Mária szépsége

Nagyszombati-kódex

Mikoron én tégödet tekéntlek, asszonyom Szűz Mária, tehát a' tetszik, hogyha én a mennyországot és az eget az ű fényös szép csillagival egyben nézném. És az láttatik énneköm, hogyha az Paradicsomnak gyenyerűséges, édes lakodalmában lakoznám. Sőt még annak fölötte ennen magamat elfelejtem a te nagy, megvélhetetlen dicsőségeden elámulván. És nagy és felszóval csak ezt kiálthatom:

– Oh örök Istennek gazdaságos bőségének, magasságos bölcsességének mélységes tudománya! Mely igen nagy örvendező szívvel vigadoza, mikoron ez nemes teremtött állatot ily nagy tökéletességgel megékösejtéd, és ide ez világnak örömére szerzéd. Oh szűzlő szép szemek, csillagzó fényességgel csillagozván! Oh rózsalevél-piros tündeklő szép orcák! Oh aranyszínnel fénylő szép sár hajak! Oh mézi édességgel folyó, avagy édeslő szép ajakak, Istenfia gyakorlatos csókolgatásával megistenesőltek!…

Az ű gyümölcsök miatt hasonlattatnak ez két emlőid a liliom között játszadozó kecske-ollócskához! Mert ím ezt látjuk, hogy mennynek és földnek szerzője és teremtője az eget, avagy mennyet, nappal, holddal és az fényes csillagokkal megékesítette és ez világi éltető állatokat, avagy ez világnak színét megdíszesítötte nemes élő állatokkal, és az eget egyben szárnyalkodó madarakkal, az liget-erdőket szép zöld levelekkel, és a mezőket és réteket a mosolygó, avagy gyönyörködő szép verágokkal. De maga mindezeknek fölötte, bódog szíz anya Mária, a te drágalátos, szentségös testödet megékösítette.

 

1513




Hátra Kezdőlap Előre