Telek József
A Noé pátriárka idejében az egész emberi nemzetre tódult legszörnyűebb veszedelmet tészem szemeitek eleibe. Maga a nagy Isten mintegy harcot indított akkor a nyomorult emberekre, oly rettenetes készülettel pedig, hogy midőn a harc ideje elérkezett, nem vitézeket állított fegyverbe, hanem setétséget bocsátott a földre, nem tűzzel, nem ágyúdörgéssel, hanem vizek szakadásával s egek csattogásival kezdé az ostromot. A harc mezeje volt a levegőég, sátorok a fekete fellegek, romlást jelentő trombiták a rettenetes mennydörgések. Folyton folyt a szörnyű harc, nem egy nap, hanem egymás után negyven napokig szakadtak a záporesők, vizek, tengerek, égiháborúk, nem annyira a fekete felhőkből, mint a haragra gerjedett Isten akaratjából. Az elementomok dörgöttek ugyan, de azon csattogó zúgások a bosszúálló Istennek szavai valának. A levegőegek egymást érő szapora villámlásokkal ijedelmeskedtek, de ezen villámlások az Úr haragja tüzeinek lángozó fáklyái voltak. A feneketlen tenger habozott, háborgott, dagadozott s képtelen zúgott, de ezen zúgások s háborgások az Istennek elkerülhetetlen decretomi s végzései voltak. És így ezen iszonyatos harcban minden halandó emberek, minden csúszó-mászó, repdeső s lábakon járó állatok elvesztek és a vizek habjai között eltemettettek. Mit mondok, hogy minden halandó emberek elvesztek? Tehát semmi oltalom vár nem találtatott e veszélyben? Tehát vége szakadott az emberi nemzetnek e közönséges harcnak idején? Távul légyen. Készen volt akkor is az oltalom vár, a Noé bárkája, melyben Noé nyolcadmagával, és az egész következendő emberi nemzettel a szörnyű veszélytől megmenekedett. Oh hatalmas nagy Isten! Vajon honnét vett annyi erőt a Noé bárkája, hogy az egész következendő emberi nemzetnek szabadító oltalom vára lenne? Halljátok, megfelel Szent Bernárd, mert úgymond: A Noé bárkája jelentette a kegyelem bárkáját, a boldogságos Szűz Mária méltóságát, mert valamint amaz által mindenek megmenekedtek az özönvíztől, úgy ezáltal mindenek megmenekedtek a hajótöréstől. Ímé! Mely hathatós oltalom vára s védelem bástyája volt mindenkor Nagyasszonyunk Mária!
1772