39. Kossuth jelentése az Országos Honvédelmi Bizottmánynak a hadsereg szervezéséről+

Pozsony, 1848. november 3.

 

Bem* generális itt van*. Szolgálatát ajánlja. Elfogadom. Tegnapelőtt este 6 órakor ment el Bécsből, akkor még az Aula tartotta magát, de Bécs további megtartásának reménye elenyészett. Bécs irtózatost szenvedett. Gyújtottak, raboltak, öldököltek. Nem hiában helyeztem oly nagy fontosságot Bécs megmentésében, mert Bem* is igazolja azon nézetemet, hogy Bécs elestével határozott régi tervök ellenségeinknek minden erővel Magyarország ellen fordulni. Bécsnek megtartását életkérdésnek tekintettem, de elhanyagoltatott a legjobb idő, az, midőn a futamtó Jellačićot* semmivé lehetett volna tenni. Én Bécs megmentését megkísértettem, de az elmulasztott kedvező alkalmat kipótolnom nem lehetett. Mikorra Bécs közeléhez érheténk, már huszonkét külváros volt irtózatos pusztítással bevéve. Ez lehangolta a bécsi polgárok bátorságát, kikről különben is Bem azt mondja, mit mi nemzetőreinkről mondhatunk, hogy szabadban nem állják a tüzet. Az Aula hihetőleg tömegestül megmenekült, s ha megmenekült, hihetőleg hozzánk fog általjönni*. Hiszen hová menjenek máshová a boldogtalanok.

Bécs elesvén, minden órán várhatjuk a beütést, hacsak az Isten havat nem ad. Az ellenség kombinált ereje 60, usque 80 000 Bem állítása szerint, és 150 ágyúnál több. Bem azt gondolja, hogy az ausztriai stratégiának szokott hibás terve szerint sok oldalról fognak egyszerre beütni. Máris mutatkoznak Brucknál csekélyebb erővel, Bécsújhelynél nagyobbal. Bruck felé már mozdulatot rendeltem ellenük. Sopron felé addig nem rendelhetek, még a Simunich-féle* expedícióm vége nem lesz. Simunich már szökőfélben van Nádas Jablunic és Szenic felé – adja Isten, hogy utolérjük – de egész éjjel esett. Seregünk borzasztót szenved a sanyarúság s ruhahiány miatt. Bem helyesli azon véleményemet, hogy egypár erős pozíció megtartásával száguldó csapatok által egyenként verjük meg az ellenséget; de hogy ezt tehessük, gyors sereg, mely villámsebességgel mozdul, jó lovak, jó öltözet és a sanyarúságok kitűrésére jókedv kívántatik – és kellenek jó tisztek, kikben nem bővölködünk. Kéréseim tehát a haza szent nevében sürgetőleg a következők:

1. Küldjön a tisztelt Bizottmány legénységet mindenekelőtt s mindenek felett a huszárok és sorezredi batallionok* komlettírozására, valamint szintúgy az 1., 7. és 14. honvédzászlóaljakhoz, de küldje felruházva és felfegyverezve, mert mezítláb, ruha nélkül mit teszünk velük.

2. Küldjön minél több bakancsot, csizmát, köpönyeget, csákókat – szalmazsákokat, pokrócokat, mert embereink mezítláb, dideregve állják az őszi szeles esőnek éjjeli marsokban minden kínjait.

3. Cindereket, kapszlikat*, muníciót. – Tessék megfontolni, hogy 30 000 embernek töltésekkeli ellátásához egyszerre 1 800 000 patron kell.

4. Patrontáskákat, mert vászontarisznyában átázik a puskapor.

5. Szaporítsa ágyúinkat – de már csak az ittenieknek becsületes ellátásához is legalább 80 jó ló szükséges. Ágyúba fogott forspontlovakkal* nem csatázik az Isten se.

6. Kérek pedig mindenek felett két olyan lovagló battériát, hol minden tüzér lovon ül, és minden 6 fontos ágyút 6 ló vonja, mert száguldó csapatokkal csak lehet operálni, gyorsan, mint a villám, tüskön-bokron keresztül. Ez Bem véleménye is. És ezért kell mindenek felett szaporítani a lovasságot is – egy huszár két dragonyosnak mindig megfelel, de 1 700 huszár 9000-nek meg nem felel. Azért huszárezredeink ittlévő divízióinak*, melyek nagyon gyöngék, a lehető legkomplettebb állapotba kell tetetni mielébb. Most ár magyar hadseregünk van. A Nádor-huszár nem Nádor többé, hanem 1. honvéd huszár. Így lesz a többi is egypár nap alatt. Azért szaporítsa a tisztelt Bizottmány létszámát a legénységnek a huszároknál túl a komplett számon is, ha lehet. Két gyakorlott huszár három gyakorlatlant magával visz; s különösen passziója van a németet elfogni – fogja is, mint nyulat az agár, szemtanuja valék.

A Hunyadi-lovasság gyönyörűn megállta a tüzet. Nem maradt hátra sem vitézség, sem rend és fegyelem tekintetéből, s fájdalom, még csak két század van. És minden fegyveres fogolyért 10 pengő forint díjt szabtam. Minden elfogott fegyvert egyes legényektől 3 forinttal váltok be.

Kevesen vagyunk, a számot lélekkel kell pótolni, s a lélekre buzdítás kell.

7. Itt e vidéket a sereg borzasztón kiéli. Kenyeret mindennap s néhány hajóteher szénát, zabot méltóztassanak felküldeni, és gulyákat csapatonként felküldözgetni, mert itt már mindent kirekviráltunk. Maholnap az egész vidéken nem lesz hús.

8. Ügyes tisztekre, tüzérekre nagy szükségünk van. Én Bemmel egyetértőleg Franciaországba küldök jó lengyel tisztekért és tüzérekért – ha két nap alatt a tisztelt Bizottmány ellenkező véleményét nem nyilatkoztatja.

Végezetül: November itt van, s adó kivetve nincs. Méltóztassék a tisztelt Bizottmány a jövedelmi adónak országgyűlési kivetéséről intézkedni, de nem egész évre – az országgyűlésnek fel nem oszlathatása tekintetéből –, hanem csak fél évre, s azon megjegyzéssel, hogy a költségvetés és múlt évi számadás későbben fog tárgyaltatni*.

Jelentem azt is, hogy az alsó táborból lábát, karját vesztett invalidusok száguldnak ide minden rend, minden ellátás nélkül. Hozzám folyamodnak, gondoskodnék róluk, de nem ismerem a szabályokat, nem tudom, hová küldjem, mit adjak nekik. Tessék erről intézkedni, s a táborvezéreket utasítani, hová küldjék becsületes nyugalomba szabadságunk harcának mártírjait.

Kérem a tisztelt Bizottmány válaszát mindezen pontokra; még négy napig itt leszek.




Hátra Kezdőlap Előre