Brassó kiváltságai, történelme.

Ezen kötet előismeretésében előadtam, hogy a kunok beütései által néptelenitett Barczaságra 1211-ben Endre király miként s mily kedvező föltételek alatt telepitette le a német lovagokat, valamint azt is, hogy a király és ország nagylelküségével botorul visszaélőket hogyan üzte ki néhány év mulva. Azonban a német lovagok birtoklási korszakában a Barczára részint külföldről, részint a szomszédos Székelyföldről is igen számosan telepedtek le, ugy, hogy a most ott levő városok és faluk ha nem is voltak mind meg, de legalább azoknak magvai el voltak hintve. Okmányi adatunk ugyan nincsen, de mégis föltehetjük, hogy akkor Brassó már megalapult, még pedig a Brassóban régi időben feltalálhatott*A mint azt alább tüzetesebben ki fogom mutatni., sőt még most is feltalálható igen nagyszámú magyar családról itélve, ott már ősidőktől fogva laktak magyarok: a czenki vár katona népe, valamint az oda települők is nemcsak bevándorlott németek, hanem igen nagy részben székelyek is voltak*A szászok együttesen a lutheránus vallást vevén fel, Brassóban is, mint mindenütt, hol túlsulyra vergődtek, a legnagyobb türelmetlenséggel terjesztették azt a többi vallásfelekezetüek elnyomásával, igy Brassóban az ottani magyarságot üldözték és germanizálták, ugy, hogy a mostani brassai magyarság csak csekély részét, mondhatnók, maradványát alkotja a Brassót régebben lakott magyarságnak.. Brassónak mint a határszél közelében, hadászatilag igen erős, a hadtan akkori fejletlensége mellett csaknem bevehetetlen helyen fekvő városnak helyzeténél fogva igen fontos hivatása már ekkor mutatkozott; bölcs uralkodók ezt fel is fogták s a lovagok kiüzetése után is kiváló figyelmet forditottak ezen oly sok tekintetben nevezetes város emelésére, azért a kiváltságok osztásában a legnagyobb bőkezüséggel jártak el, ez által akarván az odatelepülők számát hovatovább szaporitani, s azáltal e város kiemelkedését és gyors kifejlődését előidézni; sőt maguk királyaink is gyakran fordulnak meg s mulatnak huzamosb ideig Brassóban, udvartartásuk fényével s ott egybehivott országgyüléseik által akarván e város fényét emelni. Igy László király 1288-ban mulatott Brassóban*Innen ad ki október 27-én egy, az ugocsai tizedet érdeklő okmányt, melynek eredetije a gyulafehérvári kápt.-ban cist. cap. f. 4. Nr. 42. feltalálható, honnan nagyon hibásan lemásolta és közli Szereday Ser. Epp. 28–29. lap., innen indult el hadseregével a kiszoritott kunok üldözésére, kiket egészen a tatárok földéig kergetett el*Lásd Fejér Cod. dipl. V. 3. 410.. Kiválóan kegyelte, gyakran látogatta meg, s a legkitünőbb kiváltságokkal és adományokkal Nagy Lajos királyunk látta el Brassó városát, elannyira, hogy Brassó kifejlődését és gyors kiemelkedését leginkább ezen oly sok tekintetben nagy uralkodónknak köszönheti. Egymást érik az ő uralma alatt a Brassó előnyére részint önmaga, részint vajdái által kiadott rendeletek és kiváltság-levelek; igy 1351. Lukács ev. napján Budáról István vezér*Ezen István Nagy Lajos testvére volt, kit 1350-ben nevezett ki Erdély herczegének. Lásd Edert Felm. 43. lap., Miklós brassai lelkész és decán, valamint Keresztély widonbachi lelkész panasza következtében Bricci Miklós brassai ispánnak rendeli, hogy a brassai decanatus dézmáját ne bántsa, s ha azokat a maga vagy a herczegi vár (pro castro ducali) szükségletére*Ezen elnevezés alkalmasint a czenki, Törcs, vagy höltövényi várra értendő. felhasználná, a decánságot pénzzel kárpótolja*Közölte ez okmányt Schlötzer 31–32. Katona Hist. T X p. 13. Kosa de Vajvod. p. 8. Egész terjedelmében meg van Kemény József Suppl. dipl. Tran. I. 393.. Ezen nagyfontosságú okmányból láthatjuk, hogy Brassó ezen távol korban már oly fejlődést nyert volt, hogy külön ispánja és decánja volt, valamint azt is, hogy a Barczaság valamelyik vára: herczegi várnak hivatott, valószinüleg azért, hogy az az erdélyi herczeg czímet viselt fiatalabb királyok tulajdona volt. Miután az okmány a vár nevét nem emliti, bajosan lehetne meghatározni, hogy a Barczaság melyik vára értendő itt, azonban mivel ekkor Törcsvár még nem épült volt ujból fel s Brassó vidéke megalakulva nem volt, s a barczasági szász faluk még nem voltak Brassóhoz csatolva, valamint abból, hogy a vezér a brassai ispánhoz rendelkezik: azt következtethetjük, hogy ezen várnak Brassó területén kellett lenni (mert az ispán hatásköre akkor csak a városra terjedt ki), mely esetben a felemlitett herczegi vár alig lehetne más, mint a Czenktetőn feküdt azon nagyszerű erőd, mely méltó volt arra, hogy herczegi vár legyen.

Ugy látszik, hogy ekkortájt a Moldvába beütött tatárok – kiket Laczk Endre vajdánk vert szét*S kiknek ekkor vezérüket Átlámost is elejtette, de mig vajdánk ott győzelmesen harczolt, azalatt egy beütött csapatjuk Erdély délkeleti részét dúlta fel. – Erdély délkeleti részét, nevezetesen Brassót is érintették, legalább ez tünik ki Lajos királynak 1353. márczius 26-án kiadott kiváltság-leveléből, a melyben előrebocsátva, hogy Sándor Jakab (Miklós fia) Brassó város birája előtte kijelenté, hogy a brassaiak régibb szabadalomlevelei a zavaros időkben megsemmisültek, miért kérésére azok helyett a brassaiaknak ujat ad, melynek értelmében Brassó hadkötelezettsége, ha a király személyesen vezeti Kelet felé sergét, fejenkénti részvétben, nyugati hadjáratban 50 zsoldosban szabatik meg. Adóilletéke 150 marcha ezüst szebeni értékben; az adó átvételére közibük menő királyi küldöttnek ottmulatásuk mindenik napjára egy ezüst fertoment tartoznak fizetni. Az általuk szabadon választott biró vagy polgármester (judex terestris) a kivetett birságokból, a szintén szabadon választott szónoknak (prolocutor) ötödrészt, a király által közibük küldött királybirónak (judex regius) a birság negyedrészét tartozik kiszolgáltatni. Ha valaki gyilkosságot követ el, a királybiró elfogathatja, de házára nem mehet, és javait addig el nem kobozhatja, mig a communitás itéletet nem hoz. Ha a gyilkos ellenfelével kibékülne, akkor a királybirónak 5 ezüst marchat tartozik fizetni. A vizeket, halászatot és erdőket közösen használják*Ezen szabadalomlevelet Lajos király 1364-ben ujból megerősité, ennek eredetije in tabul. Coron. Sub. Nr. Arch. 11., másolatban Kemény suppl. dipl. Tran. I. 405. Közli Fejér cod. dipl. IX. 2. 236. és Schlötzer p. 32. lit. a. b..

1355. julius 2-án Lajos király Budáról megparancsolta Miklós erd. vajda s általa Lökös székelyek ispánja és Péter (Domokos fia) brassai alispánnak, hogy a Brassó vidéki lefoglalt dézma quartáját a papoknak haladéktalanul visszaadják*Ered. a barcz. evang. kápt. levélt, másolata Kemény Suppl. dipl. Tran. I. 409. Közölve Schlötzer p. 33. Sieb. prov. Bl. II. 184. és Fejér Cod. dipl. IX. 2. 386..

A politikai kedvezmények mellett kereskedelmiekben is részesitette Lajos király Brassót, nevezetesen:

1358-ban junius 28-án Ó-Budáról kiadott szabadalom-levelében Brassó polgárainak megengedte, hogy árúczikkeikkel a Bozza, Práhow (ez a Právoda lesz) és Uztol (Uz patak Kászon székben), hol az Iloncha patak és a Zereth a Dunába szakad, mindenütt szabadon kereskedhetnek, s senki abban gátolni ne merészelje*Ezt átirta 1395. reminiscere vasárnapján Zsigmond király. Közli Fejér Cod. dipl. IX. 2. 688. és X. 2. 309. Székely oklevéltár 65. lap..

1361. decz. 28-án Lajos király Miklós esztergomi érsek, valamint Miklós brassai decán és udvari papja kérésére a brassai dézma negyedét, melyet a zavaros idők miatt 6 évig a kir. várak fentartására visszatartottak, de a melyet a brassai lelkész és rector felsegélésére kell forditani, miért a brassai ispán- és alispánnak meghagyta, hogy azt két év alatt a brassai decán és papjainak örök időkre átengedjék*Másolat Kemény József dipl. Tr. II. 45. 46. töredékesen közölve Sieb Quart. IV. p. 142. 147. és Fejér Cod. dipl. IX. 3. 223. Ezt 1384-ben Tamás napján Demeter esztergomi érsek és apostoli követ, a brassói décán Tamás kérésére Székely-Vásárhelyt átirva kiadja. Lásd Fejér C. dipl. X. 1. 158. és Batthyányi Leg. Eccl. III. 279.. Ugyanez évben Erzsébet királyné is Pilisről Miklós erd. vajda, és Zemere alvajdának a quarta pontos kiadását szigoruan elrendelte*Másolat Kemény József u. o. 29–30., töredékesen közölve Siéb Quart IV. 140.. De a király és királyné rendeletének még sem lett foganata, a mint kitetszik Dénes vajdának Janicából 1362. május 22-én kiadott fenyegető átiratából, melyben az ez ügy elintézésére kirendelt fehérvári káptalannak irta, hogy Miklós brassói decán az nap a király elébe jövén, jelenté, hogy mig ő király mellett ország szolgálatában távol volt otthonjától, azalatt jövedelmeit visszatartották; mire a király haragra gyuladván, udvara és a katonai méltóságok előtt komolyan megrendelte neki, t. i. a vajdának, hogy nevezett decánnak ő felsége belső káplánjának visszatartott jövedelmeit rögtön visszaadassa, s ha vonakodnának a visszatartók, javaikra tegye kezét; azért felkérte, hogy e rendeletének rögtön eleget tegyenek stb.*Közli Fejér C. dipl. IX. 2., 338.. Az egyháziak biztositása után ismét Brassó kereskedelmi érdekeinek előmozditására forditá Lajos király figyelmét s 1364. junius 11-én Visegrádról Jakab brassai biró kérésére Brassónak Mindenszentek napjára évi sokadalmat engedélyezett*Ered. brassai levélt. közli Fejér Cod. dipl. IX. 3., 430. ugyanazon szabadalmak és jurisdictióval, mint a minővel Buda város gyakorolja vásárait. De nemcsak bőkezűleg osztott szabadalmai által törekedett Lajos király Brassó emelkedését elősegíteni, hanem diplomaticai úton a külföldi szabadabb mozgást is Brassó kereskedői számára kieszközölni igyekezett; ez okon 1368-ban Lépes Demeter nevű udvari katonáját László oláh vajdához a végett küldötte ki, hogy a brassaiak érdekében azzal egyezményt hozzon létre, minek következtében nevezett vajda azon év szent Ágnes napján a következő engedély-okmányt adta ki: „Mi László Isten és a magyar király kegyelméből oláhok vajdája*Igy czímezték magokat azok, kiknek utódai most országunk urai akarnak lenni. a mi természetes urunk Lajos királynak tartozó kötelességünktől és a szomszéd Brassó város iránti jóindulattól vezettetve, megerősitjük nevezett város lakóinak országunkban régebben is élvezett szabadalmait, mely szerint a brassai és környéki kereskedők csak két vámot adnak, egyet bejőve Hosszúmezőnél (Longo Campo), hol árúikat megpecsételve, többé sehol sem fizetnek; másikat visszatértükkor Braylan (talán Braila), hol pecsétet kapva, az egész országon át több átmeneti vámot nem adnak. Valamint felmentjük a salatinai uj vám alól is. Ha benn az országban árusitják el holmijokat, semmi uj vámot a szokott kimpilungi régi vámon kivül nem fizetnek, valamint elrendeltük azt is, hogy Brassó és vidéke lakói közül adósságért országunkban senkit letartóztatni nem szabad*Ered. a brassai levélt. másol. egész terj. Kemény József App. dipl. Tr. III. 70., töredékesen közölve Sieb. prov. Bl. II. 186. és Marienburg kl. Gesch. 189–191..” De nemcsak a szomszéd országban, hanem még távolabbi tartományokban is igyekezett Brassó kereskedelmének útait könnyiteni, a mint ez kitetszik ugyancsak Lajos királynak 1368. junius 24-én Visegrádról küldött értesitvényéből, a melyben Brassó polgáraival tudatta, hogy Demeter tatár fejedelem országából jövő árúczikkekért azért nem veszen vámot birodalmában, hogy a brassóiak is az ő országában vámmentesen kereskedhessenek*Ered. a brassói levélt., közli Fejér C. dipl. IX. 4., 129. és Marienburg ki. Gesch. 188.. Midőn künn könnyité a brassaiak kereskedelmét, benn annak mások megszoritása által igyekezett lendületet adni, igy 1369. decz. 13-án kiadott oklevélben megdicsérve a brassaiak hűségét, rendelé: hogy a lengyel és német kereskedők Brassón túl posztót ne vigyenek. E szabály alól kiveszi a hazai, nevezetesen a kassai posztót*Ered. ugyanott, közli Fejér ugyanott 168. lap.. De elősegité Brassó kereskedelmét vámmentesitések által is, igy 1370. aug. 2-án Semniczből (Zólyom vm.) a Brassó és Jádra közti vámosoknak meghagyta, hogy Scedlene Miklós, Toghan János és Scedlini Lőrincz brassai kereskedőktől és társaiktól ugy Jádrába menőleg, mint onnan Brassóba visszavezető útjokban se szekereikről, se lovaikról, se szállitott portékáikról az egy, Budán fizetendő vámon felül, semminemű harminczadot és vámot ne szedjenek*Ezt Zsigmond király is 1395-ben megerősitette. A confirmationalis okmányt közli Fejér C. dipl. IX. 4, 227., meg van hiteles más. Gub. levélt. de Priv. Civit. G. 26., 3135/771.. 1370. Lajos király Székely-Vásárhelyről rendelé István székely ispánnak és brassai helyettesének (vicegerenti de Brassou), hogy a brassaiak azon ügyeit, melyekben az itélethozatal eddig is a székely ispán competentiájához tartozott, azokat ezután is az ottani polgárság ispányával (comes terestris) egyetértőleg intézze; a polgárok szoros értelemben vett belügyeit és kereskedelmi kérdéseit, engedje az ottani biró és polgárok hatásköre és itélete alá*Ezt Zsigmond király 1395-ben Brassóban, 1406-ban Budán megerősité, ered. brassói levélt., közli Fejér Cod. dipl. IX. 4., 227. és Székely oklevéltár 75. lap. Ebből kitűnik, hogy Brassó nemcsak közigazgatásilag, hanem felsőbb biróságilag is a székely ispánok hatalmi köre alá tartozott.. 1373-ban márcz. 19-én Lajos király Visegrádról, Deseu László székelyek ispánjának rendeli, hogy a brassaiakat a határukba eső erdők használatában megtartsa mindaddig, mig István vajda köztük megjelenve, ez ügyet véglegesen elintézi*Lásd Fejér C. dipl. IX. 4., 500..

1374-ben ismét kereskedelmi előnyökben részelteti Brassót, a midőn Miklós csanádi püspök kérésére megengedte a brassaiaknak, hogy a viaszt a szebeniek módja szerint otthon megöntve s pecséttel ellátva, Budára s a birodalom más városaiba elárusitás végett szabadon elvihessék, ott azonban tartoznak másodszor ujraönteni*Ezt megerősiti Zsigmond kir. 1395., közli Fejér C. Dipl. IX. 4, 565 és X. 2, 300..

Mindezekre I. Lajos király föltette bőkezüségének és nagylelküségének koronáját 1377-ben, mely év nov. 19-én Zólyomból adta ki Brassónak legjelentékenyebb adománylevelét, azt, a melylyel Brassó az addig egyszerű város egy tekintélyes terület központi helyévé és közigazgatási központjává lett. Ezen igen fontos okmány kivonatozva ez: A brassaiak azon érdemeiért, hogy a Tridici kőszálon épitett új erős várhoz (Törcsvár) munkásokat és anyagot szolgáltattak és az erdőket hosszában és széltiben a mi akaratunk szerint kiirtották, Voydennoch (Vidombák) Nova Civitas (Neustadt v. Keresztyén-falva), Volkan, Rasnow (Rosenau v. Rosnyó), Cidinis (Zeidenv. Feketehalom), Mergenburg (Marienburg v. Földvár), Mons Sti. Pietri (Petersberg Szt.-Péter), Villa Nucum (Nussbach v. Magyarós), Ruffa ripa (Rothbach v. Veresmart), Heltwen (Helsdorf v. Höltövény), Monsmelis (Honigberg v. Hermány), Brigendorf (Brenndorf v. Botfalva) és Tortalen (Tartlau v. Prázsmár) falukat, melyek korábban is Brassóhoz tartoztak, most ujból és véglegesen ahhoz csatoljuk Turchan mezővel egyetemben s igérjük, hogy ha a havasontúli (Transalpina terra) föld ismét a mi kezünkbe jut, a Veresfánál (juxta rufam arborem) az új vár körül (Törcsváránál) vámot állitunk, addig is biztositjuk, hogy a helyben Brassóban fizetettnél más vámot tőlük szedetni nem fogunk. Fenntartjuk azonban, hogy az uj várba (Törcsvár) tetszésünk szerint magyar vagy német várnagyot tehessünk, valamint azt is, hogy midőn biráinkat Brassóba küldjük, évenkint egy ebéd és vacsorával, valamint egy 20 forintos lóval megembereljék. Nektek az uj vár (Törcsvár) és Heltwen kir. várak parancsnokainak szigoruan meghagyjuk, hogy Brassót ezen kiváltságok és kedvezményben megtartsátok s másokkal is megtartassátok*Ered. a brassai levélt., honnan közli Fejér C. dipl. IX. 5. 158..

Nagy Lajosnak Brassó iránti kegyeletét leánya Mária királyné is örökölte, ki 1384-ben szt. Tamás ev. napján Székely-Vásárhelyről Dénes esztergomi érsek, Tamás brassai decán, István rosnyói és Ferencz földvári lelkészek kérésére megerősiti atyjának azon 1361-iki adománylevelét, mely által a tized quartáját, melyet eddig a kir. várak szedtek, 2 év mulva a Brassó-vidéki papoknak engedjék át*Lásd Fejér C. dipl. X. 1, 158 és Batthyáni Leg. eccl. III. 279., és ugyanazon év, ugyanazon napon atyjának azon 1344. jul. 27-én kiadott szabadalomlevelét erősiti meg, mely által az egyházi törvényszékekre nézve azon egyesség érvényes, melyet András erd. püspök, a székely és szász nemesekkel kötött volt*Benkő Milkovia I. 128.. 1385-ben nov. 25-én Budáról rendelkezve a székelyek ispánja és alispánjához, ebben előre bocsájtá, hogy – úgymond – Ördög Istv, Soodi Márt. és Istv. valamint Grete Miklós brassai polgárok, polgártársaik és a barczai szászok nevében panaszolják, hogy ti régi szabadalmaik sértésével ujitásokat hoztok be, gyakori odameneteletek alkalmával élelmi szerek szedésével terhelitek s széketeken uj szokatlan törvények szerint itélitek, – azért rendeljük, hogy Brassót kiváltságaiban és szabadságában megtartsátok, hogy kiváltságaik ellenére gyakori beszállásolásokkal, élelmi szerek szedésével és szokatlan itéletekkel ne terheljétek*Fejér C. dipl. X. 1, 222. közölve Sieb. prov. Bl. I. K, 44, 45. Székely okmánytár 79–80 lap.. Igy hangzik az oklevél.

A történeti hagyományok pedig azt tartják, hogy Brassó védfalai is ezen királyné uralma alatt és az ő rendeletéből 1384-ben kezdettek épülni*Kővári Erd. Tört. II. 29–30..

Brassó iránti kegyeletben még Nagy Lajos királyunkat is felül multa veje, Zsigmond király, a polgári elem fölemelésének e leglelkesebb támogatója, kitől Brassó a kiváltság- és szabadalomlevelek egy egész sorozatát nyerte; azokat itt röviden fölemliteni szükségesnek tartom.

1391. máj. 28-án kiadott védlevelével Zsigmond király a brassai és brassóvidéki kereskedőket a vámosok huzavonása ellen biztositja*A brassai levélt. levő ered. után közli Fejér C. dipl. X. 1, 665.. Egy 1392. febr. 18-án kelt okmányban előrebocsátva, hogy a brassaiak panaszolják, miszerint kereskedelmi útaikban az ország nemesei és az országnagyok gyakran akadályozzák, büntetik és elitélik: szigoruan megrendelte, hogy a brassaiakat, lopás, rablás vagy más criminális eseteket kivéve, senki ne bánthassa, ha valakinek keresete vagy pere van, azt a brassai birák és esküdtek előtt folytassa, s ha ezek lágymelegek vagy igazságtalanok lennének, panaszoljon a székelyek ispánjának, vagy a polgárok ispánjának nem a beperelt, hanem a hanyag biró és esküdtek ellen*A brassai levélt. levő eredeti után közli Fejér C. dipl. X. 2, 291. töredékesen Eder ad Felm. 234. lap és Székely okmánytár 88–90.. Ugyan ez év márcz. 7-én Zsigmond a közel lakó nemeseknek megrendeli, hogy Brassó lakóit földeik, erdeik, vizeiknek régi határaik közti használatában ne zavarják*Fejér ugyanott 307. lap.. Kétségtelen, hogy itt a közel lakó nemesek alatt nem más mint a szomszéd Hétfalu lakói értendők, kik mint várkatonák és szabad határőrök a nemesek sorába tartoztak.

Ez év (1395) márcz. 7-én maga Zsigmond is Brassóban volt, hol átirta és megerősitette Nagy Lajosnak fennebb kivonatozott öt szabadalomlevelét*Lásd Fejér C. dipl. X. 2, 303. IX. 2, 236, X. 2, 300, IX. 4, 565, X. 2, 306, IX. 4, 227, X. 2, 308, IX. 4, 227, X. 2, 309, IX. 2, 688., emellett egy igen fontos új szabadalomlevelet is adott febr. 18-án a brassaiknak, melyben fölemliti, hogy István moldovai vajda ellen a brassaiak segitséggel levén, ennek jutalmául, de azért is, hogy a határszélen igen fontos ponton fekvő városukat megerősithessék, megengedi, hogy a brassai kereskedők egészen Bécsig szabadon kereskedhessenek, hogy más kereskedők a havastúli tartományok felé szállitott árúczikkeiket Brassón túl ne vihessék, hanem ott letenni és elárusitani tartozzanak; minden viaszt, mi bárhonnan, de főleg Oláhországból behozatik, Brassóban felolvasztani és ott elárúsitani kell*A brassai levélt. levő eredeti után közli Fejér C. dipl. X. 2, 294.. És ismét ugyanezen év márcz. 11-én Feketehalomból Kanizsai Istv. székelyek ispánjának rendeli, hogy harminczadosai a brassai és szebeni kereskedők által Oláhországból behozott árúczikkekért semminemű vámot ne vegyenek*Fejér u. o. X. 2, 305.. Ugyanekkor Tamás brassai plebánusnak a Törcsvárhoz tartozó Zernyestet adományozta*Ugyanott X. 2, 298., s nem sokára Brassóban kötött Mircse oláhországi vajdával a török ellen véd- és daczszövetséget*Ugyanott X. 2, 270.. A végzetteljes nikápolyi csata után sereg nélkül visszatért Zsigmond elpártolt országával Temesvártt kibékülvén, újból Erdélybe jött. 1387. decemberében Brassóban is megfordult, honnan e hó 31-én Pál kolosmonostori abbásnak*A kolozsm. conv. számozatlan levelei közt levő eredetiből kiirta és meg van Kemény Józs. App. dipl. Tr. IV. 108. irt. 1388. januárius elejét is Brassóban tölté, jan. 6-án Brassóban adta ki azon okmányt, mely által Szentágotai Antalt, Miklóst, (Herbold gróf fiát) Tamás brassai plebánust, és Mátyásnak Jakab, János és Keresztély nevű fiait Toha (Tohán) birtokában megerősiti, oly kikötéssel, hogy Törcsvár parancsnokának minden évben szt. György napkor 10, sz. Mihály napkor ismét 10 arany forintot fizessenek*Fejér C. dipl. X. 2, 366., sőt még távoztával sem feledkezett meg kedvencz városáról Brassóról, mert jan. 12-én Perényi Péter és Maróthi János székely ispánoknak rendelé, hogy Brassó régi és ujabb szabadalmait senki által sértetni ne engedjék*Ugyanott X. 2, 568..

De Zsigmond nem csak szabadalmakkal látá el e várost, hanem újra épülését is eszközölte, mert az ő uralma alatt keletkezett Brassó belvárosa, melynek fallal való körülvételét, bár Mária királyné már korábban elrendelte volt, azt végleg Zsigmond foganatositá. Ezen erőditett új város épitését pedig fontos hadászati szempontok parancsolták, mert a térségen feküdt s kevés természetes védképességgel biró első Brassó, az ellenség támadásai ellen mi biztositékot sem nyujtott, már pedig, mióta a Magyarbirodalom a törökkel meggondolatlanul egybetűzött, Brassó mint az ország szélén, négy, bemenetül szolgáló határszéli szoros közelében fekvő város igen fontos hadműködési ponttá változott át, elannyira, hogy az mintegy sarkpontját képezé Erdély védelmi háborúinak; ez okon itt Zsigmond király nemcsak mint szenvedélyes városépitő szerepelt, hanem mint élesszemű hadvezér járt el akkor, a midőn Brassót beköltöztette a Köszörűpataknak magas hegyek által elzárt, s természetileg is védett völgyébe, hol a várfalakkal együttesen az erődített új város is épülni kezdett 1383-ban, a mint ezt a két évvel később épülni kezdett brassai nagy-templom falkrónikája is bizonyitja. Hogy a brassai erődöv gyorsabban épüljön és biztosabban védve legyen, Zsigmond király azt is elrendelte, hogy a barczasági szász faluk – melyeket „pertinencia civitatis” és „ad civitatem spectantes” nevez – a brassai várfalak épitésénél segédkezzenek, s harcz idején azok oltalmára segédsergeket adjanak. 1395. márcz. 11-én Zsigmond király Kanisai István székelyek ispánjának meghagyta, hogy Lajos király rendelete értelmében az alptúli tartományokból hozott árúczikkekért a brassai kereskedőktől vámot és harminczadot ne szedjenek*Másol. Gub. levélt. Priv. Civ. G. 26, 3135/771., és ugyan csak 1395-ben márcz. 10-én Zsigmond király Brassó lakóinak megrendelte, hogy a város védfalai és házak épitéséhez anyagot hordjanak*Schlötzer p. 39.. 1412. sept. 6-án Stybor vajda részletes országgyülést tartott Brassóban*1412-ben a brassaiak Stibor vajdának Nádasdi Mihály székely ispánnak s a velük gyülésen volt nemeseknek bemutatták Lajos és Mária királynétól kapott szabadalomleveleiket és az adójukra vonatkozó articulusokat, melyeket a vajda meg is erősitett. Lásd Sieb. Prov. Bl. T. I. 32–35. lap. Ezen országgyülésről emlitést tesz Kovacsich is In vest. com. 219 és Suppl. ad vest. comit. T. I. p. 324, 325. Lásd bővebben Kemény Józs. Adv. Hist. T. I. 1412. lap..

A lázas gyorsasággal emelt falak, és Zsigmond védelmi intézkedései nem tudták Brassót biztositani, mert a mig Zsigmond uralkodói hivatásáról megfeledkezve vallási harczokba elegyedett, s mig a costanzi zsinaton Husz Jánost, a reformatio e nagylelkű előfutárát, a meggyőződés e nagy vértanuját, megégettette; mig a pápa buzditására elkezdette a végzetes s hazánkat egy egész századon át marczangolt huszita háborút, az alatt a török, melyet 1419-ben Nikápolynál legyőzött volt, hazánkra vezette sergeit, s Losonczi István vajdának legyőzése után 1420-ban Hunyad-megyét feldulta, következő 1421-ik év tavaszán a győzelemtől felbátoritott török – a mint hiszik maga Amurát szultán személyes vezénylete alatt – beütött a Barczaságra. A székelyek egybesereglettek s bár maroknyi nép, még is határvédő kötelezettségükhez hiven, szembe szálltak a roppant táborral; de hősies bátorságuk nem győzelmet, csak leonidási halált hozott számukra, a törökök ellentállhatlan árként seperték el a határszéli szorosokat megszállott székelyeket, s Amurát april 3-án Brassót ostrom alá fogta, bevette s a Gesprengi hegyen levő erőd kézrekeritésével az oda huzódott brassai magitratust és igen nagyszámú népet hurczoltatott el magával*Lásd Kővári Erd. Tört. II. K. 44. lap és Engel Gesch. II. 302..

Zsigmond királyt végre az ország szerencsétlensége haza hozta, 1422-n Nagy-Váradról kiadott kiváltságlevelében a brassaiaknak és vidéke lakóinak meg engedi, hogy a hét szék törvényes szokásaival éljenek*Lásd hist. más. Gubern. levélt. priv. civit. G. 28, 2206/788.. Néhány év mulva Erdélyt meglátogatta s 1426. decemberében Brassóba jövén, egész udvarával együtt csaknem félévig mulatott ottan*Hogy 1426. dec. 20-án már Brassóban van, lásd Benkő Milk. II. 117. 1427. febr. 22-én ot fogadja a szász churfürst Fridrik követségét, ott van márcz. 17-én is amint kitünik Kurcz Mag. II. 100. lapon levő okmányból és ott van jul. 16-án is, lásd Fejér C. dipl. X. 6, 853., mely idő alatt Brassó védfalainak fölépitését a legnagyobb erélylyel folytatta*Brassó falai még Hunyadi János korában is mind épülőfélben vannak, sőt déli része csak a 16-ki században készül el, amint alább látni fogjuk.; hogy ez könnyebben létesülhessen, 1427. junius 19-én Brassóban kiadott adománylevelében Brassó város több évi adóját elengedé*Eder in Felm. p. 65., és azon malmokról, melyek akár a városban, akár az ő határához tartozó hegyek közt és a réteken voltak, mindazon jövedék adókat, a melyeket addig a székelyek ispánjának, vagy a törcsvári várnagynak fizettek, elengedte, azon veszteségek fejében, melyeket a keresztyénséget megrohant török tüzétől szenvedtek, és azon érdemükért, melylyel a fellázadt Radol, vagy másként Plazmaglava ellen az országot oltalmazták, és városukat nagy költséggel az ország nemeseinek s népének védelmére megerősitették, miért Kusali Jakcs János és Mihály székelyek ispánjainak, továbbá Törcsvára fő- és alparancsnokainak megrendelte, hogy a brassaiakat ezen mentességükben megtartsák és másokkal is megtartassák*A brassai levélt. 70. sz. alatt levő ered. után közl. Marienburg klei. Gesch. 195. lap. Hit. más. Gub. levélt. Priv. Civ. G. 26, 2206/788..

Zsigmond Brassóban mulatása alatt nem csak kizárólag Brassóval, hanem országos érdekekkel is foglalkozott; jul. havában a székelyekkel Oláhországba becsapva, Dán vajdát székébe visszahelyezte s Gyurgyevo várát épitette; Zsigmond nagy erélyt fejtett ki abban is, hogy a Barczának a törökök ellen való könnyebb védelmezhetéseért a német lovagrendet visszatelepitse oda, a mi azonban diplomatikai cselfogásainak nem sikerült.

Zsigmond király Brassóban mulatása alatt márcz. 17-én (1427.) ott országgyülést is tartott, melyben a hadügyről, katonák kihágásairól és sócsempészekről hozattak törvények*Lásd Vass Józs. Erd. országgy. a vajdák alatt 99. lap. Zsigmond király ezt tanusitó oklevelének ered. a leleszi kápt. közli Fejér Cod. dipl. X. 4, 878 és Eder Felm. 99., s csakugyan Brassóból adja ki a legelső ismeretes élelmezési árszabályt*Lásd ezen igen érdekes okmányt Árpádia III. 34 és Kővári Erd. Tört. II. 46–47. lap..

Zsigmond király távoztával se feledkezett meg a kiválóan kegyelt Brassóról. 1428. jul. 27-én Kevy városából ad ki egy igen nagy fontosságu kiváltságlevelet, melyben mondja: 1-ször: hogy Brassó és vidéke lakói szabadon használhassák erdeiket, melyek a térségen a szántók közt vannak, kivéve azokat, melyek királyi birtokok vagy mint ilyek már el vannak adományozva s nem értve ide a havasokon levő sötét (fenyves) erdőket; 2-or: megengedi, hogy Brassó és a faluk öregei a kisebb vétségek esetében birságoljanak, vérbocsátásért 2–3 napra a vétkest be is börtönözhessék; 3-or: Brassó s vidéke lakói az alptúli tartományokba menetelükor vámtól mentesittetnek, harminczadot a régi szokás szerint fizetnek; 4-er: szabadon választanak consult, birót, papot; 5-ör: kit a község a haderő kapitánya vagy hadnagyává választ, az embereinek kihágásai felett szabadon itélhet; 6-or: emberölésért a biró a gyilkost elfogathatja, de itélet előtt javait le nem zárolhatja. Ha a gyilkos a rokonsággal vérbérben kibékül, a birónak 5 szebeni marchát fizet a békeszerződés megirásáért. Ha birságolás esetében a biró a községgel megegyezni nem tud, a kérdés a hét szék biráihoz felebbeztetik. Ez végérvényesen dönt stb.*Ezen okmány hit. másolatban Erd. gubern. levélt. Priv. Civit. G. 28, 2206/788..

Zsigmond itthon némileg rendbe hozván dolgait, ismét megindult európai kalandos útazásaira s mig Rómában a császári koronát leste, azalatt a felbőszitett husziták a Szepességet dulják, a török pedig ismét fenyegetőleg közelit Oláhország határaihoz, s 1432-ben a Barcaságra is beütvén, azt feldulja, de Brassót bevenni nem tudta*Lásd a brassai templ. falkrón. közölve Unterhalt Bl. für Geist stb. 1839. évf. 18. szám.; a törökök ezen s következő években folyton nyugtalaniták Erdély délkeleti részét, minek veszélyességét növelte az, hogy a Fogaras vidékére betelepitett oláhok a törökökkel tartanak s azokból több csapatot becsempésztek az országba, miért Jakcs (Jakch) Mihály erdélyi vajda 1434. máj. 1-én Görgény (Gergin) várából Brassó polgárainak azt irja, hogy a mint értesül, törökök lappangnak az országban, kiknek táborába az oláhok járnak, azért fölhivja, hogy ügyelettel legyenek az áruló oláhokra s igéri, hogy rövid időn egész táborával segitségükre fog menni; addig is a mi hirt hallanak, tudassák vele*Közli Kemény József. Tud. Gyüjt. 1830. III. 102–103. lap, a brassai levélt. levő eredeti után és Székely oklevélt. 129. lap.. Ez év jun. 2-án a vajda már a táborból ir a brassai polgároknak, figyelmes őrködésükért megdicséri, elrendeli, hogy a havasokat egész erejükkel cirkálják, s az áruló fogarasi oláhokat sujtsák le, asszonyt és gyereket azonban kiméljenek. Egyszersmind tudatja, hogy néhány nap alatt ő maga is ott lesz, hogy az álnokokat szétszórja*A brassai levélt. levő eredeti után közli Marienburg kl. Gesch. 193, 194. és Fejér C. dipl. X. 5, 137 és Tud. gyüjt. ugyanott és Székely oklevélt. 129.. Jakcs vajda gyors megjelenése a törököt visszavonulásra birta, s igy a Brassót fenyegető veszély ez alkalommal elvonult. Mit Nagy Lajos és Zsigmond király Brassó érdekében tettek, azt utódaik is folytatták s Brassó a nyert kedvezmények és szerencsés fekvése folytán csakhamar kiheverte veszteségeit s nem csak egyik tekintélyesebb, hanem okosan felhasznált kereskedelmi előnyei mellett egyik leggazdagabb városává lett hazánknak; mert Brassó ez időben nem csak kis mérvű belkereskedést folytatott, hanem kelet és nyugat kereskedelmének közvetitője volt, mi által csakhamar nagy gazdagságra tett szert. 1438-ban a török beütése fenyegette Erdélyt, mikor Albert király Brassó biztonságáról is gondoskodott, s ez év febr. 14-én átirt Brassóhoz, megdicsérve eddig tanusitott hűségüket tudatja, hogy Vládhoz az Erdély vajdához irt a végett, hogy városukat minden háborgatás, nevezetesen a törökök támadásai ellen fedezze és biztositsa, egyszersmind arról is értesiti, hogy egyéb intézkedései mellett a székely ispánságra rövid időn oly egyéneket fog beküldeni, kik Erdélyt és titeket is minden veszélytől és ellenségtől meg fognak védeni*Lásd ez okmányt Marienburg Kleine Sieb. Gesch. 206–208 és Székely oklevlt. 136. l.. Ez intézkedés és Brassónak Zsigmond idejében épülni kezdett bár be nem végzett várfalai meg is menték Brassót az ez évben beütött törökök dühétől, kik a méhes kerteket és külvárosokat felégették ugyan, de a belvárost bevenni nem tudták*Kővári Erd. Tört. II. 57. és a brassai nagytemplom falkrónikája. Lásd Unterh. bl. für Geist stb. 1839. évf. 18. szám..

Következő 1439-ik év august. 2-án Albert király Szegedről*Előadja, hogy Mise Gy., Kilhan Ján. brassai esküdtek, és Dapper Pét. Földvár városa (Civitatis nostrae Fewldwar) birája megjelenve panaszolták, hogy Brassó és a Barczaság lakóit a székely ispánok gyakran elfogatják, ujitásokkal kiváltságaikat sértik stb. a székelyek ispánjának rendeli, hogy a brassaikat és a Barczaság lakóit több király, nevezetesen boldog emlékű atyánk és elődünk Zsigmondtól nyert kiváltságaik ellenére le ne tartóztassák, ne zsarolják, törvénytelen ujitásokkal ne terheljék, de sőt minden megtámadások és jogsérelmek ellen tisztjök szerint oltalmazzák*Közölve Prov. Bl. I. 49–41. és Székely oklevélt. 140–141. lap..

Hunyadi János a hős vezér s az országnak még nagyobb kormányzója, ezen hadászatilag fontos város emelését igen lelkén hordozta, s azt soknemű kedvezményekben részesitette, jutalmul azon áldozatokért, melyek az akkori terhes honvédelemmel egybefüggőleg az egész országot és ekkép Brassót is terhelték; igy 1443-ban jan. 6-án Csanádról ir át a hős vezér Brassónak, hogy a Bánát védelmére sok kiadásai levén, azon 50 ezüst marchát, melyet adójuk fejében Szt.-Márton napra előre igértek, az átvételre leküldendő Vincze jegyzőnek mulhatlanul átadják*Eder in Felm. p. 120–121. egészen Kemény Suppl. dipl. Tran. III. 249..

A törökökön vívott fényes győzelmek után jött a várnai szerencsétlenség, a midőn a király könnyelmüsége életének és a csatának elvesztését okozta, maga Hunyadi János is: hazánk és Európa e nagy védura, Vlád oláh vajda fogságába esett, honnan a kiszabaditására, s Vlád megbüntetésére fegyvert ragadott magyar nemzet előtt megrettent vajda önként bocsájtá szabadon, sőt személyesen kisérte el Brassóig*Lásd Marienburg. kl. Gesch. Sieb. 76., itt és mindenütt nagy örömmel fogadtatván, nem sokára az ország kormányzóságával tiszteltetett meg. Az országos gondok s a vállaira nehezült közügyek között is, Hunyadi figyelmét gyakran forditá Brassóra; igy 1444-ben a székelyek ispánjának rendelé, hogy Brassóban és tartozandóságaiban bár ki, még a király által adományozhatott jószágokba is senkit be ne iktassanak, mivel a király maga is több adományait visszavonta*A brassai levélt. levő eredeti után közölte Eder in Felm. 130–132. lap.. Ugyan ezen évben rendeletet küldött a brassaiaknak, hogy a kereskedők és kőmivesek dolgaiba ne elegyitsék magokat, elrendelvén azt is, hogy a már akkor is igen virágzó posztókészitést előmozditsák s készitményükre a város czímerét illesszék*Ered. in tabulario Coron. honnan közli Eder in Felm. 219, 266..

De nem csak kedvezményekben részesitette nagy kormányzónk Brassót, hanem felfogva a határszélen fekvő és a török beütéseknek kitett város hadászati fontosságát, annak biztositására és megerőditésére mindent megtett, s hogy az gyorsabban létesülhessen, hogy a városnak félben levő védfalai minél hamarább bevégeztethessenek, a város kérelmére 1453-ban megengedte, hogy a Czenktetőn levő királyi várat lebontva, annak anyagát a város falainak gyors fölépitésére használhassák*Eredeti a brassai levélt. közölve Sieb. prov. Bl. I. p. 1–12. lap..

Ugyanezen évben sept. 21-én Hunyadi fölterjesztése következtében László király a nádornak, erdélyi vajdák és alvajdáknak elrendelte, hogy akkor, a midőn a brassaiaknak és a Barcza lakóinak a hét szász székben lakók ellen kereskedelmi vagy bár mi más ügyben perök van, forumokon folyjon, a felperesek a hét szék birái elibe küldessenek, s ha az itélettel meg nem elégednének, azt a király elibe fölebbezhessék*A szász nemzet levélt. levő ered. után készült másolatban Kemény Suppl. dipl. Tran. III. 380.. Ugyan ez évi márcz. 12-én a Besztercze eladományozása miatt zugolódó szászokat László király biztositá, hogy a hét széket, a két széket (Selk és Medgyes), a Barczaságot, Kolozsvárt, Alvinczet és Talmácsvárát soha el nem adományozza*Ugyanott III. 379. és Eder Schedeushoz 240. l..

Hogy a Zsigmond király uralma alatt megkezdett s Hunyadi János kormányzósága alatt erélylyel folyt épitése a brassai védfalaknak nem egyhamar végződött be, kitetszik László királynak 1454. pálma vasárnap előtti szombaton kiadott rendeletéből, melyben meghagyja, hogy Brassó bástyákkal ellátott (moeniis jam munite) falainak tovább épitéséhez Wydenbach, Petersberg, Bryngendorf és Honyberg községek munkaerőt adjanak*Közölve Sieb. Quarts. VII. p. 288..

1455. nov. 15–19-én maga Hunyadi János is Brassóban van, mikor a Czenken levő várnak a város erőditése érdekében való lebontására ujabb engedélyt ad ki*Lásd Prov. Blätter I. 4..

1457-ben László király Prágából rendeli a brassaiaknak, hogy a föllázadt Szilágyi Mihály által üldözött Rozgonyi Osváld székelyek ispánját városukba befogadják és oltalmazzák*Eredetije a brassai levéltárban, közli Márienburg Gesch. 212.. Mit, hogy megtettek, tanusitja Rozgonyinak ez évben decz. 9-én László királyhoz irt levele, melyben dicséri a brassaiakat, hogy a király hűségében megmaradván, Szilágyinak diódi és beszterczei várait ostrom alá vették*Eredetije u. o. közli Marienburg ugyanott 213. lap és Székely oklevéltár 175.. Hogy Hunyadi kormányzóságában Brassóban pénzverde is volt, arról ez időben itt vert számos érem tanuskodik; de bizonyitja a Hunyadi János kormányzósága alatti pénzverdék kamarásának Olasz Kristófnak (Christian Italicus) 1443. szt. Mihály napján kiállitott nyugtatványa, melyben elismeri, hogy a pénzveréshez szükséges eszközöket a brassaiaktól átvette, hogy azt felsőbb rendelet értelmében Segesvárra szállitsa*Ered. brassai levélt. közli Marienburg Gesch. 204. lap., sőt még arra is adatunk van, hogy Brassó ez időben püspöki székhely volt, mert 1448-ban a rigó-mezei csatában elestek közt ott van a brassai püspök (Epp. Coronensis) és apostoli legátus brassai Bánffi István is*Bonfin Dec. III. 1. 7.. Igen valószinű azonban, hogy a brassai püspökség nem más volt, mint a milkoviai, melynek székhelye a törököktől való félelemből ideiglenesen tétetett volt át Brassóba.

A nagy Hunyadi Jánosnak Brassó iránti kegyelete hozzá méltó fiára Mátyás királyra is átszállt, ki a brassaiakhoz való kedvezményekben még talán Nagy Lajos és Zsigmond királyokat is felülmulta. Oly nagy azon szabadalmak száma, melyeket Brassó e nagy királytól nyert, s azok annyira fontos szerepet játszanak Brassó fejlődési történelmében, hogy ha csak kivonatozva is, rövid ismertetését köteles megemlékezésnek tartom.

1460-ban Brassóba megbizottját küldé a nagy király, hogy az oláhországi zavarok folytán károsult barczasági szászok bajain segitve legyen, s azok veszteségeikért kárpótlást nyerjenek. Ezen megbizott (megnevezve nincsen) a trónjára visszahelyezett Dán vajdától is Brassó és a Barcza lakói részére nagyon fontos kiváltságlevelet eszközölt ki*A mint kitetszik Dán vajda 1460. kiadott okmányából, melyet a brassai arch. levő eredeti után közöl Marienburg kleine Gesch. Sieb. 228–232 lap. Ezen igen fontos okmányban a vajda előadja, hogy urának Mátyás királynak Brassó és a Barczára küldött megbizottjának felszólitása folytán tekintve azt, hogy a kegyetlen Drakul vajda, a havastúli tartományok e vad zsarnoka minket trónunktól megfosztva egy egész évig a Barczán nyertünk menedék és álláspontot országunk visszanyerésére, tekintve azt, hogy a brassaiak és a Barcza lakói nevezett kegyetlen zsarnoktól sokat szenvedtek, s nem csak javaikban károsittattak, hanem sokan megölettek, csonkittattak s más szenvedéseknek voltak kitéve; azért a mi hű boerainkkal (mind névszerint megnevezi) egyetértőleg rendeljük, hogy Brassó és a Barcza földe lakóit senki országunkban kárositani, elfogatni, bántalmazni ne merje; a ki utódaink közül ezt megszegve a brassaiakat és Barcza lakóit elfogni és bántani merné, az Isten, Mária, az angyalok és szentek verjék meg, Isten semmiben ne szerencséltesse, holta után lelke a Jehenna (igy) tüzébe vettessék, testét a föld be ne fogadja, hanem mint lelketlen állatét, kutyák falják fel, stb. A hártyára irt okmányt a vajda és 12 boér függő pecsétje disziti..

1464-ben a szebeni magistratus és polgárságnak rendelé, hogy Brassó és a Barcza lakóit, ha Szeben területén vannak is, régi szabadságaikban ne bántalmazzák, ugy árúczikkeik eladásában, mint azok vásárlásában és semminemű más ügyeikben ne korlátozzák; valamint mindenekben az ő régi törvényeiket, szokásaikat és szabadalmaikat tiszteletben tartsák. Hogy e rendeletének érvénye legyen, az erdélyi vajda és alvajdáknak meghagyta, hogy a brassaiakat és a Barcza lakóit jogaikban mindenkivel szemben és mindenhol védelmezzék*Közli Albrich in Palladio Coron. Sub. Nr. 7. p. 93..

1467. novemberében, midőn Mátyás király moldvai hadjáratára ment, Brassót is érintette, s nov. 11-től beindulásáig (nov. 25-ig) Brassóban mulatott, mikor a brassaiaknak azért, hogy Veres Benedek lázadásakor hivek maradtak, régi szabadalmaikat megerősité, s azon felül a posztó és vászonnal való szabad kereskedést megengedé*Albr. Pall. Cor. sub Nr. 7. p. 93.. Ugyanez év szent Márton püsp. napján Brassóból, az erdélyi vajdához és székelyek ispánjához aziránt rendelkezik, hogy a brassaiakat hadkötelezettségeiken felül ne terheljék, hadkötelezettségük pedig abban áll, hogy a midőn a király személyesen vezet hadserget Keletre, akkor mindenki tartozik saját fegyverzettel és pénzén felülni; akkor pedig, a midőn a király nyugatra vezet személyesen hadserget, 50 jól fegyverzett harczost tartoznak kiállitani*Hitel. más Gub. levélt. Priv. Civ. G. 26, 313/771.. Ez év okt. 30-án Medgyesről megerősitvén Brassónak Mindenszentek napján tartott vásárait, rendelé, hogy az azon vásárra menő bármily nyelvű kereskedőktől, valamint Brassó város polgáraitól és azoknak e vásárokra vitt s onnan visszahozott bárminemű árúczikkeiktől vámot és harminczadot ne szedjenek. Ez év szent Márton napján pedig Brassóból az erdélyi vajdának rendeli, hogy a brassaiakat régi szabadalmaik és szokásaikban megtartsa, a törcsvári várnagynak, hogy a kereskedési czélból Oláhországba menő brassaiakat a vámtól mentesitse*Gub. levélt. ugyanott. Ezen felmentő levelét Mátyás király, Ördög Mihály és Viroch Péter brassai polgárok kérésére 1468. oct. 4-ik calendáján ujból átirta, másolatilag meg van ugyanott..

A hadjáratból visszatérve, ujból érinté Brassót, ott viradott fel az 1468-ik évre, s jan. 3-án Brassót és a Barczaságot hű ragaszkodásáért kivette a korona-adó alól*Teleki Hunyadiak kora ok. CDLIII. Sz. Heltai kron. II. 91. és Marienburg Gesch. 224..

A brassaiakra nézve ily kedvezőleg kezdődött év folytán Mátyás király több kedvezményekben részesité e város polgárait, egyik szabadalomlevelében megengedi, hogy a havastúli tartományokba árúczikkeikkel: vas, aczél (calybe), lovak és ökrökkel szabadon kereskedhessenek*Eder in Felm. 222.; egy második által megerősiti a brassói egyházat Zerne (Zernyest) és Thuha (Tohán) birtokába, elrendelvén, hogy árapataki Geréb András, vagy Demeter Demeter, vagy hidvégi Nemes Miklós, vagy bodolai Nemes Antal király emberek jelenlétében beiktattassék*Közli Albrich in Pall. Coron. sub. Nr. 9. p. 95.. Morvaországi győzelmes hadjáratáról való visszatértekor Pozsonyban adja ki ez évről szóló harmadik rendeletét, melyben a brassóiak kérése folytán, az erdélyi pénzverdék ispánjának rendeli, hogy a két oláh fejedelemség pénzeinek forgalmát ne akadályozza*Gr. Teleki Hunyadiak kora, IV. 79., és ez év jul. 31-én Magyar-Brodról rendeli az erdélyi vajda és székely ispánnak, hogy a brassaiakat, korábban nyert szabadalmaik ellenére, vámokkal és fuvarozásokkal terhelni ne merészeljék*Ezt Mátyás ez év oct. 4-ik calend. ujból átirja hit. más. Gub. levélt. Priv. Civ. G. 26. 3135/771.. Mátyás királynak Brassó iránti nagylelküsége pár évig szünetelt, de 1471-ben, mintha az elmulasztottakat kipótolni igyekeznék, egészen elhalmozta Brassót kegyajándékaival; igy ez év márczius 10-én Budáról kiadott szabadalomlevelével Brassónak annyiszor tanusitott hűségeért Tordán át vámmentességet engedett. Ez okmány nevezetes s Brassó akkori állapotáról érdekes adatokat tartalmaz. A többek közt igy szól: „A Barcza földén fekvő Brassó dísze, védbástyája és kapuja ez oldalról birodalmunknak, oly nagyszerű (magnificus), oly fényes épületekkel és védfalakkal, hogy mindeneknek irigység nélküli dicséretét méltán kiérdemli. Valamint erődei szilárdak*Hogy Brassó e időben egyik legtekintélyesebb erődje volt a magyarbirodalomnak, azt a pápai nuncius egy leveléből is látjuk, ki a többek közt ezt irja: „Brassovia che e l’ ultima terra d’ Ungheria verso Valachia, nella quale sta la piu parte tedeschi, querta e fortissima per modo che da uno esercito grosso si potra prevalere 4 o5 mesi per fin che socorso del Regno venisse”; azaz: „A Magyarország Oláhország felőli véghatárán fekvő Brassó, melyet leginkább németek laknak annyira erős, hogy nagy hadseregnek is 4–5 hónapig ellent tudna állani, mi alatt az országból segély érkezhetik.” Lásd e levelet Engel Gesch. des Ung. Reiches II. 9., ugy lakói erényekben dúsak, hitökben kiválók és hazafiságban rendületlenek; azok eldődeink a királyok s atyánk Hunyadi János kormányzó alatt is oly ragaszkodást és hűséget tanusitottak, hogy a miatt e város lakói veszedelmeknek és károknak nem egyszer voltak kitéve, főleg az ujabb zavarokban, midőn az erdélyiek közül sokan fellázadtak, irántunk való hűségöket megtartván, e miatt sok károk és költségeknek voltak kitéve; azért Wyroch Péter brassai polgár kérésére, Brassót és a Barcza lakóit a Tordán beszolgáltatni szokott vámtól (tributo-nak van az okmányban irva, de az itt vámot jelent), melyet személyökről, kereskedelmi czikkeikről, állataikról s minden másnemű árúikról fizetni szoktak volt, örökre felszabaditjuk, kiveszszük s ezen levelünkkel fő- és alvámszedőinknek, jelenieknek és jövendőbelieknek meghagyjuk, hogy nevezetteket minden vám alól mentesitsék; az erdélyi vajda, vicevajda és polgári ispánnak (comes parochialis) pedig rendeljük, hogy a brassaiakat és a Barcza lakóit ezen mentességükben megtartsák és másokkal is megtartassák*Közli Albrich Pall. Coron p. 102., töredékesen Schlötzer p. 67 egész terjedelmében meg van Kemény József Suppl. dipl. Tran. IV. 239–240 lap. Hitel. más. Gub levélt. Priv. civit. G. 26. 3135/771.. Ugyancsak ez évben Mátyás király Brassónak adományozta az addig brassói Geréb György által birt Sárkányt és Mikesdorfot*Közli Albrich Pall. Coron. sub N. 16. p. 103..

Az ekkor felmerült cseh és morva háborúhoz Brassó csak hadkészletek és pénzzel járult, de a harczban való részvételtől Mátyás rendeletére fölmentetett; a mint kitünik ez Mátyás királynak egy ez évről kiadott rendeletéből, melyben a brassaiakat lőpor és lőfegyverek küldésére szorgalmazza*Ered. a brassai tabular. emliti Eder in Felm. p. 219.. Egy másik leveléből az tünik ki, hogy a husziták elleni hadjáratkor kivetett összegből az erdélyi szászokra 21,000 frt jutott, minek negyedét Brassó fizette*Ered. u. o. emlitti Eder in Felm p. 154–161.. Végre jun. 26-ról Pongrátz és Csupor erdélyi vajdáknak megrendelte, hogy a brassaiakat a katonai kiegészitéstől mentsék fel, mivel a cseh hadjárathoz ugyis nagyon sokkal járultak*Ered. u. o. emlitti Eder in Felm. p 161 közölve Sieb. Quartals. T. VII. p. 317. Oklevél közölve Teleki Hunyadiak kora DXXVIII okl.. 1476. szeptemberében, a midőn a török félmillió harczossal indult Moldova és Magyarország ellen, Mátyás királynak elibük siető egyik hadserge, melyet az országbiró és az erdélyi sereg főkapitánya Báthori István vezénylett, október elején Brassóban táborzott, s a király kemény rendelete következtében a szászok által kiszolgáltatott ágyúkkal még e hóban benyomult s a visszahúzódó török utósergeit tönkre verte*Lásd Teleki Hunyadiak kora DXCIII. számu okmányt..

1480-ban iszonyú pestis pusztitott Brassóban és a Barczaságon*A brassai nagytemplom falkrónikája közölve Unterhaltungsbl. für Geist. stb. 1839. évf. 18. sz.. 1481. aug. 25-én Mátyás király Budáról kiadott rendeletében az oda menő és vissza jövő kereskedők vámmentességét biztositá, s ugy a király mint a királyné vámszedőinek megrendelte, hogy Lajos, Zsigmond és Albert királyok szabadalmai értelmében Brassó és a többi szász városok kereskedőitől és polgáraitól vámot s más fizetéseket ne szedjenek stb.*Hit. más. Gub. levélt. Priv. Civ G. 3135/771..

1482-ben, midőn Bécs ellen indult, Pozsonyból, a külföldi kereskedőknek megtiltotta, hogy árúikat a Királyföldön és Brassóban font, vagy sing számra árulják*Teleki Hunyadiak kora DCXCII. sz. okmányt.. 1484. sept. 15-én Horváth István alvajda Szászvárosról irja a brassaiaknak, hogy a vajda tudósitása szerint a törökök Oláhországban ólálkodnak: „azért arra kérünk, sőt a vajda nevében szigoruan rendeljük, hogy biztos kémlőket küldjetek Oláhországba, hogy ha szükség lesz segitségtökre siethessünk. Egyszersmind tudatjuk, hogy a szultán Tömösvárra is küldött 7000 törököt, de Kinizsi Pál reájuk csapván, azokat részben levágta, részben vezérestől együtt elfogta”*Ered. brassai levélt. közli Marienburg Gesch. 227–228..

1486. márcz. 17-én Mátyás király az előbbi évben kiadott azon szabadalomlevelét irta át és erősitette meg, mely szerint a kerczi és egeresi apátságot, azok tartozandóságait, nemkülönben a szebeni és segesvári egyházakat, Brassót tartozandóságaival, végre Omlást és Talmácsot a megyékhez való sorozástól fölmentvén, ezek határozata alól kiveszi*Ered. a szász nemzet tabulárisában..

Ugyanazon év deczember 6-kán Báthori István erdélyi vajda Beszterczéről a brassaiakat biztositotta régi szabadságaikban; szabályozta a Törcsvárnál fizetni kellett borvámot; ló, fegyver és hizott juhokon kivül minden egyéb czikknek szabad kivitelét megengedte, s végre a birót vagy két polgárt jövő vizkereszt napján Vásárhelyt tartandó értekezletre hivta*Lásd Székely oklevélt. kiadja Szabó Károly Kolozsv. 1872. I. 261–262. lap és részletesebben alább Törcsvár leirásánál..

1487-ben Mátyás király a brassai és barczai szászoknak szabadságait ujból megerősiti s megengedi, hogy Udvarhelyszékről a székely sót szabadon vihessék és használhassák*Ered. a brassai tabul. Nr. 19. másolatban Albrich Pall. p. 107..

A nagy király szerencséje tetőpontján, midőn trónja a császár meghóditott fővárosában fényelgett, sem feledkezett meg kedvencz Brassójáról, s a midőn 1488. január 7-én Bécsből a brassaiakkal tudatja, hogy a törökök és tatárok mozgalmairól küldött jelentésüket kapta, megdicséri buzgalmukért s elrendeli, hogy a törökök és tatárok mozgalmait ezután is szemmel tartsák; egyszersmind azt is tudatja, hogy Báthori Istvánt erős sereggel rendelte oltalmukra, valamint az alvajda is parancsot kapott: hogyha a törökök arra felé tartanának, a tőletek kapandó értesülésre, azonnal segitségtekre siessen, különben alig valószinű, hogy a törökök ellenetek és birodalmunk ellen valamit tennének, de azért ti legyetek éber figyelemmel stb*Ered. brassai levélt. közli Marienburg Gesch. 225–226..

És ugyanezen évben márcz. 27. Mátyás király Bécsből azon szabadalmat adta a brassaiaknak, hogy Erdélyt, Oláhországot és Moldovát érdeklő hadjáratokon kivül katonáskodni ne tartozzanak, miért Báthori István erdélyi vajdának és az őt követendő minden vajdáknak s mindazoknak, kik a seregek felültetése és kiállitásával vannak megbizva, elrendelte, hogy Magyarországot, vagy más a törököket nyugat irányban érdeklő hadjáratok alkalmával a távol eső Brassó város lakóit az azokban való részvételtől mentesitsék*Ered. brassai Tab. közli Albr. Pall. cor. Nr. 2. p. 107. hiteles más. Gub. levélt. priv. Civ. G. 26. 3135/771..

1490-ben april 3-án Bécsből keltezett rendeletében pedig Küküllővár előljáróinak és várnagyának azt hagyta meg, hogy vásáraik alkalmával a brassai szászoktól a szokásos helyi vámokat ne szedjék*Gub. levélt. Ugyanott.. És végre ugyanezen év és napról keltezett rendeletében parancsot adott országa minden vámosainak, legyenek azok szárazon vagy vizen, hogy a brassaiakat régi szabadalmaik értelmében mindenütt, mindennemű vámtól mentesen bocsássák át; az ország nagyjainak, báróinak, főpapjainak, a várnagyoknak, kir. városok, mezővárosok és megyék előljáróinak, biráinak szigoruan meghagyván, hogy a kereskedelmi czélból vagy élelmük beszerzéseért szétbarangoló brassaiakat ne itéljék, ne büntessék, el ne fogják, hanem ha azok közül valaki kihágást, vagy bűnt követne el, vagy adósságba esnék, s bármily ügyben ellenük valakinek panasza, keresete lenne, azt Brassó magistratusa és birója előtt folytassa, hajtassa végre, és a bűnöst ott illetékes forumán büntettesse*Gub. levélt. Priv. civ. G. 26. 3135/771..

Ez volt az utolsó kedvezmény, melyet Brassó a nagy királytól nyert; mert nem sokára (1490. apr. 6-án) hazánk, az egész keresztyénség, sőt Európa nagy veszteségére e nagy monarcha áldásos életének véget vetett a sötétben kevert méreg általi halál.

A nagy királynak méltatlan utóda, a magyar nemzetnek és hazánknak mindenek közt legtöbb kárt okozott gyámoltalan Ulászló, a Brassónak adott kedvezményekben versenyzett Mátyással, sőt őt felül is multa, a mennyiben Brassót az ország kárával és a magyar nemzet érdekeinek háttérbe szoritásával, nemzeti élete megcsonkitásával igyekezett felgazdagitani. Mátyás nagylelkű volt Brassó iránt, Ulászló tékozló, a midőn a magyar korona legszebb gyöngyét kegyeletlenül kitörve, oda vesztegette Brassó városának, s nagyszámu vitézlő magyar népet megfosztva szabadságától, ama város századokon át gyötrött rabszolgáivá tette. Mátyás jogokkal gazdagitá Brassót, Ulászló az országot és a koronát meglopva adományozta meg azt, a midőn egy addig szabad, harczos nép zsarnokává tette.

Mátyás halálának évében 1490. oct. 22-én Ulászló Budáról az ország nagyjainak, mindennemű előljáróknak, biráknak, várnagyoknak vámszedőknek rendeli, hogy Brassó és a Barcza lakóit Mátyás király rendelete értelmében minden vám, harminczad s más fizetésektől felmentsék, őket e miatt személyükben és portékáikban ne kárositsák. Ha valakinek keresete és követelése lenne irányukban, azt a jövő pünköstkor egybeülendő országgyülés elébe vigye, hol a brassaiak is tartoznak erre vonatkozó kiváltságleveleiket bemutatni*Gub. levélt. Priv. Civ. G. 26. 3135/771.. Ez volt e gyarló király további kedvezményeinek alapja, nem a királyi kegy, hanem kegyárulás volt az, mert mindig pénz hiányában szenvedvén, Brassó nyomatékos argumentumai által megvesztegetni engedte magát*1495-ben a templom falkrónikája szerint nagy pestis pusztitott Brassóban és a Barczán. s 1500-ban a Törcsvárhoz tartozó 10 barczasági magyar falut kivette az erdélyi rendek sorából a katonáskodás és adózásra nézve Brassóhoz csatolta*Lásd ez okmányt részletesebben Hétfalu leirásánál.. Itt volt kiindulási pontja az addig szabad, határőri szolgálatokra hivatott itteni magyar népelem könyörtelen leigázásának; mert Brassó e percztől fogva mindent elkövetett e népnek politikai elnyomására és elnémetesitésére. Az egykor szabad harczosokból jobbágyokat csinált, mint állitólagos földesur, azok nagyterjedelmű erdőségeit, s más javadalmait erőszakosan lefoglalta, s e népet oly nyomorra juttatta, hogy létele és fennmaradhatása még napjainkban is nagyon kérdésessé van téve*A barczasági magyar faluk elnyomásának történetét lásd tüzetesebben fennebb Hétfalu leirásánál..

Az ország rendei már az adományozás évében felszóllaltak, s a Barcza magyar lakóit az ország nemesei közé számitották; de Ulászló 1501. jun. 24-én Budáról rendeletet adott ki, melyben előadta, hogy a nemesek universitása (országgyülés) Brassó némely tartozandóságait mint nemeseket kétféle adóval: a királyi és nemesi adóval terheltette; azért Péter bozyni és szt.-györgyi gróf s erdélyi vajdának meghagyta, hogy Brassó tartozandóságainak a nemesek közé való adóztatását gátolja meg*Ezen okmány hit. más. Gub. levélt, Priv. Civ. G. 28 3135/771..

Ezen rendelet elnémitá a jogvédőleg felszólalt erdelyi nemesség szavát; az országra nehézkedett szerencsétlenségek elvonták a figyelmet a szegény barczasági magyarságról; Brassó pedig őrködött afelett, hogy a leigázottak panasza el ne hasson az országhoz, mig végre lett hajtva telhetetlen czéljuk teljes absorbeálásra irányzott minden törekvése.

Ulászló a Brassónak való kedvezményekben határt nem ismert s a megkezdett úton következetesen haladt tovább. 1507-ben Budáról kiadott kiváltságlevelével Brassónak megengedte, hogy veres viasszal pecsételjen*Ered. brassai levélt. Közli Albrich Pall. Cor. Nr. 20. 119. és ugyanezen évben helyben hagyja az ország rendeinek azon határozatát, mely szerint az erdélyi harminczadot a brassai és szebeni szászoknak 14000 ftért két évre haszonbérbe adták*Ered. Szásznemz. levélt. rövidletben közli Kemény Józs. supl. Dipl. Tran. V. 349.. Ulászló egy 1508. sept. 28-án Budáról kiadott iratából az tünik ki, hogy a brassaiak és szebeniek Somi Jósa temesi bánnak 9 ágyút, hozzátartozókkal, s ahoz gyalog puskás fedezetet adtak akkor, a midőn ez a Lajos király megkoronáztatásakor kirótt ökör adó, és a Rádul (oláhországi) vajda halála miatt fellázadt székelység ellen a Barczán táborozott*Eder ad Felm. 177, 204, és Kemény Józs. Not. Cap. I. 202, és a templom falkrónikája.. Ez évben nagy árvizek pusztitottak, a templomfal krónikája szerint, Brassó vidékén.

1511. Szentháromság vasárnapján Ulászló Budáról adja ki azon nevezetes kiváltságlevelet, mely az addig székely ispánoktól függött Brassó- és a Barczaságnak (Barczia) a Királyföldhöz való csatolására nézve az első lépés volt, a mennyiben ebben rendeli el, hogy Brassó és a Barcza lakóinak, ugy Besztercze, mint a hét és két széken lakók ellen inditott pereik a szász széken folyjanak, s ne a vajdához – mind eddig – hanem a királyhoz felebbeztessenek*Ered. beszterczei levéltárban közli Kemény Józs. suppl. Dipl. Tran. V. 385..

Ugyanezen 1511-ik év aug. 17-én ad ki Wlád oláhországi vajda egy kiváltságlevelet a brassaiak számára, melynek bevezetése azért nevezetes, hogy előadja, miszerint ura és fejedelme Ulászló király, s elsőszülött fia, Lajos iránti tartozó hűségből, mint akik őtet az oláhországi trónon megerősiték, valamint az ország nagyjai iránt hűséges ragaszkodásunkat kimutatandó, más részről Brassó birái, esküdtei és az egész communitás és a barczasági universitásnak a mi kedves szomszédainknak segélyükre akarunk lenni, ha a kereszt ellensége (török) őket megtámadná, vagy fenyegetné, egész erőnkkel segítségünkre sietünk, ha pedig tulerejével nem birnánk, akkor arról urunk királyunkat értesiteni fogjuk. Nemkülönben Brassó és a Barcza lakóit midőn kereskedelmi czélokból, vagy élelmük megszerzéseért országunkba jönnek, barátilag fogadjuk, személyükben, javaikban nem kárositjuk, uj vámokkal s egyéb fizetésekel nem terheljük, hanem a mint régi időktől fogva fenn áll, király ő felsége alattvalóival kegyesen bánunk, s barátainak barátjai, ellenségeinek ellenségei leszünk*Az igen fontos és a magyar koronának Oláhország feletti jogát világositó, hártyára irt és 14 függő pecséttel ellátott okmány eredetije a brassai levéltárban, közli Marienburg kl. Gesch. Sieb. 232–235.. 1516-ben nov. 24-én, a templom falkrónikája szerint, roppant kárt okozó földingás volt Brassóban.

Az élhetetlen Ulászlónak gyámoltalan fia II. Lajostól is van a brassai polgárságnak egy szabadalomlevele, a melyben a brassai nemeseknek elrendeli, hogy az ottani polgárságot vezeklési dijjal (questum) ne terheljék*Ered. brassai levélt. közli Eder ad Felm. 237. lap *) alatti jegyzékében.; ebből kitetszik, hogy a még akkor is székely ispáni hatóság alatt levő Brassóban nemesek laktak, valószinűleg azon magyar családok, melyeknek nevei a Brassót érdeklő régi okmányokban oly gyakran fordulnak elő, s melyekről alább még fogunk szólani.

1522-ben nov. 14-én az Oláhországból visszatérő Zápolya János Brassóban mulat*Lásd Marienburg kl. Gesch. Sieb. 211. ap. Ott az is fel van jegyezve, hogy mit és mennyiért vásároltak Zápolya konyhájára, a miből azon kor mesésen olcsó árai tünnek fel, péld. 1 ökör 1 frt 25 asp., egy borju 32 asp., 25 tyúk 28 asp. két nyolczvanas hordó bor 17 frt, 50 köböl zab 5 frt stb..

1524-ben Kelemen napján Lajos király Budáról rendeli a hét és két szék, Besztercze, Brassó és a Barcza lakóinak, hogy a Szent-Mártoni adót László esztergomi érseknek adják, ki a király nagy szükségében, az élelmi czikkek Jayczára való szállitására pénzt adott*Lásd Eder in Simig p. 22..

A szerencsétlen mohácsi vész után az addig egyesülten erős magyar haza két részre szakadva önmagát dulta; a nemzet fiai Zápolya és Ferdinánd közt megoszolván, a magyar önkezével ontá legnemesebb vérét; az erdélyi szászok nemzeti rokonszenvüknél fogva, de fel is bujtogattatva, Ferdinánd részére állottak, ki 1528-ban oct. 18-án Bécsben kelt oklevél szerint régibb kiváltságaikat megerősitette*Meghagyva Perin Péter vajdájának, hogy azokban megtartsa és megtartassa. Ered. a brassai levélt. közli Eder Simig. p. 41–43.; ellenben egész Erdély, s azzal a mindig döntő szerepet játszó székelység is Zápolya mellé nyilatkozott. Végzetes meghasonlás a hazára nézve, melynek annyi századokon át testvérileg együtt élt népei egymással ellenségként állottak szemközt s mintha Brassót a természet is büntetni akarná hűtlen elpártolásáért, az ország többi nemzetei ellen való támadásaért 1526. augusztus 20-án roppant árviz dulta, mely a város falait ledöntve, a belvárosban roppant károkat okozott*A brassai templom falkrónikája szerint.. Nem sokára bekövetkeztek a harcz dulásai is, mert 1529-ben a midőn a Zápolyát pártfogása alá vett szultán az ország fővárosát a koronával együtt átadta védenczének, segédsergei Péter moldovai vajda vezénylete alatt a szultán rendeletéből febr. 8-án beütöttek a Barczára, azonban Brassó sikertelen ostroma után visszahúzódtak. Ez csak intés volt, mi a brassaiakat ki nem gyógyitá, s Ferdinánd embereit: az Erdélyben annyi zavart és romlást előidézett Gerendi Miklós püspököt, Török Bálintot és Majláth Istvánt sergeikkel befogadták és Penflinger Márk ispánjuk alatt csatlakoztak hozzájuk. A szultán által visszarendelt Péter vajda nem sokára ismét megérkezett, s jun. 22-én Földvárnál, miután a székelyek átpártoltak, fényes győzelmet aratott a szászok és Ferdinánd pártiak felett. Brassó e kétszeri leczkén sem okulván, midőn Szolimán Budát átadta János királynak, s midőn ennek vezére Kun Kocsárd a hódolni nem akaró szászok ellen fellépett, Péter vajda mint szövetségese október végén harmadszor jelent meg a Barczaságon, s a szászokat Földvárnál ismét szétvervén, Földvárt és Prázsmárt felégette, Brassóra rontott, annak fellegvárát – melynek ekkor csak fából készült védművei voltak – nov. 1-én bevette, de a jól erőditett és védett belvárost sikertelenül ostromolta*Haner königl. Sieb. 261. és Kővári Erd. Tört. II. 30. lap. Péter vajda a várban 20 brassait fogott el, kiket nagy összeggel váltottak meg a brassaiak, Brassó hadnagya ez ostrom alatt Majlát István volt. Lásd Cronik Hier. Osztermayer közölve Fundgr. I. k..

E nagy nemzeti tusa folyama alatt nagy erkölcsi küzdelmek is merültek fel; a reformatió, vagy a lelkiismeret szabadsága hajnalának első sugarai már Erdély felett is kezdék terjeszteni világossuk fényét, a zsarnokság jármába és lelki sötétségbe sülyedt népek lelkiismeretük békóit széttépve, kezdék magukat a lelki vakság éjjeléből kiküzdeni. Az emberiség átalakulásának e nagyszerű küzdelmeiben Brassó gyujtá fel Erdélyben legelőbb az iránytjelölő fáklyát, s 1530-ban itt már erős gyökeret vert az új tan, ugy annyira, hogy a szerzetesek és apáczák kiüzettek a városból, s a nem sokára megjelent Honterus: a reformatiónak ez első úttörője hazánkban, már készen találta a talajt, az üdv magvainak elhintésére. Nagyszerű momentum ez Brassó történelmében, mely tüzetesebb vele foglalkozást is érdemelvén, később visszatérek erre, itt csak átmenetileg emlitem fel azért, hogy a szászoknak s különösen a brassaiaknak Zápolya elleni megátalkodottságát némileg kimenthessem; mert erre bizonyosan befolyást gyakorolt a vallási féltékenység is. Ugyanis Erdély akkori püspöke, Statileo könyörtelen vadsággal kezdette azokat üldözni, kik az új tan hívei voltak, s kétségtelen, hogy ezen vétkes türelmetlenség befolyással birt arra, hogy a szászok Ferdinánd részére nyilatkoztak Szebenben 1530. máj. 1-én tartott tartományi gyülésükön*Archiv des Vereins N. F. II. 182..

Ezzel szemben Zápolya kénytelen volt hatalmának sulyát éreztetni, s Báthori Istvánt beinditá az elpártoltak rendreútasitása czéljából. Ő még egyszer megkisérlé a békés útat s Tordáról jun. 19-én kiáltványt intézett a szász nemzethez, melyben minden kiváltságaik megerősitését és tiszteletben tartását igérte csatlakozásukért; de midőn ennek mi eredménye sem lett, ellenök indult.

Medgyest augusztus közepe táján bevette s mig ő a többi szász városokat hódoltatá meg, az alatt Péter vajda negyedszer is megjelent Brassó alatt s azt három héti heves ostrom által 1530. oct. 28. önfeladásra szoritotta*Archiv des Vereins N. F. II. 181. A város feladását sietette, a mint Ostermayer krónikájában mondja, az is, hogy mig künn az ellen kardja benn a városban a pestis pusztitott. Ostermayer kronikája szerint Brassót ekkor nem csak az oláh vajda, hanem egy török pasha is ostromolta, ezzel volt a fogoly Mayláth és számos székely sergek is. Ő Brassó feladását septemberre teszi; török vezért és pestist a templom falkrónikája is emliti. Lásd Unterhaltungsbl. für Geist. stb. 1839. évf. 20. szám.. A brassai templom falkrónikájában azon feljegyzés van, hogy 1530. Mahomed török vezér és az erdélyi vajda nagy sereggel ostromlották Brassót, az egész vidéket felégették s a feketehalmi erdőn át sok foglyot vonszoltak el; ez időben nagy pestis dult Brassóban, mi siettette a város feladását. A falkrónikában elöjövő Mohamed, Péter vajda támogatására küldött török seregek vezére volt; az erdélyi vajda, kit a falkrónika emlit, nem volt ugyan jelen, de az ostrom idejére nagyszámu székely seregeket küldött Péter vajda erősitésére, a mint ezt Ostermayer krónikája is emliti.

A szelid Zápolya ezen megátalkodott ellenállás daczára sem engedte meg Brassó ellen visszatorlást használni; sőt az 1531-iki országgyülésen kiváltságaikat minden csorbitás nélkül megerősitette, vallási meggyőződésüknek szabad tért engedett*Eder ad Simig 98. és Szalay Magy. Tört. IV. 14. nem csak, hanem a némettel czimboráló Majláth István és Morecz Jánostól elkobzott Szunyogszeget*Albrich Pall. Coron. Nr. I. p. 134., valamint a fogarasvidéki Gyrdét is Brassónak adományozta*Ugyanott Nr. 8. p. 148.. Ez év folytán kétszer volt Brassóban földingás*A brassai templom falkrónikája szerint lásd ugyanott.. János király, ki a bántalmakat nagylelküen megbocsátva, könnyen feledte s ki ellenségeit gyakran nemes bánásmódjával fegyverzé le: Brassót azután is sok kedvezményekben részesitette. 1533. márczius 29-én Báthori István vajdához azon rendeletet küldötte, hogy a brassaiakat törvény utján kivül akár személyökben, akár javaikban ne háborgassák*Eder ad Simog. p. 135.. Ugyanezen év april 21-ről Báthori István erdélyi fővezér uralkodója fölhivása folytán a kamarák ispánja Dobó Ferencznek megrendelé, hogy a Brassó birtokában levő Törcsvár és tartozandóságaiban királyi taxát ne szedessen*Lásd Eder ad Simig. p. 132..

A chronologikus rend kedveért ide iktatok némely adatokat, a melyek Brassó történetét érintik. 1543-ban a Konstantinápolyból királyi ambitiókkal kiindult Gritti fogadására fia Antal egy sergecske kiséretében jött Erdélybe, mely alkalommal junius vége felé Brassó mellett tábort ütve, megkisérlette e városnak csel által való kézrekéritését, de a városbiró Hirschler erről kéz alatt értesitést nyervén, a kapukhoz őröket állitott s midőn egy este a jenicsérek a város kapuit megrohanták, többek elejtésével üzettek vissza*Fundgruben I. k., kiadta Kemény Józs.. Ez év augusztusában az öreg Gritti szultáni pompával vonult be a Bodza szorosán s Brassó mellett vonatta fel 200 sátorát; az aug. 11-én Felmernél álnokul legyilkoltatott Czibák Imre fejét a brassai papoknak küldötte el, kik azt a nagy templom főoltára alá nagy pompával temették el*Felmer Hist. 141. és Istvánfi 123.. Ez volt kezdete azon véres tragoediának, mely Medgyesen Grittiékre nézve oly végzetteljesen végződött be. 1538-ban János király Erdélyben tett körútja alkalmával nov. 30-án Brassót is meglátogatva több napig mulatott ott; mikor e város védfalainak erősitését és jókarba helyezését elrendelte*Lásd Kemény Józs. Fundgr. I. 23–24. és Magyar Tört. eml. II. 118.. 1543-ban helybenhagyta azon vásárlást, mely szerint a brassaiak Henter Miklós és Boldizsártól, továbbá Péter Bálint és Antaltól az Apácza közeli Malomszék nevű szigetet megvették*Albrich Pall. Coron. Nr. 3. p. 173–178..

Izabella változatos uralma alatt a brassaiak kegyelve voltak. 1540. október 2-án a királyné Budáról ir Brassóhoz, melyben megdicséri hűségüket, inti, hogy azon álhireknek, mintha a török Erdélyt le akarná igázni, hitelt ne adjanak, végre engedélyt ad arra, hogy oratorukat udvarához küldjék*Eder ad Simig. p. 214–215.. Az Izabella nevében uralkodó Martinuzzi többször fordul meg Brassóban, ott van 1544. april 27-től május 5-ig, mely idő alatt a lázongó székelyeket csordáik elkobzása által büntette. 1548-ban ismét Brassóba jön, hogy több székelyt, kik oláh elégületlenektől ösztönöztetve, Oláhországba beütöttek volt, megfenyitsen. Ez alkalommal Borosnyai Simonnak Feketehalomnál fejét vétette, s többieket pénzbirsággal sujtotta*Lásd Kemény Józs. Fundgrub. I. k.. A brassaiak Izabella királyné által megdicsért hűségükben mindvégig megmaradtak, mert azon időben, mig Erdély egy kis ideig Ferdinánd hatalmába került, vezérének Castaldónak kegyetlensége, rablásai s főleg az általa beállitott katholikus püspöknek Bornemiszának, a reformáltak elleni kimélytelen föllépése, üldözéssel egybekötött türelmetlensége: annyira elidegenitette az előbb szolgálat- és hódolatkész szászok*A Ferdinánd párti vajdák a brassaiakat ez időben leginkább közvetitőkül használták a törökkel való érintkezésre, kitetszik ez Dobó István és Kendi Ferencz erd. vajdák Ujvárról 1553. nov. 20-án Haller Péter kincstárnokhoz irt leveléből, melyben mondják, hogy bizonyos török foglyokat és Khiván csauszt levelekkel a portára küldvén, a brassaiakat útasitsa, hogy biztos emberük által azokat az ottoman portához elkalauzoltassák. Egy ez év és hó 21-ről napozott másik levelükben ugyan Hallernek irják, hogy a brassaiak e czélra rendelt embereit pénzzel lássa el. E levelek megvannak Kemény Józs. Apparatus Epist. I. 509. szivét Ferdinánd ügyétől, hogy a midőn 1556-ban Petrovichot, mint Izabella helytartóját, az ország behivta, a szászsebesi országgyülésen (márczius 8-án) a brassaiak is csatlakoztak s a mellé adott tanácsosok közt ott volt Benkner János brassai biró is. A midőn május 14-én az Izabella támogatására beküldött oláhországi és moldvai vajdák a Bodzán bejőve Prázsmárnál táborba szálltak, a brassaiak mint szövetségeseknek hódolatukat nyilvániták, s midőn ez év augusztus 13-án Péter (Petróczi) oláh vajda Brassó mellett tábort ütött, a brassaiak nemcsak ismételten kijelenték hódolatukat, hanem a helytartó táborába 300 drabantot küldöttek. November végével az oláh vajdák tábora ismét a Barczán át vonult ki a Bodzán, midőn portyázói a barczai falukban sok kárt tettek*Lásd Fundgrub. I. kiadta Kemény Józs.. A Petrovich és az ország által nagy lelkesedés közt trónjára visszahelyezett Izabellához az erdélyi szászok egész készséggel csatlakoztak, ez őszinte ragaszkodás első jutalma a kolozsvári zsinat (1556. jun.) végzése volt, mely a teljes vallásszabadságot, az urvacsora kenyér- és borban vételét, a szerzetesek, apáczák és szentképek eltávolitását*Lásd Bod. Pét. Hist. Eccl. Lib. II. cap. 5. kimondotta, s a reformatió jogosultságának első nyilvános és országos kijelentését képezé, mely által az addig vallásuk szabad követésében korlátolt szászok lelkiismereti szabadsága biztosittatott. Nem sokára a politikai biztositás jutalma is megérkezett, mert Izabella a korábbi, Nagy Lajostól nyert sokadalomhoz 1556-ban Szentháromság napjára egy második uj országos vásárt engedélyez*Legalább ez évben tartják először e sokadalmat. Lásd Fundgruben I. k.. Következő 1557. márc. 12-én pedig Brassó minden korábbi kiváltságait megerősité*Lásd Gubern. levélt. Priv. Civit. G. 28. 3135/771.. Az akkori brassaiak eléggé éleslátásuak voltak arra, hogy megitélni tudják, miszerint az ultramontanismussal szövetkezett zsarnoki hajlamu s kalandor katonák vadsága által istápolt osztrák uralom, az ő szabadságuk és protestáns vallásukra veszélyes s azért mindvégig hivek maradtak nemcsak Izabellához*Ez idő folytán Brassót sok elemi csapás érte, a templom falkrónikája szerint, 1558. nov. 20-án földingás, 1559-ben márcz. 3-án és máj. 8-án 60 ház égett el Brassóban, 1560-ban márcz. 24-én és 27-én a külvárosok égnek le., hanem fia János Zsigmondhoz is, kiben mint Erdély első protestáns fejedelmében vallásuknak védnökére és támogatójára találtak, s mig az ausztriai uralom alatt levő országokban a protetánsokat tüzzel-vassal pusztitották, addig a szászok szabadon követhették lelkiismeretük meggyőződését. János Zsigmond nem kis kegyben részeltette Brassót; ennek jelei fejedelmi adományai s többszöri ottan való megfordulása. 1561-ben a Doborló erdőt adományozta Brassónak*Albrich Pall. Coron. Nr. 4, 5. p. 175–176., 1563. april 16-án*Itt erősiti meg e napon (apr. 16-án) Rosnyónak Zsigmond királytól nyert azon kiváltságát, hogy az ott birtokos nemesek ottani birtokaik arányában, a közterhekben részt vegyenek. Lásd Gub. levélt. Priv. Civit. G. 28. 5574/785. és ismét 1568. febr. 13-án János Zsigmond személyesen Brassóban volt, innen rendelkezett a székelyföldi sókamarákhoz, hogy a január 6-iki tordai országgyülés végzése szerint a székely székekben lakó főnépeknek és lófőknek ingyen sóját a szokásos vágó és gyra pénz lefizetése mellett kiszolgáltassák.

A Báthoriak uralma alatt Brassó ismét több kedvezményekben részesült; István 1576-ban, a midőn a lengyel trón elfoglalására indult, márcz. 12-én Brassót csak érinté*Kemény Józs. App. dipl. Tran. XII. és Kővári Erd. Tört. IV. 30.; 1582-ben erősiti meg a szászok azon statutumát, mely őket nemzetté tette; de már Báthori Kristóftól e város több adományozást nyert. 1578-ban a várhegyi várhoz tartozó kökösi jószágot adományozta nekik*Albrich Pall. Coron. Nr. 3. p. 214.. Ugyanazon évben helybenhagyta azon vásárlást, mely szerint osztopáni Perneczi István szotyori részjószágát nemesi curiával, valamint uzoni és lisznyai részjószágait Brassó 8000 frtért megvette*Ugyanott Nr. 7. p. 219.. Majd ismét ugyanezen évi október 27-én Kolozsvárról rendelé, hogy a barczavidéki papokhoz s világi hivatalnokok, se katonák magokat be ne szállásolják, házaikba akaratjuk ellen ne menjenek, azokat ételadás s egyebekkel ne terheljék*Közli Kemény App. dipl. Tran. XII. 62. A vendégszeretet ellen diplomával sánczolták magukat körül a szász papok.. 1582. szept. 20-án Fehérvárról a brassói harminczadot 5 évre a szokott haszonbér pontos fizetésének kikötése mellett Brassó városának átengedte*Ered. Liber. Reg. Crist. Báth., közli Kemény Józs. App. dipl. Tran. XII. 129.. 1583-ban István király Neopolisból márcz. 18-án Horváth Kozma fogarasi várparancsnoknak irja, hogy Fronius Mátyás, Brassó és a Barczaság lakóinak nevében panaszt emelt, hogy a papok dézmáinak negyedét a várparancsnokok lefoglalják, de mivel soha szokásban nem volt, hogy ezen negyedet a váraktól kiárendálják vagy megváltsák; azért rendelé, hogy várnagyai abba ne elegyedjenek, s ha a lelkészek dézmanegyedeiket el akarnák adni, abban a brassaiaknak minden mások felett elsőséget adjanak*Aláirva Stephanus rex és Martinus Berzeviczi cancellar. Hit. másolata a korlátnoksági levélt. Nr. 478. 761., közli Kemény Józs. Dipl. Tran. V. 393.. Másod utódja Báthori Zsigmond 1595-ben a Mihályfi Ifju János által hűtlenségi bűnön vesztett Szunyogszeget és Vledényt adományozta Brassónak*Albrich Pall. Coron. Nr. 10. p. 240.. 1595-ben, a midőn a Szinán pasha elleni győzelmes hadjáratáról megtért, nov. 8-ika táján Brassóban mulatott*Kővári Erd. Tört. IV. 67.. De mindazon kedvezmények, melyekben a Báthoriak Brassót részesiték, ellensulyozva voltak a Báthori Zsigmond uralmát háromszor megszakitott szomorú emlékű interregnuma által Rudolf császárnak, midőn féktelen és kegyetlen vezére Basta s hozzá méltó szövetségese Mihály vajda dúlt, rabolt és gyilkolt e szegény hazában*Midőn Mihály vajda oct. 20-án Prázsmárnál táborzott, a brassai tanács hódolatra ment oda, ő városuk kapuinak megnyitását követelte, ezt győzelme esetére igérték; e kis halogatásért a schellenbergi győzelem után aztán 4000 frtot fizettetett Brassóval. Lásd Blätter f. Geist. stb. 1846-ik évf. 387-ik lap.. Ezen a világtörténetben páratlanul álló iszonyatos katonai anarchia korszakában ugy a jó barát, mint az ellenség egyformán bünhödött; annak nyiltan bevallott s a fenmaradt okmányok által tanusitott czélja volt az erdélyi magyarság kiirtása; a mi oly mérvben is folytattatott, hogy, mint a mongolok dúlasakor, csak azok maradtak meg, kik erőditett városokban, erdőkben és barlangokban elrejtőzködhettek. Ezen rémteljes korszakban a Barczaság is – bár Rudolf uralmának inkább támogatója volt – annyira kifosztatott, hogy az emberek önmagukat fogták ekéik elibe s ugy szántottak*Lásd Fuchs Chronik. 1599-ben Mihály vajda a fehérvári országgyülésen a brassai polgármester Priyedj Péter és Huett János kérésére elengedett 4000 portát miáltal a szászok 20,000 portája 16,000-re szállt. Ebből Brassóra esett 3040, Medgyesre 3616, (tehát azon időben Medgyes jelentékenyebb volt Brassónál.) Lásd Kemény Józs. Appar. epist. II. 515..

E siralmas korszakban a trónon oly gyorsan váltakozó uralkodók, vagy azok helytartói gyakran fordultak meg Brassóban; Rudolf császár első kényszer uralma alatt császári urának nem nagy tisztességére való helytartója, a bérenczek legutálatosbika Mihály vajda az 1600-i rémes országgyülésről márcz. 1-én Brassóba ment; 600 lovas kiséretében uralkodói fénynyel jelenvén meg, ragyogott a kifosztott Erdélynek elorzott kincseitől, s minden nyomán csepegett utána a legyilkoltak bosszút kiáltó vére, és ez ember, ki egy közönséges gonosztevőnél alig volt több, itt mint a legkatholikusabb császár mindenese jelent meg, itt fogadta Rudolf követeit és a porta csauszát*Chron. Fuchsio I. 153.. Innen adta ki váltságlevelét márcz. 7-én a székely primoroknak*G. L. Erd. diet., vég. 13., 14. lap.; s innen indult el máj. 6-án Moldova meghóditására, honnan jun. 27-én a lengyelek által megfutomitott táborával menekülőként érkezett vissza Brassóba*Bethlen Fark. IV. 491–495. és 505. Chron. Fuchsio I. 157.. Szerencsecsillaga azonban ekkor már hanyatlóban volt. A nemzet jobbjai, élükön Csáki István és Székely Mózessel pártot alkottak ellene, a félrevezetett székelyekkel megismertetve ez ember álnokságát és magyarirtó törekvéseit, azokat tőle elpártolásra birták. Ezzel bitor uralma – mely a székelység egy részének csatlakozásán nyugodott – elenyészett, az erdélyi hazafiak táborba szálltak, kikhez a babérjait féltő Basta is csatlakozván, Miriszlónál tönkre tették a nyomorult kalandort, s ő, ki pár héttel azelőtt mint Erdély mindenható ura és a császár helytartója éppen Brassóban paczkázott a császár követeivel, sőt azokat le is tartóztatta, september elején mint a győzelmes erdélyi hadak által üzőbe vett menekült érkezett a Barczaságra, hol Földvár, Prázsmár, több szász községek és a Hétfalu felégetésével tudatta megérkeztének gyászos hirét; Brassót is meg akarta látogatni; de miután annak kapuit se igéret se fenyegetéssel felnyittatni nem tudta, a közelgő magyar hadak elől sept. 25-én a Bodzához, onnan pedig oct. 6-án a Vidombaknál táborzó Basta elnézése mellett kifutott Erdélyből*Chron. Fuchsio 162, 168. és Magyar Tört. Tár III. 184.. Hogy Bastának Mihály vajda elleni föllépése nem más volt mint politikai szemfényvesztés, azt már Vidombaknál való megállapodása is tanusitá*Mikor hatalmában lett volna a Barczán égető kalandort az utját elvágni kész székelyek közreműködésével semmivé tenni és serge töredékével együtt kézre keriteni. s még inkább kitünt abból, hogy a keleti határokon kiszoritott Mihály vajda nemsokára mint Rudolf kitüntetett kegyencze jelent meg Básta társaságában Erdély nyugati határain Goroszlónál Báthori Zsigmonddal győzelmesen megharczolni. A hiena a farkassal azonban nem sokáig tudott jó egyetértésben maradni s Mihály vajda nemsokára a keresztesmezői táborban Basta vallonjainak csapásai alatt esett el. Vetélytársát bár eltette Basta láb alól, mindazonáltal nemsokára neki is el kellett Erdélyt hagynia, mert Báthori Zsigmond Moldovából beütvén, a hozzácsatlakozott székelységgel 1601. aug. 31-én Brassóba bevonult, s a szultán elismerése és segélysergeire várva egészen october 14-ig Brassóban mulatott, s pénzt veretett*Ekkor történt, hogy az ingatag fejedelmet, Basta követe Bornemisza Boldizsár egy Tordai által küldött levélben arra beszélte rá, hogy Erdélyt Rudolfnak adja. Báthori a török segély késedelme miatti türelmetlenségében beleegyezőleg válaszolt, de Székely Mózes Tordait a válaszszal együtt letartóztatta, s csak a török sereg beérkezte s Basta elvonulásakor bocsátotta szabadon, miért a midőn Báthori kérdőre vonta, Székely Mózes alkotmányos önérzettel azt felelte, hogy ily kérdésben, melytől az ország megmaradása függ, a fejedelem alattomban nem, hanem csak is az országgyülés és tanácscsal dönthet. Lásd Századok 1869. évf. IX. füzet 647-ik lap.. Ez alatt Basta Brassó ostromára nyomult, de a török segélysergek megérkeztének hirére, megrekedt ágyúit az Olt sarában hagyva huzódott vissza Nyárádtőhöz, onnan Dézshez*Erd. Tört. Adat. I. 13. Bethlen Farkas V. 50., Chron. Fuchsio 197. Itt mulatása alatt adta ki 1601. oct. 4-én Báthori Zsigm. a marosszéki libertinusok szabadalmát. Lásd G. L. az erd. diet. vég. 11, 14. lap.. Báthori ekkor Brassót elhagyva Fehérvárra vonult, hogy Erdély trónját harmadszor elfoglalja.

Az oly szép sikerrel megkezdett mű csakhamar hajótörést szenvedett Báthori Zsigmond ingatag jellemén, ki a kémül beküldött Maretti Antal jezsuita fondorlatainak hálójába kerülve, akkor kötött a megfutamitott Bastával fegyverszünetet, a midőn Erdély teljes visszahóditása biztositva volt; ezen fegyverszünetben csak a Maroson innen eső rész birtoklását kötvén ki magának, Báthori fejedelmi székhelyét másodszor is Brassóba tette át, s 1602. januárjától april 1-ig ezen városban időzött*Erd. Tört. Adat. I. 66, különben Brassóban voltát számos innen kiadott okmány is bizonyitja, lásd Kemény Józs. App. dipl. Tran. XIV. 291–292.. Ezen itt mulatása alatt nevezetesen márcz. 9-én 1601-ben adott Brassónak egy kiváltság-levelet, melyben azon hűségért, „melyet e város lakói nemcsak eldődeink iránt, hanem a legközelebbi időben irántunk is oly nemes példát adólag tanusitottak, midőn az ország visszahóditása czéljából folytatott háborunk alkalmával székhelyünket ezen városba tettük át, miáltal az ellenség haragjának és támadásainak volt kitéve; ezen és ezután is tanusitandó hűségükért azon két száz magyar forintot, melyet Törcsvár és tartozandóságaiért a török adójába évenkint fizettek, ezután örök időkre elengedjük s annak fizetésétől őket és utódaikat felmentjük. Továbbá kegyelmességünknek még nagyobb mérvű kimutatásáért örök emlékezetre megengedjük a brassaiaknak, hogy minden időben ezüst pénzt verettethessenek, ugy, hogy az országos pénzverdének ártalmára ne legyen, és azon kikötéssel, hogy a verendő pénzek egyik lapjára a mi czímerünket, a másik lapra városuk czímerét nyomassák: Deo vindici patriae körirattal stb*Hit. másolata Gub. levélt. Priv. Civ. G. 26, 3135/771. Egész terjedelmében közölve van „ A hajdani törcsvári uradalom jogi állapotáról” czímű munka függeléke 14–16. lapjain..” De hiába csatlakozott egész önodaadással Erdély Báthorihoz, hiába nyitá föl oly hosszason Brassó kapuit előtte, mert a jezsuitáknak rajta erőt vett cselszövényei ujból visszahozták Bastát, s miután hős Székely Mózes csodás erőfeszitésének nem sikerült Fehérvárnál Bastát legyőzni, Báthori harmadszor is leköszönt Erdély trónjáról, s ismét visszaadta Erdélyt Rudolfnak, azaz Bastának, ki a midőn Fogaras várát Csáki Istvántól átvenni, és a Tamásfalvi János által Báthori segélyére hozott tatárokat 1602. septemberében visszanyomni jött Brassót is meglátogatta*Kővári Erd. Tört. IV. 136..

Ezen oly rohamos változatokat felmutató időszakban kétszer tartottak Erdély rendei Brassóban országgyülést; az egyiket 1600. febr. 7-én, a hazafiak*Ezen országgyülés Brassóban tartása kitetszik az ez év jun. 20-án Fehérvárt tartott országgyülés végzéseiből., a másikat 1601. oct. 4-én a szintén itt volt Báthori Zsigmond jelenlétében az ország rendei*Láss ez országgyülésről emlékezést Gál diet. végz..

Zsigmond kivonulásával elkezdődött a Basta-kor, mely e vérengző kalandor minden korábbi dulásait felülmulta; elkezdődött a magyar faj és a protestantismus elleni irtóharcz, s egész vidékek néptelenittettek, földdel egyenlővé tétettek; életben ekkor csak azok maradtak, kik keritett városokba húzódtak, vagy az erdőkre menekültek. Ezen iszonyatos korszak alatt legjobb dolga a szászoknak volt, részint azért, hogy keritett városaikban az országot bekoborló kisebb csapatok ellen biztonságban voltak, részint, mert volt pénzük magokat hadi sarczok által megváltani*Bár azok is mint lutheránusok sok helyt nem kerülték el az üldözést, s megtörtént, mint Bethlen Fark. (V. 173, 195) irja, hogy egész szász falukat kipusztitottak s oláhokat telepitettek helyükbe.; de azért a Barczaság ezen a történelemben páratlan katonai anarchia korszakában szintén igen sokat szenvedett, s főleg a falusi nép annyira kipusztult marháiból, hogy az emberek magokat fogták az ekék elibe s ugy szántottak.

Az iszonyú vérengzésnek Székely Mózes egy időre véget vetett, ki mint a török által megerősitett fejedelem honmentőként jelent meg, s nagyszerű és gyors győzelmek után az iszonyatos vértigristől: Bastától megszabaditá Erdélyt; de a szenvedések pohara még nem volt telve e szerencsétlen hazára nézve, mert a Bastával szövetséges Ráduj vajda a Barczára beütvén Székely Mózes hirtelenében összeszedett sergével Brassóhoz huzódott, hol a papiros malomnál foglalt helyet. A vele volt tatárok és törökök Raduj által megvesztegettetve és félrevezettetve cserben hagyták, s Székely Mózes a jul. 17-én Zernyesttől előnyomuló Ráduj vajda 17,000 emberével csak 4000 embert állíthatott szembe; a kis csapat szekérvárában sokáig védte magát, de Bastának Ráduj sergében volt vad hajdui és ráczai Deli Markóval és Rácz Györgygyel élükön megrohanták a szekérvárat s Székely Mózes sergét szétszórva, magát az utolsó perczéig oroszlánilag harczoló fejedelmet is elejték*Elmetszett fejét Basta katonái széthordozták, mig Weis Mihály azt megszerezvén, Brassóban eltemettette. Lásd Bethlen Fark. V. 402–407. és Fundgrub. I. 156..

Alig érte Erdélyt e csatavesztésnél nagyobb szerencsétlenség, mert itt hazafiainak virága: azok, kiket Basta és Mihály vajda irtó harcza megkímélt volt egyszerre egy csapással lettek megsemmisitve, itt nemességének és a székelységnek – mi az akkori haderőt képezte – szinejava vérzett el; alig volt Erdélynek oly családja, melynek egy vagy több tagja e csatának, vagy az azt követett iszonyatos vérengzéseknek áldozatául ne esett volna, mert nem csak a csatatér áldozatai voltak számosak, hanem az ezek feletti keservet tetőzte az, hogy azok, a kik a csatavészei közül és azt előzőleg Brassóba bemenekültek akkor, a midőn e város magát Rádujnak feladta, mind kézre kerülték s javaiktól kifosztatva nagyrészt a hóhérral igen rokon mesterséget folytatott Basta hosszújának lettek áldozataivá.

Erdély Mohácsává változott át Brassó Alabor nevű völgye; de még ennél is iszonyatosabbak voltak e csatavesztés következményei, mert a török mohácsi győzelme után feldulva a hon egy részét, kivonult; mig Basta, ki Erdélyt a töröknél kegyetlenebbül, kiméletlenebbül dulta fel; ki nem rabszijra füzte e hon népét, hanem azt mindenütt irtotta, bennmaradt s Rudolf harmadszori uralmának gyászos emlékét egy oly irtóharczban örökitette, mely a IV-dik Béla alatti mongol dulásnak vészeit is túlszárnyalta.

A vérengzés e korszakában Brassó is nagyon sokat szenvedett, s ha véráldozatot nem is, de annál több pénzáldozatot hozott, mert Ráduj vajda 50,000 forintot fizettetett Brassóval magának, Basta pedig 80,000 forint hadi sarczot vetett rá, s azt könyörtelenül be is hajtotta; de a vérengző, bár a pénzt is szerette, leginkább mégis vérre szomjuhozott s dühöngésének egy lázas perczében eszébe jutván, hogy Brassó Báthori Zsigmondot befogadta, s Székely Mózessel is rokonszenvelt, oly bőszültté lett, miszerint tigrisi dühében kiadta a kegyetlen rendeletet, hogy Brassót a földdel egyenlővé tegyék s minden élőt, még a gyermekeket is kardra hányjanak. Az embertelen rendeletet vérrokonain végre hajtani kész poroszló sereg már közelgett Brassóhoz, midőn az ég – mintegy védőleg közbelépve – megereszté csatornáit s az Olt ugy kiáradott, hogy azon Basta serege áthatolni nem tudott*Lásd Fuschsius krónikájában..

A gyilkoló sereg elmaradt, de sept. 18-án megérkezett Brassóba Matheus Sándor, ki bécsi gyógyszerészből lett Basta börtönmesterévé, megjött, hogy a vérpad iszonyainak rémes látványát itt is felállítsa; megérkezte után nemsokára Vajda Miklóst (Borbély Gy. vejét) ott Brassóban felakasztatta, Homonnai Györgyöt összevagdaltatta, Tamásfalvi Jánost Marosszék főkapitányát, Ribiczei Albertet zarándi főispánt, a vitéz Lészai Farkast, Nagy Tamást, Jankó Gáspárt, Tamásfalvi Lászlót, Kis Pétert, Szörcsei Ferenczet, Czeglédi Pétert s sok másokat Fogarasba hurczoltatott s ott iszonyú kinzások közt végeztette ki*Lásd Bethlen Farkas V. 439.; a vérengzéssel, az embergyilkolással, az inquisitio iszonyai és torturái kapcsoltattak össze; a vértanui halálra igen gyakran elég volt az, ha valaki protestáns és magyarnak született, mert e korszakban a katonai dühvel a jezsuiták kegyetlen türelmetlensége fogott kezet, s ezek siralomvölgyévé változtatták át Erdély virányait. Ugy látszik, hogy ez időben a tisztán protestáns Brassóba ha rövid időre is befészkelték magukat a jezsuiták, s a szászokat Basta rászoritotta a katholikus isteni tisztelet tartására, legalább ily valamit következtethetünk egy 1603. sept. 13. kiadott rendeletéből, melyben a többek közt ez áll: extra romanam ecclesiam in spirituale exer citium nullum haberunt et nullo alio utentur*Lásd Hevesy kéziratgy. Tom. T. T. 181. s következő lapjain..

Brassó szerencsétlenségét nem kevéssé tetézte az, hogy a torturák és vérpadok nagy mesterét Matheust nemsokára (sept. 17-én) Basta vallonjai követték, ezek – kik a tulajdont és emberéletet egyaránt szabad prédának tekintették – a hadi sarczok által már is nagyon elszegényitett Brassót vidékével együtt teljesen kifosztották és koldusbotra juttaták*Fundgrub. III. 164, 172., itt és a hazában szerteszét oly nyomort idéztek elő, hogy az emberek mint kanibálok egymást ették*Lásd Bethlen Fark. V. 532–37. Fundgrub. I. 192.; egész vidékek állottak pusztán, s az emberek vonómarha hiányában maguk huzták a Basta szekerének nevezett kétkerekű talyigát*Bethlen F. VI. 339. Bod Péter sz. Polykarp. 52.. Iszonyatos volt e szegény, 5 év óta folytonosan dult haza képe, hol a felszántott földnél több volt a felásott sír, hol a végtelen gyilkolásokkal döghalál fogott kezet, hogy e szegény országnak e csaták és vérpadok vészeiből megmenekült népét kipusztitsa.

Matheus Brassóban megkezdett véres művét országszerte folytatta, alig volt város, melyben a kézrekerülteken a kinzás minden kigondolható nemeit végre ne hajtotta volna, s a lassú halál iszonyait cseppenkint ne kostoltatta volna meg; Kolozsvárt a török ellen működő hadsereg fővezérségére áttett Basta gyönyörködtetésére még egy vérvecsernyét rendezett s Boronkai Jánost, Kálmándi Mihályt, Csiszár Györgyöt és Kis Farkast (hajdu vezért) kivégeztette; Basta Erdély kifosztott kincseit előre küldve, búcsúlátogatásokat tett Erdély városaiban, magának kényszer ajándékokat adatván; ezen körútjában Brassót sem akarta mellőzése által megsérteni, s 1604 márc. 12-én Brassóban találkozott kedves szövetségese Ráduj vajdával, s ugy a város mint Rádujjal gazdag lószerszámokat ajándékoztatott magának*Fundgr. III. 63, 64, 171. és Kemény Józs. dipl. Tr. VI. 345., ezután a közlegényből lett fővezér Croesusnál gazdagabban hagyta el a mindenéből kifosztott Erdélyt; de itt maradtak vallonjai és ráczai, kik mesterüknek távoztával még féktelenebbül gazdálkodtak; ezek Brassót többször megsarczolták. Földvár lakói, hogy kastélyukból ki ne perzseljék 7000 frtot fizettek, Rosnyó emberek által vont 11 ekével szántott*Fundgruben II. 102, III. 173., elvégre is a vallonok és ráczok Erdélyből való kivonását a szászok hosszas Bécsbe való futkosás és kérelmezés után csak ugy tudták kieszközölni, hogy hátralevő zsoldjuk fejében 100,000 ftot fizettek; igy menekült meg auguszt. 30-án Brassó, s később Erdély is a vallonok gazdálkodásától*Ugyanott II. 102. Ezek 800 szekéren szálliták magokkal Erdély kirabolt kincseit. Lásd Bethlen Fark. VI. 127..

De már ekkor Magyarországon Bocskai mint az üldözőbe vett protestánsok és a szabadság védője lépett fel, fölemelte a forradalom zászlóját, mely elől csakhamar megfutott ugy Barbiani, mint Basta, s Erdély is Petki János derék székely főur Bocskai mellett való nyilt tűntetésére csatlakozva, első választá meg fejedelmének Bocskait. A szászok s Brassó is átlátták, hogy az osztrák uralom, egyértelmű a legiszonyúbb zsarnoksággal és a protestanismus kiirtásával, átlátta, hogy politikai és vallási szabadság csak a független erdélyi fejedelemség alatt lehetséges, s azért e város első volt, mely Weis Mihályt mint békekövetet küldé Bocskai fővezére Gyulafihoz, s midőn ez Fogaras bevétele után jul. 8-án Brassónak tartott, e város vonakodás nélkül hozta meg hódolatát a honmentő Bocskainak*Kővári Erd. Tört. IV. 172. lap.; sőt a midőn 1605-ben, a Rákos mezején a budai pasha megkoronázván Magyarország királyaként üdvözlé, Brassó is koronát küldött*Bethlen Fark. VI. 348. Bethlen azt mondja, hogy a Brassó által Bocskainak küldött korona hajdan a rácz despotáké volt, ezek egyike Erdélyre rontott; de megveretvén, koronáját is itt vesztette., s következő évben a kassai országgyülésen is mint az erdélyi rendek egyik képviselője jelen van a brassai biró Weis Mihály*Bethlen Fark. Ugyanott VI. 396. Törvcz. Mike Art. diet. II. 101.. Nem ok nélkül csatlakozott Erdély a nagy Bocskaihoz, mert ez két évig tartó rövid uralma alatt némileg behegeszté Erdély vérző sebeit, s győzelmes fegyverei által a magyar nemzetnek nemcsak megtorlást, hanem annak régi tekintélyét is visszaszerezte, úgy hogy a legyőzött és visszaszoritott Mátyás király is kénytelen volt szerződésileg elismerni Erdély függetlenségét, és a vallásszabadságot decretálni.

Bocskai méreg által siettetett halála és a nemes jellemű Rákóczi Zsigmond visszaléptetésével 1608-ban Báthori Gábor lépett Erdély trónjára.

Alig lépett szebb reményekkel, nagyobb várakozások s mondhatjuk kedvezőbb kilátások közt fejedelem trónra mint Báthori Gábor; kezdetben ugy is mutatkozott, hogy a nagy Bocskainak méltó utódja akar lenni; s mivel Bocskai békekötése a magyar királylyal szemben biztositá állását, Kelet felől is ily biztositékról gondoskodott, miért ez év april elején Brassóba ment, honnan Bethlen Gábort a fejedelmi jelvények kinyerése czéljából a portara inditotta; de Brassóba menetelének egy másik czélja is volt: az, hogy az oláhországi vajdával szemben magát biztositsa; mert Erdélynek nem kis bajt és szerencsétlenséget okozott az, hogy az oláhországi vajdák a magyar fegyverek által trónt nyert Mihály vajdától fogva folyton osztrák zsoldban voltak, s nevezetesen az akkori vajda a kegyetlen Ráduj mint Basta hű és méltó szövetségese, Erdélyt többször ellenségként támadta meg. Báthori tehát Brassóba főleg azért ment, hogy Ráduj ott levő ellenvajdájával egyezkedjék; nem sokára követség indult Rádujhoz, melynek Weis M. brassai biró is tagja volt, azon útasitással, hogy Rádujt vagy szövetségkötésre birja, vagy hadat izenjen. A megszeppent Ráduj vajda a legnagyobb hűséget tettetve esküvel erősitett véd- és daczszövetségre lépett május 31-én Báthori Gáborral, ki ennek következtében az ellenvajdát kiadta*Fundgruben III. 200.. Azonban ez nem gátolta meg Ráduj vajdát, hogy azután is az álnokság utját kövesse, s a legelső kinálkozó alkalommal mint osztrákpárti zsoldos támadja meg Báthorit. 1610. jan. 13–25-ig Báthori újból Brassóban mulatott, fejedelemhez nem illő kalandokat űzve, mivel némely gúnyversek keletkezésére is ürügyet szolgáltatott*Fundgruben III. 208..

Báthori a nádorral folytatott trakta meghiusultával, midőn a dolog kenyértörésre került, felszólitá ugy a szászokat pénz, mint Ráduj vajdát a kötött szövetség értelmében való segély küldésre. Csalódván úgy a szászok mint Rádujban Szebent csellel kézrekeritette, s onnan beütvén Oláhországba, az álnok Ráduj vajdát kiűzte országából, mig a porta által helyére küldött másik Ráduj vajdával szövetséget kötve 1611. márcz. 16-án Brassóba, onnan Szebenbe tért vissza*Fundgrub. III. 253. Chron. Fuchsio 242.. De oláhországi vívmányai nem sokat értek, mert az osztrák Ráduj, a helyébe léptetett másik Rádujt elüzvén, trónját visszafoglalta s Weis Mihálylyal, illetőleg az osztrákpárti Brassóval Báthori ellen szövetséget kötött*Kővári Erd. Tört. IV. 199..

Más részről is forrongtak a kedélyek, mert Báthori ingatag jelleme, zsarnoki hajlamai elidegeniték tőle a hazafiak egy részének szivét s csakhamar a polgárharcz iszonyai éledtek fel a hazában; Brassó Szeben sorsától félvén a nyilt lázadás terére lépett, s gyülpontjává lett a Báthori uralmával elégületlenek nagy sokaságának.

Ezen polgárharczok folyama alatt a brassai szászok sem azelőtt, sem azután soha sem tanusitott bátorságot mutattak; egy nagy eszü, bátor és határozott jellemű férfi: Weis Mihály állott a városi és vidéki népnek élére, s Báthori önkényével szemben, oly erélyes ellentállást szervezett, melyet méltán bámulhatunk, és itt be kell vallanunk, hogy a történész higgadtságával nézve az eseményeket, méltánylatunk nem a törvényes fejedelmet, hanem a lázadás zászlóját kitüzött Brassót illeti, mert a boszús szenvedélyesség, és zsarnoki önkény bár honnan jöjjön is, a történésznek csak rosszalásával találkozhatik. Itt Weisnak nagy szelleme előtt meg kell hajolnunk, mert ő az elnyomottak ügyét védte a jogtipróval szemben s amellett hősies halálával a babért kiérdemelte.

Weis Ráduj vajda segélyével, s a hajduk elidegenitése által*Az által, hogy vezérüknek Nagy Andrásnak egy hatos fogatot küldött Weis ajándékba, a hajduk ez által kapitányukat megvesztegetettnek hivén, fellázadtak s visszatértek Magyarországra. Lásd Erd. Tört. Tár II. 39. kivívta Báthorival szembe a szentpéteri győzelmet*Előbb Báthori győzelmet nyert s egész Brassóig üzte Ráduj felbomlott sergét, itt azonban Ráduj tartalékja előnyomulván, a Báthori rendetlenségben jött sergét megbontá s a csata elveszett. Lásd Erd. Tört. Tár II. és alább Szt.-Péternél.; a hirtelen beütött Forgács Zsigmond kassai kapitány, a fejedelemségre áhitozó Géczi András segélyével, és a nagy számban Brassóba tódult magyar elégületlenek segélyével némi kis előnyt vívott is ki Báthori felett*Forgács vagy 15,000 emberrel hirtelen Erdélybe beütvén, Kolozsvár bevétele s Szeben sikertelen ostroma után Brassóba ment ott Weis-szal összeköté magát, s nemsokára Ráduj vajda is bejött; de időt engedtek Báthorinak, hogy magát egybeszedje s török segélyt kapjon, mire Ráduj haza kotródott, Forgács pedig ágyúit 6000 frtért Brassónak elzálogositván, a Törcsvár szorosánál levő havasokon éhség s rémitő nyomorral küzdve menekült el. Lásd Schuller Arch. I. 149. és Kővári Erd. Tört. IV. 201–203.; de a siker csak látszólagos volt, mert Báthori a Bethlen Gábor által vezetett törökök s főleg a háromszéki székelyek segélyével csakhamar felül kerekedett, Forgács ugy mint Ráduj csufosan megszaladt, s Báthori a daczoló Brassó ellen nyomult, azonban látva, hogy a tatárság a külvárosoknak esik, Brassót a feldulatástól megmentendő, ostromával felhagyott, s a megtérésre időt engedve, a törököket hazabocsátá, maga pedig Szebenbe húzott vissza*Lásd Erd. Tört. Adat. I. 197. III. 129..

Weis eljutott volt azon pontra, hol tanácsos lett volna megállapodni, de ugy látszik, hogy ő a vértanui babérra vágyott, ugy látszik, hogy ő meg akarta mutatni, hogy a szászok között is fejlődhetik ki hősies jellem; Weis lelkesültsége magával ragadta a szász népességét, s zászlókat készittetve, melyekre „Nos in nomen Dei confidimus” volt felirva, a védelmi harczot támadó harczra változtatta át, s a Géczi által toborzott rácz, oláh és török-tatár zsoldosokkal, Brassó biztos védfalai közül kimenve, Uzon és Bodola kastélyait bevette*Ugyanott III. 109, 132., a Barczaság templomkastélyaiból néhányat (Feketehalmit, Földvárit) visszafoglalt, s merészsége annyira ment, hogy már a Fehérvárra való menettel ábrándozott, a midőn 1612. oct. 16-án Török István mezei hadak parancsnoka és Állia Farkas háromszéki főkapitány ellenök nyomulván, Földvárnál a Homoród partján játszatott el ezen történeti drámának végjelenete. Ott vívatott azon véres csata, mely Weisnak és az ugynevezett vicegeneralis Heldner Györgynek, a brassai lelkes tanulóknak, s több ezer szász és zsoldosnak került életébe*Lásd e csatát részletesebben alább Földvár leirásánál és Kővári Erd. Tört. IV. 207–208., s mely szomoruan fejezte be azon két évig tartott viszályt.

Azonban ekkor már Báthori ügye nagyon bonyolult volt, a haza közvéleménye teljesen elfordult tőle, az üldözőbe vett és a portára menekült Bethlen Gábor mint megerősitett fejedelem indult be; Báthori ezt a II. Mátyással titokban kötött szövetséggel akarta ellensulyozni s ugyanazon szebeni gyülésen (1613. máj. 13-án) a melyen a Mátyással kötött szerződést ratificáltatta, Brassónak, a Barczaságnak és a Brassóba húzódott magyar elégületleneknek is bünbocsánatott adott, s miután a hűségesküt letették, Törcsvárát, Rosnyóvárát s az elfoglalva tartott templomvárakat is vissza engedte*Fundgr. III. 74. és Kővári ugyanott 209.; de mind ezen szelid eljárás többé meg nem menthette, mert sept. 12-én Magyar Ogli pasha a tatárokkal és segéd oláh sergekkel a Barczaságon, Szkender pasha Bethlen Gáborral a vaskapunál megjelent. Oct. 20-án a Kolozsvárra gyült rendek Bethlen Gábort nagy lelkesedéssel fejedelemnek választák, a Nagy-Váradra huzódott Báthori pedig oct. 27-én saját katonái összeesküvésének lett kegyetlenül legyilkolt áldozata*Erd. Tört. Ad. I. 106. 114, III. 141..

Erdély trónjára a jogosan nagynak nevezhető Bethlen Gábor lépett, kinek uralmát méltán Erdély aranykorának nevezhetjük, mert ő a több évtizedeken át ellenség, döghalál és polgárháború dulta és rongált hazát: a béke, jóllét, a tudomány, ipar és kereskedelem áldásaival árasztá el, s országon kivül folytatott nagyszerű győzelmek által koronázott hadjárataival, Erdélynek nemcsak addig oly mérvben soha sem birt nagy tekintélyt szerzett, hanem a vallásszabadság világra kiható üdvét is honositá nálunk. Ő nem csak Erdélyt teremté ujra, hanem a már-már osztrákizált Magyarország regeneratióját is keresztül vitte, s igy ő történelmünk óriás jellemei között méltán kiváló helyet érdemel, s ha lesz egykor magyar pantheonunk, bizton a Kálmán, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és Mátyás sorozatában foglalhat helyet.

Bethlen Gábor hosszan tartó uralma alatt béke uralkodott, a kereskedelem és ipar emelkedett, s igy Brassó és a Barczaság is a polgárháború veszteségeit és rombolásait hamar kiépülte. Bethlen minden kiváltságaikat megerősité, ez okon de mint a protestáns vallás nagy védőjéhez is a brassaiak őszintén ragaszkodtak. Bethlen többször fordult meg Brassóban, nevezetesen 1616. februárban, a midőn székelyföldi körútjára ment*1616. febr. 21-én Feketehalmon fogadta portai követét Toldalagit, s mivel innen Háromszékre ment, Brassót mulhatlanul érintenie kellett. és ez év márc. 5 a midőn onnan visszatért*Lásd Kővári Erd. Tört. IV. 222.. 1617. aug. midőn Moldovába Szkender pasha és a lengyelek közt békét eszközölt, ugy mentében*A mint kitetszik Rhédei Ferenc váradi kapitányhoz irt leveléből, melyben sietteti, hogy a hadakkal utánna nyomuljon, olyképpen, hogy a Barczaságon Brassónál utól érje, Bethlen e levelét lásd Kemény Józs. Appar. Epist. IV. 351., mint visszatértekor Fogarasba való menetelével szintén érintenie kellett Brassót*Kővári Erd. Tört. IV. 223., és ismét Brassóban van 1618. febr. 16-án, midőn Brassó városát a Csonkabonka árváktól megvett Szunyogszeg és Vledény birtokába megerősiti*Lásd Gub. levélt. Trans. conv. V. 226. és részletesebben ezen kötetben Szunyogszeg leirásánál.. Brassó iránti jó indulatját leginkább tanusitja azon 1625. nov. 9-én Kassáról kiadott collationalisa, mely által a fiscus birtokában levő Törcsvárt és tartozandóságait bizonyos feltételek alatt Brassó városának átengedte*Lásd ezt részletesebben Hétfalu leirásánál..

Brandenburgi Katalin és Bethlen István rövid ideig tartott uralma alatt Brassót érdeklőleg más nem adta elő magát, minthogy a királynő 1630. apr. 6. a Törcsvárért elcserélt Sárkányt, Paront és Mikefalvát visszaadta Brassónak*Lásd Brassai levélt. 660. sz. okmány. Mikefalvát, mint Fogaras várához tartozót I. Rákóczi visszavette, de 1632-ben ujból elzálogositá Brassónak 10,000. frtért. U. o. 662 sz. okmány.. I. Rákóczi György trónra lépte első éveiben már megemlékezett Brassóról, nevezetesen 1632. aug. 31. Fehérvárról a Fogarasvidéken Fehérmegyében*Tehát Fogaras vidéke akkor Fehérvármegyéhez volt sorozva. fekvő Párhot, melyet eldődei a törcsvári dézmával tett csere alkalmával a fogarasi várhoz csatoltak volt, a Brassótól ország szükségére felvett 10000 ftért minden földeivel, erdeivel, vizeivel stb. Brassó városának adta zálogba, ugy hogy ő vagy utódai ezen jószágot csak a fennebbi összeg lefizetésével vehessék vissza*Gub. levélt. Trans. Conv. VII. 196–200.. 1635-ben midőn a portára menekült, II. Székely Mózes lehető beütése ellen ezen fejedelem intézkedett s a székelyek közt személyesen tartott lustrákat, Brassóban is megfordult; innen irt ez év oct. 20-án Sebesi Boldizsár portai követéhez levelet*Lásd e levelet Kemény Józs. Appar. Epist. VIII. 85..

Ugy látszik, hogy a Rákóczi és Bethlen István közti viszályban a brassaiak inkább az utóbbihoz huzódtak, ezt következtethetjük abból, hogy a borosjenői béke után 1637. dec. 16-án a brassai tanács hűségesküt tesz le Rákóczi Györgynek*Lásd. Fisc. levélt. 394. A.. Hűségüket ugyan megtarták, de Rákóczi azon nem sokára bekövetkezett nagyszerű harczaiban, melyek a linzi és vestphaliai békét eszközlék, a szászoknak más részvétét nem látjuk, mint némi pénzzel való hozzájárulásukat.

II. Rákóczi György uralma ha a hazára káros, de Brassóra nézve nagyon előnyös volt, mert e város azt, mit századokon át óhajtott, s mit minden utánjárással kivinni addig nem tudott, létesité, midőn 1651-ben Törcsvárát a hozzá tartozó magyar falukkal együtt magának ezen fejedelem által inscribáltatta*Lásd ezt és ennek a barczasági magyarokra való gyászos következéseit fennebb Hétfalu leirásánál..

1653 tavaszán Rákóczi a porta által letett s ellene is a jezsuitákkal ármánykodó Lupuj moldvai vajdára Kemény Jánost beküldvén, ezt a kozákkal kezet fogott Lupuj Foksánnál megverte s Erdélybe visszaszoritá. Rákóczi átlátta, hogy komolyabban kell e hadjárathoz fogni; máj. 28-án maga is a Barczaságra ment, s egész őszig ott táborzott*Fundgr. III. 343., mely idő alatt leginkább Brassóban és Földváron tartózkodott. Octoberben pedig Petki Istvánt beküldvén, ez Szucsava vára bevételével Lupuj családja és roppant kincsei birtokába jutott, s a Rákóczihoz hű Istvánt ülteté Moldva trónjára*Thaly Tört. kalászok 13. Kemény App. IX. 153..

1655. máj. Rákóczi György ismét hadsereggel van a Barczán, s onnan Oláhországba indult a fellázadt semények megfékezésére; de alig tért vissza fényes győzelmének jelvényeivel, hogy a semények váratlanul beütöttek a Barczaságra, Hétfalut, Vidombákot, Feketehalmot felégették s már Fogarasnak tartottak midőn a fejedelmi hadak elibök állván, visszatériték és kiverték a hazából*Kővári Erd. Tört. V. 56..

De ez csak kezdete volt nagyobb szerencsétlenségeknek, mert II. Rákóczi nagyravágyása a lengyelországi catastrofát hozta s Rhédeinek trónróli leszoritása és Lippa elleni hadjárata a török dühét annyira felkorbácsolta, hogy az 50 évig békét élvezett Erdély határait eddigi protectorának: a töröknek mindig csak barátként megjelent seregei most mint bőszült ellenségek özönlötték el; 1658. augusztus 15-én a szilistriai pasha, tatár khán, moldovai és oláhországi vajdák segédseregeivel mintegy 80000 emberrel jelent meg a bodzai szorosban, s a Mikes Mihály által vezénylett székelyek leonidási ellentállását megtörve, vad hordái elönték Háromszék és a Barcza szép terét, s annak minden helységét lángba boriták. Ekkor maga Brassó is veszélyben forgott, aug. 26-án 30000 tallérral és nagy mennyiségű élelmiczikk kiszolgáltatásával váltá meg magát a tatár khántól.*Chron Fuchsio-Lupin Olt. II. 73. Graffius János Sieb. Ruien, közölve Fundgruben II..

Rákóczi harmadszori trónra léptekor, mig ő Szebent ostromolta, vezére Mikes Mihály 1660-ban Törcsvárt bevette, s Brassót ostrom alá fogta, de jan. 17-én Brassó Rákóczi fejedelemségét elismervén, Mikes minden további zaklatás nélkül elhuzódott alóla*Kővári Erd. Tört. V. 90..

A Kemény János ellen bejött s Erdélyt keresztül-kasul dult Ali pasha hadjárata nem érinté Brassót, s mivel az Apaffit trónra helyező m.-vásárhelyi országgyülésre követeit elküldé, hazánk ezen válságos korszakát minden komolyabb baj nélkül élte át.

De Apaffi fejedelemsége csak utolsó erőfeszitése volt Erdély önállásának, a török porta, mely azt létrehozni segité s mely azt, ha vész fenyegette, nem kis pénz és véráldozattal is fenntartani törekedett, oktalan bosszus vezérek hatalomvágya és zsákmány szomjának feláldozá ez országot, mely nem csak Magyarország alkotmányos és vallási szabadságának volt védbástyája, hanem a török hatalom nyugatra való befolyásának is közvetitője. Báthori Zsigmond, II. Rákóczi György és Kemény János trónkereső viszályait és a porta iránti engedetlenségeiket a török Erdély többszörös feldulásával boszulta meg; egyesek nagyravágyásáért az országot bünhödtette, az osztrák táborok dulásainak nyomába a tatárok mindent megsemmisitő csordái kóborolták át szegény kis országunkat, népe kipusztult, elszegényedett, önállóságának fenntartására elégtelenné tétetett.

De a midőn a török ezen érdekeivel homlokegyenest ellenkező politika csalútjára lépett, akkor nemcsak Erdély önnállóságát ásta alá, hanem önhatalmának sirját is előkészité, mert leomlott azon közfal, a mely addig határvonalt alkotott Kelet és Nyugat egymás elleni ingerkedéseinek, s a török hatalom épp oly mértékben hanyatlott s veszté tekintélyét és befolyását amint Erdély gyengült és elerőtlenedett. Erdélynek életszüksége lett volna első és bölcs fejedelmei józan politikája mellett maradni, s igy biztositni a két idegen hatalom közti fennállhatását; de viszont a töröknek sem kell vala Erdély romlására törnie, mert neki Erdély politikai önállósága épp oly szükséges vala, mint annak magának. A következmények fényesen igazolták mindezt. Bécs ostromának nem sikerülte, Budavár elvesztése a törököt Magyarországról kiszoritá, mi Erdély fejedelemségének életerét is elmetszé, s 1668-ban Caraffa Erdély nyugati részét minden komolyabb ellenállás nélkül elfoglalta. Apafi árnyuralma még csak a keleti részre szoritkozott, s mivel nyugat érczdus hegyeit elveszité, a magánosok ezüstjéből volt kénytelen pénzt veretni, miért a márcz. 10-én Fogarasba egybejött ország rendei Brassó és Segesvárnak pénzverde állitási jogot engedtek*Lásd Mike Art. Diet. III. 1051.; ez s az azon gyülésen hozott más rendelkezések azonban mind meddők voltak, mert az alkotmányról hallani nem akaró s az előzetes egyezményeket ignoráló szilaj katona a joggal szemben kardját dobta a mérlegbe, s a Fogarasból magához rendelt tanácsosokkal Szebenben máj. 9-én aláiratta azon tetszése szerint készült kényszeregyezményt, a mely által Erdély Magyarországhoz visszatérve, a lotharingiai házból való magyar királyt örökös uralkodójának ismerte el; ezen egyoldalulag szeszély szerint megkötött kétoldalu szerződés, mely a törvényes útak mellőzésével jött létre, egyik pontjában azt is tartalmazta, hogy a még meg nem szállt erődökbe, azok közt Brassóba is befogadják Caraffa katonáit.

Erdély függetlenségének végórája ütött; ezen szerződés, melyet a hóhérbárd által fenyegetett tanácsosok aláirtak, Erdély önállóságának sirirata volt; az addig még elfoglalva nem volt várak és városokba német őrségek helyeztettek azért, hogy ezen, az ország beleegyezése nélkül erőszakosan kötött szerződésnek érvényt szerezzenek. Caraffa helyettese Veterani Brassóba is seregeket inditott az ottani fellegvár megszállására; de a brassaiak a multból szomoruan okulván, hogy az osztrák katonaság mily módon szokott a megszállott városokkal bánni, a tanács ellenzése daczára kimondották, hogy a katonaságot bebocsátani nem fogják. A brassai népet az ellentállás hősies szelleme hatotta át, s a közelgő Veteraninak kiizenték, hogy inkább utolsó emberig oltalmazzák magukat, mintsem hogy váruk és városukba katonaságát bebocsássák. És hogy ezen elhatározásuk komoly volt, mutatja az, hogy a fellegvárt gyorsan felszerelve és élelmezve, Medvés Jánost és Czakó Ferenczet*Nevükről itélve ugy látszik, hogy mindkettő magyar volt. vezérüknek választák, a Bolonyán felül való Csigahegyen sánczot hányván, abba 500 fegyveres embert helyezve, elszántan várták a támadást. Csakhamar meg is érkezett az Erdélyt áruba bocsátott Teleki Mihálylyal Veterani – a mint Cserei mondja*Uj nemzeti könyvt. 183. 184. lap Bethlen M. önéletl. II. 94. Chron. Fuchsio II. 125. – Caraffa azon parancsával, hogy a szászokat mind fegyverre hányassa; de Veterani inkább csak ijeszteni akarta, s a várba néhány bombát vetvén, az annyira lehüté az ellentállók tüzét, hogy a várat feladták, honnan Veterani a város egy részét összelövette, Ó-Brassót felprédáltatta, a sánczból kiszaladó szászokat levetkőztetve engedé futni, a kézrekerült vezéreket és a város főbbjei közül is többeket lefejeztetvén azoknak karóba huzott fejeivel csinált az atyai kormány beiktatására tropheumot.

Cserei ily csekélynek mondja az ellentállást, azonban ugy látszik, hogy ő eziránt roszul volt értesitve, mert az ostromnál személyesen jelen volt Almadi István*Lásd Almadi naplóját a Századok 1868-iki évf. jul. füzetében. leirása szerint az ellentállás nagyon erélyes és elszánt volt; szerinte Veterani táborával máj. 25-én ért Brassóhoz, s az uj védsánczokat – melyeket a brassaiak akkor rögtönözve csináltak – a védőknek heves, bár kevés kárt tevő ágyúzása daczára bevette, ezekből aztán 26-án Veterani és Teleki ostromra inditá sergeit; de a brassaiak hajnali 3 órától esti 7 óráig elszántan védték magokat s ugy a fellegvárból mint az alsó várból (a belváros) szünetlenül ágyúztak a németekre, anélkül azonban, hogy nagy kárt tettek volna. Estére Veterani futó sánczaival a fellegvár alá ért, honnan elkezdette bombázni a várat; ez azonban sikertelen volt mindaddig, mig egy Karkasan nevű tüzes szerszámot (igy) tétetvén a mozsár-ágyúkba, ezzel egy házat felgyujtatott, mire a szászok megrettenvén, a várat feladták. Almadi a brassaiak vezéreinek Keres Gáspárt és Czakó Dávid fiát mondja s ezek elfogatását emliti, bár embertelen kivégeztetésükről hallgat; azonban készségesen elhiszem, Csereinek ezek martyr-halálára vonatkozó állitását, mert azok a rideg, szivtelen katonák bizonynyal a mint mindenütt, ugy itt is a kegyetlenség és bosszús visszatorlás elvét követték, s az erdélyiek alkotmányos érzületének és szabadságszeretetének megfékezését mindenütt börtön, bitófa és vérpad által igyekeztek elérni, s igy bizonyosnak tekinthetjük, hogy az önvédelmet megkisérlett brassaiak sem kerülték ki az Ausztriával való eljegyeztetés e véres menyegzőjét, a mely sokkal nagyobb volt, mint a hogy azt az osztrák érzelmű Cserei előadja, mert Gál*Lásd Gál László Erd. Diet. nyom. 189. lap. emliti, hogy Veterani ez alkalommal igen sok brassait és az egész tanácsot börtönre vettette s Stein és Boer nevű előkelő polgárokat a delegált törvényszék által elitéltetvén, fejöket vétette. Gödri*Hist. Eccl. Hung. aug. conf. ad Coronen. 9. lap, kézirat a brassai magyar luth. egyház levéltárában. pedig azt irja, hogy Veterani a fellegvár bevételekor 5 rebellist sententiáztatott meg, s a katonaságot a városra szállásolva, a népet terhelte és kinoztatta. Már most, ha ez adatokat egybevetjük, kitünik, hogy Veterani Brassóban rút garázdálkodást folytatott, s az osztrák uralom legelőbb a bakóval hozta Brassót ismeretségbe. Ezen különböző adatok összevetéséből kikapjuk Brassó alkotmányos érzületének Gödri által emlitett öt vértanuját is. Ezek voltak a Cserei által emlitett két vezér: Medvés János és Czakó Ferencz, az Almadi által emlitett Keres Gáspár*Ő Keres Gáspárt és Czakó Dávid fiát mondja Brassó vezéreinek. Czakó Dávid fia alkalmasint a Cserei által emlitett Czakó János volt, Czakó és Medves a fellegvár, Keres a belváros parancsnoka lehetett, s azért fordul elő három vezér. és a Gál által megnevezett Boer és Stein; tehát az öt közül négy magyar volt, mi Brassó magyarságának akkori tekintélyes voltát jelöli. Következő 1689-ben iszonyú tüzvész dult Brassóban, mikor csaknem az egész város a nagy templommal együtt elhamvadt, s több száz emberélet esett áldozatul*Lásd nemzeti Társ. 1839. évf. 81. lap. Apaffi ez égés miatt Brassót négy évre a közterhek alól felmentette; utolsó kegyessége volt ez a vonagló erdélyi fejedelemségnek Brassóhoz.; általános volt akkor a hit – mondja Cserei Mihály –*Cserey M. emlékiratai. Lásd Uj nemzeti könyvt. 194. lap. hogy a városemésztő tüzet a brassaiak ellentállása miatt bosszús német őrség szántszándékkal élesztette. Eszerint a vérmenyegzőnél a rémes kivilágitás sem hiányzott.