczi Mihály.

1837-ben*Hodor. Dob. Esm. 542. l. Rhédey, Kún grófok, báró Wesselényi és Henter, Fosztó, Bornemiszáné, Bakó, Balog, Szénássy, Durus, Csomafáy, Dászkál, Gagyi, Gombás, Horváth és Horváthné, Kovács, Laczkó, Papné, Rápoltiné, Szarvady, Szöllösyné, Somay, Tájainé, Ferenczy nemes családok birják.

1843-ban*Transm. Deési Bajnóczi József az 1796-beli alapon itten örökséget keres.

1863-ban*Urb. Wes. 83–154. l. Diószegi Antal, Ancsel Jakab, gr. Rhédey Mária örökösei, br. Wesselényi Ferencz és László, Draveczki Juli özv. Somay Lajosné, gr. Kun Mária Benedikti Albertné, Hodor Károly, Almásy Ágnes, br. Henter József részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.

1866-ban*Erd. főkormsz. ltár. az itt összeírt 189 füstből 74 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: Rápolthi József, Sándor, Samu és István, báró Wesselényi Ferencz (Hadadról), Bodor Károly, Eperjesi József (Búzáról), Szénásy József és Károly, Pásztai Dénes, Ugrai Balog József ifj. s id., Gagyi Dániel, Papp János, Sándor és 2 László,*Midőn a fiskus 1719-ben (E. F. L. VII. 479. B.) Sászát a Teleki családnak adta, az idevaló avagy sászai Pap család II. Teleki Mihály közbenjárására Pánczél-Csehre nemesi telkekre költözött, a mágáét a Telekieknek adván, 1791-ben (Kolozsmonost. Kápt.) Pánczélcsehen laknak Szilágyrákosi Sászi Pap János, testvérei: 1. Demeter, kinek fia Mihály 1798-ban, gyermekei: József †, Juliska Török Péterné, Mari Szénási Lajosné. 2. Tivadar, katholizálván, kolozsvári barát lett. 3. László (1798-ban Pánczélcseh), fia László neje Balog Máriától fiai László, honvéd, ennek neje Köblösi Kis Borbála, gyermekei: László, Sándor, Károly, Szijgyártó Anna nejétől fia Sándor, Mária. 4. Jánosnak egyik fia János, ennek Somlyai Juliannától József, másik fia Antal, neje Balog Klára, fiok Antal és Géza Kolozsvár. E család angy része katholikus lett. Balogh András, Rácz {395.} János és István, Diósi Balog József, Nagy István és Zsigmond, Biró József, Gábor ifj. s id., Mike Lajos, Jakab István, Horváth Gábor, Miklós, Ferencz és András, Gombos Sándor, Dénes Jakab és József, Farka János, Roscha Dániel, Bálintfy Pál, Bitai Lajos, Felházi Samu, Turner Ferencz, Veress József, Lajos és György, Kolozsvári György Kovács István és 1 Zdroba, Prodán, 9 Papp, 5 Orosz, 1 Bráncsa, 7 Dénes, 2 Haragos, 7 Somlya, 3 Mik, 3 Rákolcza*V. ö. Oláh-Bogáta. és 3 Mosuczán családbeli. Censusjogú birtokosai közül legtöbb adót fizetnek: a Sáhin, Gajzágó és Jakab családok, Voith márton, Kovács Bogdán (Fosztó, Somay, br. Bornemisza, br. Inczédi-féle birtok).

Jelenlegi birtokosai (1898): Bodor Károly, 494 kh. Balogh-féle birtok, vétel. Jakobi Jakab, 442 kh. Inczédi-féle birtok, vásárolta gróf Degenfeld Gusztávnétól. Jakobi Hirsch, 356 kh. Sahin Lukács, 287 kh., gr. Khun-féle birtok. Tüzes Tódor, 344 kh., vétel Fosztó Ferencztől. (Bornemissza-féle). Borbély Ferencz örökösei, 163 kh. Balogh-birtok.

Pánczélcseh régi dobokai község, melynek eredete messze századokba nyulik vissza. Régi oklevelekben mint tiszta magyar község jő elő. Ma magyar és oláh lakta község. A község eredeti magyar karakterét még ma is mutatja az, hogy piaczán magyar és örmény családok házai vannak s a református templom is ehez közel emelkedik.

A kis egyház, melynek külön álló tornya fából van épitve, eredetileg a deési templomnak megfelelő góth stylu volt, két oldalablaka ugyanis teljesen megfelel a deési templom ablakdíszitésének, úgy, hogy a két egyházat ugyanazon épitőmester műveinek tekinthetjük. Az épület, a mit ma látunk, a sok átépités következtében eredeti typusát elvesztette, a két csúcsives ablakon kivül alig is mutat valami régiségére. Mint egy felirat jelzi, utolsó renoválása 1753-ban történt „Nemzetes Szénási András és József és Nemzetes Alsó Borbara asszony” költségén.

Az oláhok a községbe csak a mult század első felében kezdtek letelepedni. A református templom renoválása idején se templomuk, se paplakuk nem volt. A jó emlékü Alsó Borbála őket is jótéteményben részesité, a leendő papi lak és templomnak helyet ajándékozott, egy {396.} ács s egy kőművesnek pedig (Rápóti és Horvát), kik az oláh templomot épitették, egy-egy darab földet ajándékozott.

Semmi sem bizonyitja jobban a népek egymásután következését, mint egy-egy község helynevei. A hol a magyarság Erdélyben szláv rétegek felé helyezkedett, megtartotta a régi szláv helyneveit. Itt Pánczélcsehen is bő alkalmunk van ilyen tanulmányokra. Csak nehány helynevet emlitek, melyek a magyarból kerültek az oláhba:

Kereszturi völgy = Valye kriszturuluj; Völcsi patak = Valye Jelcsuluj; Jakabos-tető = Virvu Jakabusuluj; Kovecsaj = Tyeocsava; Mükös-(völgy) = Nyikus; Darvastó = Darvasteu; Iratvány = Jertoaje; Gombásné gödre = Groapa Gombasaji stb.

A község főnevezetessége egy léczkeritéssel bekeritett fakereszt, a felfeszitett Krisztussal, mely a piacz közepén áll. Megyénk minden községében, a hol görög katholikus oláhság lakik, találunk ilyen, bádogfedelü, Krisztus, Mária vagy más szentek képeivel ékitett kereszteket; a pánczélcsehi kereszt azonban történetére és jelentőségére nézve, egyetlen a maga nemében Erdély egész területén.

A kereszt fája piros-fehér-zöld szinre van festve s rajta egy kis táblácska e feliratot viseli: „1848 junius 6. Ujittatott 1885 május 30.”

A református pap a 80-as évek elején panaszt emelt a község előljáróságánál, hogy a görög katholikus oláhok keresztje a tér közepén, úgyszólván a református egyház előtt áll, míg templomuk jóval félre esik, méltányossági szempontból kérte tehát annak a görög kath. templom elé való helyezését. A kérés tárgyaltatott s a községi képviselőtestület igazolta, hogy a keresztet a pánczélcsehi oláh jobbágyok 1848-ban állitották a jobbágyság felszabaditásának emlékére s a felállitáskor az eltörlő törvényczikket, annak kiihirdetését s egyéb erre vonatkozó nyomtatványokat a kereszt aljában helyezték el; e kereszt tehát nem vallási jellegű, de nemzeti emlék, maradjon meg tehát jelenlegi helyén.

Ez az egyetlen jel tudtommal Szent István koronájának területén, mely a nemzetiségek részéről a népszabadság emlékének van szentelve. Igy gondolkozik és érez az egyszerű oláh földnép, míg politikai agitátorok konkolyt nem hintenek el köztük.

1848 őszén*Hodor. Függelék 64, 65. l. az oláhság itt is fel volt bujtatva és ugyancsak fegyverkezett a magyarság ellen, de ez év október havában ide kiszállott rögtönitélő biróság a főbb bujtogatókat lecsendesitette s a rendet a már {397.} előbb itt megjelent mintegy 50 tagból álló, Szamosujvárról jött nemzetőrsereg féken tartotta.

November hóban nagy sereg lándzsás csapat itt ment keresztül Válaszút felé, a hová hurczolták idevaló birtokos Szénásy Józsefet és még többeket, kit kezén lándzsával megcsonkitottak. Azonban az udvarokat, mint Fosztó nejeét, utóbb Somay Lajosné Draveczky Juliannáét megkimélték a rombolástól, mert a mint a parancs hangzott „nem szabad bántani a fiskus jószágát” s ez megmentette a kirablástól.

1849-ben a Zsibó felől jövő muszka hadsereg 24 óráig tanyázott itt s Besztercze felé kihúzódtak az országból.

1858 körül*Hodor. Függelék 64, 65. l. csendőrséget állitottak ide, mely most is meg van.

1865 november 17-én a dobokamegyei felső kerület itt választotta meg Ocsvay Ferenczet a kolozsvári s 1866 febrár 26–27-én ugyan őt a budapesti országgyülésre követnek.

1866-ban*U. o. 2-ik 10. l. szeptember hónapban itt postahivatalt állitottak föl.

1867 julius 29–30-án bizottmányi megyegyülését itt tartotta s követté választotta ez alkalommal Ocsvay Ferencz helyébe Ketheli Józsefet.

1869 szept. 16–17-én a felső kerület itt választotta meg br. Bánffy Albertet képviselőnek.

1871-ben*Hodor. Második pótj. 11. l. a megye közgyülése kimondotta, hogy az iklódi és válaszúti járás járásbirói széke Pánczélcsehen legyen.

E község a hadi útba esvén, többször ki volt téve a pusztitásnak.

1645 május 17-én Rákóczy György egy székely hadosztálylyal Deés felől Szamosujváron át ide érkezett, a falu mellett a réten háltak s másnap indult el Szurduk felé Magyarországra, segitséget vive apjának.*Magy. Tört. Eml. 24. köt. 317. l. és Hodor. Függ. 1837–1866. Kézirat 61. l. Kálnoki István naplója. Erd. Tört. Ad. 4. k. 141. l.

1681 julius 5-én*Hodor. I. II. Függ. 61. és 62. l. Zsögödi Mikó János naplója. Apaffy Mihály fejedelem 7 ezer főből álló erdélyi hadserege e község határán 24 óráig tartózkodott, mely alkalommal a segitségül hivott és vitt moldvai vajda is jelen volt 3 ezer oláh- és tatárral. A tatárok idevaló birtokost Szénássy Andrást, a község egyik völgyében a táborban felkonczolták.

1686 május 12. körül*Tört. Tár. 1889. évf. 507. l. 1200 főből álló német tábor itt szállott meg s másnap Válaszúton találkozott Scherfenberg Deés felől jövő táborával.

{398.} 1704 január hó 9-én*Id. Czegei Wass György naplója. Tört. L. 1874. évf. 5. l. II. Rákóczy Ferencz egyik hadvezére Orosz Pál, Bonéval és Csurullával Magyarországból eddig jöttek s ekkor kapták a hírt, hogy Szathmárnál a kuruczokat megverték, ennélfogva innen társaik segélyére visszafordultak.

Itt halt meg Felházy Károly 1868 jun. 16-án, pesti első éves joghallgató 22 éves korában, ki Hazánk és a Külföld 1867–68. évfolyamaiban több czikket közölt „Hunyadi Mátyás születése helye,” „XII. Károly svéd király és a zilahi ház”, „Drágai várkastély” stb. czímen.

A szásznyiresi ev. ref. templom.

A szásznyiresi ev. ref. templom.

Itt született 1849 decz. 9-én Biró Antal, vármegyei főszámvevő. Tanulmányait Kolozsvárt végezve, 1875-ben dobokamegyei levéltári tiszt lett; a két megye egyesülése után levéltáros, 1894 óta főszámvevő. Deés város kulturális s egyszóval minden nemes irányú mozgalmában fő résztvevő, irányitó, sőt kezdeményező. A szinügyi bizottságnak (1886), Emke vármegyei választmányának s a nőegyletnek titkára, központi választmánynak s a megyei szabadelvű pártnak jegyzője (21 évig). A monographiai bizottság titkára, előadója, a deési ev. ref. egyház volt pénztára, a deési honvéd-emlék fölállitásában kezdeményező. Számos egylet választmányi tagja. Működése egybe van forrva a vármegyei múzeum és a székház emeleti részén 1901-ben elhelyezett néprajzi {399.} gyüjtemény megteremtésével, melyeknek kezdet óta s főleg ez utóbbinak főfelügyelője és tárgyainak gyüjtője. Mint tanuló hírlapirással kezdette meg életpályáját a K. Papp Miklós által szerkesztett „Magyar Polgár”-nál; szépirodalmi és politikai irányú czikkei jelentek meg a „Hon” és a „Hazánk és Külföld”-ben; egy történelmi tanulmányáért a politikai szemhatárról rég letünt szélsőbal hivatalos közlönye, a „Magyar Ujság,” mint egészen fiatal deákot, kiváló elismerésben és jutalmazásban részesitette. A „Szolnok-Doboká”-ban megjelent számos czikken kivül szerkesztette br. Bornemissza Károly főispán által Deésen kiadott s 1896-ban megjelent „Milleniumi Emlékalbum”-ot az akkori hivatalnokok stb. arczképeivel.*V. ö. e munka III. köt. 162. l.

Lakosai a földmivelés, baromtenyésztés mellett iparral is foglalkoznak főképen a magyarok; a románok közül egynehány ács mesterember kerül ki. Az örmények, izraeliták pedig kereskedők.

Épületeiket jobbára kőoldallal, zsendelyfedél alá épitik, sorban; s egyáltalán a vidéknek ez egyik legcsinosabb községe.

A XVI. század végén és a XVII. elején*Hodor. Dobokam. Esm. 886. l. és Függelék 1837–1866. Kézirat. Erd. Múz. Egyetemi könyvtár 52. l. az unitáriusoknak itt anyaegyházuk volt. A deési complanatio után*Székely. Unitár. vall. tört. 139. l. ez is az ev. ref. egyház hitelveire tért. 1837-ben*Hodor. Dob. Esm. 889. l. pedig a kideinek leányegyházközsége 3 lélekkel.

Ev. ref. egyházközsége a XVII. elején, valószinüleg Bethlen Gábor fejedelemsége alatt alakult. Temploma a község közepén, kis emelkedésen fekszik, egykor hatalmas kőfallal volt köritve, a reformácziót megelőző időben épült csúcsives izlésben. Azt tartják, hogy a tatárok égették fel; sőt már jóval előbb Básta idejében hiveivel együtt ki volt pusztitva, felégetve. A kar 1753-ban épült. Felírata I. Kron. XXIX. 16. 17. vers után: „Az Isten házához való kegyes buzgóságtól indittatván, épittették a maguk költségükön Nemzetes ifj. Szénássy András és József uraimék és Nemzetes Alsó Borbára asszony ő kegyelmek 1753 Karácsony havában.” A korona felirata: „Csináltatta Filep Éva ezen koronát Filep Sámuel emlékezetére 1791. esztendőben Asztalos Lőrincz által.” Az urasztala teritőn: „Vette Rácz István és neje Szénási Julianna 1857. ápr. 12.” A szónoki szék takaróján: „Adta Isten dicsőségére Dénes Jakab 1860.”

Haranglábon két harang, a nagyobbikat az egyházközség újraöntette Kolozsvárt 1815-ben, melyet már 1755-ben öntetett volt először újra. A kisebbek felirata: A pánczélcsehi ns. Reformata ecclesia számára {400.} öntette Isten dicsőségére a maga tulajdon költségével M. N. Óvári Keszei Péter. F. F. K. M: Koppándi Fosztó Pál ur curatorságában 1791.”

Anyakönyve 1788, jegyzőkönyve 1833 óta vezettetik.

A ref. egyház 1812-ben szabályzatot állapitott meg az egyháztagok kötelezettségére nézve. A jegyzőkönyveiből az vehető ki, hogy II. József császár alatt s mint 1848 után is azon meggyőződés volt elterjedve, hogy a papokat a király fizeti, mert 1787-ben br. Inczédi a lelkész számára való fizetést megtagadta. A birtokosság e községből eltávozván, helyét idegen vallásuak foglalták el s így a papi jövedelem is megcsappant. 1709-ben Keszeli Péter 600 mfrtot hagyott az iskolamester fizetésére és Almási Sámuel 35 forintot o. értékben ugyancsak tanitó részére.

1865-ben papi és iskolamesteri lakáson kivül van egy zsellértelke s magános temetője. Fekvősége 35 h. 700 öl, pénze 168 frt, kamatra adva. 1863-ban váltatott meg a dézma.*Urb. Wes. 208. l.

A pap fizetése 1680 körül: minden ember 3 kal. búzát vagy 60 pénzt, 1 kal. zabot, 1 véka kölest s 1 veder mustot vagy 20 krt fizetett, szántást tettek s fát adtak elegendőt.

1865-ben a pap fizetése, Magyar-Derzsével mint filiával, Drággal és Récze-Kereszturral együtt, 204 frt 3 kr.

Urasztali készleteket adtak: Egy belül aranyozott ezüst pohár „B. P. D. Anno 1636.” Felirat szerint Fosztó Mária Lészai Andrásné adta. A fenekén egy karzcolás: 1816. Egy fedeles ónkancsót csináltatta Solymosi Pál és Liszki Anna, 1799. Egy kis ezüst-tányért Fosztó Mária Lészai Andrásné adta 1808. Szikszai Krisztina abroszt. 1749-ben Keszei Borbára egy aranyvirágos keszkenőt felirattal, egy mást Ugrai Balog Borbára, egy mást P. E., mint himzésén látható.

Van aczél pecsétnyomója.

A deési ev. ref. esperesi egyházmegye 1696, 1703, 1719, 1725, 1730, 1741, 1752, 1796 és 1851. éven kezdve minden évben 1864-ig úgynevezett úrnapi zsinatját itt tartotta.

Papjai: Papolczi Mózes 1861. Köpeczi Sámuel 1699. Léczfalvi Bálint 1720. Bányai István 1723. Gyárfás Pál 1725. Baczoni Mihály 1727. Csernátoni György 1732. Losonczi András 1739. Albisi József 1741. Keresztes András 1750. Széki György 1768. Kovács Zsigmond 1792-től. Almási Sámuel id. 1809-től. Almási Sámuel ifj. esperes, az {401.} egyházak történetének megírója, 1851–65. Maksai Károly 1866–70. Utána rövid ideig Varga. De hosszas időn át az egyház pap nélkül volt nemcsak akkor, hanem már előző években is. 1880-ban Miklósi József, 1896 óta Szakács István.

Ev. ref. iskoláját 1812-ben állitja fel újra, mivel az előző évi háboruk alatt a községgel együtt elpusztult. Azóta több-kevesebb ideig szünetelve, az újabb időig fentartották.*Kádár. Nev. okt. tört. 407. s köv. l.

Az ev. ref. egyház 1870-ben iskoláját községivé változtatta, melyhez segélylyel az állam is járult.

1883-ban*Vall. és közokt. miniszt. R. 24149. iskolája államivá lett, egy férfi és egy nőtanitóval. Igazgatója 1891 óta Szőke Albert, a megyei „Tanügyi Tanácskozó” egyik legtehetségesebb munkatársa, ki számos czikket írt a „Nemere,” „Székely nemzet,” „Brassó,” „Ellenzék,” „Néptanoda” és a megyei „Szolnok-Doboká”-ba.*Kádár. Nev. és okt. tört. 415. l.

Az izraeliták 1837 körül*Hodor. Dob. Esm. 543. l. a vidék zsidósága számára itt temetőt vásárolnak.

Gör. kath. egyházközség, fatemplomát 1731-ben épitette a nemes Szénássy család által akkor a községen kivül ajándékozott telekre, azon feltétellel adta a család e helyet, hogy ha a Szénássyakból bárki meghal, harangjait köteles legyen meghuzni. Harangjai 1869 óta és 1880. évből valók. A szentléleknek az apostolokra való kitöltésének emlékére van a templom szentelve.

Papjai: Marcsán János 1824-től, Zdroba Demeter 1839-től, jelenleg 1891 óta Fodor Aurél.

Felekezeti iskoláját a völcsi egyházközséggel együtt tartja fenn jobbára 1868 óta.

Éghajlata egészséges, a keleti és nyugati szél gyakori, jég ritkán bántja.

1721-ben*E. F. K. ltár. e völgyben fekvő falu határa két fordulós, földje sárgásfehér, fövényes, terméketlen, nagyobbára északnak fekszik, 6–8 ökörrel kétszer szántják, a trágyázást megköveteli; búzát vegyesen vetik, szénája közepes; hadi fuvarozás terheitől sokat szenvednek; 2 mértföldnyire járnak őrölni a Szamosra. Kolozsvár a piacza, melytől 3 mértföldnyire fekszik. Sót fuvarozhatnak. 68 köböl vetésnyire való szántója van, melybe elvetettek 33 köb. őszi, 11 köb. tavaszi gabonát s termett 358 kal. búza, 64 kal. zab, árpa, 25 kal. kender s törökbúza vetése 1/2 {402.} vékányi. Termett ezen kivül két véka lencse, borsó. Szénarétje 55 szekérre való. Adóssága 131 frt. Van itt 32 ökör, 29 tehén, 15 borju, 7 ló, 2 juh és 48 sertés.

1837-ben*Hodor. Dob. Esm. 542. l. határának nagy része völgyes, erdeje fogyatkozóban, délnek fekvő része termő. Utczái a víz áradásainak vannak kitéve, rétje sátés, legelői táplálók. A „Dorna” nevü puszta egy része határán terül el.

Jelenleg határának térben fekvő része és a verőfényes oldalok termők, a többi rész vad, vizenyős és kevésbbé termő. A birtokosság búzát s tengerit termeszt és kevés rozsot. A köznép rozsot és főleg tengerit, pityókát, paszulyt termel. Állatai: szürke erdélyi fajta szarvasmarha, bival, ló és juh. Gyümölcse: nemes faju alma, körtve és szilva, de ezek közül is keveset szaporitanak, mert a talaj vizenyős volta nagyobb mértékben való gyümölcstenyésztést nem engedi meg. Itatója patakjaiban elegendő.

Pánczélcsehen talált bronzkard.

Pánczélcsehen talált bronzkard.

1895-ben alakult a „Pánczélcsehi Takarékpénztár részvénytársaság.” Elnöke Bokros Elek után dr. Torma Miklós alispán. Önkéntes tűzoltó egyesülete 1886-ban alakult. Van 1887 óta a Szentháromságról elnevezett gyógyszertára. 1880-ban alakult Olvasóköre, melynek elnöke volt Miklós József, jelenleg Bodor Károly.

Dobokavármegyének egyik járása e helyről neveztetett el. Van állami anyakönyvvezetőséggel fölruházott körjegyzősége, postahivatala, csendőrsége és körorvosa.

Országos vásár tarthatására való jogát 1870-ben kapta,*Hodor. Függ. II. 12. l. Körjegyzői tudósitás szerint 1862-ben. junius 23-án és 24-én, szeptember 9. és 10-én tartja, hetivására a kedd. Vásárai keresettek.

Iparosai: timár, szabó, czipész, kovács, kerekes, ács, asztalos, szíjgyártó. A nők szövés, fonással foglalkoznak. Van benne több vegyes- és szatócskereskedés. Malma kettő, felülcsapó lisztelő 2-2 kerékkel Jakobi Jakabé (gróf Dégenfeld Gusztáv-féle), a más Jakobi Hirsché (báró Rhédey-féle).

Itt volt a község keleti részén az ős Bornemisza családnak egy sírboltja, melynek köveit az 1886. évi tagositás alkalmával széthordták.

{403.} Már az ős időben lakott hely volt, bizonyitja ezt a Hangoshegy. A község északkeleti részén a Bodor Károly tagjában több réz, bronz csákányokat, zászló részt, kopját, bronzkardot találtak, melyből egy rész a Magyar Nemzeti Múzeumba és a Megyei Tört. Múzeumba került.

Határhelyek: 1461-ben*DL. 27322. Sármásteleke, földrész.

1474-ben*Dl. 28863. Récze-Keresztúr felől Székfő = sáros hely; Kerekdomb, hegy.

1641-ben*Km. Doboka P. 9. Páprádos, Déllő, Aranyoldal, Karulyos, Nagytérszakasztó, Köblösajkutja, Kövecsesaj, Csorgó, Köszörüskő, Magyarós, Bederaj, Mikösoldal, Csicselye, Tóvölgye, Hólyagos, Harmadvölgy ormója, Szárazpatak, Haragpócz.

1641-ben*Gr. Rhédey ltár. Hosszu Aj, Hidegkut, Kiscsere, Szarkás, Kövecsesaj, Akasztó domb, Csicsal, Kőhatárverme, Hagymásrét, Lórét, Cseres, Ketisdombja, Szilasberek, Csicsele, Elővölgy.

1699-ben*Km. prot. Laky 115. Nyires, Négyes, Kis-Cziczelye, Szárazpatak, Kis-Jakabos, Köblösalja.

1735-ben*Transylv. f. 6. nr. 56. Mükösvölgy, Sós, Hegyes oldal, Szilas, Sejnyak, Sejtorka és feje, Szarkás, Páprádosalja, Térszakasztó, Cserenyak, Szoros, Szárazpatak, Pakulár völgye, Rózsásdomb, Aranyos dál, Viszeris, Akasztó domb, Galambszurduka, Sejpatak, Kabosvölgye, Karulyos, Jakabos.

1864-ben*Pesty Frigyes gyüjt. Kereszturi völgy, oláhul Valye Kriszturuluj, Völcsi patak: Valye Jelcsuluj, Jakabos tető: Virvu Jakabusuluj, Kovecsaj; Teocsara, Mükösvölgy: Nyikus, Kis Völgy: Kisvegy, Nagyvölgy: Nogyvegy, stb. Darvas tó, Iratvány, Gombásné Gödre.

1898-ban: Völcsi völgy, Kabosvölgy, Veszeris, Luka, Hangos, Kis- és Nagyszarkás, Kövesalj, Köblösalj, Zsej, Kolozsvári völgy, Alsórét, Térkösvölgy, Pakulárvölgy, Szárazpatak és Darvastó, Szótelki völgy, Kis- és Nagyvölgy, Gombásgödre, Szteneristya, Keresztur völgy, Akasztó domb.

Lakossága: 1700-ban*Erd. főkormányszéki ltár. van 17 jobbágy, 4 szegény lakosa, kik 15 házban laknak.

1721-ben*U. o. 6 jobbágy, 12 zsellér, 8 kóborló, 4 nemes lakosa van, kik 21 házban laknak, el van pusztulva 10 ház.

1750-ben*U. o. adózó egy telkes nemes lakosa 5, kik 1 4/5 telken 5 házban laknak, két ily özvegy 1 1/5 telken 2 házban, 15 jobbágy 11 1/4 telken 12 házban, 38 zsellér 28 telken 29 házban és 8 kóborló.

{404.} 1830-ban*Consign. statiszt. topogr. 144. l. 410 lakossal.

1837-ben*Hodor. Dob. Esm. 543. l. 989 lakossal, melyből nemes 64. Házak száma 170.

1854-ben*Hodor. Függ. 64. l. 1050 lélek lakik benne.

1857-ben*Orsz. ism. t. 27. l. 1036 lakossal, melyből 70 róm. kath., 687 gör. kath., 196 ev. ref., 83 zsidó. Házak száma 202.

1891-ben 1277 lakosból 75 róm. kath., 890 gör. kath., 216 ev. ref. és 96 izraelita.

Adója: 1721-ben*Erd. főkormsz. ltár. 191 frt és 1898-ban 3893 frt 22 kr.