| Urunk Jézus ímé ott elkezdi |
| Azon szérőn a búzát csépleni, |
| Mindeneket erősen ítélni, |
| Igazságnak csépével töretni. |
|
| Reátekint jobbfelől anyjára |
| Krisztus Urunk az Szűz Máriára; |
| Ottan felkél szent anya lábára, |
| Térdre esik, hallgat szent fiára. |
|
| Ám szent fia anyjának azt mondja: |
| Tiszteletes szent anyám, Mária, |
| Légy mindenkor Istennek áldottja, |
| Szentháromság Istennek bódogja. |
|
| Virágzó méhedben viselél, |
| Ez világra engemet te szülél, |
| Az te áldott tejeddel éltetél, |
| Emberkorra engem felnevelél. |
|
| Idvözlöm én jó anyám, lelkedet, |
| Idvözlem én testedet, méhedet, |
| Megbódogult te emberségedet, |
| Nagy hitedet, cselekedeteket. |
|
| Sok keserű én nagy kínaimban; |
| Énvelem lől az én halálomban: |
| Azért most is én bódogságomban |
| Részeltettél mindennemű jómban. |
|
| Ímé ez nap vedd áldomásomat, |
| Áldásommal az én országomat, |
| Véle öszve én bódogságomat, |
| Bódogsággal tulajdon magamat. |
|
| Bódog anya, szent anya, Mária |
| Úgy vigadoz, hogy ezeket hallja |
| Szent fiának mely igen hálálja, |
| Hogy országát ő magával adja. |
|
|
|
