A belváros többi templomai.

Brassó belvárosának templomai a főtemplom kivételével, legalább épitészeti tekintetben nem sok érdeket ébresztenek; pedig a klastromútczai szent Péter-Pál-templom (már a régi) a mostani kath. parochiális egyház, mindenesetre régi, nevezetes s bizonyára épitészetileg is érdekes volt; de az annyiszor cserélt gazdát s annyiszor alakult át, hogy most régi idomaiból semmi sem maradt fenn. Ez egyház legelőbb a szent Domonkos szerzeté volt s ezeknek nagy terjedelmű kolostorával függött egybe, melyet királyaink dús adományokkal láttak el. Fasching*Nova daciája 78. lapján. azt mondja, hogy a Hétfalu e kolostorhoz tartozott; azonban ha ennek némi alapja lehet, akkor semmiesetre sem a Hétfalu hanem csakis annak dézmája s valamely ottani részjószág tartozhatott*Megeshetnék, hogy azon időben a sz. Mihály-egyházat (csernátfalusi), melyhez akkor az egész Hétfalu tartozott, a Domonkos-rend látta el pappal vagy administrátorral. e kolostorhoz, mert a Hétfalut, mint már másutt kifejtők, szabad várkatonák lakták. Benkő*Milkovia II. 221–222. lap. azt mondja, hogy a szent Péter-Pál templom a XV. században épült, azt előbb a praedicans-szerzet*Alkalmasint akkor, a midőn a Domonkos-szerzetet a pápa eltörölte., azután a conventesek, (alkalmasint a szent-ferenczrendiek) birták addig, mig Honterusnak fölléptével egész Brassó áttért Luther vallására, mikor a tértvesztett szerzetesek apáczáikkal együtt*Hogy a klastrom-útczai szerzetesek a szt. János-útczai apáczákkal egybeköttetésben voltak, mutatja azon földalatti folyosó, a mely a két kolostort egybekötötte. Lásd Nemzeti Társ. 1839. évf. 82. lap. Csikba menekültek s gazdátlanul maradt templomuk akkor, a midőn a szászok Luther, a magyarok a helvét hitvallást kezdették vallani, ezen utóbbiak kezére ment át; ezek azt békességesen birták egy századon át, a midőn a magyar lutheránusok birtokába jutott. Ez idő alatt Brassóban nem volt semminemű katholikus pap, azonban Caraffa duló hadaival megjelentek a jezsuiták is Brassóban*1688-ban jött legtöbb ide, mint a német katonai őrség áldozára Pater Eliseus Csíkból. s templomuk nem levén, egy darabig a külvárosban, később az árúcsarnoknak szabó-czéh által használt osztályában*Hol a I H S még most is látszik. Lásd Gödri Ján. Hist. Eccl. Hung. aug. conf. ad Coron. 10. lap, kézirat a brassai magyar luth. levéltárban. tartottak istenitiszteletet, mignem 1716-ban b. Tiege osztrák tábornok egy csapat uj jezsuitát azon felsőbb útasitással hozott be, hogy ha másként nem lehet, fegyveres erővel is foglaljon nekik templomot. A tanács ily erélyes útasitással daczolni nem mervén, a szent János-útczai (régi apácza) templomot jelölte ki számukra, hová be is fészkelték magukat; de az szük lévén s egy égés által megrongáltatván, a várostól más templomot kértek, s bár a szászoknak akkor hét temploma s azok közt üresen álló is volt, az egyetlen magyar templomot, a klastrom-útczait jelölték ki. Steinville tábornok aztán 1718-ban a kulcsokat a harangozótól elvevén, katonáival bement oda s azt mondva, hogy ez a miénk (t. i. az ököljog alapján) azt elfoglalta s a jezsuitákat bele ültette*Láss erre adatokat Benkő Milk. II. 221–222. lap. és a Nemere, 1871. évf. 87–91. számában. És Gödri Ján. Hist. 9. lap., kik azt ujból épittették, melléje terjedelmes kolostort emeltek s vallási hóditásaikat onnan nem kevés sikerrel folytatták*Nem csak a nép, hanem az előkelőbbek közt is, mit elősegitett az, hogy nagyobb hivatalra és nemességre leginkább csak katholikusok pályázhattak. Lásd Gödri Ján. Hist. 13. lap.. A jezsuiták eltörlésekor az a világi papok kezébe ment át, kik most is birják*Lásd Losteiner Topogr. Sect. XI. art. 1., 3. és 6. és Gödri Ján. Hist. Eccl. 4–6. lap.. A templom a késő renaissance azon czopfos modorában épült, minőben a jezsuiták csaknem minden temploma*A templom, mint felirata jelöli 1781-ben, épült, tornya fölemeltetett, a templom megnagyitva és megujitva 1825-ben lett.; ez egyház elég nagy és kényelmes, azonban épitészeti becscsel egyáltalában nem bir. Mellette egyfelől a papi lak, másfelől a főgymnasium terjedelmes épülete és csinos bérháza van, melyekről már fennebb Brassó iskoláinak leirásánál szólottunk.

A szent János-útczában van a ferenczrendiek temploma és kolostora; ez mint fennebb emlitém, a reformatio előtt Klára apáczák fészke volt; 1689-ben elégvén, kiujittatott, 1716-ban a jezsuiták ültek belé; de 1718-ban ismét elégvén, onnan a klastrom-útczai templomba mentek át; a szent János templom 1724-ig pusztán állott, midőn a Csíkból visszatért Ferencz-rendi szerzetesek az udvar engedelmével azt ujból épitették, most is azok kezén van, a mellette levő kolostor normal iskola és posztó-gyár helyiségéül is szolgál.

Volt egy negyedik templom is a belvárosnak az új-útczai ugynevezett Ispotálytemplom, mely már azért is kiérdemli figyelmünket, mert az folytonosan az üldözötteknek nyujtott menhelyet. E templom a reformatio után pusztán állott 1689-ig, mikor az is a nagy tüzvész alkalmával a lángok martalékjává lett; a klastrom-útczai templomból kiszoritott magyar lutheránusok hosszas kérelmezés után 1716 végén a kórház templomát nyerték el, a szászokkal való közös használat feltétele alatt. 1718-ban azonban ez egyház, a magyarok minden clenodiumaival, könyveivel egyetemben elégvén, midőn annak ujbóli felépitésére engedélyt nyertek, azt egyszersmind megnagyitani is akarták, de ez okon felsőbb helyről – Brassóból ment feljelentés folytán – az épités betiltatott, az épitész a felvett előleggel megszökött, s a templom pusztán maradt 1785-ig, midőn az egyház nélkül nyomorkodó ev. református hiveknek szolgált menhelyül*Lásd Gödri Hist. Eccl. 11. lap. Lásd fennebb részletesebben. mind addig, mig a halpiaczon imaházat vásároltak; ez időtől fogva egészen az ujabb korig elhagyatva bár, de fennállott, hogy ismét egy üldözött hitelekezetnek menhelyet nyujtson: ezek az izraeliták, kik az omladozó egyházat a várostól megvásárolván, sinagógává alakitották át.

Még van a belvárosban két elrejtett templom, melyeket csak hosszas keresés után lehet megtalálni, mert ezek a szászok azon hatalmaskodása idejében keletkeztek, midőn az útczára való templom épitést – török modorban – nem engedték meg a más nemzetbelieknek. Ez eldugott templomok egyike a Szentháromságnak szentelt görög templom, mely a ló-piacz egyik házának udvarán van elrejtve. Magának az egyháznak semmi épitészeti műbecse nincsen, egyszerű utánzása az a Keleten divatos ujabb görög egyházaknak; de belső fölszerelése oly roppant czifra és gazdag, hogy azzal Erdély egyetlen egyháza sem versenyezhet. Az 1780 körül épült templomnak eredeti Iconostasiáját nagy értékű képlemezek boriták, ezt azonban 1860-ban egy ujmodorú igen szépen metszett és dusan aranyozott Iconostasia vagy szentélyzárfal váltotta fel, a mely ugy faragványainak gazdagsága, mint képeinek szépsége által az e nembeli műalkotások valódi remekéül tekinthető; a régi szentélyzárfal ezüsttel gazdagon ékitett byzánczi modorú képei részint a templom falára vannak felaggatva, részint külön pulpitusokra elhelyezve. A szentélyben egy igen remek művű Artophorion vagy szentségházacska van, mely az ezüstművesség régi türelmi művei közzé tartozik, s ugy alakszépség, mint az ékitményezés finomsága és a zománczozás élénkségére nézve ritkitja párját. E templom tornyát a régi överőd belső védfalának egyik védtornya képezi; hol egykor harczvihar dult, most imára hivó harangok zugnak. A kettős védfalak közti téren van a görögök temetkezési helye; a külső várfalak vastagságába mélyitett családi sirboltok közt néhány igen díszes siremlék vonja magára a figyelmét. A temető közepén egy díszfedélzet alatt Baszarab Emanuel, Brankován fejedelem és nejének († 1809) díszes sirkövei érdemelnek fölemlitést, melyen a következő chronosticon fordul elő:

VirVtIgVo fatIs Phaeb Vs De LapsVs oLIMpo LVX fVerat tenebrIs pVra Coronatus die 24 aprilis.

A másik elrejtett templom vagy inkább imaház az ev. reformatusoké, mely a hal-piacz egyik udvarának hátulsó szárnyában van meghúzódva.

Fennebb Brassó vallástörténetének leirásánál tüzetesen ismertettük azon viszontagságokat, melyeken a brassai ev. ref. átmentek, mig megfogyva bár, de törve nem, végre 1821-ben sikerült 8500 frton a régi bálházat megvenni és templommá alakitva üldözött vallásuknak egy szerény menhelyet késziteni. Itt e roskatag s a 2000 lelket meghaladó egyházközség hiveit befogadni nem tudó, eme rejtett zugban tartják ma is isteni tiszteletöket, annyi kiméltelen üldözés után elvégre megállapodhatott református hiveink. Itt, ezen sötét udvar fenekén van nemzeti nyelvünknek és műveltségünknek e szerény ápoldája: a templom és iskola, hol nemzetfeleink mintegy rejtekben ápolják a nemzeti élet ama gyönge csiráját, mely, hogy terebélyes fává fejlődjék, ohajtjuk, s nemzetünk érdekében elvárjuk. Ma már az egyház adósságainak lefizetése mellett még 7000 frt templom épitési alappal bir, s igy remélhetőleg rejtekhelyéből nem sokára a nyilvánosság versenyterére fog kilépni; s elfoglalni azon állást, melyre hiveinek nagy számánál, azok hazafiságánál és műveltségénél fogva hivatva van.