| Oh dicsőült szép kincs, kiben gyarlóság nincs, |
| | S nem is férhet setétség, |
| Jesse törzsökéből, kelvén kebeléből, |
| Ékes csillagokkal, nappal és az holddal, |
|
| Te szép liliomszál, kitül kegyelem száll |
| S kinek drága kerte önte világszerte |
| Minden nagy átokban, szállna kárhozatban, |
|
| Te mennyország útja s Paradicsom kútja, |
| | Ki ránk kegyelmet ontott, |
| S kinek tiszta mejje, drágalátos teje |
| Ki mindön bűnöktől, ördögnek kezéből |
|
| Te szép hajnalcsillag, ki mindenkor villag |
| S ki ártatlanságban fénlél ez világban |
| Te méhedben szálla, az ki nagy kínt valla, |
| | S minékünk váltságunk lött. |
|
| Te csodálatos szín, kire nézve bűn s kín |
| S kinek oltalmával az ördög távul áll, |
| Kötözd meg, mert kerül, tőrhányással készül |
|
| Testi gyarlóságom, oh én boldogságom, |
| Rút szömtelenségre, ne gyújtsa vétkekre |
| Igazgasson kedved, és soha ne szenvedd |
|
| Esedezzél értem, hogy az bűnre-tértem |
| Nyújts ki szent kezedet, s el ne vedd szemedet, |
| Tarts meg kegyelmedben mindenkor éltemben, |
| | S áldlak buzgó örömmel. Ámen. |
|
|
|
