Csete István
Az építőmester előtt elég meghatározni a fundamentomot, mely szélesen kévánod hogy az oszlop talpa a földet megfeküdje, és mingyárást a proportio szerént meg tudja mondani a felépítendő kőoszlopnak fundamentomhoz illendő magasságát, oly magas szál oszlopnak kell reá jönni, amennyit a fundamentom elbír, és hozzá illik. A boldogságos Szűzben építendő igazságnak és szentségnek fundamentoma az anyai méltóság, Akitől született Jézus, ki Krisztusnak hívattatik. A mennyei érdemekben és ajándékokban gondolj ki olyan garádicsokat, melyek az ilyen épülethez ne illjenek? Mit találhatsz fel oly szépet a tisztaságban, oly magasat a szeretetben, oly ritkát és drágalátost az isteni barátságban, melyet e fundamentom el ne bírjon, sőt nagyobb épületet ne kévánjon, akitől született a Jézus? nagyobb eget, nagyobb földet teremthetett az Isten, nagyobb anyát nem alkothatott, nagyobb méltóságot, ahová az emberi gyarlóság felemeltessék, nem talált, és az okáért az ajándékokban és lelki ékességek rendiben valamit elméddel kigondolhatsz, kissebb annál, amit ez a mennyei fundamentom el ne bírhasson, és ami hozzá ne illjék: akitől született Jézus. Jól tudom egyéb szentekről is, hogy kegyelemmel és Szentlélekkel teljeseknek lenni mondattatnak, de ki nem látja közöttök és a boldogságos Szűz között való különbséget? Másképpen tele vízzel a csupor, másképpen tele a kád, másképpen teli a kútfő, másképpen a tenger: a szentek kegyelemmel és Szentlélekkel teljeseknek mondatnak az hivatalhoz képest, ha ki-ki az ő rendiben serényen forgolódik az hivatalos szolgálatban; és nem hallod ma a két atyafi között a szolgálatban való különbözést: Mária legjobb részt választott? És mindjárt emeld fel elmédet a boldogságos Szűz Máriának hivatalos méltóságára, akitől született a Jézus, és ha e nagy méltósághoz kezded az ajándékokat mérni, a kegyelem rendiben nem találsz oly drágalátos bővséget, mely ehhez a tengerhez hozzá ne illjék. Ave gratia plena? Ha az első malasztot, mely a lelkében öntetett, megtekénted, senkinek nem történt az egy Szűz Márián kívül, hogy eredendő bűnnek sorsából kiválasztatnék, és fogantatása óráján szentségben teremtetnék. Ha az okát kérded, azt felelem: a Fiának méltósága úgy kívánta, hogy ahhoz a hajlékhoz ne férne semminémű mocsok, akiben testiképpen megtelepedendő vala az örök istenség. Kit is azután a kegyelem útjaiban naponként úgy nevelte, és úgy vezérlette az Atyaisten oly magasan való szentségre, amennyit elbírna az anyai méltóság; oly gazdagon és annyi bővséggel részesítvén külömb-külömbféle ajándékokban, amennyi illett ahhoz a drágalátos személyhez, aki közönséges névvel, az Atyaistennel egyetemben Krisztust mondhatja vala Fiának.