Káldi György

Kert és kertész

Gondolom, hogy nem ok nélkül temettetett a kertbe a Krisztus, hanem hogy abból úgy jőne ki, mint valami szép virág, és kiben a virágnak jeles tulajdonságit is feltalálni: I. Hogy szép. Mert mi lehet szebb a Krisztusnál? ki ékes ábrázatú az emberek fiai fölött? II. Jó illatú. Mert mi lehet jobb illatú, mint akinek illatja az embereket maga után vonsza és futtatja? III. A gyümölcsnek reménsége. Mert kiben lehetett több reménség a gyümölcs felől, mint aki minden igazságnak, szentségnek és dicsőségnek gyümölcsét hozta az emberekben? amint Szent Pál jelenti, mondván: Most pedig megszabadíttatván a bűntől (a Krisztus által), az Isten szolgái lévén pedig, gyümölcsötök vagyon a megszenteltetésre, végetek pedig az örök életre. Igen illik pedig ide a virágnak hasonlatossága, mert a virágnak el kell hullani, hogy gyümölcs légyen belőle, és valamíg a virág egészen megmarad, addig gyümölcs nem terem, azonképpen a Krisztus is az ő halálával nyerte a mi lelkünknek a szentség gyümölcsét, melyet nem szerzett volna, ha meg nem holt volna. És azért mondotta Isaiás: Ha lelkét a bűnekért adja, hosszú életű magot lát. És ő maga, Urunk: Ha a búzamag a földbe esvén, meg nem hal, csak maga marad; ha pedig meghal, sok gyümölcsöt hoz. És: Én ha felmagasztaltatom a földtől, mindeneket magamhoz vonszok. IV. Rövid életű. Mert ha a Krisztus méltóságát megtekinted, örök életet érdemlett, minthogy mindenekkel jól tött, de testi állapatja szerént is semmi betegségnek őbenne helye nem lehetett, mindazáltal életének legjobb korában és virágjában esett le, és megholt, és azért hasonlította talám magát csak halála előtt is a zöldellő fához. V. Mézet ád a méheknek, azaz az elmélkedő lelkeknek. Mert amint a mézzel folyó beszédű Szent Bernárd mondja: a Jézus a szájban méz, a fülben ének, a szívben vigasság. VI. Koszorút ád a főnek, és azért mondja: Légy hív mindhalálig, és néked adom az élet koronáját, mely koronát hervadhatatlannak nevez Szent Péter. Mintha azt mondaná: Nem a közönséges és meghervadó virágból való lészen, hanem szép eleven és meghervadhatatlan virágból, aminémű az örök dicsőségnek Paradicsomában terem. Innét vagyon, hogy ama huszonnégy vének az ő koronájokat letészik a Krisztus királyi széke előtt. VII. Mag nélkül terem a virág; a Krisztus pedig a szeplőtelen Szűz Máriától született, minden emberi mag nélkül, a Szentlélektől fogantatván. És mivelhogy ez a virág több virágokat is nemzett, amint mondám, nem ok nélkül nevezhetjük őtet kertésznek is, kinek ábrázatjában jelent meg Magdolnának; és keresztfán a tolvajnak a Paradicsomot, azaz a gyönyörűségnek kertét ígérte, mint főkertész, melyből Ádám minden maradékival kiűzettetett volt.

Ennek a kertésznek két kerte vagyon, és a virágokat egyikből másikba plántálja: az egyik kert a vitézkedő Anyaszentegyház, a másik a győzedelmes. Mely kertek között egy olyan különbség vagyon, mint a kapun kívül való és házunknál való kertek között: I. Mert miképpen hogy a külső kertekből válogatva a legfőbb virágokat szedik ki és a házi kertbe plantálják, azonképpen a vitézkedő Anyaszentegyházból, melyben jók és gonoszok vannak, kiválasztatnak a juhok a gödölyék közzül, és amazok bévitetnek a győzedelmes Anyaszentegyházba, ezek pedig künn hagyattatnak. II. Miképpen hogy a külső kertben szükséges a sövény vagy az őrizők a lopók ellen, a háznál pedig valóban semmi afféle nem szükség, azonképpen a vitézkedő Anyaszentegyházban szükséges az angyalok s az egyházi pásztorok vigyázása és őrizése az eretnekek és gonosz emberek ellen. De a győzedelmesben nem szükséges, mert oda a lopó nem közelget; nem is mégyen abba valami megfertéztetett vagy utálatosságot cselekedő. III. A külső kertekben találni mindenkor haszontalan füveket, gyümölcstelen fákat és megaszottságokat, azonképpen a vitézkedő Anyaszentegyházban az Isten igéjének drága magva nem mindenekben egyarányú gyümölcsöt terem. Mert nem minden keresztyén igaz, hogy úgy virágozzék, mint a pálmafa; sem nem minden keresztyén olyan, mint a vizek folyása mellett plantáltatott fa, mely az ő gyümölcsét megadja az ő idejében, és a levele el nem hull. De afféle haszontalan fákat, noha egy ideig elvár a kertész, és körös-körül megkapálja és megganejozza, mindazáltal végre nem különben, mint a gyümölcstelen fügefát az ő kemény, de igaz ítéletinek fejszejével kivágja, tűzre veti. A győzedelmes Anyaszentegyházban pedig nincsen csak egy gyümölcstelen fa is, hanem mindnyájan hasonlók az élet fájához, mely tizenkét gyümölcsöt hoz, minden holnapban megadván az ő gyümölcsét: és örökkön örökké dicsérik az Urat.

 

1631




Hátra Kezdőlap Előre