XII. Tordán talált római műtárgyak, szobrok stb.

Szamosközi, Harkányi, Ercsei, Hankó, Csipkés Elek, Kurtz, gr. Kemény József, Kővári László s mindazok, kik Torda multjáról irtak, vagy jegyzeteket hagytak hátra, kivétel nélkül emlitik, hogy a tordai castrumban és a Torda által beépitett római Colonia helyén mily nagymennyiségű régiségek és műtöredékek fordultak elő. E följegyzések szerint találtak ott kőkoporsókat, fogadalmi oltárokat, oszloptőket és fejezeteket; szobrokat márványból, érczből, elefántcsontból; díszgulákat, rakműveket téglából és szines kövekből; fegyvereket, érmeket, ékszereket, intagliókat stb.,*Lásd Ercsey Utazások Nemz. Társ. 1837. 295–296. lap. és Blätter f. Geist, Gem. u. Vaterl. 1847. évf. 407–408. lap. melyeket legnagyobb részt beépitettek, széthordtak.

Ezekhez számithatjuk azon sok száz darabból álló gyüjteményt, a melyet 1723-ban gr. Ariosti szállitott a bécsi muzeumba és könyvtárba. A Tordáról általa elsajátitott feliratos kövek és más műtárgyak azonban csak részben jutottak az osztrák fővárosba, mert szállitó hajókkal több száz ily műdarab sülyedt el a Tisza hullámai közt, mintha a sors akadályozó közbelépése intelem lett volna arra, hogy az egykor hazánkban büszkélkedett fényes Colonia dicsőségének e beszédes kőokiratai idegen országba ne juthassanak el. Mintegy felzúdultak a hazafias folyó hullámai, s a dicsőség templomának ily vétkes kifosztását megakadályozandók, hullámölükbe ragadták, homokjukkal takarták, hogy azok legalább hazai földbe legyenek temetve s újbóli feltalálásuk esetében visszakerülhessenek oda, hol egyedül lehet számukra méltó hely: Torda muzeumába.

A jelen században is megadta Torda régészeti adóját Bécsnek, mert egy mindeniknél nagyobb gyüjteményt 1852-ben a császári hivatalnokok küldöttek Bécsbe. Montenuovo is sok tordai régiséggel gazdagitá gyüjteményét, a régiségkereskedők ügynökei is sokat vittek el külföldre.

Sokat hordtak szét a hazába is műkedvelőink. Legelőbb a 17-ik században Lugossy Ferencz m.-peterdi parkjába töméntelen szobrot, díszgulát, feliratos követ stb. szállittatott: a nagy-enyedi collegiumba is sokat vittek a tudós professorok, a miket a mult század kezdetén az Enyedet kétszer feldult Rabutin, 1849-ben az oláhok vandalismussa semmisitett meg. Becses tárgyak jutottak az erdélyi muzeum régiségtárába, melyek ott meg vannak óva a tudomány számára. Igen sokat vittek N.-Szebenbe a Bruckenthal és Ackner muzeumokba.*A Bruckenthal-muzeumban a sok tordai feliratos kő mellett vannak a többek közt oly Tordáról került agyagedények, melyek halványsárga alapon, ecsettel gondtalanul odavetett vörös és barna vonalú geometricus alakokat tüntetnek fel s a melyek alkalmasint Potaissában gyártattak. Sokat hordtak szét műkedvelő urak, részint régészeti hajlamból, részint azért, hogy kertjeiket egy-egy római szoborral, loborral, fogadalmi oltárral és feliratos kővel ékitsék. Sok szép feliratos kő jutott a távoli Czegébe a gr. Wassok parkjába.*A hol szerencsére Torma Károly felfedezvén, megmentette a tudomány számára azok feliratát. Igen sokat vitt b. Józsikáné Aranyos-Lónára.*Honnan legnagyobb része Ariosti révén Bécsbe jutott. Gr. Lázár István szenvedélylyel gyüjté a tordai római régiségeket, a melyeknek holléte nincs tudva.

Sokat szállitottak Thoroczkó-Szent-Györgyre, a gr. Thoroczkay-féle kert díszitésére, hol szintén az oláhok barbarismusának estek áldozatul; ugy a gr. Rhédey-udvarba Panitra, a melyek közül csak egyetlen egynek maradt fenn felirata.

A legtöbbet és a legbecsesebbeket gr. Kemény József szállitotta gerendi kastélyába, a hol az oláhok 48-ban elpusztitották és a felgyujtott kastély zsarátnoka alatt semmisiték meg. Főleg a feliratos kövekből és oszloptörzsekből az újabb nemzedék a temetőkbe hordott szét sokat szeretetteinek fejköve gyanánt először azért, mert könnyen jutott azokhoz, aztán azon lélektani indokból is, hogy elköltözött kedveseiknek emlékét a régiek halhatatlanságával vélték összecsatolni, műalkotásaik és emlékirataik ilyszerű felhasználása által, a régi nagyság emlékeivel örökitvén meg a jelennek kegyeletét. Ez annyira szokássá vált e vidéken, de főleg Tordán, hogy Torma Károly a legérdekesebb római feliratokat a tordai temetőkben találta meg és irta össze. Az ily sokfelé való széthordás daczára még ma is vannak Tordán becsesb régiségek, műtöredékek és jelentős feliratok. Némelyike már volt a szakmunkákban és szakközlönyökben ismertetve, megfejtve; de igen sok van olyan, a mely a vizsgálódók figyelmét kikerülte, igen sok olyan, a mely újabb időben kerülvén elő, még tudományosan észlelve sem volt. Azt hiszem, hogy mint e város történetirója, kötelességet teljesitek, ha azokat itt számba veszem és összefoglalom, hogy a már leirtak, de eltüntek, az egyes zugokban még ma is létezők, de bajosan megközelithetők és az ismeretlen újabbak is együttesen összesitve álljanak a tanulni vágyók előtt, hogy azok tanuságait levonhassák, hogy az arra hivatottak Torda római korára vonatkozó következtetéseiket megtehessék s igy e város őstörténelmének hézagait, ha nem is mindenütt, de ott, a hol lehetséges, kitölthessék.

Ezt két irányban teszem, először csoportositom azon műmaradványokat, a melyek műértékük és alkotásuk által tünnek fel: a szobrokat, domborműveket, faragványos köveket, oszlopokat stb. és másodsorban a feliratokat és pedig nemcsak az újabb leletűeket, hanem mindazokat, a melyek egyes szakmunkákban és tudományos folyóiratokban megjelentek, hogy igy a Torda római korával foglalkozók és más érdeklődők azokat együtt és könnyen feltalálhassák és ne legyenek kénytelenek – miként én tevém – heteken, hónapokon át nyomozni és kutatni azok után. Végre egy külön csoportban felmutatom azon hamis (koholt) feliratokat is, a melyeket Mommsen a »Corpus Inscriptionum latinarum« czímű jeles munkájában kiselejtezett és a melyek eddig is oly sok félreértéseknek és balhiedelemnek voltak zavaros kútforrásai és a melyek miatt a történelmi következtetésekben nem egy irányban tévutra jutottak.

A feliratok gyüjteményét utóbbra hagyván, most a Tordán jelenleg is látható másnemű műtárgyakat sorolom elő, azokon kezdve, a melyek közül Kurtz is 1847-ben többeket látott és ismertetett,*Lásd Blätter f. Geist stb. 1847. évf. 407.–408. lap. s melyeknek nagyobb része még most is ugyanazon helyeken feltalálható. Igy:

A kolozsvári utczában, a régi postaházba befalazott két szép dombormű.

Közelében a Domján-féle házban egy fogadalmi oltár. Az épület utczára néző homlokzatába befalazva egy mythologiai állatokkal ékesitett igen szép faragású párkánykő, udvarra néző falába egy nagyon érdekes dombormű, a melybe egy lovagnak van igen finomul vésett alakja feltüntetve féldombor kivitelben; az egész mű egyáltalában, de különösen a ló, ugy alakitás, mint kivitelben, művészi felfogásra mutat.

A Szaniszló-utczában a régi Henczi-féle házban egy díszes sirkő. A Székely János-féle házban ismét sirkő, a ház két szögletében két oroszlán.

A Varga-utczában a Veress-házban egy díszes áttört művű ablak, mely most a pinczére van alkalmazva, de a Leányvárból került ki.

A Zalányi-féle ház udvarán három Faunnal ékesitett sirkő, melynek középfémerében egy urnából ivó madár látszik. Pápai-féle Varga-utczai házban ismét feliratos sirkő. Ugyanezen utczában Ferenczi István házában két – mészkőből faragott – iden díszes oszlopkapitel, s egy hatalmas oszloptő, mind a Leányvárból.

A városházánál töméntelen tégla az V. Mac. legio bélyegével, s a folyosóra néző falban egy dombormű, a mely temetkezési lakomát (tort) ülő, 5 személyből álló társaságot tüntet fel.

Az unitarius gymnasium (most polgári isk.) régiségtárában mind Tordán talált nagymennyiségű római érem, edények, urnák és rakműtéglák.

Az ó-tordai ev. ref. pap udvarán és kertjében több feliratos kő, melyekről alább lesz szó; itt felemlitek egy díszes sarcophag-fedelet és egy csúcsművet, melyen halban végződő szarvas vagy lóalak van bevésve. A papi lak utczára néző falában egy nagy kőlapot, a melynek domborműve csaknem életnagyságban előállitott három férfialakot ábrázol, togában, mit a vállon fibula tart össze; kezükben kampós bot, előttük két gyermek. Ugyanitt a kövezetben emlékkő, a kertben egy talapzaton fekvő oroszlán, igen sok oszlop és kapitel töredék.*Ugyan e papi ház kertjében van két újabb szobrászati mű, az egyik Kendeffy Ádám féldombor arczélét ábrázoló, a másik egy diadémes női szobor felső részét tünteti fel, ezeket egy Nagy nevű kolozsvári szobrásztól szerezte meg a nagy műizléssel birt Miklós Miklós ref. lelkész, ki a fennebbi római régiségeket is összegyűjtötte, s a ki Tordának egyik kiválóbb alakja s a szabad eszmék egyik hathatós szószólója volt nemcsak a szószéken, hanem a közéletben is. Br. Kemény Farkas kortársa és követője lévén, ékesszólásával nem kis mértékben folyt be arra, hogy a szabadelvű eszmék és törekvések Torda városában terjedtek, sőt azok gócpontjává tevén e várost, innen a megyét is meghóditották. Miklós Miklós e mellett nagyon élczes ember volt, egy egész adomakör maradt róla fenn, a 60-as években halt el, de Torda lakói most is kegyelettel emlitik nevét, mint a kinek a nevelésügy terén is nagy érdemei voltak. A papi lak melletti házban kézi malom. Egyik mellékutczában Magyari házban római mértföldkő.

Kisköves-utczában egy Victoria-szoborral ékitett quadriga, melyen a győzelem istenasszonya 2 1/2, a lovak 2 hüvelyknyire vannak kidomboritva. Ugyanott egy római kútkáva (puteal), mely 4 láb átméret, 3 láb magasság mellett szabálytalan köridommal bir, mindkettő a Leányvárból került.

Csiki Antalnál dombormű, bonus puer alakjával.

Szaniszló-utczában Lábas Imrénél szép faragványú fogadalmi oltár és a ház pinczéje, a mely merőben az V. mac. legio bélyegével ellátott téglából épült.

Varga-utcza szögletén feliratos kő.

Kis-utcza szögleten egy felállitott 2 öles oszloptő, házai előtt mindenütt szép faragványokkal ékitett párkánykövek, melyeket ülőpadul használnak s melyek némelyikén igen díszes növénydíszités fordul elő. Ugyan a Kis-utczában a Felvinczi-féle házban feliratos sirkő, egy nagy emlékkő a Tündér szőlőjéből.

Uj-Tordán Malitovics-háznál sirkő, a Harkányi-háznál (a hid közelében) igen sok s nagyon sajátságos alakú faragott kő.

A városi sörháznál nagymennyiségű római tégla és más töredékek.

Fennebb emlitve volt Nagy Miklós nagy régiséggyüjteménye, melynek becsesebb darabjai gr. Montenuovo által Bécsbe jutottak, más része a kolozsvári muzeumba; de még most is van fia, Nagy Olivér nagyhid-utczai (régen varga-utczai) telkén és házában sok becses római maradvány, a többek közt egy igen érdekes határkő, melyet Mommsen is megvizsgált.

Továbbá van a ház előtt és a kertben sok fogadalmi oltár, oszloptő és oszlopfejezet, benn a házban két kisebb márvány szobornak letört feje, egyike – mely igen finom művű – Apollot ábrázolja, van több urna és terra sigilata edénytöredék.

De van a római régiségek mellett két szép középkori emlék is, egyik a négyszögidomú, csinos faragványokkal ékes és botra vagy pálczára illeszthető napóra az átmeneti korszakból (XIV. század), a mit abból itélhetni meg, hogy a római számok a minuscelalakú arab számjegyekkel vegyest vannak a czímlapra bevésve. Továbbá a kertben van a piaczi nagytemplom oldalkapuzatának egy igen díszes töredéke, a melyet majd e templommal kapcsolatosan fogok tüzetesen ismertetni.

Veress Károly urnál a varga-utczában van egy csaknem életnagyságú női szobor balkezénél fogva vezetett gyermekkel, jobb kezében a fejről lecsüngő fátyolt tartja, bő redőnyű öltönyét nyakán díszes fibula tartja össze. Ezt 1886-ban találták a vár oldalában (Közép-Mál) levő szőlőjének rigolirozása alkalmával. E szobor bár nem nagyon művészies művű, mégis épsége (csak orra és álla van megsértve a csákány csapása által) s főleg anyagánál fogva (békasó) figyelmet érdemel s azért képben mutatom be.

Ugyanott és ugyanazon alkalommal találták egy római katona sisakos fejét, mely igen szép művű szobortöredék, és egy terracottából való igen csinos Amor-szobrocskát.

Kovács László kovácsmesternél az egyházfalvi-utczában újon épült háza udvari szárnyába egy domborművű faragvány van befalazva, a mely, ugy látszik, Silenust ábrázolja, vagy talán carricaturája akart lenni valamely népszerűtlen római hivatalnoknak. Szamár- vagy öszvér-háton van ábrázolva egy pofatyos Sancho Pansa-féle alak; az elhizott vigyorgó alak nagyon ügyesen van carrikirozva.

Kovács Lászlónak még több római régisége is volt, de azokat átengedte br. Jósika Andornak, kinek gyéres-szt.-királyi kastélyában őriztetnek, a többek közt egy oroszlánfő, egy letört fejű római sas, egy gyámkőtöredék, egy szoborfő phrygiai sapkával, egy fogadalmi oltártöredék, szegélyén szőlő- és növényfonadékkal, hiányos feliratából csak e néhány betű vehető ki:

3.     ERIA […Val]eria
     XVI […vixit annos..] XVI[…]

És végre egy téglatöredék, ily alakú nagyon sajátságos bekarczolással.

Ez, mint alakja mutatja, egy kerekidomú téglának töredéke s bár anyaga határozottan római eredetre mutat, mégis czifrázatainak alsó alakjában feltalálhatjuk a keresztidomot.

Mindezek a Leányvár közelében levő szőlőből kerültek ki, egy csomó szintén br. Józsika birtokában levő római mécscsel és éremmel.

Ugyan 1886-ban találtak a várban néhány érdekes és nagy műbecscsel biró bronztárgyat, melyek most a tordai gyógyszerész, Wolff Gábor úr birtokában vannak. Kiemelendő ezek közül egy 25 c/m magasságú Bachust ábrázoló bronz-szobor, valódi remekmű, melynek alakzata finom, tagbeosztása arányos s izomzata oly tökéletes, hogy még az olaszországi leletek közt is ritkitja párját. A szobrocska teljesen ép volt, csak egyik lábfejét ütötte volt le a felfedező csákánycsapás és a vállról lecsüngő lepelt tartó (mert a szobor egészen meztelen, csak vállára van egy könynyű lepel felvetve) balkar forrasztása vált volt le, a mit könnyen vissza lehetett volna illeszteni, csak az a kár esett rajta, hogy a találó aranynak vélvén, a levált kart tűzbe tette, a mi által a szirony – a mi az egész szobornál kitünő – leégett róla s azt többé semmiféle mesterséggel vissza nem lehet adni.

A szobor jobb kezében kecskeszarv-kürtöt tart, dús fürtözetű hajába szőlőlevél-koszorú van illesztve, a bajusz- és szakáltalan arcz nagyon szabályos szép vonásokkal bir, lábaihoz szépen idomitott cothurnus simul.

Ezzel egyidejűleg került ki a vár talajából egy legalább is hat ekkora bronz-szobornak letört karja; a kéznek helyzete arra mutat, hogy ujjai közt kardot vagy lándzsát tartott. Ez is igen művészi kivitelű.

Továbbá szintén Wolff urnál látható egy nagyobb szabású bronz-fatörzs, mely valamely szobornak szolgálhatott támaszul. A töredékeket képben mutatom be.


Ezen s még más alkalmakkal előkerült nagymennyiségű bronz-szobrok és más bronzműtárgyak arra látszanak mutatni, hogy Potaissában a szobrászat minden neme, még a bajosabb bronz-szobrászat is virágzott, mert épen a bronz-szobrok és tárgyak nagy sokasága ellentmond annak, hogy azok máshonnan hozattak volna be.

Wolff ur birtokában van még egy szintén a várból kikerült mythra-kőtöredék és az Aranyos medréből kiemelt mammuth-fog.

Egy második igen szép mythrakő Nagy Miklós által küldetett az erdélyi múzeumnak. Botár Imre kath. kántor birtokában van egy dombormű, a mely Bachust ábrázolja venyigével karjain. Ennek képét melléklem nemcsak igen díszes voltáért, hanem azért is, mert a többiektől eltérő sajátsággal bir.

Fennebb bemutattam a Csorba Sándor vár melletti szőlőjében levő régiségeket, még be kell mutatnom két szintén ezen szőlőjéből kikerült igen érdekes műdarab-töredéket, melyek házánál vannak s a melyek főleg felirataiknál fogva becsesek.

Mindkettő szobormű-talapzat. Az egyik hossza 26 c/m, magassága 7 c/m. E talapzaton egy jobb szélén álló tigris mellett (mely megmaradt) négy emberi alak állott, melyek most hiányzanak, csak a talapzaton megmaradott lábfejeik jelölik egykori lételüket. A talapzaton e felirat olvasható:

vagyis J(ovi) o(ptimo) m(aximo) Herculi invicto et liber(o) Pa(tri) Aur(elius) Ga(llu)s? et Aur(elius) Ingenus sacer(dotes) ex vot(o) p(osuerunt).

A másik szobormű már épebb, a 24 c/m hosszu és 4 c/m magas talapzaton egy fekvő farkas, mely első körmei közt valamely zsákmányt (állatláb formát) tart, előtte egy embernek papucsos lábfeje, de az ember egész alakja, valamint a farkas feje is hiányzik, a megmaradott részen fel lehet ismerni a nagyon finom művű faragást és az ügyes felfogást. Talapzatán e felirat olvasható:

AVR TIMOTHEUS SIC
VOTVM LIBES

vagyis Aur(elius) Timotheus sig(no vagy signifer) votum libe(n)s, vagy libe(ns) s(olvit).