Csúzy Zsigmond

Gyönyörűségek kertje

Mindazok közt a pompás titulusok és méltóságos s titokkal teljes nevezetek között, melyekkel szerelmes jegyesétől ösztönöztetvén, a vitézkedő Anyaszentegyház érdeme szerént illeti és tiszteli Nagyasszonyunkat, most Libanus cédrusához s Sion ciprusához, most gyümölcsös szőlőtőhöz s Kadesben felmagasztaltatott pálmafához, most pedig ezer pajzsokkal felékeséttetett Dávid tornyához hasonlétván, leginkább kettő tetszik énnékem. Egyik az, hogy hasonlatosságban, Rosa mystica, titkos értelmű rózsának, a másika pedig, hogy kenyérrel kereskedő hajónak neveztetik. Nyomozzuk tehát elsőben is (ha tetszik) annak bővebb okát, miért neveztetett légyen, tudniillik szerelmes Nagyasszonyunk titkos értelmű rózsának az Anyaszentegyháztól? Vajon nem azért-e, hogy (amint Berchoriussal szól vala Pierius) valamint a rózsa, mind illatjával, mind ékességével, mind pedig böcsivel s foganatos erejével felül halad más egyéb virágokat, annyira hogy Alexandriai Sándor felőle tett dicsérete szerént, ha Jupiter a virágoknak királyt akart volna rendelni, nem másra, hanem a rózsára esett volna a sors. Úgy, sőt ezerszer különben megelőz a Boldogságos Szűz mind tiszta szüzességére nézve, mind alázatos kisdedségére, mind pedig mindennémű szentségére nézve minden egyéb szenteket, s ezért is érdemesen mondatik Regina Sanctorum omnium, minden szentek királyné Asszonyának. (…)

Nemde dicséretre méltó gyönyörűséges szép kertnek is hívattathatik Mária? Kétségkívül, ám elsőben is, ami a kertet illeti, nyilván megvallja Salomon által a mennyei Vőlegény: Hortus conclusus soror mea sponsa; hogy az ő jegyese bérekesztetett kert; melyben az a jó illatú virág termett, aki maga mondja magát virágnak: Ego flos campi et lilium convallium; hozzátészi Szent Bernárd: Flos ille speciosus praefiliis hominum Paradisi electus, super quem requievit Spiritus Domini; az a gyönyörűséges szép virágszál, az a Paradicsom termési közt elválasztatott, kin az Úr lelke kedve szerént megnyugodott.

Gyönyörűséges pedig, mert az gyökerezett meg benne, aki nemcsak a szaglást vagy a hallást, nemcsak a nézést vagy az ízlést, egyszóval nemcsak a külső vagy belső érzékenységeket, hanem a belső részeket, az akaratot, az emlékezetet és még az értelmet is valóságosan gyönyörködteti. S ezért mondja Szent Hyeronymus felőle: Igazán gyönyörűségnek kertje, Mária, kiben mindenféle virágok és a jóságos cselekedeteknek illatja bőven feltaláltatik, s nagy örömmel tapasztaltattatik.

Ám őbenne illatozik az angyali szüzességnek fehér lilioma, a mély alázatosságnak kedves violája, a szemérmetességnek ritka tulipánja, a bölcsességnek szüntelen zöldellő rozmaringja, az engedelmességnek alacsony narcissusa, egyszóval és leginkább a búzgó szeretetnek gyönyörű rózsája, melyben mint minden virágok Királynéjában még magának is annyira kedve tölt, hogy dicséretes mivoltára s kívánatos minéműségére nézve nem különben, mint amaz vers-szerzőktől fabulázott narcissus, titkos értelmű rózsává akart változni, Rosa mystica; s hasonlatosságban neveztetni is; Quasi flos rosarum in diebus verni.

Szerencsés és boldog ember, valaki ezen bérekesztetett kerthez közelétvén, drága virágjainak illatjában részesülhet, szerencsésb valaki dicsőséges Domonkos pátriárkának eziránt első példás nyomdokit követvén, titkos értelmű rózsájából elhervadhatatlan koszorút köthet magának.

 

1723




Hátra Kezdőlap Előre