42. Kossuth rendelete a sebesültek és rokkantak ügyében+

Budapest, 1848. november 19.

 

Az ország ügyeit kormányzó Honvédelmi Bizottmány semmit szentebb és semmit egyszersmind kedvesebb kötelességének nem ismer, mint az annyi gonoszság által megtámadott hon szabadságának oltalmában megcsonkult vitézek* nyugalmas és gondtalan jövendőjéről gondoskodni.

A legmélyebb illetődéssel tapasztalja tehát, hogy a hazának ily érdemes fiai, kik a szabadságérti harcban kapott sebek által munkatehetetlenné váltak, imitt-amott a kórházakból, miután a gyógyítás bevégeztetett, eleresztetvén anélkül, hogy vagy kellőleg ellátva ide utasíttatnának, vagy irántuk a kormányhoz följelentés tétetnék.

A Honvédelmi Bizottmány elhatározá a haza védelmében tetemesen megsérült, megcsonkult s további harci szolgálatra tehetetlen vitézek számára Budapesten oly intézetet alapítani*, melyben azok, kikről valamely polgári hivatal vagy szolgálat nyújtása által gondoskodni nem lehet, nem oly nyomorúságos tengést, mint ekkorig szokásban volt, hanem minden élelmi gondtól ment becsületes ellátást kapjanak.

Akik megcsonkult karjaik vagy különösen tetemes sérülésök mellett mégis valami hivatalt vagy szolgálatot viselhetnek, azoknak jövendőjük ilynemű gondoskodással biztosíttatni fog.

És amint a szabadságnak s nemzetünk függetlenségének igazságos harca Isten segítségével diadalmasan bevégeztetik, aszerint tudva lesz azon lelkes bajnokok száma, kik a nemzet gondoskodásának szent kötelességére igényt tarthatnak: jövendőjük biztosítása egy részben földkiosztással is fog eszközöltetni*.

Ezen határozatok következtében tehát a legszorosabban megparancsoltatik a nemzet hadseregei minden vezéreinek s a tábori kórházak igazgatóinak, hogy a megsebesült bajnokok gyógyítására és ápolására a legnagyobb atyai gondot fordítva, a gyógyítás után a kórházból kilépett s további katonai szolgálatra tehetetlen sérült vitézek, akár tisztek, akár közvitézek legyenek, kellően ellátva ide Budapestre utasíttassanak, s a kormánynál bemutatandó bizonyítvánnyal elláttassanak.

Ugyanez hagyatik meg minden törvényhatóságnak s köztisztviselőknek azon sérült vitézekre nézve, kik netalán ekkorig ellátás nélkül hazájukba bocsátattak, s kik hasonlóképpen Budapestre utasítandók, hogy élelmökrőli gondoskodás szent adójának lerovásában részesüljenek.

Ezen rendelet teljesítéséről az illetők legszorosabban felelősökké tétetnek.




Hátra Kezdőlap Előre