XVI. Ikafalvától Kézdi-Vásárhelyig.

Ika vára vagy a csernátoni Csonka torony, e várhoz kötött regék, most látható maradványai. Kardos hegy. Harczijátékok. Fénkő. Szent-Kert, ott levő romok. Csernáton. Templomkastélya. Domokos Tamás és Domokos Domokos sirköve. Póka halma.

Ikafalváról Ikavárának felkeresésére indultunk.

A falu felett lévő Csorda gyüjtő nevü bérczen átmenve, szép erdős völgybe értünk, melyen az északnyugatról délnek tartó Ika pataka törtet át; e völgyön lefelé tartva, csakhamar felötlött az egy hegymagaslaton fekvő Ikavárának büszke magas zömtornya.

Az Ikapatakának Csernáton, (vagy Nagy patak) patakával való egybeszakadásánál a két patak közé egy 80–100 láb magas Várbércz éle nevü hegyfok szökell elő; ennek keskeny tetőlapján van Ika vára, vagy más névben a csernátoni csonka torony.

Ika várának zömtornya. (Rajz. Keleti Gusztáv.)

Ika várának zömtornya. (Rajz. Keleti Gusztáv.)

E várról semmi történeti adatunk nincsen; a csíki krónika homályos adataiból legfelebb annyit tudunk, hogy Ika*Dombon fia az Upolet neméből. Lásd csíki krónikát. Székely nemz. const. gyüjtemény 284. lapján.) a kisebb Rabonbánok egyike volt, s Uopulet (Apold) Rabonbánnal harczban élt. A hagyomány azt mondja, hogy Ika, Póka király vezére volt, ki a Bálványos várából elüzetvén, ide vonult, s itt épitett magának várat, de egy véres csatában a mostani Ikafalva helyén megöletett. E szerint az Ikafalvát alapitó hős, kinek véréből Furus forrása fakadt fel, Ika lett volna.

Azután várába óriás költözött, egy roppant szárnyas ember, ki egyszer haragjában a vár sziklájára ütvén, nagy öklének benyomult helyét még most is mutatják. Ezen óriás gyakran lerepült a csernátoni templom tornyára az embereket rémitgetni.

Másik rege szerint egy óriás kigyó lakott e várban, oly nagy, hogy farkával körülölelvén a tornyot, fejével lenyult a patakba inni, máskor meg azért hajlott le, hogy az arra járókat felkapja várába; e kigyót hoszas tusa után idegen vitéz ölte meg.

Valjon ezen utolsó regében nem a keresztyénségnek az ős hit feletti győzelme van-e allegorice előadva? a csernátoni toronyra lecsapó óriás, nem a keresztyénség ellen harczra kelt valamelyik székely őst jelképezte-e? és az idegen vitéz által megölt kigyó nem függ-e össze sz. Györgynek a sárkánynyal való viaskodása hitregéjével?

E várrom regevilága csak ennyire terjed; lássuk most a várat magát.

Ika várából most csak egy zömtorony (donjon) áll még fenn, mint azt mellékelt képünk mutatja; de ennek sajátságos és minden eddig ismert épitészeti styltől eltérő modora megérdemli a figyelmes észlelést, annál is inkább, mivel én abban az ős székely várépitészetnek hiszem egy fennmaradt, egyedüli ép példányát tisztelhetni. Vizsgáljuk azért annak idomát.

E torony A (lásd alaprajzát) kerek; aljától kifelé hasasodó, s közepe tájatt összébb húzódik, mig felső része ujból csuporszerü kidomborodással bir. Kerülete alatt 12° 3', magassága 8–9°, de ennél jóval magasabb volt eredetileg, mert felső része 1802-ben egy földingás alkalmával leomlott; azelőtt mint mondják 12° magas volt. Belvilágának átmérője 1° 4' 8'', falvastagsága 1°.

Északi oldalán kétölnyi magasságra a földtől körives ajtónyilat van; ez volt e toronyerőd egyedüli bejárata, hová csak felvonható hágcsón lehetett felhatolni; tehát e szerint ez donjon volt, második emeleten lévő bejárattal, hová csak elmozditható létrán lehetett feljutni, s melynek elzárt alsó részében a foglyok tartattak.

Bel-üre emeletekre volt felosztva; a padozatot tartó gerendáknak üregei a falban, ugy szintén a lépcsőzet (gradics) helye is látszik. A harmadik emelet boltozva van, a nehézkes, apró kövekből készült boltivezet még most is épen van, csak közepén van üreg, hol a felső részszel közlekedtek. A boltiven fölül most csak egy emelet van, de feltehetőleg ott két osztály volt, s igy e torony erőd négy emeletes lehetett.

Ablaka sehol sem volt, csak is kis apró, s szabálytalanul elhelyezett nyillőrések.

Falai kizárólag kőből épültek, forrón öntött mészszel, s azért oly bonthatlan szilárdak azok. Külfelületére oly szép, válogatott kövek vannak illesztve, hogy még csekély távolról is faragott kövekből épültnek hiszi e tornyot a szemlélő. Az épitészeti idomok rendszerint adatok is az épitészeti kor meghatározására. A legrégibb középkori váraknál a négyszögü donjonok divatosak, köridomu zömtornyok csak később a XIII. században kezdenek épülni; de ezen szabály nálunk alig alkalmazható, mert midőn a négyszög donjont sok helyen (Bálványos, Vápa vára, Budvár, Rapsonné vára, Hereczváránál) feltaláljuk, a köridomu donjont tudtommal csak is Ika vára képviseli, s negyedkör donjont csak a kézdi-almási várnál találunk.

De Ika várának kördonjonja is oly sajátságos hasasodással bir, melyet nem csak a külföldi várromoknál, de még székelyföldi ősvárainknál sem lehet feltalálnunk, s mint fennebb is emlitém, én ezt az ős székely várépitészetnek kezdetleges, még Ázsiából kihozott idomának tartom; hogy azt másutt ismételven nem látjuk, annak okát abban kell keresnünk, hogy ily ős váraink nagy része annyira elromladozott, hogy fennálló donjont nagyon keveset találunk; de hogy a köridom kedvencz alak volt régi várainknál, azt csak futólagos vizsgálódás után is át kell látnunk, mert alig van várromunk, mely a kör, félkör, vagy körded (ovál) alaktól eltérne. E szerint én itt a hadi épitészet általános törvényeit nem hiszem alkalmazhatónak, s Ika vára kördonjonát jóval a XIII. század előtt épülnek tartom.

Milyen kár, hogy ezen ugy régészeti, mint épitészeti tekintetben oly nevezetes toronyerőd hosszas fennállhatásához kevés reményünk lehet, mert északi oldalának alja éppen a fenn emlitém ablakajtó alatt jó darab helyt le van omolva, a fal alja pedig – hihetőleg kincskeresők turkálásai által – kifeszegetve, miért félni lehet, hogy a szilárd támpontot nélkülöző torony egy szép napon össze fog önterhe alatt rogyni. Most még két ölnyi falrakattal biztositani lehetne, de fájdalom, nálunk a mult tisztes emlékeinek fenntartására mi figyelem sem fordittatik, s ugy egyesek, mint közintézetek és hatóságok vétkes közönynyel nézik azoknak elpusztulását, sőt sok helytt készakarva vandal kezek dúlják, rombolják mult időnknek ezen oly sokat mondó kőbetüit.

Ika váránál ez utóbbi esettől legalább a nép részéről nem kell félnünk, mert az egy láthatlan hatalom védpaizsa alatt áll, az pedig azon előitéletes hit, hogy annak egy kövét is elmozditani bünhödés nélkül nem lehet és e hitet okadatoló több történet forog a nép száján, például: Egyszer a malomban, mely közvetlenül e torony aljában őrölget, lakott egy jámbor életü molnár, kinek egy gonosz természetü, örökké czivódó felesége volt. Ez annyira elkeseritette a jámbor, ártatlan molnár életét, hogy elhatározta malmát feleségével együtt eltemetni. Felment tehát a várba, s a zömtoronynak malomra néző oldalát (északi oldalát) bontani kezdette, hogy igy az aljában megingott toronyerőd a malomra düljön; de alig kezdte el műcsonkitó munkáját, hogy karja elszáradt, a patak pedig hirtelen kerekedett záportól megáradván, a malmot molnárnéstól együtt elsodorta.

Egy másik hányi-veti legény felhágott a zömtoronyra, s fogadásból annak tetejét kezdette bontani, de csakhamar villám sujta le s szörnyet halt (azonnal meghalt). Mily szép ez a néphit, mely a sérthetlenség aegise alá helyezi e romokat, védve a szentségtelen kezek rombolásától.

Az ismertettem zömtorony azonban Ikavárának csak is keleti végbástyája volt, s mint ilyen csak kis részét alkotá azon hatalmas erődnek, mely a Várbárczélének egész fennlapját falai közé ölelte. E vár hosszukás körded idomu volt, keleti foka éppen a leirt toronyerődhöz esett, hol a hegyes szögletben záródó falakon kivül a hegy élét széles-mély sáncz B metszi át.

Az innen nyugatra huzódó várfalak CCCC öl szélesek, s több helytt még most is 3–4 láb magasságban fennállanak. E falak mindkét oldalról a hegy oromszélére vannak fektetve, s vagy 380 lábnyi távolra párhuzamosan futnak egymással, itt azonban ujból egymáshoz hajlanak, a várnak csúcsban végződő nyugati fokát alkotva. A várfalak ezen egybeszükülésénél egy az előbbihez alakra és terjedelemre tökéletesen hasonlitó másik kördonjon D állott, mely ugyan eltünt, de egykori lételét bizonyitó alapfalai még most is megvannak.

Valamint az előbbi, keleti ugy ezen zömtorony is a vár nyugati végcsúcsában feküdt, mert az egészen egybeszükülő hegynyak itt is, miként a tulsó várfoknál széles-mély sánczczal E van átszelve. Itt kell lenni a várkapunak is, melyhez valószinüleg a védsánczra eresztett felvonó hidon lehetett jutni, s melyet a közeli donjon valamint a várfok sánczövezte erős falai is eléggé fedeztek és biztositottak.

Várunk ily sajátságos alakját a hegyfoknak ily alakulása határozta meg, s bár az hosszukás, keskeny voltánál fogva csekély terjedelem mellett nagy harcz-vonalt tárt fel; mégis fekvésénél fogva a lőfegyver előtti korban tekintélyes erőd lehetett, mely hatalmas zömtornyaiban a vár elesése esetében is hatalmas végvisszavonulási helyet biztositott.

Az elmondottakat egybevonva kitetszik, hogy Ika vára oly hosszu keskeny erőd volt, mely 480 láb átmetszeti hosszuság mellett csakis 28 láb szélességig birt.

Leirásom érthetőbbé tételéért álljon itt Ika várának alaprajza.

Ika várának alaprajza.

Ika várának alaprajza.

A vár beltere jelenleg mogyoróbokrokkal sürün van benőve, ott azonban semminémü épületnyomot nem találhatunk, legfelebb oly üregeket, melyeket kincskeresők turkáltak, mert mint minden régi várnál, ugy itt is rejtett kincset keres a nép.

„Hej uram – mondá a vár alatt lakó öreg molnár – amott a várnak földalatti pinczéiben roppant kincs van kádakban felhalmozva, de azt veres és fekete bűvös kakas őrzi, s mikor az egyik alszik, a másik viraszt, ha valaki közelit, az éber kakas mindig kukorikol, mire a pincze ajtaja bezáródik. A vargyiálisok*Kik régi iratok nyomán kutatnak kincset. ) már többször ráakadtak a kincstár vasajtaira, a kakas azonban mindannyiszor ébren volt, s hegyrenditő kukorikolására az ajtó becsapódott”.

De hagyjuk e mesésen elérhetlen kincset, s folytassuk kutatásunkat Ikavár környékén, hol több figyelmet érdemlő helyre akadunk. A vár nyugati fokától 50 lépésnyire egy üreget Várkutjának, a hegyalján egy szép forrást Várcsorgójának neveznek. Ennek közelében rézkovand is mutatkozik, melyben igen szép jegeczek fordulnak elő. Azonban nem csak természeti nevezetességek, hanem még más őskori emlékekkel is találkozunk a vár környékén. Igy az Ika patak mellett kerekded domb emelkedik, melyet Kardoshelgynek a hagyományok szerint azért neveznek, mivel ottan az Ika várban lakó leventék harczi játékokat tartottak. E domb keleti oldalából Hágókutja nevü forrás buzog fel, melyről azt tartják, hogy a viadorok véréből fakadott, miért annak vizéből minden ott megforduló iszik, annak mint vér-viznek erősitő hatalmat tulajdonitván. Az ikafalva feletti Csordagyüjtőnek egy terecskéjét Fénkőnek (fenő kő) nevezik azért, mert a Kardoshegyre menő más vidéki viadorok ott szokták volt kardjaikat megfenni. Ezek pedig mind ős vagy ugyenvezett pogánykori emlékek, homályos visszemlékei azon hős kornak, midőn harcz és erre elkészitő harczjátékok voltak a férfiaknak csaknem kizárólagos foglalkozásai, midőn vár- és táborhelyek voltak az emberek kedvencz tanyái. Hanem ezek mellett Ika várának környékén a békésebb keresztyén kornak is találhatunk régi emléktöredékeire, ez pedig egy félóra távolra eső Szentkert, hol régi kápolna romjai mutatkoznak. E kápolna oly kicsiny volt, hogy belső világának hossza 6, szélessége csak négy öl. Hagyományok szerint remeték*A közeli kaszálót most is Remetének nevezik.) laktak ez imolánál, mely a reformátió előtt hires búcsujáró hely, harcz idején pedig a lakosok menhelye volt, miért az kellőleg meg is volt erőditve, mert a szentélyt 34 öl kerületü erős védfal övezte, melynek alapja még most is kivehető. A vidék lakosai reformátusokká levén, a búcsujáratok megszüntek, a kereset nélkül maradt remeték pedig másfelé huzódtak; békésebb idők bekövetkeztével a védfalak is mint szükségtelenek elhanyagoltattak, maholnap romjait is elfedi a föld s a kegyeletes helynek még emléke is ki fog veszni az emberek közül.

Nem messze innen Csókásnak nevezett ásványos forrás van, melyet, mivel hülések ellen nagyon hatásos, sokan látogatnak, kik a szomszédos malmokban szállásolják be magukat.

Visszautunkat nem Ikafalva, hanem Csernáton felé vettük, mely Ika várán alól ugyanazon völgyben ettől félórányira fekszik.

Csernáton, a Nagypatak szük völgyében hosszan elnyuló egyik nagyobb helysége Háromszéknek, Al- és Fel-Csernátonra oszolva, két reform. és egy kath. egyházközséget képez*Van ezek mellett a görög egyesülteknek is temploma Csernátonban, de a hivek annyira el vannak székelyesedve, hogy egy szót sem tudnak oláhul.). Csernáton a XIV. század elején nem csak megvolt, hanem ezen korszakban Háromszék legtekintélyesebb egyházközségét alkotá*A pápai dézmák regestruma 646. lapján az 1332. év rovatában találjuk Péter kurvatcuni lelkészt 5 lat ezüst járulékkal. Ugyanott az 1335. év rovatában 740. lapon Pál churvacuni-i lelkészt 32 régi banalis fizetéssel. Mivel pedig az a kézdi archidiaconatushoz van beosztva, nem lehet más mint Csernáton, melynek nevét az idegen dézmaszedők ferditve irták be. Ezen becses adatok nem csak Csernáton akkori lételét, hanem annak tekintélyes voltát is bizonyitják, mert ily nagy dézmával az idő szerint a Székelyföld egyetlen helysége sem járult a szentszék felsegélésére.); hogy pedig időfolytán nem csak fenntartá e fölényt, hanem még nagyobbra is fejlődött, azt az 1567-ik évi regestrumból láthatjuk, hol Alsó-Chernathon 68, Felseo-Chernathon 36 kapuval van bejegyezve, tehát ez időtájt az egész Székelyföldnek nagyságban második helysége volt, mint a melynek kapuszámát csak is Bölön múlta fölül. Különben jelenleg is a Székelyföldnek kevés helysége mérkőzik Csernátonnal népesség tekintetében*Mert a két Csernáton népessége a 4000-t meghaladja. ). Emelkedésére nagy befolyással vannak 1843-ban nyert hetivásárai és országos sokadalmai*Vásárjogát Alsó-Csernáton 1843-ban april 27-én nyeri és pedig három országos sokadalomra, melyek april 2-ára, jul. 5-ére és dec. 20-ára esnek. Ezekkel kapcsolatosan szombatnapi hetivásárokat is nyert. A közönséget ezen kiváltság élvezetébe ugyanez év dec. 13-án Székely Becző Miklós és Barabás Sámuel táblabirák igtatják be. Az eredeti okmány a község levéltárában van. ), valamint a két évvel ezelőtt felállitott postahivatal is. Felső-Csernáton a patak balpartján elkülönitve van, mig Alsó-Csernáton a patak mindkét partján kiterjeszkedik, sőt országut által érintett legalsó része még a Feketeügy terére is lenyúlik. Felső részének egyik negyedét a Domokosok lakják; sürün egymást követő izletes udvarházaik ily csoportositása, nem kis mértékben foly be a falu festőiségének emelésére. Különben a Domokos család egyike a székely történelemben szerepelt primori családoknak. Van oly hagyomány is, mely e család őseit a fennebb leirt csonka várral hozza kapcsolatba. Mihácz, Kállay, s utánok Nagy Iván is az őskorban nevezetes szerepet játszott Nyujtódi (Nyevothody) családdal egy eredetünek állitja a Domokosokat. Nyujtódi Domokosnak Pál nevü fia kezdette – a mint a székelyeknél máig is divatos – atyja keresztnevét előnévül használni, s ugy lett a keresztnévből családnév. A család legrégibb viszonyaira nézve kevés adattal rendelkezünk*Bár igen valószinü, hogy a régi okmányokban, főleg a Hunyadi-koriakban gazdag családi levéltárban lehetne erre vonatkozó adatokat találni. ), azonban a nemzeti fejedelmek korszakában több ezen családból kiemelkedett jeles egyénnel találkozhatunk. Ilyen Ferencz, ki a léczfalvi országgyülés végzéseiben emlittetik. Ezzel egykoruak Tamás és Domokos, azon tiszteletet érdemlő vértanuk, kikek 1600-ban Basta Markosfalvánál lefejezetett*Lásd emlékkövük leirását alább ugyanezen szakaszban. ). István és Ferencz Báthori Gábor számüzöttjei, kiket az 1614-ki medgyesi országgyülés ment fel*Lásd Böjtit Engelnél 399, és Mike Art. diet. II. 363. ), Ferencz és Pál 1636-ban ott vannak a Rákóczi és Bethlen István viszálya miatt kiütött török háboruban, s mindketten aláirják a borosjenői békét*Lásd Uj Magy. Muz. 1856. V. 242. lap. ). Legkitünőbb szerepet azonban Tamás játszott, kivel mint csíki főkapitánynyal a csíkszeredai vár leirásánál már találkoztunk*Lásd e munka II. köt. 25. lapján. ). Mint ilyen veszen részt II. Rákóczi György lengyelországi szerencsétlen hadjáratában, s azon főemberek közt találjuk, kik bár a fejedelemmel haza jöhettek volna, a sereget megmentendők, visszamaradtak. Azonban a nemes czél, melyért magukat oly nagylelküen feláldozák, nem éretett el, mert a sereggel együtt mind tatárfogságba estek, mely sanyaru fogságot Tamásunk is mindaddig szenvedte, mig családja roppant áldozatokkal ki nem váltotta. Hanem alig nyugodhatta ki a haza szent földén fogságának nyomorát, hogy ujból hontalanná lett, mert Béldi Pállal tartván, kénytelen volt a portára menekülni, mire a fogarasi országgyülés (apr. 9. 1678) reá is kimondotta a megbélyegzést*Lásd Bethlen Miklós önéletleirása 475. s köv. lapjain és Cserey Mih. emlékiratai. Mivel pedig neve többé fel nem merül, igen valószinü, hogy Törökországban halt el. ). Tamást a számüzetésben megelőzte János, ki mint Kemény János párthive 1662-ben notáztatott*Kazi L. 8. ). Az ezen családban oly gyakran ismétlődő megbélyegzés és kivégezés pedig arra mutat, hogy a Domokosok közt sok derék hazafi volt, mert a hatalom legtöbb esetben az ilyeket szokta sujtani.

Csernátonnak másik nevezetes családa a Bernáth, mely hajdan Tzirjék-Bernád előnevet használt; legalább ily előnévvel találjuk Döményt és Balázst, kik 1506-ban az agyagfalvi székely gyülésen jelen vannak. Azonban itt is, mint a Domokosoknál, a keresztnév lesz család névvé, ugy hogy a Tzirjék teljes mellőzésével azután egyszerüen Bernárd néven találjuk azokat, kik történelmünkben szerepelnek. Ilyen a többek közt Balázs (a fennebbi, vagy fia) egyike azon tanács uraknak, kiket az 1548. máj 27-ki tordai országgyülés a székelyek közül Martinuzzi mellé rendelt*Kemény József gy. Cod. art. diet. I. 91. ). Ugyanő 1551-ben a székelyek részéről tanács ur a m.-vásárhelyi táborban*Kállay „A ns. székely nemz.” 233. lap. ) és 1554-ben Sándor Mihálylyal székelyek követe Ferdinándhoz a végett, hogy biztositékot eszközöljenek arra nézve, miszerint a székelyek örökadón kivül mással nem terheltetnek*Fejér Cod. dipl. VII. 5. 29. ). Balázsnak kortársa Ferencz, ki 1555-ben tagja azon küldöttségnek, melyet a szamosujvári táborból a székelyek Izabella visszahivására választottak*Betheln Farkas I. 54. ). Ugyanez a Ferencz mint a székely mozgalmak egyik vezetője 1562-ben a segesvári országgyülésen fogságra vettetett*Erd. Tört. ad I. 20.). István, Báthori Zsigmond megbizottja, ki urának kincsét megmenté*Böjti Gásp. ). Ferencz (talán az előbbinek fia) Báthori Gábor által notáztatván, 1612-ben a szebeni országgyülés által mentetett fel, végre János Tököly hive és bujdosó társa Törökhonban, honnan többedmagával 1691-ben tért vissza*Nagy I. Magyarorsz. családai B) betü. ).

Még Csernáton nevezetes családai közé tartozik a Cseh család is*Bethlen Fark. IV. 27. ), mely régen sok jeles hivatalnokot adott nem csak Háromszéknek, hanem kiszármazott tagjai által Bihar, Szatmár és Tolna vármegyéknek is, nemkülönben sok jeles harcznok került ki e családból; a multban Ferencz és György, kik 1614-ben oct. 26-án Keresztesnél estek el*A Csehek ugyan Szentkatolnáról származnak, de egyik águk Csernátonban telepedett s onnan is irja magát. ), a közel multban Sándor, ki 1848-ban honvédezredes volt; Ignácz, ki forradalmi királybirája volt Kézdinek, s főleg Imre, ki Törökországban több ideig lakva, arról jeles munkát adott ki, forradalom alatt pedig hazajövén, mint honvédszázados tevékeny részt vett Háromszék nagyszerü önvédelmi harczában, hol szervező tehetsége, hősies bátorsága, valamint diplomatikai ügyessége által egyaránt kitünt. Midőn végre észak fagya elölé a szabadság melegét, akkor ő is kelet felé menekült, s Kutahjában mint Kossuth tolmácsa nem kevés szolgálatokat tett a menekülteknek. Kossuth távoztával Konstantinápolyba vonult, hol a honfitársai, valamint a törökök által egyaránt nagyrabecsült férfi inlázban halt el. Ott nyugszik a sokat hányatott hazafi a grand-campoi reform. temetőben. Sirja felett szép márvány-emlék emelkedik, melyet a konstantinápolyi magyarság helyezett oda, s mely mint szegény földönfutóknak – önmaguktól elvont – filléreiből készült emlékoszlop legékesebben szól a hazafias elismerés nagyságáról és a tisztelet azon határtalanságáról, melyre Cseh Imre minden tekintetben méltó volt. Legyen béke és áldás a hazáért élt-halt és attól távol porló hős emlékén.

A Csehek csernátoni ágából származik lánglelkü publicistánk Csernátony Lajos is, és Csernáton szülöttje Bod Péter, Erdélynek e nagyérdemü Kazinczy-ja, veszendőbe indult nemzeti irodalmunk e szent apostola, kinek nevét, kinek emlékét feledni nem szabad, mig magyar él e földön*Lásd Bod Péter élet- és jellemrajzát e munka I-ső kötete LX. fejezetében. Oda utalva tisztelt olvasómat, itt legfelebb azt emlitem meg, hogy a nagy Bod Péter Felső-Csernátonban 1712-ben született. ).

Alsó-Csernátonban a reformátusok egyháza ugy régészeti, mint történelmi tekintetben egyaránt érdekes, midőn azért annak képét melléklem, egyszersmind rövid ismertetését adni szükségesnek itélem. Ez egyháznak Felvidéken mindenüvé ellátszó tornya legmagasabb Háromszék minden tornyai közt, pedig az csak törpitett kiadása a régi toronynak, mely Erdély legmagasabb tornya volt egykoron; az egyházközségi jegyzőkönyv szerint 36 ölet haladván annak egész magassága, hanem az 1836-ki nagy tüzvész alkalmával meggyúlt e torony fedele, leolvadtak régi jeles harangjai, elégett a szintén nevezetes ódon egyház, s csakis a templomot környező várkastély ódon, ostromokkal daczolt falai álltak ellent a pusztitó elemnek, ugy hogy azok még most is teljes épségben fennállanak, uralogva az időt akként, a mint uralogták a harczvihart és tüzvészt. E várkastélynak három bástyára támaszkodó erős falai még jelenleg is hét öl magasak, lőrések és zúzművekkel vannak ellátva s 200 lépés kerületü köridomban veszik körül az egyházat. Déloldali kapubástyája előtt kiszögellő előváracs volt, melynek falai nem rég hordattak le, a magaslat – melyen e kastély fekszik – meredeken volt kézmunkával leszelve, alján pedig mély-széles sáncz huzódott, melybe a patak vize bevétethetett. Mindezekből kitünik, hogy várkastélyunk a maga korában oly tisztességes erőd volt, mely ellenséggel könnyen daczolhatott, és hogy azon ódon falak – melyek régi korról regélve, oly festőileg emelkednek – valójában szerepeltek is, az oszmanliknak vad dühével dicsőségesen daczolva, azt az alsó-csernátoni régi matricula történeti bejegyzéseiből láthatjuk, hol a többek között ez áll: „1659-ben a törökök beütvén Sepsiszéket hamuvá égették. Sokan ezen alsó-csernátoni kastélyban Isten csudálatos kegyéből megmaradtak Barcsai Ákos alatt”*Ezen matricula 1709-ben veszi kezdetét, s abban több történetileg becses bejegyzést találhatunk, például 1-ső lapján ez: „Az felyebb elmult 1718-ik esztendőnek terméketlensége és hallatlan meddüsége miatt szálla igen nagy éhség a földre annyira, hogy az emberek semmi dög megevésének nem kedveztek, sőt Gelenczén az emberhust is találtatott, ki megette, az miatt nagy Pestis boritá el földünket, a sok jámborok más felekkel elegyesen elhalának. In 1719 az nagy drágaságra jött igen nagy bővség kövére, mert az földünkön annyi termett, hogy az emberek be nem takarithatták. Signavit Steph. Barothi M. E. A Csern. 1720. 12. mart.” A protocollum tehát nem nagyon régi, de igen is régi kötése, illetőleg bőrrel boritott két táblája, mely ugy látszik, egy sokkal régibb protocollumhoz tartozott egykoron; valószinüleg a betölt jegyzőkönyv abból kiszakittatván, utódja, az ujabb köttetett helyre, igy maradt meg hátulsó táblájának belső felén azon régi protocollumból odatapadt lap, melyen – mint irmodorából itélnünk lehet – a 17. század nyolczadik tizedéből származó igen becses történeti bejegyzések vannak; ezek harczok dúlásait és elemi csapásokat sorolnak elő. Azokat, mint nagyrészt specialis székely történelemre vonatkozókat, ide igtatom.
1656. Dum Georgius Rákóczi expeditionem polonicam suscepisset eo anno ante Pentecostem die veneris ut et post festum eluvies fluvii Cernatonsiensis Stupendae… antea non observatae magnitudinis fuit.
1658. Immani (tas) Tartaror(um) vastationem et plurium charae nostrae gentis mancipationem fecit in districtu Sepsi, Costeror. Ilyefalva Sz.-Gyegy dedicionem.
1659. Nova eruptio facta Turcorum… dum Sepsi in ciner (es)fatales resolvitur, at multi in hoc castello. A. Csernationiense Christicolae per stupendam Dei providentiam incolumes conservant (ur) sub Acatio Barcsai.
1659. Ante Festum Pentecostes cecidere nives guttae magnitudinis etc.
1661. Pestis amara letho tumulavit corpora plura.
1675. Fugit Paulus Beldi cum suis.
1686. Valedatum Turciae obedientiae et accepta… a Transilvanis Imperium allemanicum – frustra insugrit Comes Tököli.
1686. Frustra obn… Rakotio principi, unde ruina et clades multorum civium… et incendio Regni.
Eddig jön a régi irás, mert az ezután következő két pontot Baróthi toldta utánna, a mint következik:
1718. Szörnyü meddő esztendő, hallatlan példával.
1719. Szörnyü éhség, drágaság, nagy pestis, de aratás igen bőv.
)

A csernátoni ref. egyház déloldali látképe. (Rajz. Bicsérdy J.)

A csernátoni ref. egyház déloldali látképe. (Rajz. Bicsérdy J.)

Az egyház – az emlitett égés alkalmával – kiujittatván, annyira átalakult, hogy régi műidomaiból misem maradt fenn, csak szentélye északi falában találjuk emléktábláját egy bús tragoedia ártatlan áldozatainak, a kegyetlen Basta által 1600-ban legyilkolt Domokos Tamás és Domokos Domokosnak sirkövét, melyen e körirat van:

„Epitaphium G. D. Thomae ac Dominici Damokos, qui bona spe in Domino quieverunt 20. septemb. 1600.” Belső lapján a Domokos család czimere – szablyát tartó kar – alatt e versek olvashatók:

„Hi fuerunt certe praeclaro stemmate nati, Ornaruntque suos Nobilitate Lares Justitiae semper cultores atque Tonantis Legis custodes, turris item Patriae Kezdiacae Sedis Praeses, Jugulare Tyrannus Markosfalvini censuit ille getes.”

Alsó-Csernátontól délnyugatra az alsó-csernátoni patak völgyében a Sónyalkodó alján két ásványos forrás fakad fel, egyiket (mely kütegekben igen hatályos) fürdésre, másikát szembajokban használják. Ugyanezen patakvölgynek fennebb eső azon részét, hol a patak nyugat-irányt veszen, Bartafalvának nevezik; hagyomány szerint itten régen havasi kis helység feküdt, melynek lakói Csernátonba huzódtak; ezt bizonyitják az erdők közt mutatkozó egykori szántóföldek mesgyéi, melyeket Csernátonnak felszaporodott lakosai utóbbi időben ujból müvelni kezdettek. E hely annyira rejtve van, hogy 1849-ben is az oroszok elől ide menekültek a csernátoniak. Bartafalvánál rézpala is fordul elő, mely nem annyira ércztartalma, mint a benne előforduló hal- és növény-kövületek roppant gazdagságaért nevezetes.

Alsó-Csernáton Kismező nevü helyén az Ördög patakában kőszén is mutatkozik. Kimeritők már Csernáton történelmi, régészeti és természettani kincseit, ideje azért tovább utaznunk.

Kézdi-Vásárhely – hová most lépteinket irányozzuk – Csernátontól északkelet irányban egy órányira fekszik. Középutján halom emelkedik ki a tér síma lapjából, melyet Póka halmának neveznek. Azonban hogy azon Póka – kinek nevét az emlékhalom őrzi – ki volt? bajos biztonsággal meghatározni. Kolumbán Ferencz már emlitett család leszármaztatásában azt mondja, hogy Pouka vagy Póka székely bán vagy báján volt, a róla nevezett Pókahalma pedig oly tüzhalom, a hol vésztüzzel harcz idején a fegyverfogásra jelt adtak*Kállay Hist. ért. A ns. Székely nemz. 80. lap. ). Hogy a Póka név nagyon régi, azt mutatja a Székelyföldön (Pókaföldje a fülei havasokon), valamint a vármegyéken való gyakori előfordulása (Pókafalva, Póka-Keresztur és a Csalóközben is Pókafölde). Sőt 1285-ben találunk egy Póka nevü nemest is*Fejér Codex Dipl. V. 3. 282. ). És igy vehette nevét vagy a követelt székely bántól, vagy valamely későbbi Pókától, hanem hogy tüzhalom lett volna, az alig hihető, mivel az ily vésztüzeket nem lapályban, hanem inkább messze ellátszó hegycsúcsokon gyujtották. Ugy valószinütlen az a hitrege is, melyet Losteiner e halomról elbeszél*Losteiner Chronologica descriptio 203. ), mondván, hogy a reformatiónak Háromszéken való terjedésekor feltorjai Apor Ilona egy amazon sereg élén sz. Mária csudás segélyével harczra kelt a Pókai praedicator által vezetett protestánsokkal s azokon fényes győzelmet aratott; az ezen harczban elesett Pókai e halom alá temettetett társaival együtt, honnan a Pókahalma név. Hitregének igen szép, de a történelmi igazság kritikáját nem állja ki, mert a református hitszónokok csak az eszme és a meggyőződés fegyverével terjeszték tanaikat, s mert Torjánál látók a sz. Ilonához kötött azon valószinübb hagyományt, hogy Apor Ilona ott térité meg a hitszónokokat amazonjaival, kik nem mások voltak, mint jobbágyai.

És igy azon a nép száján élő hagyomány közeliti meg leginkább a valót, hogy az utolsó török harczok alkalmával a bodzai székely őrség árulás miatt a törökök által legyőzetvén, a pogányok dúló serge Háromszéket pusztitá, de csakhamar megjelentek a honmentő verescsákós huszárok Pókai ezredes vezetése alatt, s a dúló törökök felett fényes győzelmet arattak. Hanem a népet diadalra vezetett hős vezér is elesett, a hálás nép pedig a hazaért elvérzettet eltemette a nevéről nevezett halom alá, mely még most is naponta növekedik, mert az ott elmenők mindig megpihentetik lovaikat s követ vagy hantot dobnak oda, mondva: „nyugodjék békével”. Az ilyen sir, melyet a nép önkénytes kegyelete emel s nagyobbit naponta, a legnagyszerübb, legmaradandóbb siremlék, nagyobb és dicsőbb, mint a hizelgők által emelt ércz vagy gránit-szobor. És ki hazáért, ki egy dicső eszmeért küzdve halt, kinek hamvai felett naponta százak, ezerek kötnek emlékfüzért, az elérte a legnagyobb földi jutalmat, az még e földön dicsőült.