74. Kossuth levele az Országos Honvédelmi Bizottmánynak a hadifoglyokkal való bánásmódról+

Tiszafüred, 1849. március 29.

 

Mindinkább tapasztalom, hogy azon humanitás, mellyel mi az ellenség foglyaival bánunk, mennyire káros hatású mi magunkra nézve.

Az ellenség irányában hogy vesztegetve van az ő foglyai iránti kímélet – naponta tapasztaljuk.

Az ellenség foglyainkat, különösen tisztjeinket vagy irgalom nélkül kivégezteti, vagy brutálisan bánik velök.

És éppen innen származik, hogy hadseregünk több parancsnokai nyilvánítanák előttem, miképp ők, ha az ellenség közül fogollyá tehetnek valakit, minden további szó nélkül főbe lövetik, tudván, mi sors vár reájuk, ha az ellenségnek esnének hatalmába. Az ellenség gúnyolja humanitásunkat, pedig gúnyt nem tűr a vitéz katona.

De rossz hatással van eddigi kíméletességünk a népre is.

A nép félelemnek s bizonyos hátulsó ajtócskának magyarázza, melyet avégett tartogatunk, hogy szükség esetében az ellenségnek megengesztelésére felhasználhassuk.

A financiális szempontbóli kárról felesleges szólanom.

Hogy a hadsereg parancsnokai a kormány mellőzésével tegyék azt, mit tenni szándokukban van, ezt veszedelmesnek tartom, s azért, hogy részint ezen szándok tettlegesítésének alkalma elzárassék, részint a nép ellenkezőjéről győzettessék meg annak, amit e tekintetben most hisz:

szükségesnek látom a Közlöny hivatalos lapban közhírré teendő honvédelmi bizottmányi rendeletben kimondani:

miképp a magyar korona alá tartozó minden országoknak bármely lakosa, ki fegyverrel kezében fogollyá tétetik, mint nyílt hazaáruló minden tekintet félretételével a vésztörvényszék elébe fog állíttatni.

Szükségesnek tartom továbbá az eddigi ellenséges hadifoglyok irányában a szigorúságot, véleményem szerint annak kijelentése mellett, miképp a nemzet látva, hogy az ellenség irányábani humanitása el van vesztegetve, igazságának teljes érzetében kényszerítve van az ellenség embertelensége által oly mértékkel mérni, minővel neki méretik. A fogoly tisztek elzárandók s mint foglyok tekintendők a szó értelmében. Az eddigi foglyok közül azok, kik saját hazájuk ellen fogtak fegyvert, mint kriminalisták a vésztörvényszék elébe állítandók.

Magam intézkedni e részben nem akartam.

Ha a tisztelt Honvédelmi Bizottmány fennebb kifejezett nézeteimet osztani méltóztatik – legyen szíves a rendeletet közrebocsátani, s a hadsereg parancsnokaihoz szólókat aláírás s expedíció végett hozzám küldeni.

Beniczky Lajos* őrnagy a losonci győzelem alkalmával* több foglyoknak juta birtokába, ezek közt Inkey Eduárd őrnagynak* is.

Ezt én ideiglenesen Miskolcon rendeltem elzáratni. Bevárom reá nézve a tisztelt Honvédelmi Bizottmány rendeletét, miszerint, ha nézeteimet osztani méltóztatnék, őt a nagykállói törvényszék elébe állíttassam*.

Minden borzasztó sár dacára egész seregünk holnap már országúton lesz.

Holnap előcsapatunk Horton lesz, Hatvanon innen egyórányira, szombatra Hatvanban, vasárnap Gödöllőn – s azt hiszem, komoly csata nélkül, mert az ellenség retirál Vác felé. – Nyomában leszünk.

Holnap Egerbe megyek. De csak két nap leszek ott.

A derék Klapka* ezredes említi, hogy az Esti Lapokban valami cikk jelent volna meg*, mely azt mondja, hogy ha azon áron pacifikálnak velünk, hogy 40 000 embert adjunk az olaszok ellen, ezt miért ne tennők! – Mint a villám dühe, úgy villanyozott át a hadseregen a méltó harag – azok az eszeveszett emberek még végtére reáveszik a sereget valami politikai kitörésre. Jó volna, ha ezen gyáva kacsingatást a Közlönyben Gyurmán* vagy erélyes vezércikkben dezavuírozná. Én beszéltem a hadsereggel, ez nem öntudatlan testület többé, lángol a szabadságért, tudja, miért küzd.

Ideje volna, hogy Gyurmán* az ausztriai háznak istentelenségét, s különösen az orosz intervenció provokációját erélyesen felhasználná. Stullernél* van egypár dokumentum, Timoni* konzul és Puchner* levelei, melyek konstatírozták, hogy egyenesen a császári ház provokálta az orosz segítséget ellenünk. – Ezt ki kellene nyomatni. Kommentárral. – Ehhez Gyurmán nagyon ért*.




Hátra Kezdőlap Előre