Sztankovátsi Leopold

Krisztus megöli a halált

Oh dicsőséges győzedelem! ki hallott ilyen csudát? Krisztus meghalván a keresztfán, maga halálával megöli a halált, és az halálból maga erejével feltámadván, újonnan születik, s új életre szül minket! Az elsőre nézve, tudniillik midőn Krisztus halála által a halál megölettetett, nékem úgy tetszik, hogy úgy járt a telhetetlen halál, mint a szomjúhozó sárkány, kiről azt írják a természetvizsgálók, hogy az elefántot egy fához támaszkodva és aluva találván, annak vérét kiszíja és megöli, de az eleső és meghaló elefántnak terhétől maga is agyonnyomattatik és meghal. Oh emberek vérét szomjúhozó sárkány, sárga halál! kiszíjtad vérét mind egy csöppig a keresztfához szegeztetett Krisztusnak, de ímé, midőn meghal, Isten hatalmának terhével agyonnyom tégedet. A másikra nézve pedig, tudniillik midőn Krisztus a halált megölvén, tulajdon erejével feltámadott, úgy járt a halál, mint az éhező krokodilus, akiről azt írják a természetvizsgálók, hogy elevenen elnyeli a vizikígyót, de a kígyó az ő bélit kirágja, s őtet megölvén, elevenen kibújik belőle. Oh kegyetlen krokodilus, embereket emésztő halál! sérelmed nélkül elnyelted mindeddig az Ádám fiait, de most ama Mojses rézkígyóján példáztatott Istenembert nyelted el. Eleven volt ebben az istenség, ha meghalva volt is az emberség, tehát isteni erejével kirágta, kilyukaszotta a te telhetetlen béledet, és téged megölvén, tulajdon erejével kijött a te gyomrodból, újonnan születtetvén s minket is belőled új életre szülvén.

Örvendezzünk tehát, keresztények! mert noha még most is tátva vagyon a halálnak szája, noha még most is mindnyájan kötelesek vagyunk az ő gyomrába szállani, ahol testünk elrothad s porrá válik, de ezáltal semmi kárt nem szenvedünk, mert az halálnak gyomrából mi is Krisztus után kijövünk, s új életre támadunk.

 

1789




Hátra Kezdőlap Előre