Fogarasi Mihály
Oh mely hódoló bámulással tekéntek én most a te szentséges kebledbe, minden szentek Királynéja, Mária! a te formáltatásodnak első perceneti sem voltak a megvesztegetett természet kezére bízva, a Szentlélek volt, aki belsejidet – mint a művész a kristált – minden göröncstől megtisztította, s téged a szentek szentének hordozójává, lakjává választott. Téged az angyal malaszttal teljesnek köszöntött, mert szívedben, mint a bőv forrásnak, fogyhatatlan volt az isteni malasztoknak vize, szent érzések, ájtatos gerjedelmek buzogtak abban – szent gondolatok, ájtatos fohászkodások, istenes elmélkedések voltak, amik abból naponként kiomlottak. Az a mennyei szeretet, mely téged a megváltás munkájában erősített, s az a bizodalom, mely anyai keserveidet csendesítette, voltak a te kegyes szíved ártatlan indulati. Te a Teremtőben éltél, a Gondviselőben nyugodtál, a Megváltóban örvendeztél, s kiben te hittél, az a mindenható Jóság képes volt szívedet minden kegyelmekkel felruházni. (…)
Máriát az erkölcsi tökéletesség példáját mindenben jeleskedni látjuk – mint anyát szeretettel teljesnek s gondosnak, mint teremtményt istenfélőnek, mint szolgálót engedelmesnek. Ő az anyai felsőséget az alattvalói függéssel, a szegénységet a megelégedéssel, méltóságát a világi megvetéssel egy láncba tudta sorolni, s a romlandóság porából éppen oly ékességeket rakott abba, mint az égi ajándékok gazdagságiból. Oh valóban egészen szép vagy te, isteni Anya és Jegyes, Mária! a bűnnek legcsekélyebb mocska sincsen tebenned; a te kegyeskedő szemeidből a tisztaság fejér lilioma tündöklik, mellyeden a tűrés-szenvedés violái kékellenek, szívedből a hitnek olaja lángokra emelkedik, arcádon az ártatlanság rózsái díszeskednek, homlokodat az igazság kinyílt színe fejéríti, tested állása a szemérmetesség kedvességében díszlik, karjaidat az anyai gondosság ékesgeti, lábaid nyomai után a jámborság fűszálai zöldellenek, kezeid bocsánattal kínálkoznak, egészen szép vagy, te Istennek Temploma, egek pompája, földnek dicsősége, te Királyné, te Nagyasszony, te Isten Anyja!
1833