Csúzy Zsigmond

Halat adának néki

Nem helyes, nem teljes, nem valóságos igaz öröm az, mely kétszeres keserűséggel egyeles, vagy amint bölcs Salamon szól, Risus dolore miscebitur et estrema gaudii luctus occupat; melyet siralmas kacagással, emésztő szomorúság szokott határozni. Sőt az sem, melyben rendetlen félelem foglaltatik s csakhamar eltűnik, mint a képmutatók hazug vigassága, melyet Jób pátriárka egy tündér ponthoz hasonlét. Avagy melyben tétovázó kételkedés s állhatatlanság tapasztaltatik; minémű vala a mái félelmek miátt egybegyűlt tanétványoké, kikről ily formán szóla Szent Lukács evangélista: Adhuc, illis non credentibus et mirantibus prae gaudio, hogy noha megmutatta Üdvözéttőnk nékik megsebeséttetett kezeit és lábait, csodálkoztak ugyan örömökben, nem hittenek. Ezért mondá nékik azután: az Atyához mégyek, s elküldöm az Atyám ígéretit tireátok, azaz a valóságosan vigasztalót; Ut gaudium vestrum sit plenum, hogy a ti örömötök teljes légyen. Ugyanerre nézve, hogy tudniillik mind hitekben megerősétené, mind pedig örömeket megigazétaná, kérdi vala e mái napon Szent Lukácsnál: Habetis aliquid, quod manducetur? ha volna-e valami ennivalójok? Ők pedig (úgymint az apostolok) hozának néki egy darab sült halat és lépesmézet.

Boldog Isten! Nemde vigasságos húsévő nap, sőt húsvét vala-e? miért nem adának tehát húst néki? oly kedves vendégeknek, ha főttet nem is, vagy egy darab sültet? Az apostolok felől jövendölte vala Jeremiás, hogy ők vadász mesterek lévén, minden hegyről, minden halomról és a kőszikláknak barlangiból vadásztak. Miért nem tettek tehát vadászatjokból valamit eliben, őz-címert, vadpávát, fácánt vagy vadkecskét? Nem, semmi ilyest, hanem, partem piscis, egy darab sült halat; mégpedig oly vendégnek, aki annyira kedveli vala a húst, hogy Ige lévén, a mi gyarló testünkért és üdvösségünkért lött testté maga is, és rongálandó hússá! Hogy lépesmézzel kedveskedtek néki, jólesett, mert meg vagyon írva, hogy Emanuelnek hívattatik, és ő Butyrum et mel comedet, mézet és vajat fog enni; de hogy halat tettek hozzá, ezt némelyek kárpálják, én pedig éppen nem csodálom, annál is inkább, pór parasztságnak vagy durva bárdolatlanságnak nem tulajdonéttom. Mert tudjuk, szénégetőnek tőkén van a szeme, madárral a madarász, vadakkal a vadász, hallal kedveskedik a halász; ezek a tanétványok pedig szegény halász mesteremberek valának, mit van tehát mit csodálnunk, hogy halakkal vendégeskedtek?

Kedvesb vala sokkal ez Üdvözéttőnk előtt, hogysem a dúsgazdagok vagy képmutató farizeusok pompás vendégsége, melynek íze-bűze fondorkodás, rágalmazás s mértéktelen hashízlalás. Noha még az a sült hal is üdvösségünkre szolgáló titkot foglalt magában, ám valamint mennyi jó falat vagyon a halban, meg-megannyi s néha több veszedelmes szálka, úgy a világi vendégségek rakva veszedelmekkel, melyekben is valamint a halak horoggal, úgy fogattatnak meg gyakortább a telhetetlenek a hiúságos vendégségekben, és a gonosz sátánnak horgára akadnak. Osztán tisztelendő Beda azon a sült halon Üdvözéttőnket érti és magyarázza, mondván: Piscis assus, est Christus Passus, sült hal vala az szenvedő Krisztus, aki az emberi nemzet özönvizében méltóztatott merülni és a halál horgával megfogattatni: Assatus tribulatione, in passione, számtalan üldözésekkel s fájdalmas gyötrelmekkel mintegy megsüttetett ugyan szenvedésének idején, de lépesmézzel bővelkedett dicsőséges feltámodása után, mert mint a méz a viaszban, úgy vala istensége már a megistenesétetett emberi gyarlóságban. Szent Rupert apátúr pedig ezen sült halról elmékedvén, kérdi: Mit jelentenek ezek az étkek egyebet, hanem azt a feltámodásunk után adandó mennyei vendégséget? azt a jövendőbéli drága menyegzőt, mely a Sion hegyén a húsvéti báránnyal lészen. Piscem, halat adának azért (úgymond) néki, nem húst, tudván, hogy az a lakodalom rothadandó test és hús nélkül lészen, és a mennyei mannát foglalván magában, abban minden gyönyörűséges édesség és édes ízesség bővségessen feltaláltatik. És mivel dicsőségében látandjuk a Húsvéti Bárányt, kétségkívöl nem héjános, nem tettetős, nem fájdalmas, nem félelmes, hanem valóságos, helyes és teljes örömmel vigadunk.

 

1725




Hátra Kezdőlap Előre