62. Kossuth utasítása Klapka György ezredesnek a katonai helyzet és tervek ismertetésével+

Debrecen, 1849. január 27.

 

Azon teljes hitben, hogy a hadügyminisztérium megtette immár előlegesen azon méltánylatnak szíves kifejezését, mellyel a haza önnek eredménydús vezéri működéseiért tartozik, egypár napig vártam levelemmel, reménylvén, hogy öntől időközben oly részletes jelentéseket leend szerencsém venni, melyben ön egyszersmind előléptetési s kitüntetési javaslatait fölterjesztendi. Mivel azonban ez még bizonyosan halmozott foglalatosságai miatt meg nem történhetett, nem akarok tovább késni azon hazafiúi elismerés kijelentésével, hogy ezredes úr eddigi működéseivel magát a nemzetnek őszinte hálájára érdemesíté, és tökéletesen, sőt várakozáson túl igazolá azon bizodalmat, mellyel a vezéri pálcát hazafiúi kezeire bízni szerencsés valék. Várakozáson túl – mondom – azért, mert ön folytonos csatavesztés által lehangolt s annyira rendbomlott sereget vett által, hogy tökéletesen elégedettek lehetnénk vala, ha csak annyit teszen is vezérletének kis ideje alatt, hogy ma elmondható: a sereg „van”. Ön pedig nemcsak ezt tevé, hanem egyszersmind két oly győzelmet vívott ki, mely szabadságunk jelen harcainak kétségtelenül legfényesebbjei közé tartozik.

Az Isten áldása legyen ezredes úrral, amint van a nemzetnek méltó hálája s elismerése!

Különösen vágyom a magokat kitüntetett vitézeknek a nemzet elismerését tanúsítani; s kérem e részbeni javaslatait; mert elvül vettem fel, hogy a kitüntetéseket s előléptetéseket az ön seregénél csak az ön javaslatai nyomán teendem.

Kijelentem egyszersmind, hogy különös gondot kívánok fordítani arra, hogy ezredes úr seregei a tehetségig minden szükségesekkel ellátva legyenek.

Ruhakészletének ideküldésével az akkori zavaros időkben sok konfúzió történt. Megtettem ideiglenesen is a rendelést, hogy ezerkétszáz gyalogra való tökéletes ruházati készlet, s azon kívül még vagy ezer pár fehérruha rögtön odaküldessék. Zemplénnek – amennyiben még hátra volna – újoncozási hátraléka kiállítására Szemere* biztos úr, reménylem, mindent elkövet.

Lőszerre nézve örökké sürgetem a hadügyminisztériumot; mondja, hogy tegnapelőtt is küldött s ma is nevezetes mennyiséget.

Most még tájékoztatásul egypár szót.

Schulzig* Miskolcon Schlikkel* egyesülvén, ön ellenében nagy erő áll. Mi itt gyűjtünk egy rezervtábort Újváros-Polgár táján, mely önnek is tartalékul és „Handstreich”* ellen Debrecen fedezésére is szolgáljon. Csak az a baj, hogy fegyverünk igen lassan készül, mert embert csak tudnánk állítani. E rezervtábort ötezer gyalogra, négy divízió huszárra és két battériára emelendjük.

Tiszafüred s a rossz szellemű Polgár városa őríztetik. Ott van Asbóth alezredes a Zrínyi- és Hunyadi-zászlóaljjal*, kik közül azonban még csak négyszáznak van fegyvere, ott van négyszáz hajdú önkéntes fegyveresen (szolgáltak a Görgey* táborában), százötven tiroli vadász, kétszáz főnyi pesti egyetemi légió, három ágyú, azonkívül tegnap küldtem oda ötszáz debreceni híres verespántlikást, az aradi táborban szolgáltakat, s egy század lovast. Valamint felköltöttem a hajdú nép és a szomszéd Szabolcs nemzetőrségét a Tisza őrzésére; s szükség esetére a népfölkelés mindkét helyen s Debrecenben is mobilizálható állapotban tartatik.

De mivel mindezt még keveslem, Perczel parancsot kapott négyezer embert Dembiński* Divisions-General* alatt elküldeni Poroszló felé. – Azonban erről nem állhatok jót, hogy gyorsan effektuáltathatik, mert időközben Perczel Szolnokból Ceglédnek előrenyomult – azonban oly céllal, hogy maszkírozván onnani operációját, mint mondja, Eger felé fog működni. (Mert akkor még azt tudta, hogy Schulzig* Eger táján van.)

És itt egyre kell kérőleg figyelmeztetnem. Dembiński* azon föltételt kötötte ki, hogy akárki legyen fővezér, ő magát annak szívesen alárendelendi, de ha fővezér nem lesz, hanem több seregvezérek kombinatíve dolgozandnak, anciennitására* számot tart. Ő Divisions-General 1831 óta.

Ha már most ő az említett divízióval feljő, s azzal az itteni Reserve-Corps-ral* és ön seregével úgyszólván egy hadsereget képez – természetes, hogy a kombinált sereg vezérlete rangjához és anciennitásához képest őt illetendi – ön természetesen továbbá is élén maradandván azon seregnek, melynek vezényletét oly dicsően kezdé meg. Sőt nézetem az, hogy ha Dembiński* régi nagy hírének megfelelend, s Isten megadja, hogy Damjanich*, Vécsey*, Perczel és ön serege és Görgey* (legalább egyrészben) és az itt alakulandó rezerva koncentráltathatik és kombinatíve működhetik – akkor ha fővezért nem nevezhetnénk, Dembiński* altábornagy vezetné a kombinált sereg operációit; mikor aztán ön mint tábornok megkéretnék a kombinált sereg Generalstabschefségét* vinni – ez az én gondolatom – mit mond ön hozzá?

Isten áldja meg ezredes urat, kérem, legyen meggyőződve, hogy rég örvendettem úgy valaminek, mint annak, hogy szerencsém volt önt megösmerhetve, a hazának önben oly seregvezért adhatni, ki a nemzet hálájára máris oly nagy érdemeket szerzett.

Kelt Debrecenben, 1849. január hó 27-én

a Honvédelmi Bizottmány elnöke

Kossuth Lajos

 

Adja Isten, hogy ön addig megtarthassa pozícióját, míg Dembiński* fölérkezik, és rezervánk összealakul, akkor Schlik* és Schulzig* két tűz közé kerül. Ha nem tarthatná ön, természetesen át kellene a Tiszán vonulnia, s a tokaji hidat maga mögött leégetnie – de ez természetesen csak casus extremae necessitatis* – Isten megadja, hogy nem lesz rá szükség.

Közölje ön e levelet Szemerével is. Ma nincs időm neki írni.




Hátra Kezdőlap Előre