Pázmány Péter

A Boldogasszony méltóságárul

Sem a Szentírások világos bötűje, sem az Anyaszentegyház magyarázásának végezése utolsó szentenciát arrúl nem mondott, ha Boldogasszony fogantatásának idején üres volt-e az eredendő bűntűl? vagy bűnben fogantatván, mindjárt azután megszenteltetett? Sőt a tridentomi concilium, megújítván a régi végezéseket, átok alá vetette, valaki az Anyaszentegyház végezése előtt vagy egyik, vagy másik vélekedést kárhoztatja. Azért, noha az Ötödik Pál pápa távoztatni akarván minden botránkozásokat, megtiltotta, hogy prédikációban és iskolai tanításban senki ne vitassa a sokaság előtt, hogy Boldogasszony bűnben fogantatott, de amellett szabadon hagyta, hogy ki-ki vélekedjék errűl, amint akarja.

Ez az oka, hogy hitünk egyességének félelme nélkül, Szent Bernárd és Aquinas Tamás arra hajlottak, hogy Boldogasszony bűnben fogantatott, noha még anyja méhében megtisztíttatott. Vélekedések fondamentuma kettő. Egyik: mert ha asszonyunk soha bűnben nem volt, szüksége sem volt a Christus váltására, és így nem szenvedett Christus őérette. Maga a Szentírás világosan mondja, hogy Christus mindenekért megholt, és megváltott mindeneket: mert mindnyájan vétkeztek, és szükségek vagyon az Isten irgalmára. Másik: mert mindnyájan eredendő bűnben születünk.

Úgy vagyon, hogy Szent Bernárd nem vitatta ezt a maga gondolatát vakmerőül, sőt azt írta, hogy nemcsak a római Ecclesia, hanem sanius sentientis, akármely jobb értelmű ember ítéletén megnyugszik, ha ő ebben a dologban különbet ért, hogysem kellene. Szent Tamás is sokszor olyakat írt, melyek nemcsak megfejtik az előhozott bizonyításokat, hanem a Boldogasszony fogantatásának tisztaságárúl jelenséget adnak.

Az Anyaszentegyház doktorinak sokasága azt állatja, hogy Urunk szent anyja bűn nélkül fogantatott. Sőt Mahomet Alkoránban írta: Senki Ádámtúl nem született, kit el nem fogott és rabbá nem tett a sátán, hanem csak Mária és az ő Fia. Azért agyonverjék a törökök, ha ki azt mondaná, hogy Boldogasszony ördög rabja volt valamikor. Én is négy bizonysággal erősítem mindenképpen illendőnek és méltónak, hogy az Isten anyja eredendő bűn nélkül, szentül és tisztán fogantatnék. (…)

Ha a Christus anyja valamikor ördög szolgálója és kárhozatra méltó rabja volt, ha valamikor bűnbe, azaz oly gyalázatba és kisebbségbe kevertetett, melynél nagyobbat nem gondolhatunk, Isten fiának gyalázatja és kisebbsége, hogy ilyen anyátúl született. Egyért azért, mert Christus böcsüllete az, hogy az ő teste oly tiszta, szent lenne, mely soha bűn és ördög rabságában ne találtatnék. Mivel azért a Christus teste Boldogasszony testéből vétetett (mert enélkül nem volna Christus anyja), ha a Boldogasszony teste valamikor átokban és ördög rabsága alatt volt, a Christus testének is átok alatt kellett valamikor lenni. Másért azért, mert a szülék gyalázatja kisebbséggel jegyzi a fiakat.

Gellius írja, hogy a Vestalis szüzek közé nem fogadtak oly leányt, melynek szüléi gyalázatos vétekbe estek, vagy büdös mesterséget űztek. Nem szenvedte Isten, hogy az ő oltárára kenyeret tégyen, akiben valami tisztátalanság találtatott; ki higyje, hogy az oltár kenyeréhez nem nyúlhatott, akiben vétek volt, és az Isten Fiát, a mennyei kenyeret, méhében és ölében ennyi ideig hordozta, akit az eredendő bűnnek undoksága rútított? Nem volt szabad oly áldozatot vinni Isten eleibe, amelyben legkisebb makula találtatott: és én azt itíljem, hogy mocskos anyát szeretett, aki mocskos barmot nem kedvellett? Erőssen tiltotta Isten, hogy amely aranyból valaha bálványt csináltak a pogányok, azt senki meg ne tartsa, mert undokság Isten előtt. Ha az ártatlan arany átokban volt, azért hogy régen valaha ördögnek szolgált, ki higgye, hogy Isten azzal akarta magát jegyeztetni, hogy oly anyátúl szülessék, mely azelőtt gyalázatos állapatban, ördög rabja volt? (…)

A kőből épített templomban nem szenvedte Christus a galambok és madarak árosit, sőt Non sinebat, ut quisquam transferret vas per Templum; csak azt sem szenvedte, hogy valamely edént általvigyenek a templomon. Aki ennyire őrizte a kőből csinált templom tisztességét, a maga szent testének eleven templomát mért nem oltalmazta volna az ördög moslékátúl, holott annyival nagyobb tisztaságra méltó Boldogasszony, mennyivel felségesb módon lakott Isten őbenne, hogysem a kőből csinált templomban?

Nincs nagyobb nemességtelenség a bűnnél, mely által ördög fia lészen a bűnös ember. Nincs nagyobb rabság, mint a bűnök rabsága. Nincs gyalázatosb rútság, mint a bűnök kisebbsége. Azért nem illett a Christus nemességéhez és királyi felségéhez, hogy nemtelen és rab anyától szülessék. (…)

Mindezekből kitetszik, mely méltó, illendő és hihetséges, hogy a Christus szent anyja, eredendő bűn nélkül fogantatott. De bár semmi jelenségünk erről nem volna is, törvény és igazság az, amit minden bírák erősítnek és követnek, hogy mikor valakirűl kérdés vagyon, ha rab-e vagy szabad ember, bűnös-e vagy bűntelen, szabadnak és bűntelennek kell itílni, valamíg Indubitatis indiciis, et luce clarioribus; világos, fényes, kétség kirekesztő bizonyításokkal rabnak és bűnösnek nem mutattatik. És valamig bizonytalan, ha vétkes vagy ártatlan valaki, nem szabad kárhoztatni, mert ha véteni kell, jobb vétkezni abban, hogy a bűnöst megmentsük, hogysem abban, hogy az ártatlant kárhoztassuk. Ez így lévén, mikor ez a kérdés, ha volt-e valaha Boldogasszony ördög rabja és kárhozat taplója, bár világos jelenségi ne volnának is szabadságának, ártatlan szentségének, csak azért, hogy nyilvánvaló bizonyságokkal meg nem mutatódott vétkessége, hanem vétek és tévelygés nélkül oltalmazhatni az ő tisztaságát tartozunk, ártatlannak itílni Asszonyunkat, és amit aitatoson mondott Scotus Christusrúl, azont mondani Máriárúl: Ha tudatlanságunk valamiben által hágja a célt, inkább akarunk Boldogasszony tiszteletirűl valamit feljebb mondani, hogysem megfogyatkozni.

Meghallátok, keresztyények, a Boldogasszony méltóságát és fogantatásának tisztaságát. Ezekből megérthetétek, mely méltó hogy mindnyájan tiszteljük Urunk szent anyját. De eszetekbe vegyétek, hogy semmivel kedvesben nem tiszteltetik Boldogasszony, mintha a bűnöket távoztatjuk; semmivel inkább nem bántódik, mint mikor vétkezünk. Mert igazán írja Szent Pál, hogy akik vétkeznek, Filium Dei conculcant et sanguinem testamenti pollutum ducum; az Isten Fiát megtapodják és váltságunk vérét megmocskolják. Sőt Rursum crucifigunt Filium Dei et ostentuit habent; újonnan csúffá teszik és megfeszítik az Isten Fiát. Gondold, minémű szemmel nézi Boldogasszony szent Fia gyalázatát?

 

1636




Hátra Kezdőlap Előre