Kiss István (1733–1798)

Via crucis

Nagy templom foglalja bé egész Kálvária hegyét, mely neveztetik Urunk Dücsőséges Feltámadása Templomának.

Lépjünk most az templomba, és vizsgáljuk meg azokat a szent helyeket, melyeket a szerzetes lelkiatyák mindennap processió-járásokkal az completa után megtisztelnek, énekszóval megtemjéneznek. És rendiben így vannak a megállások a szent helyek előtt:

Először is megállapodnak az Oltári Nagy Sacramentom előtt, és itt földig leborulván, imádják. Abban az templomban tartatik, ahol az Úr Jézus feltámadása után szent Anyjának megjelent. Három itt az oltár. Ugyanitt végezzük mindennap a szent zsolozsmákat. Itt szolgálunk szentmiséket, kivévén az énekes misét, mely mindenkor az Úr koporsójánál vagyon, a római szentséges pápáért, a római birodalombeli császárért, a koronás királyokért, az országló fejedelmekért, a velencei felséges respublikáért. És kinek-kinek vagyon elrendelt, elintézett napja, mikor énekeltessék a szentmise az ő szándékok szerént.

A második megállapodás vagyon ugyanezen koporsóban lévő kápolnában azon kőoszlop előtt, melyhez kötöztetett az ártatlan szelíd Bárány, és kegyetlenül megostoroztatott; jobb kéz felől vagyon erős vasrostéllyal bézárva, de megláttatik egészlen; oltár is vagyon előtte, és naponként itt szentmise szolgáltatik. Hogy rendiben végeztessék az processió-járás, innét általmennek abban a tömlöckében, melyben zárva tartatott a szenvedő Krisztus Jézus mind az üdeig, míg az Kálvária hegyén a hóhérok elkészültek a kereszt gödre ásásában és egyéb gonosz munkájokban. Ez a nagy bazilikatemplomnak egy szegletiben vagyon bal részre. Méltán Krisztus tömlöcének hívattatik, mert mint egy rab, úgy tartatott megsebesítve és szomorúsággal.

Harmadik megállapodás a Szent Longinus vitéz koporsójában vagyon, melyet most a görögök bírnak. Itt vagyon az Longinus teteme eltemetve. Ez a római vitéz, aki az Úr Jézusnak szent oldalát a keresztfán megnyitá, hegyes dárdával általverte. De értsed a lött csudát. Az egyik szeme el volt borítva szemhályoggal, teljességgel semmi világosságot nem látott ezzel a hályogos szemével, de mikor a Krisztus oldalát megnyitotta, az Úr szent véréből egy csöpp a hályogos szemébe csordult, azonnal megvilágosodott mind szeme, mind lelke, és a tanítványokhoz adta magát. Üdő jártával mártíromságot szenvedett, és holtteste ide temettetett, mai napig is itt tiszteltetik.

Állj meg itt, bűnben vakoskodó, és kérjed az áldott Jézust szent vére hullásáért, hogy a te lelkedre is, ha nem többet, legalább egy csepp vérét öntse, és bizonyosan meggyógyul sebes egy lelked, ha ezer meg ezer halálos vétkekkel meg volna is sebesítve, csak ezt jelentsd meg a te lelkiatyádnak, és kérjed könnyhullajtással az irgalmas Úr Jézust, szent vére hullásának érdemiből gyógyítsa meg bűnös lelkedet. Meglásd, hogy teljes lészesz lelki örömvel és vigassággal.

Én is, méltatlan író, kérlek az Úr Jézus vére hullásáért, ne vesd többé drága lelkedet ördög prédájára, az tündér világnak szerencsétlen vak kockájára. Ne vigyázz te másra, se a jakobinusok klubjaira, se Kálvinus pikárdiai hitfaragóira, se a szakszóniai korlátugró újdon-új kalvangélistákra, sem az Istent nem imádó ateistákra, mert te katolikus személy vagy, és talán szerzetes is vagy, és ami több, felszentelt személy, az Úr Jézus vérével megváltatott Krisztus kincse vagy, és halhatatlan lelked vagyon. Ha pedig ezt az egy lelkedet elvesztegeted, örök mélységben ejted oda mind Istened, mind üdvösséged. Fogod végső órádon is tapasztalni, hogy úgy lészen a dolog, amint én ezeket elődben írom.

Tudva légyen nálad: nem üdvözét téged sem finnyás étel, sem édes ital, sem éjjeli s nappali bál, sem ugrós tánc, sem a hajlisztezés, haj-sederítés, sem a nyalka botránkoztató módi, meg módibb kevély moszka öltözet, lengyeles, veres bokrétás sapka, hanem a te alázatos kéréseddel, ha megnyered, a Krisztus szent vére hullásának érdeme üdvözíti lelkedet, ez világosítja meg homályos lelki szemeidet.

Negyedik megállapodás egy kápolnácskában vagyon, igen közel a Kálvária hegyéhez. Ez neveztetik Capella Divisionis, felosztás kápolnájának, mert itt teljesedett bé, ami megjövendöltetett a Messiás názáretbéli ruhája felől: „Elosztották magoknak ruházatimat, és az én ruháimra sorsot vetettek.” Miért vetettek sorsot? Azért, mert a Krisztus ruhája varratlan vala, melyet a Boldogságos Szűz Mária maga egészben szőtt az ő szent Fiának még kiskorában, és ezt egyszer felöltvén, mindenkor vele nyőtt, és harminchárom esztendeig födözte ezzel szent testét.

Oh nagy szegénység! Ihol az Isten Fia megelégszik egy ruhával, a te ruháidat pedig az molyok rágják. Üdvösségesebb volna, ha a mezítelen fázlódó koldusoknak nyakokra hárítanád. Oh, nagy gazdagság megelégedni egyféle ruhával! Mennyi sok szép pénzed volna az Isten templomára, ha a sok haszontalan ruhákra nem vesztegetnéd. Oh, vajon adtál-é valaha e templom ruháira egy fillért? A szegény özvegy asszonynak nem volt több két fillérinél, azokat is a templom ládájában vetette. Te pedig a cigány muzsikusok bőgő hegedűibe, néha ha nékibőszülsz, marokkal hányod. Oh nagy balgatagság; így csalja meg magamagát a világ férges fia!

Ettől a szent állapodástól lemegyek harminc magos grádicsokon arra a helyre, ahonnét Szent Ilona asszony az Úr Jézus keresztét (a két megfeszíttetett latrok keresztivel együtt) felvétette. Az a kérdés, vajon minémű fából volt az Úr Jézus keresztje? Méltó ezt megtudnunk nagy emlékezetnek okáért.

 

Cédrus volt az töve, pálma az közepe,
Ciprus, melyre kezek voltak leszegezve,
Olajfa táblára így írva szent neve:
Názáreti Jézus vagyon itt feszítve.

 

Az hatodik megállapodás. Fellépdesvén az ötven grádicsokon az Úr Jézus kereszte feltalálása helyéről az Kálvária hegye felé, jobb kézre vagyon az a kápolna, amely neveztetik Improperium, megcsúfoltatásnak, mert ezen a helyen az Úr Jézus ismét töviskoronával megkoronáztatott, keserű mirrhával vegyíttetett ecetes itallal szomjúsága oltattatott, a varratlan ruhájától egészen megfosztva lévén, megcsúfoltatott. Itt találtatott fel az olajfa tábla, melyre vala a feje fölött a titulus írva: I. N. R. I. Názáreti Jézus Zsidóknak Királya. És vala zsidóul, görögül és deákul írva. Ez a három nyelv legnemesebb e világon. Méltó volt ily nyelven írnia az Úr Jézus titulusát.

A hetedik megállapodás a széles világon a legszentebb helyek és hegyek fejedelmén vagyon, úgymint a Golgotán vagy Kálvária hegyén, melyre ez jelen való üdőben, sőt már régtől fogva tizenhét grádicsokon az felmenetel. Egy szomorú üdőben az istentelen fejedelmek neveztették ezt Vénus hegyének is, mivel el akarták törleni az Úr Jézus Krisztus szent keresztének még az emlékezetét is; ide helyheztették a Vénusz paráznasági istennek utálatos képét.

Ilyenek ám az fajtalan életű királyok. Az Úristen légyen kinek-kinek ítélő bírája. Lészen is, mert talán legszámosabban vannak a Vénusz isten tisztelői. Ilyenek a testi vétkekben elmerült kacéros férfiak és buja asszonyok, vagyis – követem az olvasót – a vén kurafiak és ifjú ménlovak, a vén nagy k…k és ifjú kis kancák. Már meghaladta az ötvenet, mégis szemetes, gazos az élete, tisztátalan mind teste, szíve, lelke. Tűrhető, ha pogány, mahumetánus eretnek volna, de keresztény vagy talán felszenteltetett. Oh irgalmas Isten, lágyítsad acél szíveket a Kálvária Golgota hegyén.

Erre a szent hegyre mindeneknek mezétláb kelletik felmenni. Itt először megmutattatik az a rettenetes nagy szent hely, ahol az ártatlan Isten Báránya anyaszült mezítelen a kősziklára helyeztetett, keresztfára kifeszíttetve szegeztetett. Mai napon is szent hely, be vagyon igen mesterségesen öszveszerkesztetett márványkövekkel borítva, és reáborulva szent csókokkal illetik az ájtatos és buzgó keresztény hívek, különbféle nemzetek.

Illik tudni, hogy a megfeszíttetett Názáreti Jézusnak orcája, a kereszttel együtt, napnyugatra vala fordulva. Az erős kőszikláknak meghasadása a Kálvária hegyén most is megláttatik. Ez az Úr Jézus kereszte és az elkárhozott lator kereszte között volt. Amint megmértem, nagyobb egy ölnél a hosszasága, a szélessége pedig egy arasz.

A nyolcadik megállapodás, amely helyen állottak a kereszt alatt a Boldogságos Szűz Mária, keseredett szent anya, Mária Magdolna és Szent János evangélista, az Úrnak legszerelmesebb tanítványa, apostola, evangélistája, secretariusa, mártíra, mennyei titkoknak vizsgálója, az ázsiai hét püspöki székeknek vagy eklézsiáknak fundálója, a Boldogságos Szűznek testamentomban hagyatott fia. Ezeknek emlékezetére egy szép oltárunk vagyon éppen a Szent Hegy tetejének legnemesebb helyén, az Úr Jézus keresztéhez nyolc lépésnyire a megfeszíttetésnek helye előtt három lépésnyire. Oh, mely édesden szolgáltam itt a szentmise áldozatomat, a legszentebb Kálvária hegyén!

A kilencedik megállapodás. Midőn a Jó Pásztor maga lelkét tulajdon juhaiért adta volna, a siránkozó bárányok, úgymond némely asszonyállatok és Arimathiai József és Nikodémus, a keresztfán függő Báránytól nem fölötte távul állottak, hogy láthassák a Jó Pásztort a magos keresztfán. Most itt állapodjunk meg, mert ezen a helyen állottak az ő hív jóakarói, engedelmes juhai, és az ő halálán bánkódva zokogtak, sírtak. Minekutána Arimathiai József és Nikodémus a holttestet megkérték volna Pilátustól, és tisztességesen levették, erre a helyre hozták, ahol a síró asszonyok állottak, úgymint Magdolna és a többi három Máriák. Itt az egész vérben borult szent testet tiszta vízben megöblögették, megmosták. Tudom, mintha láttam volna, hogy keserű könnyhullajtásokkal is bőven áztatták. Azután száz font jó illatú drága kenettel az egész szent testet a zsidók szokása szerént gazdagon öntözték, megkenték. Oh szeretet! Melyre nézve ez a hely Petra Unctionis, megkenés kőszikla helyének neveztetik, mind e mai napig.

Most a kősziklás hely egészlen bé vagyon szép tarkás, fejér habot mutató márványkővel és egy könyöknyi magasságú erős vasrostéllyal körös-körül békerítve, hogy senki a szent helyre lábaival rútul ne tapodjon. Az templomnak béjáró nagy ajtajától csak tizennégy lépésnyire esik.

Gondold meg itt, ájtatos olvasó, mind a szent asszonyok, mind az szent férfiak buzgóságát. Az férfiak megvásárlották mind a kenetet (és szinte egy mázsát), mind egy vég tiszta fejér gyolcsot, melybe a szent testet betakargatták. Ihol, nem sajnálják a kenetet a Krisztus Jézusnak megkínoztatott testétől. Vajha te is annyi sok keneteknek árát, melyeket bűnös orcádra, pondrók eledelére mázolsz, az Isten dücsőségére fordítanád, vagy szeplős lelked tisztítására nyújtanád; a sok büdös pomádéknak árát is az Úr Jézus szegényinek osztogatnád; a sok hajpúderlisztből inkább kenyeret süttetnél, a szegény özvegyek, árvák, ágyban sinlődőknek kezeikben nyújtogatnád! Ennek, bizonyos, hogy végső órádon is hasznát vennéd.

Mondhatom bizonnyal, szégyen, amiket cselekesznek a világnak kényes fiai. Ügyes főszédelgést indít a sok kenyőcsöknek szaga a bűnösöknek orcáján és fodorított haján. Annyira ment már ez a kényes kendőzés, hogy még a vargalegények is egy rangba vannak az nemes ifjakkal. A konyhaszemetek, a fazékmosogató szolgálók is kenik-fenik ráncos arcájokat, fodorítják, bodorítják, lisztezik fürtös, rákszínű hajokat. Oh hívság! hívság! Oh emberi gonoszság! Hol vagyon az igaz keresztény alázatosság!

A tizedik megállapodás a mi Urunk Jézus szent koporsója előtt vagyon. Mármost lépjünk be ájtatosan az Úr koporsójában és annak belső részeiben. Ennek az ajtaja napkeletre vagyon, és a felfeszíttetésnek szomorú helyétől százharminckét könyöknyire vagyon. Az pádimentoma márványkövekből vagyon. A nagyobbik ajtó előtt két részre márványpadok vannak egy karszéknyi magosságra felemelve. Valamikor énekes szentmise vagyon, a Gloria és Credo alatt ide leül mind az éneklő páter, mind a mellette udvarló miniszterek, és mintegy új levegőt vésznek magokban, mert nagy füst vagyon bent annyi sok lámpásoktól, minthogy az Úr koporsója felett negyvenhat arany, ezüst lámpások függenek, éjjel-nappal lángallanak.

Az Úr koporsójától vagyon a tizenegyedik megállapodás a Mária Magdolna oltárjánál, ahol tudniillik dücsőséges feltámadása után megjelent Magdolnának az Úr kereszt formájú öltözetben. És midőn megüsmerte, hogy ő légyen a Mester, lábait meg akará csókolni, de azt mondá: Noli me tangere. Ne nyúlj hozzám! Vajha senki se nyúlna a Krisztus Jézus megbántására, az ő szent nevének káromlására, gyalázására. De oh fájdalom! Teléden-tele az ország a káromkodó nyelvekkel és ily szemét emberekkel. Ez pedig személyválogatás nélkül, egy húron függ a nemes a pórral, a vén az ifjúval, és mentül inkább tiltatik a káromkodás, annál inkább gyakoroltatik. Ha ez úgy nincs, amint írom, én adjak számot a hamis írásrúl. – Megmutattatik a hely, ahol az Úr Jézus Krisztus állott; ott egy kerekded fejér márványkő vagyon, ahol Magdolna állott hasonlóképpen, csakhogy kisebb kerekdedsége vagyon. Mind a két hely tiszteletben vagyon.

Ismét innét a tizenkettedik megállapodás abban az templomban, melyben a páterek végzik mindennap a zsolozsmákat; közönségesen tizenkettő, a fráterek pedig hatan. Így itt vagyon az Úr keresztéből egy jó darab, és itt vagyon az utolsó megállapodás.




Hátra Kezdőlap