IV. Kutyfalva, Bogáth környéke és az ozdi völgy.

Kutyfalva. Papok erdeje Dátos. Pekri Lőrincz. Garád, Keménytelke. A Maros oktalan kanyargása. Római út nyomozása. Oroszi. Bogáth, néveredete, római és későbbi vár, a bogáthi régi templom. Czintos, Csekefalva, Batiz, Isvánháza, tumulusok, erőditvények, régi harang. Magyar-Bükkös. Kemény János fejedelem születése, régi curiája. Gámbucz, Ozd. Pekri Lőrincz kastélya. Ozd régi temploma, harangja. Ozd régi voltát bizonyitó adatok.

Radnóthot elhagyva, a mint az út egy a térbe kiszökellő magaslatra emelkedik, a Maros két ellentétes partján elhelyezkedett regényes fektű két falut lát feltünni az útas: Kutyfalvát a bal, Dátost a jobb parton. E ponton három törvényhatóság érintkezik, mert Radnóth Küküllő, Dátos, Torda, Kutyfalva s szomszéd falui pedig Alsó-Fehérvármegyéhez tartoznak.

Kutyfalva, Kugfalva néven már 1339-n előfordul*A Herman-nemből való Dénes fia László, a háromnemü székelyek grófja 1339-ben a fehérvári káptalannak ajándékozza Kugfalvát, egy a ráczok elleni hadjáratban akaratlanul elkövetett gyilkosság bűnbocsánatjának megnyeréseért. Az átruházó okmányt egész terjedelmében közli Fejér Cod. dipl. T. IX. vol. 4, pag. 399. és Szereday Not. Cap. Alb. 37–38. lap.. Losteiner*Topografica descr. 147, mely munka kéziratban a cs.-somlyai kolostorban van. a szerzetéseknek (Ferencz rendieknek) itten állott kolostoráról emlékezik, melynek ma semmi maradványa, sőt még hagyományos emléke sem maradt fenn; legfőlebb egy erdő elnevezésben, melyet Papok erdejének hivnak, van némi nyoma annak, hogy itt csakugyan voltak szerzetesek, kik alkalmasint a lakosok reformálásával huzódtak innen el, mert Kutyfalva lakói már János Zsigmond korában unitárius hitre térvén át, éppen annak tudhatjuk fel, hogy azok egészen napjainkig legalább részben magyarok maradtak; az unitáriusoknak itt virágzó egyházközsége volt egészen a mult századig. Ez egyház az unitárius hiten levő Pekriek, nevezetesen az 1569-ben Váradi kapitányságot viselt Pekri Gábor patrociniuma alatt virágzott, s midőn 1657-ben, Sárdi János Küküllő egyházköri esperes hivatalos visitatiót tartott, a kutyfalvi unitárius egyházközség egyike volt a kiválóbbaknak*Uzoni Fosztó Hist. Unitariorum in Trania T. II. 389.. 1695-ben márcz. 15-én az unitáriusok részletes zsinatot tartanak Kutyfalván. 1697. jul. 19-én az elhalt Pekri Gábor felett Pálfi Zsigmond és Koncz Boldizsár (későbbi püspök) esperesek tartottak gyászbeszédet. Pekri Lőrincz II. Rákóczi Ferencz hős vezére szintén unitárius volt, mint ilyen irja alá 1706-ban a keresztes mezői fegyverszünetet*Az aranyosszéki unit. dioecesis protocollumának ez évi bejegyzése szerint, ad 15. sept.. Később megmaradhatásáért a kutyfalvi unitáriusok egyházát nyugtalanitá, Pekri Ferencz pedig Bécsben elzáratván, szabadságát csak a katholizálás feltétele alatt nyerhette vissza. Elvesztvén e szerint az egyház patronusait, mindinkább hanyatlott, a földesurak jobbágyaikból is sokat áttéritvén a katholikus hitre, azok itt is, mint másutt, oláhokká lettek. Az unitáriusok mindent elkövettek itteni álláspontuk megtartására. 1709-n még papja van itt az unitáriusoknak Csikfalvi János, ki ez évben Szentmártoni Pált helyettesitette maga helyett, ez a haranglábi zsinaton gyüjtött segélypénzből 300 ftot kap. 1711-ben a nagyajtaji zsinat a kutyfalvi unitárius lelkész szükségleteinek fedezésére forditja figyelmét. 1713-n még gyüjtést csinálnak a kutyfalvi lelkész számára; de daczára ennek, két év mulva megszünt ez az egyházközség, mert az 1715. désfalvi zsinaton a deficiált kutyfalvi unitárius egyházközség áldozó pohara a muzsnainak adatott át*Uzoni Fosztó ugyanott 389–391.. Elenyésztét leginkább az okozta, hogy a katholizált Pekrieket földesuri minőségben követett b. Dániel István az unitáriusok templomát lefoglalta az akkor csekély számu reformátusok számára; a templom kedvéért aztán áttértek a lakosok is. E templom régi volt, de Dániel István oly lényegesen átalakittatta, hogy csak átszelt lóherivvel záródó két kapujáról ismerhetjük fel benne a késő gót kor műmaradványát.

Kutyfalvát több szomszédos faluval*Mint Dátos, Sz.-Jakab, Péterlaka, Czintos, Batizháza, Istvánháza, Sülye, Oroszi, Ludas, Ozd, Vesszős s még ezeken kivül 97 helységben birt Pekri, miként az egy Zeyk Lászlónál levő jószág-egybeirásból (conscriptio) kitünik. gróf Pekri Lőrincz*Pekri Lőrincz már Tököli idejében a szabadság hőse volt, miért 1686-ban notáztatott, de később katholizálván, grófi czímet és jószágait is visszanyerte, s a Rákóczi-mozgalom kiütésével Rabutin által a megyei banderiumok szervezésére küldetve, elfogatott, mikor Rákóczihoz átállván, annak egyik legjelesebb és legkitartóbb vezére lett. a hires kurucz vezér birta, s legkedvenczebb tartózkodási helye volt, hol a falu nyugati részében fényes kastélya állott, melynek – még öreg emberek által ért – maradványait a Degenfeld és Szentgyörgyi udvarokba épitették be. Hogy Pekri Lőrincz Kutyfalvát kedvelte, s ott terjeszkedni kivánt, mutatja az is, hogy 1700. sept. 14. ifjabb Pekri Gábortól Dicső-Szent-Márton és Királyfalváért cserélte meg kutyfalvi, oroszii, czintosi, péterlaki és szentjakabi jószágát, mit Leopold is helyben hagyott*Kemény Józs. dipl. Tran. X. 193–212., sőt Pekri Lőrincz kérésére ez év decz. 23-án Kutyfalván (jan. 16. nov. 25.) tartandó két országos sokadalomra adott engedélyt*Engedélyokm. ugyanott 257–258..

Pekri notáztatván*Pekri Lőrinczet 1704-ben a szebeni országgyülés notázta, honnan márcz. 20-án Henter Ferencz itélőmester és m.-vásárhelyi Simonfi Mihály küldetett ki a végett, hogy Pekri minden javait confiscálják. Ezen rendelet ered. a fiscalis levélt. fasc. 73. Lib. 1 cott. Alb. Lit. C. Közli Kemény József Dipl. Trans. XII. 61–64., birtokait Teleki, s mások dividálták el; azonban özvegye Petróczy Kata Sidonia 400,000 forintért visszaváltotta*A visszaváltási okmány Zeyk László levelei közt..

Pekrinek egy Imre nevű fia és 5 leánya maradt. Ez az Imre vadászat alkalmával Kutyfalván egy mocsárba lelte halálát, s benne a gr. Pekri család kihalt. Roppant sirköve ott áll most is a falu felett levő Kőláb nevű dombon; feliratát elkoptatta az idő kérlelhetetlensége; miként kiirtotta az egykor hires családnak ezen reménydús utósarját is.

Pekri roppant birtokai 5 leányával szétoszlottak, s ma hiába keressük a történelmünkben magasztosan szerepelt nagy férfinak emlékét másutt, mint a történelem örökké fenmaradó érczlapjain.

A Kutyfalvával átellenes Dátos, mely régen szintén magyar község volt*Régen Dátos ref. anyaegyházközség vala, melynek Bodon és Kutyfalva filiája volt; ma megforditva: a kevés számu ott megmaradt magyarság Kutyfalvához tartozik, de azok száma alig közeliti meg a 20-at., ma teljesen eloláhosodott, ezen szomorú methamorphosis a jobbágykitelepités hazafiatlan műtétének tudható fel. Dátos felett egy szeszélyes idomú kopárhegy emelkedik, a Garad; függélyes oldalában egy megközelithetlen üreg tátong, ez régen mint erőditett barlang, a vidék lakóinak villongós időkben biztos védhelye volt. 1529-ben Báthori István Zápolyának Erdélyt elfoglaló vajdája jul. 13-án Dátosra hirdetett országgyülést, melyet Majláth és Török Bálint visszaszoritásával Székely- (Maros) Vásárhelyre tett át*Lásd Ráth Károly Magy. kir. útaz. 298. lap..

Dátosnál egy kis mellékvölgy nyomul be a Mezőség hegyei közé, ebben rejtőzködik M.-Keménytelke, melynek régi történelmét fennebb M. Bodonnal kapcsolatosan tárgyaltuk.

A partjait folytonosan elseprő Marosnál – kivéve tán a Tiszát – egy folyama sincs hazánknak, mely jelenlegi szabályzatlan állapotában – rakonczátlanabb, szeszélyesebb volna mindenhol, de különösen e tájon, hol Kutyfalva és Dátos közt két nagy S-t ir le kanyargásával. Alig kellene itt néhány száz lépés átmetszést tenni, hogy a folyam egyenes vonalba vétessék, s több ezer hold jó minőségű föld ármentessé tétessék, de fájdalom nálunk az ily szükséges műtétek még mindig a pium desideriumok közé tartoznak!

A mit a Maros Dátosnál tesz, az szeszélyének csak előjátéka; mert alább az addig nyugati irányt követett folyam nem szükségből, mert előtte szabad tér nyilik, hanem csakis szeszélyből ismét nagy kanyarulatot teszen délnek, honnan visszafordul északnak: Maros-Bogáthnál bár nyilt tér kinálkozik eredeti irányának követésére, azt nem teszi, hanem ujból visszafordul délnek, s messze behatol a hegyek aljáig, hol azonban a magas Kapucsel (szentjakabi hegy) által rendre útasitva, ismét északnak veszi útját, s egyenes vonalba visszatér Bogáthhoz, melyet körülfolyva ezen szétkalandozása után, felveszi eredeti nyugati irányát.

Ezen kacskaringós folyása a Marosnak 3 1/2 mfdet teszen, mit három nagyon csekély, ezer ölet alig meghaladó átmetszéssel 1/3 mfdre lehetne reducalni. Hogy ez már rég meg nem történt, hogy ily antidiluvialis állapot a civilisatio körvonalán belül mindeddig fentartatott, annak okozója azon kormányzat volt, mely hazánk elszegényitésének és kimerités által való beolvasztásának üdvtelen politikáját századokon át üzte; azon kormányzat, mely lelketlen haszonbérlőként, minél több hasznot igyekezett kivonni a nélkül, hogy a szükséges javitások és befektetések által a jövőt biztositani igyekezett volna; azon lelketlen kormányzat, mely nem hogy ily közhasznú műveleteket tett volna, hanem még megakadályozta az olyak tételére alakult társulatoknak e téren való működését is.

Az országút nem követi ugyan a folyam szeszélyes folyását, hanem a Maroson Dátos irányában átszállva, egy hegyen át, egyenesen megy Ludasnak. Mi azonban elhagyjuk ez alkalommal a jelen útját, s a multnak útjait követjük*Ez irányban fog haladni a jövő útja is, a mennyiben a készülőben levő vasút is Bogáthnál fog elvonulni., azon irányban menve, a hol a római útvonal haladott, melyet fennebb Radnóthig elnyomoztunk. Az a radnóthi határról a kutyfalvira, az ugynevezett Előlábok nevű dülőnél jön át, s a péterlaki Czigányföldek között, a Körtvészeri és Hosszu nevű határrészen átvág Oroszinak*Oroszi egy kis oláh falu Kutyfalván alól a Maros balpartján., hol a falu kertjeit keresztül hasitva halad a bogáthi nyakhoz.

Bogáthi nyaknak nevezik pedig a Maros két ellentétes folyása közötti azon alig 200 lépés szélességű földnyelvtőt, mely ha átmetszetnék, a most félszigeten fekvő Bogáth egészen ellenkező partján tünnék fel a folyamnak, mint jelenleg.

Bogáth fekvése olyan, hogy még a mai hadtan igényei szerint is, alkalmas lenne egy hatalmas erődnek elhelyezésére, mert az nemcsak az azt körül kanyargó Maros által van fedve, hanem a falu délkeleti részén egy olyan magaslat emelkedik, melyet semminemű más hegy nem uralog. Igen valószinünek tetszik, hogy a rómaiak éles szeme fölfedezte ezen előnyös fekvést, s az emlitett magaslatra egy álló tábort (castrum stativum) emeltek, mely a Maroson állott hidakat fedezte, mert hogy itt az el- és visszafolyó Maroson a rómaiak két hidjának kellett állani, kétségtelenné válik az által, miszerint az Orosziból jövő római út egyenesen a bogáthi nyaknak (félsziget tövének) irányul, hol, hogy az a Maroson átkelhessen, mulhatatlanul át kellett, és pedig kétszer, hidalniok a Marost. A hidakat pedig a rómaiak soha védtelenül és fedezetlenül nem hagyták; azért Bogáthon mulhatatlanul hidfőül szolgáló római castrumnak kellett lenni.

Kemény János fejedelem magyar-bükkösi curiájának homlokzata.

Kemény János fejedelem magyar-bükkösi curiájának homlokzata.

A hidaknak ma ugyan semmi nyoma, elsodorta a folyamnak évenkint kikelő árja; a castrumnak szintén kevés nyoma*Bár a bogáthi magaslaton rommaradványokat, sőt földalatti boltozott üreget még most is lehet találni. van, eltüntethette az eke, mely ezred év óta alakitja és tisztitja a talajt, s mégis találhatunk Bogáthon oly maradványokat, melyek a rómaiaknak itt lehetett épitkezéseire útalnak; s ezek azon nagy mennyiségü római téglák, melyekkel a bogáthi református templom ki van rakva s melyeken az V. macedoniai legio bélyege többszörösen előfordul. Téglát pedig ily nagy mennyiségben másunnan ide nem hoztak*Annál inkább, hogy római épitkezések itt a környéken sehol sem mutatkoznak., hanem azoknak az itt állott hidakból és az azokat fedezett álló táborból kellett kikerülni. Ezen anyagokból épülhettek a nagyszámú bogáthi udvarházak és maga a református templom is, mely egy kéttornyos, ódon egyház volt; de az 1829-ben eszközölt kiigazitásakor nem csak tornyai mozdittattak el, hanem az egész egyház annyira átalakult, hogy régi műidomaiból mi sem tartatott fenn, mi épitési korára útasithatna.

Bogáth Tordavármegyéhez tartozik, illetőleg oly ponton fekszik, hol három vármegyének határa ütközik*Torda, Küküllő és Alsó-Fehér vármegyék.. Bogáth jelenleg is népes helység*A magyar népesség megközeliti az ezeret, s ez az összes lakosság felénél több. Lakói közt igen sok nemesség van s értelmi fejlettség, mit az is tanusit, hogy casino s olvasó-egylet létezik., hogy régen még tekintélyesebb volt, már csak az is tanusitja, hogy Tordavármegye gyakran tartotta itt közgyüléseit; – a többek közt 1664. ápr. 25-én azon gyülést, melyen Béldi Pál fejedelmi küldött és Haller János Tordavármegye főispánja mint delegált birák hoznak itéletet Keresztesi Ferencz és Henter Pálné közti – járai jószágot érdeklő – perben*Ennek conventi átirata megvan Kemény József Codex trans. X. kötet 41–43. lapján.. Bogáthon tartatott 1696-ban azon közgyülés is, melyen Bánffi György és Gyulaffi László nagy ünnepélyességgel iktatják be a tordavármegyei főispánságba Apor Istvánt*Cserey Mihály, lásd Ujabb nemzeti könyvtár 258. lap..

Bogáth néveredetét érdeklőleg többnemű értelmezés merült fel, a többek közt gr. Kemény József azon Csehországból beszármazott Bagat nevű emberrel hozza kapcsolatba, kiről Kézaynál látunk emlitést téve*Kezay Hist. 138. lap.. Valószinübb azonban, hogy ugy ez, mint a csiki Bogáth*Lásd e munka II. kötetében. a török bogáztól (viz közötti szoros) származott.

Bogáthról legelső okmányi tudatunk 1333-ig hat fel, mely évben Szengyel és saját területe közt határjárást tart*Lásd alább Szengyelnél.. Birtokosai nagyon gyakran változnak, s leginkább Radnóthtal egy kézen forog. Legrégibb birtokosa mindenesetre az innen származó Bogáthi-család volt. 1439. jul. 25. Albert királynak Budáról kiadott uj adománylevelével Bogáthi Péter és nagybátyja János iktattatnak be Bogáth, Oroszi, Ludas és Szent-Jakab birtokába, mely falukat eldődeik is mindig békésen birták*Az ellenmondás nélkül való beiktatás eredetije a kolozsmon. conv. levélt., Közli Kemény József App. dipl. Tr. VI. 99.. 1459. máj. 14. Geréb János, a király Erdélyben levő főkapitánya a kolozsmonostori conventnek elrendeli, hogy Bogáthi Lászlót a most Gerendi László által zálogra birt Bogáthba, a zálogösszeg lefizetésével beiktassa*Ered. kolozsm. conv. levélt., közli Kemény Józs. App. dipl. Tr. VI. 99..

Kemény János bükkösi curiájának északkeletről felvett látképe.

Kemény János bükkösi curiájának északkeletről felvett látképe.

Ugy látszik, hogy Bogáthon a római vár helyére magyar vár is épült, mert 1605-ben Bocskai István rendeletére Bogáthi Menyhért hét oly (Küküllő-, Torda- és Fehérvármegyékben fekvő) faluba statuáltatik, melyek egykor a bogáthi várhoz tartoztak (ad arcem Bogáth pertinebant*Lásd elenchus litt. conv. b. Mariae virg. de Colosmonostor. 1772 conf. 16. k. 511–531. lap.. Ezen várnak ma föld fölé emelkedő semmi nyoma sem látszik, de mindenesetre ott kellett annak feküdni a falu felett emelkedő azon magaslaton, melyre fennebb a római castrumot helyezők, s igen valószinű, hogy a mult évben ott felfedezett földalatti pinczék ezen vár alsó osztályához tartoztak. 1615. nov. 10-én Bethlen Gábor az addig özv. Bogáthi Andrásné (Szilvási Erzsébet) által birt Bogáthot, Ludast, Keménytelkét, Bodont, Oroszit, Péterlakát, Sz.-Jakabot és Acintost 10,000 frtért inscribálja fele részben Szilvási Czyczliczky (igy) Boldizsárnak, másik fele részben karathnai Alia Farkasnak*Ered. a kamarai levélt. Budán, másolat. fisc. levélt. Fasc. 4. mise. Litt. Y. közli Kemény dipl. Tr. VII. 171–174.. 1620. máj. 20-án ugyan Bethlen Gábor Kassáról Bogáthi Drusinát Czertzjel vajda (igy) nejét mindkét nemre beiktatni rendeli Bogáthba és az előbbi tételben emlitett falukba, melyeket részben Bogáthi Andrásné hagyott volt Szilvási Czeszeliszky Boldizsárnak, de a melyeket ez többi jószágaival együtt (a kegyelemből visszaadott Bolyán kivül) hűtlenségi bűnön veszitett el*Ered. a fehérv. kápt. levélt., közli Kemény App. dipl. Tr. XVI. 237.. 1630. jan. 1-jén Brandenburgi Katalin adománya és rendelete alapján Bogáthba, Ludas és Szent-Jakabba Kornis Zsigmond tanácsos és bihari főispán iktattatik be*Ered. fehérv. kápt. levélt., Bojtoni Gásp. prot. IV. 375.. 1650-ben II. Rákóczi György a radnóthi uradalomhoz tartozó bogáthi részjószágot Kornis Ferencztől visszavévén, nejének, Báthori Zsófiának ajándékozza. Apafi 1664-ben szintén nejének, Bornemissza Annának adja. 1678-ban pedig a Nagyrontótava nevű bogáthi területet udvari papja, Topheus Mihálynak adományozza*Kemény Józsefnél Trans. posses. Com. Tord., eredeti okmányok a fiscalis levélt. 20. L. 2. com. Kolozs N.. 1754-ben Macskási György defectusán nővére Kemény Sámuelné nyeri el; ma is a Macskásiak és Kemények a főbb birtokosok, bár kisebb birtoku magyar nemesség igen nagy számmal van Bogáthon; ezek műveltségének hévmérőjeül tekinthetjük az ottan levő casinót és olvasó-egyletet, melyek nem csak Bogáth, hanem vidékének értelmi fejlettségére is jótékony hatást gyakorolnak.

Bogáth régiségéről a felhozott okmányok mellett azon 15 bronz sarló és 2 celta is kezeskedik, melyeket mint itten talált igen érdekes bronz-kori leletet küldött be b. Gamera Gusztáv az erdélyi muzeum régiségtárába. – Bogáthtól délre, ott, hol a Maros magas hegyek által visszatérittetik, Ozd pataka szakad belé. E patak torkolatjánál fekszik Czintos, a Kemény-család által birt vegyes népességű kis falucska, mely hogy régen Jacinthus*1469-ben Báthori István erd. vajda Budáról sz. Mihály napján rendeli a kolozsmonostori conventnek, hogy Baska Balázst, a budai vár provisorát és kusali Jakch Lászlót számos zálogban birt erdélyi jószágba, azok közt a Fehérmegyében levő Jacinthus, Hyod és Nándor nevű praediumokba is bevezessék, mi meg is történt. A rendelet és a conv. jelentése megvan egész terjedelmében Kemény Józs. Codex Transumtorum VI. köt. 26–36. lap. és Acintos nevet viselt*Acintos néven találjuk egy 1358. okmányban. Lásd alább Lándornál és egy 1615-ki okmányban is lásd fennebb Bogáthnál., s hogy Bogáthtal többnyire egy kézen forgott, azt fennebb látók.

A völgyecske – melynek előterét a torkolatjánál igen regényesen fekvő Czintos foglalja el – messze benyomul a hegyek közé s abban, valamint számos mellékvölgyületeiben több (Alsó Fehérhez tartozó) falu rejtőzködik. Ha e falukat felkeresve, tüzetesebben vizsgáljuk; ha e völgyecske tömkelegébe feszült érdekkel hatolunk be: azt az ottan fellelhető történelmi és régészeti műkincsek mellett teszszük azért is, mert e kis szugolyék a magyar elemnek egy díszes oáza, hol több községben tisztán megmaradt fajunk; s hogy az meg lett őrizve, határozottan a protestantismusnak tulajdonithatjuk, mely vallás nemzetiségünknek mindig és mindenütt hű őre, mondhatnók biztos palladiuma volt.

Az első falu, melyet e völgynek egyik baloldali mellékvölgyületében találunk: Csekelaka, mely nevét a legelébb idetelepült Cseke nevű őstől nyerte. Ezen Cseke utódai lehettek a 13. században már előtünő Csekelakiak*Chekeloki László 1286-ban atyjának azon hagyományát – mely szerint a Béla királytól nyert Paadot lelke üdveért a fehérvári sz. Mihály-egyháznak adta – helybenhagyja, s azt Endre király is megerősiti. Ez okmány közölve van Urkund. z. Gesch. Siebenb. I. 196. lap. Ered. fehérv. kápt. levélt. cista Cap. Fasc. 1. Nr. 34. (Chekelokiak). A falu a 14. század elején már önálló egyházközség*A pápai dézmák regestrumában a fehérvári esperesség egyházkörében, az 1332. év rovatában 696. lapon levő e bejegyzés szerint: „Lucas Sacerdos de Chekeloka solv. 40. denarios.”. A régi egyházközségnek régi temploma is volt, mely azonban ujra épült; hanem fenmaradt egy régi harangja, mely idomra nézve a nyárád-szent-annai harangnak*Lásd e munka IV. kötetében. Csekelaka magyarsága ref. hitet vall. hasonmása. – Csekelaka első birtokosai a Csekelakiak voltak. 1505-ben Miske Benedek és Tamás vásárol Csekelakán jószágot*Mibe a kolozsm. conv. Péter bosyni és szentgyörgyi gróf és erdélyi vajda rendeletére beiktatja. A beiktató okmány eredetije a kolozsm. conv. levélt., másolatban gub. levélt. Trans. Conv. IV. 196.. 1533-ban pedig Csekelaka birtokába Báthori István rendeletére csekefalvi Litterati Simon iktattatik be a kolozsmonostori convent által mint olyan jószágba, mely őt örökösödési jogon, de csucsi Tomori István és Zsigmond (ki fehérvári kanonok volt) hagyománya alapján is illeti*A beiktatás Tomori István fiainak ellenmondásával történt meg. Beiktató okmány ered. kolozsmon. conv. levélt., másolatilag gub. levélt. Trans. Conv. T. IV. 177.. 1589. febr. 24-én Báthori Zsigmond Paczolai Kristófnak csekelaki s más jószágaira uj donatiót ad*Fejérvári kápt. levélt. Lib. Reg. Sig. Báthori III. 611.. 1590. okt. 3-án Csekelaki Bálint csekelaki nemesi udvarát és jószágát Bodó Miklósnak hagyja éltére*Gub. levélt. Trans. Conv. T. I. 329.. Most főbirtokosok a b. Kemények.

A csekelaki völgy fejében Batiz nevű, oláhok által lakott kis falucska fekszik. De térjünk vissza a fővölgybe, melynek jobboldali magaslatán a kizárólag református magyarok által lakott Istvánházát találjuk. Istvánházáról ha nincsenek is régi időkbe felható tudomásaink, ezt helyrepótolják az Estwánházi családról szóló és a 14. századig felmenő adataink*1383-ban Péter, Estwánházi Kelemen fia fordul elő. Lásd Kemény App. dipl. Tran. III. 193. 1411-ben egy beiktatásra mint vajda emberei Istvánházi és János rendeltetnek ki. Lásd gub. levélt. Trans. Conv. IV. 155. 1493-ban Istvánházi Lászlónak (Tamás fia) istvánházi s más helyt levő jószágaiba Nagy Balázs, az erdélyi sóaknák kamaraispánja statuáltatik a kolozsm. convent által Losonczi László és Drágfi Bertalan vajdáknak ez évben Beszterczéről kiadott rendelete következtében, minek Istvánfi Tamás leányai Lucia (Szentgyörgyi Simonné) és Margit (Basuza Györgyné) ellentmondottak. A beiktató okmány eredetije kolozsm. conv. levélt., másolatilag gub. levélt. Trans. conv. IV. 564., melyek egyszersmind e falunak már akkori lételére útalnak.

A körmönfont csinos falucskában találunk egy szépen fekvő templomot, melynek ajtószemöldére ez van vésve: „1634. M. Che (Cseh) choronensis”, mi a templom épitési korát jelölné; hanem van ennél sokkal régibb és becsesebb műemléke is Istvánházának: egy régi harangja, melyről az a hagyomány, hogy Czintos tájékán a földben találták. Körirata ez:

(Regina celi letare alleluja 1498)

(Regina celi letare alleluja 1498)

E szent emlékeken kivül még harczi emlékeket is találunk Istvánházán a falu feletti oldalban, a Szilfáknál dombok nevű helyen, hol oly sajátságos idomú töltés és oly szabályszerüleg elhelyezett dombokra találunk, melyeken az ember kézidomitása felismerhető, s melyek aligha nem homályos maradványai valamely avar, ringa, vagy másnemű földerődnek. Vizsgáljuk kissé közelebbről. Legfelül háromszáz lépés hosszu gátony vonul el, mely kéthelyt rézsútoson van átszelve, keleti alján (külső felén) sánczszerű bemélyedéssel.

Ezen külső töltésen belül, vagy 10 lépés távolra, egy másik amazzal párhuzamosan futó töltés, vagy oromzat van háromszoros, szintén rézsútas átmetszéssel, melyek által ezen belső gátony öt önálló domb idomát nyeri. Hagyomány szerint táborhely volt, s véres harcz vivatott lenn a völgyben, hol egynéhány öl magasságú tumulus alá vannak eltemetve e harcz áldozatai. Hogy pedig azon tumulus, valamint a fenjelölt gátony és dombok nem a természet szeszélyének művei, hanem harczemlékek, azt leginkább bizonyitják az azon helyeken gyakran felmerülő fegyvertöredékek. Rendszeres ásatás valószinüleg itt is, mint sok másutt, tájékozottságot nyujthatna.

Istvánházán felül, a fővölgyben, ugy bal mint jobb oldalról, mellékvölgyek nyilnak. Az elsőben fekszik a nagy részt oláhok által lakott Lándor (Nandra oláhul), mely a 14. században Nándurlaka*1358. jan. 11. (feria 5 p. a. 8-vas Epiphan.) Lajos király Visegrádról Domokos erd. püspököt Lakus (Nagylak.), Acintos (Czintos), Nándurlaka s némely más faluk birtokába visszahelyezni rendeli, mi Jakab, a királyné udv. katonája jelenlétében meg is történt. Ered. a fehérv. kápt. levélt. cista capital. Fasc. 1. Nr. 43., a 15. században Lándorlaka*1495-ben Lándorlakát, Acintost, Ludast, Bogáthot, Mikest és Szelistyét a szebeni királybiró Altenburg Tamás özvegye (Vizaknai Miklós leánya s előbb Bogáthi Imréné) 1610 forinton veszi meg Bogáthi Lászlótól, mely vásárra Ulászló Szebenben ez év február 3-án (fer. p. p. fest. purif. b. Mariae virg.) beleegyezését adja. Lásd másol. gub. levélt. Trans. Conv. IV. 8., más okmányban Nándor*1489-ben Paska Balázs, a kir. udvar provisora és kusali Jakch László Báthori István rendeletére beiktattatnak Nándor, Acintos és számos más faluk birtokába. Lásd Kemény App. dipl. Tran. VII. 163. néven fordul elő. A lándori völgygyel szembe eső jobb oldaliban a kizárólag magyarok által lakott Magyar-Bükköst találjuk. Bükköst legelőbb Bykus néven 1343-ban találjuk fel, mely év február 28-án (feria 6 p. a. Dom. Invoc.) a fehérvári káptalan Miklós vajdának Déváról kiadott rendelete következtében Thatamerus fehérvári prépostot és Mátyás nevű unokáját iktatja be, mint a főtárnokmestertől ajándékozott jószágba*Fehérv. kápt. levélt. cista capit. Fasc. 6. Nr. 20, közli Fejér Cod. dipl. IX. 1. 186., a 16. század kezdetén a bükkösi Bancza család kezén van, mely család kihaltával e század vége felé a Kemény családra ment át*Előneve igazolt, mert azt kizárólag protestáns vallásu magyarok lakják. Bükkösbe és Gomboczba (Gámbucz) 1511-ben Hederfáji Lénárd alvajda rendeletére a kolozsmonostori convent bükkösi Bancza Györgyöt, Ambrust, Jánost iktatja be. A beiktató okmány eredetije kolozsm. conv. levélt., másolatilag gub. levélt. Trans. conv. IV. p. 1. és 128. A Banczákról a Keményekre szállt..

A szőlők és erdők által koszorúzott hegykebelben e csinos falu oly festőileg fekszik, hogy bizonynyal mindenkit kellemesen fog meglepni annak minden várakozást felülmuló szépsége, és e hatást nem kis mértékben emeli az előtérben csoportositott udvarházak tömege, azok közt főleg azon roppant fedélzetével kiemelkedő ódon curia, mely Kemény János fejedelemnek volt lakása, mely roskadozó falaival emlékköveként emelkedik azon férfinak, ki Erdély sorsára egykor döntő befolyást gyakorolt, ki mint iró, hazafi és hadvezér sokkal nagyobb volt a fejedelemnél; de a ki mégis, vagy tán éppen azért, szenvedésben-dús élete és tragicus vége miatt érdekkel füződik történelmünkbe, s kitől elvégre sem lehet megvonni a hőst megillető babérkoszorút.

Kemény János nem csak lakott Bükkösön; hanem itt is született, s mint önmaga mondja életleirása 16. lapján: „Születtem is ugyan háboruságos időben Bükkösön, csak jobbágyunk házánál, ellenségtől elégetettvén ottani udvarházunk, lött pedig születésem 1607-ben az akkori időjárás szerint karácson előtt két héttel péntek napon”*Magyar tört. emlékek, kiadja Szalay László 1856-ban Pesten..

A ház pedig, melyben a fejedelem született, a most 11. számmal jelzett telken feküdt; hanem a régi ház ma már nincs meg, valamint nem sokára romhalommá fog dülni az ős curia is. Illő azért, hogy a roskadozónak legalább emlékét megóvjuk a kegyeletes utódok számára, ezért annak két oldalról felvett képét melléklem, egyik annak nyugatra néző homlokzatát mutatja, (lásd a 54. lapon,) mig a másik azt a távolból a környezetén levő ujabb épületek csoportjával tünteti elő. (Lásd az 55. lapon.)

Hogy pedig ez ős curiát valójában Kemény János épittette, azt kétségtelenné teszi azon emléktábla, mely az épület folyosójának falába van berakva. Ennek közepén van egyfelől a Kemény czímer*Koronából kiemelkedő szarvas (vagy dámvad) mellett nap és hold. K. J. betükkel; másik felén a Kállai czímer*Legfelül hold, alatta egy kigyó által körülölelt sisakos fő, melynek tetőékét egy áttüzött hal alkotja. S. K. betükkel, vagy is nejének: Kállai Zsuzsánnának kezdőbetűivel, kit mint életleirásában mondja*235. lapon., 1632-ben jun. 14-én vett nőül. A két czímer között ott van az 1651. évszám, mely ez udvarház épitése idejét jelöli; és végre, mi teljes bizonyságot nyujt, ott van az emléktáblán e körirat*Az egész a 17. században divatozott, egymással egybekapcsolt és egymásba beleirt s azért bajosan olvasható modorban van irva.:

„Spec. Mag. Joannes Kemy de Gerő Mon… (Monostor) Tran. Prin. Cons. (Transilvaniae Principis consiliarius) Arcis ac Terrae Fog. (Fogaras) Caeus (capitaneus) Militiae Gae (Generalis) A. E. G. (Aulicae Equestris ordinis Generalis.) S. Co. Co. A. A. R. S.”*Ezen egyes betük talán Supr. Comes. Com. Alb. Arendator Supr. jelentenek..

Hogy a régi Kemények ezen nemzeti és családi emléképület, ezen, mondhatnók, szent ereklye iránt több kegyelettel viseltettek, mint az utódok, kitetszik abból is, hogy azt gróf Kemény László 1770-ben alaposan kiigazittatta, mint azt az előtornáczzat jobb oldalán levő ezen felirat bizonyitja:

„Restauravit et auxit Anno 1770 † C. Lad. Kemény L. De. De. M. Gy. S. C. R. et A. M. C. S. A. T. A. C. P. T. Guber R. et S. C. R. M.”

Ez elhanyagolás némi mentségeül szolgál az, hogy a jószág per alatt volt; de most, miután az a Kemény család kezére ment, hiszszük, hogy tudni fogják kötelességüket.

Az ozdi kastély északi látképe.

Az ozdi kastély északi látképe.

Bükkösön felül haladva, egyik baloldalon beszakadó mellékvölgyben találjuk Gámbucz-ot, egy oláhok által lakott falucskát*Pedig Gámbucz a 14. században magyarok által lakott önálló egyházközség volt, mert a pápai dézmák regestruma 1332. évi rovatában a 602. lapon ezen bejegyzés: „Dominic sac. de Gambuth solv. 20 denar.”, mi, mivel a fehérvári esperesség alá rendelt faluk közt van, nem lehet más, mint a mi Gámbuczunk. A 16-ik században Gombocz (lásd fennebb Bükkösnél) és Gabod néven (lásd alább Csucs és Gese leirásánál) fordul elő. és fennebb a fővölgynek keletre hajló fejében a kizárólag ref. magyarok által lakott Ozd-ot.

Ozd egyike hazánk ős faluinak, melynek lételét a hagyomány a honfoglalás messze korára viszi fel, a mennyiben az ide letelepült, s e falut alapitott Ozd nevű hős csapatvezérrel hozzák kapcsolatba. Nem más ez, mint a nép száján fenmaradt sejtelem; de e mellett Ozdot érdeklőleg okmányi tudomásunk is messze korra felhat, mert 1227-ben Ambrus ozdi lelkész emlittetik*A katholikusok régibb kori schematismusa szerint., miből arra vonhatunk következtetést, hogy e helység eme távol korban is annyira tekintélyes volt, hogy önálló egyházközséget alkothata. A pápai dézmák regestrumának 1332–1336-ik évi rovataiban mindenütt előfordul az ozdi esperesség (archidiaconatus de Ozd) azonban ennek székhelye nem ezen Ozdon volt, a mint azt sokan vélik, hanem valahol Erdély északi részében, talán Ozdi-Szent-Péteren, mert az ezen esperesség alá sorozott helységek mind a tájon vannak. Hanem ugyanezen regestrumnak 1332. évi rovatában a mi Ozdunkat is mint tekintélyes önálló egyházközséget, szintén feltalálhatjuk*Az 1333. év rovat 625. lapon: „Martinus sac. de Ozd. solv. 32 den.” Az 1334. év rovat 727. lapon: „Martinus sac. de Ozd solv. 18 den.”.

Ozdnak legelső ismeretes birtokosaiként Simon somogyoni bán fiait és Baládot találjuk egy 1358-ból való osztálylevélben*1358-ban pünkösd utáni 8-ad napon a küküllővármegyei birák Ozd felett megosztoztatják Simon somogyi bán (igy) fiait Simont, Mihályt, Jakabot, Jánost és Baládot, Tamás fiát, Kenhydi Simon unokájit. Lásd az osztoztató itéletet egész terj. Kemény Józs. App. dipl. Trans. II. 177.. Ezen Balad volt törzse az Ozdot nagyon sokáig birt, s jó darabig Ozdi előnevet is használó Baládfi családnak.

1496-ban Vizaknai Miklósné hagyománya nyomán Ozd a fehérvári káptalan birtokába megyen át*Ered. okl. kolozsm. conv. levélt., közli Kemény App. dipl. Trans VII. 234., de ez vagy csak kisebb birtokrész volt, vagy pedig a káptalan eladta, mert nem sokára Thata István jelenik meg mint főbirtokos Ozdon, kiről 1509-ben czesztvei Barlabási János és Lénárdra szállott át*Tab. Nat. Sax., közli Kemény Suppl. dipl. Tr. V. 371..

János Zsigmond korában az Ozdi családot találjuk ott, melynek védnöksége alatt az unitáriusoknak virágzó egyházközsége keletkezik Ozdon*Lásd Uzoni Fosztó Hist. Unit. Trans. II. 391.. 1568-ban Kis Ambrus a nejével Baládfi Ilonával kapott ozdi jószágot – melyet Baládfi Andrástól 500 frton meg is váltott – testvérének szabadkai Kis Jánosnak adja János Zsigm. beleegyezésével*Ennek ered. a kolozsm. conv. levélt., másolatilag gub. levélt. Trans. conv. II. 3.. 1583-ban Báthori Zsigmond Ozd, Csapó, Sályi és O.-Kocsárd birtokába Baládfi Magdolnát és férjét Szalánczi Györgyöt mindkét nemre statuáltatja, mibe István lengyel király is beleegyezését adja*Fejérvári kápt. levélt. Lib. Reg. Sig. Báthori I. 67, közli Kemény App. dipl. Tr. XII. 148.. Azután Ozd csakhamar a Tolmács család birtokába megy. Radák István nejével Tolmács Zsófiával kapja, s Bethlen Gábortól 1625. decz. 29-én Fehérvárról ugy Ozd, mint Radák örökös jószágaira Bénye és Szépmezőre nézve mindkét nemű utódaira kiterjedő uj adománylevelet nyer, melyben elő vannak számlálva Radáknak azon érdemei, melyeket többszörös diplomatikai küldetések és békekötéseknél való működése által szerzett*Ered. fehérv. kápt. levélt. Lib. Reg. Gabrielis Bethlen 613–615, közli Kemény Suppl. dipl. Tran. IX. 295–296. Ugyan Bethlen Gábor következő év márcz. 28-án azt ujból átirja és megerősiti, s a beiktatást bükkösi Károli Péter és mikeházi Somlyai Gergely által végre is hajtatja. Ezt is közli Kemény dipl. Trans. XVI. 295.. Azonban Ozdon a Radákra szállott Tolmács rész mellett a Toldalagiak is birtak, mert 1638-ban Toldalagi Mihály fejedelmi tanácsos bükkösi Kemény János kedves rokonára bizza fiát, s egyszersmind a fehérvári káptalan előtt neki és nejének Kállai Zsuzsánnának átengedi ozdi részét, mit 1643. márcz. 8-án Rákóczi György is helyben hagy*Ered. fehérvári kápt. Lib. Reg. Georg. Rákóczi X. 192., valamint Keménynek azon vásárát is, mely szerint radnóthi Litterati Györgynek Péchi Simontól kapott ozdi részét 1640-ben megvette*Ugyanott..

A nagyobb Radák-rész is egy ideig idegen kézen volt, nevezetesen 1694-ben Radák István 12 évre somogyoni Thordádi Gábornak zálogositotta el, 1695. aug. 26-án pedig 60 évre Pekri Lőrincznek engedte át, oly feltétellel, hogy Pekri a Thordádinál levő záloglevelet magához váltsa*Nem csak az Ozdot, hanem a szintén Thordádinál zálogon levő Sövényfalvát és Rovást érdeklőt is. A melyekért adandó váltságösszeget a 60 év leteltével visszakapandó Ozd átvételekor a Radák-utódok Pekri utódainak visszatériteni tartoznak. A Kutyfalván Pekri curiájában kelt zálogszerződés ered. a fehérvári kápt. levélt., másol. fisc. levélt. Fasc. 83, Lib. I. T. I. Litt. C. Közli Kemény dipl. Tran. IX. 385. – A záloglevelek 1697. okt. 4-én Tordán váltattak vissza azon feltétel alatt, hogy gr. Pekri Lőrincz Thordádinak az azokban lekötött jószágok visszabocsátásaért fizet 1000 frtot, 80 veder ozdi bort, 60 köböl buzát. Ered. ugyanott, másolat ugyanott Lib. I. cott. Alb. Litt. C. Közli Kemény ugyanott 495. lap.. Ezen hosszu birtoklás alapján épitette Pekri Lőrincz a most is meglevő fényes kastélyt. A Radák-család kezére csak is 1732-ben ment vissza*Egy ezen évben Várhegyen gr. Keresztes Márton curiájában kelt egyezmény alapján, melynek értelmében Pekri Kata (b. Pölnicz Jánosné), Pekri Poli (Dániel Istvánné), Pekri Klára (Mossburg Zsigmondné) az 1697-ki egyezmény alapján Radák István által Pekri L.-nek 1250 frtért elzálogositott Ozdot oly feltétellel adják ki, hogy nevezett Pekri-leányoknak osztályrészükbe jutott Ozdért Radák Ádám fizessen kiházasitási dij czímen 1000 frtot, másik 1000 frt beszámittatik Radákné neje Pekri Terézia kiházasitási dijába, kit a váltságdij 5-de is illet. Az átbocsátás oly kikötéssel történt meg, hogy a Radák-család kihalása esetében Ozd a Pekriekre szálljon. Ezen egyesség-levél másolata fisc. levélt. Fasc. 83. Lib. I. cott. Alb. Litt. F. Közli Kemény dipl. Trans. XII. 359., mely család napjainkban is birja. A szép kastély képét melléklem. (Lásd az 58. lapon.)

A fennebbiekben összefogható Ozd multjának történelme, s most ennek tudtával elindulhatunk a minden eldugottsága mellett is érdekes falu felkeresésére.

Ozd, a Maros és Kis-Küküllő vizválasztó hegylánczolata alatt levő kies hegykebelben igen regényesen fekszik, s szőlő és lomberdők által koszorúzott hegyek keretében a legmeglepőbb képet mutatja; mit nem kevéssé emel a falu előterében b. Radák Ádámnak fenyves erdők közé foglalt ódon kastélya. E kastély karcsu, magas tornyaival nemcsak szépiti e tájat, hanem történeti becsüvé is lesz azon tudat által, hogy e kastély is emléképület, mely egy nagy historiai egyén emlékével fűződik egybe, a mennyiben azt Pekri Lőrincz – a hires kurucz vezér, a Rákóczi forradalom egyik leglelkesebb tényezője, épitette. A szent emlékek felett őrködő kastély szent eredetű is, a mennyiben azt Pekri a forrói régi templom romjainak felhasználásával épitteté. A kastély, mely a tiszta lelkületű és nagy tehetségű hazafinak lakul szolgált, kicsibe mult, hogy sirjává nem vált. Mert egyszer, midőn Pekri Lőrincz hadjáratainak fáradalmait kipihenendő, ozdi kastélyába vonult, a labanczok éjjel megrohanták, s ostromolni kezdették; hanem mig a kisszámú kuruczok az ostromlóknak férfiasan ellentálltak s azokat visszanyomták, azalatt Pekri a hátulsó folyosón leugorva, lóra kapott s embereivel elmenekült; a labanczok pedig a kastélyt üresen kapván, azt dühökben felgyujtották, s a négy szögletbástya kivételével elégették. Később azonban Pekri veje b. Radák Ádám felépitteté. A mi a kastély épitészetét illeti, az egy egyemeletes szilárd négyszög-épület, melynek szögleteihez magas körbástyák vannak ragasztva.

A kastély közelében van a dombtetőn szépen fekvő református templom, mely ismét Pekri emlékével fűződik egybe, a mennyiben annak épittetője szintén Pekri volt, a mint azt az ajtószemöldön levő e felirat bizonyitja: „P. L. Anno D. 1687 M. D.”

Van egy érdekes harang is e templom tornyában, melyen ezen körirat olvasható:

„Engem An. 1678. Elsőbb Bethlen Jánosné, Fekete Klára. Máso. (Másodszor) An 1731 Radák Ádám és szerelmes házastársa groff Pekri Erzébeth Terezia csin”.

Ez a kegyes asszonyság csináltatta a papi lakot is, melynek mestergerendáján e felirat olvasható: „M. G. Pekri Erzébeth Therezia asz. Tsináltatta 1766. esz.”

Ugy kell lenni, hogy azon magaslaton, hol a kastély és egyház feküsznek, valamely római épület, talán egy castrum állott, mert ásáskor épületnyomokra, azok közt római téglákra és érmekre találnak.

Ozdot jelenleg mind reformátusok lakják. Vallásos, szorgalmas és munkás emberek, kiknek fő foglalkozása a szőlőmívelés, s Ozd nemcsak sok bort, hanem oly jó minőségüt is termel, melynek az egész országban hire van, s mely Erdély borai közt a legkiválóbb helyet foglalja el.

Azt hiszem, hogy Ozd völgyébe tett kitérésünket nincsen okunk megbánni, hanem most, miután annak minden zugát ismerjük, megtérhetünk a Maros terére, melynek azon pontján, hol folyamunk bogáthi kitérése után ujból felveszi eredeti nyugati irányát, – találjuk Maros-Ludast.