XXXIV. Homoród-Szent-Pál.

A Sz.Pál alatt római castrum. Béla bán vára. Régi pénzek. A Kornis-kastély romjai. Kornis család. Régi harangok. Paulinus kolostor. Sótelep. Régi sóbányák. Sz.-Pál mellett vivott csaták. Sz.-Péter. Városfalva. Adomák. Zsuzsa vára. Kápolna. Poosutja. Poospataka. Esztena tetőn várrom. Kőkoporsó. Jánosfalva. Tankófalva. A Székelyföld határa. Darócz régi nagysága, ennek emléképülete, nagyszerü temploma és más régiségek. Kacza temploma. Itten vivott csaták. Székely sirok. Petek. Pálos.

Recsenyéden alól negyed órára van Homoród Sz.-Pál, minden szent neve mellett derék unitarius község. Classikus földet tapodunk itt is, hol meg kell állapodnunk; mert ezen falu régi nagyság romjaira épült, a mennyiben oly romokat takar itt a föld, melyeket csak az utóbbi időkben, a kőhalmi ut vágásakor (1854-ben) fedeztek fel,*Ekkor találtak 1 sing hosszu és 3/4 sing széles, 5 hüvelyk vastag téglákat, melyeken a legiojegy meg volt, és egy srófosnyelü vasdárdát, s bár az ut szélére félretétettek, azok a tudományosság roppant kárára onnan elvesztek. Hja az 1854-ben volt, midőn sok egyéb is veszendőben vala. oly maradványokat, melyek mindeddig senki által észlelve, meghatározva nem voltak, s melyek bizonynyal megérdemelnék a figyelmes vizsgálódást és utánásást.

Az unitárium templomtól vagy száz lépésnyire kelet irányban id. Zoltán András telkén egyenes szögletbe végződő kiemelkedése van a talajnak, melynek szögén ásást téve, régi fal maradványaira akadtunk. Az emlitett gazda pinczehelyet ásatván több egymásba dugott cserép tölcsért, téglával kirakott padozatot talált, melyeket fájdalom! mind beépitett háza falaiba. E maradványok arra látszanak mutatni, hogy itt római fürdő volt, mert az egymásba illesztett tölcsér idomu cserepek, a nyert magyarázat szerint, a római melegvezető csövek furni, tubi alakjával birtak.

Az emlitett szögletnél megtöretett fal egyik szárnya, a templom alatt elvonulva, kimegy a mezőre; másik délre menő vonala a falu derekát szeli át; mellette a külsáncz szabályszerü bemélyedése tisztán kivehető; a fal, bár mindenütt föld fedi, csak csekély mélységü ásásra is, e vonal bármely pontján feltalálható.

Egy másik ezzel párhuzamosan futó fal, mely a külső védvonalat alkothatá, a falu keleti szélén lévő partmagaslaton vonul el; fal ugyan itt sem látszik, csak a talaj szabályszerü kidomborodása jelöli vonalát, azonban e vonalon bárhol is ásatást téve, a földréteg alatt tégla és kövekből készült vastag és tömör fal alaprakatára lehet bukkanni, sőt már többször találtak római érmeket is, melyek fájdalom, Bezirker és aranyműves kézbe kerülvén, a tudományos buvárlatra nézve elvesztek.

Ezen kevés észlelhető maradvány, ezen homályos de mégis értelmezhető nyomok arra mutatnak, hogy Szent-Pál egy tekintélyes római álló tábor (Castrum stativum) fölé épült; ezt bizonyitják az eddig talált töredékek, ezt mutatkozó négyszög alakja, ezt a talaj idoma.

Rendszeres ásatások bizonynyal érdekes felfedezésre vezetnének, s talán ezen titokteljes romok mivoltáról felvilágositást nyujtanának, de mig ilyen létesithető lesz, addig a kutató csak a sejtelmek fonalával lépdelhet a multnak e titokteljes tömkelegében.

Hanem a kevés is, mi eddig felmerült, támogatni látszik azon fennebb kifejezett nézetemet, hogy itten egy római erőd állott, mely az akkor müvelet alatt lévő Homoród-melléki sóbányákat és a Ponte veterétől (Heviz) ide vezető római hadutat fedezte, mivel pedig a bányák müvelete sok kezet foglalkoztatott, feltehetőleg e castrum védelme alatt valamely colonia is állhatott, mert hogy a rómaiak hatalma idáig felhatott, a szt.-páli nyomokon kivül a H.-Szt.-Mártonon és Karátsonfalván lévő római feliratok is bizonyitják, azért igen valószinünek látszik azon feltevés, hogy Ponte veterétől római út vonult fel a Kis-Homoród völgyén, az itteni sótelepekhez, hogy Szt.-Pálnál a sómüveléssel foglalkozók telephelye, és ez ut vonalt fedező álló tábor feküdt, sőt még az is valószinünek tetszik, hogy ezen út nem szünt meg a Homoród völgyénél, hanem valószinüleg a Gáron völgyén átszállt a Küküllő völgyén ment Castra Stenarum felé, melyet Segesvár környékén keresnek, mig másik ága a martonosi és énlaki Castrumok utmutatása szerént átvonult a Kis-Küküllő völgyi Sóváradhoz, s onnan Mikházára, hol a Maros- és Nyárád-menti főutvonallal jött kapcsolatba.

A mi pedig a szt.-páli maradványokat illeti, ugy látszik, hogy a rómaiak nyomába a székelyek is letelepültek, s magoknak ez akkor tekintélyes romokból erőditett lakot emeltek. Erre utalna az, hogy a falu felső végén most is egy helyet Béla bán várának neveznek, mivel a hagyományok szerént ily nevü székely vezérnek volt itten vára,*A Béla család elszegényedve most is meg van Karácsonfalván. sőt az, hogy Szt.-Pálon nagy mennyiségü Kálmán, László és Béla pénzek találtattak,*Melyekből Farczádi Sándor ur az erd. Muzeumnak feles példányokat küldött általam. arra mutatna, hogy talán Béla és László is mint Erdély herczegei megfordultak a bágyi vár szomszédjában lévő ezen helyen, nemcsak hanem Béla bán várával kapcsolatban lévő egy hagyomány még azt is sejtetti, hogy Béla herczeg itten is lakott az üldöztetések korszakában. És a régi hősök nyomába a hit bajnokai is megjelentek, mert Szt.-Pálon a hagyományok szerint a Paulinus szerzetnek is volt egy zárdája, s a falu nevét is onnan származtatják. E szerzet zárdájának alapfalai még a mult század végén is megvoltak a falu végében, de kövei kiszedettek s felépitettek.

Sz.-Pál, Bágy és Recsenyédnek anyamegyéje volt régen. 1333-ban már önálló egyházmegye,*A pápai dézmák regestruma 1333. évi rovatában 738. lapon: Blasius sac. de S. Paulo solv. 1 ban. ant. s mint ilyennek volt temploma is, az ennek helyére nem rég épült ujnál csak a csucsives toronykapu és két harang maradt fenn, mindkettő régészeti és történeti becscsel biró, azért mindkettőnek köriratát ide iktatom. Nagyobbikon

(Dominus Nikolaus Cornis fecit fieri 1542.)

(Dominus Nikolaus Cornis fecit fieri 1542.)

A mint látjuk ezen köriratban a betük nincsenek tulságosan elferditve, hanem vagy tudatlanságból, vagy czélzatos mysticismusból itt ott kivannak cserélve, például a Fecit fierinek betüi össze hányva s egy I ki is van hagyva, azt kell hinnem, ez azon minden felirat olvashatását bonyolulttá tenni szerető kor szellemében készakarva történt, mert az ugyanazon évben öntetett kisebb harang körirata tiszta, hibátlan, csak egyetlen betü ferdités s egy kihagyás fordul elő:

(Sante (sancte helyett) Yohanes (Joannes helyett) Evangelista 1542.)

(Sante (sancte helyett) Yohanes (Joannes helyett) Evangelista 1542.)

S már a régészet terén lévén, lássuk e falu legnevezetesebb régiségét, a falu déli végénél fekvő Kornis kastély romjait. E regényes rom minden erre utazónak tekintetét magához vonza, s nem egy, kit a mult emlékei érdekelnek, fel is keresi azt; ott vannak a fáradalmát kárpótló romok, de azoknak multjára világot vető adatot hiába kér a történelemtől, a hazai ismeretektárát hiába lapozza át, nem fog semmit ott találni, mi tudnivágyát kielégitse; azért én, ki e szép föld szépségeit ismertetni, ki a mult titkait – hol lehet – leleplezni indulék, elmondom mit e romokról tudok. Nem sok az, mit a jó akarat kipuhatolhata, de azt mondja a példa beszéd: jobb valami, mint semmi.

Szokásom szerént legelőbb csatolom e rom képét, melynek hátterében a nemsokára meglátogatandó bágyi várhegy tünik fel, sasfészekként oda helyezett falujával. Most pedig lássuk ez ős kastély romjait közelebbről.

E kastély emeletes négyszög épület, keleti oldalán kiszökellő előtornáczzattal. Körives kapuszemölde felett egy most eltünt felirat volt, melyet biztos egyén másolata után ide iktatok:

Rara quidem virtus quam non fortuna gubernat.
Quae manet stabili quum fugit illa pede
(Tru. L. V. eleg. 14.)

alatta:

Sculpsit Benedictus Magyari 1579. V-Dar-lig.

Ez alatt lévő unitárius Kornis czimer K. F. betükkel, mely betük Kornis Farkast, e kastély épitőjét jelölik. Ezen lényeges felirat, mely épités koráról és épitőjéről tudomást nyujta, most eltünt, csak is a felső emelet egyik szép táblázatu körives ablakán látható még az 1578. évszám és egyik ablak-szemöldén e felirat:

Timor domini expellit peccatum.

Ez épület alsó vivfolyosós és lőréses osztályában, mint szintén az emeletben is, az ajtók és ablakok a renaissance stylnek azon correctebb müalakokat felmutató kőkeretelésével ékeskednek, minőket az udvarhelyi csonka vár épületében láthatánk.

A földalatti boltivezetek mind terméskőből készülvék, innen (most részben beomladozott) alagut vezetett ki a mezőre.

Csak néhány éve, hogy e kastély még lakható állapotban volt, de fedeléről nem lévén gondoskodva, maholnap össze fognak omlani a századok viharával daczolt falak.

A HOMORÓD-SZENT-PÁLI KASTÉLY ROMJAI ÉS A HÁTTERÉBEN LÉVŐ BÁGYI VÁRHEGY, BÁGYGYAL OLDALÁBAN.

A HOMORÓD-SZENT-PÁLI KASTÉLY ROMJAI ÉS A HÁTTERÉBEN LÉVŐ BÁGYI VÁRHEGY, BÁGYGYAL OLDALÁBAN.

Ezen középületet négyszögben épült erős rovátkos várfalak környezték vagy 2000 ƒ öl kiterjedésben. E tömör s a kastélynál jóval előbb épülhetett falakhoz, belülről tágas vívfolyosók és lakosztályok voltak támasztva, négy szögletében erős bástyák emelkedtek. Jelenleg csak a keleti és déli várfal áll, vagy két öl magasságban két szögbástyájának romladozott vázával. A többi oldalfalak és bástyák leromboltatván, csak körvonaluk kivehető. A mi meg van, az is szabad rombolásnak levén kitéve, ma-holnap lerontatik és széthordatik.

Pedig e kastély, ezen enyészettel küzdő falak nevezetes emlékek néma őrei, honunk egyik legnevezetesebb családjának, a Tivatulus székely őstől leszármaztatott h.-sz.-mártoni Kornis családnak*Nemz. Társ. 1841. 1. félév 5. sz. lévén lakhelye. E család hagyomány szerint eredetileg H.-Almáson lakott, onnan szálltak ide egy Béla leányra. Lássuk e család néhány kitünőbb egyéniségét.

Kornis Miklós Zápolya tanácsosa, ennek leányát Katát szárhegyi Lázár István veszi el, kitől Lázár Druzsina, Bethlen Gábor édes anyja születik.

Miklósnak fia az e kastélyt épitő Farkas, székelyek főkapitánya, ki Báthori Istvánt Lengyelországba kiséri, s kit e kor vértigrise Mihály Vajda 1600-ban Gyulafehérváron kivégeztetett*Bethlen Farkas Hist. XI. k. 2. lap. és mint ha e család végromlását esküdte volna, e szörny kivégeztette egy évvel később annak 12 éves fiát Miklóst is, másik fia Sigmond sógorával Székely Mózessel vérzik el 1603-ban Brassónál.

Ferencz, székelyek főkapitánya, az udvarhelyi vár birtokosa, sógora Pécsi Simon által a szombatosságba bevonatván, II. Rákóczi György által Margit és Borbála (Paczolai Péter özvegye) leányaival együtt nótáztatott, Sz.-Pált, Szt.-Pétert, Bágyot 1644. sept. 25-én buni Bethlen János kapta.*Kemény Józs. App. Dip. XVIII. Kornis Margit később Rhédeyhez menvén férjhez, atyja jószágainak egyrészét visszanyeri ugyan; de Szt.-Pál a Bethlenek keze közt maradt, kik most is birják.

Szt.-Pál mellett igen gazdag sótelepek vannak. A Homoródnak itten kiszélesedő tere egészen sósziklákon nyugszik. Csak néhány lábnyi földterület boritja azt, s azon alól már tömör kősó jön elő. Maga a szt.-páli sóskut is sósziklába van vésve. Soda is (melyet mi nagyrészt külföldről hozatunk) nagy mennyiségben jön itten elő.

Hogy a rómaiak ezen sót aknázták, annak csalhatlan jelei vannak. De még a nemzeti fejedelmek alatt is müvelet alatt voltak, több magánosnak lévén itten szabadalmazott sóaknája. Hogy 1614-ben Bethlen Gábor alatt még használatban volt itt a sóvágás, kitetszik nevezett fejedelemnek egy rendeletéből, melyben Kornis Ferencz udvarhelyi királybirónak megengedi, hogy a Bornemisza Zsigmondnak kibocsájtott zálagos disznójói jószágért a szt.-páli határon 400 frt értékű sót vágasson (Benkő Sp. Tr., maga az okm. közölve van Erd. tört. Adat. III-ik K. 333. lap); most használhatlanul hever itt a drága kincs, mely belszékelyföld- és a szászföldnek is oly keze ügyébe esik.

De nemcsak a természet kincseiben, nemcsak a mult romtöredékeiben gazdag Szt.-Pálnak, hanem a történet könyes szemü geniusa is megjelenik itten, hogy fáklyájával megvilágitsa az itt lévő nagy nemzeti sirt, mely alatt annyi nemes honfi porladoz, mert itt verte szét 1519-ben Zápolya János a fellázadt székelységet, itt hajtá végre a visszatorlásnak kimélytelen bosszuját,*Mig Zápolya a tolnai és bácsi országgyülésre járt, a székelyek Hagymási Miklós székely ispányi helytartó ellen fellázadtak. Zápolya benn terem s H.-Szent-Pál és Darócz között megveri, tekintélyes emberekből álló főnökeiket kivégezteti, s törvényellenesen a felkeltek jószágait lefoglaltatta. Kővári Erd. tört. 2. k. 145. lap. és ott a Sz.-Pálon alól domboruló halmok alá vannak a szerencsétlen véráldozatok elhantolva. A székely sóhajtva szánt végig e hantokon, ekéje hősök porladozó csontjait, egy-egy tört szablyát fordit fel a véráztatott földből, szablyát, mely a megsértett nemzeti jog védelmi harczában törött szét, s mégis azok kik jogért küzdöttek, bünösként itéltetének el. Ide is mint sok helyre illenék egy nemzeti emlék.

Szt.-Pált és Pétert a vallási fogalom is egybe foglalta s miként az erkölcsi világban e két szent páritva van, ugy itt a Homoród völgyében is együtt találjuk őket, a mennyiben Szt.-Pálon alól alig 1000 lépésnyire Homoród-Szt.-Péter következik. Egybe volt csatolva e két falu a vallás köteléke által is, a mennyiben Szt.-Péter Szt.-Pálnak testvér községe, ez amannak filiája volt,*Csak a mult század végével szakadva el, lett önálló egyh. községé. egybe még a szolgaság által is, a mennyiben Szt.-Pétert is a szt.-páli Kornisok jobbágyai lakták.

E faluban alig találunk más felemlitésre méltót, mint az unitárium templomot, mely a késő gót kornak a XV-ik században épült szerény emléke, mint ezt csucsives nyugati kapuzata, (melynek felső felét henger tagozat ékiti) és vesszőmüvel ékes átszelt lóherivü mellék-ajtaja bizonyitja.

A Kis-Homoród völgyében még csak két faluja van a Székelyföldnek, ezek a folyam két partján egymással szemben épült Városfalva (balparton) és Jánosfalva (a jobb parton).

Legelőbb is Városfalva név eredetét kellene felderitenünk; azonban erre nézve alig találunk még elfogadható hagyományt is, mert azon feltevést, hogy e falunak régen várkastélylyal erőditett temploma lett volna, s arról nevezték volna Várasfalvának, semmi maradvány nem igazolja; temploma uj, s tornya is, mely a régibb templomból felmaradt, csak 1695-ben épült. Kellett tehát e falu, mint a Székelyföld végső, s határszélén feküdt helységének területén egy várnak lenni valahol; de ilyet minden törekvésem mellett is kinyomozni nem tudék, mert a falun alól a Homoród közelében levő Zsuzsa vára*A hagyomány azt tartja, hogy itt Sándor Zsuzsának volt vára, kincset keresgél ott a nép, s azt hiszi, hogy ott éjjelenként tündérek tánczolnak és tánczoltatják meg az arra járókat. nevü helyen semmi legkisebb nyomra sem akadhatunk, s ha volt is itt a Homoród áradatai által könnyen eltemethetett valamely erőditvény, az mint térhelyen fekvő legfellebb csak római castrum vagy őrhely lehetett.

Fennebb tehát a hegyeken kezdék keresgélni, és itteni kutatásaim valamivel több eredményre vezettek, mert a falun alól lefolyó Poos pataka*E patak egy Poos nevü székely ős nevét örökiti, a határon előforduló Poosutja is egy eredetü ezzel. fejénél lévő Esztena tető nevü*Igy neveztetve arról, hogy a Kornisoknak volt ottan Esztenája vagy juhakla. magas hegyormon két, emberkéz emelte halom van egymástól 200 lépés távolra; ezek közül jelentékenyebb a délrebb fekvő Hegyes tetőnek nevezett, melynek átmérője 20 lépés, s melynek szélein falrakat nyomai mutatkoznak. Öreg emberek emlékeznek, hogy e fal még ölyni magason állott, s igy nem lehetetlen, hogy e helyen – mely alig van száz lépésre azon három halomtól, melyek a Székelyföld véghatárát s a Szászföld kezdetét jelölik – régi időben állhatott valamely határvár, melynek zömtornyát alkotta a fennebb leirt Hegyestetőn lévő toronyerőd, Várasfalva pedig azon időben, midőn itt vár állott, nem mostani kényelmes helyén, hanem itten fenn a Hegyestető fejénél*A Szászpatak alkotja most a határvonalt ez oldalról a Székely- és Szászföld között. feküdt, hol most is nagy mennyiségü vastag cserépdarabokat lehet találni, és a felette lévő vár vagy őrtoronyról nevezték Várasfalvának, mely nevét később is, midőn a völgybe leköltözött, megtartá. Ez ős telepnek temetője ott lehetett a közeli Magyaros tetőn, hol nem rég egy kőkoporsót találtak.*E kőkoporsó fele része ma Bedő Sándor urnál van Városfalván, másik fele Pünköstinél Karácsonfalván, a koporsóban egy ezüstbe foglalt carniolgyürüfő volt, melyre ló volt metszve. Várasfalva 1317-ben már nagyon tekintélyes megye, midőn Corradus Varosio plebánussa 20 budai marchát fizet a pápai dézmákba,*Lásd Teiner Monumenta 1. k. 455. lapján, hol igy jön elő: Archidiaconatus de Thilegd in diocesi Traniae. Corradus plebanus de Varosio solv. 20 marcham budens. Ez tehát nem más, mint Városfalva lehetett, azonban ugy látszik, hogy papja az egész vidék dézmajárulékát szolgáltatta be, mert ily nagy összeget egy megye – bár mily tekintélyes lett légyen is – nem fizethetett. de ugy látszik, hogy később ellenség dulásai annyira elpusztitották, hogy a XV. század végén kicsinyke helység volt, melyet csak 5 törzscsalád lakott, nevekedést a fennebb feküdt Tankófalva feloszlásakor nyert, melynek lakói ellenség vagy a rakonczátlan Homoród áradatai által elzavartatva, Városfalvára települtek.*Ezek idetelepülése annyira bizonyos és élénk emlékében volt a lakosoknak, hogy jól tudták, melyik család jött Tankófalváról, s melyik őslakója Városfalvának, s ezt annyival inkább tudni lehetett, mivel, Tankóvalva a Kornisoké lévén, – az onnan ide települtek azután is 1848-ig a Kornisok, illetőleg Bethlenek jobbágyai voltak. Tankófalva fekhelyét még ma is Tankónak nevezik s mutatják a helyet is, hol Városfalvával közös temploma feküdt. Ezen megyés templomon kivül egy kápolnája is volt Tankófalvának azon önálló dombtetőn, mely a dályai patak torkolatja előtt fekszik, s melyet még ma is Kápolnának neveznek. E domb temetője egy kiveszett, vagy jobban mondva beolvadt nemzetiségnek, mert ezen (jobbágy lakta) vidékén sok oláh lakott, kik e dombra temetkeztek; azonban a felszabadulás egyenlősitvén a népet, azok önkényt minden legkisebb erkölcsi vagy más pressió nélkül áttértek az unitárius hitre, és teljesen székelyekké lettek annyira, hogy ma ezen falukban egyetlen keleti vallásu sem lakik.

Városfalvának is volt egy kápolnája a falun alóli Felhágó nevü helyen, melynek alapfalai még ma is látszanak.

Még felemlitem Városfalváról, hogy az a Zsidó patak beszakadásánál fekszik, és azt, hogy itt is fenn maradt azok ősi szokás, míkép az előkelőbbek és a csatákban kimultak sirjaira zászlós kopját helyeznek, s azoknak sirjába a temetéskor bele lőnek. Legfőbb nevezetesége ez igénytelen falunak pedig az, hogy itten született 1683-ban Szent Ábrahámi Lombárd Mihály az unitáriusoknak legnagyobb püspöke, ki a 18-ik század kimélytelen űldözései között, oly ügyesen kormányozta az unitária vallás rongált és elsülyeszteni czélzott hajóját, hogy az megviselve bár – de törve nem – révpartra juthatott; ki eltekintve a vallásnak tett nagy szolgálataitól mint iró és mint hazafi egyiránt nagy volt, s korának oly jeles férfia, hogy az utókor csak tisztelettel állhat meg a helyen, hol ő az emberiség, nemzeti művelődés és hazája üdvére született.*Lásd életirását „Keresztyén Magvető” 1861. évf. I. k. 157 és köv. lapjain.

Városfalvával csaknem szemben (valamivel alább) a Poklosülő patak Homoródba szakadásánál fekszik Jánosfalva.*Mely nevét a hagyományok szerint a legelőbb ide települt Jánosi Györgytől kapta, kinek emléke a határrészek elnevezéteiben fenn van tartva. E falu derék székely lakóinak az a tulajdonsága van, hogy nagyon sebesen beszélnek, és a szót elharapják, miért sokat is élczeskednek velök a szomszédfalusiak, mint például, egykor két Jánosfalvi beszélgetvén a székház előtt, egy más vidéki kérdé társától, hogy vajon nem tudja-e hogy azok miféle nyelven beszélnek? Sebes beszédök mellett még más adomákkal is üldözik. Ilyen a kecskebehajtás története. Ugyanis egykor nagy csapat gólya csapott le a rétre, a jánosfalviak az est homályban azokat a városfali kecskéknek hivén, miután a hajtópénz fejében jót áldomásoztak, kiindultak, de nagy volt bámulatok, midőn a vélt kecskék szárnyra kelve elrepültek s azóta nevezik, a gólyákat jánosfalvi kecskéknek. S több ilyen, melyek elvégre is nem egyebek mint a székely élczeskedési kedv játszi szüleményei, melyek czéltáblájául e vidék Jánosfalvát mint határszéli végfalut szemelte ki, egész ártatlanul, ugy mint Udvarhelyszék felvidéke Oláhfalut, alvidéke Gagy-ot. De minket Jánosfalvára nem az élcz viszketege, hanem inkább a régészeti szenvedély vezet, mely itten tért nyer Jánosfalva ódon templomának észlelésénél. Ez a késő gótkornak egyik bevégzettebb müve, s főként meglepően szép szentélyének igen jól combinált hálóboltozata, mely ugyanazonos a csütörtöki kápolna alsó osztályának boltozatával.*Lásd Mürégészeti kalauz II. k. 82-83. lap. E boltozatnak a késő gótkor modorában (két horony és csucsán átszelt három szög) tagozott gerinczei diszes gyámkövekre nehézkednek, melyeknek diszpaizskái mind más más diszművezetet mutatnak. Igy a (polgyon) szentélyzáródás egyik gyámkövén füge, másikán rózsa, az ezt követő párnál, a jobb oldalin (heráldicailag) egy kutya, a baloldalin egy korona van, felette későbbi bevésettel 1522. A hosszentély első párjánál, – hol 5 gerincz van minden gyámkőre csoportositva, – jobbról egy buzogányt tartó kar, balról ezen meghatározhatlan symbolicus idom.

A hosszentély 2-ik párjánál jobbról buzogányt tartó kar, balról átnyilazott sziv, és végre a csucsives diadalivnél lévő végpárnál, a jobb oldalin ágon-ülő madár, a baloldalin ilyen kulcs:

A szentély keskeny, hosszukás ablakai körivesek, kitördelt diszmüvezetöknek látható nyomaival.

A hajó szintén megtartá régi boltozatát, mely jóval egyszerűbb a szentélyénél, de hogy egykoru, azt gerinczeinek hasonló tagozata is mutatja. Megmaradtak kapui is, ezek közül a déli mellékkapu vesszőmű ékitette átszelt lóherivvel záródik, a nyugati főportale körives nyilatát két épszög közzé helyezett hengertag veszi körül. Külső oldaltámjai a szt.-mártoniakkal ugyanazonosak. Az egésznek hossza 22 (10 a szentélyre) szélessége 9 lépés.

Im itt van ezen, a XV-ik század elején épült templomnak mürégészeti rövid leirása, melyből megitélhetni, hogy az egy műgonddal bevégzett és teljes épségében fenntartott emléke azon tőlünk távol eső kornak.

E templom közelében (észak nyugatra) néhány éve sajátságos földalatti üregeket fedeztek fel. Ezek felülről ölnyi mélységre keskenyen (kürtőszerüleg) mennek le, onnan kezdve pedig fokozatosan szélesednek, ugy hogy 2 öl mélységü, (fenekén 1 1/2 öl átmérőjü palasziklákba műértőleg vésett) üregük leginkább pezsgős üveg idomával bir. Miután bennök semmi tárgyra nem találtak, bajosan lehet eredeti rendeltetésöket meghatározni. A lakosok a naponta feltáruló ily üregeket pinczének használják.

Fennebb a Köveshegy oldalában pompás kőbányák vannak; a könnyen pattintható s szilárdsága mellett könnyen faragható finom szencsés homokkővel nagy kereskedést üznek a jánosfalviak s azt Kőhalomig, Udvarhelyig sőt tovább is elhordják. A kőfaragás mestersége annyira fejlődött, hogy sirköveket, oszlopokat is készitenek.

Hogy ezen pompás épitkezési anyag már régebben is ismeretes volt, s hogy azt hajdan talán még a rómaiak korában is bányászták, mutatja az, hogy fennebb egy a rómaiak modorában nyitva müvelt ily bányában félig kifaragott nagy oszlopot, s több köbre metszett követ találtak.

Jánosfalván alól foly le egy kis csermely, a Tópataka. E volt régen a Székelyföld határvonala, mint összetaláló a tuloldali Szász patakkal. Ezt jelölte ki az 1664-ben kiküldött országos comissio is.*Hogy 1664-ben országos bizottság küldetett ki, mely a jánosfalvi és daróczi, illetőleg a Székely- és Szászföld közti határszélt kijárja, lásd a Comp. Cons. III. R. 13. T. 6. Art. Ezt jelöli tájrajzi fekvése s elnevezése is, mert a patak balparti oldalát máig is Székely oldalnak nevezik, s mindezen hatalmas érvek daczára ma a határszélt nem a patak alkotja, hanem az fenn van a Székelyoldal feletti domb tetején. Mint mondják, a darócziak erővel foglalták el ezen darabkát a kurucz világ után.

Ha ők foglaltak, akkor mi is foglalunk, de foglalunk minden erőszakoskodás nélkül a legjobb indulattal, s hisszük, hogy ilynemü foglalásunkért nem fognak szász atyánkfiai is neheztelni reánk, mert a mi foglalásunk a szellemi téren történik, midőn a területükön lévő székely sirok látogatására menve, egyszersmind a Nagy-Homorod völgyébe eső két falujokat, Daróczot és Kaczát is vizsgálódásunk tárgyává teszszük.

A Jánosfalvától rövid félórára fekvő Darócz (Draas) már András királynak 1224-ben kiadott adománylevelében, mint a szászföld határa terra Daraus név alatt emlitve van. A határszélen csakhamar város épült, mely egyike volt a szászföld tekintélyesebb városainak; de idők folytán duló harczok és dögvész annyira elpusztiták s megfogyaszták lakóit, hogy az egykor hires város ma jelentéktelen faluvá deválválódott, de fennmaradt egykori nagyságának egyik legékesebben szóló kőtáblájaként nagyszerü egyháza, mely az emléképitészetnek egyik legszebb példánya hazánkban, mely nagyszerü müalkotásaival még akkor is jelölné, hogy itten egykor tekintélyes és gazdag város állott, ha azt a történelemből nem tudnók is.

A régészek eddig Erdélyben csak is egyetlen román izlésü egyházat ismertek, a harinait s többnek lételét határozottan tagadták. Én kis körre szoritott utazásaimban szerencsés voltam a román épitészetnek több müemlékét felfedezni kisebb községi templomaink között. Itt pedig váratlanul annak egy valójában nagyszerü példányára találtam. És azt kissé tüzetesebben ismertetni annál is inkább kedves kötelességemnek tartom, mert az eddig nemhogy ismertetve lett volna, de sőt még a régi müemlékeiket szorgalmatosan egybegyüjtött szász irók figyelmét is teljesen kikerülte.

Valamint a helységnek egykori nagysága megnyirbáltatott, ugy nagy mübecsü emléképülete is nagyon megcsonkitva jött le korunkra, mintha ez is lépést akart volna tartani alkotóinak sorsával, vagy mintha az utódok a régi nagyság e szemrehányó jelképét szégyenelve, jeleni kicsinységökhez készakarva idomitották volna. Valójában alig képzelhető egy nagy münek kicsinykésebb és értelmetlenebb megcsonkitása, mint a minőt itt végbe vittek. Az ily müveleteknél a XIX-ik századnak el kell pirulnia a XIII-ik század előtt, mert a mit amaz nagyot alkotott, azt müveltséget szenvelgő korunk csak megszentségteleniteni s vandal kezekkel megcsonkitani tudta; mit ama távol kor alkotni tudott, azt korunk még megtartani sem volt képes. S ezen azt hiszem minden müvelt lelkületü ember előtt indokoltnak vélhető feljajdulásunk után lássuk a mi fennmaradt, hogy annak utmutatása nyomán tudhassuk mi volt.

Legelőbb is a szentély az, mi nemcsak átalakult, de teljesen ujra épittetett, mert azon belül polygón, kivül egyenes záródásu szentély csucsives ablakával, egészen uj oda toldás a tisztán román izlésü hajóhoz.

Ezen 23 lépés hosszu és 9 lépés széles hajó minden egyes része a kifejlett román kor correctebb alkotását mutatja. Mindkét oldalán magasra helyezett körivvel záródó kettős ablakok vannak (négy mindenik oldalon); ezeknek kettős nyilatát közepen álló oszlopka választja el, négyszögü s felfelé szélesedő fejezetének szögletein kihajlitott levéldisz van; ilyen csaknem egészen kikerekitett két oszlop áll az ablakbéllet mindkét oldalán a henger tagozta félkör iv hordozására.

Minden ily ablak közt egy, s igy öszvesen öt pillér pár emelkedik, mely a négyeg szögleteinek leszelése által van nyolcz szögüvé alakitva, s melyeknek feltehetőleg igen diszes kapiteljei az ujabb alkotásu törpe donga-boltba vannak betemetve. E pillérek magassága és helyzete, az ablakoknak magas elhelyezése, sőt a minden két pillér között félkörivvel alakult vállivek (Arcaden) most is látható nyomai tisztán mutatják, hogy az egyház eredetileg három hajós volt. A mellék hajók egykori lételét, még kétségtelenebbé teszi a déli küloldalon még most is megmaradt két gyámkő, s a válliveknek kivülről még tisztábban felismerhető befalazása. És hogy a mücsonkitás teljesebb legyen, minden befalazott válliv helyére, egy egyenes záródásu törpe ablakot vágtak, mi nem kevéssé sérti a müvészi öszhangzatot kereső szemet.

Félkörivvel tetőzött válliv vezet a közép hajószélességével biró torony csarnok-ba (Thurmhalle), mely szerencsére megmaradt eredeti épségében és szépségében. Eredeti boltozatának két horony közti körte-tagozta gerinczei, a szögletekbe állitott oszlopkákról emelkednek, mely oszlopkáknak talapzatát a módositott attikai oszlopláb, az oszloptőt alól felül egyenvastagságu henger, fejezetét az antik román izlés modorában kajács és arra fektetett abacustábla alkotják.

A boltozat közepén a négy diagonál gerincztalálkozási pontján zárkő van, melyet virág-ornamentica ékit. Ezen toronycsarnokkal délről egy mellékosztály függ egybe, melynek boltozata még dúsabb szerkezetet mutat, s mely valószinüleg kápolna lehetett a katholikus korban, mert keleti oldalán, hol oltára állhatott, mindkét szögletben két egymáshoz illesztett oszlop van, diszes korinthizáló kapitellel, mig a más két szögletben csak egy-egy oszlop áll. Boltozata ugyan beomlott; de az oszlopok lemez és kajács alkotta vállkövén felül megmaradt a gerincznek egy kis töredéke, mely két kisebb henger közé foglalt testesebb hengerrel van tagozva. Ezen kápolna egy déli oldalán lévő körives ablakocska által volt világitva. Egy ennek megfelelő ily kápolna volt a tulsó északi oldalon is, mely azonban lebontatott. E kápolnák egyike pedig keresztelési, másika temetési kápolna lehetett, melyeknek ilyen elrendezése hazánkban tudtommal csak is a lőcsei parochialis templomnál jön elő.*Mert másutt az ily kápolnák önállólag vannak az egyház közelében elhelyezve.

És e kápolnák ily elrendezésben eltérést találunk a Királyhágón túl kifejlett és műépitészetünket jellegző azon (provincialismusi) szabálytól, mely szerint a tornyok alatti, (ha két torony volt,) – vagy a tornyok mögötti (ha egy torony volt, mint itten) osztály, egybe volt foglalva s mintegy folytatását képezte a mellékhajóknak, mi a térnek okszerü felhasználását és az épületnek tetszetős meghosszabbitását eszközölte. Ezen szabálynak itteni nem alkalmazása mutatja, hogy ezen egyházat a szászok bevándorlásuk után csakhamar a Németországból hozott épitészeti fogalmak benyomása alatt épitették. De mivel e kápolnák ily elkülönitett helyzetökben is a mellékhajóknak csak folytatását képezhették, ezeknek mértékarányai (6 lépés hosszuság és szélesség) egyszersmind a most eltünt mellékhajók nagyságát is jelölik, és igy azok belvilága 6 lépés volt, mi szerencsés és szabályszerű arányban is állott a középhajó 9 lépésszélessége- és 23 lépés hosszával.

Ez egyház főékességét azonban a torony alatti főkapuzat alkotja, mely Erdély minden portaléji közt (talán még a szászsebesit sem véve ki) a legkitünőbb, s a késő román épitészetnek egyik legkiválóbb műremeke; oly szép és nagyszerü hogy nemcsak ez, hanem bármely székesegyháznak is diszére válnék.

Belnyilatának jelölése körives ugyan, de maga az ajtónyilat lóherivvel záródik; az ekként keletkezett ivmezőn (tympanum) dús növény-disz közé helyezett két griffnek, kitünő domborműve diszeskedik. Nagy mélységgel biró béllete öt épszög fokozaton át keskenyedik az ajtónyilat felé, minden épszögben kerekded faltő vagy oszlopka áll, ezeknek kidülledő fejezetét a jobboldaliaknál finom metszetü növénydísz ékiti, mig a baloldaliak fejezete korinthizáló. E fejezetekre a megforditott attikai láb módozatából eredt vállkő*Mely kis henger-horony és lemezzel páritott nagyobb henger vagy torusból van alkotva. jön, mely az oszlopfejezetek kikerekedését és az épszögek bemélyülését követve igen szép árnyhatást előidéző zig-zágot alkot. E vállkövekre következik a felkörivzáródás, mely megtartja ugyan az alsó főszelvény csoportozatát, hanem részleteiben különbözik az ajtóbéllet tagozatától, a mennyiben az 1-ső, 3-ik és 5-ik faltőre nem az annak megfelelő hengertag, hanem egy közép horony által elosztott két kisebb henger jön, a többi azonban megfelel az alsó tagozásnak s épszögre mindenütt épszög, faltőre hengertag jön. A homlokzat falának szinvonalán kivül szökelt és valószinüleg a többinél diszesebb oszloppár teljesen eltünt.

Az e kapuzat, illetőleg az e kapuzattal egybefüggő toronycsarnok feletti négyeg-torony eredetileg jóval magasabb lehetett, mit mutat az is, hogy csekély hanglyukakon kivül semmi más ablak nincsen rajta. Most csak három osztálya van meg, melyek közül a legfelsőt (de csak északi és déli oldalán) a késő románkor gazdagon tagozott félkörfriese disziti.

Im itt van műrégészeti leirása ez egyháznak, mely hazai műemlékeink közt nagyon diszes helyet foglal el, s mely ily nagyon megcsonkitott állapotjában is egyike az oly kevés számban fennmaradt ujabb románkori műalkotások remekének.*Tudjuk, hogy az ujabb román korszak, mely külföldön már a XI-ik században virágzott, nálunk mint távoleső vidéken a XII. század vége felé kapott fel, és igy a daróczi egyház épitési korát a szászok bejövetele és a diplomanyerési korszak közötti időszakra, körülbelől a XII. század végére vagy a XIII. század kezdetére tehetjük.

Az egyházat 6 bástyás*Ezen bástyák négyje négyszög, a kelet oldali öt szög, a délkeleti szögletén lévő nyolczszög. erős várkastély környezi, a többinél testesebb kapubástya az északnyugati szögletben van, hosszu fedett folyosóján hogy meg volt a szokásos rostélyajtó (Herse grilles) azt a bástya Falthor elnevezése is bizonyitja.

Az egyházban egy 5 láb hosszu két kézmarkolatu pallos van, lángot utánzó pengével. Ezen érdekes régi fegyverhez két hagyomány van kötve; egyik, hogy a darócziak pallos jogának (jus gladii) volt jelvénye, másik, hogy a szászok bejöttekor két ily pallost vittek előttük, melyek egyikét Szászvároson, másikát Daróczon mint két határszéli városban tették le.*A szászvárosi lételének semmi nyoma nincsen.

És most lássuk a két Homoród völgyének utolsó faluját, a Darócztól 3/4 órára fekvő Kaczát (Katzendorf), mely a pálosi patak Homoródba ömlésénél fekszik, s német nevét onnan nyerte – Kemény József szerint, – hogy az Árpádházi királyok alatt vadmacskaprémmel adóztak lakói.

Kacza temploma is egykoru vagy nem sokkal későbbi a daróczinál, csakhogy annál jóval kisebbszerü. A polygon-záródásu szentély itt is későbbi oda-toldásnak mutatkozik lenni, mert a körives diadaliven hátul minden a román styl műalkotását mutatja; igy körives vállivek különitik el a magas középhajót az aránylagosan törpe mellék-hajóktól, a csinos szerkezetü kereszt-boltozat körtetagozatu gerinczei és hevederei a középhajónál testes hengerre levezetve, egyenesen vannak elszelve, mig a mellékhajókban kivájt (canelirt) gyámkövekre nyugasztvák. Zárkövei között néhány igen csinos van, a középhajó egyikén áldó kéz, az északi mellékhajó első zárkövének egyik osztályában oroszlány, másikában egy kalapács. A második zárkőven egy kehely mellett e három betü: vagyis H. I. S., mi Hominum Jesus Salvator-t jelent.

A harmadikon félhold melletti 8 kis kereszt.

Ablakai mind átalakultak, de megmaradt nyugoti főportaléja, mely máskor kielégitett volna, de most a daróczi után nagyon kisszerünek tetszett, különben ez is a románkor műalkotásai közé tartozik, nyilata ennek is körives, bélletét egy épszög és két kerekded faltő tagozza, melyeknek esetlen négyszög fejezetei közül csak is a két belső van diszitve, egyik mérművel, a másik körives bemélyitésekkel. A béllettagozatnak megfelelő ivzáródást egy külső, két kajácsalkotta párkányzat veszi körül, mely a napitelek irányában szividomu gyámkövekben végződik.

A templomot négy toronyszerűleg felmagasuló zúzmüves bástyákra támaszkodott s kettős fallal ellátott erős várkastély övezi.

A Kaczánál beszakadó Pálospataka völgyében fekszik az oláhok által lakott Pálos és a magyarok által lakott Petek. Hogy az elsőt miért hivják németül Königsdorf-nak, arra semmi adatot nem kaphattam. Petek neve valószinűleg az ősidőkben ottan lakott Petki családról származik, s lakója még ma is, ha kérdik hogy hová való? nem azt mondja, hogy peteki, hanem petki, mi mutatja, hogy Petek Petkinek későbbi módositása. De ne feledjük jöttünknek valódi czélját, azon sirhantokat, melyek székely őseinknek ezreit fedik, s melyeknek meglátogatásáért e ”határsértést” követtük el. Azon korban, midőn Erdély fejedelemsége a Bethlenek és Bocskaiak fényes korszaka után annyira lesülyedt volt, hogy a török kötéllel fogott Erdély trónjára fejedelmet, ki utóvégre is nem volt más, mint a Portának adószedője, s ki a törököktől pénzért gyötörtetve, kénytelen volt a népet is zsarolni, akkor, midőn Barcsai Ákos a békót fejedelmi trónnal cserélte föl, a székelység a török által felerőszakolt ezen uralkodót nem akarta elismerni. A fejedelem kegyetlen testvérét Gáspárt küldötte a ”lázongó” székelyek megfékezésére. A kiküldött vezér Kőhalomban és a közeli falukban helyezte el sergét. A csikiak és háromszékiek Székely Sámuel vezetése alatt szervezve magokat, elejébe jöttek s véletlenül rácsapván a Kaczán elszállásoltakra, azok nagy részét levágták; de győzelmi örönmük nem sokáig tartott, mert Barcsai Gáspár többi seregével rájok ütvén, sokat közülök levágott, a többi szétszórta.*Hogy a Köpecznél egybegyülekezőket ujból legyőzze, s azután vadkegyetlenül megcsokittassa a kézrekerülteket. E csaták leirását lásd Bethlen János Hist. III. k. 10. rész. Kik e gyászos polgárharczokban mindkét részről áldozatul estek, azok ott a Kaczán alól domborodó halmok alatt porlanak.

És vér áztatta Kacza virányait a Rákóczi forradalomkor is, mert Kaszás, kurucz vezér, csapatját elárulván, a labonczok éj idején a Kaczában gondtalanul nyugvókat meglepték, közülök sokat levágtak, s a sirhantok ujból néhánynyal szaporodtak.

Fájdalmas érzettel keresők fel a hősöknek feledett sirját, kik nagy és dicső eszmétől, a szabadság szent érzetétől lelkesedve áldozák éltüket, kik a haza szebb jövőjén, a népszabadság felvirágoztatásán müködve, azért küzdve estek áldozatul.

A véráldozatnak ily szent helyeit nem szabad felednünk, mert a jövő szabadságának magvai ottan vannak elszórva, mert az utóivadék ily helyeken tanul meg élni halni a hazáért, s most miután emlékfüzért illeszténk a hősök sirjaira, térjünk vissza Szt.-Pálra, hogy onnan a bágyi várhoz ránduljunk.