| Jaj, jaj, gyermekemnek drága piros vére! |
| Az egész világnak ki löl drága bére, |
| Mely rút s mely gyalázat ma tégedet ére, |
| Kiért a lelkemhez nagy fájdalom fére. |
|
| Jaj, édes szülöttem, mindeddig féltélek! |
| Mint a két szememet, téged őrizélek, |
| Kicsiny valál, mikor szaladva vivélek, |
| De ugyan hollóknak torkában ejtélek. |
|
| Oh szerelmes fiam, ártatlan bárányom! |
| Lelkem szerént való legdrágább aranyom, |
| Ily nagy gyötrölmidben az halál majd elnyom, |
| Már mitévő legyek, elmém vetem s hányom. |
|
| Bár apolgathatnám a te szép testedet, |
| Megmosogathatnám megkínzott fejedet, |
| Felszabadíthatnám leszegzett kezedet, |
| És megtörölhetném általvert mellyedet. |
|
| Oh jaj, mely keserves egy árva anyának! |
| Ki ily nagy gyötrölmét látja egy fiának, |
| Magát inkább adná keserves halálnak, |
| Hogysem ezt engedné szülött magzatjának. |
|
| Jaj, rebeg a nyelvem, immár nem szólhatok! |
| Szívemnek fájdalma miatt nem állhatok, |
| Jaj, lelkeim, kérlek, csak hamar fogjatok, |
| Akik ez esetet látni fordultatok. |
|
|
|
