XXVI. Várhegy.

A várdomb alakja, fekvése; a várrom mostani állapota, épülése, rövid története, többszörös leromboltatása. Kilátás. Várhegy jövője. Bodzai vasut.?A fényképészet veszélyei.

A partmagaslaton szépen fekvő Nagy-Borosnyó és Léczfalva közt, önálló hosszukás domb emelkedik ki a térségből, e domb három oldalról függőleges meredeken hanyatlik le. Csak déli oldala (hol a Várhegy nevü kisfalu s b. Szentkereszti Zsigmond gazdasági épületei vannak) menedékes és megmászható.

A domb északi szögletén vannak az oly festőileg kinéző várromok, melyeket a János Zsigmond által a székelyek fékezésére épitett Székely Bánja maradványainak tartanak*De hogy itt már Nagy Lajos korában voltvár, világos Fejér Cod. dip. IX. II. 602. 641. ). E várat a Mihály vajdához csatlakozott székelyek 1597-ben lerombolták, de a léczfalvi országgyülés 1600-ban azt ujból felépittetni rendelé. Hanem ha egy kissé figyelmesebben vizsgáljuk e vár multját, Miles és Bethlen Farkas azon állitása, hogy a Székely Bánja gúnynevet viselte volna, nem igen tarthatja magát, mert ennek ellentmond állitólagos épitője maga János Zsigmond, ki 1564-ki julius hó 5-én, tehát két évvel épittetése után, Ferhérvárról Szent-György városának a többek között azt irja: „Quo circa vobis fidelibus nostris egregiis nobilibus Gabrieli Petki capitaneo sex sedium nostrarum siculicalium, in castris nostris et Várhegy constituis aliisque militibus nostris etc”.

És ebből kitetszik, hogy az egyszerüen Várhegy és nem Székely Bánjának hivatott.

Várhegy 1578-ban Báthori Kristófé*Benkő Milk. II. p. 106. ), 1589-n réty Losonczi Andrást találjuk mint várhegyi parancsnokot. (Lásd alább Rétynél). 1597-ben a fejedelmi sergek kapitánya van Várhegyen*1597-ben még várkapitány van itt, mert az 1597-i országgyülés 23. art. azt mondja, hogy „Háromszéki és aranyosszéki atyánkfiai panaszkodnak, hogy a lófejek nem akarnának abban a költségben, kiket a gyülésre (országgyülésre) választott személyek számára szednek contribuálni, kiről tetszett, hogy egy lófő is ebből immunis ne légyen, sőt várhegyi kapitány uram birság alatt őket ugyan reá is kényszeritse”. (Lásd Benkő de Comitiis Trans. 62. lap.) ), 1599-n Sennyei Pongrácz fejedelmi tanácsos volt várhegyi kapitány, s egyszersmind háromszéki főkirálybiró is*Kitetszik ez Báthori András bibornok fejedelemnek egy Kolozsvárról 1599. jun. 25-én kiadott leveléből, melyben a gelenczei Csoma György és Lázár István közti ügyben rendelkezik. Közölve van e levél egész terjedelmében Nemz. Társ. 1837. évf. 63–64. lap. ). Mi mutatja, hogy e várnak parancsnoksága nagyon tekintélyes állás volt.

1601-ben a harmadszor is trónra hivott Báthori Zsigmond, az ő behozatalában erélyesen működött Csomortányi Tamásnak, Háromszék főkirálybirájának adja Várhegyet, a hozzá tartozó k.-vásárhelyi, bereczki s más részjószágokkal*Kővári Erd. tört. IV. k. 116. lap. ). 1617-n pedig Bethlen Gábor Mikó Györgynek adományozza*Benkő Spec. Tran. ). Később Nemes Jánosra száll*Vannak, kik állitják, hogy ugy Várhegy, mint a Bodza szorosnak Háromszékhez tartozó része Háromszéknek közbirtoka, ugynevezett lókötő helye vol, hol a harczmének legeltek, s hogy Nemes János azt önhatalmilag foglalta el, azonban ezt bizonyitó adatot felmutatni nem lehet, vlaamint azt sem lehet tudni, hogy miként jutott a Nemesek kezére.), ki gyönyörü lakot épit ide. A Nemesektől Szentkereszti vette meg.

E várat idő s emberek keze kimélytelenül rombolták, de ennek daczára mégis jelentékeny maradványai vannak. E vár négyszög volt ivalaku kiszökellő szögbástyákkal, a (lásd alaprajzát) egyiknek hegye a másiktól 90 lépésnyire állott, tehát ez a vároldal hossza. A két bástyatő közti tér b 35 lépés. A várfalakat 30 lépésszéles, 3 öl mélységü sáncz c futotta körül, az egészet négyszögalakba szegélyezve, e sáncz egyik oldalhossza 140 lépés, és igy az egész terjedelme 7000 négyszög lépés. Bejárata a délkeleti bástyatőnél volt d, e bástya és a keleti oldalfal hosszában épületek látszanak e, melyek hihetőleg a kapus és az őrizet laktanyái voltak. A tömör, ölnél szélesebb várfalak a keleti és déli oldalon még vagy 2–3 öl magasságban (a sáncz fenekétől mérve) állanak, nyugati falára támaszkodik a Nemes kastélynak f düledező fehér fala, maga is uj szinezetű rom, mely fiatal, fehérre meszelt falaival az ős, komor és sötét várfalak közt festői ellentétben igen jól veszi ki magát a távolból. E kastély anyagja a vár falaiból vétetett. Kastélyt és várfalakat mostani birtokosa lerontatta, s lehordatva istálókat és szeszgyárt épitett belőlök, tehát a székely rombolási düh ez ős romok ellen most se szünt meg, de azt, mit egy függetlenségére féltékeny nép forradalmi lázban tett ez őt fékező falak ellen, ha elnézzük is, nem hagyhatjuk megrovás nélkül azt, mit egy magányos csupa gazdasági tekintetekből tett; mert ha mellőzzük is a mult iránti kegyeletet, ha felteszszük is, hogy e várhoz népszerütlen emlékek vannak kötve, de azok most ártatlan romok csupa aestheticai szempontból is e táj szépitésére szolgáltak, az a magára álló dombtető már alakjánál fogva is megkivánja, hogy egy festői rom koronázza tetőormát; az megvolt, azt lerontani, megcsonkitani nem szabadott volna, mert az ily romok nemcsak a birtokos, hanem a nemzet tulajdona is; mert méltán mondja Kővári*Erd. Rég. 138. lap. ), hogy minden várrom ledülése a nemzet szivmelegének egy-egy kihalt dobbanása.

Félve, hogy ma-holna a mi még megmaradt is, el ne hordódjék, ide csatolom a vár alaprajzát, hogy legalább e lapokon maradjon meg emléke.

A lerombolt kastély falairól elragadó kilátás nyilik. Egész Háromszék nyilt könyvként áll a szemlélő előtt, egyik lapján a szép Felvidék, másik lapján Sepsiszék; és e nagyszerü lapon a folyamok gyönyörü berkeikkel, a faluk szeszélyes csoportjai mind betük és szótagok, a szépen elhelyezett rendben egymást követő most zöldbe, majd sárgába és feketébe változó határok vonalzatai szeszélyesen elhelyezett sorok, s azok a fellövellő tornyok fényes felkiáltójelek és azok a kanyargó folyók mind kérdőjelek, és azok a fehérlő utak ezen nagyszerü irásból ezen titokszerü könyv óriáslapjairól sokat lehet olvasni és tanulni és gyönyörködni annak, kit a természet mindenható nagysága meghatni tud, ki az itt lakó dicső nép szellemét és erkölcsi nagyságát felfogni képes.

Oh mily szép volt e lak, mily páratlan szép fekvés, mily elragadó pont, s mégis elhagyatott, s az enyészet- és rombolásnak dobatott oda!

Várhegy dombját maga a természet is vár talapjául teremté. Nem uralgja azt egy hegy is, de ez uralgja az egész vidéket ugy, hogy még az uj hadtan elvei szerint is lehetne oda egy bevehetetlen erősséget épitni, mert a hegy, mint emlitők, minden más oldalról falmeredek, csakis déli oldala lankás. Régen keleti alját a Feketeügy folyta körül, s alig 70 éve, hogy a szeszélyes folyó e medrét elhagyva, uj medret vésett magának, a régi meder szélén állott malom czölöpjei még most is láthatók. Nyugati és északi oldalát mocsárok környezik, s tisztán látszik, hogy azt hajdan a Feketeügy mindkét oldalról körülkanyarogta és elzárta. A folyót szabályozással ujból oda lehetne vezetni.

A három fiuszék (Kézdi, Orbai és Sepsi) összeütközésénél Háromszéknek éppen középpontján fekvő Várhegy (falu, melynek most alig van 20 háza) régen sokkal jelentékenyebb hely volt, s még a mult században is ott igen népes hetivásárok tartattak*Benkő Spec Trania T. Sic. Sed Háromsz. E vásárok kedd napokon tartattak, mikor a vidék népe nagy számmal sereglett egybe. ).

Ez az a pont, hol Háromszéknek egy központi várost kellene épitnie, mert mostani mindkét városa a szélben fekszik, s egy központi, mind Al-, mind Felvidéknek kézügyibe fekvő, városnak nagy hiányát érzik minden összejövetel alkalmával. Várhegy ezen problemát igen előnyösen oldaná meg*Háromszéknek sokáig nem volt kormányzati központja, közgyüléseit is, miként alább meglátandjuk, majd itt, majd amott tartotta, csakis e század első felében kezdették ily kormányzati központ meghatározásának szükségességét átlátni. Minek következtében egy székház épitése elhatároztatott, azonban a hová-épités felett hosszas vita folyt, sokan akarták azt K.-Vásárhelyen, mások ismét Sz.-Györgyön épiteni; de felmerült azon közvetitő inditvány is, hogy a Háromszék kközpontján levő Várhegyre, a régi – még akkor fennállott – várba épitsék, azonban ezen életre való eszme elejtetett s a székház és azzal a kormányzat központ a törvényhatóság szélén levő, de az administrator Béldi László által pártfogolt Sepsi Szent-Györgyre tétetett ideiglenesen is, miga szék háza 1832-n elkészülvén, véglegesen ottan szerveztetett. ), csakhogy nálunk, mint szántóvető nemzetnél, a középrend még aránylagos kisebbségben van, s a meglevő városok is gyengén fejlődnek, nem hogy ujak alapitásáról álmadozhatnánk; azonban mégsem agyrém ez talán azon esetre, ha a vasut (a n.-várad bodzai) bejön, akkor az Háromszék két városát kikerülve, Várhegy közelében fogna elvonulni, s itt, vagy közelében lenni kell egy hatászél közeli állomásnak, s mivel tudjuk, hogy vasutvonalok közelében, főként azok főösszeköttetési vonalánál mily varázsütésre támadnak ipar és kereskedés által felemelkedő városok. Tehát nem hiu ábránd az, hogy e korban még Várhegy helyén is keletkezhetik egy középponti város; mig ez létesülhetne, addig kedves olvasóinknak a mostani Várhegy képével kedveskedünk.

Furcsa egy esetünk volt ennek levételénél; mert képünket fényképileg állitván elő, sötét kamaránkat egy sátor helyettesité. – Megérkezve a Várhegy alatti rétre, kieresztők lovainkat legelni, s sátrunkat felhúzva, kedvező pont keresésére indultunk; egyszer azonban csak látjuk, hogy a szomszéd Czófalváról nehány egyén közeleg arra felé, hozzánk éve, látom, hogy nagy zavarban vannak, én szóba állok velök, s kisül, hogya biz a czófalvi biró uram és esküdtjei, kik sátrunk által tévhitre vezettetve, azt hivék, hogy sátoros czigányok vagyunk, s mivel a falu rendszabályai szerint az ily kóbor czigányoknak nem szabad a falu határán tanyát ütni, hát biz ők azért jöttek, hogy elkergessenek.

Kárörvendve fog ezen kapni bizonynyal valamely szász tudós, vagy valamely római uj öntetü Cicero, hogy minket székelyeket barbároknak, tudatlanoknak elnevezzenek, de gondolják meg jó uraim, hogy az állitólagos hős római ivadék és a szász civilizátorok közt még furcsább esetek történtek velünk s ott minket, ártatlan fényképészeti eszközünk miatt ördöngösöknek, pokollal szövetkezetteknek, léleklopóknak néztek, s ha tehették volna, mint valami istenteleneket meg is égetnek vala.