Üdvöz légy, oh Szűzek Szűze, |
ne engedd törni hajónkat! |
Kérd érettünk Megváltónkat: |
|
Szél dühöng és tenger támad, |
nyögnek zavaros hullámok; |
sárkány, rablók, Szcillák réme… |
|
Deszkánk majd a mélybe roskad, |
majd földobja haragos hab; |
árboc ing, vitorla foszlad; |
anyánk! te légy menedékünk, |
jó szellem a vész felett! |
|
Te, kit égi harmat áldott, |
s el nem vesztve szűz virágod |
s méhedet választva vértül |
szűz testedből vette értünk |
|
Téged látott s kiválasztott |
az, ki mindent bölcsen osztott |
s erényedtől meg nem fosztott |
mikor szent testedbe szállt. |
Semmi kínt, sem rosszullétet, |
nem éreztél, úgy szüléd meg |
|
ki nem magból lettél termő, |
szent gyökér, áldott anya, |
fénylőbb fényénél a napnak, |
|
Hogy székénél a Királynak |
mely bár a tilosban járdalt, |
|
maga nyujtott reménységre |
|
Jézus, oh szent méh magzatja, |
közt menekvés szabad útja, |
tartsd a kormányt, vidd a gályát |
csillapítsd a hab dagályát, |
adj kegyedben könnyű pályát! |
|
|
Babits Mihály fordítása
|