Oh dicsőült szép kincs, kiben gyarlóság nincs, |
| S nem is férhet setétség, |
Jesse törzsökéből, kelvén kebeléből, |
Ékes csillagokkal, nappal és az holddal, |
|
Te szép liliomszál, kitül kegyelem száll |
S kinek drága kerte önte világszerte |
Minden nagy átokban, szállna kárhozatban, |
|
Te mennyország útja s Paradicsom kútja, |
| Ki ránk kegyelmet ontott, |
S kinek tiszta mejje, drágalátos teje |
Ki mindön bűnöktől, ördögnek kezéből |
|
Te szép hajnalcsillag, ki mindenkor villag |
S ki ártatlanságban fénlél ez világban |
Te méhedben szálla, az ki nagy kínt valla, |
| S minékünk váltságunk lött. |
|
Te csodálatos szín, kire nézve bűn s kín |
S kinek oltalmával az ördög távul áll, |
Kötözd meg, mert kerül, tőrhányással készül |
|
Testi gyarlóságom, oh én boldogságom, |
Rút szömtelenségre, ne gyújtsa vétkekre |
Igazgasson kedved, és soha ne szenvedd |
|
Esedezzél értem, hogy az bűnre-tértem |
Nyújts ki szent kezedet, s el ne vedd szemedet, |
Tarts meg kegyelmedben mindenkor éltemben, |
| S áldlak buzgó örömmel. Ámen. |
|
|
|