Debrecen, 1849. március 2.
Barátom!
A 27-i nap végeredményével in ultima analysi* meg vagyok elégedve. A 28-i brilliáns nap volt, de nem volt eléggé használva a győzelem, ha használja a vezér, most Gyöngyös táján álltok.
De a Poroszló felé való retiráda borzasztó schnitzer*. – Retiráda győzelem után! Nekünk terrénumot kell nyerni – Poroszlón, Füreden egy hét alatt éhenhalunk. Hiában írjátok, hogy teremtsek, Isten nem vagyok, e vidék meg nem bír, ha terrénumot nem nyerünk.
Megverve nem vagyunk, s Kassától Egerig feladtuk a terrénumot – így éhenveszünk.
Damjanich*, Vécsey* 12 000 ember legharciasabb sereggel hetek óta hiában vesztegel. Ezt nem tűrhetem, vagy alkalmazzátok felfelé, vagy leküldöm az elsőt a rácok ellen.
Szolnoktól Pestig nincs több 5000 embernél, Pest-Budán alig 3000, mint ellenetökben áll.
Írtam a főtábornoknak, hogy debouchíroztassa Damjanichot* 9000 emberrel Cibakházáról, Vécseyvel* tetessen demonstrációt Szolnok felé, maga pedig menjen előre.
Vagy segíti az ellen Szolnokot, s akkor ti veritek meg főerejét – vagy nem segíti, s Damjanich* győz. De ne retiráljatok, az Istenért, vesztett ütközet nélkül.
Az élelemről te diszponálj, innen a dolog messze esik. Rendelkezz Repeczkyvel*, Bónissal*.
A vegyes törvényszéknek* Füreden nincs helye. Ha Miskolcon nem lehet, tedd Kállóba, de már egyszer operáltass vele.
Előre! Előre! Szólj a tábornokokkal.