XI. Kászonszék.

Nyergestetői vár, régi sirok. Csaták a Nyergesen. A Potyó halálánál talált sirkövek. Hindó tartománya. Vészes patak. Kászon-Ujfalu. Kászon völgye, Háromszék Szent-Lélektől.

Kozmáson alól az ut szük völgybe tér, onnan a Nyergestetőre emelkedik fel. E hegy a székely krónikában s más régi okiratokban is Nyirgócz vagy Nyrgócz név alatt fordul elő, s Csík egyik legnevezetesebb hadpontja. Midőn a tetőni keresztfát álliták, két régi sirkövet találtak, melyek egyike az 1550 körül itten tatárok elleni csatában elesett Potyó papé volt.

Hogy e hadtanilag nevezetes pont megerősitésére őseink gondoltak, mutatja azon erőd, mely az országut által érintett tetőtől alig 50 lépésnyire az utat uralgó, most fenyőbokrokkal benőtt pontokon van.

Ez erőd négyszögalaku belterét, mely alig 36 négyszög lépés területü, behantolt, fanőtte gátony környezi; az e gátonyt körülfolyt mély, széles sáncz most is kivehető. Bejárata a nyugati oldalon volt, hol a falrakatnak csalhatatlan nyomai tünnek fel; hogy mikor épült s mi volt neve, arról semmi adat, még hagyomány sincsen.

Csík egy minden oldalról magas havasok által körülölelt és védett természetes erősség; oda bejutni bármely oldalról is bajos, s e bejutási pontok is olyanok, hogy azokat könnyen lehet védni és elzárni. Ez elzártság, ezen természetileg való fedezés még a nyiltabb, s folyamainak kifolyást engedő déli részen is megvan, mert itt is csak két könnyen védhető szoroson lehet oda behatolni. Ezen hadtanilag fontos bejáratok a tusnádi szoros és a nyergesi ut. A Nyerges ugyan nem szoros, hanem hegyvonal; de oly hegyhát, mely teljesen uralogja a Kászon felől oda vezető szük völgyet és a Nyerges keleti oldalán felvonuló egyedül lehetséges utat.

Csekély ide helyezett erő hadseregeket tudna feltartóztatni. S hogy a Nyerges hadtani fontosságát többször használták fel, arra történelmünkben több adatot találhatunk; – mert itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldovai vajda öcscsének seregét, ki a Martinuzzi és Petrovits összekoczczanása előidézte zavarokban a porta által küldetett Erdély feldulására*Kővári Erd. Tört. V. k. 101. l. .

Itt állottak meg a csíkiak 1660-ban, midőn a Háromszéket neroi kegyetlenséggel duló Barcsai Gáspár közelge, Csíkot hasonló sorsra juttatni; innen izenték meg ezen hazafiui vérrel táplálkozó szörnynek, hogy ne közeledjék, mert ők utolsó emberig oltalmazni fogják határaikat, s mig közülök egy is él, oda be nem bocsátják. Ez elhatározott fellépés menté meg Csíkot a feldulástól, mert Barcsai a fejedelem parancsából fegyverszünetet kötve, a segesvári országgyülés közbeszólása megmenté Csíkot*Kővári Erd. Tört. III. k. 109. l. .

És itt állott 1849-ki aug. 1-jén Tuzson János honvédezredes, ki Bem által Moldovában feledtetvén, esetlegesen éppen a sz.-györgyi csatavesztés után érkezett vissza Háromszékre, hol minden veszve levén, kis csapatjával s néhány ágyuval Csík felé vette utját. Miután Kászon-Ujfaluból a felnyomuló oroszok és az azok után jövő Clam-Gallas elől egy heves csata után visszavonulni volt kénytelen; (júl. 31-én) a Nyergestetőn állitá fel fedett helyzetben ágyuit s elszánt honvédeit. A mitsem sejtő oroszok minden elővigyázat nélkül tömegesen nyomultak fel a meredeken emelkedő országuton, Tuzson bevárta lőtávolságra, s akkor kartács-tüzzel sepreté őket le. Sokszor kisértének az oroszok elszánt, kétségbeesett rohamot, de az oroszlánként harczoló honvédek és a halált osztó ágyuk mindig visszaterelték. Végre találkozott egy kászoni oláh, ki a kozákokat mellékösvényeken bevezeté Sz.-Márton felé Csíkba, s igy a nyergesi hadállás megkerülve, hátulról levén fenyegetve, Tuzson kénytelen volt az eltiprott szabadság ezen utolsó győzelme után feladni hadállását, s a tusnádi szorosból elvonuló Gál Sándorral csatlakozva, a Mitácson átcsapni. Az uttól jobbra eső magaslaton az ágyuk mellvédei most is látszanak. Ezek egyedüli emlék-hantjai a Székelyföld kétségbeesett végküzdelmeinek; és midőn a hazafi a dicső napok emlékei által szentesitett hantokat tapodja, midőn e hősies harczok emlékeivel találkozik, ne szomorodjék el? Ne, mert e harczok nincsenek eredmény nélkül: azok erkölcsi nagyságuk egész fényében állnak a világ előtt, és a szent szabadság érdekében kiontott vér bizonynyal gyümölcsözni fog, s eredményes lesz, ha nem is a küzdőkre, de bizonynyal azok utódaira nézve. Némileg a nyergesi emlékek közé sorozandó azon két feliratos kő, melyeket Kozmási Potyó hadnagy a Nyergestetőtől félórára eső Potyó halála nevü helyen talált, s melynek most Kozmáson Potyó hadnagynak eladott házánál a tüzhelybe vannak berakva, s mivel ott veszendőben vannak, ide igtatom azoknak már is bajosan olvasható feliratát:

ILJ
PAPA POTYO
EL IANOS NEVEM
MEG GYILKOL-
TAK a MIKES
I. KORUCZI.
1661.

A második kövön ez áll:

T: EML-ÜL
Po. PE. 1711.

A kövek töredezettek s ekként a felirat hiányos levén, értelmezése bajos. Az első kő legfelső sorában levő ily milynek látszik része lenni, tovább Papa Potyo, el (vég szótagja egy kitört szónak) János nevem megyilkoltak a Mikes I. (István) koruczi (kuruczai) 1661-ben.

A másik kövön T (tette) eml-ül (emlékül) Po (Potyó) Pe (Péter) 1711.

A helyelnevezés s a hiányos feliratokból annyit vonhatunk ki, hogy valamely Potyó János nevü embert megöltek Mikes kuruczai, de hogy ki volt az a Potyó, s miért szenvedett halált, azt felderiteni nem tudhatjuk mindaddig, mig valamely ujabb felfedezés nyomán a titok fátyola fellebbenve nem lesz, azért a jövőnek hagyva e kérdés megfejtését, folytassuk utunkat.

A Nyergesről lelejtve, a Nyerges pataknak szűk, homoksziklák-határozta völgyecskéjébe értünk, mely keleti irányban halad, s csak alább a Hindó tartományából letörtető Vészes patak beszakadásánál szélesül egy kissé ki. Ott fekszik Kászon-Ujfalu, mely Csík-Szeredától egy posta, pedig kettőnek is megjárná, mert közel négy mértföld. Egyáltalában Erdélyben a postaállomások felosztása aránytalan, s szükséges lenne azoknak szabályozására gondolni. Ugy látszik, hogy Ujfalu két faluból alakult, mert az 1702-ki összeirásban Ujfalu és Felső-Ujfalu van bejegyezve*Lásd az erdélyi gubernium levéltárában J. 1. levétári jegy alatt levő lustrák és összeirások gyüjteményében. Az 1567-ki regestrumban Wyfalu 26 kapuval jegyeztetett be. .

Ujfalunál az addig keleti irányu völgy délre kanyarodik, s (a Kászon vize völgyével egyesülve) ezen irányban halad Kászon völgy név alatt egész K. Sz.-Lélekig. Szük, kopár, jellemtelen vidék ez, melyen az utazás unalmas, miért az e völgy végig futására igényelt három óra kétszer oly hosszunak is tetszik; de minő kárpótlás, minő meglepetés vár az utasra, midőn a Perkő alatt elvonulva Sz.-Lélektől, egyszerre maga előtt látja Háromszék gyönyörü terét, hátterében a Barczaság és Bodza havasaival. Valódi igéret földje a pusztán való kóborlás után. Ennél meglepőbb, nagyszerübb pontot sehol sem láttam, talán Kis-Azsiában Brusza terével párhuzamositható, csakhogy ez még amannál is nagyobbszerü, mert ott csak egy havas van, az Olymp, mig itt a havasoknak száz meg száz alaku csúcsai tünnek fel, s a Bucsecs az Olymppal ugy magasság-, mint szépségben mérkőzhetik, a Királykő és Csukás azt alakszépségre jóval felülmulja, s aztán Brusza terjedelmes tere koránsem oly szép és lakályos; a természet itt is, ott is mindent megtett a vidék felékitésére, de ott az ember keze csak itt-ott igyekezett valamit rendezni, szépiteni; itt Háromszék áldásdus terén minden hant hasznositva van, az ember festőileg rendezett falvaival, a táj nagyszerüségéhez illeszthető templomaival, s a mult idők regényes romjaival ékitve, elevenité e tájt, pezsgő életet fakasztott, annak vidor szinezetet adott, szóval Isten kezéből, a teremtés nagy kohójából kikerült durva anyagot az ember idomitá, annak látszó felületét kicsiszolá és felékité.

De e tájt majd tüzetesebben fogjuk megismerni háromszéki körutunk alkalmával, itt csak azért emlitem meg, hogy az ez oldalról Háromszékre menőt e pontra figyelmessé tegyem, mely figyelmeztetés után Kászonszéknek szük havasias tájaira siessünk. Azonban mielőtt ezt tennők, szükségesnek látom, a jelen megérthetése tekintetéből, a multat is egy kissé szellőztetni, s a lehető rövidséggel, dióhéjba szoritva, Kászonszék alakulását, s Csíkhoz való viszonyát megismertetni.