XXV. A Poklos patak völgye.

A római út. Sásvári. A halmok. Koronka. Toldalagi-park és kastély. Lustrák Koronkán. Mihályfi Tamás kastélya. Koronka régi és uj temploma, régi harangjai. Koronkának Bodonnal való perlekedése. Boos. Kis-Ernye. Kincses. Váczmány. Jedd. A jeddi halmok. Jeddre ne! eredete. Agárd. Kebele-Szentivány, régi temploma, Ali pasha dúlásai. A székelység hősies önvédelme. A régi emlékek iránti kegyelet. Kebele, fekvése, néveredete. Sóskút völgye. Ropó, római út Kebelében, Tündér Ilona udvarháza a Kebelei tetőn.

Eleget időztünk már Vásárhelytt arra, hogy a Székelyföld ezen legnevezetesebb és legnagyobb városát kellőleg ismerjük, s eléggé ismerjük arra, hogy ott tájékozhassuk magunkat; búcsút veszünk tehát ezen szép jövőjű és hivatású várostól, hogy a környékéhez tartozó vidéken folytassuk vizsgálódásunkat.

Mindenek előtt a Poklos pataka völgyébe tekintünk be, melynek torkolatja, vagy székelyesen töve M.-Vásárhelynél van; betekintünk oda, mert a jelentéktelen kis csermelynek sokfelé elágazó, messze felnyuló völgyületeiben számos falut s más figyelmet érdemlő dolgot találhatunk: igy az Ujváros végénél mindjárt találjuk a római utat, mely a Maros teréről a Poklos-patak völgyébe térve, a Csere alján egyenes vonalban huzódik Jedd felé, a szántóföldeken itt-ott dombosodása, a hol pedig a régi jeddi út rajta ment, még stratumenje is felismerhető de ezt majd a maga helyén fogjuk tovább nyomozni, miért is most elhagyjuk, mert ime Sásvárihoz értünk, vagyis azon két falu (alsó és felső Sásvári) fekhelyéhez, melyek, miként fennebb Vásárhely leirásánál láttuk, e városba olvadtak be, de emléköket védi egy ott levő malom, mely még ma is sásvári malomnak neveztetik, védi azon sok cserépdarab, melylyel e tájon a talaj boritva van, s fenntartja főként a néptörténelem hű őre, a hagyomány*Láss Sásváriról részletesebben M.-Vásárhely leirásánál. A beolvadás 1580 után történt, mert ez évben a Mihályfi Tamás defectusán Kovacsóczi Farkasra szállt jószágok közt Sásvárit még mint falut találjuk.. Sásvári felett egy szeszélyes idomú hegyfok emelkedik, mely a völgyet kétfelé osztja, nevezetes e hegyfok főként elnevezésére nézve, mert annak zömét Duduma és Rómahegynek, fokát pedig Piktorhegynek hivják; de nevezetes földképződési tekintetben is, mert mindkét oldalán kerek dombocskák vannak, főleg a jobboldali jeddi völgy nyilatánál oly szabályszerű egymásutáni elrendezéssel, mintha azokat ember keze rakta volna oda. E dombokat majd Jedd leirásánál részletesebben fogom tárgyalni, most a baloldali völgybe térünk, melynek itt keleti irányt vevő torkolatában fekszik szép regényesen Koronka.

A hegyfok ez oldalán sem hiányoznak a túloldaliaknak simmetricusan megfelelő kerek dombok*Ezek Susahegy, Piskotahegy, Makkosdomb stb. nevet viselnek., melyek a gróf Toldalagi-parknál igen előnyösen vannak a kert szépitésére felhasználva; egyiknek tetején csinos gloriette van, honnan elragadó kilátás nyilik e szép, regényes vidékre. Mellékelt képünk (lásd a 179. lapon) a gyönyörű fekvésű Toldalagi-kastélyt, háttérben e dombokkal mutatja és a park egy részével, melynek szépség és czélszerű berendezésre nézve alig van párja a Királyhágón innen részben.

Koronka egy részint református székelyek, részint elszékelyesedett oláhok által lakot nagy falu, nevét Benkő (Spec. Traniae) a szláv Korunka szótól származtatja. Korunka, Kornuka és Koruka néven mint önálló egyházközség jön elő már a 14. század elején*A pápai dézmák regestrumában az 1332. év rovatában a 619. lapon igy: „Gregorius sac. de Korunka solv. 2 ban. ant. et 2 parv.” Az 1334. év rovat. 734. lapon: „Gregorius sac. de Kornuka solv. 11 denarios”, és az 1335. év rovat. 766. lapon: „– – – sacerd. de Koruka solv. 4 verencenses et 12 chulaqueos,”. Az 1567. évi regestrumban Coronkának irva 8 kapuval szerepel*Most házszáma 148, határterj. 2573 hold 1302 négysz. öl, ebből 1005 h. szántó, 794 erdő, 73 jó bort termő szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.. Koronkát János Zsigm. uralma alatt Mihályfi Tamás birja, kinek kastélyát a fellázadt székelyek ellen. A Mihályfi-család defectusán száll Koronka Kovacsóczi Farkasra, erről a Toldalagiakra. A régi kastély romjaiból épült fel a mostani azon idomban, melyben legtöbb uj kastélyaink (mint a k.-sz.-páli, gernyeszegi stb.) épültek, t. i. egyik oldalán nyitott négyszögben.

A koronkai réten kétszer tartatott Marosszék lustrája, 1634- és 1636-ban, május 14. és 15. napjain, mindkétszer Toldalagi Mihály főkapitánysága alatt*Marosszék ez évekről szóló jegyzőkönyvei és levéltárában levő lustrális könyv bizonyitása szerint. Érdekes lesz az ezen lustrában felvett lovasszázadoknak megemlitése: 1. Gáál Balázs záza (század), ductor ő maga. 2. Kováczi János z., ductor ő maga, zászlótartó andrásfalvi Péntek Ján. 3. Keorőzsi Jan. z., dcutor Kovátsi Ján., zászlót. Petheo Máté. 4. Bereczki Ist. z., ductor ő maga, vicehadnagy zentrontási Vayda Gáspár. 5. Haydu Miháli z., ductor ő maga. 6. Synka Ján. z., ductor ő maga, zászlót. makkfalvi Albert Mihali. 7. Simonfi István z., ductor maga. 8. Ugvári Ján. z., ductor maga. Gyalog lófejek: 9. Sipor Máté z., ductor maga, zászlót. lukafalvi Benkes Mihalj..

Mivel pedig itt Toldalagi Mihály neve önkénytelenül előnkbe tünt, nemzeti bűnt követnénk el, ha ezen jeles emberről, – ki a családnak, melyből származott és a kornak is, melyben élt, egyaránt dicsőségére szolgált – meg nem emlékeznénk. A Toldalagi család Magyarországról származott Erdélybe. Mint a család hagyománya tartja, s mint a grófi diploma is mondja*A grófságot Toldalagi Mihály 1746. márcz. 7-én kiadott okmány által nyeri., a Magyarországon kihalt egykor hires Alaghi családból való volt azon Erdélybe beszakadt András, ki 1453-ban Toldalag helységet kapván, vette fel a Toldalagi nevet, melyhez a szomszédos Ercse elnyerésekor az „ercsei” előnevet függeszték*De ez, ugy látszik nem állja ki a történeti kritikát, mert a Toldalagi névvel már korábban találkozunk, nevezetesen 1380-ban Toldalagi Péternek János fiával. 1453-ban pedig n.-iklódi Toldalagi Tamással. L. Nagy Iván „Magyarorsz. csal.” 11. 147. lap.. Toldalagi, másként gáldtői Balázsnak Bessenyei Borbálától született fia volt Toldalagi Mihály, e családnak legkitünőbb tagja, ki, mert történelmünkben tisztelt helyet foglal el, illő, hogy emlékének itt pár sort szenteljünk.

Fiatalságáról nem sokat tudunk, hanem először is ugy tünik fel, mint Székely Mózes mellett levő jó hazafi, ki ezen szabadsághőssel 1602-ben, Orbaiszék alkirálybirájaként harczolva csik Basta fogságába; mi nem gátolta abban, hogy kiszabadultával ujból a nemzeti ügy mellett fogjon fegyvert, miért a brassói csatában ujból Ráduj fogságába esik.

Erdély e gyászkorára, – midőn az osztrák beolvasztási törekvések Bastát és Mihály vajdát uszitva hazánkra, azt egy második mongol dulás iszonyainak tevék szinhelyévé – szebb idők következtek, mert nem sokára nagy fejedelmek léptek Erdély trónjára, kik alatt e kis ország államélete európai fontosságra emelkedett. Bethlen Gábor és I. Rákóczi fénykora volt ez, midőn Európának vallási szabadságért lelkesülő népei és uralkodói keresték az erdélyi fejedelmek barátságát és szövetségét. E korban Erdélynek nemcsak a harcztéren, hanem mint kelet és nyugat közvetitőjének, a diplomatia terén is fontos szerep jutott. Ez volt azon tevékenységi kör, melyben főként kitünt Toldalagi Mihály, ki egy negyed századon át a törvényhozásnál, külképviseletnél, s főleg a békekötéseknél oly döntő befolyást gyakorolt, mint kevés fia hazánknak. Igy 1614-ben Bethlen Istvánnal a porátra küldetett Bethlen Gábor elismerését és megerősitését kieszközölni, minek megnyerése után, mint rendes erdélyi követ (continuus orator) egészen 1616-ig maradt a török fővárosban. Visszatértével a budai pashához, nem sokára Ráduj vajdához küldetett. 1619-ben Balázsival ujból a portára ment követnek, s ott van 1621. apr. 16-ig, honnan a Bethlen Gábor mellé rendelt Mehmed pashához ment; de mivel az ármányos pasha a szultán rendeletét nem teljesité, Bethlen Gábor Toldalagit a lengyelek ellen harczra szállt szultán Oszmánhoz küldötte, hol a lengyelek és a szultán közt létrejött béke egyik főtényezője volt, mint ilyen annyira megnyerte a szultán tetszését, hogy ez kaftánt, s 3000 tallért ajándékozott, s egyszersmind fermánt adott ki, mely által a segélyt elvont Mehmed pashát elmozditotta hivatalából.

1822-ben januárban ismét a portára ment, hogy a Bethlen békekötése miatt neheztelő portát megnyugtassa, mely ügyben oly eszélyesen járt el, hogy az év végén fényes ajándékokkal tért vissza a Fogarasban mulató fejedelemhez.

1623-ban ismét a portára küldetett, hogy a német ellen megkezdendő háboruhoz a szultán beleegyezését és mi több, segélyét kinyerje, mit sikeresen és gyorsan végrehajtván, a némettel kötött békében ujból tényezőkétn szerepelt. 1624-ben a béke indokainak hű ismertetése végett megint a portára küldetett, honnan megtértével még ez évben Borsossal és Kamuthival a budai pashához ment, a következő 1625-ben megkötött gyarmathi békénél Erdély fejedelmét képviselendő. Ez évi november 25-én Marosszék főkirálybirájának választatott meg, azonban hosszas utazásainak fáradalmait most sem nyugodhatta ki, mert 1626-ban a harcz Bethlen és a német császár közt kitörvén, a fejedelem a török udvarnál kedvelt Toldalagit küldötte a portára segélycsapatok kieszközlésére, ki, mivel ezen megbizatásában eredményesen járt el, a Tokajnál levő fejedelemtől jószágadományozást nyert; Bethlen a hadmenet bevégeztével ismét Toldalagit küldötte Budára, hogy a szőnyi békekötésnél képviselje.

Ez évben, mivel az adót bevivő Mikó Ferenczet a portán roszul fogadták, Bethlen Gábor a közkedvességű Toldalagit küldötte be, ki tapintatosan kitalálván a meghidegülésnek Szombathelyi Márton ármánykodásán alapuló indokát, ezt eszélyesen eltávolitotta, s a jó viszonyt a fejedelem és a porta közt helyreállitá.

Utolsó szolgálata volt ez, mit ő Bethlen Gábornak tett, mert a nagy fejedelem nemsokára elhalt; de Toldalagi nem szünt meg nejének és utódjának épp oly hű támogatója lenni, mert midőn a trón feletti viszályokban Csáki az orzság közvéleményét és akaratát terrorizálni akaró haddal közelgetett Erdély felé, Toldalagi a marosszéki haddal ellene küldetvén, Kővár vidékén Csáki hadát szétverte és vissza üzte, s midőn az országgyülés Bethlen özvegyét trónra helyezte, Toldalagi a portára küldetvén, a választást nem csak helyben hagyatta, hanem a portát teljesen megnyerte a fejedelemasszony részére.

Az I. Rákóczi Györgyöt megválasztó segesvári országgyülésről a fejedelem üdvözletére indidott országos küldötségben ott van Toldalagi is, és az ez évi (1630. dec. 22.) fehérvári beigtató országgyülésről a haddal közelgő nádor ellen sikra szállt fejedelemmel Nagy-Váradra, onnan segélyért a budai pashához megy; de ezalatt Rakamáznál és Kállónál Rákóczi a nádor sergeit tönkretevén, ez békét kötött, s Rákóczit elismerte, mely békében ismét főtényezőként szerepel Toldalagi Mihály. 1632-ben a Vásárhelytt elfogott Zólyomit Toldalagi szállitja Fogarasba.

1626-ban Kovacsoczy István halálával Toldalagi Mihály Marosszék főkapitányává választatott, mint ilyen ez évben kieszközölte, hogy Rákóczi okmányilag erősitette meg a székelyek azon ősi törvényét, mely szerint a Székelyföldön „jus regiumnak” helye nem lehet*Lásd Benkő Imago Nat. Sic. 72. lap.. Ettől fogva Toldalagi inkább a harcz, mint a diplomatia terén működik, igy Rákóczi 1637-ben Kemény János és Toldalagi Mihály vezetése alatt küldi a székelyeket Máté oláhországi vajda ellen, s azt visszavervén, adófieztésre szoritá*Kemény János önélet-leirás. Rumy. II. 46..

Azonban diplomatikai ügyessége e tájt is, a hogy szükség mutatkozott, ismét igénybe vétetett, mert midőn Rákóczi belügyeinek rendezése után Bethlen Gábor hagyományát folytatandó, a franczia és svéd szövetséget elfogadni készült, hogy a porta beleegyezését és támogatását kinyerje, 1639-ben Toldalagi Mihályt küldötte Körösivel a portára*E szerint Toldalagi összesen 18-szor volt követségbe küldve ezek közt 9-szer a portára., ki ott a kívánt eredménynyel járt el*Lásd Erd. Tört. Adat. 1. k. 244. lap.. Hogy mily tekintélyben, s mily becsülésben volt, mutatja az, hogy midőn 1640-n Petki Erzsébettel (özv. Szentpali Jánosné) másodszor nősülne*Első neje Mihálcz Erzsébet volt, kivel a Tóthok magva szakadtával nagy birtokokat nyert. menyegzőjén I. Rákóczi Gy. és a két oláh fejedelem is jelen volt*Lásd Benkő Károly „Marossz. ism.”. 66. lap., s nem sokára, mint udvarhely- és háromszéki főkapitányt, tanács urat, országos elnököt, főlovászmestert és Torda megyei főispánt látjuk szerepelni, de e tisztességeket nem soká viselte, mert 1642-ben márcz. 24-én elhalt és a fehérvári kath. egyházban temettetett el*Lásd Nagy Ivánt ugyanott. A Toldalagi család ez időben unitárius hitet követett, e hiten volt Mihályunk is, s csak később tért katholikus hitre, (l. Thaly „Tört kalászok” 9. l.), midőn áhitatos nejével a mikházi kolostort alapitja..

Toldalagi e nagy korszakban nem csak tényező, hanem e kor eseményeinek történésze is volt, mert emlékirataiban, a fejedelmekkel való levelezéseiben*Közölve van ez emlékirata és levelezése Erd. Tört. Adatok I. k. 221–258. l. a gyarmathi és szőnyi békekötések naplóinak leirásában*Lásd Salamon Ferencz „Két magyar diplomata” czímű munkáját. A fennebbi életleirása Toldalaginak leginkább emlékirataiból van egybeállitva. oly – nyelvészetileg és történelmileg is – becses műveket hagyott hátra, melyek nélkül Bethlen Gábor korának történelme sok helyen hézagos lenne, s ekként midőn azok Erdély fénykorának korrajzát kiegészitve adják át az utókornak, egyszersmind elvitázhatlanul nagy irodalmi becscsel is birnak miért Toldalagi Mihály mint diplomata, katona és történész egyaránt kitünő helyet érdemel szebb multunk nagy emberei közt, s kétségtelenül e pár sort, mit emlékének szentelénk, méltán kiérdemli tőlünk.

Még e családból kitünt fennebbi Mihálynak hasonnevű fia, ki Barcsai hive, ez unitáriusból reformátussá lett, mely hitben azután a család megmaradt. Mihályt 1660-ban Segesvár mellett a szászok ölték meg*Lásd Kállay „A ns. székely nemz.” 286. l., Ferencz 1644-ben a székelyek egyik vezére, mint ilyen Jármi Ferenczczel Szerencs várát veszi be I. Rákóczi György számára. János 1685-ben a honvédelmi bizottmány tagja, 1691-ben kormányszéki tanácsossá választatott, még egy Mihály tünik fel „iklódi” előnévvel, kit 1738-ban Rákóczi József beütési kisérletekor, többekkel együtt börtönre vetettek.

Marosszéknek a közelebbi időben három főkirálybirót adott e család: Ferenczet, ki 1790. jan. 8-án választatott főkirálybirónak, s 13 évig viselte e tisztet; másik Ferencz, ki 1847. decz. 11-én választatott főkirálybirónak, s azt 1848 végeig vitte, és Mihály, ki 1861-n volt a provisoriumig Marosszék alkotmányos főtisztje*Az iklodi ág – melyből Torda vármegye több főispánt és főbirót nyert – Györgyben 1822-ben halt ki.. A Toldalagi család czímere egy kereket tartó pánczélos kar, melyet a családi hagyomány onnan származtat, hogy valamelyik magyar király Erdélyben utaztakor, midőn ez egy veszélyesen sebes folyamot szekeren gázolna át, a kerék szege kiesett, mit a kiséretében levő egyik Toldalagi-ős észrevevén, ujját dugta a kerékszeg helyére mindaddig, míg a király a veszélyen túl volt, minek emlékére e czímert, s jutalmul jószágokat nyert.

A Toldalagi család, mint látók, nem székely eredetű, az azonban már annyi századok óta honosult s annyira egybefüződik a székely történelem és népélettel, hogy azt bizton székelynek nézhetjük.

De térjünk vissza Koronka nevezetességeinek további kutatására.

A Toldalagi-kastély háta mögött fekszik egy magaslaton a reformátusok temploma, mely egy régibb helyére annak anyagjából épült. E templom bár uj*A mostani templom 1769-ben épült a régi helyére, mely magas védfalakkal volt körülvéve, az uj templom épitésekor egy régi altemplomra is akadtak, de az minden további vizsgálódás nélkül betöltetett., de azért mégis egyike a legizlésesebb és legszebb falusi egyházaknak, főként páratlanul szép szószéke és urasztala, melyeket kékes márványból művészi véső idomitott 1806-ban özv. gr. Toldalagi Lászlóné, szül. Korda Anna rendeletére, mint ezt egy a szentély falába alkalmazott márvány emléktábla felirata bizonyitja. Ezen szép egyház-butorzat mellett szentedényekben és asztaltakarókban is gazdag a koronkai ref. ecolesia. A szentedények közt van egy, egy lábnál magasabb igen szép idomú ezüst kanna, melynek a Toldalagi-czimerrel ékitett fedelére e felirat van bevésve:

„Toldalagi Mihály czináltatta Isten tizteségére 1659.”
Tehát ez egy igen becses emléke a nagy államférfinak.

Van egy aranyszövetű igen értékes urasztali takarója, Toldalagi Ferencz ajándékából; de ezek mellett van tornyában egy a régi templomból fenmaradt érdekes harangja, melyen e körirat olvasható:

(Salve crux Sancta mundi gloria 1537.)

(Salve crux Sancta mundi gloria 1537.)

Hasonlóan régi volt a második harang is, mely elhasadván, 1857-ben ujra öntetett, de a melyen – az egyházközség jegyzőkönyve szerint – „O Rex glorie veni cum pace” körirat volt.

Régebben Koronkának filiája volt Bodon; az elválás felett sokáig perlekedett egymással a két falu, miként kitetszik egy a koronkai egyházközség levelei közt levő 1612-ben folyt per okmányából, melyből az is kitünik, hogy a koronkaiak szintén áttértek volt a szombatosságra. Ez okmány ugy egyháztörténelmi, mint nyelvészeti tekintetben megérdemelné a közzétételt; én itt csak töredékes kivonatokat adhatok. E per a vásárhelyi szentszék előtt foly, mert mint a perfolyamból kitünik, a bodoniak az elszakadási pert még előbb megkezdették volt, de főpatronusok Pathó Menyhárt a fejedelem által ország dolgában Konstantinápolyba küldetvén, azért fejedelmi rendelet értelmében Pathó minden perei visszatértéig függőben maradtak. A bodoniak hosszasan indokolják elszakadási vágyukat, felhozzák a távolságot, rosz útakat stb. A koronkaiak zaon érvére – hogy őseik is mindig oda temetkeztek a koronkai templom mellé, s ezen szent templomba jártak mindig imádkozni stb. – ezen gyönyörű feleletet adják: „Minket ő hozzájuk ezzel semmiképpen nem kötelezhetnek, oka ez: mert ez a consvetudó in papismo volt, mikor ama nagy szentségben voltanak az emberek, holott edgyik helyet szentebbnek itélték a másiknál; de most az Isten a világosságnak lámpását feltámasztotta, honnan jól tudjuk immár, hogy az hely és a föld meg nem szenteli az embert, hanem az Isten félő ember szenteli meg a földet. Azért az Isten igéje is nincsen egy helyhez köttetve, sem az igaz könyörgés, hanem minden helyeken az Isteni szolgálat kedves Istennek előtte. Ez a keresztyéni szabadság, melyet a Christus szerzett az ő anyaszentegyházának.” Mily gyönyörü hitelvek s mily tiszta nyelvezet, melyek még műveltebb korunkba is beillenének s melyek mutatják, hogy akorban mily nagy volt a míveltség, s fejlett a magyar nyelv, midőn egy egyszerű faluban igy tudtak okoskodni és irni. Megvan a szentszék deliberatuma is, mely a követelt elszakadást nem engedi meg azért, mivel az ország székely törvényének helyén kell maradni. A bodoniak azon rátiojára, hogy a: „Koronkaiak sidó papot fogadtanak, mely tselekedetök által önmagokat elszakiták a bodoniaktól”, a szent szék azt hozza fel „hogy mivel a koronkaiak az eltévedt útból megtértenek, s mivel tévelygésök alatt a bodoniak bizonyos megyéhez nem csatolták magukat, már most későn kezdtek a dologhoz, de meghagyatik a koronkaiaknak, hogy papot a bodoniakkal egyetértve esperes hirével válaszszanak, zsidó hiten valót, Dávid Ferencz vallásán valót ne válaszszanak, hanem apostolicus hiten valót. A közös pap tartozzék minden harmad vasárnap reggel, minden vasárnap vecsernyén és minden szerdán predicálni.” Ekként ez ítélet Bodont Koronkához köté, s az csakis a mult század közepe táján szakadt el s lett önálló egyházközséggé.

Történelmi tekintetben érdekes a gr. Toldalagiaknak a koronkai szabad székelyekkel folytatott perében 1772-ben kelt udvari rendelet, melyből kitünik, hogy ez időben is a székely ős alkotmány több pontja, s nevezetesen a székelyek sajátságos birtoklási viszonyai tekintetbe vétettek és tiszteletben tartattak; igy a többek közt megrendeltetik, hogy a határosztály ne ülések, hanem a székelyek ős szokása nyomán, nemek és ágak szerint történjék, miért a másként végrehajtott határosztály megsemmisitésével a felosztott helyek közrebocsáttatnak. A jus regiumus Toldalagi-jószág a szabad székely birtokjustól különittessék el s többé össze ne zavartassék. A tisztek a szabad székelyeket hatalmaskodások ellen oltalmazzák, s törvénykezéseikben háborgatni ne engedjék. Hogy az igaz örökösök terhes perekkel jószágaiktól megfosztassanak megtiltja, miért az ily visszaélések töröltessenek el, s a mely kezest Toldalagi soká raboskodtatott, bocsáttasson szabadon és rabsága idejét becsü szerint fizesse meg; mert Verbőczi III. 28. azt rendeli, hogy ha az adósnak elégtételre ingó és ingatlan javai nincsenek, akkor azon eksü alatt tett igéretre, hogy keresetének harmadát beadja, szabadon bocsássák. Végre mivel a székely törvények szeirnt szabad székely jobbágygyá nem lehet, – azért azon székely, kit Toldalagi jobbágyává tett, vagy ha nem élne, annak utódai szabadittassanak fel, s egész Erdélyben hirdettessék ki, hogy senki szabad székelyt – még ha maga akarna is – a törvények ellenére jobbágygyá ne tegyen*Ezen érdekes rendelet egész terjedelmében közölve van Benkő Károly Marosszék ism. 286–287. l.. De ideje, hogy ezen jogtörténelmi böngészetünk után utunkat tovább folytassuk.

Koronka völgye kelet felé tovább huzódik, az erdők által körülkeretelt kies völgy közepe tájatt ismét elágazik; egyiknek fejében – mely a Nyárád völgyénél leirt nyomáthi völgygyel szögellik össze – fekszik Boos, mely nevét ily nevű, most is igen elterjedt családtól veszi. Boos Kebele-Sz.-Ivány leányközsége, s csak kis imaháza van; Boos nevével legelőbb az 1567. évi regestrumban találkozunk, hol 2 kapuval jegyeztetett be*Most házszáma 56, határterj. 654 hold 1590 négysz. öl, ebből 205 h. 1010 öl szántó, 165 h. erdő, 12 h. szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.; előfordul még 1580-ban is, midőn Mihályfi Tamás defectusán Kovacsóczi Farkasnak inscribáltatik*Lásd ez adománylevelet Nyomát leirásánál e munka X. fejezetében.. 1609-ben Báthori Gábor Ozdi Gergelynek adományozza*Ugyanott.. A falu felett van egy Kápolnás nevű hely, hol egykor e falunak erőditett imaháza állott, melyet, mint mondják, tatárok ostroma semmisitett meg.

Hagyomány szerint Boos lakói, a másik délkelet irányú völgyben feküdt törökök által feldúlt, Kis-Ernyéről telepedtek ide. Ezen megsemmisült falu egy századdal előbb, mint a Toldalagi-család praediuma fordul elő, ma már egészen lakatlan, csakis a hagyományokban máig is fennmaradt Kis-Ernye elnevezése és az egykori falunak fekhelyén nagy mennyiségben található vastag cseréptöredékek őrzik emlékét, sőt a jelölt helyen korábban sok régi fegyvertöredéket is találtak.

Azon hegylánczolatot, mely Kis-Ernye völgyfejét a Nyárád völgyétől elválasztják, Kincsesnek azért nevezik, mivel oda ásták volna el a feldúlt falu lakói féltettebb kincseiket. Más hagyomány szerint ott Kincses nevű falu feküdt volna hajdan. Mint mondják, 1661-ben Ali Pasha is ott ütött volt tábort.

A gr. Toldalagi-kastély és park Koronkán. (Rajz. Greguss Ján.)

A gr. Toldalagi-kastély és park Koronkán. (Rajz. Greguss Ján.)

A fővölgy, melybe Koronka völgye torkollik, darabig megtartja még északi irányát, de fennebb, a Maros és Nyárád vizválasztó vonalát képző – és a vásárhely-segesvári postaút által áthágott – Vaczmány hegy által meghajlitva, ez is keleti irányt veszen. Ezen völgyben most, egyetlen fogadót kivéve, semmi emberi lakás nincsen, pedig ott is egy Vaczmány nevű falu feküdt régen. A monda szerint ezt is törökök dúlták fel egykorulag Kis-Ernyével; megmaradt lakói elszéledtek*Hogy e feldúlás mikor történt, nincsen adatunk rá. 1580-ban kelt adománylevélben, mely által Mihályfi Tamás nagyszámú jószágait Kovacsóczi Farkas nyeri el; ezen jószágok közt még Vaczmány és Kis-Ernye is mint praediumok figurálnak, s igy azok még azelőtt feldúlattak. Erre mutat az is, hogy az 1567. évi regestrumban egyike sem fordul elő., de a falu fekhelye ma is megtartá a Váczmány nevet, s a hasonnevü hegygyel a Váczmán-ág emlékét őrzi, a völgy északi oldalát szegélyző Csür oldala nevű hegyen még ma is vadon tenyésző szőlőtőket lehet kapni, melyek e falunak egykor itt volt szőlőiből maradtak fenn.

Ekként védi a hagyomány emlékét a megsemmisült multnak, ekként világit gyakran még ott is, hol törétnelmi sötétség van, ekként tartá meg a hagyomány és elnevezés csak e kis területen is 4 megsemmisült, csaknem nyomtalanul eltünt falunak emlékét.*Ezek a két Sásvári, Kis-Ernye és Váczmány.. Azért nem ok nélkül fordit a komolyabb irányú kutató figyelmet a hagyományokra, mert hisz azok a népnek nemzedékről nemzedékre szálló krónikáit képezik, ezeket mint a történelem kisegitőit nem szabad ignorálnunk; azért gyüjték én is össze és jegyzék fel minden hagyományt, mert azok, mint jelen esetben is, de többnyire mindig történelmi igazságokat rejtegetnek regés redőikben.

Miután e völgyület sokfelé ágazó részét átkutattuk, térjünk vissza Sásvárihoz, hogy ottan a Poklos pataka másik fővölgyét is szemügyre vehessük. Ez szinten kelet irányban hatol be – egyenközüleg a Koronka és Váczmány fölgyével – a hegyek közé, az előbbiekkel együtt töltvén ki a Maros és Nyárád közti tért. Ezen Maros felé legszélről eső völgyben legalól Jedd-et találjuk, egy református székelyek által lakott csinos falut, mely nevét ilynevű székely őstől nyerte*Egy Jett nevű székely ős, a sz. István alatt Bálványos várában küzdők közt van. (Lásd Székely Krónika 280. lap.) – A Jeddi-cslaád gyakran fordul elő a székely ős történelemben, utódai Udvarhelyszékre Rugonfalvára származtak át. Volt még Jedden egy másik ős család is, a Poson család, mely a régi székely felosztásban előforduló Poson-ágnak emlékét tartá fenn. Hogy e családból még a mult század végén Jedden számosan éltek, kitetszik egy a Poson család közt 1798-ban folytatott succesionális perből. Lásd a Szék. Nemz. Const. czimű gyüjt. 182. s köv. lapjain. 1588-ban Báthori Zs. Csány Balázs és Jánosnak adományoz Jedden jószágot. (Lásd Benkő K. Marosszék ism. 276. l.). Jeddről első történelmi tudomásunk 1567-ig hat fel, mely évnek már sokszor emlitett regestrumában Jedh néven 10 kapuval szerepel*Most házszáma 169, határterj. 1596 hold 1296 négyszögöl, ebből 921 h. 425 öl szántó, 500 h. 1516 öl erdő, 24 hold szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.. Jeddnek főnevezetessége a már fennebb emlitett sorba helyezett halmokban áll, melyek általánosan Békesd nevet viselnek, valamint az alattok elterülő térséget is Békesd terének nevzik, de ezen általános elnevezés mellett e domboknak ismét egyenkint is külön nevei vannak; igy az egyiket Képhágónak nevezik a hagyomány szerint azért, mert ott szent kép állott, melyet a kivégzendő bűnösökkel megcsókoltattak; valószinübb azonban, hogy ott a katholikus korban kálvária lehetett a szokásos statiók képeivel; egy másik dombot Kincsesnek neveznek azért, mert ott nagy mennyiségű kincset hisznek elrejtve; egy öreg ember még azon sokhelyt ismétlődő mesét is beszélte, hogy egy török egykor onnan kőkecskét ásatott ki; melynek nyakát hozzá való kulcscsal felnyitván, belőle nagy halom aranyat és drágakövet vett ki. E halmok között táborozott az Apafi Mihályt trónra ültető Ali Pasha táborának egy szakasza, sátorhelyeiket még most is mutatják.

Marosszéken megvan a „Jeddre ne” szólásmód, mit a nép jog-tiprás vagy más jogbitorlás esetében szokott alkalmazni; eredete pedig az, hogy 1809-ben az insurrectio szervezése korszakában gr. Teleki Mihály az összeirandó székelységet Jeddre hivta össze, de midőn sept. elején az összeiró biztosokkal oda kiszállt, a székelység nem akarta az összeirást megengedni mindaddig, míg régi szabadságai és kiváltságai vissza nem adatnak, Ebből aztán olyan zenebona támadt, hogy a főkirálybiró az összeiró biztosokkal alig menekülhetett be Vásárhelyre, sőt annyira féltek még a város megrohanásától is, hogy a polgárság közt fegyvert osztva ki, az utczák bejáratánál fegyveres őröket tartottak*Ennek Maros-Vásárhely 1809-ki gyülési jegyzőkönyvében is nyoma van.. Ekkor származott a „Ne bántsd a magyart” mondattal igen egyértelmü „Jeddre ne” kifejezés.

Jeddnél a völgy ujból kétfelé ágazik; az észak-keletre hajlóba – melynek feje a bőő-i völgygyel szögellik egybe – fekszik Agárd vegyesen székelyek és elszékelyesedett oláhok által lakott igénytelen kis falu*Melynek neve talán agár-tól azért származik, mert vidéke szűk, sovány, mint egy agár. Az 1567. évi regestrumban mostani nevén 7 kapuval fordul elő. Most házszáma 46, határterj. 1148 hold 1094 ngéysz. öl, ebből 522 hold szántó, 361 hold erdő, 10 hold szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen., hol semmi megjegyzésre méltót nem találunk. Nevezetesebb és érdekesebb azonban ennél a keletnek tartó másik völgy, melyen régen is a római út, most is a Nyárád-Szeredába vivő országút vonul át, s hol ismét két falut, Kebele-Sz.-Iványt és Kebelét találjuk.

Kebele-Szentivány régen tiszta székely falu volt, anyaegyházközsége az e vidéken levő faluknak; mint ilyen már a 14. század elején*Mert a pápai dézmák regestrumának 1332. évi rovatában a 616. lapon ekként találjuk bejegyezve: „Benedictus sac. de S. Joanne solv. 6 ban. ant. et 10 parvos.” Az 1334. év rov. 731. lapon: „Petrus sac. de S. Joanne solv. 1 gr.”, és ugyan e néven a 764. lapon. Neve sz. János védszentjéről, előneve Kebelétől ered. Az 1567. évi regestrumban „Kebele Zent Iwan” néven egyetlen kapuval fordul elő. Most házszáma 23, határterj. 672 hold 994 négyszög öl, ebből 255 h. 1318 öl szántó, 178 h. erdő, 1 h. 1210 öl szőlő, a többi kaszáló, legelő sé terméketlen. A falu között Zsidó pataka szakad a Kebeléről jövő főpatakba, ezen elnevezés a szombatos korból eredhet. előfordul, sőt központi egyházközségnek marad még a reformatio után is jó darabig, a vidék öt faluja e korban is oda tartozván*Van az egyházközség levelei közt egy 1627-ben kelt végzés, az egyházközség régi autonomiájának egy ritka példánya, e szerint 6 esküdt, megyebiró, a hütes és szentegyházfi alkottak, oly törvényszéket, mely három frtig büntetett s honnan külső törvényszékhez nem, hanem csakis espereshez lehetett felebbezni; betiltja a végzés, hogy megye birságát szombaton és vasárnap ne igyák, s megye gyüléséről hazamenve, ne háborogjanak. Továbbá a pap és mester fizetését szabályozták.. Mint ilyennek régi, erős kastély-övezte temploma is volt; e templomot Ali Pasha járásakor dúlták fel a törökök, ekkor ölték le, az ellentálláson felbőszült oszmánlik, a templomba vonult s magát ott hősileg oltalmazott székelységet, mint azt az egyházközség régi jegyzőkönyvébe beirt ezen "„ro memoriale"”bizonyitja:

„A mint nyomozhatjuk a régiségből, Kebele-Szentivány egészen magyar falu volt és az ottan levő kőtemplom kőkeritéssel volt bekeritve. 1660-ik esztendő tájatt Ali Pasha pusztitásakor Sz.-Ivány, Kebele, Agárd és Boos egy ecclesia levén, a magyarságnak nagyobb része azon kőkeritésbe vonta vala el magát bátorságos megmaradásnak okáért, a pusztitó Ali P. ellenség elől, holott is a templomnak észak felől való oldala az ellenségtől lerontatott, a templomban levő nép papostól együtt levágatott, Sz.-Iványról a magyarság mind elpusztittatott, a midőn is birta volt Szent-Iványt Kutyavetyi László*Ez a Kutyavetyi a hagyomány szerint olyan hatalmaskodó ember volt, hogy az útat a faluba bevinni nem engedte, s azért kénytelenek voltak azt a falu kikerülésével a hegyoldalon vezetni elő. és Huszár Mátyás. 1686. esztendőben – nem levén magyarság Sz.-Iványon – a papság felköltözött Kebelébe, s az időtől fogva minden vasárnapon és sátoros ünnepen egész megyéstől a reggeli isteni tiszteletet a sz.-iványi templomba teszik. Azon észak felől való része akkoron fából rakatott be, mely mian annyira megromladozott vala, hogy már a kövek is egymásról omladoztak le. E végre 1796-ik esztendőben Kebele, Boos, Agárd egy reformata ecclesia levén, az ecclesia közönséges költségéből kiujitotta a tiszteletes Sebestyén Zsigmond papságában és curator ifiabb Szálosi Zsigmond ő kme idejében, hogy az Istennek szentséges neve azon templomban firól fira, nemzetségről nemzetségre hirdettessék, örökké azt kivánom. Amen.”

Ezen memorialét kiegésziti a hagyomány, mely szerint Kemény János eleste után a hozzá hű székelység Vásárhely felé huzódott, üzetve Ali Pasha által. A futók között volt a szentiványi egyházközség népe is, kik erős falvédte templomukba vonultak. Ali Pasha egész táborával megérkezett, s mivel a templomba vonultak egy portyázó csapatjára ütve, azt levágták, oly dühbe jött, hogy a templomtól északra fekvő halmokra (a jeddiekhez hasonló kerek dombok) ágyuit felvonatva, ágyuzni kezdette a templomot; a kerités omladozván, a népét veszélyben látó pap kiment Ali Pashához kegyelmet esdeni, mert ismeri vala jól a Pashát török fogságban létekor, neki a magyar nyelvben tanitója levén. A Pasha egykori tanitójának megkegyelmezett, de a népnek nem. Mire a pap azt mondá: „nem kell nekem adott kegyelmed, ha hiveimre is ki nem terjeszted.” Visszatért azért hiveihez s azokat hősies ellenállásra tüzelte, velök együtt utolsó lehelletig küzdve, oltalmazta a szentélyt, hol mint hősök utolsó emberig harczolva estek el. Kik itt dicsően haltak el, azoknak csontjai ma is ott fehérlenek a templom dombjának omladványaiban.

Azonban a régi templom, mely az önvédelem dicső harczait látta, ma már nincsen meg, mert az, mint fennebb látók, 1796-ban egészen ujra épült a régi anyagjából, legfelebb a szentély félkör apsisa maradt meg, mi mutatja, hogy az itt állott régibb egyház román izlésben volt épülve. E templom szomoru megsemmisülését és az itt elvérzetteknek emlékét védi a kar oldalára akasztott emléktáblának e felirata is*E versezet ugyan nem igen állja ki az itészet szigorát, de azért mint egy, ezen kis vidék történeti eseményét védő, emlékiratot ideigtatni nagyon is helyén láttam.:

Ezer hat száz hatvan körül hogy irnának,
Pogány török Ali basa járásának
Templomunk kőfala romladozásának
Jeleit mutatta ő prédálásának;
Kebele, Agárd, Bos tovább nem nézhette
Ecclesia pénzét ujra ide tette
Nagy Dániel úr is szépen segitette
Nemes Marus széknek egyik vice tiszte,
Kilenczven hat s ezer hét százban volt készen,
Menyei jutalmat Istentől az vészen
Ki ezt segitette, hiheti mérészen,
Mondjuk azért mi is Amen és ugy lészen.

Tiszteletes Sebestyén Sigmond Uram papságában ifiabb Szálosi Zsigmond curátorságában épitetett.

Ezen pusztitáskor annyira kiveszett a magyarság Sz.-Iványról, hogy ma csak egyetlen egy székely család lakik ottan*A többi mind oláh, kiket a földesurak a leölt székelyek helyére telepitettek oda., de azért oly nagy ezen templom iránti tisztelete a környékbeli magyarságnak, hogy azt semmiképpen felhagyni nem akarják, hisz ottan porladoznak hősileg elhalt őseiknek csontjai, oda a helyhez van csatolva a mult idők dicső küzdelmeinek emléke*A fal egy helyt omladozik, a nép azt mondja, a földből felfakadó vértől., s azért bár távolról kell jönniök, bár papjuk Kebelében mesterük Boosban lakik, mégis nyáron minden vasárnap és ünnepeken Szent-Iványra járnak isteni tiszteletre Agárd, Kebele és Boos lakói, mely faluk ma is egy egyházközséget alkotnak*Sőt még télben is minden harmadik vasárnap ott templomoznak, a más két vasárnap felváltva Booson és Kebelén..

Fennebb a Poklos patak völgy tömkelegének végelágazásánál, ott hol a sós kútjáról nevezett Sóskút völgyén a szeredai országút a Ropon – a Nyárád és Maros vizválasztó hegylánczolatán – áthág a Nyárád terére, egy kelet irányú kies, a Havas teteje nevű hegy által keretelt hegykebelben, a Hosszúpatak mellett fekszik Kebele e vidék végfaluja, mely ily nevét hegykebelben fekvésétől nyerhette, bár hagyomány szerint e falu eredetileg az emlitém Sóskút völgyében feküdt, de ottan potálkodás és ellenség miatt sokat szenvedvén, ugy rejtőzködött el előbb fennebb az agárdi erdők közé, honnan vizhiány miatt költözött véglegesen mostani helyére. Kebele az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén 4 kapuval van bejegyezve*Most házszáma 57, határterj. 910 hold 987 ngsz. öl, ebből 511 h. 605 öl szántó, 118 h. erdő, 20 h. 1267 öl szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen. Kebele jó bort és sok gyümölcsöt termel..

A Jedd felől jövő római út a szent-iványi ugynevezett Gátláson jön fel Kebele közé, hol a falu északi oldalán levő magaslat kertjeiben, Szabó János, a ref. pap és Balogh Mihály kertjén át, legtisztábban látszik vonala. A falun kívűl felkap a Veczei oldalra, onnan a Veczei tetőre, honnana a Nyárád vidékének leirásánál már elkisértük egész Mikházáig. Kebeléből származik a Nagy család, melyből legelőbb az 1651-ben adománylevelet nyert Péter tünt fel, ki 1656-ban Lengyelországban esett el. Mult században Dániel kir. tanácsos, ennek Sámuel fia alkirálybiró és kir. táblai ülnök. Hasonnevű jelenleg élő fia 1848/9-ki szabadságharczunk egyik kiválóbb hőse, mint honvéd százados szerzett érdemeket, s szenvedett harcztéren kapott sebei mellett börtönt. – 1861- és 66-ban Marosszék alkirálybirájának, 68-ban országgyülési képviselőjének választotta, most kir. táblai ülnök.

A falun alól levő ugynevezett Kebelei tetőn némi régi épitkezéseknek látszanak jelentéktelen maradványai, melyekről a nép azt mondja, hogy Tündér Ilonának volt ottan udvarháza, sőt még most is a hegyben rejtett pinczét keresnek, hol a tündér királyné roppant kincsei lennének elásva. Az ezen magas, meszsze kilátást nyujtó, hegytetőn található nagymenynyiségű téglatöredékek, vastag cserépdarabok, valamint az ott talált kis bronz szobrocska és fegyvertöredékek*E szobrocska és fegyvertöredékek ma már eltüntek, de biztos ember birtokában voltak egykor, kinek lirása szerint azoknak római maradványoknak kellett lenni. arra mutatnak, hogy e hegytetőn egykor a völgyben elvonuló római út felett őrködő vigilia állott; ezt csaknem kétségtelenné teszi az ott előforduló tégladaraboknak anyagfinomsága, mely egyenesen római mesterek mellett bizonyit.