XXIV. Szent-Miklóstól Ditróig.

Szárhegy, Csinód és Güdücz pataka. A Lázár kastély. Multja. Bethlen Gábor itt mulatása. Akton gazdálkodása. A kastély mostani állapota. A szárhegyi kolostor. Szárhegy szentegyháza. Bánya. Márvány. Szármánytetői imola. Kilátás. Tatárhalom, itt vivott csata. A székely amazonok. Ditró. Gyergyó népe. Remete.

A Gyilkos-tótól Sz.-Miklósra visszatérve, a nyugtot nem hagyó kiváncsiság és látvány az oly sok tekintetben nevezetes és érdekes Borszék felé csábitgatott; engedénk mi is e csáb hatalmának, mely csakhamar útra késztetett. A hogy Szent-Miklóst elhagytuk, azonnal felötlött Szárhegynek távolabb lebegő képlete, fel a falu fölött emelkedő Szármány, ezen tündöklően fehérlő márványhegy, mely a Csinód és Güdücz patakoktól körülfolyva, hegytokként szökel ki a térségbe. E márvány promontorium déli alján pompálkodik Szárhegy*Szárhegy az 1567-ki regestrumban 48 kapuval szerepel „Zarhegy” néven, tehát már akkor tekintélyes helység volt. , mely valójában a legszebb, legmeglepőbb képek egyikét tárja fel; ott van a hegy alján a gróf Lázárok ódon kastélya, szeszélyes bástyáival, fogrovátkos falaival. Ott van a hegyoldalban a ferenczesek vidortekintetü kolostora és temploma, ott a hegy tetőormán a büszkén fekvő kápolna, idább egy magaslaton Szárhegy fényestornyu kaczér egyháza, és ezek kiemelkedő festői csoportja alatt a csinos falu terül el, zöld lombok közül kikacsintgató házcsoportjaival. Az ezek közül büszkén kimagasuló kastély már csak azért is érdeket ébreszthet az utasban, mert Bethlen Gábor, Erdélynek legnagyobb fejedelme, gyermekségében anyjával Lázár Druzsinával több évig mulatott itt, mondhatni e kastélyban nevelkedett*Lázár Istvánnak (Bogáthi leánytól született) leánya Druzsina Iktári Bethlen Farkashoz ment férjhez, e házasságból származott 1580-ban Bethlen Gábor; Bethlen Farkas elhalván, neje 1590-ben 10 éves fiával, Gáborral s másik fiával Istvánnal Szárhegyre testvéréhez, Lázár Andráshoz jött, s ennek felügyelete alatt nevekedett fel a szárhegyi kastélyban ugy Gábor a nagy fejedelem, mint István ennek méltó testvére. Lásd „Taschenb. für Vaterl. Gesch. IV. évf. 461. Hormayr és Mednyánszky” és Kővári Erd. Reg. 180. lap..

Fennebb elmondám azt is, hogy a Rákóczi-forradalom alatt a nemzeti ügyhöz hű gyergyóiakon mily vérlázitó boszut állott a kegyetlen Akton; mivel pedig a Rákóczi-mozgalom egyik legtevékenyebb vezetőjét, Csík és Gyergyó szervezőjét, Lázár Ferenczet (ki Moldovába bemenekült volt) kézre nem kerithette, annak szárhegyi kastélyán dühöngte ki magát, azt feldulatta és elégette*„Gr. Lázár család” 116–120. lap, kiadta gr. Lázár Miklós és Cserey M. Nemz. könyvt. 389. lap. A gr. Lázár család egyike a legrégibb székely primor családoknak; oly család, melyből nagyon sok jeles ember került ki. E család leszármaztatásával tüzetesebben csak azért nem foglalkozom itten, mert a történelmi kutatás terén már is oly ok érdemet szerzett gr. Lázár Miklós egy önálló kötetben állitotta egybe ezen jeles családnak a székely történelemmel egybefüződő történelmét, mely kitünő munka „A gróf Lázár család” czim alatt 1858-ban jelent meg Kolozsvártt. Bár csak találkoznának többen, kik családjuk multját ekként dicsőitik, mert az által honi történelmünk csak fejlődést nyerhetne..

De e még addig is sok harczvihart átélt kastély, mely a moldovaiak és tatárok beütéseinek korában annyiszor nyujtott védelmet a vidék lakóinak, mely nem egy ostrommal daczolt, ez alkalommal sem könnyen és védtelenül került Akton kezére, mert azt előbb ostromolni kellett, mely ostrom folytán a bennlevő őrizet oly elszántan védte e kastélyt, hogy csak heves csatározás után, ágyuzás és földalatti aknákkal döntheték le annak falait. E hősies védelemben az őrizet nagy része, vagy 150 hős, esett el; Akton a bevett várat leromboltatta*Katona Hist. Tom. XXXVII. .

A számüzetéséből visszajött Lázár Ferencz lerombolt kastélyát – hihetőleg a régi alakjára – felépitette*

Lázár Ferencz 1702-ben szerzett grófságot, ez évben csíki inspector s Rabutin bejöttével a csíki és gyergyói szorosok felügyelője; a kuruczok felülkerekedvén, Moldovába menekült, de később Rákóczi pártjára állván, 1705-ben Rákóczi Csík, Gyergyó, Kászon főkapitányává nevezi; mint ilyen szerepel a forradalom alatt 1707-ben, ott van a m.-vásárhelyi gyülésen is. Az ügy buktával Moldovába menekül. Akton feldulja szárhegyi kastélyát. Moldovából 1711-ben tért vissza. 1720-ban az erdélyi és török határ kijáratására küldetik ki. 1721-ben táblai ülnökké, 1736-ban Csík, Gyergyó és Kászon főkirálybirójává neveztetett, melyet halálaig viselt.

     Lásd „Gr. Lázár család” 212–224. l.
Kiadta gr. Lázár Mikl. Kolozsv. 1858.; de 1748-ban ujból leégvén, özvegye folyamodott Csík rendeihez, s oly nagy volt az egykor Bethlen Gábor lakta, s a vidék népét többször oltalmazott kastély iránti kegyelet, hogy ugyanazon év november 13-án Csík, Gyergyó és Kászon rendei elhatározták, hogy Gyergyó-Szék rója ki maga közt a fedél helyreállitásához szükséges anyagok hordását, és adjon munkaerőt; ekként épült fel újból, a közsegély igénybe vételével, az emlék-szentesitett kastély.

De nemcsak az e kastélyhoz kötött emlékek, nemcsak a Bethlen Gábor itt nevekedése által szentesitett hely iránti tisztelet vonja egyedül e kastélyhoz az útas figyelmét, hanem megérdemli az a figyelmesebb megtekintést és észlelést ugy is, mint épitészeti műemlék.

E kastély terjedelmes négyszög épület, melynek beludvara 100 lépés széles (keletről nyugatra) és 120 lépés hosszu.

Legérdekesebb és legnagyobb csínnal épült délre néző homlokzata.

Ez oldal közepét egy tömör, erős falakkal biró emeletes és a falvonalból kiszőkellő épület foglalja el, mely látszólag a régi kapubástyából alakittatott át lakházzá, ez alatt van most is a kastély bejárata, mely az épület alatt végigvonuló fedett folyosóra vezet, hol bizonyosan a régi kastélyoknál szokásos felülről leereszthető rostélykapuzat (Herse) lehetett, melynek azon védelmi hivatása volt, hogy ha az ellenség egy része benyomult is a kapun, ezen felülről rájok eresztett rostélyajtóval elzárták a betolakodottakat a külsőktől, s az ekként bennszorultakat leölték. Most e rostélyajtó eltünt, de ott van a folyosó két oldalán ez épületrész tisztes régiségét bizonyitó e felirat:


(Jesus Ktus Maria monogrammeja.)
Balról:
(Anno 1532 Domini),

mert hogy a hármas és kettős közti kis karika csak czifraság, az kétségtelen.

Ez évszám egy adat lenne a kastély épitési korára nézve.

Azonban e korból csak is ezen épület, s legfelebb az északi oldalfal és annak szögbástyái maradtak meg, – többi része későbbi épitkezésnek látszik.

Az emlitém déli oldalon, a leirtam kapus épületből kiinduló felforditott pártázattal ékes fal emelkedik, melynek két szögletén négyeg bástyák szögelnek ki. Ugy a fal, mint e bástyák monochromilag előállitott (egy szinbe festett) alfresco képekkel, párkányzatok és czifrázatokkal voltak diszitve, lőrések és kiszökellő zúzmüvekkel (pechnase assommoir) ellátva. De ezen kihivó hadikészület, ugy látszik, csak diszitményül s inkább a régi hagyományos alak fenntartásaért, mint valódi védelmi czélokért illesztett oda; mert ez oldalfalait és bástyáit legkésőbbi épitkezéseknek hiszem lenni; erre mutatnak csekély vastagságu falai, erre a régi idomokat ügyetlenül utánzó alakitása, miért hinni bátorkodom, hogy éppen ezen oldalt épitette fel a számüzetéséből visszatérő Lázár Ferencz, még pedig a régi idomnak utánzásával. Ezt erősiti a nyugati bástyán levő, most elkopott felirat is, hol az 1731-ik évszám és Lázár István neve még kibetüzhető; hanem az István névben itt tévedésnek kell lenni, mert István e korban a családban nem is élt, s ekként hihető, hogy valamely későbbi kiigazitáskor e felirat is kiujittatván, Ferencz nevét Istvánnal cserélték fel*Lázár István, mint alább is meglátandjuk, nem a 18-ik, hanem a 17-ik században élt és lakott Szárhegyen, s ekként e feliratba mindenesetre ferdités csuszott be, mert vagy a név másittatott meg, vagy ha ugyancsak István állott ott, akkor a „Sexcentesimo” cseréltetett fel a „Septingentesimo”-val, mert az évszám nem számjegyekkel, hanem betükkel van kiirva. .

A kastély lejtős talajon levén elhelyezve, északi oldala legalább is 80 lábbal fekszik a déli oldal szinvonala fölött. Az északkeleti oldalon egy hatszög, az északnyugati oldalon egy négyszög bástyával záródnak ezen oldalnak régi korban épült falai. Az északnyugati oldalhoz volt támasztva a kastély legdiszesebb laképülete, mely most fedél nélkül sorvadoz, faragott kőbe foglalt fekirányos nyilatu ablakait gúla-idomot utánzó vak alakitásu tetőzet ékiti, mely idom a 16. század kezdetére utalja a régészt, miért is azt kell hinnem, hogy Bethlen Gábor éppen ezen épületet lakhatta édes anyjával, mert a keleti oldalhoz támasztott másik lakosztály ismét későbbi kor jellegét viseli.

E szerint ezen kastély különböző korszakok müve, mindenik kor épitett, toldott-foldott rajta. Ezen ódon épületek, ezen ostromokat kiállott falak, azok a szeszélyes bástyák, toronyszerüleg felnyuló magas kéményeikkel, mennyi emléket védhetnek? hogy viharos század képviselteti itt magát némán is beszélő műalkotásával, hányszor patakzott e most düledező falakon a hősöknek dicső védelemben kiontott vére? A mult egy zárt könyv, melynek csak egyes sorait tudja kibetüzni az észlelő, a többit csak sejtelme sugalja. Katonának azon néhány szava, hogy „ez erős vár (arx) a beütő moldovaiak és tatárok nem egy ostromával daczolt” a feltevéseknek egy egész sorát engedi meg, s ki e romokra ülve, visszamereng a multra, képzeletében előteremtheti a Mihály vajda honduló csapatját megsemmisitő harczát a Szármánytetőre gyült gyergyói székelyeknek*Lásd e csata leirását alább. ; képzeletben maga elébe állithatja Akton dühös ostromát, midőn 150 székely hős a végletekig oltalmazta e falakat, s ha győzni nem is, de Zrinyi hősies önfeláldozásával meghalni tudott. És kitekintve a térségre, felelevenitheti azon másik magasztos harczot, midőn 1658-ban a Gábor Deáktól vezetett 250 székely hős 3000 moldovait győzött le, annak felét az ott domborodó Tatárhalom alá temetvén*E csata leirását lásd alább. . Minden kő, minden hant régi dicsőség és hősiességről beszél itt, s hidegen maradhatna-e a késő ivadék ott, hol a nagy ősök dicső tetteinek emléke él; békén tudná-e hordani a szolgaság vasjármát ott, hol eldődei szabadok és a szabadságban oly dicsők voltak; érzéketlen tudna-e lenni e helyen, melyet a nagy Bethlen Gábor léptei szentesitének? Ennyi szent emlék, de maga a kastély épitészete is megkivánja, hogy annak képét mellékeljem.

A gróf Lázárok szárhegyi kastélya. (Rajz. Keleti Gusztáv.)

A gróf Lázárok szárhegyi kastélya. (Rajz. Keleti Gusztáv.)

A kastély előtt törtet le a Csinod vize, mely régen a vár sánczaiba volt bevehető, tul rajta még most is látszanak a régi urlakoktól elmaradhatatlan halastavaknak most kiszáradt medrei, melyeket a kastély fénykorában szép műkert környezett. Ismerjük már ez emlékszentesitett kastélyt, lássuk Szárhegynek többi szent épitkezéseit is.

Fenn a Szármány oldalán, e hegynek egy öblesedésében fekszik a ferenczeseknek egy inkább távolból festői képet mutató kolostora, mert az közelről vizsgálva, semmi épitészeti becscsel nem bir: olyan, mint minden ujabbkori kolostor, melynek rideg négyszögre épült faltömege kis kertet ölel körül s melynek keleti oldalát szabályszerüleg a templom tölti be, ez szintén ujabb, érdek nélküli épület, de a hely, hol e kolostor áll, régi tisztes és nagy becsben tartott szenthelye a vallásos gyergyóiaknak, hol a kolostor épülte előtt 5 régi kápolna állott, hová ős időktől fogva bucsura sereglett a vidék népe, s mely erőditett szent helyen harczias időkben védelmezte is magát*

A Szármány oldalán Pater Veress szerint (M. SS. p. 3. Cap. 11. 2.) öt, kereszt idomba elhelyezett imola állott ős időktől fogva, melyeket erős védfalak vettek körül. Ezen imolákat egyik Rómából megtérő Lázár ős, álmában történt szent megintés következtében épitette. Ezen nagy tiszteletben állott imolákhoz épitett 1642-ben id. Lázár István (Csík. Gyergyó és Kászonszék főkapitánya) egy lakot a Magyarhonból bejött Bartholomeushoz atya számára. Bartholomeus következő évben Pater Fulgentius a missiónak Rómából küldött praefectusa (kit P. Salinis működésében megakadályozott) is csatlakozott, kik emlitett Lázár István segélyével a kápolnák mellé custodiát emeltek, de 1646-ban Fulgentius pestisben elhalt, Bartholomeus atya pedig visszatért Magyarországba, és igy egész 1665. jun. 15-ig csak egy remete lakott a szárhegyi custodiában. Ekkor a provincialis Pr. Modestus Taploczai Istvánt néhány szerzetessel Szárhegyre küldötte, ki ifjabb Lázár Istvánnal a custodia örökös átengedése iránt szerződést kötvén, a kolostort megalapitá, mely szerződést, illetőleg helyátengedési okmányt (kelt Szárhegyen 1665. jan. 5-én) egész terjedelmében közlötte Kovács István Nemz. Társ. 1835-ik évf. 379–380-ik lapjain.

1669-ben Kájoni János, kivel Somlyónál foglalkoztunk, lett szárhegyi guardian, ki a romlásnak indult sz. Mária imolát és kolostort ujból kezdte épiteni, melyet azonban csak utódja, Vásárhelyi Bernárd végzett be. E kolostort dulta fel Akton 1707-ben. Pr. Modestus Sigrai a kolostort és templomot ujból felépitette, de midőn az 1711-ben felszentetett volna, residentiává lett degradálva. Az 1717-ben residentia praefectusává lett Veress Dániel a mostani kolostor keleti oldalát épitette fel. Utódja Csergő Péter erélyesebben kezdett a dologhoz. A régi 5 kápolna már tulélte magát, 3 teljesen összeomlott, a negyedik is romlandó, az 5-ik, mely a kolostor templomává alakíttatott volt át, szük és sötét; azért Csergő ezeket lerontatván, anyagából a mostani templomot s a kolostor más két oldalát is felépitette, mely épitkezést 1752-ben végezte be. 1755. jun. 15-én ujból kolostori rangra emeltetett, mikor felépitője Csergő neveztetett ki guardiánná.

Losteiner Topografica descr. Sect. VIII.

Art. I. Kézirat Cs. Somlyón..

E kápolnáknál kellett történnie azon győzelemnek is melyet a vén szárhegyi barát oly hősies önfeláldozással készitett elő, mert a hagyomány szerint Mihály vajda rémkorában, az előbb ámitásai által félrevezetett székelyek felismerve benne az álbarátot és a magyar faj esküdt ellenét, fegyvert ragadtak ellene, a Szárhegy melletti Szármány völgyében volt a gyergyóiak serge, mely már Mihály vajda előcsapatait többször visszanyomta, nagy erőt küldött azért ellenök, mely sereg, midőn Szárhegyre ért, a kolostorra tört s bort kért; egy öreg szerzetes maradt csak is itten, mert a többi táborban volt, az öreg előadta a pinczekulcsot s csakhamar neki estek a hordók tartalmának s azt kiüriték, de csakhamar lankadni kezdtek, s mert a borban álompor volt, csakhamar elaludtak, a józanabbak megölték ugyan a refectorium keresztjéhez menekült Pater Istvánt; de a szármányi székely tábor is csakhamar megjött s az alvókat mind foglyává tette. Pater Istvánt pedig a templomban temették el, és sirjához sokáig járt hálaimát mondani még a késő ivadék is*Lásd e hagyományt részletesebben Kővári „Száz Tört. regéje” 186. l. .

Szárhegy község egyháza fennebb a Bánya nevü dombon fekszik. E templom oly kimélytelen át alakitáson ment át, hogy csak is polygon záródásu szentélyének ablakain lehet felismerni a hajdan csúcsives alakitásnak kitördelt diszmüvezetét, csak az alulról felfelé keskenyedő torony alján levő két csúcsives ajtó mutatja, hogy ez egyház egykor csinos gót-idomu templom volt. Nagyobbik harangját a custodiát épitett idősebb Lázár István öntette, mint ezen rajta levő körirat mutatja.

Felső sor:

„Omnes Santi (Sancti) Dei Orate pro nobis Semper. Per Lásár István – Ma (Meister) – Paulus Neidel 1617.”

Második sor:

„Jesus Nazarenus Rex iudeorum venit in mundum et homo factus est. Nagy Mihál Zabo Máthé.”

Megjegyzendő e harangfeliratnak azon sajátsága, hogy bár annak szövege latin, ugy a Lázár István, mint a két más egyén – hihetőleg akkori egyházközségi birák – neve magyarul van behozva.

A helyet pedig, hol a templom fekszik, azért hivják Bányának, hogy ott régen márványt bányásztak, mert az egész Szármány kőzete tejfehér márványból áll, melynek felülete, mint a párosi márvány, hajnalpir szint ölt a lég érintésénél. Tavaly a bécsi geologiai társulat egy kiküldöttje kutatásokat tett, hogy a felszinen csak rétegesen előforduló márvány mélyebben nem jön-e elő tömör alakulásban, s néhány ölnyire beaknázván, mindenütt csak réteges kőzetre talált, de belebb már oly széles rétegre, hogy fél négyszögöles darabokat lehetett kimetszeni. Hihető azonban, hogy még belebb menve, tömör kőzetre is lehetne akadni; de ha nem, ugy is kisebb oszlopok, padozat burkolat, asztalok s más apróbb müvekhez használható lenne.

A Szármánynak Güdüzpatakára hajló északi oldalán e kőzet porlékony alakban jön elő, melyet nagy mennyiségben szállitnak a görgényi porczelán gyárhoz. Miért ne lehetne itt egy porczelán- és azzal kapcsolatban egy márványfürészelő gyárt állitani? mely a vállalkozót bizonyosan gazdagon jutalmazná meg; de nálunk ily kezdeményező, ily vállalkozó szellemü tőkepénzesek nincsenek, s a természet gazdag ajándéka használatlanul hever mindenhol.

Fenn a Szármánytetőn egy sz. Antalnak szentelt kápolna áll, hol Gyergyó legnépesebb búcsui szoktak tartatni. E kápolna mellől egyike tárul fel a legelragadóbb kilátásoknak; egész Gyergyónak megragadóan nagyszerű madártávlati képe tünik innen fel. A Maros, és a belesiető számos patak által átragyogott térnek minden kis szöglete, valamint Gyergyó mind a kilencz faluja látszik innen, azért ki erre járva, ide fel nem jön, az nagy élvtől fosztja meg magát; sőt még a régész is találhat figyelemreméltó tárgyat, mert az emlitém sz. Antal-kápolna a késő-gothica műve, mit teljes elidomtalanitása miatt csakis a homlokzatán (ujabb metszetü körives ajtó fölött) lévő csúcsíves ablakon lehet felismerni, melynek közbeékelt orridomokkal (nasse) ellátott, lángozott alakulásu díszművezete (Masswerk) még sértetlenül megvan. Az északi oldalon levő másik ily ablak be van falazva.

De eleget időztünk már Szárhegyen, láttuk annak minden nevezetességét, folytassuk azért utunkat Ditró felé; de im ujból meg kell állapodnunk: mert Szárhegy és Ditró között*A két falutól egyenlő távolságra, a Borszékbe vezető uttól balra, alig pár száz lépésnyire domborul a távolból felötlő 3–4 öl magasságu dombocska, melyet a nép ma is Tatárhalomnak nevez. halom emelkedik ki a térségből, ez pedig a már emlitett Tatárhalom, melylyel hallatlan hőstettek emléke van összefonódva. Én, ki szeretem a multnak fátyolát fölemelni, ki e lapokon örömest nyitok tért a mult hősiesség dicsőségének felelevenitésére, nem vonulhatok itt figyelmetlenül át, nem távozhatom a nélkül, hogy az itten lefolyt események emlékét ne szellőztessem, a nélkül, hogy Gyergyó történelmének egyik fénylapját fel ne nyissam az olvasó előtt, mert e tér, hol most állunk, Gyergyó Marathonja, hol maroknyi elszánt hős, huszszoros ellenséget vert vissza, hol a honvédelemnek egy magasztos ténye vitetett végbe, hol a székely hősiessége a legdicsőbb tettekben nyilvánult. Kössünk azért – a dicsőségnek e földön oly dúsan tenyésző virágaiból – emlékcsokrot s tüzzük azt hiányzó emlékoszlop helyett e feledett halomra.

Az 1658. év gyászos volt szegény hazánkra; török, tatár dúlta annak szép virányait, szerencsétlen népét pedig rabszijra fűzve vonszolta magával. 95,000-re teszik általánosan az akkor rabságra elhurczoltak számát*Az azon korban élt Ferenczi György, gy.-sz.-miklósi lelkésznek a szárhegyi kolostorban levő történeti jegyzeteiben, melyekből Veszeli K. az Egyh. Tört. adatokban egyet-mást közlött. .

Ez év augusztusában három ezernél több moldovai ütött be Pintye*Losteiner Duxnak nevezi, de hihetőleg csak valamely portyázó sereg vezére volt. vezetése alatt Gyergyóba, Topliczát felégetve, augustus 6-án Ditrót gyujták fel; de a vészlángok nem rettenték vissza Gyergyó bátor lakóit, s bár a fegyverfoghatók nagy része távol volt az ország táborában, mégis vagy 250 harcznok Gábor Deák, másként Gáborfi*A Gáborfi-család régen szerepelt Gyergyóban, fiága ma kihalt. (egy irástudó) vezetése alatt összegyült Szárhegyre, hogy útját állja a szülőföldüket duló vadcsapatnak. Csakhamar összetüzött a két sereg; székelyeink a megváltó Jézus nevét segélyül hiva rohanták meg a nagyszámu ellent; meg is jelent Isten angyala s a hont védő hősöket győzelemre segélte; a moldovaiakból 1750 elesett, a többi elszaladt, 24 zászló mellett nagy martalék lett a győztesek jutalma, kik közül csak 15-en estek el. Az elhullott ellenség közül 450-nél több temettett el a Tatárhalom alá, a többit farkasok és hollók falták fel*E csatát részletesen leirja Ferenczi György fennemlitett jegyzeteiben és Losteiner is Chron. descr. ect. I. k. 349. szakaszában. .

Lehet-e csudálnunk, ha ezen hihetetlen győzelmet, ezen emberi képzetet felülmuló csudás hősiességet azon kor vallásos fogalmai szerint isteni segélynek, angyalok közbejöttének tulajdoniták; valójában voltak is ott angyalok, egy sereg hős székely amazon, kik a férfiak előtt példaadólag küzdöttek.

Ezek közül kiválóbbak Apor Andrásné (szárhegyi Lázár Borbála) és Cserey Györgyné (Baróthi Kata*Cserey Mihálynak nagyatyja volt György és udvari karabélyos hadak főkapitánya. , kik ezen templomrablók és országdulók elébe fegyverrel állottak s azokat visszaverni segiték, sőt egy harmadik ditrói asszony is, ki bár terübe volt, mégis elment a haza oltalára, s nyárssal hetet szurt át az ellenség közül. A győzelem után pedig vigan haza menve, gyermeket szült*Cserey Farkas „Magyar és székely asszonyok” cz. munkája előbesz. 6. lap. , még pedig hármat, a néphit szerint. Ezen hős nő nevét elfeledte feljegyezni a történet muzsája, de a hagyomány megvédte emlékét a feledékenységtől, mert a nép jól tudja, hogy azt Puskás Kalárinak (Klára) hivták, mert az anyák ma is büszke önérzettel beszélik el gyermekeiknek e hősnő történetét.

A néphagyomány ezen fényes győzelemnek még más részleteit is megoltalmazta; legfelötlőbb főleg itt Csíkban az, hogy a néphit nem isteni közbejövetelnek, hanem ügyes hadi cselnek, furfangosságnak, leleményességnek (melyben a székely mindig kitünő volt) tudja fel ezen győzelmet. Ugyanis az asszonyok előhordták csupraikat, fazekaikat, a kisebb csuprokat a réten rakták el a fü közé, a fazekakat pedig hosszu sorban egy magaslatra leboritva álliták fel; a tatárok (mert a hagyomány szerint tatárok voltak, hihetőleg a moldovaiak közt tatárcsapat is lehetett) ezeket sisakos hősöknek nézvén, megrettenve futamodtak a rétnek, itt lovaik lábai a csuprokba szorulván, felbuktak, halomra estek, a résen álló gyergyóiak pedig ekkor rájok rontván, lekaszabolták őket.

Hol ennyi hősi tény vitetett véghez, hol egy ember 14 ellen vivott s mégis győzött, hol a nők boszu angyalává változtak át, ott áll az emlékhalom, a népnek oly nagy tiszteletében, hogy bár magánosok földein van, még se szántották fel soha. E halmon egy nagyszerü emlékoszlopnak lenne helye, egy nemzeti emléknek, mely buzditson, mely megvédje a feledéstől az itten nyert csudás győzelemnek emlékét, mely a mult dicsőségének emlékét felelevenitve, az utókor elé tárja. De árva, nyomasztó gyámság alatt nyögött hazánknak még nem volt ideje és módja örökiteni; eljövend, higyjük, azon kor, midőn ebbeli mulasztásait helyrehozandja nemzetünk, midőn emlékjel ragyogand mindenütt, hol dicső magasztos tettek vitettek végbe, hol hazafiak vérzettek el, hogy e hon szabad, nagy és dicső legyen; hol véráldozatot hozott a mult a jövő sikereért.

De váljunk meg a dicsőség ezen mezejétől, s folytassuk utunkat. Szárhegytől egy órányira másik előfok, a Rezből kiszökellő Bükk nyomul elő a térbe, ez alatt fekszik a Martonka patak partján Ditró*Ditró az 1567-ki regestrumban „Gytro” néven 26 kapuval van bejegyezve, az 1685-ki lustralis könyvben „Gyitro” néven fordul elő, mindez arra mutat, hogy régi neve „Gyitro” volt, s csak később cserélődött fel a G betü D-vel, ez alapon nevezte Timon is „Gitrum”-nak. – Ditróban I. Rákóczi György 26 jobbágyot szabadit fel. (Kállai a Ns. Székely nemz. eredete 146. l.); nagy, hosszu falu 5000 lelket meghaladó lakossal, mely csaknem az egész tér szélességét átfogja, ugy, hogy a tér tulfelén fekvő Remetétől*

Timon „Remerum”-ja. Remete is hajdan Ditróhoz tartozott, 1720-ban lett külön egyházközséggé.

Benkő K. Cs., Gy. és Kász. 156. l. csak a Maros választja el. Csinos, több bolttal szegélyzett piacza városias szinezetet ad neki; sokadalmai, hetei vásárai*Ditró Ferencz királytól nyert 1829. jul. 4-én Bécsben kelt oklevél nyomán két országos sokadalmat (Fülöp és Katalin napra) és keddnapi hetivásár-jogot. 1868-ban azért is folyamodott Ditró, hogy a rendezett tanácscsal ellátott városok sorába emeltessék. nagyon látogatottak, különben is Ditróban mindenütt a jólét és csinosság nyomait látja az utas. És bizonynyal Ditró és Szárhegy a Királyhágón inneni résznek leggazdagabb két faluja; ezt pedig nem valami gyáripar vagy kereskedésnek, hanem főként a két falu közös havasán felfakadó borszéki forrásnak köszönhetik, melyből, és terjedelmes havasaik*

Ditró területe nagyobb sok német herczegségnél, mert egész Moldováig kirugó havasaival együtt 8 négyszög mfd területe van.

Benkő Károly Cs., Gy. és Kász. 154. lap. legelőiből, közel 50,000 forint jövedelme van e két községnek. Mindkét falu fő adóját ezen jövedelemforrás (ez elnevezést méltán érdemli) fedezi, a fennmaradó részből iskolákat, csinos faluházakat épitnek, a terhelő adótól mentesült nép pedig jólétben élvezi szorgalmának más által el nem kaparitott gyümölcsét.

Méltán dagadoz örömtöl a honfi utas keble, midőn ezen kies tért lakó szép erőteljes népet látja, főleg ha tudja, hogy e népesség a termékeny életü Székelyföldön mindig szaporodik és gyarapodik, ha észleli, hogy daczára annak, miszerint az utóbbi időkben sokan – kik igához szokni nem tudtak – idegen földre vándoroltak, mégis az uj telepek száma itt Gyergyón oly nagy, mint az eredeti faluké (szám szerint 9) és hogy e faluk lakossága legalább egy negyeddel szaporodott az utóbbi két évtized alatt; igen, mert az egészséges havasi lég, az erőt edző munka és tevékenység megóvja e népet az elsatnyulástól; innen van, hogy a Gyergyót környező havasok irtványai között, a kristály patakok öntözte kies völgyekben mindenütt uj telepek keletkeznek, hová a tér tulnépessége lecsapolódik, hová még idegen országból is jönnek települők; lassankint az ember előtt elzárt rengetegek mind tovább nyomulnak, tért nyitva a földmüvelés és emberi szorgalomnak; hisz ott a Maros terén is, hol most népes falvak terülnek el, hol hangyaszorgalmu nép müveli sovány, kiélt földeit, több század, talán ezredévvel ezelőtt rengeteg tölgyfaerdőségek voltak; erre mutatnak a Maros medréből még most is kimosódó óriási tölgyfa-csutkók, melyeket a nép özönvizfáknak nevez, ezen ében szinü, kőkeménységü törzsek csontvázai egy letünt erőteljes növényvilágnak, melyet a felszaporodott népesség lassankint kiirtott s felszántott helyét termelővé tette. Ezen irtás, ezen térnyerése a földmüvelésnek mind tovább terjed, s még sem elégséges Gyergyó tömör népessége szükségleteinek fedezésére; de az ernyedetlen szorgalmu nép kiszerzi azért szükségleteit; ott van a nagymérvü tutajkereskedés, mely Gyergyó munkaképes népének felét foglalkoztatja, ott a borszéki viz (savanyuviz), melyet ezer meg ezer szekéren hordanak szét az ország minden zugába, elannyira, hogy bár merre menjen is az ember, mindenütt látja azon egyszerü, primitiv, nyikorgó szekereket, melyeknek alacsony gyékény ernyője alatt összezsugorodva ül szerényen a martialis székely, félországot bebarangol, hazulról feltarisznyált szalonnával élődve, fürge kis lovait a kopár avaron táplálva, addig megyen türve, nélkülözve, mig áruczikkének, a nagyrabecsült székely nectárnak vevőjére akad; ekkor gabonát veszen árából, mit haza szállitva, még kap időt arra is, hogy földjét megmüvelje, hogy kedves, vonzó családi körében kinyugodja fáradalmas élte nyugtalanságait; de nyugalma csak addig tart, mig hosszu utban elcsigázott lovai a jó havasi legelőn kiépülnek kissé, azután ismét törpe ernyője alá buvik, hogy Borszéken megtöltött üvegeit forgalomba hozza.

Nem hagyhatom el Ditrót a nélkül, hogy egy itt levő sajátságos szokást fel ne emlitsek, mely tudtommal sehol másutt nincsen; ez pedig abban áll, hogy a karácsonyéji mise alkalmával az ének azon szavainál: „A madarak megszólaltak” a gyermekek cserép sípokkal madárhangot utánzólag kezdenek csiripolni, mely csiripolást aztán folytatják az egész szertartás alatt.

Remete Ditróval szemben a Marosnak balparti magaslatán a Kőpatak völgyében igen regényesen fekszik. A hagyomány azt mondja, hogy legelőbb egy remete telepedett ide*Innen a falu neve. , az akkor rengeteg erdők között kis kápolnát épitett; még most is mutatják a templom mellett levő felhagyott temetőben e kápolna alapfalait, melynek XI. Clemens pápa*A pápai bulla az egyház levéltárában meg van. 1714-ben pünköst napjára bucsut engedélyez.

1726-ben Remete, mely addig Ditró filiája volt, önálló egyházközséggé lett; ekkor még kicsiny 117 gazdát számláló falucska volt*Az 1567-i regestrumban nem több, mint 6 kapuval szerepel. , ma lakóinak száma 3400 lélek. Ujból egy adat a székely nép szaporaságára, mely azon kedvező eredményre vezet, hogy Remete népessége 140 év alatt hétszereződött; a Kőpatak felső felében egy embernyom (generatio) óta egész uj falu keletkezett, melyet Csutakfalvának hivnak; egy más ily gyarmatfalu a Remetén alól Marosba szakadó Eszenyő patak mellett van keletkezőben, hol már is sok molnár és deszkametsző lakik. Ily népességi szaporodással természetes, hogy a régi kis kápolna szük lett a hivek befogadására, azért 1786-ban lebontatván, a mostani szép nagy egyház épült, de a kápolnának engedélyezett bucsut kegyeletes szokásból még most is megtartják, s a ditróiak pünköst napján mindig processióval jönnek át Remetére.