XXVII. A két Borosnyó és Egerpatak környéke.

Nagy-Borosnyó. A Nagypatak völgyében fekvő Kis-Borosnyó. Régi curiák. A Kispatak völgye. Bodza vára. Nagy-patak, lakói. Vár-bércze. az itt levő romok. Regék. Bagoly pataka. Várnicza. Aranyos kut. Egerpatak. Fergetyü vára. Bibarcz. Orditó. Nyolcforintos tó. Bita.

Várhegytől keletre a Zágon vizétől körülfolyt magaslaton igen festőileg fekszik Nagy-Borosnyó; a pápai dézmák regestruma 647-dik lapján a kézdi archidiaconatus rovatában 1332-dik évre Miklós suruznói lelkész 6 régi banalis fizetéssel van bejegyezve. – Igen valószinü, hogy ez a Suruznó nem más, mint az olasz dézmaszedők által elferditett vagy roszul leirt Borosnyó. Azon szabályos idomu magaslat, hol a református templom s e falu piacza van, akként van idomitva, mintha ottan római castrum feküdt volna, s bár nem régen Kónya István kertjében terjedelmes alapfalakra akadtak, mégis csak rendszeres ásatások tudnák a valót kideriteni. Nagy-Borosnyó az utóbbi időkben nagyon emelkedik, mit főként 1847-ben nyert négy országos*Országos vásárok napjai első Juliánna nap (febr. 16), második Zsófia nap (máj. 15), harmadik szent István király nap (aug. 20), negyedik Erzsébet nap (nov. 19).) és pénteknapi hetivásárainak*Hetivásárai mindig baromvásárral is vannak egybekötve. Az ezeket engedélyező okmány kelt Bécsben 1847. apr. 23-án Ferdinánd király, b. Jósika Sámuel és Solymossi János aláirásával. ) köszönhet; e vásárokat pedig köszönheti Ferencz István nyug. hadnagynak, ki azt sok utánjárással és költekezéssel eszközölte ki, s ezáltal szülőfalujának örökre kamatozó tőkét szerzett, mert ezen Háromszéknek középpontján levő vásárok nagyon látogatottak.

Van Borosnyón egy omladozásnak indult régi udvarház (a Horváth curia), melyben a hagyományok szerint sokszor volt szállva I. Apafi Mihály, ki az akkor szarvasokkal és bölényekkel bővelkdő borosnyi erdőkön gyakran tartott nagy vadászatokat. Borosnyó 36 kapuval szerepel az 1567. évi regestrumban. 1680-ban máj. 8-án Nagy-Borosnyón tartatott Háromszék lustrája*Lásd az erd. gub levéltárában J. 1. levéltári jegy alatt levő lustrák gyüjteménye 1146. s köv. lapjain. ). A 17. században Nagy-Borosnyón virágzó iskolája volt a reformátusoknak, melyben egészen a poesisig tanitottak*Lásd Bod Péter „az erdélyi ref. püspökök hist.” 199. lap. ). Borosnyai Lukács János ref. püspök is ez iskolában tanult egészen a poesisig s arról is kapta „borosnyói” előnevét*Bod Péter ugyanott. ). Nagy-Borosnyóról származik s onnan is irja magát a Háromszéken nagyon elterjedt Bartha család, melyből ugy a multban, mint a jelenben e széknek sok jeles hivatalnoka került ki. E család legkitünőbb tagja volt Bartha András, a Rákóczi-forradalom idejénben itélőmester, ki az 1707- m.-vásárhelyi országgyülésen a trónra léptetett fejedelmet egy igen jeles beszédben köszönté az ország nevében*Rákóczi emlékirat. 145–159. és Cserey Mihály emlékiratai. ). Későbbi időben kitünt Károly, ki az 1841-i s azt megelőzött országgyüléseken Háromszék képviseője volt.

Valamint Borosnyódról ered a Borosznyói család is, melyből Simon tünt legelőbb fel, kit 1549-ben Martinuzzi Feketehalomnál fejeztetett le, ezt követőleg több jeles hivatalnok, tanár, lelkész és iró kerültk i ezen családból.

A Nagy-Borosnyónál beszakadó Nagypataknak hegyek közé benyomuló völgyén megyen fel a Bodzára menő ut; itt rejtőzködik a szük völgyben Kis-Borosnyó, mely falu az 1567. regestrumban 16 kapuval jegyeztetett be.

Borosnyón leginkább a sok ódon curia (Domokosoké és Tompáké) lepi meg az utast, melyeknek tetőszögletein csaknem mindenütt ott vannak a régi nemesi curiáknak e vidéken divatos ékei, azok a hatalmas szarvasagancsok, melyek arról tanuskodnak, hogy az erdőségekben hajdan sok szarvas tanyázhatott.

De van a Domokosoknak egy nemcsak szarvasagancs éke, hanem épitészete által is kitünő curiája. Ennek előtornácza valódi remekmű, mert a faragott kőből készült előpitvar izléses faragványokkal van szó teljes értelmében elöntve, csudás növénydisz igen szép arabeszkekkel keverve boritja ezen pitvar oszlopait, tetőzetét és melléktáblázatait. E szép fogalmu s műizléssel kivitt faragványokat, e sajátos alakitásu dűs diszitményezést egy székely molnár a mult század elejéncsinálta – oly ember, ki malomkőnél egyebet soha se faragott. Ha ez ember tanulhatott volna, ha alkalma lesz vala félreismerhetlen tehetségét kifejteni, kétségtelenül jeles szobrászszá vált volna. Én e tornáczozatot oly sajátságosnak és szépnek találtam, hogy képét az idemelléklésre méltónak itéltem.

Kis-Borosnyóról származik a Tompa cslaád, melyből két István tünt ki a multban, előbb az az István, kit 1566-ban a tordai országgyülés a Keresztesmezőn felállitott 5000 főből álló figyelő sereg egyik strázsamesterévé választott meg*Erd. Tört. Tára I. 59. lap. . A másik István Barcsay korában szerepelt mint csíkszéki tiszt, s a székelyek forongásának egyik szervezője. Imre mint irodalmár tünt ki.

De ne állapodjunk meg e falunak elősorolt nevezetességeinél, hanem hatoljunk be annak erdőségei közé, mert ott is néhány régi emlék igényli figyelmünket.

Kis-Borosnyónál a völgy kétfelé ágazik. A Nagy-patak megtartja eredeti, keleti irányát, a Kis-patak pedig délnyugatra nyomul be a hegyek közé. Lássuk előbb a Kis-patak völgyét. Ez egy szép magányos völgyecske, oly zöld gyeppel, s oly szép erdőségekkel, milyet Albion párkjai is irigyelhetnének. A kis csermely gyönyörü egerfa-berkek között törtet le, a völgyecske fenekéről pásztortüzek füstje törfel, s kolompzenétől viszhangoznak a bérczek. Világuntnak vagy szerelmeseknek mily szép visszavonulási pontul szolgálhatna e kies magány, ezen, az ember léptei által alig érintett titokteljes zug; pedig e költői magány mégis lakva volt hajdan. A völgy fenekén a Kis-patak kettős árkának összefolyása közt szabályszerü szép kerek domb van, mely minden más hegytől elkülönzötten magasul fel. E hegytetőn a hagyomány szerint vár, még pedig Pogányvár állott, mely az egerpatakiak által Bodzavárnak hivatik. A várnak ez elnevezése azért is figyelmet érdemel, mert az a történelmi adatainkban már a XII. században feltalálható Bodza vidékével hozható kapcsolatba. Mint minden régi várnál, ugy itt is rejtett kincset hisz a nép, s azért a hegynek csekély kiterjedésü fennlapját egészen felforgatták, össze-vissza ásták. Ha kincset nem találtak is, de találtak nagy mennyiségü tégla- és cserépdarabokat, ezeket nagyobbjaiból sütőkemenczéket csináltak, de visszamaradt hulladékai most is boritják e hegytetőt, mutatva, hogy ott valaha épületek állottak, s tlaáltak nagy vas- és rézdarabokat, nagy lovagsarkantyukat, láncsa- és nyilhegyeket, melyek fájdalom, feldolgoztattak.

Továbbá a nép azt hiszi, hogy e várnak a hegybe beépitett oly terjedelmes földalatti termei vannak, miszerint vadászat alkalmával egy róka oda bemenekülvén, a szintén utána iramodott kopó negyedóráig hajtotta, és kerülte vele a termeket, mig ujra kiszoritotta a napvilágra. Öreg emberek azt mondják, hogy gyermekkorukban e vár falai még több öl magasságban állottak, de azt a szomszéd helységek lakói lerombolván, szép lapos köveit kútak kirakására felhasználták. Én a meseszerü földalatti, s hihetőleg csak képzet-alkotta termeket nem találtam fel, de találtam oly sajátságos épitkezést, milyet még sehol se észleltem, t. i. azt, hogy a várfal nem a hegy fennlapját, hanem annak alját övezte körül, s az elhantosodott gátony, s az azt kivülről környezett mély sáncz vonala még most is határozottan követhető mindenütt.

Tehát az, hogy itt vár volt, kétségtelen, csak hogy már most az a kérdés, hogy iféle vár lehetett? felelet: bajos meghatározni, miután erre vonatkozó adat semmi sincs birtokunkban. – Rejtett helyzetéről itélve, mindenesetre valamely búvhely lehetett, de hogy annak, a ki itt lakott, jó izlése volt, arról kezeskedem, mert magam is örömest ellaknám itt e kies völgy költői mgányában, nem egyedül, hanem hát egy szeretett lénynyel, ki nekem kis világom lenne. Már most, miután a Kis-patka titkait leleplezők, menjünk a Nagypatak völgyébe, hol szintén fogunk szemlélődésünkre méltó tárgyat találni.

Kis-Borosnyón fölül, mint mondók, a völy folytatódik; ott a Ladócz lábánál, hol a bodzai ut kihág, s hol a vasutnak is át kell szállni, fekszikk Nagy-patak nevü elszékelyesedett oláhoktól lakott falucska. De ha nyelvileg elmagyarosodtak is, nemzeti öltözetöket megtarták, s az a legfestőibb népviseletek közé sorozható; népe igen szép, főként a nők között igazán festő ecsetére méltó alakokat lehet látni; a férfiak arasznyi széles ésbőrrel czifrán kivarrt gyüszüt (deréköv) viselnek, hozzá csinos himzett mellényt s nagy, széles karimáju kalapot vagy kucsmát.

A nők öltözete valójában gyönyörü, némileg hasolit a kovásznaihoz, csak hogy itt még egész eredetiségében megvan, a mennyiben a kovásznaiak székelyektől kölcsönzött divatos rokolyája helyett itt fotát viselnek. Ez egy virágosan szőtt szőrkelme, mely egy darabból van, s azt festőileg bonyolitják testök körül; felül szép, ántik szabásu hosszu mellény, mely derékhoz simulva, a csipőn arasznyival alól ér, ez himzéssel, vagy aranyos keskeny szegélyezéssel van körülfutva, felül pedig (a kebelnél) négyszögü kimetszéssel ellátva. Fejékül a menyecskék fehér kendőből kötnek kis kaczér turbánkát, a leányok pedig félrefont s virággal ékitett hajokkal tekerik körül fejöket,s bár mihesnap (köznap) bocskort, de ünnepnapokon mind sárga kordován csizmát viselnek; kár, hogy természettől nyertszép és érdekes vonásu arczaikatezek is mind kipingálják. Azértirtam pedig e viseletet igy részletezve le, mert itt is, mint Kovásznán, léleklopóknak néztek, s nem tudtam csak egyet is miden utánjárás után rávenni, hogy lefényképeztesse magát, s igy kép helyett csak leirást nyujthatok.

De hagyjuk a falut és lakóit és haladjunk feljebb, a völgyön, mely a Ladócznál megtöretve, délnyugatra irányul. A völgy fenekén félórára a falutól egy több ezer láb magas czukorsüveg-alaku hegy tornyosodik fel. Ezen a Bagoly patak és Várnicza által körülfolyt hegyet Várbércznek hivják; és e büszke csúcstetőt valóban vár koronázta egykoron, a mint azt a nagy kiterjedésü, csaknem ezer lépés kerületü fennlapot félköred (oval) alakban körülfolyt falak elhantolt gátonya, az azt körülövezett mély sáncz és a hegyoldalba kanyargólag bevésett ut csalhatlanul bizonyitják. Egy bemélyülő üreg a várkut helyét jelöli.

Ezek az itt állott nagyszerü épitkezésnek nyomai. De e nyomok mellett – melyek a vár egykori létét kétségtelenné teszik – más történelmi biztosságot nyujtó adattal nem rendelkezhetvén, lássuk legalább a titokteljes várnak regevilágát.

E várat az óriások királya lakta, oly irtózatos nagyságu lény, ki innen egy lépéssel a Brassó feletit Czenkre lépett, s oda a hegyfkra akasztva üstjét, ott főzte meg puliszkáját. Ez az óriás épitette a brassói templomot is. Azonban az óriások hosszu idő folytán szintén elvénültek, fajok veszendőben volt, mert a mostani emberek származni kezdettek. Az óriás leánya egy nagyon lement a völgybe, hol a föld uj szülöttjeiből – kik már a földet művelgették – felszedett néhányat ökröstől, s kendőjébek ötve felvitte atyjához, de ez rárivalt: vidd vissza, honnan hoztad, mert ők következnek utánunk. Végre a haldokló óriás a várban állott nagy arany harangokat – melyekkel a többi óriásokat gyülésre össze szokta volt harangozni – a vár kutjába temette el. Ott vannak azok most is és ünnepnapokon ugy zúgnak, hogy reng belé a hegy, valamint ott vannak a hegy keblében levő pinczében elrejtve roppant kincseik is. Ezen pincze ajtaja bizonyos időben kinyilik. Egyszer egy csobány (oláh pásztor) nyitva találván az ajtót, bement s glugáját (csuklya) megtöltve aranynyal, kiindult; de az ajtónál két fekete kecske őrködött, ezek mekegésére a becsapódott ajtó, a serényen kiugrónak gluga szárnyát oda kapta, s bár kiszakitotta, de addig távozni nem tudott, mig a hozott pénzt kinem önté, melyazonnal széltől elkapott lapuvá változott át.

Ezek az e várhoz kötött regék. Már most keressünk ezekben valami történeti czélzást. – A Czenkre lépő s ott ebédet főző óriás regéje arra mutatna, hogy itt valami kalandor rablólovag lakott, ki a Barczaságra lelecsapott, s ott kereste élelmét, azaz ott rabolt magának élelmet. A harang-rege mutatná, miszerint e vár oly régi, hogy még a hir is hallgat róla – az is vele együtt földbe temettetett. Az óriások gyülésére való harangozás azt jelentené, hogy e központi fővára volt a Bodza-szoros vidékét fedező azon délkeleti vársornak, melyet ez, a Bodza vár, az alább leirandó Fergetyüvár, a szacsvai vár és a lisznyói határon levő Török és Barabás vára alkották, s mely kisebb váraknak parancsnokai ezen fővár parancsnokától függtek. Ide hivattak harcz idején össze a honvédelem feletti tanácskozásra. Az óriás leánya által felszedett emberekkeli kiméletes bánásmód regéje aztelölheté, hogy e vár ura a földmüvelő néppel szövetségben és jó viszonyban élt, őket kimélte és védte. Végre a brassói templom ezen óriás általi épitésének regéje csak azt jelölheti, hogy az órási munkának tünik fel az ily nagyszerü épitkezést nem látott nép előtt. – Szerencsénkre Ackner és Philippi urak nem birtak e várról tudomással, mert ezen utlsó rege alapján mulhatlanul német lovagok vagy szászok által épitett várnak inaugurálták volna e várunkat is, mint tevék a Székelyföld minden általok ismert várromjával.

A várbércz délkeleti szögletén sajátságos alaku sziklacsoport vonja magára a figyelmet; ez Ablaksziklának azért neveztetik, mert oldalán egy négyszögü ablak alakját utánzó bemélyedése van. A néphit szerint ott van a kincset és aranyat harangokat rejtő földalatti termeknek szellemek őrizete alatt álló titkos bejárata.

Még fel kell az utas figyelmét hivnom a Várbércz nyakán eredő Bagoly pataknak meglepően szép, néhol nagyszerü környékére. Ezen meredekről lerohanó csermely több öl mélységü medret vésett magának a hegy sziklaoldalába s többhelytt jelentékeny zuhatagokat alkotva, nyargal le. Egy helyen mederszélén Büdöskut nevü ásványos forrás buzog fel, melynek tejfelszerü fehér lerakodása van. E forrásnak csudaszerü gyógyhatást tulajdonitnak; mondják, hogy több elnyomorodott nyerte vissza itt tagjainak rugékonyságát. Ki tudja, mily kincset rejteget itt féltékenyen a gondos természet a figyelmesebb jövő számára.

A Várbérczczel szemben Macskás nevü csúcs magasul fel. Ennek északi aljában árnyas egerfa-berkek között fakad fel a Várnicza nevü gyönyörü forrás. Mellette a sziklában egy bemélyülést az ide inni lejárt óriás lábnyomának tartnaak. A Macskásfarkánál a Szerede alatti Aranyoskutnál, a néphit szerint, arany-csepegés van, honnan kivalók (idegenek) egész teknő szinaranyat gyüjtenek és visznek el. Hihetőleg valamely régi bánya van ottan.

Im elősorolám ezen ismeretlen, soha senki által meg nem járt rejtett völgyeknek nevezetességeit, melyeket ismertetni annyival szükségesebbnek itéltem, mert a tervelt kolozsvár-bodzai vasut éppen itt a Várbércz oldalán elvonulva emelkedik fel a Ladócztetőre, mikor e különben is idyllien szép táj mennyit nyerend érdekben, ha annak mult idők emléktöredékei által classicussá vált heyeit és hegyeit ismerjük, ha a természet elragadó szépsége mellett, az embekréz alkotásait is bámulhatjuk?

A hegyek közül térjünk vissza az elhagyott térségre. Ott délirányu utunkat követve, Nagy-Borosnyón alól a rétyi nyir északkeleti végénél szépen fekvő Egerpatakra érünk. Magában a fauban nem sok figyelemre méltót találunk, s multjának virányain szintén kevés emlékvirágot gyüjtetünk, – mindössze is legfelebb azt emlithetjük meg, hogy az 1567-ki regestrumban Eger pathak néven 21 kapuval találjuk bejegyezve, de ha kutatásainkat kiterjesztjük e flau határára, mégis fedezhetünk fel olyant, mi e félreeső falucska iránt érdekeltséget ébreszthet.

Egerpataktól délkeletre lankás hegylánczolat emelkedik fel, a Bodza vidékét északról köritő hegységnek térbe kiszökellő egyik előfoka, mely a Borosnyó pataka és Kurta patak közé ékeli be magát; e hegyfoknak legmagasabb csúcsát Fergetyü várnak nevezik, mely elnevezés már a XV. században kelt határjáró levelekben is előfordul, s ekként nem uj keletü. A Fergetyü vár elnevezés pedig nemcsak képzelet vagy esetlegesség szüleménye, mert ezen ponkon – honnan egész Háromszék, Szent-Lélektől Kőkösig, Zágontól Zalánig, sőt még az Olt fennvölgyének legtöbb falui is láthatók – egy őrtorony állott, melynek 60 lépés kerülettel biró köridomu kiemelkedése közepén levő bemélyedéssel most is tisztán kivehető. Hogy ezen most bepástosodott (hanttal benőtt) őrtorony kőépület volt-e? vagy valami forgó fatorony, mint azt neve feltételezné*Fergetyü a szekér tengelye fölé helyezett azon mozgó párnát jelenti, melyre a szekér kasa van helyezve. ), csak ásatás után lehetne biztosan meghatározni. – Hanem már felületes megtekintés után is annyi bizonyos, hogy ezen fekvésileg nevezetes és terjedelmes vidékre kilátást nyujtó ponkon egy őrtorony állott, melynek hasonmását feltalálhatjuk a szemben levő Eresztevény feletti óriások pinczéjében, az Aldobolyon alól levő Veczel tetőn és a hason szerkezetü Bikfalva feletti Csiga várnál is. És midőn egyfelől ezen őrtornyokkal ezt összefüggésbe hozzuk, összeköthetjük másfelől a közelében feküdt Bodz vára-, Szacsva vára és a Nagy Patak völgyében feküdt fővárral, sőt a lisznyói erdőkben levő Törökvárral és Barabás várával is, melynek mindenikével láttani egybeköttetésben látszott lenni, sőt ezeknek egy előtolt figyelő őrszeme lehetett a róna felől közelgő ellenség megjelölésére.

A legközelebb fekvő Bodz vára ugyan nem látszott ide, de ugy tetszik, hogy mégis gondoskodva volt arról, miszernt ezen várral is a közelgő vészt tudassa, vagy a kötelező önvédelemre fölhivja, mert Fergetyü várán túl a hegyhát egészen lelapul, helyet engedve a Szacsváról Kis-Borosnyóra vonuló utnak, de azon túl Bibarcz nevü – a Fergetyü vár magasságának szinvonaláig emelkedő – hegygyé csúcsosul. Ennek tetején a Fergetyü várhoz hasonló, de kisebb halom van, melyet Orditónak hivnak; ide a Kispatak völgyében fekvő Bodz vár oly közel van, hogy egy orditással vagy hangos kiáltással is jelt lehetett adni. Ugy látszik, hogy az e pontra csopotositott nagyszámu és fekvésöknélfogva erős, bevehetlen várak, a honvédelemnek hadtani ismereteken alapuló, s kellő épitészeti fejlettséget feltételező hatalmas védvonalát alkoták, a Fergetyü vár pedig mindezen váraknak figyelő őrállomása volt. Ki tudja, hogy a régi viharos századoknak nagy napjaiban, az e várakat lakott hősök, a Fergetyü vár jeladásaira hányszor csaptak le, mint bérczi sasok megvédni ellenségtől a bérczes kis hazát? ki tudja e most feledett, e most csak romjaikban bámult erőditvények mily dicső, nagyszerü eseményeknek voltak tanui, melyekről a történelem homályában tudomással nem birhatunk ugyan, de sejteljével mégis, mert egy ly nép, mly ily nagyszerü épitkezéseket tudott előállitani, elég hatalmas lehetett arra, hogy dicső, hősies tettekre lelkesüljön; mert az a nép, mely a hazát ily féltékenyen körülövezte erőditvényeivel, elég honszeretettel birhatott arra, hogy hatalmas karjával meg is védje. a mit a nagy ősök oly féltékenyen őriztek, mint másfél ezred év harczviharjain át megvédtek, megtartottak számunkra, azt mi elveszni, elidegeniteni engednők-e? Nem a hon határait fedezett hatalmas várak szétomlottak ugyan, de él ezen szabadságra méltó, nagyra hivatott székely nemzet, mely az ősöknek szent hagyományát nem fogja eltékozolni, hanem azt minden vész és megtámadás ellen meg fogja védni, hogy tudódainak akkéntadja át, miként a nagy ősöktől öröklé.

A Fergetyü várán kivül még van Egerpataknak egy másik figyelemre méltó természeti nevezetessége is, – ez a Rétyből Egerpatakra menő ut mellett levő Nyolczforintos tó, mely tó, miként Rhoda szigetén volt Nilometr, a vidék termékenységének mérőjeül szolgál. Ugyanis ezen tónak több százados éslelésen alapuló azon különös tulajdonsága van, hogy bőv termést megelőző őszszel, télen és tavaszon egészen összevonul s vize elapad; szük termést megelőző évszakokban – legyen bármily szárazság – annyira kidagad, hogy az utat is átkéli, azért példabeszéddé vált, hogy „Midőn tó mellett vizben megyünk, nyolcz forintos buzát eszünk”.

Egerpatakról a Feketeügy jobb partján fekvő Bitára*Bita nevét Benkő szerint ilynevü idetelepült székely őstől nyerte, mások az Eelizabetha röviditéséből származtatják, azt hiszem, erőltetett etymologiával. Bita az 1567. évi regestrumban Bytha néven fordul elő 5 kapuval.), onnan a rétyi nyir homoksivatagán átgázolva, Rétyre értünk.