100. Kossuth és a kormány kiáltványa Európa népeihez Magyarország megsegítéséről+

Budapest, 1849. június 28.

 

Európa népeihez!

A magyar kormány a magyar nemzet nevében, de minden szabad nemzetek érdekében kötelesnek érzi magát ünnepélyesen felszólalni:

A magyar földön a szabadság vív a szolgasággal harcot, a jog vív a durva erőszakkal, a humanitás küzd az embertelenséggel tusát életre-halálra.

Isten megáldotta csoda módon igazságos fegyvereinket, s az osztrák hadsereg kikergettetvén hazánk szent földéről, többé már nem bírta megtámadni határainkat, hanem félelmében Bécset és Olmützöt őrizte.

A másik hadsereg Szlavóniába menekedett.

A harmadik Oláh- és Szerbországba tolatott ki, anélkül hogy a népek közti jog szerint ott lefegyvereztetett volna.

Isten megáldotta fegyvereinket, mert ügyünk igazságos, mint az erény, ellenségünké igazságtalan, mint a bűn.

Az uralkodóház vétkeket követett el egy, a vakságig hűségű nemzet ellen, melyeket ember nem felejthet el, s Isten nem bocsáthat meg soha.

Tudniillik:

Az uralkodott ház szövetkezett az ország s alkotmány ellenségeivel, egyes rablókkal és a pártütőkkel a nemzet elnyomására.

Az uralkodott ház ünnepi esküvel szentesített alkotmány s státusélet eltörlésére fegyverrel támadta s támadtatta meg alattvalóit, kik ellene fel nem lázadtanak, sőt akik fegyvert csak akkor és egészen készületlenül fogtak, midőn az udvar által pártütésre felhívott Jellačić* Pesttől már háromórányira volt.

Az uralkodott ház az ország területi épségének erőszakos eldarabolását s megcsonkítását elhatározta s meg is kezdette, amelynek fenntartására hittel megesküdött.

Az uralkodott ház idegen fegyveres erőt, szerbeket és muszkákat használt saját alattvalóinak legyilkolására s törvényes alkotmányuk elnyomására.

A bűnöket a Habsburg-Lothringeni ház mind együtt és egyszerre követte el, s elkövettetett annyi árulás, annyi rablás, gyújtogatás, öldöklés, kegyetlenség közepette, mihez hasonlíthatót nem mutat fel a történet, sem az új, sem az ó.

Csak innen megmagyarázható azon rögtönös és óriás fordulat, mely a nemzet gondolataiban, nézeteiben, érzelmeiben végbement. Előbb imádta királyát – és most gyűlölőjévé lett. Előbb hitt az eskünek – és most bizodalmát minden régi tekintély iránt elvesztette. A békét a bűnig megszokta, a szelídséget az elpuhulásig megkedvelte a nemzet, és most bosszút lehel, harcot kíván, a győzedelemérti halálban gyönyörködik. A szabadságot mint ajándékot várta, most mint jogot követeli, s a nemzet lelkében az elpusztult s kiölt országrészek világánál nincs más rém, mint a királyi kép, mely gyötrője, kínzója, öldöklője, gyújtogatója, pusztítója, legalávalóbb hitszegője az országnak.

A közérzelem s közhit e fordulata nem egyes embernek, nem izgatóknak műve. Az uralkodott ház bűnei idézték elé mindezt. Tetteiknek természetes gyümölcse. Vallja a nemzet, bizonyítani fogja a történet.

Innen van, hogy míg a határokon még dühösen foly a harc, benn az országban paradicsomi béke és egyetértés uralkodik.

Gazdagon gyűlnek percenként a hívek áldozatai a haza szent oltárára.

A bűnök száma fogy, a tömlöcök kamrái csaknem kiürültek. A lélekerő és szenvedély nem a gonosztett, hanem a hazafiság táplálékává válik. Egy a legragyogóbb tünemények közül, mely forradalmat valaha jellemezett.

A nép szívesen fizeti adóját, örömest hordozza a hadviselés nehéz terheit, bár az ellenség által kegyetlenül kizsaroltatott.

Kilenc hónap alatt 200 000 honvédet önként ada a nemzet nemcsak kényszerítés nélkül, de az anyai szemek búkönnyei nélkül is.

Ez az erény, ez a hazafiúi hűség, ez a szabadságszeretet forradalma.

A nemzetnek nincs baja önkebelében, csak külső ellenséggel küzd.

Ekképpen nem meglepő eredmény volt, hogy a nemzet ily általános s egyetértő lelkesedésében a pokoli ármánnyal felizgatott oláhot, rácot legyőzte; hogy Erdélyből kikergette az osztrákot s muszkát, hogy Windisch-Grätzet*, Weldent*, Wohlgemuthot*, Jellačićot* egymás után meggyőzte, s midőn Budán és Pesten kitűzte a háromszínű zászlót, a megrémült osztrák kormány Bécsből Linz felé hordotta kincseit.

Pedig a magyar nemzet forradalma ment a terrorizmus minden szörnyeitől, s hadviseletünk hódol a műveltség s humanitás isteni elveinek.

Az osztrák sereg ingyen éli a szegény földnép vagyonát, mi saját határainkon belől is mindenütt készpénzért fizetünk.

Az osztrák sereg rabol, öldököl, gyújt, mi a magyar határon túl ritkán léptünk át és soha nem pusztítottunk, sőt visszapótoltuk, ami kár elkövettetett.

Az osztrák zsarnokság annak, ki saját hazája mellett vív, elvéteti vagyonát, és gyalázatosan felakasztatja tiszteinket; a mi kezünkben a tábornok, 500 főtiszt és 20 000 fogoly van; ezek közt több nemzetlinkbeli hazaáruló, de mi még egyet sem végezteténk ki, és 4000 horvát fogolynak nagylelkűleg visszaadtuk a szabadságot.

Istenen kívül íme tetteink tesznek tanúbizonyságot arról, hogy mi a zsarnokság és barbárság ellen harcolunk, hogy mi a szabadságot és humanitást nemcsak hirdetjük, de gyakoroljuk is, azon nehéz körülményekben is, midőn az önvédelemnek szüksége nemzetet rendkívüli szabályokra is feljogosíthat.

A magyar nemzet fegyvere az osztrák sereggel már végezett is. A megszabadított országot már csak fel kellett virágoztatni. És a Habsburg-Lothringi ház másodszor folyamodik a muszka zsarnok segedelméhez. S Brassótól kezdve Lembergen keresztül Bécsig 120 000-ből álló muszka had tört be hazánkba, a népszabadság vértanúinak országába.

Mi nem tesszük le fegyverünket. Mi megvívandunk Európa szövetkezett két tirannjának hadaival. Isten igazságos és egyszersmind mindenható, ki megszenteli a gyengébbnek pallosát, s megtöri az elbizakodottnak és a rossznak erejét.

De egyszersmind kiáltó s komoly szózatot emelünk Európa alkotmányos kormányaihoz és népeihez.

Ti, kormányok, hivatalos őrei vagytok nemcsak országotok, hanem egész Európa szabadságának és jogszerű érdekeinek is. Roppant felelősség nehezedik rátok. A bűn, melyet bármely országában Európának a szabadság és örök jog ellen elkövetni engedtek, bosszúállva fog titeket és országaitokat megbüntetni.

Ti, népek, ti ébredjetek fel a szörnyű veszélyre, midőn a zsarnokok hadai szövetkezve kezdik eltiporni s kioltani a szabadság szent igéjét, Németföldön, Itáliában és magyar hazánkban.

Te, büszke angol nemzet, elfelejtkeztél az általad felállított be nem avatkozás elvéről, s tűröd azt éppen az alkotmányos szabadság érdeke ellen? Nemcsak nem véded a szabadság s emberiség szent ügyét, sőt a zsarnokokat szövetkezni engedvén, a szolgaság diadalmát segíted elő. A brit árboc kevély zászlóját gyalázat fenyegeti. Isten levonja róla áldását, ha hűtlen lesz az ügyhöz, melytől dicsőségét kölcsönzötte.

Te, francia respublika, elfelejtkeztél azon elvekről, melyeket születésedkor kijelentettél. Azt mondád: Franciaország respublika. A francia respublikának nincs elismerésre szüksége létezése végett. Kormányt s kormányalakot változtatni természeti joga, mellyel bír minden nemzet, erre a jogcímet saját akaratából meríti. Azt mondád: az 1815. szövetséget csak létezőnek tekinted, de jogszerűnek nem ismered el. Azt mondád: szíves és lélek szerinti frigyre hívod fel mindazon népeket, akik általában a szabadság, s különösen a respublika elvét fogadják el nemzeti létök alapjául. Azt mondád: hogy te elöljáró világításod által új ösvényekre akarod átvezérelni a népeket és országokat. És mint azelőtt:

Lengyelországot szemeid előtt darabolták fel a tirannok három ízben.

Itáliának, ha az alkotmányos, a demokráciai szövetséges haza kivívásában gátoltatnék, fegyveres segedelmet ígértél, és Olaszország hős fiai s kies tartományai szemeid látásával veretnek bilincsekre.

Rómát magad hódítod meg* s adod áldozatul a pokol bálványainak.

Elhagysz mindent, aki benned bízva a szabadság véres útjára lépett, s erőtlenül nézed, mint garázdálkodik szép földünkön is kegyetlenül az idegen vad muszka, tapodván minden isteni s emberi törvényeket.

Törökországot az északi óriás már megfosztotta szabad akaratától.

A dunai tartományok régóta zsarnoki önkénye alatt nyögnek.

Ha Magyarországot is sikerülne leigáznia, nem hazánk sorsa, de Európáé döntetett el.

Tehát ébredjetek fel, ó, népei s nemzetei a szabad és keresztyén Európának! Mindnyájan, akik a Megváltó tana szerint a humanitásnak hódoltak. Mindnyájan, kik a szabadságnak lélekkel, s ha kell, párolgó vérrel áldoztok. Mindnyájan, kik az emberek és nemzetek fejlődésében az isteni jogszerűséget imádjátok. Mi nem vagyunk utolsók a sorban; a vihar, melyet nem tartóztattok fel, elsodor titeket is. A bosszúálló Isten megtorolja a jogtalanságot és igazságtalanságot harmad- és negyedíziglen mindazokban, kik ezt elkövették, mindazokban, kik elkövetni engedték, mert arra valók a jók, a szabadok, mind az emberek, mind a népek között, hogy egyetértsenek, a rosszak, zsarnokok pedig, hogy meghasonljanak.

Ébredjetek fel, ó, népei s nemzetei Európának. Magyarország terén Európa szabadsága döntetik el. Ez országgal a világszabadság egy nagy földet, e nemzettel egy hív bajnokot fog elveszteni.

Mert mi küzdünk utolsó csepp vérig, hogy e föld vagy választott tartománya legyen a vérrel vívott szent szabadságnak, vagy örökké kárhozatos emléke annak, mint bírnak szövetkezni a zsarnokok, s mint tudják a szabad népek és nemzetek egymást gyalázatosan elhagyni*.




Hátra Kezdőlap Előre