Csúzy Zsigmond

Makula nélkül

Hogyan mondathatnak az ő szemei olyaknak, mint a heseboni halastók, és a tiszta tükörnél világosbaknak, hahogy azokat (mérges basiliscus lappangván alattok) a pokolbéli sátánnak mételyes lehelleti meghomályosétotta, holott még a vizek is együtt a halakkal, az ő szent nevére nézve nem eshettek közönséges átok alá, hogy in congregationes aquarum vocavit Maria; azoknak gyülekezeti tengereknek neveztettenek, mely a deák nyelvben annyit tészen, mint a mi mai szűz Asszonyunk szent neve, Mária. Miképpen hasonlók az ő ajaki a gerlicéhez? És mi módon mondathatnak karmasin színű főkötőnek, ha azokat a sívó-rívó oroszlány illetvén, a második halálnak halványsága megkörnyékezte? holott az ő rózsaszínű ajakait, lilia distillantia Myrrham, mindenkor tisztaságát képező liliomok ékesétették? Hogyan hasonléttathatik magosságában, termetiben a pálmafához vagy a Libanus cédrusához, ha egyenlő alacsonysággal bírt mihozzánk, kik az eredendő vétek csallyánjától csipdeztetvén, a börkök és burjánok között fojtogattatunk? Hogyan lehetne beszéde édes annak, kinek mételyes pesszegéssel származnak a pokolbéli kígyó szovai szájából? Hogyan?

Hogyan gömbölygek kezei, rakvák hyacintussal, ha azokat törvénytelenül kinyújtván a tilalmas almára, első szüléink sennyedékes bélpoklossága megvarasétotta? Miképpen hasonló az ő hasa liliomokkal környülvétetett búzaasztaghoz, amelyből az életnek kenyere készéttetett, ha azt az ártalmas konkolyok és sértegető mérges tövések egyelétve bénőtték, egyszóval hogyan illatozhatott mint a mirrha zsengéje, a fahéj, a Galbanus, és a szépen illatozó balsamum? Ha vagy egy szempillantásig, egy óra peccentésig, sőt ha csak egy pontig is gőzölgött belőle Plutónak dögleletes bűze?

Nem illik tehát, hogy a Libanus rothadatlan cédrusáról, a Sion hegyének mindenkor zöldellő ciprusáról, Jerikó titkos értelmű rózsájáról, a tövések közt való sértetlen liliomról (kevéssel sokat), a szép szeretetnek anyjáról ily nem szeretendőt gondoljunk rendetlenöl, nem illik. (…)

Sok szép érdemlett nevezeti s különb-különbféle privilegiomos titulusi között, melyek a szentatyáktól, sőt önnönmagától az Isten Lelkétől, helyessen és igazán tulajdonéttatnak, a mái makula nélkül való Boldogságos Szűznek, nem utolsó helyt foglal magának az, hogy ezen szent evangéliom szerént Liber Generationis, Jesus Könyvének neveztetik. Ennek a könyvnek papirossa: makula nélkül való szentséges lelke, melyen maga vallása szerént: Qui creavit me, requievit in tabernaculo meo; az őtet alkotó fölséges csendessen megnyugodott. Békötése: szeplőtelen szűz teste, melyről Areopagita névű Szent Dienes, Istenével bizonyétván azt írja, ha hogy a Szentírás mást nem aléttana, Isten gyanánt imádta volna. Táblái e könyvnek ezüsttel cifrázott aranyfüggők, és minden ő födele, próféta Ezechiel mondása szerént, minden drágakő.

Vélitek-e pedig, ennek a megböcsülhetetlen drága könyvnek, ki lött légyen mestere avagy is alkotója? Nem istenes Plato vagy mély elméjű Aristoteles, nem Naso, Tullius avagy Virgilius, nem! hanem tönnön maga a véghetetlen bölcsesség.

Ha hogy ennek a drága könyvnek kevés ugyan, de mély titkokkal teljes leveleit tetszik vizsgálni, mindjárt első levelén ki-ki imez szókat olvashatja: Liber sine macula; hiba és minden makula nélkül való könyv, mely az Isten ujjával írattatván meg, hét pecséttel, azaz hétszeres ajándékival az Istennek azért pecsételtetett bé (így szólván), hogy amaz pokolbéli secretarius hozzá közelétvén, netalám azt a gyilkos bötűt írná valamiformán belé (a fondorkodók tetszése szerént), mely halálnak halálával öli meg a lelket.

A másik levelén leábrázolt, vagyis mesterségessen lerajzolt Noé bárkája mellett azt olvashatja: Egyedöl magam maradtam menten, mert a közönséges veszedelem nem illethetett. Bezzeg nem illethette, mert érdemesb volt Noénál ilyen kegyelemre. Noé pátriárkának ugyan az ő bujdosó bárkája környülvétettetvén az özönvizektől, mindenfelől nagyon ostromoltatott, el nem boréttathatott mindazáltal, mert kegyelmet talált vala az Úr előtt. Szűz Kisasszonyunk pedig sokkal nagyobb mértékben, mert a kegyelemnek teljességében részesült, s ezért is mondá az üdvözlő angyal malaszttal teljesnek.

A harmadik levélen imez Énekek énekéből kölcsönzött szókkal, Una est columba mea, immaculata mea; egy az én galambom, egy az én szeplőtelenem, egy szeléd és mérges epe nélkül való fehér galambot sajdéthat, kit Seraficus Szent Bonaventura ezen nevezett alatt így üdvözlött vala: Tu es illa fidelissima columba Noe, quae, inter summum Deum, et mundum, diluvio spirituali submersum mediatrix extitisti; Te! te vagy Noe pátriárkának az a hív és tiszta szeléd galambja, ki a fölséges Isten és a lelki vízözönbe merült pártos világ között közbenjáró és frigyet szerző voltál és vagy makula nélkül való fogantatásoddal mindnyájunknak kívánt örömöt hirdettél! Melyből most vészem nyilván eszembe, miért tért vala vissza Noéhoz az a bárkából kibocsáttatott galamb, mert ugyanis Szűz Asszonyunkat árnyékozta, ezerek közül választott galambunkat, a mái szeplőtelen Szűz Máriát példázta vala. Ki is azért nem talála lábainak nyugodalmára alkalmatos helyet, mert mindenek megmocskoltattanak, megfertőztettenek, és még a föld is a sok holttestek miá mintegy utálatos posvánnyá változott vala. Nem akara azért a földre avagy valamely közönséges fára szállani, netalám valami ragadna a förtözetből lábaira.

A negyedik levélen Asverus királytól mind magának, mind pedig egész nemzetségének gratiát nyerő Eszter királynét, imez szókkal: non morieris, nem halsz meg, mert nem teéretted rendeltetett e törvény, hanem minden egyebekért, akik tudnillik natu sunt filii irae; méregnek, haragnak fajzati. Te pedig, Altissimi filia, a Fölségesnek öröktől fogva választott leánya vagy; az Igének anyja és a Szentléleknek jegyese; jegyül adatván, nem fél ország, hanem a mennyei Asverusnak egész országa, melyben nulla vicissitudinis obumbratio, semminémű rendetlenségnek taplója, vagy törvénytelenségnek csak árnyéka is egyáltalába nem tapasztaltatott.

Mit láthatunk többet hasonlót ennek a drága könyvnek levelein? Közönséges imez szókkal: Quaeretur peccatum illius, et non invenietur. Noénak a galambtól hozott olajfa ágát, melyet még az özönvizek hosszas ostromi sem ronthattanak el; Áronnak virágzó vesszejét; Jákobnak csodás lajtorjáját és a szövetségnek rothadatlan fából csinált szekrényét. Ott láthatjuk továbbá Salomonnak leábrázolt fényes templomát, melyben a kalapácsnak vagy más pörölyözésnek alkalmatlan zörgése soha nem hallatott. Mit többet? Sok szép titulusokkal teljes s makula nélkül való, tiszta fogantatását jelentő árnyékos képezéseket. De mivel Richárd mondása szerént ez a könyv, tudniillik szeplőtelen Szűz Asszonyunk, nagy méltóságában mély tudományában és csodás szentenciáiban megfejthetetlen, mert őbenne (amint elébb is rebesgetém) omnes thesauri sapientiae, et scientia Dei; az isteni bölcsességnek és tudománynak minden drága kincsei elrejtve voltanak, nem merészlem továbbá vizsgálni, netalám elnyomattassam dicsőségétől.

Noha mégis az utolsó levelet éppen el nem hagyhatom, melyen egy kincses tárház lévén lerajzolva, imez bölcs Salomontól dicsőséges Szűz Asszonyunk képében mondatott szovait olvasom: Mecum sunt divitiae et gloria; nálom vagyon a gazdagság és a dicsőség, melyekben az én szeretőimet bővségesen részesétem, mert diligentes me diligo; az engem szeretőket, főképpen akik ad me de mane vigilant; jó korán fölkelnek, azaz tiszta fogantatásomat tisztelik és a bestelenkedők ellen szorgalmatosan védelmezik, anyai kegyességgel szeretem, és nemcsak boldog, de hanyatlott igyeket is mindenkor foganatossan kormányozom. Melyet mélyen szívében tüntetett vala az ő hív szolgája, mézzel folyó Szent Bernárd, s ezért is majd hasonló szókra fakada: Mária, megböcsülhetetlen nagy kincs, mert őbenne mintegy tárházban tette le az Úr minden érdemek és malasztok drága ajándékit.

 

1723




Hátra Kezdőlap Előre