Telek József

Áll vala a kereszt mellett

Mária, az Úr Jézusnak Szent Anyja, midőn látná, hogy az igazságtalan zsinagóga a keresztfán szorongatások között lévő ártatlan Jézust előbb latrok társaivá tenné, azután ruháitól megfosztaná és végre gyalázatos szókkal csúfolná, igen elkeseredik vala szívében, és amint Szent Antoninus szól: A tőr általjárta az ő lelkét. Mindazáltal a szemérmetességnek határát által nem hágta, se fel nem háborodott, se bosszúállásra nem gerjedett, hanem Szent János bizonyságtétele szerént: Stabat juxta crucem. Áll vala a kereszt mellett. Látta, hogy Szent Fiával két lator megfeszíttetne, egyik jobbja felől, másik balfelől, és ezen igen elkeseredett, de meg nem háborodott, hanem stabat, állott, mint az erős kőszál, mozdulhatatlan. Látta, hogy a két lator között kereszten függő Jézusnak ruhái az ő vérbe s halál árnyékába borult szemei előtt rész szerént négy részre osztattak, rész szerént sorssal nyerekedő játékra vettettek, és ezen is igen elkeseredett, mivel úgy látszatik vala néki, mintha a kereszten függő Jézus mondaná: Vide, utrum tunica Filii tui sit? Oh édes Anyám! lássad, ha a Fiad köntöse-é? Vide; lássad, ha ez a vérbe förösztött varratlan köntös, az a te Fiadnak holtig tartó öltözete-é, melyet te néki kisded korában szorgalmatos ügyekezettel készítettél? De azonban meg nem háborodott, hanem: Stabat, ut decet pudicitiam virginalem. Áll vala, amint a szüzek szemérmetességét illeti, úgymond Szent Anselmus. Látta rendről rendre, hogy az ő ég és föld között felmagasztaltatott szent Fiát az elölmenők káromlották, a papi fejedelmek csúfolták, a latrok kárhoztatták, és ezen hasonlóképpen igen elkeseredik vala, de azonban meg nem háborodott, hangzó sírásra nem fakadott, mellyét nem verte, hajszálait nem tépte, a zsidók igazságtalanságát nem kárhoztatta, a hóhérok dühösségét nem feddette, szent Fia ártatlanságát nem hirdette, hanem amint Szent Ambrus doktor szól: Stabat ante crucem, piis oculis spectabat vulnera Filii. Áll vala a kereszt előtt, és ájtatos szemekkel nézte szent Fia sebeit. A tőr az ő lelkét általjárta, de ő a szemérmetességnek határát által nem hágta.

 

1772




Hátra Kezdőlap Előre