XXVIII. Átrándulás Gyergyó-Topliczára.

A Maros hivatása, jövője. Várhegyalja. Salomás. Galóczás Fülpe. Dudád. Gyergyó-Toplicza. Népviselet. A topliczai meleg források. Rhunconium. Tutajozás a Maroson. Maros-szabályozás. Faszállitási munkálatok. Toplicza völgye, fürészek, csatornák. Felső-Hurdogás. Magától rohanó vasut. Zárgát az Ilván.

Most valánk a hon határainál, még most is élénk emlékünkben vannak a látott és átérzett nagyszerü jelenetek, még most is előttünk lebegnek azon nagyszerü tájak, megragadó képletek, s ime már ujból Gyergyó szép tere tárul fel előttünk, a Ditrón alóli Tilalmastetőről; de mi nem igen szoktunk már ismert tájakra visszamenni, ismeretlen után vágyódik a mi telhetlen lelkünk, s azért most is e tetőn letérve az országutról, Topliczára, s a Maros nagyszerü szorosa felé irányzók lépteinket.

Az Orotva völgye feletti kopár, kiélt vidéken vonultunk le a Maros felé. Salomásnál értünk a Maros völgyének azon pontjára, hol a folyó, melyet három mérfölddel fennebb eredni s mint kis csermelyt megindulni látánk, jelentékeny folyammá izmosodva tünik ujból elő, mert e rövid pályáján felszedi a Gyergyót körülkeretelő havasoknak 55 patakban lerohanó vizadóját, melyek akkorára növelik, hogy Salomásnál már tutajokkal terhelten hömpölyögnek odább zajló hullámai. Azonban a Gyergyó terén már mélázva folydogáló viz itt szük völgybe szoritva daczos és zajló lesz, mintha haragudnék az emberre, ki meg merte nyergelni, hogy sikamlós felületén utat nyisson magának a nagy világba.

E folyót pedig ugy tekinthetjük, mint Erdély jövő nagyságának főtényezőjét, mert ez kötendi össze nem csak az elszigetelt Gyergyót, hanem a szintén elszigetelt Erdélyt is a Duna által a világkereskedéssel, mert midőn hazánk elnyomatás-előidézte pangásából kiemelkedhetik, midőn természet-nyujtotta előnyeit felfogva, módja s alkalma lesz azokat hasznositani, midőn e folyam a szabályozás által hajókázhatóvá lesz téve, akkor bizonynyal ez egyik főtényezője leend honunk felgazdagodása- és boldogulásának. Légy üdvözölt azért általunk jövőnknek szép élet-ere, nagyra hivatott Maros, hisz te vagy a haza testének fő arteriája, a te – most csak tutajokat hordó – hullámaidat gőzösök és hajók fogják népesitni egykoron, az emberek teljesitni fogják, mivel neked s te is, mivel nekik tartozol; azért előttem elsiető hullámaid zugásában én jósigéket hallok, melyek ez imádott hazának jövő nagyságáról beszélnek.

A Maros völgyében mindenfelé rendetlenül, hegyen-völgyön apró házak vannak szétszórva; itt van 5 falu, Salomás, Várhegyalja, Galóczás, Fülpe és Dudád, mind uj telepek, melyek a tutajkereskedésnek köszönik lételöket. A három első Remete és a gr. Lázár-család, a két utólsó Ditró területén fekszik, s bár néhány mérföld területen vannak szétszórva, mégis alig van 2200 lakosuk, melyből 200 lélek székely, a többi oláh, és pedig a dunai fejedelemségekből betelepedett oláh proletárius csapadék, kik vagyontalanul ide jőve, itt hazát és jólétet találtak.

Utunk a Maros jobb partján vitt silány, kopár vidéken; a folyam egybeszükülő völgyet alacsony s jellegtelen hegysor szegélyezi, csak a parthegyek feletti fennsikon tul felemelkedő kéklő havasok nyujtanak kedves nyugpontot a rajtok örömest legelésző szemnek. A partvidéknek fenyveseit rég elhordták a tutajok, helyökön apró bokrok tenyésznek, gyéren, szomoruan, mintha e hegyek gyászolnák kifosztatásukat, eléktelenittetésüket.

Alább a táj mindinkább egybeszorul, a távoli havasok félkarajban közelitnek a Maros felé, s im egy órai (Ditrótól 3 óra) ut után a Maros-szoros torkolatának bérczkapuja között fekvő Gyergyó-Topliczán vagyunk.

Toplicza gyönyörüen fekszik a Toplicza folyónak*A Topliczát az oláhok egyszerüen Vályának nevezik, mi folyamot jelent. Marossal való egyesülésénél; északra a Bánffi szőlője nevü sziklacsúcs tornyosul fel, alább az Ilván átpillantó Kelemenhavas és égre meredő csúcsai, keletre a Toplicza völgye és Székpatak melletti havasok. Szemben (nyugatra) a Fancsal, Bunyasza lánczolata és a kúpalaku Magura büszkélkedik.

Toplicza fő kikötőhelye a Marosnak, központja a tutajkereskedésnek, minek feltudandó, hogy a kezdetben jelentéktelen kis falu ma 5000 lakost számlál*Ezen lélekszámba bele van véve a Topliczához tartozó 8 praedium lakossága is. Ezen praediumok következők: Kelemenjel, Moglanyest, Vérmező, Vegány, Csobortány, Ploptyi, Monasteria, és a Topliczától csak a Maros által elválasztott Magyaros. , több bolttal, csinos magán- és álladalmi házakkal körülvett piacza egészen városias szinezetü. Azonban mielőtt leirásomban tovább haladnék, fel kell emlitenem azt, hogy Toplicza törvényhatóságilag jelenleg nem Gyergyóhoz, hanem Torda vármegyéhez tartozik, ezen az egész országot átkaroló vármegyének keleti végpontját képezvén. Azonban ily oktalan beosztást csak később nyert, mert hogy az régen Gyergyóhoz tartozott, azt földrajzi fekvése mellett „Gyergyó” előneve is bizonyitja, mert az ujabb időben használni kezdett „Oláh-Toplicza” elnevezés teljesen ujabb találmány, régibb térképek és okmányokban mindenütt „Gyergyó-Toplicza” néven találjuk fel. Azonban Gyergyótól való elszakadásának időszakára vonatkozó biztos adataink nincsenek, ugy látszik, hogy azt a bebiró földesurak hatalmaskodása szakitá el a Székelyföldtől, a mint alább felfejtendem.

Hogy a központtól, de még a felső kerülettől is ily távol eső s egészen elrekesztett (mert Topliczán túl az ujabb időkig nem volt ut) helységnek igazgatása mily nagy bajjal történhetik, azt mindenki gondolhatja; hogy ily beosztás az itteni birtokosoknak, s főleg a kereskedésnek mily nagy hátrányára van, azt érzékenyen panaszolják az itteniek. E baj orvoslása végett Gyergyóhoz is csatoltatott volt 1848-ban, a Bezirk-korban is oda tartozott, most azonban a provisorium ujból visszakebelezte Torda vármegyéhez, s itt, hol a kereskedés gyors ellátásokat, a vagyon biztositást igényelne, a legnagyobb rendetlenség és fejetlenség uralkodik. Azért az országnak már ugy is soká el nem odázható czélszerübb felosztásakor Toplicza kétségtelenül vissza lesz adva Gyergyónak. Én ez intézkedést megelőzőleg leirásomban oda keblezem, annál is inkább, mert Csikszéknek ugy is kárpótlással tartozom a tusnádi szoros Csikszékhez tartozó részének Háromszékhez való csatolásáért; ekként mit az Oltnál elvettem, a Marosnál vissza adom!

Toplicza lakossága nagyrészt oláh, szép erőteljes nép, minőt a tiszta havasi lég s munkás tevékeny élet szokott növelni; a topliczai népviselet igen festő, főként a nők ünnepi öltözete nagyon szép; mellékelt képem mutatja ezen csinos öltözetet, de e mellett nem lesz felesleges egy kis magyarázat is.

Itt szintén nem katrinczát, hanem a test körül festői redőzetekbe bonyolitott fotát (mi mindig sokszinüleg kihimzett szőrkelme) viselnek, erre felül czifrán kihimzett térdig érő, bő lebbentyűkkel ellátott fehér irhabundát öltenek; de e bunda alatt még 2–3 egymásra öltött különböző hosszuságu (ugy hogy mindenik lássék) szintén irha, néha posztó-mellény is jön, tulipános és rózsás himzéssel elárasztva, mindenkinek vagyoni állásához mérten, mert minél gazdagabb, annál több mellényt ölthet fel. A mellény hévmérője itt a gazdagságnak három mellényes leányt venni nőül nagy dicsőség; különben ezen ruhaaristocratia keletről veszi eredetét, hol az a régi törökök, örmények, sőt görögöknél is megvan. A menyecskék fejékül törökös, himzésekkel szegélyzett kendőt használnak, azt ösztönszerü műizléssel s női kaczársággal tudják felilleszteni, szépen turbánszerüleg bonyolitani. A fiatal leányok hajadon fővel járnak; csak az eladó vagy férjre vágyó (társadalmi műnyelv szerint auffirolt = bemutatott) leányok illesztenek csinált virágból készült pártát fejeikre; itt e szerint meg van határozva, hogy kinek lehet szépelegni, kinek nem. A hajadon fejü leány még a mulatságokban is szerényen hátra vonul, figyelembe sem vétetik, sőt a virágosok által le is nézetik, miért busongva epedez azon kor után, midőn ő is virágot illesztve fejére, kiléphetend a pályatérre. Persze, hogy piros csizma az öltözék kiegészitő része, csak kár, hogy a mesterkélt piros szint arczukra is kenik, pedig itt a nélkül is a friss havasi lég rózsákat lehet az arczokra, de ők a gyenge rózsapirt nem itélik elég szépnek, s biborszinre mázolva rutitják el szép arczaikat. A férfiak czifrán himzett, térdig érő bő-hosszu inget viselnek, mely nincsen – miként egyebütt – tüszüvel*Bőrből varrott széles öv, mely kettős levén, az oláh abban hordja pénzét, s egyéb féltőbb apróságait. Kisebb ily tüszüket ing alatt a székelyek is hordanak, főleg mikor vásárra mennek, leginkább akkor, midőn érczpénz levén forgalomban, annak biztos elhelyezésére az ily tüszük igen czélszerüek voltak. a derékhoz szoritva, hanem tógaszerüleg redősülve csüng le, erre bőrködmönyt*Irhából készült bunda. , fejükre széles karimáju kalapot vagy báránybőr-kucsmát illesztenek. A nősülésre vágyó legények kalapjukra helyezett terjedelmes (csinált) virágbokrétával jelzik e szándékukat. Sokan csizma helyett a mindenesetre festőibb bocskort hordják, melyet a lábszáron dús redőzetbe szedett harisnyára*Harisnyának Székesföldön s egyáltalában Erdélyben a szük szabásu magyar nadrágot nevezik. Az oláhok szintén ilyet viselnek fehér gyapjukelméből, csakhogy azt nem szabják oly testhez simuló szüken, mint a székelyek, hanem bővebben és hosszabban hagyják azért, hogy a bocskor felett – mit leginkább hordanak – redőket alkosson. kötnek, bocskort viselnek a nők is mihes napokon*Mives, vagy dolgozó napon. , vagy midőn a havasra mennek.

Toplicza területén meleg források is buzognak fel, oly ásványos vizek, melyekről a tudomány, de még a szenvedők sem sokat tudnak, mert azok felemlitve is alig, annál kevésbbé voltak észlelve, vagy vegyelemezve, pedig igen valószinü, hogy azokban az egészségnek megbecsülhetlen kincseit rakta le a természet; minden esetre meleg gyógyforrásokban szegény honunkban*Erdélyt értve, hol meleg forrás csak is Al-Gyógyon van. az itteniek oly nagy horderővel birnak, hogy a figyelmesebb utánnézést megérdemelnék. Nem is voltak e források mindig ily elhanyagolt és feledett állapotban, sőt a nemzeti fejedelmek korszakában oly kiérdemlett hirben állottak, hogy Rákóczi György fejedelem 1638-ban maga is meglátogatta, legalább ily következtetést vonhatunk nevezett fejedelemnek 1638. jun. hó 10-én kiadott azon instructiójából, melyet a fogarasi várba inditott Siklósi Mihálynak küldött, s melyet a gyergyói meleg fürdőkön (in Thermis Gyergyoiensibus) ir alá*Lásd ez okmányt Not. Hist. dipl. czimü gyüjtemény 282-ik lapján. . Nem levén pedig Gyergyóban más meleg forrás, sőt a borszéki akkortájt felfedezetlen levén, más ásványos fürdő sem, igen észszerü ennélfogva azon következtetés, hogy Rákóczi fejedelem éppen itten a topliczai meleg forrásoknál időzött.

Jelenleg három forrás van ugy a hogy hasznositva és fürdésre berendezve, ezekből kettő a Maros jobb partján a Toplicza beszakadásán alól fakad fel, alig pár lépésre a Maros-medertől. E források egyike a községé, másika a gr. Lázár-családé, mindkettő deszka-medenczébe van fogva s vetkező szobákkal ellátva. Vizök tiszta, átlátszó, szagtalan, savanyos izü. Hévmérsékük 22–25 R. fok, sőt az első, főleg ha a beleszivárgó Maros vizét elzárnák, a 27 fokot is elérné. E források hévmérséke télben emelkedik, kigőzölésük ez időszakban oly nagy, hogy Toplicza környékét örökös gőzlepel táborozza körül.

A leirtaknál jóval nevezetesebb és dúsabb azon harmadik meleg forrás, mely a Maros balparti magaslatán a Zápogya*A Zápogya szintén tekintélyes havasi folyó, mely a Topliczával csaknem átellenben balpartilag szakad a Marosba, hegyek közé messze felnyuló völgyében több deszkaszelő fürészmalom van, melyeket a folyó hullámai működtetnek. beszakadásán felül bámulatos vizbőséggel rohan ki a nagy terjedelmü mésztuff-sziklák lyukacsos rétegeiből. Ezen forrás a Kolbász-család tulajdona, hévmérséke ennek is 22–25 fok; ez szintén fürdőmedenczével s vetkező szobákkal van ellátva. Hol e források patakot alkotó kifolyása a Marosba lerohan, ott gyönyörü idomu mésztuff-sziklák emelkednek a Maros szinvonalától 16 ölnyi függélyes magasságra. Ezen csudás alakzatu szirteket pedig a meleg forrásoknak vigan csergedező csermelykéje rakta le több ezredévek hosszu során, sőt azokat nem csak lerakta, hanem festőiességüket még fokozandó, közepén át is metszette, mely által egy, a tordai hasadást kicsinyben utánzó, oly gyönyörü sziklarepedést állitott elő, melyet minden ide jövőnek méltó figyelmébe ajánlok. A kis csermely, mely ezen nagyszerü müveletet végrehajtá, zuhatagban rohan alá a sziklaélekről, ily gyöngyellő esésétől azonban elfogta az embernek mindenből hasznot csikaró törekvése, mert a télben is fagymentes patak cseppjeit szük csatornákba szoritva, a sziklák alján épített malom működtetésére kényszerité, s midőn ez által a patakot sziklaképző műveletétől elfogta, egyszersmind a sziklarepedést is megfosztá zuhatag szépségeitől. De ekként is elég szép és vonzó, elannyira, hogy annak télen felvett képét a melléklésre méltónak itélem.

A melegforrások sziklarepedése Gyergyó-Toplicza mellett. (Rajz. Keleti Gusztáv.)

A melegforrások sziklarepedése Gyergyó-Toplicza mellett. (Rajz. Keleti Gusztáv.)

Topliczánál a Maros mentén kövült fákkal tömött ujabb képződésü surlógör (Bimsstein) agregatok fordulnak elő, melyet a folyamhordta homoknak réteges leülepedése csak vékonyan takar el. Schel összehasonlitó római térképébe Rhunconium nevü római coloniát Gyergyó-Toplicza közelében feküdtnek állitja; hanem ezen, csak a szobában felállitott, a helyszinén való észleletek által nem igazolt sejtelemnek mi alapja sincsen, mert Topliczán, de sőt vidékén is semminemü régi épitkezésnek nyomaira nem akadhatunk; már pedig a rómaiak oly nagyszerüleg épitkeztek, hogy mindenütt, hol uralmuk átvonult, nemcsak látható, hanem nagyszerü maradványok tanuskodnak arról, oly maradványok, melyeket ezredévek viharjai sem törölhettek el nyomtalanul a föld szinéről; s ekként ily maradványok teljes hiányában határozottan ki kell mondanom, hogy Schel állitása alaptalan; mert az akkortájt hihetőleg lakatlan Gyergyóba a római uralom soha be nem hatott. 1655-ben Topliczán, neje Alia Mária jussán, Kemény Simon bir.*Mint ez kitetszik egy ugyanazon évben kiszállott bizottság munkálatából, mely bizottság szárhegyi Lázár István elnöklete alatt bizonyos határ-differentiát intézett el. A bizottság munkálatát lásd Kemény József gyüjt. Mss. in 9. tom. Később e birtok a Bánffiak kezére megy, és sok felé oszlik el.

Hogy Topliczát 1658-ban a moldovaiak feldulták, azt fennebb (Szárhegy leirásánál) emlitők*Ez időben Toplicza környékén, nevezetesen ott, hol most a Vérmező nevü praedium van, vérengző csata folyt, hol a magukat hősileg védő topliczai székelyek elvérzettek. Ennek emlékére kapta e hely Vérmező nevét. , e község székely lakossága ez alkalommal pusztulhatott el; mert hogy Toplicza régen is lakva volt, s hogy lakói, mint olyan havas közti szilaj vad nép, régi időkben kissé tolvajkodtak és orgazdálkodtak, azt az 1626-ik évi országgyülés végzéseinek 15. czikkelyéből láthatjuk, melynek értelmében az ország rendei csak oly feltétel alatt engedték meg e falu helybenmaradását, ha minden tolvajlás, lopás s orgazdaságtól tartózkodnak, és ha a területükön levő gonosztevőket, orvokat elfogva, ispány kezébe adják. Ha pedig oly nagy számmal lennének, hogy velük nem birnának, rögtön hirt adjanak, de az alatt másuvá ne igazitsák; ha ez ellen cselekednének, a falu onnan elpusztitassék, s lakói megbüntettessenek*Lásd e végzést az App. Cons. V. R. 88. Ed. . Az ősöknek törvényüldözte vétke egy kissé kihatott az utódokra is mert a magánvagyon tisztelete most sincsen oly mérvben meg, miként az ohajtandó lenne.

Topliczán a régész nem sok eredménynyel kutat; mindazonáltal mégis van Topliczától keletre egy Monasteria nevü bércz (hol ily nevü praedium fekszik), melynek ormát kápolna koronázza, hol a katholikusok Sz.-Péter Pál napján bucsut szoktak tartani*Topliczán a birtokosok, hivatalnokok, kereskedők, sőt a munkások közt is van pár százra menő székely, ezek katholikusok lévén, most van épülőben egy templom, mely remélhetőleg önálló egyházközség alakitását fogja maga után vonni. Igen ohajtandó, hogy a templom mellől az iskola se legyen kifeledve, mire mindenütt, de főleg itt igen nagy szükség van. . E kápolna ugyan ujabb épület, hanem környékén régibb épület-nyomok is mutatkoznak, melyről a hagyomány azt tartja, hogy azok egy e helyen feküdt kolostornak maradványai, mely kolostort gazdag grófnő épitett, emlékére annak, hogy Mihály Vajda vérengző korában e helyen elrejtőzködvén, az biztos menhelyet nyujtott számára. Valószinübb azonban a hely elnevezése által is némileg igazolt azon feltevés, hogy a hazánkban nagy számmal létezett kaluger monasteriák egyike feküdt ottan, mely monasteriákat Mária Terézia uralma alatt, ezen uralkodónak vérengzés és rombolásban kedvét találó erdélyi kormányzója Bukow, nagyrészt felgyujtva, széthányatott*Lásd Kővári Erd. Tört. VI. k. 123. lap..

Topliczának nagyon kevés müvelhető földje, de annál több erdősége van, ugy hogy 75,000 holdra terjednek fenyves erdőségei; ez és a szomszédos gyergyói faluknak haszonbérbe kivett nem kisebb terjedelmü végtelen rengetegjei táplálják az itten folytatott nagyszerü fakereskedést, mely oly mérvü, hogy évenkint 16,000 negyed tutajon közel két millió deszkát, pár millió zsindelyt, s nagy mennyiségü épületfát szállitanak le a Maroson. Ezen roppant készletnek a havasról való lehozatala, annak vizen való továbbszállitása annyi kezet foglalkoztat, hogy bár Gyergyó népességének nagy része itten napszámoskodik, az utóbbi időkben mégis kénytelenek voltak fakezelésben jártas néhány száz déltiroli olaszt idetelepiteni*Az olaszoktól hamar eltanulta a székely a fának czélszerübb kezelését, minek következtében rövid időn annyira kiszoritotta az olaszokat, hogy néhány honosult család kivételével, nagy részük visszaköltözött hazájába. .

Hogy a Maroson, ha nem is ily nagymérvü, de kisebb terjedelmü tutajozás folyt, azt az 1714-beli 19 Diaetalis Art mutatja, hol meghatároztatik, hogy minden molnár csak 1 poltúrát vehessen egy tutaj után. Azonban ez kezdetleges és kisszerü lehetett, nagyobb mérvüvé néhány évtizeddel ezelőtt fejlődött, midőn a gyergyói örmények, szász-régeni szászok, s más tőkepénzesek társulatilag kezdették kezelni, mely társulat Vermes és társai név alatt nagy befektetési tőkével rendelkezvén, több évtizeden át roppant nyereménynyel s csaknem teljes egyedárusággal dolgozott, mert az apróbb tutajépitők is kénytelenek voltak a társulatnak olcsó árba átengedni áruczikkeiket, miután a versenyt kiállani képtelenek voltak. A társulat ezen egyedárussága csak akkor szünt meg, a fakereskedés és tutajozás valójában nagyszerüvé csak akkor lett, midőn az ötvenes években gr. Lázár Mór Biedermann bécsi bankárral szövetkezve, azt a legnagyobb erélylyel s roppant nagyszerüséggel kezdette kezelni*Fájdalom, csak kezeltette, mert néhány szerencsétlen év 1865-ben megbuktatta ezen nagyszerü vállalatot a haza és főként Gyergyó nagy kárára. . Azonban még sok itt a teendő, a többek közt legsürgősebb lenne a Maros medrének kitisztitása, azon medrében rejtőzködő sziklák eltávolitása által, melyek a tutajozást nem csak bajossá, hanem veszélyessé is teszik. A Maroson csak tavaszszal hóolvadáskor és néha őszszel lehet szállitani a tutajokat, ekkor a most parton heverő tutajok mind mozgósittatnak, mindenikre rászáll két izmos székely, hogy azt Malomfalváig (hol 4 negyedből egy tutaj köttetik) leusztassa; de mielőtt elindulnának, imádkoznak s érzékeny bucsut vesznek partonálló családjuktól, kedveseiktől, mint tengerre szálló tengerész, ki nem tudja, ha valaha viszont látandja-e szülőföldét, kedves övéit, ki nem tudja, ha vajjon az Oceán hullámaiban nem találand-e feledett sirt? Pedig itt e folyó nyugalmas keblén nincsen hajókat morzsoló vihar, nincsenek vizhegygyé alakuló hullámok, itt nem dühöng a szánalmat s könyört nem ismerő orkán, s mégis a hajókázás éppen oly életveszélylyel jár, mint a tengeren, s a távozó tutajos nem tudja, ha valaha viszontlátandja-e szülőföldjének szép bérczeit; azért Istenhez fohászkodva teszi az első evezőcsapást, a parton levő kedvesek térdre hullva könyörögnek az ég urához megtartásaért; ő ovatosan evez el a Maros vészes sziklái között, melyek a viz alatt látatlanul elfedve meredeznek fel, néha fennakad egy tutaj, a sebes ártól ragadott többi tutaj arra ráfut, utánna a többi, azok ott feltornyosulnak, egymásra sodortatnak s Isten legyen irgalmas a rajta levőknek, mert ha hirtelen vizbe nem vetik magukat, szétzuzatnak, elmorzsoltatnak az egymáshoz ütődő, az egymásra csapódó tutajok által, miért nincsen év, hogy több emberélet ne essék áldozatul, pedig e sziklákat sekély vizálláskor néhány mázsa lőporral mind szét lehetne hányatni, mi által a tutajozás és annyi emberélet lenne biztositva. Ezt pedig – mivel nálunk máshonnan segélyt várni nem lehet – a társulatoknak kellene közös erővel megtenni, mely szabályozás a csak 5 mfd hosszu topliczai szorosban (mert azon túl, a gátakat kivéve, biztos a tutajozás) nem is kerülne oly sokba, hogy meg ne győzhetnék; azért mi, kik minden áldozatul esett emberéletet fájlalunk, felszólalni kötelességünknek tartjuk az emberiség nevében. Bárcsak gyenge szavunk utat találhatna azok szivéhez, kik itt a tényezők, s kik némileg felelősek Isten előtt minden eltiprott életért*Gr. Lázár tett is ily munkálatokat; legjobb lenne a Maros kitisztitását egy társulatnak átadni bizonyos határozott ideig minden tutajtól fizetendő vámért. . Csak kezdeményezni kell, mert a nép már önbiztonsága érdekéből is örömest járuland a medertakaritás kivánatos munkájához.

Ha a Marosszabályozás és tisztitás érdekében mitsem tettek az itteni egymással versenyző társulatok, annál nagyobb tevékenységet és leleményességet fejtettek ki a faszállitás könnyitésé. E valójában nagyszerü munkálatok megtekintésre érdemesek, az azok ismertetésére szánt lap bizonynyal nem leend figyelemre érdemtelen. Mely szemlélődő kirándulásunkat érdekesebbé teendők, a Kelemen havasára való kirándulással határoztuk egybecsatolni.

Szives vendégszerető házigazdánk, Urmánczi ur, a legnagyobb szivességgel ajánlkozott vezetőnkül; élelmi szerekkel jól felpakolt szekerén indultunk fel a keletirányu Toplicza völgyén. A Marosnak nagyságával biró jelentékeny folyó partján messze nyulik fel az egymást érő fürészmalmok miatt zajos nagy falu. A folyam széles, nagy szikladarabokkal behordott medrében, a partokon, sőt fennebb a völgyben is minden kis parányi helyet kész tutajok foglalnak el, melyek a viz nőttére várakoznak, hogy utra kelhessenek. A miért az ekként kigerendázott völgynek igen sajátságos tekintete van; gyakran megtörténik, hogy a sebes folyó megboszankodik ezeknek a sok lomhán nyugvó tutajoknak partjain való ámolygásán, egy szép éjjel fellegszakadással szövetkezve, megárad, s a tutajkészleteket mind elusztatja, sőt a Maros medrébe sodorva, ott összetöri, összetorlaszolja, mikor aztán a tutajtulajdonosok csak romtöredékeit halászhatják ki (minden fa bélyegezve levén, erről ráismernek). Egy ily áradás néha százezrekre menő károkat szokott okozni.

A falu felül álladalmi műfürész van, hol sóhajókhoz való 12 öles deszkákat metszenek. Fennebb gr. Lázárnak két igen czélszerü szerkezetü műfürésze pompálkodik; végre ott, hol a beszakadó Hurdogásnál az eddig keletirányu Toplicza völgye északi irányt vesz, egy zárgátakkal ellátott nagy vizmedencze van, melynek öblében a tönkök felfogatnak s vagy tutajjá szegeztetnek, vagy a fürészekhez szállitva (szintén vizen) deszkává metszetnek. A medenczébe pedig akként érkeznek a tönkök, hogy a Toplicza vize egy szük, mély, gerendákkal béllelt csatornába van összeszoritva; e csatorna 3000 öl hosszu s más mellékcsatornákkal van egybekötve. Oly oldalakon, hol viz nincsen, eregetők vannak, ezen eregetők gerendákból összeszegezett száraz csatornák, melyekbe fenn a hegytetőn levágott tönköt belehelyezik, az aztán magától lesiklik a völgybe, ott ismét önsulyánál fogva beleugrik a vizcsatornába s szépen leuszik az emlitett vizmedenczébe.

Másik ilyen csatornája gr. Lázárnak a Kelemen patakán van, mely 5000 öl hosszu. Hol a fennebbi csatorna megszünik, ott van gr. Lázárnak egy sziklára fektetett csinos kis svájczi háza, mely e regényes vadonban igen meglepő jelenség. De itt meg is szünik az ő birodalma, azon felül a Vermes és társainak országa kezdődik. Ott vannak egymást érő fürészmalmaik, roppant deszkalmazokkal, ott van ez erdőknek legcsudásabb találmánya, az önmagától menő vasut. De lássuk hát ezt a csudás járművet közelebbről.

A Felső-Hurdogásnál – hová értünk – a Toplicza megszünik, azaz hogy tulajdonképpen csak neve tünik el, mert az itt összefolyó Hurdogás és Vajvodász patakoknak és azok messze felnyuló völgyületeinek mi köze sincsen a Topliczával, valamint az ezek összefolyásánál keletkező Toplicza teljesen ignorálja a neki lételt adott két fennebbi szülőfolyót, ugy ezek is fennebb az ő uralmok teréről teljesen kiszoritják Topliczának még csak névemlékét is. Az észak-keletirányu Hurdogás völgyén megy fel a gerendasineken futó, 4000 öl hosszu vasut, oly vasut, melyhez se gőz, se lóerő nem kell, mert az ut lejtősleg levén csinálva, az egészen vasuti kocsik alakjára készült szekerek, mindenik tiz nagy tönkkel terhelten, fenn megindittatik (mindeniken egy kormányos van, ki kormányozza s leszoritó kerékkötővel a fordulásoknál szabályozza, lassitja) s azok önsulyok által nyomatva, oly gyorsan rohannak, hogy az ember szédül bele.

Mi is tettünk ezen sajátságos mozdonyon egy leutazást, mely a vadregényes völgyön, a mellettünk elrepülő fenyvesek és sziklák között nagyon mulattató volt; a 4000 öl hosszu vonalt egy negyed óra alatt tettük meg. Az üres szekerek felhuzása lovak által történik. Hanem hát a vasut a gr. Lázár birodalma szélén megszünik, s onnan a továbbszállitás meredek oldalakon kivonuló utakon csak télben történhetik, pedig hát mily könnyen lehetne azt a Lázár csatornáin tovább szállitani; de ezt, bár a csatornahasználatért nagy összegeket igértek, az egymásnak ártani akaró, egymásra irigykedő, egymást megbuktatni ohajtók versenye nem engedi meg; persze utat is könnyen lehetne a Toplicza völgyén levezetni, van is ott Lázár és társának igen jó utja, de ezt használni, vagy az ő terrenumán más utat csináltatni Vermes és társának nem engedtetik meg.

Ebből az tetszik ki, hogy itt szükséges lenne egy jogszabályzó kereskedelmi törvény, mert a jóban versenyezni helyes, de egymás rontására s akadályozására törni nem helyes, mert bárhol is közlekedő vonalon utat engedni mindenki tartozik. Legfelebb csak igazságos kárpótlást követelhet érte, de mint minden rosznak, ugy ennek is megvan némi kis jó oldala, mert ezen egymással való csatornákat és vasutat, mely inkább csak fautnak nevezhető, és egy még nagyobbszerü szállitószerkezetét Vermeséknek, mely az Ilva patakon van. Itt sziklába vésett roppant zárgát van, melybe a kis patakon levezetett 5000 tönk gyüjtetik össze; ekkor a zsilipek felnyittatnak, mikor a hatalmas vizerő egyszerre lesodorja azt a roppant mennyiségü tönköt a Maros völgyébe.

Mindezek bámulatos művei az emberi leleményességnek, s csudás nagyságát mutatják a combinált emberi és elemi erőknek.