Esterházy Pál
Volt Franciaországban egy igen ájtatos szűz, kinek Lidvina vala neve Quido névű várasban, az ki nagy nemzetből való volt, világi mód szerént is, mely igen kezde betegeskedni, elannyira, hogy ágyábul sok esztendőkig fel nem kelhetne; ennek atyja mivel igen ájtatos és fölötte gazdag ember vala, rendele szerzetes embereket, kik leányának miséket mondanának, s ottan ájtatoskodnának.
Az a nemes leányzó penig annyira mene elő az ájtatosságban, hogy végre az ételt is megutálván, csak egyedül az Krisztus szentséges testét vehetné eledelül, s nem mást. Az Boldogságos Szűzhöz penig kiváltképpen való búzgósággal viseltetik vala, főképpen penig szombat napokon.
Egyik szombat napon azért, melyben szinte Gyertyaszentelő Boldogasszony innepe napját ülé az Anyaszentegyház, ímé egy nagy fényesség tölté meg házát nagy hirtelen, s az Isten angyala hozzá jövén mondá néki: Jere velem, hogy néked megmutassam azt, amit az mindenható Isten parancsolatjából látnod kelletik; kezén fogá azért az szent szüzet, vivé abba az dicsőséges mennyei Jeruzsálembe, az holott sok számlálhatatlan seregekből álló igen szép és rendes processiót látott, melyben az szent pátriárkák, próféták, apostolok, konfesszorok, mártírok, szüzek, más egyéb mennyei seregek, mind különb-különb rendben és fényességben mennek vala, mindenik egy-egy égő gyertyát tartván kezében, azokat az antifonákat és feleleteket énekelvén, melyeket szokott az Anyaszentegyház akkorban énekelni. Vévén az angyal egy más szent életű szüzet, ki is hasonlóképpen elragadtatott volt, kinek Ágnes vala neve, adá társul Lidvinának, hogy együtt járna véle, egy-egy gyertyát adván mindkettőnek kezében, s úgy vezette őket az processióban.
Azon dicsőséges mennyei szent seregeknek penig olyan nagy szépséges fényességek vala, hogy azt semmi nyelv vagy elme ki nem magyarázhatná; az ki penig csudálkozásra méltó vala, mindenik sereg különböző öltözetekben s kimondhatatlan szépségben vala.
Ezeknek utána az egész mennyei szenteknek dicsősége és koronája, az Krisztus Jézus püspöki öltözetben és süvegben méne kimondhatatlan fényességben, kit követe az ő szeplőtelen Szűz Anyja, királyi felséges és sok különb-különbféle drágakövekkel rakott ragyogó és tündöklő ruhában, kit az egész mennyei seregek igen csudálának.
Midőn azért arra az versre mentenek volna, hogy: ma vitte az Boldogságos Szűz Mária az kisded Jézust az templomba, ímé egy tiszta aranybul építtetett s drága kövekkel ékesített szentegyházba menének, az holott maga Üdvözítőnk az oltárhoz menvén, kezde az énekes mise mondáshoz, az hol az számlálhatatlan sok angyali karok muzsikálnak és énekelnek vala. Minekutána pedig az Kirie eleison elvégződött volna, és az Gloria következvén, az szokott imádságok löttek, végre Szent István első mártír éneklé az epistolát Malachiás próféta könyvéből, az evangéliumot penig Szent János evangélista Szent Lukács könyvéből, az melyet az Anyaszentegyház szokott azon napon énekeltetni az szent mise alatt, kinek is vége lévén, az egész mennyei seregek az offertoriumkor Krisztus Urunknak ajánlák magokat, térdet-fejet hajtván, gyertyájokat Üdvözítőnk kezébe adák.
1691