Keleten a szent tisztelete sokkal régibb. A róla szóló apokrif iratoknak is nagyobb volt kezdet óta a hitelük a keleti egyházban, míg a nyugati szentatyák és későbbi egyházi írók is (amazok közül pl. Szent Jeromos, Szent Ágoston, az utóbbiak sorában Alcuin, Fulbert, Petrus Damiani, Szent Bernát) nagyon tartózkodók, sőt, határozottan elítélő nézetűek ez iratokkal szemben. I. Ince és Gelasius pápa teljesen elvetette őket. Konstantinápolyban már I. Jusztiniánosz (527-655) építtetett Szent Anna tiszteletére templomot. Rómában kultuszának első világosabb nyoma az a kép, melyet ül. Leó pápa (975-816) az ad praesepe templomban elhelyeztetett. Ereklyéi a keresztes háborúk korában kezdenek Nyugatra vándorolni. Tiszteletének egyik korai gócpontja Dél-Franciaország Apt nevű városa, egy későbbi az olasz Perugia, majd utóbb Németországban Köln, s általában a Rajna-vidék.

Éppígy az ácsoknak is, aminek szintén a mi legendánk egyik elbeszélésében, az állványról ördögi ármány folytán lelökött s Szent Anna csodás segítségével megmenekült ifjú esetében van az alapja. Eredetileg ez is egy igen elterjedt Mária-csoda, mely csak utóbb ruháztatott át Szent Annára.