Landovics István

Királyi pompa

Valóságos rendit és módját annak a dicsőséges felmenetelnek, amelyet ma illünk, sem én, sem énnálamnál elmésebb senki rövid summában úgy nem foglalhatja, hogy híjával ne légyen mind elmélkedése s mind afelől való beszéde, mert akárminémű fejedelmek és monárkák pompás és fényes külső tiszteletit hasonlítja hozzá, csak annyit cselekszik, mint aki a gyémántnak tiszta fejérségét az üvegdarabban, a világos verőfénynek fényét a vékony mécsnek pillogásában, a finom aranyat a halaván rézben mutogatja; mire nézve csak árnyékábul mutatom én ezt, hogy ha ki mit felségesset, pompássat, tündöklőt látott a királyok dicsőségében, arrul magasabban emelje fel elméjét, s olyat képezzen magának, aminéműt emberi szem soha nem látott, fül nem hallott, se a világ olyat semmit nem ért. Gondoljátok el, a régi római császároknak elvégezett hadakozási után győzedelmes visszatérésekben csaknem hihetetlen dicsőségeket, akiket örömmel fogadván a népek, valamit mondhattanak és cselekedhettenek, mindent elkövették, és innen néminémű képzésére reá akadtok a mai Urunk mennyben menetelének. Azoknak öltözete földig való bársony volt, kezekben királyi pálca, fejeken vagy arany, vagy zöldelő laurus korona, szekerek drágakövekkel rakott, arany kerekei, s amely állatok vonták, vagy szarvasok, vagy oroszlányok, vagy pedig a meggyőzettetett pogány rab királyok; előttök és utánnok a fülét gyönyörködtető muzsika, mind énekszóval s mind muzsikás eszközökkel, a népnek sokasága, s mindenek egyenlő kiáltása és dicsérete, egy szóval valahová fordítod szemeidet vagy füledet, mindent csudálatosat látsz, és hallasz. Ilyen volt valaminéműképpen a mi Üdvözítőnk pompája, amelyet le nem írhatván az Anyaszentegyház, egy szóval csudálatosnak nevezi. A te csudálatos mennybemeneteled által (úgymond) könyörülj mirajtunk, ments meg minket, üdvözíts Jézus. Bársony öltözete olyan volt, hogy az Angyaloknak szemében tűnvén meg ne tűrteztethetnék magokat, hanem megszólítván azt kérdenék, Quare rubrum est vestimentum tuum? Micsoda szín az, amellyel festetett palástod? vajjon miért piros a te öltözeted? Kezében olyan királyi pálca volt, amely minden más országok hódító fejedelminek pálcáit felülhaladta, Sceptrum exactoris ejus superasti. Te (úgymond a mennyeiek) minden adót vévők királyi pálcájokat meghaladtad; fejében a korona, tiszta dicsőség. Gloria et honore coronasti eum. Oh! mely ékes a te fejed koronája, én Istenem (úgymond Szent Dávid), akit dicsőséggel és tisztességgel koronáztál! Annak szekere fényes felhő. Et nubes suscepit eum; a felhő béfogadá őtet. Akik azt vonták, cherubin arkangyalok; Ascendit super Cherubin. A cherubinok felibe méne; énekesi, az angyalok, azt éneklették: Dignus est Agnus, qui occisus est accipere virtutem, et divinitatem, et gloriam; méltó, méltó a Bárány, aki megölettetett, hogy elvegye az istenséget és a dicsőséget. Erre a víg szóra minden lelkek egyenlő kiáltással azt kiáltották: Amen, amen; úgy vagyon, úgy légyen, mert méltó. Vissza pedig a földre azt kiálták: Regna terrae cantate Deo, psallite Domino, qui ascendit super coelos ad orientem. Halljátok, minden országi a földnek, énekeljetek és dicséretet mondjatok az Úrnak, aki az egeken felül ment napkeletre. Ahol megnyugovására sátorát kiterjesztette dicsőségének, mert igaz, amit Szent Dávid próféta mondott: In sole posuit tabernaculum suum, a summo coelo egressio ejus, et occursus ejus, usque ad summum ejus. A napvilágban tette és helyheztette sátorát, akinek kijövetele a magas mennyégbül, és visszamenetele a legfelsőbb égig, azaz, amint Chrysostomus magyarázza: Emberségének szent testét legnagyobb dicsőségben vitte, és íme nézzétek, immár az Istennek jobbjára ül. Egy szóval: a mai dicsőséges ünnepe felséges és királyi titkos pompa. Ahol minekutána mindeneket elnéztem és elgondoltam, egyen akadoz elmém: mi dolog az, amit kiáltanak az elöljáró angyalok a mennybéli angyalokra? Attollite portas Principes vestras, et elevamini portae aeternales. Nyissátok fel, emeljétek fel, fejedelmek, a ti kapuitokat; emelkedjetek örökkévaló kapuk, mert Introibit Rex gloriae, a dicsőségnek királya mégyen bé. Csudálatos kiáltás! Mi szükség annyi kaput nyitni? Egyetlen egy ember, Krisztus Jézus mégyen bé, s nemde nem féré bé egyik kapuján menyországnak? Tizenkét kapuja vagyon mennyországnak; Ab oriente portae tres, ab aquilone portae tres, ab austro portae tres, ab occasu portae tres. Napkeletrül három kapu, és északrul három kapu, és délrül három kapu, és nyugotrul három kapu; de ugyan fel kellett ezeket nyitni, mert noha egy ember volt Krisztus, de annyi érdeme volt, hogy mind a tizenkét kapunak felnyitását megérdemlené; fel kellett nyitni mindenikét, mert mind a négy részérül a világnak üdvözítette az embereket, s azért Attollite portas, quia non unus homo, sed totus in omnium Redemptore mundus intrabit. Nyissátok fel a kapukat, mert nem egy ember, hanem az egész világ a mindenek Megváltójában bémegyen. Nyissátok fel, mert nemcsak magának, hanem mindnyájunknak nyitva kell állani ezután a menyországnak. A Krisztus mennybemenetele a mi felemeltetésünk, hogy ahová előment a mi fejünknek dicsősége, oda hivatalos légyen a testnek is reménsége; azaz bément dicsőséggel Jézus, de arra a végre, hogy mi is utána mehessünk, és menjünk, mert valamint hogy érettünk szállott le mennybül, úgy érettünk ment fel, hogy helyt készítsen a dicsőségben.

 

1689




Hátra Kezdőlap Előre