Nyéki Vörös Mátyás

Oh dicsőült szép kincs

Oh dicsőült szép kincs, kiben gyarlóság nincs,
 S nem is férhet setétség,
Jesse törzsökéből, kelvén kebeléből,
 Levél boldog fényesség,
Ékes csillagokkal, nappal és az holddal,
 Tekintetes dicsőség.
Te szép liliomszál, kitül kegyelem száll
 Minden testre ez földön,
S kinek drága kerte önte világszerte
 Drága illatot, midőn
Minden nagy átokban, szállna kárhozatban,
 Az veszedelmes időn.
Te mennyország útja s Paradicsom kútja,
 Ki ránk kegyelmet ontott,
S kinek tiszta mejje, drágalátos teje
 Nevele szép virágot,
Ki mindön bűnöktől, ördögnek kezéből
 Megváltá ez világot.
Te szép hajnalcsillag, ki mindenkor villag
 Nap támadása előtt,
S ki ártatlanságban fénlél ez világban
 Az Isten szöme előtt,
Te méhedben szálla, az ki nagy kínt valla,
 S minékünk váltságunk lött.
Te csodálatos szín, kire nézve bűn s kín
 Csöndesül kegyelmedből,
S kinek oltalmával az ördög távul áll,
 S erőtlen késértésből,
Kötözd meg, mert kerül, tőrhányással készül
 Elvonnyi szerelmedtől.
Testi gyarlóságom, oh én boldogságom,
 Meg ne győzze lelkemet.
Rút szömtelenségre, ne gyújtsa vétkekre
 Ördög az én szívemet,
Igazgasson kedved, és soha ne szenvedd
 Tévelygenyi éltemet.
Esedezzél értem, hogy az bűnre-tértem
 Ne történjék fertelmmel,
Nyújts ki szent kezedet, s el ne vedd szemedet,
 Vigyázzak értelemmel,
Tarts meg kegyelmedben mindenkor éltemben,
 S áldlak buzgó örömmel. Ámen.



Hátra Kezdőlap Előre