Budapest, 1848. december 18.
Tábornok úr!
A haza szent nevében kérem, húzzon magához minden erőt, mely a legnagyobb szükségen túl van, a Duna bal oldaláról, és tartsa Győrt, ameddig csak lehet. Ha nyolc-tíz napig tartja*, tizennégy-tizenöt ezer ember segítséget kap, s a haza meg van mentve. Sőt huszonnégy órai hó vagy eső megmenthet, ha Győrt tartja minél tovább.
A bal oldali erő ha gyönge lesz is, legrosszabb esetben bevetheti magát Komáromba, de ha kegyed Győrből retirál, a nemzet szelleme lesz lehangolva, akkor a hazának alkalmasint vége lesz.
Azért vonjon onnan magához erőt, koncentrálja magát a lehetségig, és tartsa Győrt. Kapuvárt sem hagyjon vesztegelni egy embert is.
De aztán Győrnél és mindenütt emlékezzék szavamra. A magyar sereg ereje támadásban van, nem a passzív védelemben. Ha ön éjjel sohasem enged nyugtot az ellenségnek, s a győri sáncokból ki-kitör éjjel, megverheti. Különben nehezen tarthatandja magát. pedig tartania kell.
Mihelyt a Duna bal partjáról magához vonta a segéderőt, intézkedjék a kompokról, hogy az ellenség együtt ne kommunikáljon.
Trencsinből Querlonde-ot* lerendeltem Galgóc felé. Perczelt felrendeltem Pápához. Máshonnan mintegy 5000 embert rendeltem s várok. Ön tartsa Győrt. Mindenütt alakíttatnak a gerillacsapatok. Győrben, Veszprémben, a hatalmas Bakonyban népfelkelést parancsoltam*.
Felhívom a nemzetet nemzeti harcra*. Csak ön tartsa magát s együtt magával a hazát.
Emlékezzék, hogy 18. december van. Egy langy eső vagy egy napi havazás, s a tél még most is mienk.
Erőkoncentráció, ez a nemzet őrangyala. Isten önnel. Küldjön tudósítást*.