Szent Imre himnuszok

I.

Vigadj, szülő Pannónia,
mert dücső az te fiad.
Nincs az virtusának híja
s az mennyben öröm riad.
Sarjadván királyi vérből
Imre Hertzeg földre jött.
Idvessége égbe ért föl
és Isten növelte őt.
Zsönge kortól féli Istent,
az parancsait betölti.
Nyomdokán el is vesz itt lent,
összeomlik mind, mi földi.
Nem szeplősíté az láza,
szűzien kerülé vágyát,
forróságit zabolázva
megveté az hitveságyát.
Így az Három-Egy-Személynek
glória az Égen, Földön.
Atya, Fiú és Szent-Lélek
áldassék is mindörökkön.

 

II.

Égi chorusok, azúrnak
seregi, kik fönt vonulnak,
zöngjön éneke a húrnak,
trónusánál a nagy Úrnak.
Ő az édesség patakja,
Őt a szépség lelke lakja,
boldogságot ád azoknak,
kikbe nincs a rossz salakja.
Tőle hírt akkép kiválni
a hitvalló, szent királyfi,
álnokság ellen kiállni,
bárha üldözé akárki.
Katolikus herceg, vészbe,
agg királynak ifjú része,
Krisztusnak csudás vitéze,
földre mennyet ő idéze.
Megvetette a világot,
béklyót a testére vágott.
Ördögök nyakára hágott,
szablya sem fogá, sem átok.
Mert legyőzött hármas ellent
s a gonosznak monda ellent,
most, hogy a világból elment,
két palástot is visel fent.
Ékes, szent s királyi mezbe,
udvarló néptől övezve,
él a mennyei körökbe
a Báránnyal mindörökre.
Glória hát az Atyának
s az ő egyszülött Fiának
s akit éppoly dics illet meg,
glória a Szent-Léleknek! Ámen.

 

Kosztolányi Dezső fordításai




Hátra Kezdőlap Előre